Felszólalás adatai

A magyar nemzeti progresszió az elmúlt kettőszáz évben, hogyha a nagy nemzeti kérdésekről beszélt és útválasztáshoz jutott, mondhatnám úgy is, hogy útelágazódáshoz (Derültség.), akkor a nemzeti progresszió minden jeles tagja végül is arra az álláspontja jutott, hogy Magyarország hajóját a Nyugathoz kell kötni.

A rendszerváltozás előtti években (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Farizeus!), amikor puhult az állampárt rendszere, és az emberek új víziót, új kapaszkodót kerestek, akkor nyilván nem tudtak olyan bonyolultan fogalmazni, mint a társadalomtudósok, de nagyjából azt mondták, hogy valami olyasmit szeretnének itt Magyarországon, mint amit látnak, mondjuk, a grazi televízióban - a mi környékünkön az osztrák tévét így hívták -, vagy valami olyan világot, amit a francia, az olasz, a német vagy az amerikai filmek közvetítenek. Nyugatias Magyarországot szerettek volna a magyarok 1989 előtt és énszerintem azóta is. Ez a nyugatias Magyarország öltött aztán testet a harmadik Magyar Köztársaságban, a rendszerváltozással létrejött új Magyarországban.

Én bárkivel találkozom mostanában, ha egyszerűen mondja el, hogy mit szeretne, akkor továbbra is azt gondolom, hogy nem változtak meg a magyaroknak az eszményei. Valami olyan nyugodt polgári világot szeretnének, amit tőlünk pár száz kilométerre nyugatra vagy az Atlanti-óceán másik felén látnak. Szerintem ez '89 igazi kompromisszuma, ezek a '89-es talapzatok; az a nyugatias Magyarország épült meg közjogi, alkotmányjogi, gazdaságpolitikai, társadalompolitikai, és akkor tegyük hozzá a végén, mondjuk, külpolitikai értelemben, amelyek ennek az álomnak keretet adtak.

Orbán Viktor második kormányának színre lépésekor azt mondta, amit most a miniszterelnök-helyettes úr is mond, hogy ezzel szemben ő egy ellen-Magyarországot képzel el. Forradalmi retorikát használt - hogy ez forradalom-e vagy inkább ellenforradalom, hát bízzuk inkább a történészekre, nyelvészekre, filológusokra. (Moraj a kormánypártok soraiban. - Novák Előd: Te beszélsz?) Magam azt gondolom, hogy miközben megmosolyogtuk a miniszterelnök retorikáját, végül el kell ismerjük, valóban a '89-90-ben megalkotott nyugatias Magyarországgal szemben egy új ellen-Magyarország jött létre, minden lényeges pillérét támadva annak a világnak, amely 22-23 éve felépült. (Kőszegi Zoltán: 2006!) Az az állításom és az a Demokratikus Koalíció állítása, hogy nem lehet válogatni a nyugatias Magyarország vagy a nyugatias polgári berendezkedés egyes tartópillérei között. Nem olyan ez, amikor szabadon választhatok magamnak reggeli öltözéskor a ruhásszekrény polcain, hogy milyen nyakkendőt, milyen felöltőt, milyen nadrágot veszek (Közbeszólások a Jobbik soraiból.).

Van egy letisztult, nagyon világos társadalmi-gazdasági berendezkedése a nyugatos polgári világnak. (Kőszegi Zoltán: 2006!) Ennek a pillérei nagyon egyszerűek: a parlamentáris demokrácia, amelynek a lelke mégiscsak az, hogy a polgár szabad, az állam és az állam legbefolyásosabb végrehajtó szerve, a kormány pedig ezer módon, intézményekkel, szabályokkal, ellenőrzött ellensúlyokkal alátámasztott.

Ezzel szemben áll Orbán ellen-Magyarországának alkotmányjogi koncepciója. Ő úgy gondolja - és ezt tartalmazza az új alaptörvény -, hogy az állam és a kormány szabad, különösen szabad a kormányfő és különösen szabad a kormányfőhöz közel állók sokasága, és korlátozni pedig nem a kormányt, hanem az állampolgárokat kell. Valóban, ez nem nyugatos Magyarország, valóban, ez nem a szabad polgári Magyarország, ez egy keleties, rendies, autokratikus világ. Valóban így épül fel az a világ, amelyre talán a miniszterelnök példaként tekint, amikor Keletre néz.

Az a világ, ami a mi világunk, amellyel mi értünk egyet, amellyel szerintem folytatjuk a nemzeti progresszió legnagyobbjainak művét (Kőszegi Zoltán: 2006!), abban, igen, egy ország gazdaságát a polgárok és a magántulajdon és a vállalkozások gyarapodni való szándéka építi, a magánkezdeményezések sokasága. Igen, mi hiszünk a piacgazdaság teremtő erejében, és azt gondoljuk, hogy egy nyugatias Magyarországnak, amikor gyarapodó Magyarországot kíván építeni, akkor nem az állam és a kormány hatalmát kell a gazdaságban építeni, hanem bátorítást kell adni a vállalkozásoknak és ösztönzést a magánkezdeményezések sokaságának.

Ezzel szemben ez a kormány nem ezt teszi. Ez a kormány fenyeget, nyomást gyakorol, hogyha kell, akkor saját kormányzati, állami érdekeit a magánérdek elé helyezi, és azt állítja, hogy az állam, a kormány érdeke az azonos a közérdekkel. Ez nem így van. A közérdek nagyon sok részérdek sokaságából épül fel; önöknek, a Bibó kollégiumba járva, Bibót olvasva mondhatnám úgy, a szabadság kis köreinek összekapcsolódásából. A szabadság kis köreit pedig a polgárok és a polgárok szabad közösségei képviselik, nem pedig a kormány. (Kőszegi Zoltán: 2006. október 23.! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ezt Szűcs Jenő írta!)

Harmadrészben az a világ, amit mi képzelünk el, egy nyugatias, polgári Magyarország, az a nemzet fogalmát nem egyszerűen kulturális, nyelvi, történelmi közösségként értelmezi, hanem azt gondolja, hogy a nemzetbe kell hogy tartozzon valamennyi jó szándékú, az alkotmány rendelkezései között a maga életét szabadon szervező magyar, és akkor látja el egy kormány a feladatát, hogyha nem kitaszítja a nemzetből a vele egyet nem értőket (Kőszegi Zoltán: Hanem kilövi a szemét!), nem kitaszítja a szegényeket, a lemaradókat, nem odadobja őket bűnbakként a leszakadó középosztályok haragjául és martalékul, hanem pontosan tudja, hogy a nemzet szolidaritási közösség is, és nem elegendő a nemzetet arra használni, hogy a határon túli magyarok voksaival megpróbálja ez a kormány bebetonozni önmaga hatalmát. (Moraj a kormánypárti padsorokban. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)

(15.30)

Végül pedig az a nyugatias, polgári Magyarország, amilyet mi képzelünk el, fesztelen, szabad, partneri viszonyban él az Európai Közösséggel és Magyarország más szövetségeseivel. Miközben Magyarország lassan pária lett a nemzetek közösségében, muszáj önöket emlékeztetnem arra: az önök által sokszor szidott szociálliberális kormány idején egymásnak adták a kilincset a világ és Európa államfői Bushtól Putyinon át János Károly királyig, Merkeltől Blairig. Ma senki nem jön Magyarországra. Magyarország magányos lett, mert ez a kormány magányossá tette. (A Jobbik-frakció tagjai hangosan számolnak visszafelé, jelezve a hátralévő másodpercek számát: 10, 9, 8, 7... - Az elnök csenget.) Önök egy rossz hangulatú, magányos országot teremtettek. Sajnálom Magyarországot, önöket egy kicsikét kevésbé. (Jobbik-frakció: ...6, 5, 4, 3, 2, 1, zéró!)

Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek soraiban.)