Felszólalás adatai

Én fontosnak tartom, hogy az előttünk lévő törvény vitája ne egy ilyen formai vitává fajuljon.

(16.30)

Varga Géza képviselőtársam azt mondta, hogy minek ez a sietség, hiszen akik benne voltak ebben az egyeztetésben, és jómagam is az elmúlt hónapokban részese voltam ennek az egyeztetésnek, elmondhatom azt, hogy megfelelő szakmai és megfelelő támogatottsággal rendelkező, mind társadalmi, mind szakmai szervezetek bevonásával több körben nagyon alaposan a célt, a magyar borászat és szőlészet megfelelő társadalmi rangját előrevetítve történtek az egyeztetések. Hogy ez a most előttünk lévő törvényjavaslat is egy nagyon komoly konszenzusos munka eredménye, ez nem azt jelenti, hogy adott esetben majd módosító javaslatok nem egészíthetik még ki ezt a fajta törvényjavaslatot, de azt gondolom, hogy az alapvető koncepciója mindenféleképpen tartható, és ahogy Font Sándor elnök úr is mondta, akár ez önmagában is így egy az egyben a jelenkor kihívásainak igenis meg tud felelni, illetve eleget tud tenni.

Ha megengedik, egy kicsit visszamennék, hogy mégis miért volt szükséges ezt az új hegyközségi törvényt megalkotni. Amely törvény változott, az még egy 1994-ben létrehozott, a szőlő- és borgazdálkodás jelenlegi szabályait rögzítő törvényjavaslat, amely - akárhogy is nézzük - mintegy 18 éve lett megalkotva, és 1995-ben lépett hatályba. Hogy nézzük az akkori arányokat, 1995-ben mintegy 120 ezer hektáron folyt a szőlő termesztése Magyarországon. Jelen pillanatban 60-65 ezer hektár az a szőlőterület, amely a magyar bor hátterét biztosítja. Tehát elmondható az, hogy mintegy 15 év alatt közel felére csökkent a szőlőterület. Ezért nagyon fontos, hogy e területek védelme, a történelmi borvidékek védelme, illetve a magyar hungarikum szempontjából e nemzeti hagyománynak, amelynek több mint kétezer éves hagyománya van Magyarországon, a továbbviteléhez szükséges volt egy újfajta törvény megalkotása, és nem elsősorban azért, hogy az Európai Uniónak ebben megfeleljünk, hiszen nekünk, az ágazati szereplőknek, a szakpolitikusoknak a magyar nemzeti érdekeket kell érvényesíteni ebben a törvényjavaslatban, és a későbbiekben szeretnék is kitérni, amikor a földalapú szavazat, illetve az érdekérvényesítés van, pont a nemzeti érdekek, a földhöz való kötődésből adódó nemzeti érdekek, illetve az eredetvédelem keretét szabályozza maga ez az újfajta törvényjavaslat.

De 1994-ben nem csak a szőlőterületek mértéke volt sokkal nagyobb. 1994-95-ben országos szinten mintegy 320 hegyközség jött létre. Jelen pillanatban a hegyközségek száma mintegy 121 hegyközség. Azt is lehet tapasztalni, hogy a terület mintegy 50 százalékkal csökkent, és ehhez képest a hegyközségek aránya is 50 százalékkal csökkent. Ez egy más típusú és más szerkezetű törvényi környezetet tesz szükségessé.

Jelen pillanatban tehát a 121 hegyközség mintegy 22 borvidéket alkot. Az első szinten az első törvényjavaslat, amelyet a képviselőtársam benyújtott, az úgymond érdekképviselet, illetve a szakmaközi szervezet felállítására két szintet javasolt, ahol a hegyközség, illetve a borvidék gyakorlatilag ugyanazzá a fogalommá lett volna, és utána lett volna a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, és pont az a konszenzusos egyeztetés tette világossá mindannyiunk számára, hogy szükséges a jelenlegi három szint megőrzése, tehát a hegyközség, a borvidék és a HNT jelenléte. Maga a törvényjavaslat, azt gondolom, nagyon helyesen, és ez a többi szakmaközi szervezetnek is, amelyek mindannyian egyértelműen azt javasolták, hogy szükséges a hegyközségi törvény módosítása, a HNT is ezeken az egyeztetéseken ebben támogató volt. Szükséges volt, hogy magának a hegyközségnek a területét is behatároljuk, és a törvényjavaslat egy optimális területet próbál létrehozni. Ezt mintegy 500 hektárban határozta meg. Azt gondolom, hogy ez egy ilyen átlátható területarányosság, és azt gondolom, hogy ez mindenféleképpen támogatandó, és ezt amúgy mind a hegyközségek is támogatták; így majd a beolvadást, illetve az összeolvadást a különböző hegyközségek esetében, ahol ez szükséges, és megfelelő keretet ad maga a törvényjavaslat.

Ami még szükségessé tette ennek a törvénynek a létrejöttét, az az, hogy az "egy-tag, egy szavazat", ami eddig jellemző volt a korábbi törvényre, igazából nehézkessé vált. Nehezen volt kezelhető, nem egyértelműen tükrözte a jelenlegi - úgy mondom - erőviszonyokat, illetve a borászatok fejlődését, illetve az eredetvédelemmel kapcsolatos felelősségvállalást, ezért fontosnak tartjuk azt, hogy a területalapú érdekérvényesítés meglegyen az ágazatban, de a törvényjavaslat nagyon jól beemeli azt, hogy a borászati szereplők is szavazati joggal természetesen a hegyközségek munkájában részt vehetnek. De mindenféleképpen fontos az, hogy a terület alapján - ahol megtermelődik közvetett módon ez a nemes nedű - lehessen az érdekérvényesítést ebben a szakmai környezetben érvényesíteni. Tehát ez is szükségessé tette, hogy a területalapú érdekérvényesítés, illetve a szavazatok aránya megfelelő legyen.

Ami még a törvény módosítását szükségessé tette, hogy 2013. augusztus 1-jétől a kivágási és telepítési engedély is átkerül az MVH-tól a hegybírókhoz, és ezáltal a hegybíróknak a helyi feladatok mellett jelentős, úgy mondom, közfeladatai is lesznek, ami egy sokkal szigorúbb felügyeletet és egy sokkal jobban összehangolt szakmai együttműködést igényel. Jelen pillanatban ahány hegyközség van, annyiféle hegyközség és hegybírók közötti viszony van, mondhatni azt, hogy helyenként ez kaotikus is, sőt azt is mondhatnám, hogy a mintegy 121 hegyközség esetében, akár ha nézzük csak a tagdíjfizetési módokat, mintegy 75-80-féle tagdíjfizetési mód van, és igazából ebből nagyon nehéz fenntartani megfelelő szinten amúgy a HNT-t is, de nagyon nehéz egy egységes szakmai koncepciót, feladatátadást, -átvállalást érvényesíteni. Ez a törvény foglalkozik azzal, illetve egyik fő iránya az, hogy a hegybírók jogállása is ebből a szempontból megváltozzon, és gyakorlatilag a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának a főtitkára lesz majd a hegybírók munkáltatója, ezáltal a szakmai egységesítést, az összhangot megfelelő módon érvényesíteni lehet.

De hogy a helyi közösségek érdeke is meglegyen, és sokszor azok a félelmek, hogy akkor hogyan tudjuk képviselni a helyi érdekeket a hegybírókkal kapcsolatosan, a törvényjavaslat ezt is jól tudja szabályozni. A hegybírók pályáztatását, illetve a pályáztatás utáni eredményből adódóan a főtitkár felé javaslattételi lehetőséget a helyi hegyközség, a helyi közösség alkotja, tehát a helyi érdekek igenis érvényesülhetnek a hegybírók kinevezésében, hiszen a pályáztatásban, illetve a javaslattételben is gyakorlatilag nekik fontos és döntő szerepük van. A törvény azt is lehetővé teszi, és az egyeztetéseknek egy fontos tényezője volt, hogy a sok hatósági feladat mellett, amit amúgy a HNT főtitkára irányít lent a borvidékeken, hogyan tudják a helyi közösségek sajátos igényét kiszolgálni helyben a hegybírók. A törvény ezt lehetővé teszi, és ez is volt a cél, hogy helyben is kössenek megállapodásokat a hegyközségek a hegybíróval, és a helyi feladatok plusz elvégzésére a helyi közösségnek van lehetősége arra, hogy anyagi forrást biztosítson a hegybírók számára, tehát ez a kérdés is, azt gondolom, nagyon korrektül meg lett oldva.

A hatósági feladatok, azt gondolom, a jövő számára mindenféleképpen nagyon fontosak, hiszen a különböző támogatásoknál, illetve mind a telepítéseknél, esetleges kivágásoknál nem mindegy, hogy milyen pontos adatokkal, illetve információkkal rendelkezünk. Azt gondolom, hogy az effajta új hegyközségi törvényben való szabályozás megfelel annak, és itt jön az Európai Unióval való kapcsolat, hiszen nem lettünk abban álszentek, hogy az EU-s támogatásokat nem szeretnénk átkonvertálni az ágazatba, ezáltal a hegybírók pontos szakmai kapcsolatán keresztül ez a fajta felelősség megvan a mindenkori szakmai miniszternek is, illetve megvan nyilván a HNT-nek is, és ez szolgálja meggyőződésem szerint a borászat érdekeit.

(16.40)

Ami egy nagyon fontos kérdés még, az a szakmaköziség. Az elmúlt időszakban többek között Tiffán Zsolt képviselőtársam is, illetve szinte az összes szakmai szervezet próbált arra valamiféle együttműködést kialakítani, hogy egy olyan szakmaközi szervezet jöjjön létre, ami a különböző szakmai szervezeteket, természetesen az ágazati szakmai szervezeteket úgymond egy hajóba tereli, és ezáltal egy olyanfajta erős érdekérvényesítés jöjjön létre a nemzeti szőlészeti és borászati ágazat számára, amely mind a mindenkori törvényalkotó, mind a mindenkori kormányok felé tudja az ágazat érdekeit képviselni, egy kicsit az agrárkamarához hasonlóan.

Hiszen aki a hegyközség tagja, az nem az agrárkamara tagja, hiszen ez az egyetlenegy olyan ágazat, amelyet, amúgy jogosan, kiemeltünk sajátosságából adódóan az agrárkamarai rendszerből. Ez tud egy olyanfajta összefogást biztosítani az ágazat számára, ahol a helyi érdekek mellett, az eredetvédelem, a különböző borvidéki arculatok és a különböző helyi szabályozások kialakítása mellett nemzetközi, illetve nemzeti szinten is tudjuk védeni a magyar bort és a magyar szőlészeti termékeket, illetve a hungarikumból adódó sajátosságokat. Ezáltal az új HNT gyakorlatilag ezeket a szakmaközi szervezeti feladatokat el tudná látni.

Számomra nagyon fontos, előremutató érv volt, hogy a különböző szakmaközi szervezetek, szakmai szervezetek egyértelműen támogatták azt, hogy az lenne a konszenzus, ha pont a HNT lenne az a szakmaközi szervezet, amely be tudná tölteni azt a szakmai űrt, amit ők korábban nem tudtak igazából létrehozni. És itt kapcsolódik bele a borászati szereplő, hiszen a szakmaközi szervezet azáltal szakmaközi, hogy nemcsak a szőlészet van bent, hanem a hegyközségek tanácsában már szerepelnek a borászati ágazat képviselői, sőt a HNT felé is van egy szőlészeti, és van egy borászati szekció. Tehát itt a borászok is tudják érvényesíteni gyakorlatilag az érdekeiket, illetve az ő érdekeiket is figyelembe véve, ugyanúgy, ahogy a szőlészeti ágazat szereplőiét, a HNT tudja kialakítani az álláspontját. Tehát ezáltal a szakmaköziség mind a borászati részről, illetve nyilván a szőlészeti részről is megvan.

Azt gondolom, hogy ezeket mind figyelembe véve egy nagyon jó alapokon működő, jó szerkezetű törvényjavaslat van előttünk, és a törvényjavaslat gyakorlatilag felelősen dönt arról, hogy a működést hogyan tudja biztosítani ezen szervezet számára. Hiszen a hegyközségek finanszírozása, a HNT-finanszírozás is nagyon fontos szempont. Gyakorlatilag lehetőségük van a hegyközségeknek a sajátos, egyedi működésre, hiszen sok olyan hegyközség van, amely azért egy kicsit nagyobb díjat vezet be, mert az abból befolyó forrás alapot biztosít uniós vagy hazai pályázatoknál önerőre. Ez a szabadság meg fog maradni, de emellett egy közösen kialakított számítás alapján tagdíjat fizet a központi HNT felé is, és ebből a HNT működtetését is meg tudjuk oldani. Természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy az államnak abban is felelősséget kell majd vállalni, hogy az állami feladatokat, amelyek, mondjuk 2013. augusztus 1-jétől a kivágási és telepítési engedélyekkel kapcsolatosak, az államnak finanszíroznia kell, illetve szerepet kell ebben vállalni.

Ha össze szeretném foglalni magát a törvényjavaslatot, akkor azt gondolom, hogy ez egy szükséges és megfelelő szakmai és jogi előkészítettséggel megalkotott, nagyon fontos, a magyar szőlészeti és borászati ágazat jövője szempontjából mérföldkövet jelentő törvényjavaslat. Ez figyelembe vette a megfelelő szakmai egyeztetést, megfelelő jogi környezetet és az új európai uniós kihívásokat és feladatokat is. Így alkotta meg a javaslattevő ezt az anyagot, amely rendezi a jövő szempontjából a területalapon lévő érdekérvényesítést, egységesíti a hegybírók szerepvállalását, lehetőséget ad az önkormányzatiságra a hegyközségekben. A területi behatárolással működőképes és életképes hegyközségi rendszert tud létrehozni. Megtartja azt a három szintet, amellyel jól lehet érvényesíteni a hegyközség, a borvidék... - sőt még a borrégióra is utal maga a törvényjavaslat, ami a jövő szempontjából azért is fontos, mert sokszor azt mondjuk, hogy amellett, hogy a magyar bor kiváló minőséget ad, és azt gondolom, világszínvonalú, Szekszárd polgármestereként ezt helyi szinten is mindig meg tudom erősíteni, de mindig az a legnagyobb probléma, hogy a borvidékeink el vannak aprózódva. Tehát ha nemzetközi szinten meg akarjuk mérettetni magunkat, és nemcsak európai, hanem távol-keleti piacokon is, akkor a legnagyobb probléma, hogy kicsi az üzemi méret.

Ez is felmerült korábban, de most nem nyitnám meg ezt a vitát, lehet, hogy még 15 évet kell várni arra, hogy mondjuk, csak négy borvidék legyen Magyarországon, és gyakorlatilag ezáltal tudunk nemzetközi szinten is egy olyan üzemi méretet, olyan mennyiséget és egységes minőséget kialakítani, amely gyakorlatilag versenyképes lesz a nagy nemzetközi borkonkurenciákkal, akár Franciaországra, Chilére, Dél-Afrikára és Ausztráliára gondolok. Mert jelen pillanatban az üzemi méretünkből adódóan nem vagyunk nemzetközi szinten versenyképesek, hazai szinten meg kiszolgáltatottak vagyunk. Hiszen mindig arról beszélünk, hogy milyen komoly mennyiségű bor jön be hivatalosan vagy feketén Magyarországra, amit nem tudunk kimutatni. Tehát mindenféleképpen az egységesítés felé viszi ez a hegyközségi törvény a szereplőket.

Nagyon fontos még, és itt még egyszer utalok a szakmaköziségre, amely a HNT-ben mind a szőlészet, mind a borászat számára egyenlő súllyal jelenik meg a törvényalkotásban.

Még egyszer megköszönöm képviselőtársamnak a Fidesz-frakció nevében ezt a komoly szakmai munkát és teljesítményt. Nyilván majd a következő napokban a módosító indítványokkal esetlegesen lehet egy-két helyen kiigazítani magát a törvényjavaslatot, de ez egy olyan komoly szakmai anyag, amely a jövő számára biztosítja, hogy a szőlészeti és a borászati ágazatban egy egységes, modern, a kor kihívásainak megfelelő, de nemzeti érdekeinket is figyelembe vevő, a helyi érdekeket is előtérbe helyező olyan szakmaközi és szakmai szervezetet hoz létre, amely a magyar szőlészeti és borászati ágazat következő évtizedeiben meghatározó szerepet tölthet be.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, és kérem, hogy a törvényjavaslatot támogassák szavazatukkal. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)