Készült: 2020.02.26.09:30:55 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

75. ülésnap (2019.06.19.), 44. felszólalás
Felszólaló Magyar Zoltán (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 11:29


Felszólalások:  Előző  44  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az a feladat vár rám, ami egyébként most már a kilencedik költségvetési vitában, hogy az Agrárminisztérium, illetve korábban Vidékfejlesztési Minisztérium fejezetében rámutassak azokra a pontokra, ami a Jobbik álláspontja szerint mindenképpen kiegészítésre szorulna, illetve néhány konkrét módosító indítványról is szeretnék szót ejteni, amelyek, azt hiszem, hogy alkalmasak arra, hogy akár összpárti elfogadással javítsák az adott területen meglévő gondokat, orvosolják a problémákat.Fontos dolog azzal kezdeni talán, hogy pénzügyileg mindenképpen ennek a fejezetnek a nagy része nem látható itt a költségvetésben, hiszen egy olyan speciális területről van szó  agráriumról, vidékfejlesztésről beszélek most , amelynek forrásai, amelyek az érintettekhez eljutnak, javarészt európai uniós források, hiszen közös agrárpolitikánk van. Tehát ezek a magyar költségvetésben nem láthatók, legfeljebb az önrész tekintetében. De ennek ellenére mégis néhány gondolatot megér, hogy beszéljünk ezekről a forrásokról, már csak azért is, mert ezek kihatással vannak mindenképpen a jelenleg tárgyalt költségvetésre is.

A közös agrárpolitikának 2020-ban jár le a most futó része. Ennek kihatásai a magyar költségvetésre is ilyen formában gyakorlatilag megszűnnek. Jó lenne, ha a már 2019-ben tárgyalt 2020-ra vonatkozó költségvetés is mindenképp tartalmazná az ezzel összefüggésben megjelenő pluszterheket, ugyanis 2020-ban ugyan lezárul a program, de még a legoptimálisabb becslések is csak 2022-es, de inkább ’23-as indulását feltételezik majd az új közös agrárpolitikának. Tehát mindenképpen lesz két-három átmeneti év.

Olyan szinten vannak most a tárgyalások, hogy a normális bevezetésre nulla százalék esélyt adnak, az egyéves csúszásra pedig 1 százalék esélyt adnak még a magyar szakértők is, akik ezen a területen jártasak, és rendszeresen mennek Brüsszelbe ezen ügyben tárgyalni. Tehát kijelenthetjük, hogy bizony jó néhány átmeneti évre fel kell készülni, amit jelen költségvetést nem tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy az agrárium szereplői és a vidékfejlesztési források célzottjai mind-mind meg fogják érezni ezt az átmeneti évet.

Nem kevés összegről van szó, hiszen évi 500-600 milliárd forintnak megfelelő támogatást kellene valamilyen formában azokon a területeken pótolni, ahol az átmeneti évek még kérdésesek, bizonytalanok.

Ha már a KAP-ról beszélünk, akkor azt is meg kell említenünk, hogy van egyfajta logikaváltás, ami a nemzetállamok részéről nagyobb hozzájárulást, nagyobb önrészt, nagyobb segítséget feltételez. Ennek a lábait, ezeket a forrásokat sem találhatjuk meg ebben a költségvetésben, ami tovább rontja az esélyeit annak, hogy mondjuk úgy, észrevétlenül fog az érintettek számára ez az átmeneti időszak végbemenni.

Pedig mintegy 15 százalékos csökkenéssel lehet a jövőben számolni, ami a külső források bevonásának lehetőségét jelenti. Ilyen formában legalább ennyivel növelni kellene a nemzetállami hozzájárulást, de ezt a növekedést nemhogy látnánk, hanem a tavalyi évhez képest bizonyos területeken jelentős visszalépéseket tapasztalunk.

Most át is térnék, mondjuk, arra, hogy önök ezt hogyan magyarázzák, hogyan próbálják már előre eladni az érintetteknek. Ez is szorosan összefügg egyébként a költségvetéssel, hiszen önök nagyszabású aláírásgyűjtésbe kezdtek, itt most nem is a kormány, de a kormánytól nehezen elválasztható módon  talán ezért megbocsátják, ha idehozom  az agrárkamara és a Magosz, ahol a gazdáktól azt várták el, hogy aláírjanak egy olyan petíciót, amiben önök a migrációs nyomást és Brüsszel migránsokra való pénzköltését gyakorlatilag mint főbűnöst nevezték meg a tekintetben, hogy miért fognak a források csökkenni. Azért ez egy elég olcsó és átlátható trükk arra vonatkozóan, hogy az előbb említett csökkenéseket megpróbálják rákenni másra. Ez teljesen abszurd és elfogadhatatlan, hogy ennyire ostobának nézik az embereket. A brexit miatt és sok egyéb tényező miatt valóban csökkenni fognak ezek a források, de ahogy már említettem, a lehetőség meglenne arra, hogy ezt nemzeti hatáskörből pótolják.

Azért is abszurd ez a feltételezés, mert például csak a tavalyi évben, a tavalyi költségvetésben pontosabban 14 milliárd forintnyi összeget költöttek el önök migráció kezelésére. Ennyi erővel azt is lehetne mondani, hogy a magyar kormány migrációkezelési forrása, átcsoportosítása miatt nem jutott elegendő pénz ezekre a területekre, miközben mindannyian tudjuk, hogy nyilvánvalóan ennek a pénznek is megvolt a maga szerepe és helye. És nem bírálni akarom, csak maga a logika, hogy erre fogni a források csökkentését, teljesen abszurd.

Vagy ha azt nézem, akkor például jelen költségvetésben az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság  erre nevezték át  plusz 1000 millió forinttal többel gazdálkodik, mégsem vetemednék arra, hogy itt most felállva azzal vádoljam önöket, hogy ez az 1000 millió forint hiányzik bizony, mondjuk, a magyar vidékről. Márpedig hiányzik, hiszen amikor azt mondjuk, hogy Bulgária után most már gyakorlatilag hazánk tekinthető a legszegényebb országnak az Európai Unióban, akkor ez az aránytalanság még inkább tetten érhető, ha a vidéki régiókat hasonlítjuk össze.

Nem szívesen példálózom nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű országokkal, de például azért Ausztriát érdemes itt a szomszédban megemlíteni, ahol a 80-as évek közepéig az osztrák vidék és városok közötti különbség nagyságrendekben megegyezett a mostani magyar állapotokkal és a tíz évvel ezelőtti magyar állapotokkal is. Ők mégis képesek voltak úgy formálni a saját és az európai uniós forrásokat, úgy elkölteni, hogy ez a különbség mára nemhogy eltűnt, hanem gyakorlatilag presztízskérdéssé vált vidéken élni, és egyfajta minőséget szimbolizál ez a szomszédban, míg nálunk a vidéki élet, falun élni még mindig gyakorlatilag a reménytelenség szimbóluma nagyon sok régióban.

Kicsit áttérve itt a konkrét fejezeten belüli sorokra. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal ügye minden évben visszatérő probléma. Olyan szinten alulfinanszírozott a terület, hogy gyakorlatilag a humán erőforrás menekül innen. Így jutunk el oda, hogy túl vagyunk már idén például egy eperbotrányon, de előttünk állnak szinte heti szinten, ahogy érnek be a gyümölcsök, jönnek az újabb botrányok. A Nébihnek sem technikai, sem emberi erőforrása nem elegendő arra, hogy ezt a küzdelmet felvegye, úgyhogy itt mi mindenképpen egy komolyabb átcsoportosításra teszünk javaslatot, ahogy ezt tettük a korábbi években is.

A ménesgazdaságok esetében és egyáltalán a nemzeti lovasprogramra áttérve is el kell újra mondanom azt, hogy ugyan kommunikációban mindig büszkék vagyunk arra, hogy mi egy lovas nemzet vagyunk, és legyünk is büszkék rá. De ha megkapargatjuk a felszínt, akkor például arra az egyszerű tényre azért felhívnám a figyelmet, hogy Szlovákiában, mondjuk, a társadalom nagyobb százaléka tud lovagolni és kötődik a lovas életformához, mint akár hazánkban, ami, azt hiszem, hogy egy kijózanító helyzet. Itt nem csupán mint hobbira kell tekinteni vagy akár mint egy turisztikai lehetőségre, de rekreációról is beszélnünk kell, vagy akár az egészégügyben kifejtett pozitív hatásairól is. Úgyhogy itt is egy komolyabb átcsoportosításra teszünk javaslatot.

(Dr. Varga Lászlót a jegyzői székben Tordai Bence váltja fel.)

A mezőgazdasági középfokú intézmények egy másik terület, ami a szívemhez nagyon közel áll, és sajnos minden évben leszavazzák az ilyen jellegű módosító indítványaimat. Itt az intézmények segélykiáltásáról van szó. Tehát senki ne úgy értelmezze, hogy mi jobbikosok elkezdtünk itt a sorokra pluszmilliárdokat vagy -százmilliókat elkölteni. Ezek minden egyes esetben az önökhöz is bejuttatott kéréseknek, teljesen megalapozott jogos kéréseknek gyakorlatilag a lefordítása és benyújtása, mivel önök erre nem voltak képesek.

Ezek az intézmények képtelenek, és nem az ő saját hibájukból, de képtelenek ellátni azt a minimális feladatot, hogy a XXI. században is elfogadható gyakorlati képzést tudjanak nyújtani az ott tanulóknak, miközben az ágazat egyik legnagyobb problémája a képzett munkaerő hiánya. Úgyhogy felhívnám erre a fontos területre is a figyelmet, és arra biztatom önöket, hogy ha nem is a mi módosítónkat, mert mondjuk, presztízsügyet csinálnak belőle, de akkor még egy utolsó lehetőségként saját maguk nyújtsanak be egy erre vonatkozó javaslatot.

(14.10)

A Nemzeti Földalapkezelő, ha jól rémlik, július 1jétől megszűnik, és most már Nemzeti Földügyi Központként emlegetik. A korábbi évekhez képest jelentősen csökken a költségvetése, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen elprivatizálták az állami földeket. Mi azért mindenképpen szeretnénk, ha ez a földügyi központ legalább a megmaradt földterületeken úgy gazdálkodna és olyan életszerű gyakorlatot folytatna, ami az eddigi évekkel ellentétben végre képes lesz arra, hogy ezt a sokat hangoztatott családi gazdasági modellt támogassa, ugyanis nem ez történt a múltban. Elég, ha arra utalok, hogy önök 600-700 millió forintos darabokban privatizálták el az állami földeket, ami  lássuk be  nem nevezhető éppen családigazdaság-barát privatizációnak. Nem hiszem, hogy azok a családi gazdaságok szorultak rá erre a földterületre, akik ekkora összegeket ki tudtak fizetni.

Még számtalan egyéb problémánk és módosítási javaslatunk van. Az „Igyál tejet!” programra vagy az iskolagyümölcs-programra is felhívnám a figyelmet, ahol az igények töredékét tudják csak kiszolgálni abból az előirányzatból, amit itt olvashatunk, de idő hiányában ezekre majd talán egy későbbi felszólalásban térnék ki.

Összefoglalva, azt szeretném elmondani, hogy sajnos az a logikai különbség fennáll, amit kilenc éve tapasztalok a költségvetésben, az a logikai különbség, ami önök és köztünk fennáll, az, hogy az önök szemében a mezőgazdaság és a magyar vidék kizárólag arról a néhány ezer tehetős emberről szól, akik főállásszerűen meg tudnak élni ma a termőföldből. A Jobbik számára  és szerintem ez a XXI. századi megközelítése a problémának  pedig a magyar vidék arról szól, akik a magyar vidéken élnek, és akik sokkal inkább kellene hogy hasznosuljanak annak a javaiból és forrásaiból, beleértve a költségvetést is. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  44  Következő    Ülésnap adatai