Felszólalás adatai

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési vitában három kérdéshez szeretnék hozzászólni, elsősorban és bővebben a normatívák, a szociális normatívák kérdésköréhez, ami a költségvetés 3. számú mellékletét képezi, és néhány észrevételem lenne az egészségügyi tárca, illetve a szociális tárca adataihoz is.

Ami a normatívákat illeti, az ajánlás 460. pontjában Harrach Péter és képviselőtársai egy egész terjedelmes, hosszú javaslatban próbálják megemelni a szociális és gyermekvédelmi bentlakásos átmeneti elhelyezéshez kapcsolódó normatívákat. Ezt érintette a beszédében előttem Jauernik István is.

Személy szerint én sem értek egyet a javaslat egészével, de mivel vannak olyan pontjai, amelyek találkoznak a véleményemmel, szeretnék ezekről szólni, felidézve az egy évvel ezelőtti parlamenti vitát, amikor erről a kérdésről nagyon sokan és sokáig vitatkoztunk. Nagyon nagy vita során alakult ki az a végeredmény, ami bekerült a 2006. évi költségvetésbe, és kompromisszumosnak számított.

A vita elsősorban az emelt szintű bentlakásos ellátások körül alakult ki, hogy tudniillik a szaktárca rászánta magát arra, hogy az ehhez kapcsolt normatívákat radikálisan próbálja csökkenteni. Akkor a vitának az volt a tartalma, hogy ez mennyire üzleti jellegű vállalkozás, illetve mennyire valóban nélkülözhetetlen szociális ellátás. Ennek a hosszú vitának az eredménye az lett, hogy az emelt szintű ellátás vonatkozásában sikerült a normatív támogatáshoz egy új elemet hozzákapcsolni, ez pedig nem más, mint a bentlakók jövedelmi viszonya, ami a térítési díjakban fejeződik ki.

Azt gondolom, hogy egy új elemet vittünk a normatív támogatásba, ami minden részletében vállalható és logikus volt. Számomra öröm, hogy ezt a koncepciót az idei költségvetés, egy kicsit átgyúrva, de mégiscsak megtartotta. Problémát elsősorban az okoz, hogy magát a normatívát, a kiindulási normatívát mindösszesen 80 ezer forinttal csökkentette a javaslat. Egészen pontosan a tavalyi bázis 640 ezer forint volt fejenként és éves szinten, az idei pedig, ami a költségvetésben eltervezésre került, 560 ezer forint.

(15.20)

Ehhez jönnek azok a korrekciók, miszerint mennyire tehetős vagy mennyire szegény idős emberek élnek ezekben az otthonokban.

Én biztos vagyok benne, hogy egy otthon gazdálkodása szempontjából a normatíva, amire fixen és biztosan számíthatnak, az a legjelentősebb tétel. A normatívák közül pedig, ha idősellátásról van szó, tudatosan és szándékosan ki volt emelve egy, a demens lakóknak, a demens betegeknek a bentlakásos normatívája, amiről azt gondoltuk, hogy ezt az átlagnál lényegesen magasabb összeggel kell támogatni, mert itt valóban 24 órás szolgálatot igénylő ellátásra van szükség. Ezért számomra is meglepetés volt, hogy ez a benyújtott javaslat, a tavaly, még egyszer idézem, nagyon nagy nehézségek és bunyó árán, végeredményeképpen kiküzdött 815 ezer forintos normatívát jelentősen csökkenti. 760 ezer forint szerepel a 12. pont a), c) alpontja során, ami érthetően aggodalommal tölti el azokat az intézményeket, ahol ilyen betegeket nagy számban gondoznak.

Kedvem szerint én magam is megemelném ezt a normatívát, egyáltalán azt gondolom mindegyik ilyen típusú normatíváról, hogy szerencsés az lett volna, ha a különböző normatívák újrarendezése helyett lényegében a nominális szinten úgy hagyja a tárca. Azért mondom ezt, mert világos, hogy a jelenlegi körülmények között az ellátás reálértékének az őrzésére nem lehet vagy nagyon nehéz törekedni, már akkor is reálértékvesztést szenvednének el az intézmények, ha nominális érték maradna, de azt gondolom, hogy az még kigazdálkodható vagy hogy belefér a gazdálkodásba.

Jauernik István előttem utalt arra a bizonyos 5. számú és 8. számú mellékletre, ami a magyarázatát, indoklását adja annak, hogy a tervezetben most ilyen alacsonyabb normatívákat találunk. De az 5. számú mellékletben mindösszesen egy olyan 600 milliós keretben olyan forrás van megjelölve, ami pályázati úton fog célba érni. Ha feltételezzük, hogy átlagosan egy olyan 40-50 ezer forint a csökkenés egy-egy normatívában, akkor legfeljebb mindösszesen 12 ezer férőhely vonatkozásában pótolja vissza ez a forrás azt a különbözetet, ami kiesik a normatívák 3. mellékletben történő újraszabályozása során. Ráadásul a pályázati út mindig a Bodri vacsorája, egyetlen intézmény sem támaszkodhat egészen biztosan és nyugodt lélekkel arra, hogy a pályázati forrásból ki tudja majd egészíteni az ellátását.

Talán ígéretesebb a 8. számú melléklet, ahol nagyobb összeg szerepel, hiszen fix összeg, fejenként számított, mármint a lakosok után számított összeg szerepel, de ez kifejezetten kistérségi támogatási struktúra. Ez nem megoldás azoknak az intézményeknek, hozzá sem férnek, akik városban, ne adj' isten!, a fővárosban foglalkoznak ugyanezekkel a feladatokkal. Mindebből az következik, hogy megnyugtatónak azt tartanám, ha legalább néhány normatíva vonatkozásában, és ilyen elsősorban a demens betegek bentlakásos intézményi ellátása, sikerülne az alapnormatívát némiképp megemelni, közelíteni az idei színvonalhoz.

Ami az egészségügyi tárca fejezetében található problémákat illeti, azok közül első helyen a kamarák támogatását szeretném említeni. Ezeket a módosító indítványokat is ellenzéki képviselőtársaim nyújtották be, Mikola István és képviselőtársai; az ajánlás 324., 325. és 326. pontja alatt található, hogyan javasolják képviselő urak megemelni a kamaráknak a közelmúltban megváltoztatott új kamarai struktúrában a támogatásukat.

Tisztelt Képviselőtársak! Én ezeket a javaslatokat a bizottsági ülésen nem támogattam, de ennek nem az a magyarázata, hogy azt gondolnám, hogy nem kellene ezeket az összegeket megemelni. Ezek a javaslatok ugyanis egészen pontosan az idei vagy megközelítőleg az idei színvonalra emelik vissza a kamarák támogatását, 90 millióra az Orvosi Kamaráét, 45 millióra a Gyógyszerész Kamaráét és 90 millióra ugyancsak az Egészségügyi Szakdolgozói Kamaráét.

Mindannyian tudjuk, éppen egy hete fogadtuk el azt az új kamarai törvényt, amely szakít a kötelező tagsággal, és önkéntes alapra helyezi a kamarák működését. Ráadásul lényegesen megváltoztattuk a kamarák feladatát is. Következésképp én semmiképpen nem gondolom, hogy a költségvetésnek logikus lenne az idei, a kötelező tagságra és a köztestületi feladatokra eltervezett támogatását megtartani. De hogy nagyobb összeget kell biztosítani a kamaráknak, mint a tervezetben szereplő 5, illetve 10 millió forintok, afelől nekem sincs kétségem egyszerűen azért, mert mégiscsak megmaradnak - és kötelező jelleggel - kamarai feladatok. A reális összeget én valahol az idei támogatás és a javaslatban szereplő 5-10 millió forint közötti nagyságrendben gondolom megtalálni, valahol talán éppen félúton. Ezzel kapcsolatban kapcsolódó módosító indítványt is nyújtok be még ma.

Egyetértek azzal a módosító indítvánnyal, ami a 327. pont alatt szerepel, és Kökény Mihály nyújtotta be, amelyikkel a Magyar Vöröskereszt támogatását szeretné az idei szintre vagy megközelítőleg az idei szintre biztosítani. A Vöröskereszt tényleg egy veterán civil szervezet, amelyik nélkülözhetetlen jó munkát végez, ezért magam sem értem, hogy a javaslat miért tartalmazta az eddigi támogatásának az 50 százalékát.

És meggyőztek ellenzéki képviselőtársaim, elsősorban Puskás Tivadar arról is, hogy a koraszülöttmentéshez külön sorban, külön jogcímen kellene biztosítani forrást, mert az annyira speciális feladat, hogy nem gyúrható bele a mentés általános kasszájába.

Nagyon röviden néhány megjegyzést a szociális tárcával kapcsolatban; ott is a civil szervezetek tervezett támogatásával kapcsolatban szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét arra, hogy azok a javaslatok, amelyek megpróbálják néhány fontos civil szervezet támogatását sorról sorra visszaírni a költségvetésben, tartalmilag elrendezettek a költségvetésben. Arról van szó, hogy a XVI. fejezeti kezelésű előirányzatok közül az 57. soron - mint szociálpolitikai, társadalmi szervezetek támogatása - most nem szerepel egyetlen forint sem. Itt voltak fölsorolva olyan fontos civil szervezetek, mint a Nagycsaládosok Országos Egyesülete a maga 35 millió forintjával, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat több mint 200 milliós támogatásával, a Hajléktalanokért Közalapítvány vagy az Összefogás a Budapesti Lakástalanokért és Hajléktalan Emberekért, és sorolhatnám hosszan, mert jó néhány szervezet szerepel itt.

(15.30)

Én is először fölkaptam rá a fejemet, hogy ők idén nulla forint nulla fillérrel szerepelnek ezen a soron. De aztán megtaláltam, hogy a 60. jogcímcsoportban a szociálpolitikai társadalmi szervezetek támogatása címszó alatt összevontan pontosan az az összeg szerepel 710 millió formájában, amit eddig külön-külön kaptak ezek a szervezetek, és az indokolásban pontosan föl is vannak sorolva ezek a szervezetek. Úgy gondolom, hogy ez némi biztonságot számukra azzal kapcsolatban, hogy ilyen anyagi támogatás mellett tudják folytatni a munkájukat, okkal nyújthat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)