Felszólalás adatai

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Deák képviselő úrnak szeretném elmondani, hogy mindig vigyázni kell ezzel a képes beszéddel, mert a képviselő úr összekeverte: a látóideg kilépése körül a retinán ha nem érzékelünk látást, a másik oldalon a képviselő úr ezt elmondta a látótérkiesés szinonimájaképpen. És az az igazi nagy baj, hogy éppen ilyen pontatlansággal érintette a pénzügyi tárgyú törvényeket is. Úgyhogy a legteljesebb tisztelettel azt mondom a képviselő úrnak, gondolja át ezt még egyszer.

És ha megengedik, én a társadalombiztosítás pénzügyi alapjait illető törvényekhez szeretnék hozzászólni, hiszen ez egyáltalán nem közömbös sem a közteherviselés méltányossága és igazságossága szempontjából, sem abból a szempontból, ahogy képviselőtársaimat is elnézem, a szociális-egészségügyi ellátások iránt érzékeny és kitüntetett képviselők ülnek ebben a teremben. Vagyis nem lehet számukra közömbös, hogy az állam polgárai a jövedelmükkel arányosan vesznek-e részt a közös terhek viselésében, a közös feladatok megoldásában, a közszolgáltatások fenntartásában, az alapvető szociális biztonságot jelentő társadalombiztosítási szolgáltatásokban, azok működtetésében, horribile dictu: azok forrásainak megteremtésében. Vagyis ez az a pillanat, amikor világosan kettéválik, hogy aki át mond, annak bét is kell mondani.

Aki sokallja az ezen az oldalon eltervezett bevételeket vagy többletbevételeket, annak azt kell mondani, hogy a másik oldalon lemondok a kiadásoknak egy egyáltalán nem kis részét érintő közszolgáltatásokról vagy a szociális biztonság meghatározott elemeiről.

(16.40)

Hiszen a társadalombiztosítás az egészségügyi ellátások fenntartásán és a nyugdíjrendszer fenntartásán keresztül alapvető szociális biztonsági rendszerünket garantálja. Mi adja a fedezetét? A munkáltatók és munkavállalók, a vállalkozók befizetése azok alapján a törvények alapján, melyeket számukra az Országgyűlés előír. Vagyis aközött választhatunk, hogy megbeszélhetjük, hogy soknak tartjuk, de akkor tudnunk kell, hogy a kiadási oldalon is el kell vennünk, még ha fáj is, vagy azt mondjuk, nem tudunk engedni sem a bevételekből, sem a kiadások által garantált szolgáltatásokból. Akkor viseljük a közterhet méltányosan és igazságosan, ha a munkáltatók számára, minden munkáltató számára, minden jövedelemtulajdonos számára, minden jövedelmére tekintettel meghatározott mértékű járulékot vetünk ki, és nemcsak azt mondjuk, hogy vallja meg, hanem azt is elvárjuk, hogy fizesse meg. Vagyis ilyen értelemben ennek a járuléknak a kivetését és igazságosságát és a befizetések megtörténtét egyaránt meg kell nekünk, országgyűlési képviselőknek követelnünk.

Az a kérdés, hogy szeret-e valaki adót meg járulékot fizetni, nem kérdés ebben a teremben sem, képviselőtársaim. Senki se szeret. Azért fizet mindenki adót és járulékot, mert elvárja, hogy a másik is megfizesse, és tudja, hogy aki ez alól ki akar bújni, azt a törvény a maga teljes szigorával büntetni fogja. Éppen ezért úgy gondolom, hogy minden olyan jövedelmet be kell vonni a járulékfizetés alá, amelyiket eddig még nem tettünk meg.

Azt mondja Herényi képviselő úr - ha megengedi, önt fogom meghivatkozni -, hogy nem tett meg a kormány mindent, hogy a járulékalapot kellő módon kiszélesítse. Ez egy indokolt felvetés, hogy vajon megtett-e minden tőle telhetőt, hogy minden jövedelemtulajdonos a jövedelme arányában részt vállaljon a közterhek viselésében, és a tehetős vállaljon többet. Én pedig azt mondom, hogy talán képviselő úr figyelmét elkerülte, hogy tett erre kísérletet. Az első javaslata a kormánynak, hogy azokat a jövedelmeket, amelyeket ma eltitkolnak a járulék befizetésekor már a megvallás szintjén, meg kell emelni, és azt mondjuk, hogy aki vállalkozásában ezt a szintet nem tudja vállalni, annak lehetőséget adunk, hogy az adóhatóságnál maga kezdeményezze, hogy kevesebb bér vagy kevesebb jövedelem után fizesse meg a járulékot.

De mondok egy másik olyan példát, amelyik talán keveseket érint, de őket nagyon érzékenyen. Azt mondjuk, hogy a mezőgazdasági őstermelőket eddig kihagytuk a társadalombiztosítás alanyai közül. Ők voltak azok, akiknek a szolgálati idejük kevés volt, és egyre kevesebb van közülük, aki megszerzi a 20 éves minimális szolgálati időt, és ezért az ő alapvető szociális biztonságuk rendül meg. Ezért azt mondjuk, hogy azon mezőgazdasági őstermelőknek, akik még hátralévő aktív idejükben legalább 20 éves szolgálati viszonyt megszerezhetnek, kötelezően meg kell fizetniük egy meghatározott mennyiségű nyugdíjjárulékot, hogy a szükséges szolgálati idő után meglegyen az a várományuk, hogy saját jogú nyugdíjban részesülhessenek. Ezért azt gondolom, az is jogos, hogy akik - mondjuk, a rendészeti szervek, a nemzetbiztonsági szervek, a fegyveres testületek tagjai - a meglévő jövedelmük mellett kiegészítő jövedelemre tesznek szert, a kiegészítő jövedelmük után is fizessék meg az egészségügyi hozzájárulást.

Szeretném Iván professzor úrnak elmondani, tisztelt képviselőtársam, hogy való igaz, hogy az előző kormány idején a száz lépés programjában biztosítottuk, hogy a nyugdíjak után egy meghatározott tömegű járulékot befizet nem az alapból, a költségvetés más szektoraiból az Egészségbiztosítási Alapnak, hiszen a nyugdíjasoknak is vannak kielégítendő egészségügyi szükségleteik. A szabály azonban úgy szól, hogy a nyugdíjas után, aki nyugdíját kiegészítő tevékenységgel egészíti ki, őutána a jövőben a költségvetésnek nem kell megfizetnie ezt az egészségügyi járulékot, ám a nyugdíja fölötti rész, tehát a kiegészítő tevékenysége utáni részből valóban kell fizetni egészségügyi járulékot, mert attól, hogy kiegészítő jövedelemre tett szert, nem szűntek meg az egészségügyi szükségletei.

Tovább szeretném folytatni, egy picit a járulékoktól és adóktól ellépve, de az egészségügyi ellátórendszer biztonságát érintő kérdésben: sokan mondták, hogy mi lesz a gyógyszerárakkal. Bizony, nagy gond ez. Négy évvel ezelőtt a gyógyszerkiadások, a társadalombiztosításnak az a kiadási oldala, amelyből biztosítottuk, hogy az egészségügyi ellátásra jogosultaknál a gyógyszer vásárlásakor az önrészt a tb megfizeti, akkor 180 milliárd forint körül volt, kétszer kellett kiegészíteni a tb-kasszát. Most ez az összeg meg fogja haladni a 360 milliárd forintot. (Dr. Pálinkás József: Mennyi volt tervezve?) Ennyi volt, Pálinkás professzor úr, igen. (Dr. Pálinkás József: Nem ennyit terveztek.) De ennyi volt. (Dr. Pálinkás József közbeszól.) Kíván velem parlamenten kívül vitatkozni, vagy nyom egy kétpercest, professzor úr? (Derültség.)

Én szeretném megkérdezni, hogy mivel a duplájára nőtt ez a közteher - mert ez egy közösségi teher -, vajon választhatjuk-e azt, hogy kevesebb támogatást adunk a gyógyszerekhez, vagy azt mondjuk, hogy megteremtjük a fedezetét annak, hogy a gyógyszerkassza növekményét valahogy a járulékokból vagy egyéb közforrásokból biztosítani fogjuk. Én tehát azt mondom, hogy a járulékok többletfizetése, megfizetése, megvallása és behajtása egy közös érdek, és közös felelősségünk is természetesen.

Bernáth Ildikó képviselőtársam és mások is érintették a foglalkoztatás és a közterhek viszonyát. Ez egy nagyon fontos kérdés. Ám szeretném azt mondani, hogy nem semmisítettük meg a Start-program egyetlen elemét se, vagyis az a munkáltató, aki 40 év fölöttit, aki tartós munkanélkülit, aki munkanélküli fiatalt, pályakezdőt alkalmaz, és vállalja, hogy az állami támogatás mellett további foglalkoztatást vagy a szakgyakorlati idő megszerzésére foglalkoztatást biztosít, továbbra is számíthat arra, hogy a felvett munkavállaló után nagyon jelentős, az első időszakban szinte nullaforintos közterhet kell fizetni, vagyis semmit, és később is nagyon jelentős köztehercsökkentésben részesülhet.

Összefoglalva: a járulékok kivetése és megfizettetése nem öncél, hanem egy olyan közjó biztosítása, mint a nyugdíj biztonsága, mint az egészségügyi ellátások biztonsága. Nem kell azt mondani, hogy nem engedünk semmiből, de kérünk többet. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetlen százaléknyi nyugdíj fedezete 22 milliárd forint. Néhányan azt mondták, nem kellene 13. havi nyugdíj. Ez a 13. havi nyugdíj a nyugdíjkiadásokhoz egy nyugdíjasnak átlagosan 8,2 százalékos többletnyugdíjat jelent. Ennek a fedezete - nagyon egyszerű szorozni - durván 160 milliárd forint. Lemondhatunk-e a 13. havi nyugdíjról, vagy megkeressük ennek a 160 milliárd forintos nyugdíj-kifizetési többletnek a fedezetét? Ezek értékválasztási kérdések, nem egyszerű formai viták. Ezt a vitát le fogjuk folytatni.

A mi javaslatunk az, hogy a többletkiadásokhoz igazságos és méltányos közteherviselés útján is egy többletbevételből kell fedezetet biztosítani. Én kíváncsian várom a módosító indítványokat, hogy hogyan lehetne önök szerint a kevesebb fedezetből több juttatást biztosítani.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(16.50)