Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Igazából, ahogy hallgattam a beszédet, az elején azon gondolkoztam, hogy azzal fogom szembesíteni, a Szocialista Párt ezekről a kérdésekről mit mondott korábban. (Kunhalmi Ágnes: Csak nyugodtan!) Bár önök szeretik a múltat végképp eltörölni (Gőgös Zoltán közbeszól.), de igazából arra jutottam, hogy a beszéd első percét és az ötödik percét vetném talán össze (Az elnök csenget.), mert lehetséges, hogy abban is annyi ellentmondást találunk, hogy nem is kell visszamenni 2010-ig.

Ön ilyeneket mondott, hogy nem lehet visszatérni az elmúlt 25 év megoldásaihoz, és a kormány térjen vissza a 2010 előtti rendszerhez. (Kunhalmi Ágnes: Nem mondtuk!) Ez már önmagában az ön első és ötödik perce között egy kicsit nehezen áthidalható ellentmondás. Azt javaslom, hogy amikor azt mondja szó szerint, hogy az állami fenntartás nem fog működni, akkor lapozza föl azért a 2010‑es egykori szocialista nyilatkozatokat, programokat. Az önök választások előtti kommunikációjában az szerepelt, hogy ugyan nem az összes iskolában Magyarországon, de az iskolák egy részében önök 2010 szeptemberétől az állami fenntartást vezetnék be, és ön azt mondta, hogy ez ellen mindenki tiltakozott, pártok, ellenzék, szakszervezetek egyaránt. Olvassa el utána a Pedagógusok Szakszervezetének Népszavában is olvasható nyilatkozatát, amelyben azt mondja, hogy ezt egy nagyon jó döntésnek tartják, és ebbe az irányba szerintük el kell menni.

A különbség abban volt, hogy csak az iskolák egy részénél valósuljon meg (Kunhalmi Ágnes: Nagy különbség.) vagy a Fidesz-KDNP szerint az összes iskolánál. Ez attól függ, hogy hogyan tekintünk a társadalomra, kimazsolázzuk az elitiskolákat, kimazsolázzuk azokat az intézményeket (Kunhalmi Ágnes: És az egyházasítás? Elitiskolák?), ahol különösebb probléma, nehézség nincs, azok számára biztosítunk egy jó lehetőséget, amelyek pedig hát olyan településen vannak, mármint iskolák, ahol nehezebb az önkormányzat helyzete, ahol nehezebb sorsú gyerekek járnak oda, azokat akkor szintén elengedik és nem segítenek rajtuk, nem adják meg azoknak a gyermekeknek az egyenlő életkezdés lehetőségét, mint a jobb városba, jobb környékre született gyerekeknek, ahol nyilvánvalóan jobb volt az iskola anyagi ellátottsága.

Ha a szocialista korszakot lehetne jellemezni, mondjuk, a felsőoktatás és a köznevelés területén, akkor a felsőoktatásnál talán a tandíj lenne, ami leginkább jellemezné, hogy önök mire törekedtek (Kunhalmi Ágnes: Bevezettétek!), a köznevelés rend­szerében pedig a lakat, hiszen 381 helyen tettek önök lakatot főleg vidéki, főleg nehéz településeken az iskolák ajtajára. (Kunhalmi Ágnes: Most már lakatra sincs pénz. ‑ Az elnök csenget.) És abba bizony onnantól kezdve se diák, se tanár, se szülő nem ment be. Ezért bocsátottak el önök 17 ezer pedagógust, a maradéktól pedig, aki ott volt, elvették a 13. havi bérét (Kunhalmi Ágnes: Egyetlenegyet se bocsátottunk el, egyetlenegyet se! Nyugdíjazás volt!), ami éves szinten 17 milliárd forintos kivonást jelentett a köznevelés rendszeréből. Éves szinten 17 milliárdos kivonást!

Ha ezt összeadom, ez több mint 80 milliárd forint, amit önöknek „köszönhetnek” a pedagógusok a bérük csökkenésével kapcsolatban. Ha pedig a nor­ma­tívacsökkentést és sok más intézkedést is nézek, 200 milliárd forint fölé megy az az összeg, amit önök, kedves szocialisták, kivettek a köznevelés rendszeréből, és ezt kellett visszapótolnia a Fidesz- KDNP-kormánynak.

(9.20)

Tettük ezt több úton-módon, leginkább a pedagógus-életpálya beindításával, és az ehhez biztosítandó plusztételekkel. Ez éves szinten az első évben 32 milliárd, aztán 120 milliárd, 34, 38 és az idei évben is 36 milliárd forint pluszforrást jelent a köznevelés rendszerében, hiszen ezzel próbáljuk megbecsülni azokat a tanárokat, azokat a pedagógusokat, akik a családok legértékesebb tagjaira, a gyermekekre vigyáznak, hogy érezzék a megbecsülést anyagi módon is.

Ezért volt fontos számunkra ennek az új rendszernek a kialakítása. Az egyértelmű volt, hogy ami korábban működött, az nem vitte tovább előre Magyarország sorsát, csőd volt tartalmi szinten is, csőd volt anyagi szinten is. Tartalmi szinten is, hiszen nem javult, hanem romlott a diákok teljesítménye, és anyagi szinten is, hiszen 1300 milliárd forinttal volt alulfinanszírozva az oktatási, egészségügyi, szociális rendszer, az önkormányzati fenntartású rendszer. Ezért kellett konszolidálnia ennek a kormánynak ekkora pénzzel az önkormányzatokat. Ezek, tudja, kedves képviselő asszony, azok a pénzek, amelyeket a szocialista időszakban nem adtak oda az önkormányzatoknak azért, hogy ezeket az intézményeket fenntartsák, hogy az oktatás rendben működjön, hogy a szociális ellátás rendben működjön, és hogy az egészségügyi ellátás működjön. Ha ezt odaadták volna, nem lett volna erre szükség.

De önök megváltoztatnák a tankönyvrendszert is. Ezt könnyű itt mondani, tisztelt képviselő asszony, de ez a magyar családok és a magyar költségvetés zsebéből 15 milliárd forintot húz ki, ha önök visszatérnek a korábbi rendszerhez, amelyben a tankönyvrendszer egy privatizált, egy pénztermelő, egy profittermelő rész volt. (Kunhalmi Ágnes: De minek, ha hülyeségekkel van tele? ‑ Korózs Lajos: Majd mutatok földrajzatlaszt!)

Ami pedig még a GDP-t illeti, a maradék 15 másodpercemben, szerintem önök rekordot döntöttek, hogy 2008 és 2010 között a csökkenő GDP-ből is 12 százalékkal csökkentették az oktatás részesedését. (Kunhalmi Ágnes közbeszól.) Ez a 2015-ös évben várhatóan 6 százalék fölötti összeget fog mutatni, ha a végleges adataink megjelennek, de önök szerintem Európa-rekorddal csökkentették kormányzásuk utolsó éveiben a köznevelésre fordított GDP-ará­nyos kiadásokat. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)