Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

FARKAS GERGELY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik egyetért mindazokkal a célokkal, amiket most két ízben is hosszadalmasan hallhattunk, hogy mennyire fontos minden ország, így hazánk számára is az, hogy a megfelelő társadalmi, gazdasági, politikai döntéshozatalt megalapozó számok minél inkább frissen álljanak rendelkezésre a döntéshozók számára, vagy éppen tisztában legyünk olyan kérdésekkel, amelyek szintén a magyar társadalom vonatkozásában fontosak, így értelemszerűen én nem ezeket a fontos érveket szeretném  amik az indokolásban is egyébként hosszasan kifejtésre kerültek  megismételni, inkább néhány kérdést, észrevételt szeretnék felvetni. Amikor a javaslatot kézbe fogtam, akkor értelemszerűen az egyik első dolgom az volt, hogy összevetettem a 2011. évi népszámlálásról szóló törvényjavaslattal a mostanit, a ’21-es népszámlálásról szóló törvényjavaslatot, és nem kellett sokáig keresgélnem, az első néhány paragrafusban már rögtön egy érdekes különbségre is leltem. Ez pedig az 1. § (2) bekezdése, amely a 2011. évi népszámlálás alkalmával még úgy szólt, hogy a 2011. évi népszámlálás kiterjed a Magyarországon élő vagy pedig az átmenetileg külföldön tartózkodó állampolgárokra. A mostani javaslatban ellenben ez úgy szerepel, hogy a Magyarország területén élő vagy 12 hónapnál rövidebb ideig külföldön tartózkodó állampolgárokra terjed ki ez a népszámlálás.

(12.00)

Ugye, itt a mondat második felében van egy különbség, és én rögtön szeretném kérdezni államtitkár urat, hogy mi az oka ennek a különbségnek, hogy 2011-ben még mindenkit, aki akár csak átmenetileg külföldön tartózkodott, nyilvántartásba vettek, most viszont csak azokat fogják nyilvántartásba venni, akik 12 hónapnál rövidebb ideig tartózkodnak külföldön. Úgy gondolom, azért ez egy érdekes különbség, és főleg annak tekintetében, hogy itt a mai hazai közéletben, ha a népszámlálás adatai, illetve úgy általában a magyar társadalomra vonatkozó adatok szóba kerülnek, akkor nem arról szoktunk beszélgetni meg vitatkozni, hogy hány férfi és nő van a magyar társadalomban vagy milyen a családi helyzete a magyar társadalomnak, hanem például pont az elvándorlás kérdése az, amely nagyon komoly ellentétet okoz itt az ellenzék és a kormánypártok között, hogy mégis milyen nagyságú az elvándorlás mértéke Magyarországon, hány százezer fő érintett ebben. Ebből a szempontból nem mindegy az, hogy ez a paragrafus például megváltozott, ugyanis ez azért felvet kérdéseket.

Mi lesz azokkal, akik például állandó lakhellyel Magyarországon rendelkeznek, viszont 12 hónapnál, tehát egy évnél több ideje vannak külföldön? Szerintem mindannyian tudunk ilyenre példát mondani, nem egy-két embert érint ez, hanem sok tízezer embert érinthet, akiknek, még egyszer mondom, a kötődésük miatt vagy bármilyen más indíttatásból kifolyólag itt van állandó lakhelyük, ugyanakkor életvitelszerűen más országban dolgoznak.

Az is kérdést vet fel, hogy mi van azokkal, akik ugyan hazajárnak, mondjuk, évente egy-két alkalommal néhány napra vagy egy-két hétre, és mondjuk, kötődnek annyira az országhoz, hogy szeretnének ebben a népszámlálásban részt venni, és ezáltal nemcsak az állandó lakhelyük van itt, hanem mondjuk, ha megkérdezzük őket, akkor azt is mondják, hogy egyébként ők 12 hónapnál nem több ideig tartózkodnak külföldön. Tehát őket egyébként számításba veszik, de gyakorlatban az ő itthoni jelenlétük évente néhány napra korlátozódik. Mondom még egyszer, azért fontos itt az elvándorlás kérdése, mert ha a népszámlálás adataira vagyunk kíváncsiak, akkor ez az a vitatéma, ami időről időre, akár a parlamentben, akár különböző más helyszíneken is szóba kerül, és nagyon nincs egyetértés ebben a kérdésben. Nemcsak önmagában a tény megállapítása miatt fontos ez, hanem az ebből levonandó következtetések szempontjából is, mennyire súlyos az elvándorlás problémája, és milyenfajta lépések szükségesek ennek a folyamatnak a lassítása, megállítása és hosszú távon visszafordítása érdekében. Úgyhogy bízom benne, hogy kapok ezekre a kérdésekre érdemi választ, és akkor tudunk közösen beszélgetni ilyen szinten legalább az elvándorlás kérdéséről.

A második különbség, amit önök is említettek itt a ’11. és ’21. évi népszámlálás között, ez a név rögzítése. Azért azok a kételyek, amikre itt képviselőtársam is utalt, nem véletlen merülnek fel a magyar társadalomban. Örülünk, hogy a KSH közvélemény-kutatása ilyen magas számot mutatott ki, de azért érdemes a kételyekkel is foglalkozni. Egy olyan országban, ahol a kormánypártok rendszerszinten működtetnek egy Kubatov-listát, és lassan már ott tartunk, hogy az utolsó portásnál is, amikor egy ilyen munkahely betöltésére keresnek valakit, megnézik, hogy a Kubatov-lista alapján ő most éppen hova sorolható, akkor bizony érthető az, hogy a magyar társadalom egy jelentős részében van aggály, kétely azzal kapcsolatban, hogy az elmúlt két népszámlálással kapcsolatban most a nevét is megkérdezik, és erről is be kell számolnia.

És egyébként a magyar népszámlálások kapcsán történelmileg is van egyfajta kétely a magyar társadalomban. Sajnos voltak olyan esetek itt az elmúlt 150 évben, az 1870-es első népszámlálástól, amikor későbbiekben ezeket a népszámlálási adatokat olyan célokra használták fel, ami bizalmatlanságot kelt a magyar társadalomban. Még a XIX. század végén, amikor az osztrák közigazgatás végezte ezt, vagy éppen ’45 után, amikor erre hivatkozva telepítették ki a német állampolgárságú embereket. Tehát itt azért történtek olyan történelmi események, ami miatt egy általános bizalmatlanság is megfogalmazódik a magyar társadalomban.

Kis színesként azért, nem tudom, önök is biztos ismerik azt a történetet, amikor 2001-ben első alkalommal kérdeztek rá a felekezeti hovatartozásra, és az angolszász országokban tiltakozásul, hogy miért is kell erre válaszolni, akkor például Új-Zélandon és Nagy-Britanniában a társadalom egy jelentős része jedi vallásúnak nevezte vagy regisztráltatta magát, az új-zélandi társadalom több mint egy százaléka tiltakozásképpen jedi vallású lett Új-Zélandon például. Csak kis színesként, nehogy nálunk tiltakozásképpen meg, mondjuk, az egymillió Mészáros Lőrinc országa legyünk, mindenki ezt diktálja majd be, akinek éppen kételye, fenntartása van ezzel kapcsolatban. Úgyhogy ez a dolog azért, úgy gondolom, hogy nem véletlen alakult ki itt azok körében, akik akár a KSH véleményére válaszul bizalmatlanságot fejeztek ki, vagy attól függetlenül is bizalmatlanok. Mert egyébként hozzá kell tennem, annak ellenére, hogy a bizalmatlanság bennem is megvan például, és szerintem nagyon sokan vagyunk ehhez hasonlóan, attól függetlenül statisztikai és egyéb szempontok alapján érthető, hogy a családi név és az utónév is regisztrációra kerül. Ennek a szakmai indokai igenis adottak, ettől függetlenül, mondom még egyszer, a bizalmatlanság sokunkban megvan.

A kitöltés módjával kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Mindannyiunk érdeke, hogy az online kitöltés és ezáltal a magyar társadalom informatikai, ha lehet így nevezni, műveltsége növekedjen. 2011-ben a társadalom 19 százaléka töltötte ki online módon a kérdőíveket. Ezzel kapcsolatban azt a javaslatot szeretnénk megfogalmazni, hogy érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy valamilyen módon motiválni, akár jutalmazni azokat az embereket, akik ezt online módon teszik meg. Úgy gondolom, hogy ez egy helytálló és megfontolandó javaslat lenne abból a szempontból is, hogy akár egy jutalom nem feltétlenül növelné ennek az egész népszámlálásnak a költségigényét, már csak azért sem, mert egyébként is költségekkel jár az, ha egy kérdezőbiztosnak egy személlyel el kell készítenie ezt az adatfelvételt. Ugye, annak van egy egységára, amit ezeknek a biztosoknak ki szoktak fizetni. Ha nem az az adott, KSH által foglalkoztatott ember kapja meg ezt a díjat, hanem maga a kitöltő, az önmagában nem növeli a teljes népszámlálás költségvetését, viszont mégis előremutatóbb az, ha motiváljuk az embereket, hogy online módon töltsék ki ezt a kérdőívet. Úgy gondolom, hogy ezt érdemes talán megvitatni és átgondolni.

Ha már a költségek szóba kerültek, akkor szeretnék arra is választ kapni, hogy a 2011-es népszámlálás kapcsán a más országokkal való összehasonlítás alapján a népszavazási költségek nálunk 2000 forint/főre jöttek ki, ez körülbelül 7-8 dollárnak megfelelő összeg. A dollárt azért jelzem, mert nemzetközi összehasonlításról van szó, és például Máltán 4,9 dollárból hozták ki ezt a népszámlást, mégpedig úgy, hogy ők is a hagyományos népszámlálási módszer, tehát nem a regiszteralapú és nem is az úgynevezett kombinált népszámlálás módszerét alkalmazták, amelyek egyébként érthetően olcsóbbak lennének; de a hagyományos alapúnál is létezik nemcsak Málta, hanem több ország esetében is, amely olcsóbban kihozta a népszámlálást. Ugyanakkor mi ennek kapcsán nem láthattunk semmilyen beszámolót arról, hogy akár a korábbi népszámlálás mi alapján került ennyibe, miért drágább nálunk, mint más országokban, és ugyanez a 2021-es népszámlálás kapcsán is felmerül, hogy vajon a költségek hogy fognak kinézni ilyen téren. Értelemszerűen törekedni kellene arra, hogy minél kevesebből ki tudják hozni ezt a népszámlálást.

Zárásképp még egyszer az elvándorlás kérdésére szeretném felhívni a figyelmet, ezt tartom a legkardinálisabbnak, hogy a népszámlálás kapcsán erre is minél reálisabb adatokat kapjunk, és onnantól kezdve talán elkerülhetőek lennének azok a viták, amelyeket jelenleg is folytatunk a parlamentben. Amikor az elvándorlásról beszélgetünk, akkor nem arról tudunk vitázni, hogy hogyan kellene ezt a kérdést megoldani, hanem arról, hogy mennyire súlyos a jelenség, hány embert érint ez. Fontos lenne, hogy a 2021-es népszámlálás, ha előbb nem is, de legalább a 2021-es segítségünkre legyen abban, hogy érdemi vitákat tudjunk ilyen módon folytatni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)