Felszólalás adatai

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Házelnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim! Tisztelt Országgyűlés! Magyarország húsz éve demokratikus jogállam. Az ország szuverén, független. Hogy mi történik az országban, azt az ország polgárai döntik el, magánéletükben, ahol dolgoznak, a közéletben, hol közvetlenül, hol pedig a közéleti-politikai intézményrendszer működését használva. Különböző eszméket, értékeket képviselünk, gyanítom, hogy mindahányan vagyunk. Ki ebben, ki abban hisz. Az ország előtt mindig van választás, eldöntheti, hogy milyen irányba indul. Persze, a választás azon keretek között értelmes és létezik, amelyet a világ teremt számunkra.

Magyarország az elmúlt húsz évben szociális piacgazdaság lett. A szabadság és a felelősség egyensúlyára épül mindaz, amit teszünk és amit tehetünk. Tagjai vagyunk a világ legerősebb politikai, katonai szövetségének, tagjai vagyunk az Európai Uniónak. Magyarország sikeres utat tett meg. Történelmi értelemben büszke lehet arra, amit elért. Mégis, Magyarország veszekedős ország, perben és haragban áll időnként önmagával. Miközben megértettük és megtanultuk a demokratikus versengés vitatkozós szabályait, hétköznapjait, ezt helyenként acsarkodássá fordítottuk, mintha kevesebbet értenénk abból, hogy összetartozunk és együtt kell működnünk.

Hogy ez így alakult, nyilván sokaknak van ebben része, gyanítom, nekem is. Amit Magyarországnak most kell tenni, azt gondolom, az meglehetősen világos. Azt kell mondani polgárainak, hogy a korábbi éveknél bátrabban kell tudni változtatni, hogy Magyarország ne maradjon le a világtól, ne csak kövesse a világ eseményeit, hanem annak cselekvő résztvevője legyen.

Volt, hogy nem volt hozzá elé bátorságunk ezt mondani választóinknak. Volt talán, hogy nekem sem volt. Hallom, hogy ma is van, aki megspórolhatónak tartja annak belátását, hogy a szociális piacgazdaság - ha akarjuk, ha nem - egyszerre épül két egyenrangú szempontra: a polgárok sokaságának egyéni és kollektív teljesítményére, abban nem egy esetben a versenyre, és az együttműködésre.

(13.20)

Minden, amit az ország elér, azt a polgárai érik el. Az ő teljesítményük teszi naggyá az országot, az ő botlásaik gyarapítják hibáinkat.

Az ország sok mindent elért, s nemcsak az elmúlt húsz évben, hanem az elmúlt években is. S természetesen voltak kudarcai is. A kudarcokat tekintsük úgy, hogy azok nyilván sokkal inkább azokéi, akik vezették az országot, a teljesítmény pedig nyilván azoké, akik lakják az országot. Ez így van rendjén. Sokat kaptunk az országtól, és adósai is maradtunk az országnak. Kaptunk az országtól rendkívüli teljesítményt. Az ország építkezett, épített utakat, épített hidakat. Az ország megbecsülést is szerzett magának Európában és a világban, az országban az emberek teszik a dolgukat reggel, délben és este.

És persze maradtunk adósok is, én is maradtam adósa Magyarországnak. Adósa maradtam akkor, amikor nem tudtam kellő erővel és talán elegendő őszinteséggel elfogadtatni és elhitetni, ha Magyarország csak vár arra, hogy az élete jobbra forduljon, akkor a végén csalódni fog. A csendességgel és időnként a szembesítés hiányával illúziót okoztunk, illúziót okoztam, olyan álomban ringattuk a választók sokaságát és talán az országot is, amely álomból a felébredés keserű. Azt tudom önöknek mondani, talán még mindig ez az egyszerűbb; a nehezebb, hogy újra összeillesszük azt, ami szétszakadt.

Magyarország legnagyobb problémája nem az, hogy meg kell birkóznia a gazdasági válság egyébként évtizedek óta nem tapasztalt várható hatásaival. Ez nagy kihívás, de az ország nyilván meg fog vele birkózni. Nem az a legnagyobb gond, hogy minden bizonnyal még többet kell annak érdekében tenni, hogy az ország újra növekedjen, mint korábban gondoltuk. Nyilván az ország és az új kormány meg fogja tenni. Nem az a baj, ha a gazdasági mutatók egyike vagy másika borús képet mutat. Ilyen már volt a történelemben, és teljesen világos, hogy az ország - mivel tehetséges és jóravaló emberek lakják - túl lesz ezeken a gondokon. Ha van igazi baj, akkor ezek egyike sem. Ezek múló, bár fájdalmas nehézségek. Nagyobb gondnak tartom - s azt hiszem, hosszabb évekre elnyúlhat ennek kezelése -, hogy az ország politikai közössége legalább ketté szakadt, hogy Magyarország polgárainak nem jelentéktelen része nem egyszerűen rivális politikai gondolkodóként, megismerésre érdemes, izgalmas embertársként tekint a többiekre, hanem kiiktatandó, megsemmisítendő ellenségként.

A mai nap nem arra való, hogy ennek az okait elemezzük. Bizonyos tekintetben én vagyok a legkönnyebb helyzetben beszélőként, nyugodtan mondhatom, ha ez a helyzet - márpedig azt hiszem, ez a helyzet -, ebben nyilván részem van nekem is. De miután én a következő hónapokban vagy években minden bizonnyal nem fogok önök elé állni, ezért hadd mondjam azt, hogy miközben sokra tartom a demokratikus Magyarországot, sokra tartom azokat az intézményeket, amelyeket létrehoztunk, történelmi teljesítménynek tartom az elmúlt húsz év harmadik Magyar Köztársaságát, olyannak tartom, amelyet érdemes őrizni, amelyet érdemes lenne erősíteni, de mindaz, amit az elmúlt években tettünk, ezt a legfontosabbat, ezt veszélyezteti. A gyűlölet, a megvetés, egymás kiiktatásának a szándéka a nemzeti közösség legfontosabbikát veszélyezteti: azt a tudatot, hogy összetartozunk. Azt, hogy a politikai versengés az összetartozás kötelező parancsa keretén belül létezhet csak. Ha Magyarország polgárai és politikusai ezt nem értik, akkor rosszabbat tesznek az országnak, mint ha egy tizeddel nagyobb lesz a hiány, mint ha két tizeddel kisebb lesz a növekedés, bár egyik se történjen meg.

Ha érdemes valamin gondolkodni akkor, amikor politikusként nem éppen egymással vitatkozunk, akkor talán azon érdemes valamennyiünknek, akik itt ülünk - és akik nem -, rendben van-e az, hogy Magyarországon időnként ezrek vagy tízezrek nem érdeklődő kíváncsisággal fordulnak mások felé, hanem súlyos, helyenként gyilkos szenvedéllyel. Azt hiszem, ez nincs rendben. Ha ennek az állapotnak a létrejöttében úgy gondolják - én egyébként így gondolom -, hogy engem is terhel felelősség, akkor én ezt a felelősséget vállalom. Nyilván azzal vállalom, amit egy politikus tehet: azt kezdeményezem, hogy alakuljon egy másik kormány. Ennek a kormánynak nem ez lesz a legfontosabb dolga, ez egy válságkezelő kormány lesz. Alapvetően arra szerződik az új miniszterelnök és minisztereinek sokasága, hogy a magyar gazdaságnak új lendületet adjon. Olyan változásokat fognak kezdeményezni, amelyekről azt gondolom, hogy nem lesznek könnyűek. Ezen változások sorozatában nagyon könnyű lesz majd azt mondani, hogy ezek elkerülhetők, és az egyébként is meglévő feszültségeket akár gyilkos politikai szenvedéllyé fordítani. Szeretném óvni ettől Magyarországot.

Nem az a baj, ha az új kormány nehéz intézkedéseket javasol, ha van valami, akkor az a baj, hogy az elmúlt nagyon-nagyon sok évben ezeket az intézkedéseket megpróbáltuk megspórolni. Az új kormányt tehát feladatának végzésében e tekintetben nem bántani és támadni, hanem támogatni kell. Abban van választásuk a polgároknak, hogy kire bízzák ennek a munkának az elvégzését. Most a parlamenti többség egy új kormányt fog állítani. A választópolgárok képviselőket választanak, a képviselők pedig kormányt. Remélem, hogy a nép szuverenitását kifejező parlament többsége ma úgy gondolja, hogy új kormánynak ad megbízást. Ezzel az a kormány, amelyet én vezettem, leköszön. Ezt a kormányt támogatni kell azért, mert azt teszi, ami az országnak érdeke. Ezt a kormányt szidalmazni, ellene indulatot szítani, Magyarországon politikai békétlenséget kezdeményezni, indítani nem a kormány ellen való vétek, hanem Magyarország érdekei elleni vétek. Azt kérem a magyar parlamenttől, hogy segítse és támogassa ezt a kormányt. Segítse, mert megérdemli. Olyan intézkedéseket fog javasolni és olyan dolgokat fog tenni, amelyeket se eldönteni, se végrehajtani nem könnyű. Azért teszi, mert ez áll az ország érdekében.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretném megköszönni mindenkinek, aki az elmúlt években támogatta azt a kormányt, amelyet vezettem. De ennél többet is szeretnék tenni. Köszönöm mindazoknak, akik dolgoztak, tették a dolgukat, a feladatukat végezték az országban, mindenki ott, ahol éppen dolga volt.

(13.30)

Magyarország egy sor dologban javára és erényére változott, egy sor olyan dolgot elért, amelyre büszke lehet. Lesz majd idő, amikor ezt el kell mondani. Nem gondolom, hogy a mai napon erről kellene beszélnem.

Az új kormánynak valószínűleg nehezebb dolga lesz, mint amilyen dolgunk nekünk volt. Ahogyan hallom az utca indulatát, ahogyan megismertem a parlamenti vitát, ahogyan ismerem az előttünk álló helyzetet, hát bizony, ez nem lesz könnyű.

Mindenki eldöntheti, hogy segíti vagy támadja az új kormányt. Azt kérem Magyarország polgáraitól, függetlenül attól, hogy milyen pártállásúak, hol laknak, miben hisznek, hogy segítsék ezt a kormányt abban, hogy elvégezhesse a dolgát, és amikor eljön az idő - nagyon remélem, hogy 2010 tavaszán -, akkor pedig majd adjanak új mandátumot annak, akinek a programjában vagy a személyében jobban hisznek. Ez a parlamentáris demokrácia rendje. Annak a kormánynak pedig, amelyik majd akkor fog jönni, szintén jó munkát fogunk kívánni, és azt fogjuk kívánni, hogy tehesse a dolgát Magyarország javára, polgárainak boldogulására, mert ez így van rendjén.

Köszönöm szépen a parlamenti többségnek, hogy kiállt kormányunk mellett. Tudom, hogy időnként jelentős erőfeszítést kellett tenni; tudom, hogy a döntések, amelyeket meghoztunk, nagyon sokszor azt a dilemmát tartalmazták, hogy ami hosszú távon helyes, vajon az rövid távon elfogadtatható-e a választókkal. Nagyon örülök, hogy ilyen frakció volt e kormány háta mögött. Köszönöm a liberálisoknak is, még akkor is, ha az utolsó egy évet nem együtt kormányoztuk. Tisztességes feladatra vállalkoztunk, arra, hogy Magyarországon fontos változások sokaságát indítjuk el. Voltak sikereink, és voltak kudarcaink. Ezzel együtt is azt gondolom, hogy amire a liberálisok és a szocialisták közösen vállalkoztak, hogy átalakítják, modernizálják Magyarországot, egy nyugatos világot teremtenek, az nemcsak helyes törekvés volt, hanem az a mai napon is helyes törekvés.

Végül pedig köszönöm, hogy szolgálhattam önöket. Köszönöm, hogy az ország miniszterelnöke lehettem.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Hosszan tartó, nagy taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)