Felszólalás adatai

Ez a 19 törvényjavaslat, amit Seszták képviselőtársam említett - én is 19-et számoltam, Cséfalvay államtitkár úr 30-at említett, úgy látszik, eltévedtünk a két szám között valahogy, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy sok -, több tucat jogszabályt érint, de ezekkel végül is nincs semmi gond. Az nagyon helyes, hogy a költségvetési törvény, amely a kormány pénzügyi terve, ne tartalmazzon odakötődő, azzal összefüggő, de mégiscsak ahhoz képest másodlagosnak mondható törvényjavaslatokat. Ezzel semmi gondunk nincs.

A következő gondolat, amire szeretnék kitérni: 11 bizottság elé került ez a törvényjavaslat, és finoman fogalmazva nem villanyozta fel a bizottságokat, olyannyira nem, hogy hallhattuk a napirend tárgyalásának az elején, hogy egy, azaz egy kormányoldali ismertetés hangzott el Aradszki képviselőtársunk részéről, aki némi eufemizmussal azt mondta, hogy megtárgyalta a bizottság ezt a bizonyos javaslatcsomagot. A többi bizottságban valójában nem volt vita, nem volt érdemi vita, és ez messzire vezető tapasztalat, amit most nincs módom kifejteni. De azért idézek néhány bizottsági jegyzőkönyvből. Készülve erre a napirendi pontra, megnéztem a bizottsági jegyzőkönyveket, és anélkül, hogy a bizottságok nevét is mondanám - mert nem az a célom, hogy bármely bizottságot úgymond megpirongassak, hogy mi nem volt, mi volt, mi lehetett volna és mi nem volt, de név nélkül egy-két mondatot néhány bizottság jegyzőkönyvéből érdekességként vagy tanulságként hadd mondjak. Azt mondja az egyik bizottság: "ELNÖK: Megnyitom a vitát. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy ki kíván hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Senki. A vitát lezárom." Másik bizottság: "Van-e valakinek kérdése, észrevétele, illetve egyéb hozzászólása ezzel kapcsolatban? (Nincs.) Amennyiben nincs, akkor a vitát lezárom." A következő: "Amennyiben képviselői kérdés, észrevétel nincs, az általános vitára való alkalmasságról döntünk. Kinek van kérdése, észrevétele, megjegyzése? (Nincs.) Nincs jelentkező. Ha nincs, szavazni fogunk." És így tovább. A tizenegy bizottságból az a kivétel, a fehér holló, ahol mégiscsak volt valami, majd vissza fogok térni azokra a kérdésekre, amelyekről ott szó esett.

Van azonban egy alapvető probléma a magyar parlamentarizmusban, benne a bizottságok szerepével. Mert mit csinálnak a bizottságok? Általános vitára ajánlják, illetve a kormánytöbbség általános vitára ajánlja a mindenkori törvényjavaslatot. Ez valamikor nem így volt, még a rendszerváltás első felének az első szakaszában, magyarul: a kilencvenes évek első felében a szakmai bizottságokban szakmai viták folytak. Itt van ez a 19 vagy 30 - most nem döntöm el, hogy mennyi - törvényjavaslat, az adekvát bizottságban kellett volna, hogy ennek a megfelelő szelete tüzetes, alapos, részletes vitára kerüljön, mielőtt szavaz róla a bizottság, hogy alkalmas-e további vitára ezen a plénumon. Ezzel szemben történt az, amire hoztam az idézeteket, tehát gyakorlatilag nem voltak viták. Szavazások voltak, szavaztunk. Szavaztak önök is, velem együtt, mert nem volt vita, csak szavazás volt. Azzal, hogy az általános vitára való alkalmasságról kell dönteni és csak arról, ezzel a bizottsági vita tartalma, a bizottság funkciójának a lényege rendkívüli módon sérült. Ez egy nagyon rossz gyakorlat. Hogy aztán ki fog ezen változtatni és mikor, én nem tudom, csak azt gondolom, hogy a kialakult gyakorlat nem megfelelő. Hozzáteszem, ezt a gyakorlatot nem az Orbán-kormány időszakában vezették be, ezt megörökölte az előző kormányoktól, és ezt a rossz gyakorlatot folytatja. Tehát a bizottságok szerepe rendkívül kicsi - és ez baj.

S miután nem voltak viták a bizottságokban, az is érthetetlen nekem, hogy miért kell időkeretben tárgyalni ezt a törvényjavaslat-csomagot. Nem sok mondanivalót hallottam eddig a szónokoktól, tisztelt képviselőtársaim. Hogy fogjuk így kitölteni az időkeretet? Majd kiderül, lehet, hogy tévedek. De minek erőltetni az időkeretet egy ilyen jellegű törvényjavaslatnál, amikor semmiféle veszélye nincs annak a kormányoldalra, hogy valamiféle obstrukciós technikával az ellenzék szétbeszéli a napirendet. Ennek az esélye egy nulla körüli szám. Szerintem azzal leszünk gondban, hogy kitöltsük-e az időkeretet. Ezt ajánlom tisztelettel a tisztelt házbizottság figyelmébe.

Ezek után, tisztelt Ház, szeretnék néhány kérdésről beszélni, ami tartalmi jellegű, és a bizottságokban is szóba került. Ezek közül én a magam részéről a legfontosabbnak a helyi önkormányzatok adósságrendezésével kapcsolatos kérdést tartom. Valóban nagyon fontos kérdésről van szó. Befelé jövet a rádióban hallgattam a Miniszterelnökséget vezető államtitkár mondatait. Azt mondta, hogy lezárják ezt az átalakítási szakaszt. Magyarul: az államháztartás helyi alrendszerét, a helyi önkormányzatok pénzügyi problémáit a helyére teszik. Nem tudom megállni, hogy ne mondjam, a "lezárásra kerül" nem túl magyaros megfogalmazás. De nem ez a lényeg.

Az a lényeg, hogy nekem úgy tűnik, a tisztelt kormány úgy gondolja, hogy a legutóbbi intézkedéseivel rendbe tette a 3200 helyi önkormányzat pénzügyi helyzetét. Kérem szépen, ez nem így van! Magyarországon nemcsak Debrecen, Kaposvár meg Hódmezővásárhely van, amelyek adósságait más egyéb kisebb méretű helyi önkormányzatok adósságával együtt sikerült konszolidálni. Vannak itt kis önkormányzatok, jelesül az aprófalvak, értem alatta az 500 főnél kisebb lélekszámmal élő vagy inkább tengődő aprófalvakat. Ezek pénzügyi helyzetével miért nem foglalkozik a kormány? Ezek között is vannak, amelyek vettek fel hiteleket, és az helyes, hogy rájuk is vonatkoznak ezek az intézkedések, de jelentős számuk nem vett fel hitelt, nem volt eladósodva, mert ahhoz se volt pénzük, hogy az önerőt letegyék, amikor hitelt akartak felvenni. Ezekkel az önkormányzatokkal miért nem foglalkozik a tisztelt kormány? Azt gondolja talán, hogy a több mint ezer apró falu megoldatlan pénzügyi helyzete nem probléma már, merthogy az ország pénzügyi helyzete stabil?

Engedjék meg, hogy néhány olyan községet mondjak példaként, amely községekben a normális működés feltételei sincsenek meg. Zala megyei aprófalvak: Vasboldogasszony, Alsónemesapáti, Lakhegy, Zalaszentgyörgy, Egervár, Zalaszentlőrinc és így tovább. Vagy mondhatnék az ország másik végéből, a zempléni körzetből is olyan falvakat, amelyekből hozzám érkeznek megrendítőnek is mondható stílusban írt levelek, hogy csináljunk már valamit, mert azzal az intézkedéssel, amely szerint feladatalapú lett a helyi önkormányzatok pénzügyi finanszírozása, bizonyos feladatokra nincs pénz, nincs normatíva. Zemplén megyéből: Alsódobsza, Bekecs, Legyesbénye, Megyaszó és így tovább, az egész szerencsi kistérség falvai.

(11.00)

De mondhatnám a talán legnehezebb helyzetben lévő csereháti aprófalvakat, egészen fent, a szlovák határ mellett; elszegényedés, elnéptelenedés. Ezekkel mi lesz, tessék mondani? Erre a kormánynak én semmiféle elképzelését nem láttam három és fél év alatt, mintha a világon se volnának, miközben Magyarországot a vidék tartotta meg azokban az évszázadokban, amikor itt török, tatár, német és egyéb hódítók voltak a nyakunkon. A vidék tartotta meg az országot. Ezekkel majd mi lesz? Nem látok semmiféle ilyen szándékot. Nekem van bent egy módosító indítványom a költségvetéshez, még elvileg reménykedem abban, hogy talán sikerül meggyőznöm a tisztelt kormányoldalt arról, hogy itt tenni kell valamit, de az első körben elutasították - egy kivételével - a másik 1700 módosító javaslatot is.

Tisztelt Országgyűlés! Egy másik kérdést is szeretnék még megemlíteni, amit a módosító csomag tartalmaz - ez is fontos kérdés az én meglátásom szerint -, ez a költségvetési szervek fogalma. Én mindig örülök annak, amikor szakmai kérdéseket, szakmai fogalmakat egyértelműen definiál a jogszabály, ez mindig egy jó dolog, tehát ilyen értelemben ezt is helyesnek tartom, hogy nincs kétféle költségvetési szerv, nem lesz most már kétféle költségvetési szerv, hogy az egyiknek van gazdálkodó szerve, a másiknak meg nincs, hanem egy fogalom alá tartoznak az önállóan működő meg az eddig önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szervek.

Azt gondolom, hogy ez helyes, azonban az nem helyes, hogy közel 900 központi költségvetési szerv van Magyarországon, a kormány a számukat szaporítja, minden évben kitalál új intézményeket, amelyeknek a működése nem tudom, hogy mennyire világos célokat szolgál, de hogy pénzbe kerülnek, az egyértelmű. Ezért aztán azt gondolom, és nem először mondom ezt el, hogy a központi költségvetési szerveket át kellene világítani abból a szempontból, hogy mi végett vannak a világon, mennyire szükséges a társadalomnak az ő tevékenységük. Számos olyan központi költségvetési szerv van - vagy vélelmezhetően van -, amelynek a működése igencsak megkérdőjelezhető, vagy ha mégis szükséges, hogy működjék, nem annyiért, amennyiért működtetik. Ez lenne a megalapozás a kiadási oldalon a központi költségvetésnél, hogy itt mennyit lehetne megtakarítani, mert az állam nagyon sokat költ magára, beleértve a központi költségvetési szerveket is, és akkor nyilvánvalóan több erkölcsi alapja lenne időnként népszerűtlen intézkedéseket is hozni.

Még egy szakmai kérdés, amit fontosnak tartok - ez több bizottságban is szóba került, a mostani vezérszónoklatokban is elhangzott -, ez az ápolási díj kérdése, vele összefüggésben a családtámogatás. Azt gondolom, hogy ez egy jó dolog. Ahogy Seszták képviselőtársam mondta, hogy differenciált a családtámogatás, és most megjelenik egy új elem, én azt gondolom, hogy ez helyes. További támogatási elemekre is szükség lenne, nevezetesen arra gondolok, hogy vannak családok, ahol az idősebb, beteg, magatehetetlen hozzátartozót a családtagok ápolják, mert a kórház az aktív kezelésből, az aktív ellátásból már úgymond kitette, és a család azt kezd vele, amit tud; jobb híján valamelyik családtag az idejéből, a szabadidejéből vagy a fizetéséből valamilyen módon próbálja ezt megoldani. Azt gondolom, hogy ezt a fajta családtámogatást lehetne ebbe az irányba továbbfejleszteni, hogy az a családtag is részesüljön, legyen jogosult ápolási díj igénybevételére, aki a hozzátartozóját, a magatehetetlen hozzátartozóját ápolja, és akkor valóban családcentrikus vagy még inkább családcentrikus lehet a kormány szociálpolitikája, amiben ilyen elemek természetesen támogatandók.

Összefoglalva, tisztelt elnök úr, ezeket a megalapozó törvényjavaslatokat azért nem lehet szívből támogatni, mert amit ezek megalapoznának, vagy inkább kiegészítenek, mint mondom - őszintén szólva, 16 000 milliárd forintos központi költségvetésnél ezek a tételek, amelyekre itt említést tettem, valójában nem osztanak, nem szoroznak, mármint pénzügyi értelemben -, az a költségvetés a mi meglátásunk szerint nem jó költségvetés, semmivel se különb, mint a korábbi évek költségvetése volt. Nem akarom felsorolni a problémáit, mert már elmondtuk a költségvetési törvényjavaslat vitájában. Az alapvető probléma az, hogy a 2014-es központi költségvetés legnagyobb kiadási tétele a kamatteher, a kamatrabszolgaságból meg se próbálja kihúzni az országot. Százmilliárd forinttal több kamatot fog fizetni Magyarország, a magyar állam a hitelezőinek, a magyar állampapírok tulajdonosainak, mint 2011-ben. Ezen a téren tehát hatalmas visszalépés történt az elmúlt három esztendőben. Ilyenfajta karakterváltoztatás nélkül nem lehet a költségvetést támogatni, és azoknak a kiadásoknak, amelyek ezen kívül, nem ekkora horderejűek, de léteznek, a célszerűségét, az ésszerűségét, a finanszírozási összegét senki nem vizsgálta felül. Mint utaltam rá, az állam saját magára költött kiadásainak a tételes felülvizsgálata nélkül nem nagyon lehet a kiadási oldalt megalapozottnak tekinteni.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Elmondtam a példát; elmondom még egyszer, most lehetőségem van rá. Nem akarok túlságosan szavakat szaporítani, de kérem szépen, tessék azt meggondolni, hogy az államtitkárok, helyettes államtitkárok, tanácsadók száma száz körüli - nem tudom, hogy volt-e valaha ekkora szám Magyarország történelmében -, és ezekhez a státusokhoz, pozíciókhoz különböző egyéb stallumok tartoznak: gépkocsi, kabinetfőnök, titkárnő et cetera. Ez megint csak egy példa. Számos olyan tétel, előirányzat van tehát a kiadási oldalon, amelyeknek a felülvizsgálatával jobban meg lehetne alapozni a jövő évi költségvetést, de ezek a számítások nincsenek elvégezve, nincsenek ilyen hatástanulmányok, a kiadási oldalon semmiféle mögöttes információ, semmiféle mögöttes érvanyag nincsen. Le vannak írva az előirányzatok, ennyi van, és még azt se tudjuk, hogy mennyi volt tavaly, mert nem összehasonlítható; ezt kell majd akkor jóváhagyni.

Ez hiányzik tehát, ezért ezek a megalapozók, bár elemeiben néhány elemét támogatni lehet - különös tekintettel az ápolási díj kategória bevezetésére -, az egész csomagot így, ahogy van, sajnos, nem lehet támogatni, mert aminek a céljában áll, az maga is rossz, maga sem támogatható.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)