Felszólalás adatai

Mi arról beszéltünk, képviselő úr, hogy fontos a büntetőjogi szankcionálás is a megelőzés mellett, és mindazon intézmények mellett, amelyeket ön egyébként egészen pontosan felsorolt. Azzal, amikor visszahivatkozott, azzal nem értettünk egyet, és most sem értünk egyet, hogy a büntetés és a szankcionálás fegyvere szigorúbb legyen a kábítószer elleni küzdelemben a cselekmény elkövetésénél. Hiszen gondoljuk végig: a júliusban hatályba lépett változások közül a legfontosabb szigorítás például a Btk.-ban, hogy a fogyasztás ismét önálló elkövetési magatartásként kerül vissza a Btk.-ba, tehát a csekély mennyiségű kábítószer tartásával egy büntetési kategóriába kerül a törvény szerint, és két év szabadságvesztéssel büntetendő.

Képviselő úr biztosan egyetért azzal, hogy az a szerencsétlen fiatalkorú gyerek, aki valamilyen módon kapcsolatba kerül a kábítószerrel, és akkor, abban a pillanatban megpróbálja, rettenetesen helytelen, de lehet, hogy akkor magára van hagyva, és a társai vagy más hatására megpróbálja, az nem lehet, hogy ugyanazon kategóriába kerüljön, mint az, aki egyébként kábítószert birtokol is. Biztos, hogy jó a szándékuk, de ezzel nem lehet elérni azt a célt, amit szeretnénk, hanem indokolatlanul büntetünk sokszor olyan embereket is, akikkel kapcsolatban fontosabb lenne a prevenció azokon a területeken is, amelyet ön felsorolt.

Csupán erre hívtuk fel a figyelmet, viszont ezen a területen az elmúlt három évben, mint ahogy említettem, egyharmadára csökkentek a források. Köszönöm szépen.