Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az idősek világnapja van ma. Ezen a héten egész biztosan sok helyütt tartanak majd ünnepségeket, összejöveteleket különféle nyugdíjasszervezetek, és ott föl fognak bukkanni majd kormánypárti politikusok, képviselők is, akik el fogják ismételni ezeket a szavakat, hogy tiszteletet az időseknek, megbecsülést az éveknek, és ezeknek a különféle variánsait. Viszont ha megnézzük azt, hogy a magyar valóság milyen, akkor ezt inkább ahhoz tudjuk hasonlítani, amit archaikus, primitív társadalmaknál figyeltek meg, hogy bizony előfordult az is, hogy fölzavarták az időseket egy fára, elkezdték a törzs életerős tagjai rázni azt a fát, aztán aki lepottyant, az valóban öreg volt, az így járt, attól megszabadult ez a primitív, archaikus társadalom, a többiek meg még élhettek egy kis ideig. Az, hogy egy társadalom mennyire becsüli meg a szépkorú tagjait, sokat elárul ennek a társadalomnak az értékrendjéről, a kultúrájáról. Az a helyzet, hogy Magyarországon is a rövid távú politikai célok áldozatául esett az idősügy, holott egy ciklusokon átívelő és társadalmi konszenzusnak örvendő kérdés kellene hogy legyen ez az egész, hiszen megérdemlik azok az idős honfitársaink, akik ezért megdolgoztak, akik építették ezt a társadalmat, akik gyermeket neveltek. Viszont még egyszer mondom, hogy a valóság sok esetben másként fest.

Játékszerévé vált a politikának, annak a politikának, amely bizony pszichopatizáló hatással bír. Azt kell látni, hogy ilyesféle tendenciák érvényesülnek benne, hiszen ha megnézzük azt a karaktergyilkos és a másik embert, az ellenfelet a földbe taposó metódust, ami itt Magyarországon érvényesül, akkor fel kell tennünk a kérdést, hogy követelhetnék, hogyan adhatnának ezek az emberek valódi tiszteletet és megbecsülést az idős honfitársainknak.

Hozzájárul természetesen mindehhez az is, hogy az arányok brutálisan felborultak, a társadalmi kötelékek szétszakadtak. Ha megvizsgáljuk azt, hogy az 1960-as évek elején csupán 9 százalék volt az idősek aránya Magyarországon, mostanra ez 19 százalékra nőtt, és a század közepére el fogja érni az egyharmados arányt, vagy ha azt nézzük, hogy 1990 táján száz gyermekkorúra 65 időskorú jutott, most viszont már 120, akkor látni kell, hogy egy olyan társadalmi rétegről beszélünk, amelyik nagyon széles, és elesettségénél, gazdasági erejénél fogva is nagyon kiszolgáltatott a politikumnak.

Mindannak az eredői, hogy így fölborulhattak az arányok, természetesen évtizedekre nyúlnak vissza, arra, hogy fölborult a magyar korfa, arra, hogy a népesedési helyzetünk katasztrofális, és abból a demográfiai hullámvölgyből, amiben most vagyunk, bizony nagyon könnyen elérhetünk a demográfiai hullámsír aljára. Nem csoda, hiszen 1958-ban a „Születésszabályozás” című könyvben voltak olyan, magyarnak nevezett szerzők, akik kimondhatták, hogy Magyarországon tízszer akkora a népsűrűség, mint a Szovjetunióban, erre semmi szükség, és hát bizony az abortusz is sokkal olcsóbb, mint a szülés.

Így jutottunk ide. Így jutottunk oda, hogy a humán tőke fölnevelése nem örvend Magyarországon olyasféle megbecsülésnek, mint amivel egyébként meg kellene becsülni, hiszen a jövőnkről van szó. Így váltunk egy elöregedett társadalommá, és Keynes óta mindenkinek illene tudnia, hogy a lakosság szerkezete, korösszetétele és a gazdaság között igen erős a kapocs, igen erős összefüggések vannak. Az az elöregedési recesszió, amely itt Magyarországon is iszonyatos erővel hat, bizony destabilizálhatja az egész társadalmunkat.

Egy ilyen nap alkalmával kell szólni arról is, hogy az a népegészségügyi helyzet, amibe Magyarország sodródott, illetve a regnáló kormányok sodorták, mennyire megkövetelné azt, hogy a becsülettel évtizedeket ledolgozó embereket megbecsüljük, és mondjuk, 40 év munkaviszony után a férfiak is nyugdíjba vonulhassanak, hogy még tudják élvezni azt az életet, még egy kicsit unokázni tudjanak vagy a hobbijuknak tudják szentelni magukat, amelyet kiérdemeltek. Erről sajnos Magyarországon szó sincs. Azok az urak, akik a saját élethelyzetükből kiindulva úgy képzelik, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, még a korkedvezménynek a lehetőségét is eltörölték Magyarországon.

Nagyon sok idős honfitársunk él egyedül, gondoskodni kellene róluk, megbecsülni azokat a dolgozókat, akik a szociális szférában tevékenykedve hittel munkálkodnak azon, hogy ezeknek az idős embereknek a napjait szebbé varázsolhassák. Ezekről is kellene majd beszélni ezeken az összejöveteleken a kormánypárti képviselőknek.

Köszönöm az önök figyelmét. (Taps a Jobbik soraiban.)