Felszólalás adatai

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Két olyan helyéhez kívánok a törvénynek, a törvényeknek, illetőleg a módosító indítványnak hozzászólni, amelyekről már volt szó.

Az egyik az alapfokú művészetoktatásra vonatkozó kétféle elképzelés. Az egyiket ellenzéki képviselőtársaink nyújtották be Pánczél Károly képviselő úr vezetésével, a másikat pedig kormánypárti képviselők. Arra a veszélyre szeretném némileg nyomatékosabban felhívni a figyelmet, amire már tette Tukacs István képviselő úr is ezzel az ellenzéki indítvánnyal kapcsolatban. Ez az ellenzéki indítvány kiszerelni javasol a törvényből minden olyan féket, minden olyan ellenőrző rendszert, minden olyan rendelkezést, ami azt tette lehetővé - és aminek a bekerüléséért hosszú időn keresztül küzdöttünk -, ami tehát azt teszi lehetővé, hogy az alapfokú művészetoktatás mint pénzszerző vállalkozás ne tudjon a minőség rovására elhatalmasodni; hogy ne jöjjenek létre, ne jöhessenek létre nyolc-tízezer gyereket - papíron természetesen - foglalkoztató, tanító művészeti oktató intézmények, amelyek gyakorlatilag semmi mást nem csinálnak, mint az állami normatívát felveszik.

(19.10)

Az a folyamat, amely ellen létrehoztuk ezeket a szabályozásokat - és ezek évek során kerültek be a törvényjavaslatba -, ezek a fékek voltaképpen azt akadályozzák meg, hogy az alapfokú művészetoktatásra fordítani szükséges normatív hozzájárulás minden határon túl növekedjék. Ez egy olyan tevékenység, amelyet, ha nem is kizárólag, de elég jelentős részben üzleti vállalkozások végeznek, ugyanakkor a megrendelője kizárólag az állam, egészen pontosan a megrendelője a tanuló, amit aztán az állam normatívával finanszíroz. Ez egy olyan konstrukció, amelyben természetesen, ha nem szabunk adminisztratív gátakat a dolognak, akkor nincs határa az igényeknek, bárkivel alá lehet íratni papírt arra nézve, hogy nyolc-tíz-tizenkét alapfokú művészetoktatási ágban kíván részt venni, és ezt követően az itt kiszerelni javasolt rendelkezésekkel az állam köteles finanszírozni ezt a nyolc-tíz-tizenkét alapfokú művészetoktatásban való részvételt anélkül, hogy módja és lehetősége volna ellenőrizni azt, hogy itt ténylegesen történt-e minőségi munkavégzés és minőségi oktatás.

Azt gondolom, hogy mindazok, akik nyilván jó szándékkal ezeket a rendelkezéseket hatálytalanítani kívánták, maguk sem tudják, hogy milyen veszélyeket idéznek elő, olyan veszélyeket, amelyek alapvetően finanszírozhatatlanná teszik ezt az egész alapfokú művészetoktatási ágazatot. Én tehát mindenképpen óva inteném képviselőtársaimat is, de mindenekelőtt a tisztelt Házat attól, hogy egy ilyen rendelkezést elfogadjon.

A másik ilyen rendelkezés - ugyancsak alternatív formában - a tankönyvpiac rendjéről szóló rendelkezés, amelyben ellenzéki képviselőtársaink az ingyenesség teljes helyreállítását javasolják, míg ezzel szemben Vidorné Szabó Györgyi, Tatai-Tóth András és Kormos Dénes képviselőtársaink egy olyan konstrukcióra tesznek javaslatot, amelyben az ingyenes tankönyvjuttatásra jogosultak köre jelentősen kiszélesedik, ugyanakkor az ingyenes tankönyvjuttatás - ahogy azt eredetileg a törvényjavaslat is rendelte - teljesíthető nemcsak az iskola vagy az önkormányzat által vásárolt új tankönyvvel, hanem az iskolai könyvtár által kölcsönzött tankönyvvel is. Én, mint ezt már a költségvetés részletes vitájában is elmondtam, azt gondolom, hogy ez azért jó megoldás, mert itt mindenki maga választhat abban, hogy igényeli-e azt az ingyenes tankönyvet, amely adott esetben nem vadonatúj, hanem már mások által egy-két vagy három évfolyamon keresztül használt.

Tisztelt Ház! Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a rendelkezés, illetőleg ennek a rendelkezésnek az elfogadása egészen biztosan sok érdeket sért. Sérti a pedagógusok érdekeit, akiknek a nyakába ezzel újabb munkát varrunk. Erről, azt gondolom, tisztességgel és őszintén kell beszélni. Nyilvánvalóan sérti a tankönyvgyártók és tankönyv-előállító kiadók érdekeit, hiszen annál biztosabb és jobb üzlet, mint hogy évente nyolcmilliárd forintnyi tankönyvet megrendelünk, megvásárolunk és a szemétbe dobunk, nemigen van a világon. Következésképpen ez a rendelkezés valószínűleg, előreláthatólag nagy ellenállást fog kiváltani, mert sok érdeket sért. Van azonban egyvalaki, akinek az érdekét biztosan nem sérti, és ez a gyerek.

Én pedig azt gondolom, hogy egy ilyen érdekkonfliktusban, ahol a gyerek érdeke áll szemben egyfelől a pedagógus egyébként teljesen jogos, kevesebb munkára való kényszerítéséhez fűződő érdekével, másfelől a gyerek érdeke áll szemben a tankönyvkiadók minél nagyobb profitra, minél több tankönyv eladására vonatkozó érdekével, ebben a helyzetben az Országgyűlésnek, a törvényhozásnak az ebben a konfliktusban gyengébbik félnek, a gyereknek az oldalára kell állnia. Én azt gondolom, hogy vállalva azokat a konfliktusokat, amit egyébként ez a javaslat előreláthatólag ki fog váltani, ezt nekünk támogatnunk kellene. Én tehát ezt igen melegen ajánlanám a tisztelt Ház figyelmébe.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)