Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ha valaki megnézi az előttünk fekvő költségvetést, és ebből kellene megmondania, hogy milyen évet írunk, bizony nagy bajban lenne. Ez a költségvetés ugyanis néhány fájó aktualitás mellett, mint amilyen az MTA beszántása vagy a Paks II.-beruházás, tulajdonképpen lehetne egy jó tíz évvel ezelőtti tervezet is. Hiányoznak belőle a jelenünk és Magyarország kihívásai. Mert azt látjuk, hogy Európa-szerte sok más országban egy költségvetés nagyon másképpen néz ki. A jövőért felelősséget vállaló, társadalmi és környezeti igazságot teremtő és a klímaváltozás megfékezéséért tenni akaró kormányokat látunk. Ehhez képest a magyar kormány nem hajlandó szembenézni azzal, mekkora veszéllyel jár a klímaváltozás hazánk számára, még úgy sem, hogy a negatív hatásokat már a bőrünkön érezzük.

A másik terület, ahol érezhetjük, hogy az elmúlt tíz évben sehová sem jutottunk, az a szociális szféra. Még kimondani is sok, hogy több mint egy évtizede nem növekedett két nagyon fontos szociális tétel: a családi pótlék és a minimálnyugdíj. Mindkettőről esett már szó sokszor, az LMP is több alkalommal kezdeményezte, hogy az állam nyújtson valódi anyagi segítséget a gyermekneveléshez, és azt is, hogy számolja fel az időskori szegénységet. Sajnos minden alkalommal süket fülekre találtunk. Így ma ott tartunk, hogy hónapról hónapra mintegy 47 ezer nyugdíjas próbál megélni 50 ezer forintnál kevesebb havi nyugdíjból. A kormány ráadásul tetézi a nyugdíjasok helyzetét, amikor egy alábecsült inflációval korrigálja csupán a nyugdíjak értékét. Arról nem is beszélve, hogy a 3 százalékos emeléssel párhuzamosan a zöldségek, gyümölcsök ára 20-30 százalékkal, de akár 80 százalékkal emelkedik. Most hallhattuk, hogy a meggy ára a duplájára nőtt.

Eközben délelőtt Varga Mihály miniszter úr pedig arról beszélt, hogy milyen remek és milyen jó a nyugdíjasoknak, mert 2010 óta sikerült megőrizni a nyugdíjak reálértékét. Csak éppen arról feledkezik el, hogy ma 600 ezren 100 ezer forint alatti nyugdíjból próbálnak megélni, ami egyszerűen lehetetlen.

Tisztelt Ház! A Fidesz költségvetése pontosan abban a megbukott, neoliberális szemléletben születik évek óta, ami nem tesz mást, mint a gazdasági növekedést hajszolja, nem törődve a hosszú távú jövővel. Ugyancsak délelőtt Varga Mihálytól hallhattuk, hogy micsoda siker, mert jövőre elképzelhető, hogy Magyarországon a GDP-növekedés 2 százalékkal magasabb lesz, mint az európai uniós átlag. Viszont látnunk kell azt, hogy ebben a rendszerben a társadalom és a környezet csak egy feláldozható, kizsákmányolható eszköz. Ennek nyoma az alacsony bérek, a leromló egészségügy és oktatás, a nyugdíjválság, a szegénység, és ennek a nyomát viselik a kivágott és lebetonozott zöldfelületek, a víz-, talaj- és levegőszennyezés, amelyet olyan multik követnek el, amelyeket a kormány általában bőkezűen támogat.

Zöldpolitikusként szomorú látni, hogy ennek a költségvetésnek éppen az a környezetvédelem és a zöldberuházások a legnagyobb vesztesei, amelyre minden eddiginél többet kellene költeni. Fenntarthatósági és ökopolitikai szempontból ki kell mondani, hogy ez a költségvetés megbukott. Mi azt valljuk, hogy véget kell vetni azoknak az időknek, ahol a gazdaság kiszolgálása minden más szempontot másodlagossá tesz. Elfogadhatatlanok az olyan kijelentések, amelyeket Szijjártó Péter rendszeresen tesz, miszerint a német autóipar érdeke fontosabb, mint a környezet megóvása és mint a tiszta levegő.

Elfogadhatatlan, hogy Orbán Viktor európai uniós szinten is inkább megvétózza a közös klímavédelmi tervet, csak hogy ne csökkenjen az autóipar termelése. A miniszterelnök egyszer azt mondta: ne azt figyeljék, amit mondok, hanem, amit teszek! Nos, ha a klímavédelem elszabotálásáról van szó, akkor Orbán Viktor éppen azt teszi, amit mond. Sajnálatos módon a költségvetés is pontosan ezt a szemléletet tükrözi.

Tisztelt Képviselőtársaim! A múlt század arról szólt, hogy a gazdasági növekedésnek alá kellett rendelni a társadalmi egyenlőséget és a környezeti fenntarthatóságot. A szabályozás nélküli gazdaság eredményeképp drámaian nőttek a jövedelmi és vagyoni különbségek, és mára egy évben közel másfél bolygónyi erőforrást használunk fel. Magyarországon ez az arány 2,2. Ez azt jelenti, hogy éppen ezen a héten éltük fel azokat az erőforrásokat, amelyeket egész évre kellett volna beosztani. Innentől fogva a jövőnket éljük fel.

A politika a klímaválság előtt egyetlen mérőszámban határozta meg a sikerességet, pontosabban a GDP növekedésében. Ennek pedig szükségszerűen az volt a következménye, hogy az emberek helyett valójában a multinacionális vállalatokat tekintette elsődleges partnernek. Sajnálatos és tragikus, hogy a magyar kormány még mindig itt tart, de ennek az időszaknak véget kell vetnünk, itt az idő, hogy a társadalmat, a környezetet és a gazdaságot egységes szerkezetben, egységes rendszerként szemléljük.

Itt megint szeretném megjegyezni, hogy délelőtt Varga Mihály a felvezetőjében mindenről beszélt, de a környezetvédelemről egyetlenegy mondatot mondott, azt, hogy akkor az öntözést a mezőgazdaságban növelni kellene. Na, hát ez édeskevés egy költségvetésben, hogy az illetékes miniszter csak ennyit szól a környezet- és természetvédelemről!

Nézzük még egy picit jobban zöldszemmel a költségvetést! Az Európai Bizottság, az Európai Parlament és a Tanács az új, 2021-2027-es költségvetésében csaknem 60 százalékkal javasolja növelni az Unió környezetvédelmi és éghajlatpolitikai programjának finanszírozását, mondván, ez az egyik olyan eszköz, amely lehetővé teszi, hogy az Európai Unió 2050-re klímasemlegessé váljon.

(12.30)

Miután Orbán Viktor és több más, vele szövetséges V4-es miniszterelnök megvétózta az európai uniós klímatervet, kilenc ország vezetője olyan javaslattal élt, ami az uniós költségvetés 25 százalékát fordítaná a klímaváltozás megfékezésére, a megelőzéssel összefüggő szemléletformálásra és a már elkerülhetetlen hatásokra való alkalmazkodásra. Ehhez képest a magyar költségvetésben nagyítóval kell keresni a hasonló célokra fordított néhány milliárd forintot.

Németország, Finnország és még sokan mások nemzeti szinten növekvő erőfeszítéseket tesznek e kérdések megoldására. A brit és ír parlament klímavészhelyzetet hirdetett meg. A Fidesz ezzel szemben itthon megakadályozta, hogy a hasonló LMP-s javaslatról egyáltalán vita legyen a tisztelt Házban.

A Fidesz-kormány költségvetése tudomást sem vesz a környezetről és az egészséges környezethez való emberi jog érvényesüléséhez szükséges feladatokról. Jellemző, hogy a hazai források felosztásának indokolásában a „környezet” szó elő sem fordul. Megdöbbentő! Egyedül az EU-forrásoknál találunk egyetlen rövid bekezdést, ami arra utal, hogy uniós kötelezettségeink teljesítése érdekében uniós forrásból folytatódnak a közművi, hulladékgazdálkodási és árvízvédelmi fejlesztések.

Ez a költségvetés sajnos a természeti tőke pusztulásával járó trendnek a felerősítése. A tervezetből gyakorlatilag hiányzik a természeti tőkét, a környezetminőséget és az egészséget veszélyeztető szennyezett területek kármentesítése, pedig bőven van ilyen probléma Magyarországon. Példaként tudom hozni: az Óbudai Gázgyár, a hatvani bűz, ami az országos sajtó előtt is ismert. De ezeken kívül is több tucat ügyet ismerünk, és ezek folyamatosan újra és újra előkerülnek.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Szintén hiányzik és szintén évtizedek óta megoldatlan probléma az otthonok, iskolák, közintézmények azbesztmentesítése, pedig ez életeket veszélyeztet. Ezekre gyakran csak egy-egy felújításnál derül fény, pedig ezeket megelőző jelleggel kellene helyreállítani.

Azt látjuk, hogy a költségvetésben a lakossági energiahatékonyság-javító programokra is alig van forrás, ezekre pedig nagyságrendileg több pénz kellene, mint amit terveztek.

De azt látjuk, hogy a kormány nem szándékozik kellő, elegendő pénzt fordítani sem a talajvédelemre, sem a vízminőség javítására, ezért mindkettő évek óta romlik. Pedig legalább egyébként a talajra nagyon oda kellene figyelni, hiszen ilyen globális adatok szerint a talajtermelékenység mindenhol a világon, de azt hiszem, Magyarországon is rettentően gyorsul. (Sic!) Ahogy súlyosbodnak a klímaváltozás hatásai, úgy jövünk majd rá, hogy a legnagyobb kincs bizony a víz és a termőföld, de akkor már késő lesz. Látjuk azt, hogy a vízi közművek állami rekonstrukciós alapjára szánt pénz  1,5 milliárd  szintén töredéke a minimálisan szükségesnek.

Tisztelt Ház! A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás szükségszerű, mert sajnos már vannak olyan hatások, amiket csak mérsékelni lehet, és amikhez alkalmazkodni vagyunk kénytelenek. Ezeket leginkább települési szinten kell megtervezni, ugyanis ahány település, annyi különböző probléma. A költségvetésben szintén nem látjuk, hogy a településeknek majd terveznek erre forrásokat. Meg sem jelenik forrás a vízkárelhárítási művek fenntartására, sem a vízvisszatartásra és -tározásra, miközben idén az elmúlt évek legsúlyosabb aszályos évkezdését éltük meg.

Elfogadhatatlanul kevés pénz, 90 millió szerepel az országos levegőterhelés-csökkentési program végrehajtására, miközben másik oldalon látjuk, hogy például a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. 800 millió forintot kap működési támogatásra. Nem lehet azt mondani, hogy ez a kormány és a költségvetés az emberek egészségét szolgálná. De azt is látjuk, hogy alig van forrás a parlagfű visszaszorítására, mindössze 44 millió, pedig mára már a lakosság millióit érinti. Ráadásul az allergiaszezon egyre inkább kitolódik.

A Budapest-Belgrád vasútvonal értelmetlen fejlesztésére beállított 60 milliárdhoz képest a közösségi közlekedés összehangolására csak 450 millió, a közúthálózat fenntartására és működtetésére 96 milliárd forint van.

Zöldképviselőként továbbra is elfogadhatatlan a Paks II.- 77 milliárdos tőkeemelése, éppúgy, mint a Nukleáris Alapba történő befizetések megmagyarázhatatlanul alacsony szintje. Tudjuk azt, hogy 2032-37 között ki kell vezetni Paks I.-et és II-t. (Sic!) Miből fogjuk finanszírozni?

Végül, de nem utolsósorban ez a kormány szisztematikusan számolja fel a környezetvédelmi intézményrendszert, hogy ne legyenek olyan felelős szakemberek, akik figyelmeztetni merik a kormányt a környezetrombolásra. Azt látjuk, hogy az állami feladatokat átvállaló összes magyar civil szervezet pedig a költségvetés összegéhez képest nevetséges támogatást kap  81 millió , ezzel szemben a köztársasági elnök úr alapítványa idén is majd dúskál a költségvetési forrásokban.

Tisztelt Ház! Az éghajlatváltozással összefüggő intézkedések elhagyása több mint hiba. Ez bűn a jövővel szemben is. Az előzőekben felsorolt tételek ugyanis a fenntartható gazdaság kiépülését, a humán, természeti, gazdasági tőke növelését, de legalábbis megőrzését segítenék elő. Látnunk kell, hogy a XXI. században az ökopolitikai gondolkodás az egyetlen, amely képes lehet visszafordítani a társadalmi és környezeti károkat, amelyet az elmúlt évtizedek felelőtlen neoliberális gazdaságpolitikája okozott. Az utolsó órában vagyunk, és mi vagyunk az utolsó generáció, amelynek a sorsa még valamennyire a saját kezében van. Véget kell vetnünk a klímát romboló nagyvállalati lobbinak, el kell érnünk, hogy a gazdaságunk mihamarabb karbonsemleges legyen. Csökkenteni kell az ökológiai lábnyomunkat, ami bizony azzal jár, hogy tudatosabban kell közlekednünk, vásárolnunk, étkeznünk.

Tisztelt Ház! Ez a 2020-as költségvetés a jövő felélésének és nem a jövő megmentésének a forgatókönyve. Az LMP éppen ezért ezt a költségvetési törvényt nem fogja tudni támogatni.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az ellenzéki oldalon.)