Felszólalás adatai

DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Csak nagyon röviden szeretnék a magánnyugdíjról és intézményeiről szóló törvényjavaslat módosító indítványaival kapcsolatban néhány gondolatot megfogalmazni.

A törvényjavaslat általános szerepe és szempontja az lenne a nyugdíjrendszerben, hogy valóban azt a járadékszerű ellátást tudjuk nyújtani, és nagyobb biztonsággal tudjuk nyújtani, mint a korábbi, a jelenleg hatályos pénztártörvény keretei ezt engednék. Már az eredeti törvényjavaslat is ezeknek a garanciáknak a növelésére, erősítésére irányult, és a módosító indítványok egy-két pontjának szemezgetésével szeretnék arra utalni, hogy ezek az ajánlási pontok is azt célozzák, hogy idős korukban és mi magunk is majd idősebb korunkban nagyobb biztonságban élvezhessük ezeket a járadékokat, illetve nyilvánvalóan a kiegészítő magánnyugdíj-járadékot.

Az első ilyen ajánlási pont, amire szeretnék hivatkozni, a 9-es. Itt kerül megfogalmazásra az eredeti törvényjavaslathoz képest, miszerint ezer fő fölötti állomány az, amit egy nyugdíjbiztosító praktikusan kezelhet, hogy térjünk vissza a nyugdíjpénztári rendszerben megfogalmazott minimumhatárhoz, a kétezer főhöz. Tulajdonképpen ma minden nyugdíjpénztár e fölött a létszám fölött működik, a legkisebb is 2700 fős. Ennél jóval nagyobb, tehát 800 ezer fős nyugdíjpénztárak is működnek. Az a következtetés vonható tehát le, hogy nem szükséges lefelé elmozdulni ebbe az irányba. Ez a kétezer fő megfelelő mennyiségű állományt reprezentál, valamennyi pénztár, így valamennyi biztosító meg tudja majd ugorni ezt a létszámot, hiszen a legkisebb pénztár is, ami beolvadna egy ilyen biztosítóba, kétezer fő fölötti létszámot jelent.

A következő ilyen ajánlási pont a 10-es. Látjuk, hogy általában a pénzügyi rendszerben szükséges, és garanciaként jelenik meg az, hogy bizonyos elnevezéseket védünk. Nem hagyjuk megtéveszteni a fogyasztót, a tagot, az igénybe vevőt azáltal, hogy ilyen vagy hasonló nevű intézmények működnek, és ahogy a nyugdíjpénztárak nevét a pénztári törvény, úgy most a nyugdíjbiztosító nevét ez az új törvényjavaslat is levédeni javasolja. Ugyanakkor a módosító indítvány továbblép, levédeni javasolja a kijelölt járadékszolgáltató nevet is, ami azt az állami szereplőt van hivatva reprezentálni, amelyik, ha nem lesz versenyszolgáltató, vagy bizonyos esetekben, például amikor pályakezdők jelentkezését egy ilyen nyugdíjszolgáltató nem fogadja el, akkor végső soron ez a kijelölt járadékszolgáltató léphet be a teljesítő szerepébe.

A 14., illetve a 23. ajánlási pontok az egyik olyan javaslatot reprezentálják, ahol szeretnénk a felügyelet, a pénzügyi szervezetek felügyeletét erősítve látni, láttatni. Nagyon sok feltételnek és nagyon sok engedély beszerzésének kell megfelelni egy-egy nyugdíjbiztosítónak, különösen, ha a teljes termékpalettát kínálja, tehát a felhalmozási és a járadékszolgáltatási időszak alatt is tevékenykedik.

(23.40)

Így további kettővel próbáljuk meg erősíteni, növelni ezt a felügyeleti feladatot: a nyugdíj-biztosítási szabályzatot, illetve a nyugdíj-szolgáltatási szabályzatot is a felügyeletnek előzetesen engedélyeznie, jóváhagynia szükséges.

A 18. ajánlási pont a következő, amiről szólni kívánok. Itt a törvényjavaslat eredeti szövege a járadékszolgáltatást korlátozza, ha csak kiegészítő, illetve, ha kiegészülve a tradicionális rendszerből szolgáltatott nyugdíjjal elér egy bizonyos szintet. Efölött csak egyösszegű kifizetés, ez alatt pedig járadékszolgáltatásként jelenik meg az ellátás. Itt azonban az eredeti javaslat a minimálbérhez kísérelte meg beállítani ezt a maximumértéket.

Úgy látjuk, hogy a minimálbér alapvetően az egyébkénti nyugdíjjárulék-szolgáltatástól nagyon távol eső és különben is egy tripartit rendszerben kialakuló alkufolyamat eredményeképpen születik meg, ezért nem nagyon érzékelhető, hogy miért ehhez alakítjuk a járadékszolgáltatás felső határát. Itt a javaslat az átlagjövedelemhez próbálja meg viszonyítani, és azért, hogy bázis is legyen, természetesen arra is gondol, hogy az első évben még nincs megelőző időszak, tehát nyilván ott egy konkrét időpontra vonatkozó átlagbért határoz meg, és ehhez viszonyítja majd a maximális járadékszolgáltatás mértékét.

A következő pont, amiről szólni szeretnék, a 43. ajánlási pont. Itt törekvés volt, hogy a nyugdíjbiztosítóban tulajdont szerzők körét bizonyos mértékig szabályozzuk. A nyugdíjbiztosító zárt körben működő részvénytársaság lehet csak, és ennek megfelelően korlátozott számú, 30 fős maximális tulajdonosi kört hozhatnak csak létre. A 30 tulajdonos persze még ennek ellenére elég széles kör, ezen belül is létrejöhet egy minősített befolyással rendelkező csoport vagy akár egy tulajdonos, aki a biztosító működését azért alapvetően befolyásolni tudja.

Nos, ezekre kívántunk itt egy olyan szempontrendszert kialakítani, ami már ismerős lehet, a pénzügyi szegmensben működő szervezetre vonatkozó, hasonló szabályra hasonlít, innen ismerős lehet. Azt szeretnénk - itt egy picit általános persze a leírás, ezt később más paragrafusokban már a törvényjavaslat eredeti szövege is kibontja, de azt szeretnénk -, ha elvi szinten is deklarálnánk, hogy az óvatos, a biztonságos gazdálkodás, a transzparens tulajdonosi háttér, gyakorlatilag ezek lennének azok a jellemzők, amivel a minősített befolyással rendelkező tulajdonos is rendelkezne. Ezekkel az elvekkel pedig nyilvánvalóan a részletszabályokban sem lehet visszaélni, tehát ezek azok, amik meghatározzák akkor, amikor ki kell tölteni egy-egy joghézag kínálta mozgásteret.

A 49. ajánlásszám, amiről utoljára szeretnék szólni. Már az általános vitában is jeleztem, hogy nem kellően arányos véleményem szerint a szavatolótőke egy nagy részét meghatározó biztonsági tőke összegszerűsítése a különféle taglétszámmal rendelkező, potenciálisan majd nyilván nyugdíjbiztosítóvá váló nyugdíjpénztárak esetében. Erre vonatkozik egy itt rögzített javaslat, ami látható módon főleg a középkategóriájú pénztárak, illetve majdan nyugdíjbiztosítók esetében próbál meg arányosabb, döntően a kisebb régiókban csökkenő, a nagyobb pénztárak esetében azonban növekvő előírásokat megfogalmazni a szavatolótőke ezen elemével összefüggésben.

Itt előre jelzem persze, hogy majd még egy kapcsolódó módosító indítvánnyal javítani kívánom ezt az indítványt. Az ad) pont esetében úgy ítéltem meg mégis, hogy elegendő az a 750 millió forint nagyságrend, és ott nem szükséges 850 milliós szintre fölemelni a tőkét. De a mostani javaslat is már tükrözi azt a szándékot főleg a középkategóriás nyugdíjpénztárak átalakításánál - az önállóságuk megőrzése érdekében, tehát amelyik foglalkoztatói vagy ágazati háttérrel, és nem biztosítói, pénzintézeti háttérrel rendelkezik -, hogy az eddigi tevékenysége során létrehozott és megtermelt fedezetekkel, biztosítékokkal tudjon saját maga létrehozni egy olyan biztosítót, amibe aztán be tud olvadni, és így meg tudja őrizni azt a függetlenségét, amit éppen ellenzéki kollégák is az általános vitában oly sokszor felvetettek mint követendő célt.

A végén annyi gondolatot szeretnék mondani, hogy látható, hogy a módosító indítványokat gyakorlatilag a kormánypárti képviselők tették meg. Én azt gondolom, hogy ez egyfajta passzivitást jelent persze az ellenzéki képviselőtársak részéről, de én azt remélem, hogy nemcsak passzivitást, hanem látván a mi módosító indítványainkat, egyfajta elmozdulást is fog jelenteni, érzékelik majd, hogy milyen módon próbálunk közelíteni az őáltaluk is felvetett gondolatok irányába, és milyen módon próbáljuk meg garantálni, hogy a jövendő biztosítók sem nyerészkedésre, hanem alapvetően egy tisztes üzleti haszon mellett persze, de az időskori ellátás biztonságos és folyamatos vitelére hivatottak, és egyre többek, remélhetőleg a végén talán az egész ellenzék szimpátiáját és támogatását is elnyerhetik ezek a módosító javaslatok és az így kialakuló törvényjavaslat is.

Elnök úr, köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban.)