Felszólalás adatai

Arról már nagyon sokat beszéltünk, a mai napon többen is említették, hogy nem látjuk ésszerű indokát annak, hogy miért kellett a 2009-es stratégiát kidobni a kukába. Mindegy most már, ezt megtették. Azóta eltelt három év, és koncentráljunk arra, hogy mi történt ebben a három évben, illetve arra, hogy ebben az előttünk fekvő szövegben mi van és mi várható ennek a bázisán. Még egyszer hangsúlyozom, nagyon örülünk, hogy végre itt van és lehet róla vitatkozni, és nagyon várjuk azt, hogy legyen ennek valami cselekvési folyománya is.

Más kérdés, hogy lehet, hogy megint abban a helyzetben leszünk, hogy mire kész lesznek a cselekvési tervek, újra kormányváltás lesz, és akkor nagyon félek, hogy elölről kezdődik ez az egész folyamat. A magam részéről azt ígérhetném, hogy nem fogjuk elölről kezdeni, és mindenképpen alapozni fogunk arra a munkára, amit önök eddig elvégeztek, ha három év alatt, akkor három év alatt.

Nagyobb baj, hogy ez alatt a három év alatt nem volt igazából stratégiája az országnak, legalábbis a kormány így viselkedett, mintha nem lenne, és nem volt hozzá kapcsolódó cselekvési terve, teljesen esetlegesen történtek jogalkotási lépések, ezek nem voltak összehangolva. A szolgáltató szervezetek, akár állami, akár nonprofit szektorból, nem tudtak mihez igazodni, tehát nem voltak meg a stratégiai alapok. És hát így még ugye, pályázatot is nehéz kiírni, hogyha nem tudjuk, hogy merre akarunk menni, és még ennél is nagyobb akadályok voltak a pályázati kifizetések miatt.

(12.40)

A 2009-es drogstratégia visszavonása után elég sok szakmai szervezet kiszorult az egyeztetésből. Számtalan ilyen jelzést kaptunk. Ilyen hosszú idő alatt valóban be lehetett vonni mindenkit, az addiktológiai szakmai és társadalmi szervezetek nagyobb arányát be lehetett volna vonni ebbe a folyamatba. Szükség is lett volna rá, és akkor valószínűleg szakmailag erősebb lett volna ez a stratégia, ami előttünk van.

Azt említettem, hogy történtek itt ilyen kozmetikázások, hogy az éves jelentésből eltávolítottak bizonyos szakértői megállapításokat, hogy szebben nézzen ki az egész. Ez abszolút nem volt szép dolog. Nem hiszem, hogy az lenne a kormányzati szándék, hogy szőnyeg alá söpörjön bizonyos jelenségeket és ne vegyen róluk tudomást, vagy pedig valamilyen propagandaszándékból eltussoljon bizonyos jelenségeket.

Azt említettem már, hogy nagyon sajnálom, hogy az általam kezdeményezett eseti bizottság nem állhatott fel a parlamentben, rengeteg tennivaló lett volna és lenne ezután is. Érvényes drogstratégia birtokában is rengeteg tennivalója lenne szerintem egy ilyen eseti bizottságnak, hiszen rengeteg szakmai jelenség van, amit hónapról hónapra meg kellene vitatni.

A prevencióról rengeteg szót vesztegettünk már. Meg kell hogy mondjam, lehet, hogy az én szkeptikus hozzáállásom, de önmagában ez a prevenció nagyon üres cél. Ha nincs hozzárendelve megfelelő cselekvési terv, nincs ennek infrastruktúrája akár állami, akár civil oldalon, ha nincs kiépítve ennek az intézményrendszere, ha nincs hozzárendelve költségvetés, mert azt láttuk, hogy az elmúlt három évben nem volt hozzárendelve érdemi költségvetés, akkor hiába beszélünk prevencióról. Ha nincsenek erőforrások, akkor nincs prevenció. Hiába beszélünk tiszta tudatról mint gyújtópontról, megmondom őszintén, agylobot kapok az ilyen lózungoktól. Hiába beszélünk arról, ha nem tudjuk ezt intézményekben és költségvetésben követni. Márpedig a prevencióra fordított források gyalázatosan csökkentek az elmúlt években. Régebben iskolai egészségfejlesztésre több százmillió forint volt, még akkor is, ha rosszul használták fel, nem volt ennek megfelelő hatékonysága és nem is volt ez rendesen ellenőrizve, nem voltak igazi akkreditált programok, még akkor is azt lehet mondani, hogy visszalépés történt, hiszen még ennyi forrás sincsen. Ilyen mondatokat lehetne olvasni, hogy a 2011-es évben a prevenciós tevékenység iránti érdeklődés beszűkülése volt tapasztalható, aminek oka elsősorban a források csökkenésében, másodsorban a stratégiai iránymutatás hiányában keresendő. Ez nagyon fontos mondat. Ez az, amit kihúzott az EMMI a Nemzeti Drog Fókuszpont 2011-es jelentéséből, és nem ez az egyetlen mondat volt, pedig ez tény. Nagyon fontos, hogy ezzel tisztában legyenek a döntéshozók.

Aztán egy másik jelenség, amit a Magyar Drogprevenciós és Ártalomcsökkentő Szervezetek Szövetsége hozott fel, hogy 127 drogprevenciós tevékenységre beadott pályázatból mindössze 13-at fogadtak be, és ebből csak 2, ami valódi drogprevencióval foglalkozó civil szervezet pályázata volt. A fennmaradó 11-ből 5 a személyi higiénével, 5 a csecsemőgondozással foglalkozik, amelyek nagyon fontos problémák, csak nyilvánvalóan nem ebből az alapból kellene őket támogatni. Ezek a programok ráadásul lokális és kis hatékonyságú programok voltak. Ami ilyen módon volt megcímkézve, még az sem kapott elég támogatást.

Vágó Gáborhoz kapcsolódva, államtitkár úr, könyörgöm, ennek az anyagnak a címe is rossz. Régen az volt a címe, hogy nemzeti stratégia a kábítószer-probléma visszaszorítására. Ez van ide beleírva, tehát erről szól ez az anyag, és most drogellenes stratégiának hívják, ami szakmailag is rossz. Szalay képviselő úr, ön egy orvos, képzett ember. Minden drog, az alkohol is drog, a nikotin is drog. Minden gyógyszer drog. Tehát ez egy alapvető szemlélet. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Bajnai hazugsága is! Gyurcsány hazugsága is!) Itt nem csak a kábítószerekről van szó. Ebben az anyagban csak a kábítószerekről van szó, egyébként nagyon helyesen, de akkor beszéljünk erről. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Gyurcsány hazugsága is drog többek között!) De ne beszéljen most erről...

ELNÖK: Képviselő úr, nincs lehetőség dialógus folytatására. Jelentkezzen be kettőperces felszólalásra!

SZILÁGYI LÁSZLÓ (független): Rengeteg drog van, így van. A szenvedélybetegségek között rengeteg drog van, akár a játékgépek, akár más, hosszan lehetne folytatni. A drogokat szűkítsük le a kémiai hatóanyagokra. Paracelsus óta tudjuk, Szalay képviselő úr, hogy nem mindegy, hogy mennyit veszünk be ezekből. Nem az a kérdés, hogy van-e lágy drog és kemény drog, ezt bízzuk a szakemberekre, én ebben nem akarok állást foglalni, nem értek hozzá, ezt bízzuk a tudományos testületekre. Az a kérdés, hogy mennyit veszünk belőle magunkhoz. Van olyan szer, ami közkedvelt és a piacon nagyon is jelen van, ami nagyon kis koncentrációban testtömegnövelő, tehát a gyúró emberek használják, nagyobb koncentrációban relaxáns, még nagyobb koncentrációban meg stimuláns, még nagyobb koncentrációban meg meghalnak tőle az emberek. Erre oda kellene figyelni, és ezt tudni kellene a közvéleménynek. Nem az a kérdés, hogy lágy drog vagy kemény drog, hanem hogy hogyan használjuk ezeket. Vannak olyan szerek, amiket az A-listára tesznek boldogabb országokban, mert gyógyászati felhasználásban szóba jönnek.

Ez nem drogellenes stratégia, ami ide le van írva 90 oldalban, hanem ez egy kábítószerek visszaszorítására való stratégia, és a helyén kellene kezelni. Kérdezem, államtitkár úr, hogy vissza lehet-e csinálni a nevét egy módosító javaslattal. Tényleg szóljon arról az anyag, ami a címe, helyesebben legyen az a címe, amiről szól az anyag.

Nagyon sok szociális munkás, prevenciós szakember kellene az iskolákba. Ezt már elmondtam itt egy kétpercesben. Az iskolarendőrök helyett kellene szerintem rendészeti megközelítésből valóban prevenciós és felvilágosító megközelítést kellene alkalmaznunk. A Btk.-szigorítás és a fogyasztás kriminalizálása egy alapvetően téves út, és a világ egyéb országaiban ezt réges-régen meghaladták. Itt a dekriminalizáció felé mennek még konzervatív vezetésű országok is. Mindenhol szinte egyértelmű, hogy az ártalomcsökkentés része ennek az egész rendszernek. Többféle célt tűzünk ki nagyon helyesen egy ilyen kábítószer-ellenes harcban, de ennek az ártalomcsökkentés integráns része, és enélkül nem megy az egész, hiszen sokkal komolyabb problémákat tudunk vele megelőzni, és meg tudunk úszni olyan típusú állami kiadásokat, hogy ilyen cinikus nemzetgazdasági érvvel jöjjek, hogy mennyibe kerül egy HIV-pozitív vagy egy AIDS-es beteg kezelése, és mennyivel könnyebben meg lehet ezt akadályozni egy teljesen nyomorult tűcsereprogrammal. Tehát az iskolai rendőrök bevezetése nem az egészségfejlesztéshez járul hozzá, bár hozzájárulna ahhoz is, de ehhez teljesen más képzés kellene.

Európában 2000 óta, az első Orbán-kormány óta érzékelhető az a tendencia, hogy a személyes használatra szánt kábítószer birtoklása esetén csökken a börtönbüntetés. Nem nő, hanem csökken a börtönbüntetés kiszabásának lehetősége. Nem folytatom; olyan országok, mint Portugália, Szlovénia, Bulgária, legújabban Horvátország, mindinkább enyhít a büntetőjogi szigoron, nem pedig egyre nagyobb szankciókat alkalmaz.

Az ártalomcsökkentés visszaszorulásáról vagy visszaszorításáról nagyon sokan beszéltek már itt előttem, legutóbb Vágó Gábor is. Ezek nagyon-nagyon fontos tények, amiket elmondott. Szövetségesként kellene tekinteni ezekre a civil szervezetekre, nem pedig valamiféle liberális ellenségre és valamiféle olyan mákonyra, amivel a társadalomnak rosszat tesznek. Ezekben a szervezetekben, meggyőződtem róla, szakmai munka folyik, és elkötelezett önkéntesek vagy pedig fizetett szakemberek, felkészült és tanult szakemberek dolgoznak. Segíteni kellene az ő tevékenységüket.

Szerintem általános filozófiai kérdés, hogy meg kellene találni az állami, a civil és a gazdálkodó szektor között egy normális munkamegosztást, és így kellene nemcsak a kábítószer-megelőzés, hanem egyéb területeken is működni, tehát nem üldözni a civileket és megvonni tőlük a támogatást meg az ingatlan bérleti díját, hanem támogatni a munkájukat. Nagyon fontos, ezt ők maguk is hozzáteszik, hogy legyen megfelelő akkreditáció, tehát nemcsak úgy odaadni nekik a támogatást bemondásra, hanem nézzék meg, hogy mit tudnak, milyen szakemberekkel rendelkeznek, milyen infrastruktúra van, mit vállalnak, és ebből mit tudnak teljesíteni. Ezt ellenőrizni is kell. A civil szektor támogatását én így képzelem és ők maguk is így képzelik.

(12.50)

És ezek komplex szolgáltatást nyújtanak, nem egyszerűen tűcserét, hanem a reintegrációban és a rehabilitációban is segítenek, megnézik azt, hogy ki szorul valóban orvosi segítségre, megnézik azt, hogy hogyan lehetne őket kihozni a sötétből, a bunkerekből, és hogyan lehetne eljuttatni őket a szakemberekhez, és hogyan lehetne őket bevezetni a kezelőrendszerbe. Javítani akarnak az életminőségükön és csökkenteni a droghasználat kockázatait. Ennél fontosabbat nem hiszem, hogy lehetne hirtelen mondani.

A stratégia kitűzi a drogmentes, helyesebben a kábítószermentes országot - itt legalább helyesen használják a fogalmat -, de hát ez egy teljesen lehetetlen célkitűzés. A stratégia 34. oldalán az szerepel, hogy 2020-ra a kábítószermentes Magyarországot kell kitűzni, s ugyanezen az oldalon alul ott vannak a rendes, elérhető, kvantitatív célok, amik valóban vállalhatók és amit szerintem mindenki támogat ebben a teremben, valamint az összes pártban és frakcióban. Itt le van írva, hogy 2020-ig mit lehet életszerűen elérni, és ezek nagyon fontosak. Nem értem, hogy miért kell mindig valami populista lózunggal leönteni ezt az egészet. Teljesíthetetlen dolgokat ne tűzzünk ki, mert akkor csak mindenki frusztrált lesz.

Van még másfél percem. Mindenképpen szeretnék megemlékezni a pozitív jelenségekről is. Többször említették már a C-lista létrejöttét. Szerintem nagyjából időben és jól lereagálta a jogszabályalkotó, hogy ez megszületett. Más kérdés, hogy azóta megfelelő érzékenységgel tartják-e karban ezt a listát, és tudnak-e megfelelően figyelni az új szerekre s a többi. Valószínű, hogy egy sokkal nagyobb apparátust kell bevetni ennek érdekében laborkapacitásban is és szakmai kapacitásban is. S amint már említettem, hogy nagyon-nagyon sok jó, a civilek és egyházi szervezetek által működtetett rehabilitációs program van, és ezektől valóban nem szabad sajnálni a támogatást, őket minden eszközzel támogatni kell. Azt gondolom, hogy ők a maguk empatikus és felkészült módján sokkal többet tudnak segíteni, mint bármilyen állami szerv, és ez nem az önök által fenntartott államra nézve kritika, hanem bármilyen államra nézve. A civil szervezetek lelkesedése és szakmai felkészültsége mindenképpen támogatandó.

Tisztelt Ház! Mi nagyon örülünk, hogy végre itt van ez a stratégia. Nem fogjuk ezt elutasítani. A bizottságban mi tartózkodtunk. Nagyon örülnénk, ha sikerülne ennek alapján egy valódi kábítószer-megelőzéses és értelmes kábítószer elleni munkát végezni.

Köszönöm szépen a figyelmet.