Felszólalás adatai

Felszólalások:   5-8   9-12   13-16      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Képviselők! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Minthogy reformátusok ülnek a körünkben, csak azt tudom mondani, hogy áldás, békesség; tehát valahogy nagyobb megértést egymás iránt. (Taps a kormánypárti oldalon.) Ez jellemzi a következő felszólalást is. Nacsa Lőrinc képviselő úr, a KDNP képviselője, készülődik, aki „Birodalmi törekvések Brüsszelből” címmel mondja el napirend előtti felszólalását. (Zaj az ellenzéki oldalon.) Képviselők, még egy szót sem szólt a képviselő úr, tehát hogy úgy mondjam, ne predesztinálják már előre, hogy mi fog történni. Képviselő urat illeti a szó. Bátran!

NACSA LŐRINC (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy köszönetet mondjak mindenkinek, aki a tegnapi szép ünnepen részt vett, bármilyen fővárosi vagy vidéki megemlékezésen, ünnepségen. Köszönet a rendőröknek, a szervezőknek és mindenkinek, aki október 23-ára méltó módon emlékezett. Tegnap a múltról emlékeztünk, de a jövő tétje lebegett a szemünk előtt. Persze voltak, akik másképp gondoltak erre az ünnepre, hiszen egy momentumos polgármester szerint nem is kell 1956-ra gondolni, emlékezni. Vagy beszélhetnénk a gyurcsányi örökségre immár teljesen méltóvá vált, de jobbikos kampányhátszéllel megválasztott Márki-Zay Péterről is (Zaj az ellenzéki oldalon.), aki ünnepi interjújában Molotov-koktéllal fenyegetőzött.

Hadd mondjam el, hogy immár kilencedik éve ünnepelhetünk békében, hiszen a 2006-os embertelen, agresszív és elfogadhatatlan gyurcsányista terror után még évekig sokan nem mertek kimenni az utcára az ünnep alkalmával, és sokan félve tekintettek a hátuk mögé vagy az utca túloldalán a rendőrökre.

A 2019-es európai választás fő témája és sorskérdése a bevándorlás lesz, illetve már most is az. Ezt a hazai ellenzék mindig megpróbálja eltagadni, láthattuk a Sargentini-jelentés vitája körül, illetve az arra válaszként adott országgyűlési határozat vitájában is. A magyar ellenzék mindig megpróbálja eltagadni, hogy az Európai Parlament fő témája a bevándorlás lesz. Attól, hogy tagadják, még így van. Európa jövőjét leginkább és alapjaiban meghatározó kérdés ez. Talán azért is tagadják, mert tudják, hogy zavaros álláspontjuk nem egyezik a magyarok többségének véleményével, és ezért a kérdés súlyosságáról sem vesznek tudomást.

Azt látjuk, hogy Európa nagyságát, erejét és dicsőségét az egymással egyszerre versenyző és együttműködő nemzetállamok adták. A fénykorban, amikor a kontinens ereje teljében volt, a nemzetek tisztelték egymás jogait, védték polgáraik érdekeit és polgáraikat, jól tudtak együttműködni, és közösen részesültek a béke, a gyarapodás és a biztonság áldásaiban.

Mi ezt az Európát védtük annyiszor történelmünk során, és erre mondtunk igent számtalanszor, és ezt szeretnénk ma is, Európát, mint a nemzetek hazáját. Ahogy tegnap Orbán Viktor miniszterelnök fogalmazott: „A kontinenst nem az öntudatos nemzetek, hanem a birodalomépítési kísérletek vitték tévutakra. A birodalomépítési kísérletek és kísérletezők felelősek a XX. századi szörnyű háborúkért, a tengernyi szenvedésért és a virágzó Európa többszöri feldúlásáért is.”

A májusi választás tehát a jövőről szól, az európai népek és emberek jövőt választanak maguknak. Tisztán láthatók a brüsszeli birodalmi törekvések jelei, hogy behódoltassák a népeket, hogy létrehozzanak egy európai birodalmat. Tisztán látszik, hogy a mostani brüsszeli vezetés a szabad nemzetek szövetsége helyére európai birodalmat kíván, olyan európai birodalmat, amelyet nem a népek választott vezetői, hanem a brüsszeli bürokraták irányítanak. Ezért birodalmi gőgből akarják mindig megleckéztetni azokat, akik nem értenek velük egyet. Gazdasági zsarolással, mint most látjuk Olaszország esetében, politikai fenyegetőzéssel, mint Románia, Szlovákia vagy épp Csehország esetében, vagy jogállami köntösbe bújtatott aljas rágalmakkal, mint Magyarország vagy Lengyelország esetében.

Érdekes módon a birodalmi Európa gondolatának képviselői pont azok, akik a bevándorlást támogatják, akik új migrációs utakat sürgetnek, akik áttelepítési és családegyesítési programokat akarnak, meg akarják változtatni Európa népességét és arcát, keresztény kultúráját. Ahogy a miniszterelnök tegnap elmondta, szándékosan nem védték meg Európát, ha mi képesek voltunk rá, ők is azok lettek volna. Az akarat hiányzott, nem a képesség.

A nyílt társadalom, a globalista birodalmi szemléletből fakadó irány az egyik jövő tehát Európa előtt, a másik pedig, hogy visszatérjünk az Európát naggyá tevő gondolatokhoz, az erős nemzetállamok korrekt együttműködéséhez és keresztény gyökereinkhez. A mi válaszunk az, hogy a függetlenséget és a nemzetek együttműködését kell választani a globális kormányzással és ellenőrzéssel szemben, és el kell utasítanunk a globalizmus ideológiáját, és támogatni kell helyette a hazafiasság kultúráját.

A hit, a biztonság, a család, a munka, a nemzet olyan értékek, amelyek elődeinknek természetesek voltak, számunkra is fontosak, de most folyamatosan és hangosan támadják őket azok, akik gyengíteni akarják a családokat, akik szándékosan összekeverik a férfi és nő fogalmát, akik szerint a bevándorlók jobbak, mint a hazai népesség. Ezért lesz sorsdöntő a mostani európai választás. A jövőnk, szeretett kontinensünk jövője múlik rajta.

Szerintünk a mostani vezetés alkalmatlan és tévútra viszi Európát, ezért új brüsszeli vezetésre, új Bizottságra és új parlamentre van szükség, amely megvédi polgárait, és támogatja, segíti az erős nemzetállamok együttműködését. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérek mindenkit, hogy házszabály időkeretre vonatkozó részét is tartsa be. Most pedig Rétvári Bence államtitkár úr következik. Parancsoljon!

(11.30)

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Október 23-a másnapján ülünk itt a parlamentben, és azt hiszem, az lenne méltó a 62 évvel ezelőtti forradalmárokhoz, a 62 évvel ezelőtti szabadságharcosokhoz, ha mi is itt a parlamentben nagyobb tisztelettel beszélnénk egymással. (Moraj az ellenzéki padsorokban.) Itt vagyunk a parlamentben, a nemzeti szuverenitás letéteményesében. Volt ennek az országnak kirakatparlamentje 62 évvel ezelőtt is, amikor csak a párt nevezte ki azokat az embereket, akik itt egy színházat adtak elő ebben az ülésteremben.De akik 62 évvel ezelőtt fegyvert fogtak, azok a magyar szabadságot és a magyar függetlenséget akarták elérni. Azt akarták elérni, hogy ebben a parlamentben ne külföldi országok fővárosaiból irányított képviselők üljenek, hogy ne csak a párt utasítását kövessék, hanem a nemzeti szuverenitás, a nemzeti függetlenség letéteményesei legyünk. Ez egy nagyon nagy felelősség, tisztelt képviselőtársaim. Ők nem nagy, gazdag, befolyásos emberek voltak, ők nem egyetemi katedrákról érkeztek adott esetben, bár voltak olyanok is, vagy nem valamilyen társadalmi vezető tisztségből. Hétköznapi emberek voltak, akik szerették volna, ha ők szabadon tudnak élni, az ország pedig függetlenként tud tevékenykedni.

Nekünk 62 évvel ezelőtt, a rendszerváltás óta pedig 28 éve megvan a lehetőségünk arra, hogy itt a parlamentben valóban a nemzeti érdeket képviseljük (Szilágyi György közbeszól.), a nemzetet szolgáljuk. És amikor képviselőtársaim, államtitkártársaim itt a nemzeti függetlenségről, ezáltal a hazaszeretetről, a szuverenitásról beszélnek, olyan gunyoros bekiabálásokat hallhatunk az ellenzéki oldalról, mint ami itt az elmúlt percekben történt, azt hiszem, egyáltalán nem méltó ahhoz, ahogy a forradalom és szabadságharc évfordulóját ünnepeltük a tegnapi napon. (Dr. Var-ga-Damm Andrea folyamatosan közbeszól.)

Nekünk itt igenis, ahogy képviselőtársam is fogalmazott, a szuverenitás letéteményeseinek kell lennünk. Minden esetben a magyar emberek érdekeit kell nézzük. Magyarország történelme sohasem akkor volt igazi sikertörténet, amikor valamilyen birodalmi központból irányították. Bár különböző birodalmak különböző központjai törekedtek arra, hogy Magyarország sorsát befolyásolják, de amikor mi a szuverenitásunkat nagyobb mértékben vissza tudtuk szerezni, amikor a függetlenségünk nagyobb léptékű volt, akár ebben a teremben is, ebben a parlamenti ülésteremben is szélesebb körben tudtak az itteni képviselők dönteni, Magyarország sorsa akkor fordult inkább pozitívra.

Úgyhogy nem tanácsolom és nem javaslom senkinek, hogy Magyarország pozícióját egyáltalán abban a gondolatrendszerben, abban a koordináta-rendszerben szemléljék, azon paradigma szerint szemléljék, hogy melyik hatalmi központhoz vagyunk közel és melyiktől vagyunk távol; mert ez mindig csak okozat. Az eredeti célunk, a valódi ok az, hogy mi a magyar nemzeti érdek. És ehhez képest majd másodlagos, hogy melyik ügyben leszünk valakihez közel, másik ügyben pedig máshoz lesz közel az álláspontunk, és ugyanígy a távolságaink is változnak.

Birodalmakkal, a birodalmi politikák kiszolgálásával, azt hiszem, október 23-a után egy nappal nem kell magyaráznom, miért nem járt jól soha Magyarország. És természetesen más módon, szerencsére jóval békésebb eszközökkel, de ilyesfajta kísérletek mindig voltak, és mindig is lesznek. Vannak országok, amelyek hozzászoktak ahhoz, hogy gyarmatbirodalmuk volt generációkon keresztül. A saját jólétük egy részét nem a saját munkájuk alapozta meg, hanem az a többlet, amit a gyarmatokról hoztak be, akár olcsó ásványkincsben, akár olcsó munkaerőben. De ez nem az ő teljesítményük volt, mégis erre alapozták a jövőjüket.

Ma nem ilyen módon történik ez, hanem egy bürokrácia, egy óriási bürokratikus vízfej kiépítésével, de az elv ugyanaz, hogyan tudják az életszínvonalukat úgy fönntartani, hogy ez mások munkájára alapozódjon, nem csak az övékére. Lehetett ez a gyarmati időszakban a gyarmatbirodalom fenntartása, most pedig akár az olcsóbb bérmunkának akár máshol, akár a saját országukba való betelepítésével való elérése.

Azt is láthatjuk, hogy európai szinten az európai baloldal ebben igencsak motortevékenységet visz. Hiszen az a klasszikus szavazói réteg, az ipari munkásság, amelyik a szakszervezeteken keresztül szervezetten is az európai baloldal mögött állt, pontosan azért, mivel az európai ipar az elmúlt időszakban leépült, Kínába és máshová tevődött át az ipari termelés, ezért ez a fajta társadalmi réteg kimegy az európai baloldal mögül. Az európai baloldal új szavazóréteget keres magának, és ezt a migránsokban, a bevándorlókban látja, akik pótolni tudják azt a réteget, akik korábban stabil baloldali szavazók voltak.

Ezért lettek ideológiailag a liberálisok a jobboldaliak foglyai, és ezért akarják motorizálni, saját politikai fennmaradásuk érdekében mobilizálni a bevándorlást. Új eszközeik vannak, a bürokrácia fölfejlesztése, a különböző NGO-kon, úgynevezett nyomásgyakorló csoportokon, civil szervezeteken keresztül való nyomásgyakorlás és a közösségi média cenzúrája. Azt üzenjük mi Brüsszelnek és minden más egykori gyarmati központnak vagy birodalmi központnak, hogy ha majd Brüsszelben lesz olyan közbiztonság, mint amilyen Budapesten van, akkor majd meghallgatjuk a tanácsaikat. De addig járjuk a magunk magyar útját. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   5-8   9-12   13-16      Ülésnap adatai