Felszólalás adatai

Felszólalások:   29-32   33-51   52      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Megköszönöm államtitkár úr válaszát.Tisztelt Országgyűlés! Soron következik Magyarország Alaptörvényének hetedik módosítása általános vitájának megkezdése. A kormány-előterjesztés T/332. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Tájékoztatom önöket, hogy a vita megkezdése során az előterjesztői nyitóbeszédre, a vezérszónoki felszólalásokra, valamint az elsőként jelentkező független képviselő felszólalására kerül sor. A további képviselői felszólalásokra a vita folytatásában lesz lehetőség.

Tisztelt Országgyűlés! Elsőként megadom a szót Trócsányi László igazságügyi miniszter úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének. Miniszter úr, öné a szó.

DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ igazságügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy alkotmány módosításának expozéját megtartani egy igazságügyi miniszter számára mindenkor kihívást jelent, ugyanakkor megtisztelő feladat is, különösen akkor, ha maga az igazságügyi miniszter egyben olyan szakpolitikus, aki egyetemi tanárként alkotmányjogot is oktat. A nemzeti alkotmányoknak egyszerre kell stabilitást hordozniuk, ugyanakkor képesnek kell lenniük arra is, hogy új kihívásokra is választ adjanak. Így volt ez akkor is, amikor még nem volt kartális alkotmányunk csak történeti alkotmányunk. Az egykori kiváló jogtudós több mint száz évvel ezelőtt, 1905-ben erről így írt: „A magyar alkotmány a nemzet életéből fokozatosan fejlődött ki, gyökérszálai ezer évre nyúlnak vissza. A történet darabonként rakja az egyik követ a másikra, az államépítés e nagy munkájában az alap mindig a régi marad. Alkotmányunk szembeötlően jellemző vonása, hogy benne a részletek simulnak az átalakuló korhoz, de az egészet fenntartó elvek nem változnak.” Azt gondolom, hogy Nagy Ernő professzor úr szavai ma is érvényesnek tekinthetők, az eddigi alkotmánymódosítások nem változtatták meg Alaptörvényünk alapjellegét.

Ma az Alaptörvény hetedik módosítását tárgyalja a tisztelt Ház. Az első három módosítás nem volt érdeminek tekinthető, alapvetően az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseivel voltak összefüggésben. A negyedik és ötödik módosítás az Alkotmánybíróság határozatával, illetve az Európai Unió Bizottságával történő megállapodással voltak összefüggésben, ezen módosítások már érdemi változásokat eredményeztek. A hatodik módosítás az Európában kialakult terrorveszéllyel összefüggésben kívánt védelmet nyújtani Magyarország polgárainak. Az Alaptörvény hetedik módosítása átható elvek és értékek állandósága mentén törekszik a globális világ egyes általános és a magyar jogrendszer sajátos aktuális kihívásainak megválaszolására. A válaszadás módja az Alaptörvény szellemiségéhez igazodik, a Nemzeti Hitvallás szerint Alaptörvényünk élő keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk.

Ezen célok mentén az alaptörvény-módosítási javaslat három szerkezeti egységre osztható. Engedjék meg, hogy részletesen bemutassam ezeket! Az Európai Unió napjainkban vitathatatlanul komoly kihívásokkal küzd, amelynek központi eleme az Unió és a tagállamok viszonya. Ez nem egyszerű kérdés, sokan sokféle módon gondolkodnak az Európai Unió jövőjéről. Az egyik oldalon azok állnak, akik az egyesült európai államok létrejötte érdekében minél több hatáskör európai uniós szintre emelését szorgalmazzák. Az ő számukra a nemzetállam fogalma meghaladottá vált, azt a XIX. század termékének tartják, és a XXI. században már az uniós együttműködés mélyítésének szándékával egy szorosabb szupranacionális világrendet tartanak korszerűnek és támogathatónak. E nézet hívei szívesen hivatkoznak az „ever closer union” megfogalmazásra, amely hivatkozási alapot ad az uniós hatáskör-átruházás abszolutizálásának.

A másik oldalon a nemzetállami szuverenitás védelmének igénye azonosítható. E nézet hívei fontosnak tartják a szuverenitás és az alkotmányos önazonosság megőrzését, az európai építkezés alapjának a szubszidiaritást tekintik, és nem fogadják el az olyan hatáskörök európai uniós szintre való átemelését, amelyek az önálló államiság attribútumainak megsértésével járnak. E nézet hívei, így én is természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy az uniós együttműködés alapja a tagállamok szuverenitásának korlátozása, az alkotmányos önkorlátozás.

(10.20)

Ez teszi lehetővé, hogy az állam területén, polgárai felett gyakorlandó főhatalom bizonyos elemei vonatkozásában közös uniós akarat érvényesüljön.

De ez nem áll ellentétben azzal, hogy van egy olyan alkotmányos magunk, amelynek védelmezése alkotmányos kötelezettségünk. Ha ugyanis az uniós jog és különösen az uniós intézmények döntései egyoldalúan felülírhatnák az egyes államok alkotmányos önazonosságát, illetve alkotmányos berendezkedésének alapvető elemeit, azzal végső soron a tagállamok szuverén állami léte oldódna fel a közös európai jogrendben. Ez az elvi tétel gondolatiságában a német alkotmánybíróság ítéletére is visszavezethető, és a testület a lisszaboni szerződés kapcsán hozott döntésében bontotta ki részleteiben. Azóta az alkotmányos önazonosságra és a szuverenitás határaira történő hivatkozás különböző megfogalmazásokban részét képezi a különböző alkotmánybíróságok, így a magyar Alkotmánybíróság esetjogának is.

A magyar Alkotmánybíróság döntésében kimondta, hogy Magyarország az Európai Unióhoz történt csatlakozásával nem szuverenitásáról mondott le, hanem csak egyes hatáskörök közös gyakorlását tette lehetővé. Ezért a hatáskörök közös gyakorlása sem eredményezheti azt, hogy a nép elveszíti végső ellenőrzési lehetőségét a közhatalom gyakorlása felett.

Megállapította továbbá, hogy Magyarország alkotmányos önazonossága olyan alapvető érték, amelyet nem az Alaptörvény hoz létre, azt az Alaptörvény csak elismeri. Az alkotmányos önazonosságról ezért nemzetközi szerződéssel sem lehet lemondani, attól csak a szuverenitás, az önálló államiság végleges megszűnése foszthatja meg Magyarországot.

A Magyarország Alaptörvényének önök előtt fekvő hetedik módosítására irányuló javaslat ezen alapokra támaszkodva erősítené meg a szuverenitás és az alkotmányos önazonosság védelmét. Az Alaptörvény preambulumának, egyszersmind értelmezési keretének, a Nemzeti hitvallásnak a kiegészítése elvi éllel, az Alaptörvény R) cikkének új (4) bekezdése pedig normatív rendelkezésként rögzítené, hogy alkotmányos önazonosságunk védelmezése az állam alapvető kötelessége.

A szuverenitástranszfer vonatkozásában az E) cikk (2) bekezdésének kiegészítése teszi egyértelművé, hogy a közös uniós hatáskörgyakorlásnak összhangban kell állnia az Alaptörvényben foglalt alapvető jogokkal és szabadságokkal, továbbá nem korlátozhatja Magyarország területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogát. Olyan keretjellegű megfogalmazásokról van szó, amelyek kijelölik a közös uniós hatáskörgyakorlás határait, garantálják a magyar nép végső ellenőrzési jogát az állami lét alapvető elemei felett.

Különösen nagy szükség van ezekre az elvi keretekre a migrációs válság folyamatai közepette. 2015-ben rendkívüli bevándorlási hullám érte el Európát, amely mind méretét, mind kiváltó okait tekintve példa nélkülinek tekinthető. Ennek megoldását az Európai Unió egyes intézményei a menedékkérők tagállamok közötti áthelyezésében és áttelepítésében látják. Ezzel szemben Magyarország a tagállami szuverenitás és a schengeni határok védelmét tartja elsődlegesnek.

Hatékonyan fel kell lépni az ellen, hogy bevándorlók tömegei lépjék át jogosulatlanul hazánk határait, haladjanak át ellenőrizhetetlenül Magyarország területén, vagy tartós betelepítésük esetén gyökeresen változtassák meg az országot, amelyben élünk. Ezzel kapcsolatban érdemes felidézni az 1867. évi XII. törvénycikket, amelyik szintén hasonló gondolatokat fogalmaz meg.

Az Alaptörvény módosítására irányuló javaslat ennek szellemében megerősíti a rendőrség feladatait a jogellenes bevándorlás megakadályozásában. Ezzel egyidejűleg az illegális bevándorlás két  uniós és nemzetközi jogi  vetületével összefüggő kérdésre reagál: a magyar lakosság összetételének megváltoztatására irányuló kényszer ellen lép fel, és elköteleződik a menedékjog genfi konvenció által meghatározott értelmezése mellett.

Az Alaptörvény XIV. cikkének új (1) bekezdése rögzíti, hogy Magyarország területére idegen népesség nem telepíthető be. Ez a meghatározás alkalmas arra, hogy a jövőre vonatkozóan megakadályozza a magyar alkotmányos szervek és egyúttal a magyar nép akaratát figyelmen kívül hagyó, idegen népesség hazánk területén történő kényszerű elhelyezésére vonatkozó, oktrojált döntések végrehajtását. Egyúttal védelemben részesíti a lakosság életfeltételei, valamint a nyelvi, történelmi és a kulturális hagyományok által meghatározott alkotmányos önazonosságot.

A szuverenitás és alkotmányos önazonosság védelmében való fellépés nem lenne teljes, ha az a nemzetközi jogi szabályok elferdítésével, félremagyarázásával kijátszható lenne. Különösen élesen jelentkezik a probléma a menedékjog területén. A migrációs válság kezdete óta ugyanis a menekültstátusz képezi azt az alapot, amelyre hivatkozással gazdasági bevándorlók tömegei érkeznek az Európai Unióba és igénylik az uniós államok védelmét. E téma kapcsán mindenekelőtt leszögezem, hogy a menedékjog nemzetközi dokumentumok, nemzetközi szerződések és a magyar alkotmány alapján is alapvető jog, olyan jog, amelynek egy jól meghatározható fogalmi és tartalmi kerete van. A menedékjog biztosítását fogalmi keretbe foglalja annak célja: arra szolgál, hogy az egyént a hazájában vagy szokásos tartózkodási helyén érő tényleges üldöztetés vagy az üldöztetés valós veszélye ellen mielőbb biztonságba helyezze. Ezt tükrözi a genfi konvenció is.

Ezzel szemben a tények mást mutatnak. Ezért kellett az Alaptörvény XIV. cikk (4) bekezdését módosítani, amelynek új megfogalmazása egyértelművé teszi, hogy a menedékjogra alapvető jogként Magyarországon csak az jogosult, aki közvetlenül olyan területről érkezik hazánkba, ahol a genfi egyezmény szerinti üldöztetés vagy az attól való félelme megalapozott. Mindenki más esetében, azaz azok esetében, akik hazánkba olyan országon keresztül érkeztek, ahol a genfi egyezmény szerinti üldöztetésnek vagy üldöztetés közvetlen veszélyének nem voltak kitéve, az Országgyűlés szabadon dönthet arról, hogy részükre menedékjogot vagy ahhoz hasonló védelmet biztosít-e, és ha igen, azt milyen anyagi jogi feltételekkel és eljárási szabályok mellett teszi.

Ezen a ponton jut szerephez a menedékjog biztosításának tartalmi kerete: a menedékjog biztosítása ugyanis az állam területi szuverenitásának leképeződése. A szuverenitás és az alkotmányos önazonosság alapvető elemeinek közvetlen érintettsége miatt indokolt, hogy garanciális jelleggel sarkalatos törvény rendelkezzen a menedékjog biztosításának alapvető szabályairól. Ennek alaptörvényi hátterét teremti meg a XIV. cikk új (5) bekezdése.

Ezt az ötelemű módosítást  mint az Alaptörvény hetedik módosítására irányuló javaslat központi jelentőségű tartalmi egységét  áttekintve látható, hogy az Alaptörvény új rendelkezései elfogadásuk esetén biztosítják államunk szuverenitásának és nemzetünk identitásának védelmét. A magyar emberek a 2016. októberi népszavazáson és 2018. áprilisi választáson megerősített akaratával összhangban álló keretbe foglalják a bevándorlással kapcsolatos globális kihívásokra adható választ. Egyúttal megfelelnek Magyarország nemzetközi kötelezettségvállalásainak, hiszen érvényre juttatják a genfi konvenció elemeit, viszont érvényesítik azt a nemzetközi szokásjogban elfogadott, az állami gyakorlat által is igazolt elvet, hogy ,,az államnak jogában áll meghatározni azokat a feltételeket, amelyek alapján idegeneket beenged az országába".

Tisztelt Képviselők! A gazdasági és társadalmi folyamatok differenciálódására nem csak az alkotmányos alapelvek és a jogalkotás szintjén kell reagálni, hatékony bírósági működésnek kell garantálnia a jogszabályok érvényesülését. Az Alaptörvény hetedik módosítására irányuló javaslat második témaköre ezért az igazságszolgáltatás egyes kérdéseit érinti. A bírói függetlenség  ahogyan mindig is említettem  a demokrácia állócsillaga, kiemelt alkotmányos érték. Ez azonban nem jelenti a bíróságokra vonatkozó szabályok változtathatatlanságát. Sőt, arra kell törekedni, hogy a jogszabályi környezet a lehető leghatékonyabban biztosítsa a magas színvonalú ítélkezési tevékenység szervezeti kereteit. Ennek jegyében az Alaptörvény 25. cikkének módosításával az önök előtt fekvő javaslat előirányozza a rendes bírósági szervezettől elkülönült közigazgatási bíróságok megteremtését, és megadja az ehhez szükséges jogalkotási munkák alapvető kereteit.

Több mint harminc éve kutatom a közigazgatási bíráskodást, ezért ehhez a témához személyes kapcsolat is fűz. A közigazgatási bíráskodás nem választható el a jogállamiság fogalmától, miután a jogállam a közhatalom joghoz kötöttségeként is leírható, az állami szervek joghatást kiváltó cselekményeit ellenőrző független intézmények létét is feltételezi. A legfontosabb ilyen intézmény az elkülönült közigazgatási bíróság; ezt jogelméleti tézisek, nemzetközi példák és történeti tapasztalatok is igazolják.

Általános jogi alaptétel: egy demokratikus államban a polgárok szabadságát csak a törvény által szabályozott és bírói kontrollnak alávetett közigazgatás biztosíthatja.

(10.30)

A közigazgatási eljárásjogi kodifikációk után azt mondhatom, e feltételek megvalósulásához szükséges első lépéseket megtettük. Az Országgyűlés 2017-ben fogadta el az első magyar önálló közigazgatási perrendet, amelynek legnagyobb vívmánya az a generálklauzula, amely lehetővé teszi a közigazgatás mindenfajta kifelé irányuló, joghatás kiváltására alkalmas cselekvése feletti kontrollt.

Wlassics Gyula a Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság elnökeként 1930-ban így fogalmazott: „Semmi kétség, ha még a messze jövő képe is az, hogy a kontenciózus közigazgatási ügyek egyenesen elvi alapon, taxáció nélkül kerüljenek a közigazgatási bíráskodás elé, de mindenesetre ez lesz a közigazgatási bíráskodás fejlődésének végállomása.” Ez az idézet is példázza, hogy a közigazgatási perjog fejlődésének szükséges, természetszerű iránya, hogy a közigazgatás cselekvéseivel szembeni szélesen értelmezett bírói kontrollt elkülönült közigazgatási bíróság gyakorolja.

Miért szükséges ez a szervezeti elkülönülés? Egyrészt, a közigazgatási bíráskodás sajátos célja miatt. A közigazgatási bíráskodás Boér Elek szavaival „jogi garancia az állam mindenhatóságával szemben”. Egyúttal azonban méltányos egyensúlyt kell teremtenie az egyéni érdek és a közérdek, a közigazgatás objektív jogrendje és az egyén alanyi jogai és érdekei között, ezáltal pedig az állam működőképességének is biztosítéka.

Másrészt szükséges a szervezeti különállás a közigazgatási bíráskodás sajátos belső logikája miatt. A közigazgatási jogviták elbírálása speciális szakismeretet, bírói attitűdöt igényel. Ennek okát pedig a különböző eljárások tárgyává tett jogviszonyok gyökeresen eltérő sajátosságaiban kell keresni. Míg a polgári perben egymással egyenrangú, mellérendelt felek vitáját dönti el a bíró, a közigazgatási perben a jogviszony egyik alanya szükségszerűen erőfölényes helyzetben van: az ügyfél áll az információs, szakmai és anyagi erőfölényben lévő hatósággal szemben; egyszerűbben: az egyén az államhatalommal szemben. Ennek a sajátos viszonyrendszernek a kiegyenlítése aktívabb bírói szerepfelfogást igényel, hiszen a joghoz való egyenlő hozzáférés csak így biztosítható. Ezért kell a közigazgatási perrendtartás alapján a közigazgatási bírónak számos eljárási cselekményt hivatalból megtennie, tevőlegesen hozzájárulva a bizonyítási eljárás sikeréhez.

Jogelméletileg igazolható tehát a közigazgatási per sajátos logikája, a közérdek és az egyén szabadságának védelme, az objektív és szubjektív jogvédelem együttes biztosítása és az a tény, hogy az ilyen eljárások lefolytatása különös szakismeretet is feltételez, amely jellemzően a közigazgatásban szerezhető meg. Az európai uniós országok többsége is hasonló értelmezést követ a közigazgatási bíráskodás kapcsán. Nem kívánom felsorolni ezeket az országokat, de Európa döntő többségében elkülönült közigazgatási bíráskodás működik.

Azt kell mondani, hogy Magyarországon történelmi hagyományok is vannak: az 1896. évi XXVI. törvénycikk teremtette meg a magyar királyi közigazgatási bíróságot. Ezt az államhatalmat ellenőrző közigazgatási bíróságot a kommunista diktatúra 1949-ben felszámolta. A közigazgatási bíráskodás megteremtését ellenzőknek figyelmébe ajánlom az 1949. évi II. törvény indokolását, amely elismerte, hogy a jogállam fogalmához hozzátartozott a közjogi bíráskodásnak az a rendszere, amelyben a közhatalom és a jogkeresők között felmerülő közjogi jellegű jogviták eldöntése egy, a végrehajtó hatalmon kívül álló bírói szerv hatáskörébe tartozik. Éppen ezért tűnik abszurdnak, hogy egyesek a jogállamot féltik a kommunista diktatúrában az éppen a jogállamiság védelme miatt megszüntetett közigazgatási bíróság ismételt felállításától.

Mindenesetre a nemzetközi jogtörténeti és jogelméleti megfontolások azt igazolják, hogy az elkülönült közigazgatási bíráskodás megteremtése az alkotmányos jogfejlődés fontos, garanciális jelentőségű iránya. A 2018. január l-jén hatályba lépett közigazgatási perrendtartás megtette ezen az úton az első lépést. Sajnálatos módon a szükséges kétharmados támogatás hiányában akkor nem kerülhetett sor a közigazgatási felsőbíróság egyidejű felállítására. A javaslat ennek a hiányosságnak az orvoslását irányozza elő, és sajnálom, hogy csak a rendszerváltozás után 30 évvel kerülhet sor ezen intézmény felállítására.

Az Alaptörvény 25. cikkében rögzíti, hogy a bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el. A módosítás kimondani javasolja, hogy bíróságok a rendes és a közigazgatási bíróságok. A rendes bírósági szervezet legfőbb szerve a Kúria, a közigazgatási bíróságoké a közigazgatási felsőbíróság. A rendes bírósági szervezet hatásköre továbbra is elsődlegesen a büntetőügyekre és a magánjogi jogvitákra terjedne ki, a közigazgatási bíróságok hatáskörét pedig alapvetően a közigazgatási jogvita generálklauzulája jelölné ki.

Tisztelt Országgyűlés! Jövőre lesz hetven éve, hogy a Közigazgatási Bíróságot a jogállamiság elleni nyílt és felvállalt támadásként a kommunista államhatalom megszűntette. Most érkezett el az idő méltó utódjának a felállítására. A magyar állam, a közjogi gondolkodás és a jogi garanciák iránti társadalmi igény is újra megérett arra, hogy felvetődhessen a közigazgatás tevékenysége felett ellenőrzést gyakorló, a bírói függetlenség garanciáit biztosító szervezetrendszerben működő, önálló közigazgatási bíróság gondolata, ami nem más, mint a végrehajtó hatalom önkorlátozásának megtestesítője.

Tisztelt Ház! Azon túl, hogy a készülő szervezeti szabályozás megalapozza az igazságszolgáltatás hatékonyabb ellátását, szükségesnek mutatkozik a jogértelmezés kereteinek pontosítása is. Az Alaptörvény hatályos 28. cikke alapján egyértelmű, hogy a bíróságok a jogszabályok szövegét azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy a teleologikus értelmezés esetén a jogalkotói célt miként lehet megállapítani. Jelenleg nyilvánosan megismerhető preambuluma csak a törvényeknek van, amely a törvény normaszövegében található, és így tartalma egyértelműen megállapítható. A jogalkotói indokolás esetében a helyzet sokkal nehezebb: egyrészt ilyen indokolás szintén csak törvények esetén érhető el, másrészt még a törvényeknek sincs egységes indokolása, csak előterjesztői indokolásról és módosító javaslatok indokolásáról beszélhetünk.

Az Alaptörvény módosításának célja, hogy egyértelművé tegye, hogy a jogalkotói cél elsődleges forrása a törvény preambuluma és a jogszabály-tervezetek indokolása. Ez a rendelkezés nemcsak a jogalkalmazói tevékenység kereteit pontosítaná, hanem a jogalkotás számára is új irányokat jelölne ki. A javasolt rendelkezés alapján a jövőben a jogszabály megalkotásának célja szélesebb körben lenne megismerhető a jelenlegiekhez képest: a preambulum jogszabályban betöltött szerepe változatlan maradna, viszont a jövőben a jogalkotó bármely jogszabályhoz fűzhetne indokolást. Az indokolás továbbra sem lenne a jogszabály része, nem rendelkezne jogi kötelező erővel, hanem a jogszabály teleologikus értelmezésének elsődleges forrása lenne, amely egyértelműen tükrözné a jogalkotói akaratot.

Az Alaptörvény 28. cikkének módosítása által kijelölt célok további jogszabályok módosítását és technikai fejlesztéseket is szükségessé tehet, lásd gyakorlatilag a jogalkotásról és az Országgyűlésről szóló törvényt is, ezért a javaslat ezen elemének hatálybalépésére 2019. január 1-jén kerülne sor. A közigazgatási bíráskodásra épülő új szervezeti és a jogértelmezési szabályok pontosításán alapuló, módosuló jogalkalmazási keretek között meggyőződésem, hogy az igazságszolgáltatás magas színvonala egyre differenciálódó jogrendszerünkben is garantálható lesz.

Tisztelt Országgyűlés! Az Alaptörvény hetedik módosítására irányuló javaslat harmadik eleme a magánszféra védelméhez kapcsolódik. Ahogyan az elsőként említett szuverenitás és alkotmányos önazonosság témaköre azt határozza meg, hogy milyen országban szeretnénk élni, a magánszféra az egyén szintjén biztosítja azt a területet, amelyen belül az ember önmaga lehet és önmaga maradhat. A zavartalan magánélethez való jog bizonyos értelemben egyidős az emberiséggel, azonban általános elismerése és intézményes védelme csak a XIX. század második felében jelent meg az Egyesült Államokban.

Mára a nemzetközi emberi jogi dokumentumokban és a nemzeti alkotmányokban is fontos elemmé lépett elő a magánszféra védelme. A magyar Alaptörvény elfogadásakor komplex védelemben részesítette a magánszférát, amikor a VI. cikk (1) bekezdésében, igazodva az Emberi Jogok Európai Egyezménye 8. cikkének és az Alapjogi Charta 7. cikkének megfogalmazásához, kimondta, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák. A „tiszteletben tartás” állami kötelezettsége arra enged következtetni, hogy a magánélet védelmében a szokásosnál is nagyobb az államokra háruló pozitív, tevőleges kötelezettség mértéke. Ebbe az is beletartozik, hogy a jogalkotónak időről időre szükséges definiálnia ezen védelem természetét és mértékét.

(10.40)

A technológia fejlődésével és a társadalmi folyamatok differenciálódásával a védelmi szint felülvizsgálata kétségtelenül szükségessé vált. Amikor két bostoni jogász 1890-ben megírta azóta jogtörténeti klasszikussá vált, a magánélet védelme iránti igénnyel foglalkozó tanulmányát, az akkoriban már nem ismeretlen bulvársajtóval szemben fogalmazták meg „az egyedül hagyatáshoz való jog” szükségességét. Napjainkban viszont a tömeges adatgyűjtések, közösségi oldalak, drónok által jelentett kihívásokra is reagálni kell. Egyszerre kerül előtérbe a magánélethez való jog információs oldala, vagyis az az igény, hogy az egyén ellenőrzést gyakorolhasson a rá vonatkozó információk felett, és a fizikai oldala is, tehát a magánszférába való betekintés, behatolás elleni védelem szükségessége.

Ezek a folyamatok az alapvető jogok rendszerét is kihívások elé állítják. A magánszféra újszerű fenyegetései esetében ugyanis sokszor nehezen bizonyítható a személyes érdeksérelem, ez pedig szétfeszítheti a hagyományos érdekmérlegelési teszt határait. Különösen élesen mutatott rá a magánszférajogok és egyéb alapvető jogok kollíziójának sajátos problémáira az Alkotmánybíróság 13/2016. számú határozata, amely a magánélet és gyülekezési jog összeütközése kapcsán mutatta ki, hogy hiányoznak a kollízió feloldásának szempontjai. Ezek a komplex alapjogi problémák egyszerű törvényalkotással nem orvosolhatók. Az alkotmányozónak kell megfelelő demokratikus legitimáció birtokában, széles társadalmi konszenzust kifejezve állást foglalnia arról, hogy a jogalkotó és a jogalkalmazó hogyan viszonyuljon a magánszféra védelméhez.

Az Alaptörvény jogi természetét tekintve nem irányozhatja elő, hogy a magánélettel összefüggő valamennyi felmerülő kérdésre megnyugtató választ adjon, a javaslat ebben az esetben is a keretek kijelölésének módszerével él. A jelen javaslat kimondja, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével. A választott megoldás összhangban van a magyar és a nemzetközi jog fogalomrendszerével. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye 10. és 11. cikkeiben szintén lehetővé teszi a véleménynyilvánítás szabadságának és a gyülekezés és egyesülés szabadságának korlátozását mások jogaira nézve, a magyar jogban pedig az egyesülési és a gyülekezési jogról vagy éppen a sajtószabadságról szóló törvények is hagyományosan e jogok gyakorlásának korlátaiként állapítják meg mások jogainak és szabadságának sérelmét.

A javaslatban foglalt megoldás tehát egyfelől alkalmas arra, hogy hangsúlyozza a magánélethez való jog fontosságát, és keretet adjon annak más alapvető jogokhoz, így a véleménynyilvánítás szabadságához és a gyülekezési joghoz való viszonyának értelmezéséhez. Másfelől olyan bevett, a jogalkalmazó számára ismert szabályozási technikát alkalmaz, amely lehetővé teszi, hogy a bíróság esetről esetre mérlegelje, mikor jár a nevezett jogok gyakorlása mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével. Megjegyzem, ugyanezt teszi például az emberi méltóság és a véleménynyilvánítás szabadsága ütközésekor, amelyhez szintén az Alaptörvény ad keretet.

A módosítás másik része az Alaptörvény VI. cikkét új (2) bekezdéssel egészítené ki. Ennek értelmében az állam jogi védelemben részesíti az otthont annak nyugalma megóvása érdekében. A módosítás azon a felismerésen alapul, hogy a magánszférajogok védelmi köre kiterjed arra a térbeli szférára is, amelyben a magán- és családi élet kibontakozik. A 13/2016. számú alkotmánybírósági határozatban az Alkotmánybíróság az amerikai legfelsőbb bíróság döntésére utalva hangsúlyozta, hogy az otthon nyugalma  „a fáradt emberek utolsó mentsvára”  az a tér, ahova az emberek visszahúzódhatnak a mindennapi nyüzsgés elől.

A javaslat kiemeli a magánszféra védelmének ezt az aspektusát is, az otthon szentségét azzal, hogy az otthon nyugalmának megóvása mint kiemelten fontos érték az állam által jogi védelemben részesítendő. A javaslat által meghatározott keretek között kialakulhat egy olyan jogszabályi környezet és egységes judikatúra, amely a magánszférajogok generálklauzuláját egyre jobban kidolgozza, és ezen érintett alapvető jogok, a magánélethez való jog, a véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezéshez való jog gyakorlásának a kiszámíthatóságát eredményezi mindenki számára.

Tisztelt Ház! Az alkotmányozás történelmi pillanat. Az Alaptörvény elvi alapjainak megszilárdulását követően a 2014-2018-as ciklusban mindössze egy alkalommal, parlamenti konszenzussal került sor az Alaptörvény módosítására a terrorveszélyhelyzet fogalmának beemelése érdekében. Ahogyan akkor, remélem, most is egyetértenek a tisztelt képviselők abban, hogy a globális migrációs folyamatok, az Európai Unióban előretörő föderalisztikus törekvések és az egyén magánszféráját fenyegető kihívások szükségessé teszik, hogy az Alaptörvény pontosítsa a magyar állam egyes szervezeti és jogi kereteit.

Volt alkotmánybíróként és az európai alkotmányossággal foglalkozó kötet szerzőjeként meggyőződéssel állíthatom, hogy az Alaptörvény módosítására tett javaslat aktuális kihívásokra ad az Alaptörvény szellemiségével, az európai alapértékekkel és a nemzetközi jog követelményeivel egyaránt összhangban álló válaszokat. Kérem ezért a tisztelt Országgyűlést, támogassa a Magyarország Alaptörvényének hetedik módosítására irányuló javaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Most vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 30 perces időkeretben, ezek közben kétperces felszólalásokra nincs lehetőség.Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Kocsis Máté képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának, a Fidesz frakcióvezetőjének. Öné a szó, frakcióvezető úr.

KOCSIS MÁTÉ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Miniszter úr expozéját meghallgatva sok mindent kívánunk hozzáfűzni a frakció részéről, ám célszerűnek tartom, hogy saját álláspontunkat, frakcióálláspontunkat a jogi, alkotmányos megfontolásokon túl a politikai és demokratikus felhatalmazáson nyugvó megfontolások irányából is megközelítsük. Éppen ezért szükségesnek tartom mindjárt az elején hangsúlyozni, hogy bár az Alaptörvény hetedik módosítása több területet érint az alkotmányos önazonosság, a bírósággal kapcsolatos kérdések, illetve a magánszféra védelmét illetően, mégiscsak az elmúlt időszak és az azzal járó európai kihívások, viták és a politikai térben is megjelenő nézetkülönbségek elsősorban az Alaptörvény mostani módosítását illetően az önazonosság kérdését érintették, és ennek háttereként, ennek egyik alapjaként meg kell igenis emlékeznünk arról a 2016-os népszavazásról, ahol egészen pontosan 3 362 224 magyar állampolgár szavazott az illegális bevándorlás intézményesítése, úgymond a kötelező kvóta terve ellen.Nyilvánvalóvá vált az is, hogy ez a vita meg fogja határozni nemcsak a magyar belpolitikai térben a közbeszédet, nemcsak az országgyűlési választási kampány témáját, és nemcsak Magyarországon, hanem Európa számos más országában is az ezzel kapcsolatos viták aktív formálói voltak a választási kampányoknak úgy Olaszországban, Csehországban, mint például Ausztriában is. Éppen ezért szükséges a választói akaratból, nemcsak a 2018. április 8-i országgyűlési választáson kinyilvánított választói akaratból, hanem igenis visszanyúlva a 2016-os népszavazáson kinyilvánított példátlanul nagyszámú, egy irányba szavazó választók akaratából is levezetnünk az Alaptörvény hetedik módosításának indokoltságát azokon a jogi megfontolásokon túl, amelyeket miniszter úr az expozéjában ismertetett.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szükséges ezen logika mentén rögzítenünk azt is, hogy teljesen nyilvánvaló kötelezettségévé vált a Magyar Országgyűlésnek az imént említett népszavazás és az országgyűlési választások után, annak következményeként, hogy az Alaptörvény hetedik módosítása aktívan és a választói igényeket kiszolgálva rendezze az ezzel kapcsolatos kérdéseket. Alkotmányos önazonosságunk kérdésében, illetve az azt érintő módosítással kapcsolatban ez szövegszerűen úgy egészíti ki az Alaptörvény eddigi részét: „Valljuk, hogy a történeti alkotmányunkban gyökerező önazonosságunk védelmezése az állam alapvető kötelezettsége.”

Tisztelt Országgyűlés! Amikor hazánk az Európai Unió tagjává vált, és ennek a szövetségnek minden kötelezettségét a mai napig is teljesíti és eddig is teljesítette, nyilvánvalóan a szerződésekből fakadó feladataink viselésén túl és szuverenitásunk bizonyos részének átruházásán túl egyidejűleg azt is kimondtuk és ismét ki kell mondanunk, hogy nemzeti alkotmányos identitásunk más részeiről lemondanunk mindezeknek a szövetségi kötelezettségeknek a teljesítéséhez nem szükséges.

(10.50)

Az ország területére történő belépés rendjének meghatározása és ezzel összefüggésben a közbiztonsági szempontok, mondjuk úgy, a jövő biztonsága szempontjainak érvényesítése szuverenitásunk egyik központi eleme, amiről nem mondhatunk le. Az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdésének értelmezésével az Alkotmánybíróság 2016-ban egy határozatában foglalkozott, amely során kimondta, hogy az alkotmányos önazonosság olyan alapvető érték, amelyet nem az Alaptörvény hoz létre, azt az Alaptörvény csak elismeri, erről az állam nem mondhat le, ennek védelme a mindenkori Alkotmánybíróság feladata, és ez csak akkor szűnik meg, amikor maga az állam is megszűnik, ahogy mindezt Trócsányi miniszter úr is említette. Létezik tehát egy olyan alkotmányos minimum, amit az Európai Unió jogrendje sem írhat felül, létezik a szuverenitásnak azon része, amelyet hazánk nem adhat föl, ekképpen alkotmányos kötelezettségünkként tekintünk rá.

Ez egyúttal azt is jelenti, hogy olyan hatáskört, ami az ország elidegeníthetetlen rendelkezési jogát érintené, az Európai Unióra átruházni nem lehet. Magyarország ezzel a módosítással alaptörvényi szintre emeli azt a nemzetközi szokásjogban is elfogadott elvet, hogy az államnak jogában áll meghatározni azokat a feltételeket, amelyek alapján idegeneket beenged az országába. Ez egyébként az ENSZ Nemzetközi Jogi Bizottsága külföldiek kiutasításának nemzetközi jogi szabályairól szóló tervezetében is rögzítésre került.

Tisztelt Országgyűlés! Az Alaptörvény ki fogja mondani, hogy Magyarországra idegen népesség nem telepíthető be. Szintúgy a csoportos kiutasítás tilalma is rögzítésre kerül. Világossá kell tenni, okulva egyébként a XX. századi szomorú példákból, hogy a csoportos kiutasítás, nevezzük nevén, a kitelepítés épp annyira nem lehet megengedhető, mint a csoportos betelepítés, különösen nem a szuverenitásunkat sértő, az azt megkerülni kívánó európai tervezett gyakorlat szerint, amelyet európai politikai erők teljesen természetesként fognak föl. Rögzíteni fogja az Alaptörvény azt is, hogy nem kaphat menedéket és nem fogadható el a menedékkérelme annak, aki biztonságos országon keresztül érkezett Magyarországra, és nincs kitéve üldözésnek, üldöztetés veszélyének.

Tisztelt Országgyűlés! A bíróságokkal kapcsolatos rendelkezésekről szóló rész a közigazgatási felsőbíróság felállítására és a közigazgatási bíráskodás szervezetének kialakítására tesz javaslatot. Osztjuk miniszter úr azon álláspontját, miszerint nem jelenti a bíróságok szervezeti változtathatatlanságát az igazságszolgáltatás függetlensége, az arra vonatkozó keretszabályokat az Alaptörvényben rögzíteni szükséges. Azt pedig különösen üdvözöljük, hogy a módosítás visszaállítja a bírósági rendszer történeti alapjait; ez egyidejűleg megfelel az előttünk álló kor kihívásainak.

Az önálló közigazgatási bíróságokra vonatkozó javaslat nem újdonság, már két éve megkezdődtek az erről szóló szakmai és többpárti egyeztetések, amelyeken néhány ellenzéki párt nem vett részt. Mindezt azért tartottam szükségesnek rögzíteni, mert kíváncsian várjuk, hogy akik az előkészítő egyeztetéseken nem vettek részt, milyen álláspontot foglalnak el a parlamenti vitában.

Az előző ciklusban a közigazgatási perrendtartás hatálybalépésével megalkotásra került Magyarország első önálló közigazgatási perjogi kódexe, azonban az elkülönült közigazgatási bíráskodás szervezeti alapjainak megteremtésére  szintúgy ahogy miniszter úr kitért rá  a parlamenti szükséges többség hiányában nem kerülhetett sor, éppen ezért szükséges itt is a választók felhatalmazását, az országgyűlési választásokon kapott felhatalmazását ennek a véglegesítésére is felhasználni.

Kitekintve az európai viszonyokra, Trócsányi miniszter úr ugyan jelezte, hogy nem sorolja fel azokat az országokat, ahol a közigazgatási bíróság szervezetrendszerére irányuló előírást az alkotmány tartalmaz, de ezek, példálózó jelleggel, Ausztria, Bulgária, Finnország, Görögország, Lengyelország, Litvánia, Luxemburg, Németország, Portugália vagy Svédország. Éppen ezért nem tekinthető extrémnek és nem tekinthető különlegesnek, hogy az Alaptörvény rendezi a közigazgatási felsőbíróság, illetve a közigazgatási bírósági szervezetrendszer kereteit. Az európai jogban ismert gyakorlatról van szó, éppen ezért a magunk részéről teljes mértékben elfogadhatónak tartjuk.

A magánszféra védelméről talán nem kell túl sok szót ejtenünk. Teljesen világossá vált, és nemcsak miniszter úr expozéjára szükséges visszautalnunk, hanem az elmúlt évek gyakorlatára is, teljesen életszerű  és Alaptörvényben rögzíteni szükséges  annak a védelme, hogy mindenkit, a magán- és családi életét is beleértve, ez a védelem alapjogként megillessen. Ennek érdekében rögzítésre kerül, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának a sérelmével. Könnyen belátható, hogy ez a szabályozás reagál azokra a technológiai fejlesztésekre, amelyekre miniszter úr is utalt. Itt nem pusztán a véleménynyilvánításról vagy a gyülekezési jogról, hanem bizony a korunkat végigkísérő technikai fejlődéssel együtt járó személyiségi jogvédelem kérdéseiről is szó esik. Mindezt az Alaptörvényben szintúgy szükséges rögzíteni. Az állam jogi védelemben részesíti az otthont is, annak nyugalma és megóvása érdekében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bár az Alaptörvény módosítása, mint önök is látják, s mint említettük is, több területet érint, mégiscsak szükséges hangsúlyoznunk, hogy az alkotmányos identitás, a nemzeti önazonosság védelmére irányuló javaslat azon a választói felhatalmazáson nyugszik, melynek birtokában a kormánynak lehetősége van most az Országgyűlés elé terjeszteni az Alaptörvény módosítását. A választási kampányunk meghatározó üzenete az volt, hogy nekünk Magyarország az első. Ezt nem pusztán szlogenként tekintjük. Ha annak tekintettük volna, akkor a választások napjától ez talán értelmét, mondjuk úgy, hatályát vesztette volna. Tekintettel arra, hogy ez közös hitvallásunk, szükséges ezt az alapot itt a parlamentben lefektetni az alaptörvény-módosítás érdekében is. Magyarország védelme, Magyarország kultúrájának megőrzése, a keresztény kultúra megerősítése, illetve hazánk és jövőnk biztonságának a szavatolása számunkra olyan kötelesség, melyet a választók ránk róttak, és amelyből még politikai vitát sem illő csinálni, hiszen ezt a kérdést a választók április 8-án, illetve 2016-ban már egyszer eldöntötték. Most van lehetőségünk arra, hogy eleget tegyünk ennek az akaratnak.

Éppen ezért nagyon bízom abban, hogy az ellenzéki pártok is belátják, tiszteletben tartják azt a közel 3,4 millió embert, és azt a közel 2,8 millió embert, aki ennek megerősítésére, ennek az alaptörvényi módosításnak az elfogadására is szavazott, hiszen a döntésük meghozatalakor tisztában voltak azzal, hogy az Országgyűlés napirendjére fogja tűzni ezt a kérdést. Reméljük, bízunk benne, hogy az ellenzéki pártok idén, 2018-ban, az új kormány megalakulása után, szemben a 2016-os gyakorlattal, nem fordítanak hátat sok millió magyar ember akaratának. Bízunk abban is, hogy partnert találunk önökben arra, hogy hazánk biztonságának szavatolásáról legyen egy nemzeti minimum, az önazonosságunk megerősítéséről legyen, és az alkotmányos identitásunk, valamint a jövőnk és kultúránk védelméről legyen nemzeti minimum. Bízunk abban, hogy korábbi, ismeretlen okokból elfoglalt politikai álláspontjukat felülbírálják, és ki tud alakulni egy olyan alaptörvény-módosítás a hetedik alaptörvény-módosítás formájában, amelyben közösen tudunk fellépni keresztény kultúránk, jövőnk és biztonságunk védelmében. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Tisztelt Országgyűlés! Megköszönöm együttműködésüket. Az ülés vezetését átadom Latorcai János alelnök úrnak.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

ELNÖK : Házelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretettel köszöntöm valamennyiüket. Folytatjuk munkánkat. A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoklatát két képviselőjük ismerteti. Elsőnek Mirkóczki Ádám képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon, képviselő úr!

(11.00)

MIRKÓCZKI ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném nulladik lépésben vagy talán nulladik mondatként hangsúlyozni, hogy ha önöknek valóban az a céljuk, hogy minél szélesebb konszenzussal itt, az Országgyűlés falai között támogatásra leljen egy ilyen javaslat, akkor ezt nem salátatörvényben nyújtják be, hanem tartalmilag jól tagoltan előkészítik, és nem kevernek össze közigazgatási bíróságokat például bevándorlás okozta problémákkal, határvédelemmel, büntető törvénykönyvvel, rendőrségi törvénnyel és a többi, és a többi.Ezt önök pontosan tudják, ahogy azt is tudják, csak nem mondják ki, hogy a céljuk valójában nem a konszenzus megteremtése, hanem a céljuk az, hogy a következő, előttünk álló először európai parlamenti választásokon, majd önkormányzati választásokon lehessen mutogatni, hogy ki mit nem támogatott. Én éppen ezért a közigazgatási bíróságokról nem is szeretnék beszélni, sokkal inkább arról a nagyon súlyos problémáról, ami egyébként Európát valóban sújtja, Magyarországot tekintve pedig, hogy mondjam, hullámzó módon és mértékben érinti, de kétségkívül foglalkozni kell vele, és kétségkívül nem fog megoldódni egyik napról a másikra.

Önök nagyon sokat beszéltek identitásról, alkotmányos identitásról, a kereszténység védelméről és a többi, és a többi. Ezzel mind egyetértek. Tényleg, április 8-a után pedig különösen nem politikai vitát szeretnék, sokkal inkább, ha már ez a következő négy évre a parlamenti felállás, egy konstruktív javaslattal és tényleg konstruktív kritikával élnék önök felé. Ha a kereszténység védelméről beszélünk, akkor bizony nézzük magunkba mi is természetesen ellenzéki pártként és önök meg különösen  kormányzó pártként -, hiszen a többségük nyilván nagyobb felelősséget is aggat magukra. Ami pedig a kereszténység védelmét illeti, akkor meg kell nézni, hogy a társadalomban mit okozott az elmúlt évek retorikája, dinamikája, amit és ahogy használtak a kampányban.

Vajon szolgálta-e a kereszténység védelmét az a kampány, amit a nemzeti konzultáció során tettek, amit a népszavazás során tettek és amit az egész választási kampányban tettek? Vajon az a keresztény értékrendnek megfelelő-e? Vajon az a „szeresd felebarátodat” jegyében történt-e? Nyilvánvalóan nem, önök is tudják, mi is tudjuk. A kérdés az, hogy a jövőre vonatkozólag valahol ezen túl tudunk-e lépni. Én egyetértek abban, hogy Magyarországot meg kell őrizni kulturális szempontból, vallási tekintetben, identitását erősíteni kell, és különösen keresztény értékeit erősíteni kell.

Viszont akkor nézzük meg, hogy ehhez mi a cél, mi az eszköz. Ha itt, az Országgyűlés falai között törvényalkotóként azt szeretnénk elérni, hogy a kereszténységet segítsük, akkor olyan javaslatokat kell írnunk és elfogadnunk, ami azt valóban segíti. A nagy kérdés, hogy az ilyen javaslatok segítik-e. Én azt mondom, hogy a rendészeti oldala ennek a javaslatnak segíti, hiszen megőrzi azt az etnikai, kulturális értéket és adottságot, ami jelenleg van. Abban, amit az Alaptörvényben módosításra szánunk, már vannak kételyeim, de el tudom fogadni, hogy ez a cél és ez a szándék.

Viszont lesz-e bennünk önkritika ahhoz, hogy ezekről őszintén beszéljünk? Nincs most kampány, nem is szeretnék kampánybeszédet tartani, gondolom önök sem, de akkor beszéljünk őszintén. Azt, ami az elmúlt hónapokban, az elmúlt két évben zajlott bevándorlás kapcsán, akár az önök részéről, és mondom, viselem a felelősséget ellenzéki oldalról is, akár a mi részünkről, lehet, hogy sokféleképpen lehet értelmezni, de egyet nem lehet mellétenni, hogy az keresztényi volt.

Ezzel nyilván önök is tisztában vannak. Ha négyszemközt megkérdezünk bármilyen egyházi szereplőt, egyházhoz szorosan tartozó, bármilyen státuszt betöltő embert, akkor, azt hiszem, ezzel önök is elég gyakran találkoztak, ahogy én is. A nagy kérdés, hogy ezzel a felelősséggel hogyan fogunk bánni a következő években.

Ha a kronológiát vesszük, akkor az előző ciklus végén benyújtottak egy úgynevezett Stop Soros törvényjavaslatot, aminek lefolyt az általános vitája, talán a választások előtt egy-két hónappal. Annak a csomagnak a tartalmi részét tekintve ez a mostani csomag nemhogy nem felel meg, hanem szinte teljesen más javaslatról beszélünk. Föltehetjük a kérdést, hogy mi történt. Ugye, ebben a javaslatban már nem szerepel a civil szervezetek regisztrációja, a nemzetbiztonsági kockázatot tekintő átvilágítás, nem szerepel illetékfizetés külföldi támogatás esetén, 25 százalékos illeték és a többi, és a többi. Ha egy analógiát szeretnék mondani, akkor azt is mondhatnám erre a javaslatra, hogy ez a Stop Soros csomag, ami most előttünk fekszik, elvesztette Soros-jellegét.

Ha az előző ciklus végén benyújtott törvényjavaslat volt az igazi Soros-ellenes csomag, akkor ez nyomokban sem tartalmazza azt, amit ott megfogalmaztak. A kérdésem, és tényleg erre őszintén érdekelne a válasz, hogy mi történt az elmúlt hónapok során. A néppárti kritika? Esetleg annak belengetése, hogy az Európai Néppártból esetleg kikerülhetnek? A civil szervezetek nyomása? Nem hiszem, önöket ez nem szokta zavarni. De mégis, tartalmilag, annak ellenére, hogy elmondták, sokkal szigorúbb, sokkal keményebb javaslatot fognak benyújtani, ez bizony nem lett szigorúbb és nem lett keményebb. Viszont kétségtelenül egy salátacsomagról beszélünk, sok mindent érint.

Viszont, ha a keménységét kellene megmutatni, akkor, túl azon, hogy én ezzel egyetértek, idéznék az Alaptörvény XIV. cikkelyéből egyetlen sort, ami most módosításként bekerült. Hozzáteszem, egyetértek vele. Így szól ez az egy mondat: „Nem jogosult menedékjogra az a nem magyar állampolgár, aki Magyarország területére olyan országon keresztül érkezett, ahol üldöztetésnek vagy üldöztetés közvetlen veszélyének nem volt kitéve.” Fordítsuk ezt le magyarabbra! Mit jelent? Ez konkrétan azt jelenti, hogy egyetlenegy bevándorló sem jöhet Magyarországra, aki nem repülővel érkezett. Ugyanis aki gyalogszerrel, vonattal vagy autóval jön, az kizárólag biztonságos országon keresztül érkezik.

Ha Magyarországon önök a bevándorlást meg akarják akadályozni, akkor lényegében ez az egyetlenegy mondat meg is oldja, ha a hatóságok ennek az alaptörvényi mondatnak megfelelően járnak el. Ezen mondat alapján kizárólag a repülővel érkező migránsok, bevándorlók esetében lenne jogosítványa vagy helye a hatóságoknak mérlegelni, hogy vajon az jogosult-e bármilyen menekültstátuszra avagy sem, ez az egy mondat. És nem kellene mellé oldalakat írni, nem kellene mellé sok egyéb jogszabályt módosítani. Itt az egy mondat, és hozzáteszem, egyetértek. Én is azt gondolom, hogy aki biztonságos országból érkezik, az nem biztos, hogy jogosult menedékkérelemre. Hiszen ha valaki üldöztetés, háború vagy egyéb veszélyhelyzet miatt arra kényszerül, hogy elhagyja családjával együtt otthonát, akkor vélelmezem, hogy az első biztonságos országban megáll. Pláne, ha az vallási, kulturális értelemben sokkal inkább hasonlatos az ő anyaországához, mint egy teljesen más kultúra.

De akkor a kérdés, hogy mi szükség a többi módosító indítványra. Hát, vélelmezem, a szükséget az diktálja, hogy a gyakorlat és az írott törvények, jogszabályok merőben mást mutatnak. Sokszor emlegettük már itt, az Országgyűlés falai között is azt a bizonyos őcsényi esetet; tökéletes lakmuszpapírja a magyar társadalom állapotának. Ugye, emlékeznek a miniszterelnök úr azon szavaira, ezt számtalan esetben elmondta rádióban is, televízióban is, hogy ketté kell választani a menekültek sokaságát. Az egyik, aki illegálisan érkezik, vagyis berúgja az ajtót, lebontja a kerítést, felrúg minden írott és íratlan szabályt, a másik pedig az, aki segítségre szorul, udvariasan bekopogtat, és annak a magyar állam segít.

(11.10)

Hát, Őcsényben az történt, hogy  nem idézném fel, de mindenki bizonyára tisztában van vele  lincshangulat alakult ki gyermekek nyaraltatása miatt, menekültstátuszt kapott gyermekek nyaraltatása miatt. Hogyan alakult ki ez a helyzet? Erre mondta a miniszterelnök, hogy nagyon helyes, hogy az őcsényiek véleményt mondtak, és nem kérnek a bevándorlókból. Csak azt nem tette hozzá miniszterelnök úr, hogy ezek a gyerekek voltak azok, akik az ő szavai szerint udvariasan bekopogtattak, segítséget kértek, és Magyarország segített nekik. Erre mondom azt, hogy a valóság és az írott szabály teljesen más.

Ugyanis az imént hivatkozott Alaptörvény egy mondata, amely szerint nem adható és nem szükséges adnunk semmilyen státuszt annak, aki biztonságos országból érkezett, ez azt jelenti, hogy ránk lényegében  fordítsuk le magyarra, és ne jogászkodjunk  a genfi egyezmény nem vonatkozik. Ugyanis azok a gyermekek és az a 3500, már letelepített vagy valamilyen menekültstátuszt kapott bevándorló, menekült, akiről Altusz Kristóf beszélt idén januárban, azok pontosan a genfi egyezmény alapján kaptak valamilyen státuszt. Viszont az a bizonyos kormányrendelet és az az alaptörvényi egy mondat, amit önök itt most beletettek ebbe a javaslatba, arról szólna, hogy ránk a genfi egyezmény olyan értelemben nem vonatkozik, hogy aki nem repülővel jön, ott fel sem merülhet az a lehetőség, hogy akár menekültstátuszt, akár bármilyen más státuszt Magyarországnak adnia kell.

Ezért kérdeztem én  Trócsányi miniszter úr biztos emlékszik rá  a Belügyminisztériumban azon az egyeztetésen, hogy ezt a dilemmát vajon hogyan sikerül majd a valóságban feloldanunk. Mert még egyszer mondom: én nem az ellen vagyok, hogy egy ilyen javaslat megszülessen, sőt egyetértek vele. Csak a kérdés, hogy beszélünk róla, és ilyen kemény mondatokat leírunk, aminek ugye a jogkövetkezménye teljesen világos, hogy mi: Magyarországon senki nem kaphat vasúton, autóval, gyalog, biciklivel, nem tudom, csónakkal érkező bevándorló semmilyen státuszt, hiszen az Alaptörvény ezt mondja ki. Mi elismertük Szerbiát, Montenegrót, Horvátországot, Romániát, mindenkit körülöttünk biztonságos országnak. Ha jól emlékszem, miniszter úr éppen azzal érvelt, hogy az Európai Uniót vettük bizonyos mércéül, hogy aki már uniós tag, vagy ahol a csatlakozási folyamatok egy bizonyos stádiumban és lépésben vannak, azt biztonságos országnak tekintjük. Egyetértek.

A nagy kérdés, hogy a gyakorlatban ez hogyan fog működni. Ki meri-e önök közül jelenteni bárki, hogy elfogadjuk ezt a javaslatot, és innentől kezdve a menekültügyi eljárás kizárólag a repülőn érkező bevándorlók esetében lesz csak lehetséges? Hiszen ez a javaslat erről szól. Feketén-fehéren, világosan benne van: aki biztonságos országból érkezik, nem jogosult semmilyen státuszra. De akkor mi van azzal a 3500 emberrel, akiről Altusz Kristóf beszélt januárban egy máltai újságnak, hogy Magyarország ezeket lényegében a genfi egyezmény alapján befogadta? Én azt szeretném, ha ezeket a dilemmákat tudnánk valahogy feloldani. Ha meg tudnák nekem egzakt módon mondani és a társadalomnak világossá tenni, hogy ki a menekült és ki a bevándorló. És nem akarok jogászkodni, de tízből tizenkét (sic!) jogász elmondja, hogy elég problémás úgy jogszabályt alkotni, hogy például illegális bevándorlásról beszél bármilyen magyar passzus, miközben a bevándorlást mint olyat jogilag nem definiálja, nem értelmezi egyetlenegy magyar jogszabály sem. Akkor hogyan lehet az illegális, amit még csak nem is értelmez? De a probléma valós, kell vele foglalkozni. Én a jogászkodást meghagynám a jogászoknak, de az kétségtelen, hogy a valóság és az írott jogszabályok nincsenek köszönőviszonyban egymással.

És megint azt érzem, hogy önöknek valójában nem az a céljuk, hogy a legszélesebb konszenzussal Magyarország lakosainak, állampolgárainak pártállásra való tekintet nélkül hozzunk egy biztonságát  lehetőleg 100 százalékkal  szolgáló jogszabályt, hanem az a céljuk, hogy olyan lehetetlen csomagokat és passzusokat állítsanak össze, amelyre való hivatkozással valaki majd nem támogatja, és lehet mutogatni jövő tavasszal és jövő ősszel. Én pedig szeretném komolyan venni azt, hogy a választások után önök is komolyan veszik azt a sok milliónyi akaratot, akikre oly sokszor hivatkoztak nemzeti konzultáció, népszavazás vagy éppen április 8-i választás során mint akaratra. Ha megkérdeznék őket, hogy például a letelepedési kötvényeket szeretnék-e, hiszen ha nem telepíthető be idegen népesség, ha én egy kicsit túlterjeszkedően értelmezem, akkor ez bizony a letelepedési kötvényekre is igaz: pénzért sem telepíthető be és pénzért sem telepíthető le senki. De mégis ott van az a bizonyos jogi kiskapu.

Kocsis Máté frakcióvezető úr is elmondta, hogy 2016-ban bizony nem támogattuk azt a bizonyos alaptörvény-módosítást, valóban nem. És ha feltesszük most, két évvel később annak helyességét vagy azt a kérdést, hogy helyes volt-e nem támogatni azt az alaptörvény-módosítást, akkor én egy statisztikával válaszolnék. 2016-ban önök azt mondták, hogy Alaptörvényben kell rögzíteni, hogy semmilyen brüsszeli kvóta alapján ide 1200 főt ne lehessen betelepíteni. Ehhez képest idén januárban  Altusz Kristóftól tudjuk  3500 embert sikerült titokban betelepíteni. Viszont, amit mi kitételnek szabtunk, hogy akkor támogatjuk az alaptörvény-módosítást, ha a letelepedési kötvények is megszűnnek: a letelepedési kötvények segítségével majdnem pontosan 20 ezer gazdag migráns jutott Magyarországon letelepedéshez. Ez a válasz arra, hogy vajon melyik volt a kiskapu és melyik volt a nagykapu. Alaptörvényt akartak módosítani 1200 fő miatt. Közben 2013 júniusa és 2017 júliusa között 19 980-egynéhány harmadik országbeli gazdag bevándorlót sikerült letelepedéshez juttatni, családegyesítésekkel együtt.

Akkor ennek fényében vizsgáljuk azt a szándékot, hogy kit engedünk be és kit nem. Nem voltak ahhoz bátrak, hogy azt mondják, hogy igen, nem kérünk a szegény bevándorlókból, de ha van pénze, jöhet. Erről szólt a letelepedési kötvénykonstrukció. És örülök, hogy jelenleg nem működik, nem lehet jegyezni ilyen kötvényeket, hiszen fel van függesztve. De nem vagyok nyugodt a tekintetben, hogy néhány hónap, esetleg egy év vagy két év elteltével nem fogják-e újra aktiválni ezt a bizonyos konstrukciót, hiszen ha komolyan gondolnák, hogy erre már nincs szükség, akkor egyetlen tollvonással lényegében el lehetne törölni ezt a passzust.

Én tényleg mindazt, amit mondtam, őszintén és konstruktív kritikaként mondtam. Túl vagyunk egy nem szép kampányon és választáson, de ha komolyan gondoljuk azt, hogy itt az ország biztonságáról van szó, akkor meghalljuk azokat a pozitív és konstruktív kritikákat pró és kontra, amelyek valóban az ország biztonságának egészét szolgálják. De látom a cinikus mosolyokat az arcokon. Pontosan tudom, hogy önök mire gondolnak, és pontosan tudom… (Balla György: Ott a tietek!  Szászfalvi László: Ti soha nem vagytok cinikusak! Ti mindig cinikusak vagytok.) Hát, hölgyeim és uraim, nem vagyok tükör, tehát nem látják magukat bennem. (Soltész Miklós: Senki nem figyel rá, de látja, hogy cinikus!) De teljesen világos, amivel kezdtem: ha önök komolyan gondolják a konszenzust, akkor nem salátatörvényt nyújtanak be. Nem akarnak egyszerre közigazgatási bíróságokat és nem akarnak egyszerre Btk.-módosítást meg alaptörvény-módosításokat. És azt hiszem, hogy ebben a vitában fogjuk még részleteiben is folytatni a kritikáinkat.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoklatát Gyöngyösi Márton frakcióvezető úr folytatja. Parancsoljon, frakcióvezető úr, öné a szó.

(11.20)

GYÖNGYÖSI MÁRTON, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy az már előttem is elhangzott, valóban nem lehet ezt a jelenlegi vitát elvonatkoztatni attól a vitától, amit itt, ennek az évnek a februári hónapjában elindítottunk és lefolytattunk egy másik törvényjavaslat kapcsán, amely ugyancsak Stop Soros névre hallgatott. Annak a beterjesztésnek a vitájánál szinte elveszítettük mindannyian azt a reményt, hogy valódi nemzeti sorskérdésekben itt a magyar parlamentben értelmes vitát lehet folytatni a pártok között. A migráció kérdéséről mi is úgy gondoljuk, hogy egy fontos kérdés, egy nemzeti sorskérdés, amire konszenzust kell találni itt a Parlament falai között.A Fidesz ezzel ellentétben a parlamenti választásokhoz vezető kampányidőszakát választotta ezen előterjesztés első vitájának a helyszínéül, és ott, abban a vitában, mint ahogy egyébként az egész kampányban, önök a magyar társadalom legalantasabb érzelmeire apelláltak, és ijesztő volt látni és megtapasztalni azt, hogy ez a fajta kampány, amely alapvetően az irigységre, a félelemre és a gyűlöletre épít, akár sikeres is lehet. Én úgy gondolom, sok minden vezetett az önök jelenlegi kétharmados uralmához: a választójogi törvény, a függetlennek hazudott hatóságok Fidesz uralma alá hajtása, a média-, a sajtó- és szólásszabadság teljes felszámolása, és még hosszan sorolhatnám, de ez a gyűlölettel teli kampány is idevezethetett. Nekem ez egy gyerekkori olvasói élményemnek az egyik nagyon fontos stádiumát juttatja eszembe, amikor Orwell 1984-ét olvastam. Én naivan még azt gondoltam, hogy ez csak és kizárólag a kommunizmusról szól, és valóban arról is szól, de ezt a könyvet, az 1984-et önök abban a kampányban, és úgy tűnik, azóta is kézikönyvként használják. Ebben a könyvben van egy Emmanuel Goldstein, aki a Párt alapítója, de a Párttal szembefordul, és a Párt elrendeli, hogy innentől kezdve mindennap két perc gyűlöletet, ilyen gyűlöletkétperceket kell tartani Emmanuel Goldsteinnel szemben.

Önök megtalálták az önök Goldsteinjét, Soros Györgyöt, aki egyébként az önök pártjának az alapításánál az egyik legfontosabb szponzor volt, és önök közül nagyon sokakat juttatott nyugati egyetemekre olyan időkben, amikor ez még a halandó magyar emberek számára nem volt lehetséges. Önök ezzel az emberrel szemben nem kétperces gyűlöletet hirdettek, az orwelli két percet, hanem reggeltől estig tartó, hosszú hónapokon át tartó gyűlöletkampányt. Ez elképesztő károkat okozott nemcsak önöknek, mert egyébként önök nemzetközileg teljes mértékben elszigetelődtek még a saját pártcsaládjukon belül is. Szimbolikus az, hogy egy nappal az után tartjuk ezt a vitát  és önök itt ma is folyamatosan hivatkoztak arra, hogy külpolitikailag Magyarországot még soha nem ismerték el ennyire -, hogy önöket a saját pártcsaládjukból való kizárással fenyegetik, és önök még a saját holland testvérpártjukkal is összevesztek, csúnyán összevesztek különböző kérdésekben. Ez azonban legyen az önök pártügye, az önök belügye, de hogy Magyarországot sikerült teljes mértékben elszigetelni az elmúlt években, ez viszont már mindannyiunk ügye.

Hogy a magyar társadalomban milyen morális, erkölcsi károkat okoz az önök politikája, arról Mirkóczki Ádám képviselőtársam hosszasan beszélt. Az őcsényi eset ennek egy valóban szívfájdító lépcsőfoka volt, mint ahogy az is, hogy Magyarországon már azt kell megélnünk, hogy miközben az országunk és a fővárosunk az egyik leglátogatottabb helyszín Európában, közben magyar honfitársaink az önök agitpropos politikájának köszönhetően már turistákra is ráhívják a rendőrséget, mert úgy gondolják, hogy migránsok járkálnak a főtereiken vagy az utcájukon.

Önök az esélyét veszik el annak, hogy Magyarországon igen fontos sorskérdésekben normális vitát lehessen folytatni, olyan kérdésekben, mint amilyen a migráció. Annak az esélyét veszik el, hogy ennek a fontos sorskérdésnek a gyökerét hosszú távon tudjuk orvosolni, mint amilyen a multikulturalizmus, amivel szemben valóban Magyarországnak fel kell lépnie, és Magyarországot nem szeretnénk olyan multikulturális társadalomnak látni, mint amilyen sok elveszett nyugat-európai társadalom. Ennek a vitának valóban van helye, ugyanúgy, mint ahogy a civil szervezetek átláthatóságának a kérdésköréről is érdemes normális vitát folytatni.

És természetesen a vallások közötti párbeszédről is, ugyanis ha a migrációs kérdéskört hosszú távon szeretnénk orvosolni, akkor nagyon remélem, hogy azt önök nem egy vallásháborúként képzelik el, hanem úgy, hogy a nagy világvallások moderált, nem szélsőséges képviselői leülnek, és közös megoldásokat keresnek. (Soltész Miklós: Szürke Farkasok! Gratulálok!)

A jó hír az, hogy ez a törvény módosult; hogy külső vagy belső nyomásra, azt majd eldönti a történelem, de úgy tűnik, önök meghátráltak, és valóban  ahogy Mirkóczki Ádám képviselőtársam nagyon helyesen fogalmazott  ez az új törvényjavaslat már teljes mértékben elveszítette a Soros-jellegét. Mindazonáltal ez a törvényjavaslat jogi és kodifikációs szempontból fércmunkának tekinthető. Ma napirend előtt képviselőtársaim hosszasan sorolták azt, hogy egy törvényjavaslatnak vagy egy jogi előterjesztésnek milyen feltételeknek kell megfelelnie. Úgy gondolom, ez az előterjesztés viszonylag kevés feltételt teljesít ezek közül.

Mirkóczki Ádám képviselőtársam beszélt azokról a paradoxonokról, amelyeket önöknek az elmúlt hónapokban nem sikerült feloldaniuk, és ez a törvény sem ebbe az irányba mutat. A genfi egyezmény alapján önök által letelepített körülbelül 3500 menekült, oltalmazott kérdéskörével kapcsolatban hallhattuk a Jobbik véleményét, illetve a letelepedési államkötvényekkel Magyarországon több mint 20 ezer ember számára biztosított letelepedési helyzettel kapcsolatban is a Jobbik világossá tette az álláspontját. Ebben a kérdésben nem engedünk, mert úgy gondoljuk, hogy se szegény, se gazdag migráns ne telepedjen le Magyarországon állami felhatalmazással és hozzájárulással.

Nagyon örülünk annak, hogy a civil szervezeteket hátrányosan érintő javaslatok is kikerültek ebből a törvényből, a regisztráció, az illetékfizetési kötelezettség vagy a megbélyegzés kérdésköre. Mindazonáltal a Jobbik konstruktív módosítási javaslatokkal segíteni fog önöknek abban, hogy ebben a törvényben az olyan pongyola megfogalmazásokat, mint a „menekülteket segítő szervezetek” vagy az ezt jelentő tevékenységeket pontosan tudjuk definiálni, pontosan meg tudjuk határozni. Ezzel kapcsolatban a Jobbik módosító javaslatokkal fog élni.

Képviselőtársam beszélt arról a gyanúról, miszerint önök itt nem szeretnének összpárti egyetértést létrehozni ezekkel a törvényjavaslatokkal, hanem igen, önöknek az a céljuk, hogy a következő a következő hónapokban, években mutogathassanak más pártokra, hogy azok miért nem támogatják ezeket a javaslatokat. Igen, valóban méltatlan az, hogy önök salátatörvényeket hoznak ide. Úgy ollózzák össze a törvényjavaslatokat, hogy azt ne tudja minden párt jó szívvel támogatni. Én még élek azzal a gyanúperrel is, hogy önök a migráció kérdését nem megoldani akarják, hanem fenntartani, máskülönben nem vétózták volna meg Európában egyedül, az Európai Unióban egyedül azt az Afrika és Európai Unió között megszületett új javaslatot, amely a rabati folyamat egyik folyománya volt, amely megpróbálja a migrációs kérdést kontinentális szinten orvosolni egész Európa szintjén. Úgy gondolom, önök teljesen felelőtlenül járnak el akkor, amikor ezt a kérdéskört napirenden szeretnék tartani, és nem a hosszú távú megoldásokat keresik ehhez a globális kihíváshoz.

(11.30)

Mert valóban nagyon fontos az, hogy Magyarország egy kemény álláspontot foglaljon el ebben a kérdésben az Európai Unióban. Meggyőződésem szerint a diplomáciának a szerepét komolyan kellene vennünk ebben a vitában. Magyarországnak az lenne a feladata, hogy más közép-kelet-európai országokkal az Európai Unióban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), a brüsszeli tárgyalóasztalnál elmagyarázza a közép-kelet-európai álláspontot, hogy Magyarország és más közép-kelet-európai ország miért nem tudja elfogadni a multikulturalizmust és a korlátlan bevándorlás kérdéskörét, de ebben a diplomáciának komoly szerepe van.

Önöknek felelős magatartást kellene ebben a kérdésben is tanúsítaniuk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a következő felszólalásra lehetőséget adnék, Varga-Damm Andrea képviselő asszonynak jelzem, hogy bejelentkezett kettőperces felszólalásra, de a vitának ebben a szakaszában nincs lehetőség kétperces felszólalásra. Tisztelt Országgyűlés! A KDNP képviselőcsoportjának vezérszónoka Aradszki András képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Én azzal kezdeném a vezérszónoki mondandómat, hogy idézek a Nemzeti hitvallásból, annak is az első mondatát idézem: „Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.” Úgy gondolom, hogy ez a mondat mindannyiunkat sok mindenre kötelez, és itt, a tisztelt Ház falai között arra is kötelez minket, hogy az alkotmányos rendünk, az Alaptörvény szellemiségét figyelembe véve folyamatosan tartsuk karban az Alaptörvényünket. Az Alaptörvény hetedik módosítása igazából az első olyan módosítás, amely ezt a karbantartási feladatot kívánja megvalósítani, jó okkal, nemes céllal és a Nemzeti hitvallás első mondatában foglalt indokokkal, illetve célokkal.

Nyilvánvaló mindannyiunk előtt, és az előttem szólók is ezt hangoztatták, hogy az Alaptörvény hetedik módosítása elsősorban abból indul ki, hogy meg kell erősíteni az önazonosságunkat, meg kell vizsgálni a nemzeti szuverenitás alkalmazhatóságának a kereteit, célját, és meg kell mondanunk azt, hogy melyek azok a dolgok, amelyek nem képezik vita alapját, amelyek nem képezik az Európai Unióval kötött szerződés alapján a jogátadás lehetőségét.

Nyilvánvaló az is, és az is elhangzott, hogy ennek az alaptörvény-módosításnak van egy másik okozója, kiváltója, nevezetesen az illegális bevándorlás, amely 2015-ben elementáris erővel zúdult hazánkra, áldatlan állapotokat okozva a közterületeken, és igazi terrorveszélyt teremtve veszélyeztette hazánk nyugalmát, biztonságát, veszélyeztette nemzeti szuverenitásunkat.

Akkor és ott a magyar kormány gyorsan, egyedülállóan és hatékonyan reagált arra, hogy hogyan lehet ezt az illegális bevándorlást célszerűen és okszerűen megakadályozni, ezt akkor kerítésépítéssel hajtottuk elsősorban végre, majd ennek lett egy jogi védelmi struktúrája is. Természetesen az akkori ellenzék, amely nagyrészt ugyanaz, mint a mostani, tiltakozott ez ellen, migránssimogató (Gyöngyösi Márton: A mi szavazatunk kellett ahhoz, hogy fel tudjátok húzni a kerítést, ne viccelj már!), migránspárti hozzászólásokkal próbálták aláásni hazánk szuverenitását. És ugyanezt kaptuk természetesen a migránsbarát Soros-szervezetektől, valamint Európa azon országaitól is, amelyek történelmi vagy gazdasági okok miatt érdekeltek voltak a bevándorlás támogatásában, érdekeltek voltak abban, hogy az illegális bevándorlással idekerülő embercsoportok tartósan itt maradjanak, és miután már terhükre vált az ellátásuk, illetve az integrálásuk, célként tűzték ki, hogy áttelepítsék őket azokba az országokba kötelezően, amelyek nem akarják befogadni az illegális bevándorlókat, oly módon, ahogy azt az Európai Unió előírná számukra.

Fontos kérdés az is, hogy miért kell az Alaptörvényt módosítani a szuverenitás és az önazonosság szempontjából. Az időközben kialakult helyzet az Európai Unión belül…  gondolok itt a lisszaboni szerződés alkalmazhatóságára, amely jelentős területeken az egységes, egyhangú szavazás elvét átültette egy többségi kétharmados szavazás elvévé, ezáltal olyan területekre is bemerészkedtek az európai döntéshozók, amelyek korábban nem voltak olyan területek, amelyeken a tagállamok szuverenitását ásták volna alá. Jelen pillanatban azt látjuk, akármerre nézünk, ilyen a migráció kérdése, de más  például a klímavédelem, az energetika kérdése  is, ahol az egységes szavazás helyett kétharmados döntések születnek, hogy e tekintetben fontos meghatározni, hogy ezek a kétharmados döntések mely területeken nem áshatják alá, nem ronthatják le a magyar nemzet szuverenitását.

Úgy gondolom, hogy azok a területek, amelyeket az alaptörvény-módosítás tervezete rögzít, ilyen a népesség, az államforma és az állami berendezkedés megváltoztathatóságának tiltása az európai szerződés keretein keresztül, ez egy jó cél, ez erősíti a nemzet önazonosságát, és erősíti a nemzeti szuverenitásunkat is. Tehát e tekintetben vissza lehet csatolni a Nemzeti hitvallás első mondatának azon részére, hogy szilárd alapokra helyezte Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt a magyar államot. Ezt a szilárd alapot fogja erősíteni a hetedik alaptörvény-módosítás az elfogadása esetén, és erre a szilád alapra szükségünk is van a XXI. század kihívásai tekintetében.

A következő része az Alaptörvény módosításának a magánélet és a családi élet biztonságát és védelmét szolgálja. Mindenki tudja, hogy a modern világban leginkább kitett a családi élet a modern médiaeszközöknek, gondolok itt a gyerekek veszélyeztetésére, gondolok itt olyan életformáknak a bevitelére a családi élet keretei közé, amelyek a család által nem szándékoltak és nem követendő célok, de mégis elkerülhetetlenek, és igen negatív hatással tudnak lenni a családi élet továbbvitelére. De gondolok arra is, és politikusként mondom, ismerek olyan politikustársamat, akinek a családja hónapokon keresztül képtelen volt normális életet élni, mert a lakása, az ingatlana közelében, ahol lakott, rendszeresen tüntettek folyamatosan olyan ügyért, amihez a politikusnak egyébként nem sok köze volt, de kapóra jött, hogy nem kellett messzire utazni a tüntetőknek, hanem a közelben folyamatosan zaklathatták a családját, zaklathatták a kiskorú gyerekeit ennek a képviselőtársamnak.

Tehát nyilvánvaló, hogy ilyen szempontból fontos alkotmányos, alaptörvényi fundamentuma kell hogy legyen a magánélet és a családi élet védelmének, illetve tiszteletben tartásának, amelynek az elsődlegességét az előterjesztő is leírta, és teljes mértékben jogi, jogelméleti alapokon megtámogatta.

A következő terület, amely kapcsolódik az illegális bevándorláshoz is, kapcsolódik egy olyan dologhoz is, amit a magyar történelem során keserűen kellett megtapasztalnunk, nevezetesen az idegen népesség betelepítése tilalmának és a tömeges kitoloncolás, kitelepítés tilalmának Alaptörvényben történő rögzítése.

(11.40)

Azt gondolom, hogy ezek a területek megint csak oda vezetnek vissza, hogy biztosítják önazonosságunk megtartását, és biztosítják azt a képességét a magyar társadalomnak, hogy saját szokásai, kultúrája és hite szerint harmonikusan tudjon élni ebben a hazában, és saját döntésén alapuló változtatásokat hozzon létre adott esetben egy betelepítési kérdésben is.

Azt kell hozzátennem még ehhez a gondolathoz, hogy nyilvánvaló annak az alkotmányos szintű kezelése  és a szándékkal teljes mértékben egyet lehet érteni -, hogy nem lehet segíteni, nem lehet támogatni azokat a folyamatokat, amelyek olyan illegális bevándorlók számára biztosítják a Magyarországon való tartózkodást, akik egyébként olyan országokon jöttek keresztül, ahol nem veszélyeztette senki az életüket, biztonságukat. Azt látom ebben a kérdésben, hogy ennek is megvan a jogi és természetesen a politikai alapja is, és ez a politikai alap nem más  többször megkérdeztük az embereket, mi a véleményük erről -, a nemzeti konzultációkban is, valamint a 2016-os népszavazás során is elsöprő többséggel döntöttek úgy az emberek  és most a legutóbbi, 2018-as országgyűlési választáson is -, hogy nem kérnek az illegális bevándorlásból, nem kérnek abból, hogy Magyarország, a magyar társadalom ellenére átalakítódjék a népesség, a lakosság összetétele.

Fontos és része az alaptörvény-módosításnak a bíróságokról szóló rész. Már többször elhangzott, hogy a közigazgatási bíróság a háború előtt egy jól működő, és megfelelő szakértelemmel bíró testület volt, önállóan működött. Ma szomorú az, hogy közel harminc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a kommunizmus után ismét lehet önálló közigazgatási bíróságról beszélni.

Azért indokolt egy ilyen bíróság létrehozatala és bizonyos ügycsoportok elbírálását biztosítani ennek a bíróságnak, mert egy nagyon speciális, az állam és az állampolgár kapcsolatát nagyon széles körben szabályozó jogterületet kell alkalmazni, és ehhez megfelelő, erre specializálódott bírói karra van szükség, amely bírói karnak és az önálló közigazgatási bíróságnak a létrehozatala felgyorsítja az ilyen ügyek elbírálását, egységesíti a joggyakorlatot, biztonságosabbá teszi a jogalkalmazást is, amely célnak az elősegítését jól szolgálja a létrehozatala az önálló közigazgatási bíróságoknak, ezért úgy gondolom, hogy a törvénynek ezen szakasza is fontos dolog.

Nagyon érdekes és előremutató elképzelés az, amikor a bírósági szakaszban meghatározza az Alaptörvény tervezete, hogy milyen keretek között lehet alkalmazni, élni a bírósági mérlegeléssel. Ez nem idegen a magyar jogrendszertől, korábban a polgári perrendtartásban is volt ilyen keretrendszer, hogy a bírónak miket lehet, és milyen módon lehet mérlegelni. E tekintetben nagyon helyesnek és üdvözlendőnek tartom, hogy ezt a mérlegelési jogkört, a mérlegelési peremfeltételeket az Alaptörvény rögzíti, összhangban az Alaptörvény szellemiségével, szabályaival és meghagyva természetesen ezen belül az igen széleskörűen alkalmazható bírói szabadságot, illetve bírói mérlegelés egyéb szempontjait, amit a tényállásból lehet majd igazolni.

Úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat jól fogja szolgálni a jövőben a magyar nemzet szuverenitását, erősíteni fogja az önazonosságunkat, és biztosítja azt, hogy ezekhez a feltételekhez kapcsolódóan biztosítani tudjuk a helyi népesség védelmét, az államrendszerünk és az állami struktúránk védelmét. Mindezek alapján a Kereszténydemokrata Néppárt támogatni tudja az előttünk lévő törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka Harangozó Tamás képviselő úr, aki felszólalását itt az emelvényen mondja el. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az Alaptörvény hetedik módosítása részben nettó politikai hatalmi számítás végrehajtását szolgálja, részben pedig normatartalom nélküli, politikai kommunikációs lózungokat rejt. Közös jellemzőjük azonban, hogy a jogellenes bevándorlás megakadályozására teljességgel alkalmatlanok, ellenben a magyar embereket évszázadok véres küzdelmeiben kiharcolt jogaitól fosztják meg. Igaz ez a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságára éppúgy, mint a bírói függetlenség tekintetében. Innen is gratulálunk minden országgyűlési képviselőnek, akik a pártállam és a kedves vezető iránti lojalitásból ezt a javaslatot támogatják és megszavazzák. Tisztelt Országgyűlés! Magyarország Alaptörvényét hetedik alkalommal tervezi módosítani az Országgyűlés. Ez azt jelenti, hogy a gránitszilárdságúnak szánt Alaptörvény hét év alatt hetedszerre módosul. A módosítások korábban minden egyes alkalommal a Fidesz hatalmi érdekeit szolgálták, ezért a hetedik módosítás megítélésekor sem tekinthetünk el attól, hogy a korábbi változtatásokat milyen célok vezették.

Az első módosításra az Alaptörvény elfogadása után alig egy évet kellett várni. A javaslatból rögtön kiderült, a Fidesz nem tűr ellentmondást még az Alkotmánybíróságtól sem. Azt foglalták ugyanis az Alaptörvénybe, hogy még az átmeneti rendelkezések is az alkotmány részeit képezik, tehát azokat sem vizsgálhatja senki, az Alkotmánybíróság sem.

Ez a beszédes szándék készítette elő a második módosítást, amely a választási regisztrációt vezette volna be, a kormánypártok akkori politikai érdekeinek megfelelően. Ezeket az Alkotmánybíróság akkor még meg tudta akadályozni.

A harmadik módosítás célja nem volt más, mint a magyar termőföldtulajdoni viszonyok totális átalakítása, ami a későbbi földárverésekkel a NER oligarcháit juttatta hatalmas földbirtokhoz. Nem kell bemutatni, hogy kik jutottak több száz hektárhoz, akár több ezerhez, akár Felcsút környékén, Hódmezővásárhelyen vagy épp Kishantoson.

Az Alaptörvény magasztos negyedik módosítását nem lehetett másképp értelmezni, mint a leszámolást minden ellenvéleménnyel. Az Alkotmánybíróság által alaptörvény-ellenesnek minősített rendelkezéseket ugyanis egyszerűen beleírták az Alaptörvénybe. Sőt, a választási regisztráció bukása után  miatt  meg is kötötték az Alkotmánybíróság kezét, korábbi határozatait hatályon kívül helyezték, vizsgálatának kereteit leszűkítették. Biztosak akartak lenni abban, hogy soha többé nem akadályozza a taláros testület a kormány döntéseinek végrehajtását, ezért is elég érdekes, hogy miniszter úr expozéjában az Alkotmánybíróság értelmezési jogkörére hivatkozott.

Nem csak belföldön, nemzetközi szinten is számtalan kritika érte a kormányt a módosítások miatt. Az Unió, a Velencei Bizottság, de még az egyházak is felemelték a szavukat a hatalmi ágak szétválasztását megbontó, jogkorlátozó változtatások miatt. Ilyen előzmények alapján nyújtották be az ötödik módosítást, amely a legkirívóbb, legtöbb botrányt okozó rendelkezéseket módosította ugyan, de vissza nem vonta azokat. Amikor nem hatalmi célok vezérelték a kormánypártokat, akkor teljesen szükségtelen, kizárólag a propagandát kiszolgáló feladatot láttak el az alaptörvény módosításai. A hatodik módosítással ugyanis a Fidesz a terrorizmus elleni fellépés rendkívüli fontosságú kérdését is erre használta fel. A módosítás teljesen szükségtelen volt, hiszen a biztonsági kihívásokra adott válaszokat más törvényekkel azt megelőzően az Országgyűlés már rendezte.

Ilyen előzmények után jutunk el az immáron hetedik módosítást jelentő javaslathoz.

(11.50)

A kormány azzal a kommunikációval nyújtotta be, hogy csak ennek elfogadásával lehet megvédeni a nemzeti szuverenitást és megakadályozni idegen népesség Magyarországra telepítését. Azonban a tüntetéseken részt vevők és a Kúria választási ügyekben ítélkező bíráinak megleckéztetésén kívül az Alaptörvény hetedik módosítása nem egyéb, mint politikai kommunikációs lózungok gyűjteménye és jogi tartalom nélküli frázisok pufogtatása.

Két évvel ezelőtt a kvótanépszavazás után már nekifutott egyszer a kormányzat az Alaptörvény hetedik módosításának. Mivel a tisztelt Ház előtt fekvő javaslat e tekintetben azonos a két évvel ezelőtt benyújtott módosítással, ezért bizton állítható, semmit sem változtat az uniós jog és a magyar alkotmány 2004 óta fennálló viszonyán, sőt, éppen hogy teljes mértékben kompatibilis a kötelező menekültkvóták bevezetésével. A magyar közjog ugyanis, összhangban az európai fősodorral, eddig sem ismerte el az uniós jog elsőbbségét a magyar alkotmánnyal szemben.

Az immár 11 éve hatályos csatlakozási klauzula két korlátot a mai napig tartalmaz az Európai Unió jogával kapcsolatban, így az eddig is gátját képezte az alkotmányos önazonosságot sértő vagy az alapvető jogok lényeges tartalmát korlátozó uniós jogi aktusnak. Magyarán: ebben az alaptörvény-módosításban valójában semmilyen szigorítás nincs.

Ahogy az indoklás is elismeri, nem történik más, mint hogy az Alkotmánybíróság egyébként mindenkire kötelező határozataiban is kimondott korlátokat az Alaptörvénybe emelik. Hogy ettől mi és mégis hogyan erősödne, arra egy alkalommal sem tudott a kormány válaszolni. A kötelező menekültkvóta terve azt jelenti, hogy a menedékkérelmeket nem az Unió frontországainak, elsősorban Olaszországnak és Görögországnak kell elbírálnia, hanem kvóta szerint az egyes tagállamok menekültügyi hatóságai döntenek azokról. A javasolt módosítás az utóbbi eljárási szabályt erősíti csak meg, éppen ezért nem is tudná akadályát képezni a kötelező menekültkvóták bevezetésének.

A javaslat a menedékjogra vonatkozó alaptörvényi szabályokat ki kívánja egészíteni azzal, hogy a bíróság előtt kikényszeríthető alanyi jogként nem illeti meg a menedékjog azt a menekültet, aki olyan országon át érkezett Magyarországra, ahol nem üldözték, illetve annak közvetlen veszélye sem áll fenn. Ez azonban egyáltalán nem újdonság. A ma hatályos Alaptörvény is csak akkor biztosítja a menedékjogot, ha a menekültnek sem a származási országa, sem más ország nem nyújt védelmet.

Könnyen belátható, hogy az az ország, ahol a menekülőt üldözték vagy az üldözés közvetlen veszélyének volt kitéve, nem nyújt számára védelmet. Értjük persze, hogy azt próbálja minden eszközzel hangsúlyozni a kormányzat, hogy a Szerbián át érkező menedékkérők esetén ne kelljen érdemben lefolytatnia a menekültügyi eljárást, ehhez azonban semmi szükség erre a módosításra.

A biztonságos harmadik országból érkező kérelmének visszautasítására, mint ahogy az biztos feltűnt önöknek is az elmúlt években, mind a hatályos törvények, mind az uniós jog lehetőséget adnak egyébként a mai napon is.

A kormány azt is javasolja, hogy a rendőrség Alaptörvényben rögzített alapvető feladatai egészüljenek ki a jogellenes bevándorlás megakadályozásában való részvétellel. A magunk részéről nem tudunk elképzelni olyan jogellenes bevándorlást, ami legalább a közrendet és az államhatár rendjét ne sértené, ezek védelme pedig ma is a rendőrség alkotmányos szintű alapvető feladata. Ettől a módosítástól nem lesz sem hatékonyabb, sem erősebb Magyarország szuverenitásának védelme.

A kormányzati propaganda a bevándorlás elleni fellépéssel akarja összekapcsolni a javaslatot, azonban az érdemi módosítások pont nem ezt a területet érintik. Az egyik legnagyobb visszhangot a javaslattal kapcsolatban ugyanis a gyülekezési jog korlátozásának szándéka váltotta ki. A módosítás kifejezetten a véleményszabadság és a gyülekezési szabadság korlátjaként kívánja nevesíteni a magán- és családi élet, valamint otthon tiszteletben tartásához való jogot, ténylegesen semmit nem változtat azonban a hatályos alkotmányos kereteken. A gyülekezési jog sosem volt és ma sem korlátozhatatlan, vagyis abszolút alapjog. Eddig is számtalan alkalommal tagadta meg a rendőrség egy tüntetés megtartását, akár csak a közlekedés rendjének védelmére való hivatkozással is. A valóságban ez az egyik leggyakrabban és legegyszerűbben korlátozható alapjog egy demokratikus jogállamban, éppen ezért beszédes, hogy a kormány még nagyobb korlátozást akar megvalósítani az otthon nyugalmára való hivatkozással, ahogy az indoklásban fogalmaztak, a fáradt emberek utolsó mentsvárának védelme érdekében.

Nyilvánvaló, hogy a gyülekezési jogról szóló törvény módosítása adja majd meg ennek a kereteit, azonban ennek még a tervezetét sem ismerjük. Így viszont ez a korlátozás, ha a szavak általánosan elfogadott jelentését vesszük alapul, azt jelenti, hogy lakott területen nem lehet majd tüntetést tartani, hiszen még a Kossuth téren is sérülhet valaki otthonának a nyugalma. Az viszont elég abszurd, hogy a jövőben csak Ópusztaszeren vagy éppen a Hortobágyon lehessen tüntetéseket tartani, gondolom, azokat is csak csendben. Valószínűleg nem járunk messze a valóságtól, ha azt feltételezzük: egyszerűen a miniszterelnököt hihetetlenül zavarják a háza környékén tartott tüntetések, most pedig az alkotmányozó többség birtokában ezt a kérdést örökre le kívánja zárni.

A véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatban is kiterjedt alkotmánybírósági és rendes bírósági esetjog áll az Igazságügyi Minisztérium rendelkezésére, ezért is nehezen érthető a szigorítás. Például következetes a gyakorlat abban, hogy a politikusok magánéletére vonatkozó közlések, ha azoknak nincs a közéleti vita körébe tartozó eleme, nem élvezik a véleményszabadság kiemelkedő alkotmányos védelmét. Újabb, teljesen felesleges módosítást jelentő rendelkezésről van szó.

Ami a javaslat legfontosabb, mégis leghomályosabb része, az az igazságszolgáltatás átalakítását érintő tervek. Módosítani kívánja a kormány az Alaptörvény egyik, a valódi alkotmányjogi panasz mellett szinte egyetlen vívmányát, az objektív jogértelmezést előíró szabályt. Legalább voltak eredményei ennek a rendelkezésnek, a bíróságok a törvény betűjének követése mellett egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a törvények szellemének követésére, vagyis arra, hogy a jogszabályok szó szerinti értelmezésén túl azok józan ész szerinti tartalmának is tulajdonítsanak jelentőséget.

Annak ellenére, hogy ezt a Fidesz tette a bíróságok számára nemcsak lehetővé, de kötelezővé is magának ennek az Alaptörvénynek az elfogadásával, nem olyan sok évvel ezelőtt, ma, 2018-ban az igazságügyi miniszter már arról tart sajtótájékoztatókat, hogy a bíróságok elvonták az Országgyűlés jogalkotási jogát. A valóság feltehetőleg az lehet, hogy a kormányzat mindezt a saját akaratvezérelt működésének korlátjaként fogja fel, ezért erőlteti mindenáron, hogy kvázi kötelezővé váljanak a legtöbbször minősíthetetlenül elnagyolt, színvonaltalan és önellentmondó miniszteri vagy akár képviselői indoklások. Épp elég, ha a Magyar Nemzeti Bank-alapítványok költéseinek eltitkolását célzó törvényjavaslatra gondoljunk. Ennek az indoklásában szerepelt, hogy az alapítványokhoz juttatott forrás elveszíti közpénzjellegét. A bíróságok akkor meg tudták védeni a magyar állampolgárok jogait, és a közvélemény megismerhette az alapítványok költéseit. Ha ez az értelmezési szabály akkor is létezett volna, amit most el akarnak fogadni, egyáltalán nem biztos, hogy a bíróságok el tudták volna látni feladatukat.

Amikor a miniszterek minden héten azt bizonygatják, hogy Magyarországon demokratikus jogállam van, akkor megdöbbentő azt hallani tőlük, hogy mégis, hogy jön ahhoz egy bíró, hogy a nép választott képviselőinek akaratát csak úgy elkezdje magától értelmezni. Hát úgy, kedves képviselőtársaim, hogy a hatalommegosztás elve alapján pont ez a dolguk, a hatalom egységének elvét ugyanis elsősorban dél-amerikai és ázsiai tekintélyuralmi rendszerek vallják; erre a magyar történelemből is lehet példákat hozni.

A legnagyobb hatású módosítási szándék a tervezetben minden bizonnyal az elkülönült közigazgatási bírósági szervezetrendszer felállítása. Félreértés ne essék, önmagában nem ördögtől való gondolat a közigazgatási bíróság továbbfejlesztése vagy önálló szervezetté alakítása. Itt azonban szó sincs erről! Úgy tűnik, a kormányzat szimplán a Kúria közigazgatási ügyszakos bíráin kíván bosszút állni. Az igazságügyi miniszter eredeti javaslata egyáltalán nem szólt arról, hogy a Kúria megszűnne a bírósági szervezetrendszer legfőbb szerve lenni. A közigazgatási felsőbíróság eredetileg a Kúria alatt helyezkedett volna el.

Most viszont az a kormánytöbbség, amelyik hat éve még megszüntette a Legfelsőbb Bíróság önálló közigazgatási kollégiumát, illetve még két éve sem kívánta a Kúria feladatkörét megváltoztatni, hirtelen ráébredt arra, hogy teljesen önálló felsőbb közigazgatási bíróságra van szükség. Ez a lépés semmi másra nem jó, mint hogy a szakmailag autonóm, a hatalom szempontjából önjáró kúriai közigazgatási ügyszakos bíráktól megszabadulhasson a kormánytöbbség.

Ezért nehéz másként tekinteni erre a szándékra, mint a választási bíráskodás miatti politikai bosszúállásra; főleg akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a Kúriának köszönhette a Fidesz a számára kényelmetlen ügyek felszínre bukkanását, a taopénzek felhasználásától kezdve, az MNB alapítványai által a fideszes oligarcháknak juttatott közpénzen keresztül, a vasárnapi zárva tartásról szóló népszavazás lehetővé tételéig.

(12.00)

Ez nem más, mint színtiszta politikai bosszúállás, ami felháborító és elképesztő, hiszen a bíróságok a magyar állampolgárok jogait védték.

Nem lehet nem észrevenni, hogy ezen javaslatuk ismét személyes bosszúállás eszköze is egyben. Úgy tűnik, a Fidesz autoriter rendszerének már-már Soros György-i magasságokba érő ellensége a jogállami normákhoz tisztességesen ragaszkodó volt főbíró, Baka András, akiről annyiban mindenképp érdemes ma itt megemlékezni, hogy egy puccsszerűen benyújtott, alkotmányellenes törvénymódosítással távolították el hivatalából önök még 2011-ben, amivel kapcsolatban aztán pert is nyert, és mintegy 31 millió forintos kártérítést kellett a törvénytelenség miatt a magyar államnak részére fizetnie. Gondolom, ezt az összeget később a javaslatot szégyenteljesen itt a parlamentben védő Gulyás Gergely saját pénzéből az államkasszába azóta biztos be is fizette.

Ezek után a Baka András vezette kollégium nem volt rest az elmúlt években sorozatosan az adófizető állampolgárok, a magyar emberek oldalára állni azokban az esetekben, amikor a kormány közpénzek milliárdjainak elköltését kívánta eltitkolni saját polgárai elől. Nem csoda hát, hogy a nemzeti együttműködés rendszerének ökle keményen odacsap, és egy újabb szervezeti átalakítással ismét kiebrudalja a volt főbírót és társait. Mondjuk, szerencséjük van, járhattak volna úgy is, mint Ihász főügyész úr, és éppen készülhetnének a koncepciós perükre. Mondjuk, ez így tényleg elegánsabb. Utóbbi esetben, lehet, hogy újra százezres tömeg vonult volna az utcára, az meg kinek jó, ugye. Hiába jelezte a Pedagógusok Szakszervezete a kormánypártoknak is küldött üzenetében, hogy az Alaptörvény hetedik módosítása a polgári demokráciák hosszú küzdelem árán kivívott, megkérdőjelezhetetlen értékeit támadja, hiába kérte az Orvosi Kamara, hogy az Országgyűlés inkább a magyarok színvonalas egészségügyi ellátásához való jogát rögzítse az Alaptörvényben, ezeket a kéréseket meg sem fontolták.

Összefoglalva újra: az Alaptörvény hetedik módosítása részben nettó politikai hatalmi számítás végrehajtását szolgálja, részben pedig normatartalom nélküli, politikai kommunikációs lózungokat rejt. Közös jellemzőjük, hogy a jogellenes bevándorlás megakadályozására teljesen alkalmatlanok, ellenben a magyar embereket évszázadok véres küzdelmeiben kiharcolt jogaiktól fosztják meg. Igaz ez a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságára éppúgy, mint a bírói függetlenség tekintetében.

Végezetül, kérem a tisztelt kormánypárti képviselőket, politikusokat, hogy fejezzék be a hazudozást és az ellenzéki pártok Országgyűléshez méltatlan, igaztalan lejáratását. Az MSZP soha nem értett egyet a kötelező betelepítési kvótákkal. Ennek legkézenfekvőbb bizonyítéka, hogy az Unió ez irányú javaslatát itt, e Ház falai között az úgynevezett sárga lapos eljárás keretei között az MSZP is leszavazta önökkel együtt.

Amennyiben ebben a kérdésben szeretnének politikai konszenzust, vonják vissza ezt a javaslatot, és nyújtsák be azt három külön javaslatban, hiszen önök is elismerték, hogy ez a salátatörvény három különböző, egymással össze nem függő tárgykörből áll. Így saját maguk teszik világossá, hogy eszük ágában sincs valódi nemzeti konszenzust teremteni ebben a kérdésben. Az egész egy politikai színjáték, amelyben a továbbiakban nem kívánunk így részt venni.

Sajnáljuk, hogy önöknek szemmel láthatóan tényleg semmi sem szent, ha pártpolitikai kérdésről van szó. De ez így biztosan nem a magyar emberek érdekét szolgálja, ami, lássuk be, egy alaptörvény-módosítás tekintetében nagyon-nagyon szomorú. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A DK képviselőcsoportjának vezérszónoka Arató Gergely képviselő úr, aki szintén innen az emelvényről mondja el beszédét. Megvárjuk, amíg képviselő úr fölérkezik. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az alkotmányozás, az alaptörvény-módosítás ebben az esetben egy normálisan működő parlamenti demokráciában az Országgyűlés munkájának csúcsa, legfontosabb tevékenysége, legmagasabb rendű tevékenysége. Sajnos, ennek a javaslatnak az esetében azonban sem a körülmények, sem maga a javaslat nem alkalmas arra, hogy itt érdemi, fontos alkotmányozó munkát lehessen végezni, hiszen az Alaptörvény módosítása nem szerves fejlődés eredménye, nem az élet által felvetett, súlyos dilemmákra keres megoldást, nem kiterjedt szakmai-társalmi vita, érdemi politikai egyeztetés után került a parlament elé, hanem aktuális politikai érdekeket szolgál. Persze, nem először van így, nem véletlen, hogy az egykor gránitszilárdságúnak mondott Alaptörvény immár hetedik módosítására kerül sor hét éven belül. Valójában arról van szó, hogy a kormánytöbbség, engedve az alkotmányozó hatalom csábításának, most egyetlen gyors jogi aktussal el kíván rendezni minden olyan ügyet, amelyet szükségesnek vél hatalmi érdekei alapján. Ez a magatartás tovább mélyíti azt a sebet, amit a köztársasági alkotmány helyére egyoldalú politikai akarattal állított Alaptörvény okozott.

Önök kormányzás helyett háborúznak. Ez a javaslat nem jogi eszköz, hanem az európai értékek ellen vívott kultúrháború fegyvere, a Magyarországot az Európai Unióból lassan kisodró csatározások újabb ütközetének ideológiai nehéztüzérsége.

Nézzük a javaslatot részletesen! Az alaptörvény-módosítás első fontos eleme, hogy Nemzeti hitvallásba emeli az alkotmányos identitás fogalmát, az alkotmányos önazonosság védelmét. Beemeli ezt a preambulumba, az alkotmányszövegbe, illetve kiegészíti az európai uniós osztott szuverenitásról szóló cikkelyt azzal, hogy ennek alkalmazása nem sértheti Magyarország területi egységét, népességét, államformáját vagy állami berendezkedését. Jogi értelemben ezek a szabályok semmilyen újdonságot sem jelentenek. Az Unió az átengedett szuverenitásra épül, tehát a tagállamok csak olyan mértékben mondanak le saját önállóságukról, amennyire ezt az általuk elfogadott szerződések kötelezővé teszik. Képviselő úr bírálhatja ugyan a lisszaboni szerződést, de ezt a lisszaboni szerződést Magyarország vállalta az uniós csatlakozással, ezek azok a játékszabályok, amelyekhez mi csatlakoztuk. Egyébként ez az értelmezés az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata is, amit legutóbb a 22/2016-os Ab-határozat erősített meg.

Legyen világos, hogy ez persze nem mond ellent az uniós jognak, hiszen az Unió alapszerződése is úgy fogalmaz a 4. cikk (2) bekezdésében, hogy az Unió tiszteletben tartja a tagállamoknak a szerződések előtti egyenlőségét, valamint nemzeti alkotmányos identitását. Tehát egy olyan szabályról van szó, aminek igazából jogi hatálya nincsen, a jelenleg is fennálló uniós és magyar jogi helyzetet rögzíti.

Nem is ez az igazán fontos eleme, hanem az, hogy mit értünk alkotmányos identitáson. Miniszter úr is ideidézte, hogy ennek a fogalomnak talán a legfontosabb, alapvető felvetődése, felmerülése a német alkotmánybíróság gyakorlatában gyökerezik. De miből is indul ki a német alkotmánybíróság? Abból, hogy vannak a német alaptörvénynek olyan, az alapjogokat védő szabályai, amelyeket nem lehet megváltoztatni  egyébként nem lehet megváltoztatni a német alkotmányos rendben sem -, s hogy ugyanezeket az alapjogokat védő szabályokat nem változtathatja meg európai uniós aktus sem. Tehát ez a fajta koncepció éppen abból indul ki, hogy az alkotmány szövege, az abban megjelenő elvek és értékek, a benne szereplő jogok védelme és gyakorlása jelenti az ország mint közösség politikai összetartó erejét és közös identitását, és nem valamifajta konstruált kulturális, világnézeti vagy akár nyelvi egyformaság.

De van az alkotmányos identitásnak egy másik felfogása is, és amennyire ezt látjuk ebből a vitából is, ezt vallják önök. Hallhattuk ma is, hogy önök a keresztény európai kultúrát kívánják védeni ezekkel a passzusokkal, meg akarják tehát mondani azt, hogy melyik kultúra, melyik világnézet, milyen történelemfelfogás, milyen identitás a kívánatos, melyik illeszkedik az önkényesen kreált, egyszínű azonosságba. Maga az Alaptörvény is a Nemzeti hitvallásban meg akarja határozni, hogy mely hagyományokat és értékeket tart kívánatosnak és követendőnek.

Mi a Demokratikus Koalícióban abban hiszünk, hogy a nemzet alapja jogaink közös védelme és gyakorlása; abban hiszünk, hogy az Alaptörvénynek egyenlő jogokat kell biztosítania keresztény és nem keresztény vallású vagy éppen nem vallásos polgárai számára; hogy az emberi méltóság egyaránt megilleti polgártársainkat attól függetlenül, hogy milyen árnyalatú a bőrük színe, a világnézetük, hogy kit szeretnek; hogy nem az államnak kell megmondania, hogy mit kell gondolnunk egy-egy történelmi kérdésről, hogy miben hiszünk és hogy milyen értékeket tartunk fontosnak.

(12.10)

Mi abban hiszünk, hogy az alkotmányos identitás szíve és lelke éppen ezeknek az egyenlő jogoknak a közös védelme; önök abban, hogy az alkotmányos identitás felhatalmazás a szabadságjogoknak valamilyen magasabb célra hivatkozva történő korlátozására. Mi ezt nem tudjuk támogatni. Önök kereszténydemokráciáról beszélnek; mi olyan jelző nélküli demokráciát akarunk, ami Magyarország minden polgára számára egyenlő jogokat biztosít, amit minden polgár magáénak érezhet.

Ehhez képest már apróság, hogy a szöveg megfogalmazása is pongyola, a javaslat például minden állami szerv feladatává teszi, hogy részt vegyenek az alkotmányos önazonosság védelmében. Nehéz elképzelni, hogy a katasztrófavédelem vagy a védőnői szolgálat mivel járul majd hozzá az alkotmányos önazonossághoz azon túl, hogy kiteszi a Nemzeti hitvallást a falra.

Az Alaptörvénynek ez a módosítása tehát nem szolgál semmilyen konkrét célt, nem járul hozzá semmilyen módon ahhoz, hogy a magyar emberek jogai érvényesüljenek, kizárólag arra szolgál, hogy újabb ideológiai háborút lehessen erre hivatkozva indítani az Európai Unió ellen, európai szövetségeseink ellen.

Sokkal komolyabb közvetlen következményei is vannak a bíróságok függetlenségét korlátozó rendelkezéseknek. Hiszen az igaz, hogy a kormánynak korábban is szándéka volt az önálló közigazgatási bíráskodás megteremtése, s ezzel, mint tudjuk, erősen alkotmányellenes módon is megpróbálkozott. Önmagában azonban a szándék elfogadható lenne, a megvalósítás módja az, ami elfogadhatatlan.

Először is, a kormány itt biankó csekket kér. Úgy kér felhatalmazást az önálló közigazgatási bírósági ág, sőt bírósági szervezet létrehozására, hogy egy sort sem láttunk még abból, hogy erre hivatkozva milyen bírósági törvényt, bírósági szervezetet akarnak kiépíteni.

Magyarán szólva, anélkül kell dönteni az Országgyűlésnek, hogy tudná, hogy mire használja majd pontosan a kormány ezt a felhatalmazást. Annyi azonban világos, hogy a javaslat a kormány korábbi szándékain is túlmenő módon vonja el a rendes bíróságok hatáskörét. Teljes párhuzamos közigazgatási bírósági rendszert hoz létre, és ezt a rendszert kiveszi a már működő bírósági rendszer hatásköréből, a közigazgatási jellegű pereket, többek között a közérdekű adatok nyilvánosságával, az államigazgatási döntések felülvizsgálatával és vélhetően a választásokkal kapcsolatos ügyeket. Teljesen kiiktatja a Kúriát ebből a rendszerből.

Nehéz nem arra gondolni, hogy ez a javaslat legfontosabb célja. A kormánytöbbség bosszút áll a Kúrián, mert számára kedvezőtlen döntéseket mert hozni többek között arról, hogy az MNB-alapítványok vagyona mégiscsak közpénz; a DK kezdeményezésére arról, hogy ki kell adni a taopénzek adatait, más kérdés, hogy a Puskás Akadémia és Mészáros úr ezt az ítéletet a mai napig nem hajtotta végre; hogy lehet népszavazás a vasárnapi boltbezárásról, illetve legutóbb arról, hogy szabálytalanok a bontott borítékban érkező határon túli szavazatok. Önök meg akarják büntetni a Kúriát, mert nem viselik el azt, hogy létezzen olyan szervezet, amely korlátozza a hatalmukat a jog eszközeivel.

Azt is tudjuk, hogy a korábban nyilvánosságra hozott tervek szerint  amelyek, nem tudjuk, hogy most érvényesek-e vagy nem, de Trócsányi miniszter úr megerősítette a bizottsági ülésen, hogy továbbra is így tervezik  ezekre a bíróságokra a vezetők és a bírók jelentős része nem a bírósági szervezettől bírói gyakorlattal, hanem a közigazgatásból érkezik majd. Innen kezdve tehát, ha egy állampolgárnak vitája van az állammal és a közigazgatási bírósághoz fordul, akkor arra kell számítani, hogy olyan bírók fognak ítélkezni ebben az ügyben, akiknek a saját szervezetükkel, saját volt kollégáikkal szemben kellene ítéletet hozniuk. Hogyan várhatunk el független bíráskodást ilyen helyzetben, hogyan várhatjuk el azt, hogy ezek a közigazgatásból átvezényelt, kinevezett bírók valóban méltányosan fognak dönteni az állam és a jogkereső állampolgár, az állam és a gazdasági szervezetek vagy akár az állam és a nyilvánosság, a közvélemény vitáiban?

Innen kezdve az önök házi bíróságain sem a jogkövető állampolgár, sem a közvélemény nem számíthat méltányos ítéletekre. Éppen ez a célja annak, hogy létrehozzák ezt a bírósági szervezetet. Ez nemcsak az érintettek jogait korlátozza, de a jogbiztonságot, az igazságszolgáltatási rendszerbe vetett bizalmat is aláássa, és így gazdasági hatása is negatív lesz.

A másik, bíróságokat érintő szabály a bírói mérlegelést korlátozza, amikor új szabályként előírja azt, hogy a bíróságoknak a jogszabály értelmezésének kiindulópontjaként a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály indoklását kell figyelembe venniük. Ez lényegében ismét a politika szolgálójává teszi a jogot, hiszen innen kezdve a bíróságoknak nemcsak az írott jog, hanem a politikai szándékok alapján kell ítélkezniük. Ez a későbbiekben számos alkalmat adhat majd a kormánynak nem tetsző ítéletek megtámadására, mondván, hogy az ítélkező bíró nem találta el kellően a kormányzati szándékot. Az indoklás alapján ráadásul itt is van további jogalkotási szándék, tehát önök még további szabályokkal kívánják meghatározni a bíróságok gúzsba kötésének szabályait, de ennek részleteiről továbbra sem tudunk semmit.

A Demokratikus Koalíció meggyőződése, hogy a demokrácia alapja a jogállam, a független bíráskodás. Ehhez képest megvédeni a polgárok jogait az állammal vagy akár a nagyvállalatokkal szemben, ez garantálja a gazdaság számára sorsdöntő jogállamiságot. Az is egyértelmű, például legutóbb a lengyel példából, hogy a jogállamiság az Unió által egyik lehatározottabban védett közös alapérték, éppen ezért teljesen világos, hogy ennek a megsértése további konfliktusokat, további harcot fog generálni az Európai Unió szervezeteivel és többségével is.

Ami a gyülekezési törvény és a véleménynyilvánítás jogának korlátozását illeti, az nagyon szépen hangzik, amikor a kormány a magánélet és az otthon védelméről beszél. De valójában itt nem jogot védenek, hanem éppen ellenkezőleg, jogot korlátoznak. Gulyás miniszter úr azt nyilatkozta: a cél, hogy megvédjék a politikusok házát és szomszédainak nyugalmát a tüntetésektől. Érdekes, hogy ez a szempont akkor nemigen érdekelte a fideszes politikusokat, amikor több alkalommal is Gyurcsány Ferenc háza elé szerveztek tüntetést. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Villája!  Derültség a kormánypárti padsorokban.) Mint ahogy az is nagyon sajátos, hogy önök beszélnek a magánélet védelméről, miközben a büntetőeljárási törvényben nemhogy kiskaput, hanem egy óriási nagyságú kaput nyitottak a jogtalan és ellenőrizhetetlen lehallgatások számára.

A mostani alaptörvény-módosításban szereplő szabályozásra semmi szükség. Korábban is védte a jogrend a magánélet nyugalmát, és a bíróságok a körülmények megítélése alapján, egyedi mérlegelés alapján döntötték el azt, hogy a gyülekezés nem jár-e mások magánélethez való jogának aránytalan korlátozásával. A mostani szabályozás azonban messze túlmegy ezen, hiszen hierarchiát állít föl az alapjogok között, és ebben alárendeli a gyülekezés és a véleménynyilvánítás jogát a magánélethez való jognak. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a politikusok lakása előtt válik lehetetlenné a tüntetés, hanem lényegében bárhol közterületen, hiszen bárhol azt lehet mondani, hogy ez az ott lakók jogait sérti, ennek alapján önök biankó csekket kapnak arra, hogy szinte bármilyen, önöknek nem tetsző gyülekezést betiltsanak. Bár arról az előterjesztők keveset árulnak el, de emellett a javaslat lehetőséget teremt ugyanezen hivatkozás alapján a véleménynyilvánítás jogának korlátorzására is, ami szintén rendkívül aggályos.

Összefoglalóan tehát a Demokratikus Koalíció szerint, ha a kormánynak valóban fontos az otthon nyugalmának védelme, akkor tegyen végre hatékony intézkedéseket annak a sok-sok ezer devizahitelesnek a megmentésére, akinek veszélyben van az otthona, és akadályozza meg a fideszes önkormányzatok szívtelen kilakoltatásait Kőbányán és másutt. Ebben partnerek lennénk, a gyülekezési szabadság korlátozásában nem leszünk.

Végül a menekültügyről is szeretnék beszélni. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Na!) Miután évek óta próbálják hamisan beállítani az ellenzék álláspontját, először is tisztázzunk néhány alapfogalmat. A Demokratikus Koalíció szerint háború, diktatúra, erőszak elől menekülő embereket befogadni kötelességünk. A menedékjog biztosítása olyan kötelezettség, amit a magyar állam nemzetközi szerződésekben vállalt, és az egyetértésünkkel született uniós jogszabályok is előírnak. De ne legyen félreértés, ezt nem csak mi mondjuk; ezt mondja a ma hatályos Alaptörvény is, és ezt mondta például Orbán Viktor is idén januárban a Die Weltnek egyébként a pápára hivatkozva, teljes joggal.

Lakóhelyet a jobb élet reményében szabadon megválasztani ugyanakkor valóban nem alapvető emberi jog. Minden ország joga, hogy eldöntse, hogy a gazdasági bevándorlás lehetőségét biztosítja-e és kinek. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint a mostani migrációs hullám vegyes jellegű, valódi menedékkérőket és gazdasági bevándorlókat egyaránt tartalmaz. Ebben a helyzetben az érintett országoknak az a feladata, hogy méltányos menekültügyi eljárásban eldöntsék, ki az, aki menekültstátuszra jogosult.

(12.20)

Őket és csak őket kell beengedni, számukra kell tartózkodási jogot biztosítani. Mi, amikor bíráljuk a kormány menekültpolitikáját időnként, akkor ezt a méltányos eljárást kérjük számon.

A Közel-Keletről, Ázsiából, illetve Afrikából érkező menedékkérők által jelentett kihívás valóságos, a célország azonban nem Magyarország, hanem Európa más országai. Ez egy olyan közös európai kihívás, amire közös európai választ kell adni. A magyar kormány éppen ezt a közös európai választ akadályozza következetesen immár öt éve, és ennek a válasznak az elmaradására hivatkozva aztán állítja be tehetetlennek az Európai Uniót. Ha valami lassúvá teszi az Európai Unió reagálását erre a kihívásra, az éppen a magyar kormány és néhány hasonszőrű kormány belpolitikai okokból gerjesztett álláspontja, a közös kompromisszumkereséssel való szembehelyezkedése.

Senkinek sem célja tehát, hogy Magyarországra más intézmények által hozott döntés alapján, az országra ráerőszakolva menekültek tömegét telepítse be. Minden ezzel kapcsolatos állítás félrevezető propaganda. A menekültügyi kérelmek elbírálása minden nemzetközi és uniós szabály szerint nemzeti hatáskör, és az is marad. Ehhez képest az Alaptörvény mostani módosítása semmilyen érdemi változást nem hoz.

A betelepítés tilalma és az, hogy csak a magyar jogszabályok alapján lehet menekült- vagy bevándorlóstátuszt kapni, semmilyen változást nem jelent. Ez ma is így van, és az uniós jog alapján így is marad. Sőt, a kvótadöntés éppen azt kérte Magyarországtól, hogy ezt a menekültügyi eljárást folytassa le, azt, hogy döntse el, hogy az illetők menekültek-e és befogadást kaphatnak-e. Mint ahogy a dublini rendszer felülvizsgálatára irányuló javaslatok, amelyekről egyébként ma is folyik a vita, sem tartalmaznak olyan szabályt, amelyek elvennék a tagállamoktól a menekültügyi kérelmek elbírálásának jogát.

Akármi is lesz ennek a vitának az eredménye, amiben egyébként a magyar kormánynak, sőt a Magyar Országgyűlésnek is lesz módja még hallatni a hangját, az biztos, hogy a kérelmek elbírálása továbbra is nemzeti hatáskör lesz, így ez az alaptörvény-módosítás ezt a kérdést nem érinti.

A menedékjogra vonatkozó másik módosítás a nemzetközi és uniós jogban is ismert és elfogadott biztonságos harmadik ország koncepcióját emeli be az Alaptörvénybe. Ez a megfogalmazás ugyan hiányos és maga a koncepció is ad módokat a visszaélésre, de az az igazság, hogy vannak ennél jóval nagyobb bajok is a menekültügyi rendszerrel. Ez a módosítás tehát megint csak nem biztosítja, nem terjeszti ki a magyar menekültügyi hatóságok jogkörét, nem biztosít jobb védelmet vagy jobb lehetőséget a kormányzatnak a menekültkérelmek elbírálásában, valójában nem jelent semmilyen újdonságot.

A határok őrzése, az Unió területére érkezők ellenőrzése és regisztrálása viszont biztonsági szempontból valóban kulcsfontosságú, az ország uniós kötelezettsége is. Egyébként ezt mulasztotta el a magyar kormány 2015 nyarán. A biztonság garantálása, az esetleg az országba érkező radikálisok és bűnözők kiszűrése azonban csak szoros európai együttműködésben lehet eredményes. Arról, hogy ez miért nem működik például a nemzetbiztonsági szolgálatok, a titkosszolgálatok területén, Vadai Ágnes képviselő asszony beszélt napirend előtti felszólalásában. Mert ehhez az kellene, hogy Magyarország a magyar és a közös európai érdekek mellett és ne idegen érdekek mellett kötelezze el magát, mint ahogy ezt önök gyakran teszik Oroszország esetében. A tapasztalatok alapján az is világos, hogy a letelepedési kötvénnyel, a vízumkiadással és a kedvezményes honosítással kapcsolatos visszaélések sokkal nagyobb biztonsági kockázatot jelentenek Magyarország és az Európai Unió esetében, mint a menekültek érkezése.

Összefoglalva tehát, ezek a javaslatok nem segítik elő a menedékkérelmek gyors, méltányos és hatékony kezelését, és nem járulnak hozzá az ország biztonságához sem.

Összefoglalva: az alkotmányos identitás tartalma és védelme, a közigazgatási bírósági szervezet kialakítása, a konkuráló alapjogok ütközésének feloldása, a menedékügy alkotmányos kezelése mind olyan ügyek, amelyekről lehet és szükséges is beszélni. Elképzelhető az is, hogy ezek között van olyan, amely az Alaptörvény módosítását is indokolttá teszi. Éppen ezért szükségesnek tartanánk azt, hogy ezekről a kérdésekről érdemi, higgadt, nem gyűlölködő, szakmai, társadalmi, politikai vita folyjék. Ez a javaslat azonban nem ilyen vita eredménye, hanem kizárólag a kormányzati hatalom diktátuma, így számunkra egészében és részleteiben is elfogadhatatlan.

A javaslat célja nem jogi, hanem politikai. Az a célja, hogy korlátozza a magyar polgárok jogait, és újabb konfliktust generáljon az Európai Unióval. A DK régóta figyelmezteti az országot, hogy választania kell: Orbán vagy Európa  a kettő együtt nem lehetséges. A Demokratikus Koalíció Európát választja, ezért nemmel szavaz az európai normákkal ellentétes és a magyar polgárok jogait sértő alaptörvény-módosításra. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a DK és a Párbeszéd soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az LMP képviselőcsoportjának vezérszónoka Keresztes László Lóránt, aki szintén itt az emelvényen mondja el a beszédét. Megvárjuk, amíg képviselő úr fölérkezik. (Megtörténik.) Képviselő úr, öné a szó, parancsoljon!

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valamivel hálásabb feladat, úgy vélem, a felszólalók sorában nagyjából a végén lenni, mert így van lehetőség, legalábbis korlátozottan reagálni az előttünk szólókra. Azt hiszem, mindenképpen tanulságos lesz, ha erre néhány percet szánok. Azt gondolom, a kormány előterjesztéséből, miniszter úr felszólalásából, valamint a kormánypárti frakciók felszólalásából is az tűnik ki, hogy igazából nem a valós problémáról szeretnének beszélni, hanem azt a kommunikációs hadjáratot szeretnék folytatni, amit az elmúlt években is megtapasztalhattunk. Ellenzéki képviselőtársaim megfogalmazták az aggodalmukat, hogy a kormány igazából nem ezt a problémát akarja kezelni, tehát nem a migrációs krízisről szeretne egy mély, világos, érthető és őszinte vitát folytatni, és nem a megoldások felé szeretné terelni a cselekvést, hanem szeretné ezt a kérdést fenntartani, mint egy politikai kommunikációs eszközt legalább az európai parlamenti választásokig.

Ugyanakkor azt gondolom, hogy hibás ellenzéki reakció lenne, ha átesnénk a ló túloldalára, és minden másról beszélnénk, rendkívül fontos, nyomasztó társadalmi, gazdasági kérdésekről, és megpróbálnánk nem beszélni erről a krízisről. Azt gondolom, hogy az ellenzék követett el hibákat az elmúlt időszakban a tekintetben, hogy nem fogalmazott elég világosan e kérdések kapcsán, és igenis feladatunk van ebben, hogy mi magunk is hozzájáruljunk ahhoz, hogy a problémák gyökereiről és az esetleges kiterjedésükről valódi vitákat folytassunk, őszinte, mély vitákat, és eljussunk odáig, hogy valóban lássuk, mi várható e kérdés tekintetében középtávon, és elkezdjünk a valós megoldásokról beszélni.

Én ebben a felszólalásban kevésbé szeretnék egyéb társadalmi kérdésekről szólni, sokkal inkább konkrétan az alaptörvény-módosításban felvetett problémakörről, tehát a migrációs krízis problémaköréről szeretnék beszélni. Ennek kapcsán szeretném elmondani azt is, hogy az LMP mint ökopolitikai alapokon nyugvó politikát folytató párt miként látja, miként ítéli meg ezt a kérdést.

Kocsis Máté frakcióvezető úr megfogalmazott egy picit álnaiv gondolatot, hogy reméli, hogy sikerül majd valamiféle nemzeti minimumot megfogalmazni ebben a kérdésben, és sikerül egységesen a kormánypárt javaslatait támogatni az alaptörvény-módosítás, illetve az úgynevezett Stop Soros törvénymódosítás kapcsán. Azt gondolom, hogy ez egyértelműen egy kommunikációs fogás volt, mert pontosan tudja, hiszen része annak a kormányzati gépezetnek, hogy úgy lett előkészítve ez a két javaslat, hogy lehetőség se legyen rá, hogy ez ellenzék ezt el tudja fogadni.

Ellenzéki képviselőtársaim közül többen jelezték, hogy ha kellően komolyan venné a kormány ezt a problémát, a globális migrációs krízis problémáját, akkor nem egy ilyen salátajavaslatban rejtette volna el, nem emelt volna be olyan elemeket, amelyek egyébként lehetnek viták tárgyai, de semmiképpen nem egy olyan komoly kérdés kapcsán, mint a migrációs krízis. Azt gondolom, a kormány degradálta ezt a problémát azzal, hogy egy salátajavaslatot nyújtott be, beemelt olyan elemeket, amelyek egyértelműen nem elfogadhatók, és ezzel próbálja meg biztosítani, hogy az ellenzék nehogy megszavazza ezt a kérdést. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy vitát tudunk folytatni, és ha másra nem, arra mindenképpen jó lesz ez az alaptörvény-módosításról szóló vita, hogy megpróbáljuk kinyitni a kérdéskörről szóló vitát.

Rendkívül fontosnak tartjuk azt tehát, hogy mi külön beszéljünk ezekről a kérdésekről, ami maga a problémafelvetés, maga a tárgy, ami egy rendkívül komoly és súlyos problémakör, és külön beszéljünk majd  én egy kicsit rövidebben fogom ezt tenni  a kormány konkrét javaslatáról, ami meggyőződésem szerint tehát nem a megoldást célozza.

Amikor azt mondom, hogy egy nyílt, kiterjedt vitát kell folytatni erről a kérdésről, akkor ez alatt azt értem, hogy beszélnünk kell arról, hogy 2015-ben mi is megtapasztaltuk ennek a globális migrációs krízisnek azokat a hullámait, amelyek már ilyen nagy mértékben elérték Magyarországot.

(12.30)

De beszélni kell arról, hogy középtávon milyen hatások várhatók e tekintetben, tehát milyen módon fog elmélyülni ez a krízis, és akkor milyen módon lehet kezelni, és hogyan kellene most cselekednünk, hogy ennek a volumenét már most csökkentsük. Egyértelmű, hogy a kihívás a jelenleg láthatóhoz képest csak növekedni fog.

Nem indult nyílt vita arról sem, hogy mik a konkrét okai ennek a migrációs krízisnek, a migrációs nyomásnak. Ilyen módon arról sem esett szó, hogy akár nemzeti szinten, akár az európai politikában, esetleg még azon túlterjeszkedően milyen intézkedéseket kell hozni, hogy ezeket az okokat csökkenteni lehessen vagy meg lehessen szüntetni. Ilyen szempontból rengeteg olyan mozgást látunk a kormány részéről különböző egyezmények megkötésekor, például a szabadkereskedelmi egyezmények támogatásakor, amelyek épp azokat a folyamatokat fogják erősíteni, amelyek ennek a globális migrációs krízisnek az egyik kiváltó okát jelentik.

Tehát összességében azt kell mondanom erről a javaslatról, hogy mindent megtett a kormányzat annak érdekében, hogy ez ne legyen elfogadható. Olyan elemeket emelt bele, amelyek kizárják, hogy megszavazzuk, és kísérletet sem tettek, még az indoklás szintjén sem, hogy elkezdődjön a vita a problémák gyökeréről.

Akkor nézzük azt, hogy milyen problémákról is beszélünk. Ugye, az előttem felszólaló, főleg kormánypárti képviselők igen gyakran hozták összefüggésbe a magyar politikát, illetve hazánk szuverenitását azzal, hogy Európában szerepet vállaltunk, és egy európai közösségnek, az Európai Uniónak a részei vagyunk. Én is tökéletesen egyetértek azzal a megállapítással, hogy a nemzeti szuverenitásunkat meg kell őrizni. Ugyanakkor néhány kérdésben közös döntéseket hozunk, és bizony, ha a migrációs krízis megoldásáról van szó, akkor rengeteg olyan kérdés van, amiben közösen kell fellépnünk, közösen kell döntéseket hoznunk, sőt nemcsak az Európai Unión belül, hanem egyéb partnereket is figyelembe véve. Erről is beszélni kell.

Tehát a jelenlegi migrációs krízis okairól, jelenségéről az LMP-nek mint ökopolitikai pártnak nagyon világos és határozott álláspontja van. Ezt egyébként én magam mint az Európai Unió régió bizottságának tagja, az elmúlt három évben a brüsszeli politikai vitákban is képviseltem, és sajnos azt tapasztaltam, hogy az európai politikában sem indult meg érdemi párbeszéd erről a kérdésről. Valamelyik előttem felszólaló jelezte, hogy az egy példátlan folyamat, amivel most szembesülünk. Ezzel tökéletesen egyetértek, valóban, sok migrációs folyamat, tapasztalat, illetve az elvándorlás, bevándorlás, menekültügy mindig jelen volt, de most valami olyasminek vagyunk tanúi, ami valóban példátlan.

Több okból is alátámasztható, hogy miért egy olyan jelenséggel nézünk szembe, amire korábban nem volt példa, és miért is kell ilyen módon hozzáállnunk ennek a kérdésnek a megoldásához, kezeléséhez. 2015-ben tapasztaltuk itt meg, amikor Magyarország határán elért minket ez a migrációs folyamat, migrációs válság, és láthattuk azt, hogy az érkezőknek csak egy része menekült konkrét üldöztetés elől vagy éppen a klímaváltozás egyéb hatásai elől. Azt is megtapasztaltuk, hogy sokszor nem lehetett megállapítani a kibocsátó országokat sem. Az így megérkező migrációs hullám kapcsán azt tapasztaltuk, hogy a legtöbb ország és maga az Unió sem tudott igazából mit kezdeni ezzel a kérdéssel, nem tudta kezelni ezt a problémát.

Egészen kaotikus állapotokat teremtett ez, mondhatjuk, hogy az Unió működésének egyik legkomolyabb válsága volt, amikor szembesült az uniós politika, az uniós döntéshozatal ezzel a kérdéssel. Azt is el kell mondanunk, rendkívül fontos, hogy azzal együtt, hogy nem lehet pontosan meghatározni az érkezők kibocsátási országát, azt sem tudjuk, hogy pontosan mekkora utánpótlása lesz ennek a migrációs folyamatnak, tehát nem látjuk a végét. Azt gondolom, hogy ha az okokat elkezdjük kitárgyalni, akkor azt is megláthatjuk, hogy tulajdonképpen nem is csoda, hogy nem látjuk a végét, és egy olyan krízisre kell felkészülnünk, ami akár évtizedes távlatokban is itt lesz velünk, és küzdenünk kell ennek negatív hatásai ellen.

Nézzük az okokat, hogy miért most ért ide néhány évvel ezelőtt ez a krízis, és miért most kezdett erről beszélni a politika, miért most kezdtünk el ezzel ilyen aktívan foglalkozni. Egyrészt az látható volt, hogy korábban a jelenlegi kibocsátó országok területén nem volt meg az információ, nem volt meg a lehetőség, ilyen módon a szándék sem, hogy elinduljon ez a fajta elvándorlás. Illetve tudjuk azt is, hogy az embercsempész-hálózatok kiépítése, kiépülése önmagában katalizátorként funkcionál. Az is látható volt, hogy nagyhatalmi érdekek állítottak föl különböző rezsimeket, aztán buktatták meg ezeket, és megszűntek bizonyos olyan ütközőállamok, pufferállamok, amelyek eddig megállították ezt a nyomást. Ennek a hatása is, hogy hirtelen megindult egy ilyen volumenű folyamat.

De ha a mélyebb okokról, a gyökerekről beszélünk, akkor azt kell mondanunk, hogy generálisan ennek a fajta migrációs hullámnak a legfontosabb oka a globális egyensúlytalanságok mértéke és rendszere. Látszik az, hogy a centrum országai milyen mértékben törekednek arra, hogy kizsákmányolják a perifériákat, lerabolják az erőforrásaikat. Ebben egyébként nagyon sokszor globális multinacionális nagyvállalatok visznek vezető szerepet. A különböző geopolitikai csatározások, a geopolitikai érdekek érvényesítése is nagyon komoly szerepet játszik abban, hogy ilyen konfliktusok, háborús konfliktusok kialakulhatnak.

És önmagában az, hogy az egyik legjövedelmezőbb üzlet sajnos a háború és a fegyvergyártás, ez is bizony nagyon komoly kiváltó oka annak, hogy rendszeresek ezek a bizonyos háborús konfliktusok, amelyek részeként jelentkeznek a migráció kiváltó okainak.

Ezekről a kérdésekről, ezekről a nagyvállalati érdekekről, a szabadkereskedelem hatásairól alig-alig beszélünk. Sőt, ez a kormány is többször, nem olyan rég is világossá tette, hogy támogatja a korlátlan szabadkereskedelmet, a profitéhség kiterjedését lehetővé tevő szabadkereskedelem rendszerét. Ennek kapcsán a Lehet Más a Politika az elmúlt ciklusokban is nagyon sok vitát kezdeményezett, konkrét határozati javaslatot is sikerült Schiffer Andrásnak, az LMP volt frakcióvezetőjének elfogadtatni. Sajnáljuk, hogy a kormány, a Fidesz kormánya, ezekkel az irányokkal tökéletesen szembemenve, támogatója a globális korlátlan szabadkereskedelem további kiterjedésének, ami, mondhatjuk, egy okozata ennek a folyamatnak.

Érdemes beszélni arról, bár említettem már, hogy az európai politika nem tudott mit kezdeni ezzel a helyzettel, és igazából még most sem. De érdemes beszélni arról, hogy konkrétan mit tapasztaltunk, mit láttunk az európai politikában. Az előttem szólók is szóltak arról, hogy bizony ebben a kérdésben bele kell helyeznünk magunkat bizonyos tekintetben abba a rendszerbe, amiben vagyunk. Tehát bizonyos kérdésekben közösen kell tudni fellépni, akár az Unió külső határainak megvédése is egy ilyen rendkívül fontos elvárás az uniós polgárok részéről.

Amit én tapasztaltam, mert ismét említettem már, hogy három évig az EU régió bizottságában szolgáltam a nemzeti érdekeket, az az, hogy az európai politika még a mai napig sem tudott eljutni arra a szintre, hogy őszintén beszéljen ezekről a problémákról. Vannak olyan kérdések, mint mondjuk, a társadalmi integráció kérdése, ami még mindig nem képezheti nyílt és őszinte politikai viták tárgyát. De a fegyvergyártó cégek érdekeiről, a nagyvállalatok, globális multinacionális vállalatok érdekérvényesítési technikáiról igazából nem esik szó az európai politikában. De nem esik szó arról sem, hogy a klímaváltozás középtávon várhatóan milyen hatást fog kiváltani a migrációs nyomás tekintetében, vagy éppen a jelenlegi kibocsátó területeken a mezőgazdasági termelés lehetőségének csökkenése milyen hatást fog kiváltani, és ennek ellentételezésére milyen cselekvésekre lenne szükség. Erről gyakorlatilag szó sem esik.

Egészen álszent megközelítések jellemzőek az Unióban. Egyrészt vannak olyanok, akik azt mondják, hogy ez a fajta migrációs nyomás vagy ez a folyamat valamiféle demográfiai megközelítésben még akár pozitív lehet az elöregedő kontinens számára. Azt gondolom, hogy ez egészen felelőtlen és megdöbbentő megközelítés, tekintettel arra, hogy azok, akik azt gondolják, hogy az így Európába érkező fiatalok százezrei itt valamilyen módon majd a rossz demográfiai helyzetben utánpótlást jelenthetnek, nem gondolnak arra, hogy a kibocsátó térségek így gyakorlatilag elvesztenek generációkat, és lehetetlenné válik az, hogy ezekben a kibocsátó térségekben, a most összeomló államokban egyáltalán valaki államot szervezzen. Azt nem nehéz kikövetkeztetni, hogy ha ezek az államok végérvényesen összeomlanak, és ezek a térségek elveszítik fiatal generációik jelentős részét, akkor ez a konfliktus állandósulni fog. Tehát azt gondolom, hogy mindenképpen rendkívül felelőtlen és álszent magatartás ezt a kérdést így megközelíteni.

Talán még inkább elítélendő az a magatartás, és ez is, mondhatjuk úgy, hogy főleg multinacionális vállalatok lobbistái részéről fogalmazódik meg, hogy valamiféle olcsó munkaerő-utánpótlási lehetőséget látnak a migrációs nyomás kapcsán. Hasonlóképpen, mint ahogy az előbb indokoltam, ez is rendkívül álszent és elvetendő megközelítés. És sajnos odáig is merészkedett az európai politika, hogy amikor történt egy szörnyű eset néhány évvel ezelőtt, amikor egy hajó elsüllyedt a Földközi-tengeren, és több száz menekült vesztette életét, akkor ennek kapcsán, nagyon helyesen, kiadott egy közleményt a régió bizottsága, és kifejezte együttérzését az elhunytak kapcsán.

(12.40)

De ugyanebben a szövegben néhány sorral később már arról beszélt, hogy milyen remek munkaerő-utánpótlási lehetőség ez a fajta krízis. Tehát azt gondolom, megállapíthatjuk közösen, hogy az uniós politika nem tudott mit kezdeni ezzel a helyzettel, de a magyar kormány sem, vagy mondjuk, más európai kormányok politikusai sem tettek még hatékony lépéseket annak érdekében, hogy európai szinten beszéljünk ezekről a kérdésekről.

A kormány eddigi cselekvéséből, bár annyira nem szeretném ismételni az előttem megszólaló ellenzéki kollégákat, az teljesen egyértelmű, hogy a kormány a legkomolyabb hibát és a legkomolyabb bűnt azzal követte el, hogy egy egészen elképesztő gyűlöletkampányt folytatott, és olyan drasztikus hatásokat ért el a magyar társadalomban, amikről nehezen elképzelhető, hogy milyen módon lehet visszafordítani. Az őcsényi esetet említették már képviselőtársaim, de én is számtalan olyan esettel találkozok, ahol a vidéken élő emberek olyan szinten meg vannak félemlítve, hogy egészen irracionális félelmek határozzák meg az életüket annak kapcsán, amit a kormány a gyűlöletpropagandájával elért. Ahhoz képest, hogy egy ilyen kiterjedt gyűlöletpropagandát folytatott, mondhatni, szinte már uszítást végzett, csak a felszínt kapirgálja a kormányzat kommunikációja e tekintetben, és kizárólag csővégi megoldásokkal, tüneti kezelésekkel kíván operálni. Tehát fel sem merült az, hogy a magyar kormányzat a súlyának megfelelően valamilyen módon részt vegyen nemzetközi szinten, mondjuk, az Európai Unió szintjén abban, hogy ennek a kérdésnek a kezelése a problémák gyökerénél megindulhasson legalább.

Tehát mondhatjuk azt, és ebben tökéletesen egyetértek ellenzéki képviselőtársaimmal, hogy nem a megoldásokat célozza a kormány intézkedése. Ezt a politikát szeretné a kommunikáció fókuszában tartani, hogy ezzel a saját politikai túlélését biztosítani tudja. Ezt pécsiként közvetlenül is megtapasztalhattuk 2015-ben, amikor még nem volt a kormány kommunikációjának középpontjában ez a kérdés. Azt talán önök is tudják, hogy Pécs mellé egy kistelepülésre, Martonfára kívánt Orbán Viktor kormánya egy kormányrendeletben egy ideiglenes befogadótábort létesíteni.

Itt beszélünk szuverenitásról, önrendelkezésről nagyon helyesen, de elfelejtette ez a kormány, hogy kis közösségeknek, településeknek vagy akár Pécs városának is van joga, hogy önmaga döntsön a róla szóló kérdések tekintetében. Bizony ez a kormány, amikor a teljes ellenzék szinte egyöntetűen Martonfa bátor önkormányzata mellé állt, hogy ilyen döntéseket egy település lakosságán átnyúlva nem lehet meghozni, akkor a kormány volt az, amely populizmussal vádolta az ellenzéket, a Fidesz-kormány populizmussal vádolta az ellenzéket e tekintetben. Majd néhány hónap kellett, hogy ez a kérdéskör megjelenjen mint egy központi kormányzati direktíva, és azóta szinte mást nem tud mondani a magyar társadalom számára Orbán Viktor kormánya. Tehát ez is megerősítheti, és mi, pécsiek ezt jól látjuk, hogy ez a kormány számára kizárólag egy kommunikációs fogás.

Röviden szeretném ismertetni, hogy az LMP miként ítéli meg ezt a folyamatot. Ez rendkívül fontos ahhoz, hogy tudjunk arról beszélni, hogy milyen megoldásokat tartunk megfelelőnek. Mint azt már említettem is, egy ökopolitikai párt ezt a fajta globális krízist mindenképpen csak negatív jelenségként ítélheti meg. Azt gondoljuk, elfogadhatatlan, hogy egy ilyenfajta nyomás, egy ilyen erőteljes népvándorlás lefölözi a kibocsátó országokat, gyakorlatilag ezek az országok elveszítik a társadalmuk nagyon fontos rétegeit, elveszítik a munkaerejüket, elveszítik egyébként az erőforrásaikat is. Tehát mindenképpen ezt egy negatív folyamatnak tudjuk tekinteni.

Azt is látjuk, hogy rendkívül sok probléma adódik az integráció tekintetében. Tudjuk, hogy sokan eltérő kulturális közegből érkeznek Európa területére, és bizony látható, főleg Nyugat-Európa nagyvárosaiban, hogy vannak kulturális konfliktusok, vannak nehézségek az integráció tekintetében. Hozzáteszem: erről sem folyik érdemi és a probléma súlyának megfelelő politikai vita. Utoljára európai formátumú politikusként Helmut Schmidt volt az szociáldemokrata politikusként, aki tudott és mert korrekt módon, őszintén beszélni ezekről a problémákról és kihívásokról.

Azt gondolom, ez mindenképpen egy figyelmeztető jel, hogy ezekről a kérdésekről valamiért most már nem lehet érdemi vitát folytatni, és ezzel a politikai erők tulajdonképpen átengedik a terepet a szélsőségesnek, és ez a fajta politika, hogy homokba dugják a fejüket a hagyományos politikai pártok szereplői, ez nyit terepet a valós megoldásokat nem kínáló szélsőségesek számára.

Az LMP tehát rendkívül fontosnak tartja, hogy a problémákat tárjuk fel, ezekről őszinte és nyílt, mély vitát folytassunk. Egyértelműnek tartjuk ezt, ez a mi határozott állásfoglalásunk, hogy a bevándorláspolitikát nemzeti hatáskörben kell tartani. Az LMP mindig világossá tette, hogy semmiféle felülről nyílt kvótát nem támogat. Egyértelmű elvárás az Unió polgárai részéről, hogy az Unió külső határait meg kell tudnunk védeni, hiszen ha nem védjük meg az Unió külső határait, ha nem állítjuk meg az illegális migráció folyamatát, ha nincsenek ezek a folyamatok teljes irányítás és teljes kontroll alatt, akkor semmiféle egyéb politikáról addig nem lehet beszélni. Tehát a tüneti kezelés nem elég, ez az LMP legfontosabb üzenete a Magyar Országgyűlés felé is.

A legfontosabb e tekintetben, hogy milyen célt kell kitűzni, ha ennek a krízisnek a megoldásáról, e problémák kezeléséről beszélünk. Mi ezt úgy fogalmazzuk meg, hogy a célunk az kell hogy legyen, hogy elérjük, mindenki a szülőföldjén tudjon boldogulni. Azt gondolom, ez a legfontosabb, és ez az érdeke mindenkinek.

Picit részletesebben a törvényjavaslatról, törekedve arra, hogy ne ismételjem ellenzéki képviselőtársaimat. Tehát azt elfogadhatatlannak tartjuk, hogy olyan elemeket hozott be egy ilyen fontos kérdés kapcsán az Alaptörvény módosításába a kormány, amelyek abszolút nem odavalók. Ezekről, a közigazgatási bíróságok javaslatáról lehetne egyébként részletes vitát folytatni, de ebbe nem mennék bele. Azt gondolom, van olyan fajsúlyú kérdés ez, sőt ha van, akkor ez az olyan fajsúlyú kérdés, amikor nem szabad, még akkor sem, ha a kormány ilyen módon próbál politikai tőkét kovácsolni magának, átterelni a vitát egy másik irányba.

Az Alaptörvény módosításának vannak olyan megállapításai, amelyekkel, mondhatjuk, egyet lehet érteni. Ezek olyan jellegű szövegbeemelések, amelyekkel nem is kell, nem is lehet vitatkozni, mondhatni, hogy ezekben a kérdésekben tartalmilag lehet is egyfajta konszenzust kimondani, ugyanakkor ezek a szövegbeemelések nem jelentenek igazi megoldást és nem is nagyon jelentenek a jelenlegi jogi helyzethez képest változást. Tehát ez is egyfajta kommunikációs eljárás, hogy a kormány a választási győzelmet követően megpróbál valamit tenni, amit kommunikációjában később egy hivatkozási alapként fel tud mutatni. Mondom, ezekkel a megállapításokkal, főleg az ilyen, a nemzeti önrendelkezésünkre, identitásunkra vonatkozó megállapításokkal, természetesen mindenki egyet tud érteni, de azt gondolom, hogy ezek nem jelentik e probléma kezelését és e krízis megoldását.

A gyülekezési jog korlátozásáról szeretnék még szólni. Azt gondolom, hogy ez az az elem, amit biztosítékként helyezett be a kormány az alaptörvény-módosításba, hogy egészen biztosra mehessen a tekintetben, hogy ezt az ellenzéki pártok nem fogják tudni elfogadni. Valóban konstruktív magatartást tanúsítottunk, én magam is elmentem a belügyminiszter úr és az igazságügyi miniszter úr által összehívott tájékoztatásra. Feltettük a kérdéseinket és a mai politikai viszonyok között, azt gondolom, még viszonylag konstruktív is volt, még kérdéseket is lehetett feltenni, választ is kaptunk rá, csak ezek a válaszok nem igazán voltak megfelelőek tartalmilag.

Felvetettük mi is a gyülekezési jog korlátozásának lehetősége kapcsán valóban, amit a képviselőtársaim már elmondtak, hogy itt tulajdonképpen nem arról van szó, hogy bizonyos politikusok magánszféráját próbálja megvédeni ilyen módon a kormányzat. Itt egy olyan gumiszabályt állít fel, egy olyan helyzetet teremt, hogy bizony előállhat egy olyan helyzet  nem is tudom, ki, talán Harangozó képviselőtársam mondta -, hogy belterületen, lakott területen nem lehet tüntetést tartani. Azt gondolom, hogy önmagában ez a törekvés, hogy a magánszférát a politikai demonstrációk negatív hatásaitól védjük, ez legitim törekvés, ugyanakkor felelős jogalkotással meg lehetett volna úgy is valósítani, hogy az nem teremt egy olyan helyzetet, ami teljes mértékben és egyértelműen elfogadhatatlan lenne.

De mondom, ez most egyelőre érzés és a jelenlegi helyzet értelmezése részünkről. Egy ilyen helyzet alakul ki, amelyet önmagában nem tudunk elfogadhatónak tartani. Ezen az egyeztetésen is szó esett róla, hogy a gyülekezési törvény módosítása is vélhetően napirenden lesz. Azt gondoljuk, hogy ez így önmagában rendkívül rossz előjel a tekintetben, hogy a kormány olyan jogi helyzetet kíván teremteni, amivel sokkal inkább fel tud majd lépni politikai érdekérvényesítése tekintetében azáltal, hogy a gyülekezési jogot korlátozza, ahhoz próbál magának még több eszközt kreálni.

Tehát azt gondolom, ez a lépés az, ami, hogy úgy mondjam, az egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a kormány egy elfogadhatatlan alaptörvény-módosítást kívánt előterjeszteni, azzal együtt is, hogy legitim szándék lehet, hogy ezt a lépést megtegyük, hogy a magánszférát megvédjük.

Összességében azt mondom, hogy egy rendkívül fontos problémakör kapcsán indult egy vita. Ez a vita, remélem, lehetőséget ad arra, hogy a problémák hátterét, gyökereit érdemi vitákban kitárgyaljuk, és hogy talán eljussunk odáig a magyar politikában és a nemzeti szintű politikában, illetve az európai politikában, hogy valóban elkezdjünk beszélni a valós megoldásokról.

(12.50)

Összességében viszont mi azt látjuk, és az LMP-nek az a véleménye, hogy ebben a formában ez a javaslat nem támogatható, ezért mi nagyon bízunk abban, hogy még a szavazás előtt a kormány átértékeli a saját lépéseit, és felméri, hogy maga ez a kérdéskör van annyira fontos, hogy benyújtson egy önálló, koherens olyan javaslatot, ami valóban egy nemzeti konszenzust fejezhet ki. Én azt gondolom, hogy ha a kormány felelős erőként lép fel, akkor ebbe az irányba mozdul el, visszavonja ezt a javaslatot, és egy olyan helyzetet teremt, hogy itt kialakulhasson egy nemzeti konszenzus. De ez az anyag egy ilyen nemzeti konszenzust nem tud megalapozni. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A Párbeszéd, a PM képviselőcsoportjának vezérszónoka Szabó Timea frakcióvezető asszony. Parancsoljon, öné a szó.

SZABÓ TIMEA, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Itt már sokan elmondták előttem, hogy elfogadhatatlan nemcsak tartalmilag ez az alaptörvény-módosítás, hanem hogy egy ilyen salátaként terjesztik elő. A saját maguk által gránitszilárdságúnak nevezett Alaptörvényt sem tartják annyira tiszteletben, hogy legalább olyan módosító indítványt terjesszenek elő, ami valóban méltó egy Alaptörvényhez. Ez nem gránitszilárdságú alaptörvény, ez egy vattacukor Alaptörvény. A mostani módosítások nagy része ráadásul teljesen értelmezhetetlen, alkalmazhatatlan, a bíráknak, az Alkotmánybíróságnak semmilyen támpontot nem fog nyújtani a továbbiakban sem, ugyanúgy nem fognak tudni erre támaszkodni például a gyülekezés kapcsán, mint ahogy azt korábban sem tudták megtenni az elmúlt években. Ennek a módosítójavaslat-csomagnak, salátának egy jó része csak egy politikai lózung azért, hogy a valódi problémákról, az ország valós problémáiról eltereljék a figyelmet egyrészről, másrészről pedig elrejtsenek olyan aljasságokat, mint például a Fidesz-bíróságok létrehozása, amiről önök természetesen azért beszélni nem nagyon akarnak. Valódi problémákról akarja egyrészről elterelni a figyelmet ez az Alaptörvény, olyan problémákról, mint az egészségügy teljes szétverése, hogy a magyarok nagy része nem fér már hozzá ingyenes és jó minőségű betegellátáshoz; vagy arról, hogy gyakorlatilag nem emelkednek évek óta a nyugdíjak; vagy a katasztrofális demográfiai mutatókról, amiről tegnap napirend előtti felszólalásomban is beszéltem, hogy nemhogy nem nő a gyerekek születésének száma, hanem egyenesen csökken.

Ezekről akarják maguk megint mindenféle kilencvenéves emberrel kapcsolatban elterelni a figyelmet. Aljasság, amit ebben az alaptörvény-módosításban benyújtottak, aljasság az igazságszolgáltatás szétverése, helyette egy Fidesz-bíróság létrehozása, vagy éppen a gyülekezés szabadságának korlátozására tett kísérlet.

Itt elhangzott az előbb, hogy valóban volt a múlt héten Pintér Sándornak és Trócsányi Lászlónak egy úgynevezett tájékoztatása, csak hát éppen ezzel a tájékoztatással pont az volt a probléma, hogy semmilyen érdemi kérdésre nem tudtak a miniszter urak válaszolni. Ebből is látszott, hogy ez szakmailag teljesen megalapozatlan, nemcsak az alaptörvény-módosítás, hanem az ezután tárgyalandó következő törvénynek a módosítása is. Semmilyen olyan alap szakmai kérdésre nem tudtak válaszolni, például, hogy ezek hogyan felelnek meg az egyértelműség követelményének.

Elképesztő az a hazugságcsomag, amit ezzel az egész módosító javaslattal itt önök tolnak, amennyire hülyének nézik maguk a magyar embereket. Jönnek itt az idegen népek betelepítésével, hogy akkor azt most akarják betenni az Alaptörvénybe. Eddig sem lehetett idegen népeket betelepíteni Magyarországra, most úgy csinálnak, mintha valami óriási nagy újítást és újdonságot tettek volna be ebbe a módosító javaslatba.

Szánalmas az is, amit itt Dömötör Csaba korábban elmondott. De hiába próbálják önök eltitkolni a valóságot, azért ez nem fog sikerülni, azért vagyunk itt sokan a Házban, hogy az önök hazugságával szemben azért igyekezzünk rávilágítani a valóságra. De nézzük sorban akkor!

Az idegen népek betelepítése, a menekültjog és a menedékjog kérdése. Totálisan értelmetlen ez az egész javaslatcsomag, kizárólag arra szolgál, hogy önök folytathassák azt a hazug gyűlöletkampányt, azt a megfélemlítést, amivel sajnos valóban meg tudták nyerni a választókat, amivel félrevezették a magyar emberek többségét. Pontosan tudjuk ugyanis, hogy egyébként  ha már uniós jogról van szó, és itt megint Brüsszel az egyik ellenség  a magyar közjog eddig sem ismerte el az uniós jog elsőbbségét a magyar alkotmánnyal szemben, az immár 14 éve hatályos csatlakozási klauzula két korlátot is tartalmaz jelenleg is az Európai Unió jogával szemben. Ráadásul ez a módosítás egyébként, az a vicc, hogy ha valóban kötelező betelepítési kvótát akarnának itt megakadályozni, akkor arra sem alkalmas, mert ez a mostani módosítás nem fogja ezt megakadályozni.

Azért persze aranyos volt hallgatni egyébként Kocsis Máté felszólalását, aki itt a kvótanépszavazással kapcsolatban azt mondta, hogy mi hallgassunk a magyar emberekre, akik ezzel kapcsolatban szavaztak. Szeretném jelezni, hogy a kvótanépszavazás érvénytelen volt. Tehát lehet, hogy önök ezt nem vették tudomásul, de ez érvénytelen volt. Tehát többen voltak azok, akik vagy nem tartották ezt Magyarország valódi problémájának, vagy nemmel szavaztak erre. Tehát lehet ezt csűrni-csavarni, attól még a hazugság hazugság marad, amit önök tolnak ezzel kapcsolatban. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Azt mondta Kocsis Máté, hogy reméli, hogy partnerre talál bennünk a hazugsággyáraik létrehozásában és működtetésében. Mi inkább abban reménykedünk, hogy mi találunk partnerre önökben abban, hogy fejezzük be közösen a hazudozást, és ha már kvótanépszavazásról volt szó, akkor tartsuk tiszteletben valóban a magyar emberek akaratát, akik azt mondták, hogy legyen érvénytelen ez a népszavazás. (Boldog István: Ilyet mondtak a magyar emberek?) Hát, bizony, ilyet mondtak.

A rendőrség alkotmányos feladatainak határőrzéssel való kibővítésével kapcsolatban: teljesen egyértelmű, hogy a rendőrség eddig is végzett ilyen tevékenységet, most azért emelik be az Alaptörvénybe, hogy ezt valamilyen módon legitimálják. Egyébként itt megint nem a valódi problémákkal foglalkoznak, azzal, hogy a határőrzés miatt már a határokon kívül alig vannak rendőrök, nem tudják ellátni az elsődleges feladataikat, hiány van nagyvárosokban és kisvárosokban is rendőri állományból. Inkább azzal kellene foglalkozni, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy megbecsüljék önök valóban a rendőrök munkáját, adjanak egy tisztességes fizetést a magyar rendőrállománynak, a túlórákat fizessék ki, pont azoknak a rendőröknek, akik egyébként a határon teljesítenek szolgálatot, azoknak a rendőröknek biztosítsanak ott megfelelő körülményeket. Pontosan a menekültválság derekán tapasztaltuk azt, hogy étlen-szomjan 12-24 órákat voltak rendőrök állományban. Erről fényképes híradások jelentek meg. Lehet ezt tagadni, én tudom, hogy önök iszonyatosan szeretik állandóan elhallgatni a valóságot, ettől még az sajnos megtörtént. Többek között olyan fotók jelentek meg, ahol a határon szolgáló rendőrök egy bottal szárították a mező közepén a vizes bakancsukat, mert semmilyen ellátást nem kaptak, nem mehettek haza 24 órán keresztül, még rendes szállást sem kaptak. Erről ennyit.

Nézzük a harmadikat, ami már eggyel súlyosabb, ez a gyülekezés kérdése. Ezzel kapcsolatban is ellenzéki képviselőtársaim már elég sok mindent elmondtak. Ugye, önök beszéltek az otthon szentségéről, a magánszféra jogairól, itt Trócsányi László külön említette a drónokat, meg talán még Kocsis Máté is.

Először kezdjük azzal, hogy az önök megbízásából ne szálljon fel, mondjuk, Vona Gábor háza fölé az ő gyerekeit megfigyelő drón. Ehhez nincs szükség Alaptörvényt módosítani, ehhez az kell, hogy maguk fejezzék be ezt az aljas viselkedést, és ne kémkedjenek ellenzéki képviselők után! Vagy éppen szintén az önök megbízásából, a TV2 riportere ne kamerázzon már be Juhász Péter magánlakásának az ablakán! Ehhez nem kell alaptörvény-módosítás, ehhez az kell, hogy önök ezt a mocsok viselkedést fejezzék be, a lakájmédiájuknak ne adjanak ki ilyen megrendeléseket, és akkor ebből semmi baj nem lesz ebben az országban!

A mostani módosítással egyébként  itt a gyülekezéssel kapcsolatban ez szintén elhangzott  az a legnagyobb baj, hogy semmilyen formában nem fogja megoldani a problémát. Mert azt mi is elismerjük, hogy szükség van a magánszféra védelmére, csak az egész probléma 2014-ben kezdődött, az Orbán Viktor háza előtti tüntetésnél, amikor is a devizahitelesek szerettek volna ott tüntetni, majd ezt adminisztratív eszközökkel megakadályozták.

(13.00)

Ekkor az Alkotmánybíróság nem tudott ebben érdemben dönteni, és kérte is a jogalkotókat, hogy valahogy orvosolják azt a kérdést, hogy ha két alapjog ütközik, a magánszféra védelme, illetve a gyülekezési szabadság, akkor melyiket hogyan kell alkalmazni. Nagyrészt egyébként a bíróságok tudják ezt alkalmazni, de vannak olyan esetek, amikor nem tudják, például ebben az esetben is pont nem tudták. Ehhez képest önök négy éve a gyülekezési törvényhez nem tudtak úgy érdemben hozzányúlni, hogy valóban segítsék a bírák munkáit ezen a téren.

Az a probléma, ahogy itt elhangzott, hogy megint olyan szinten nem felel meg ez a módosítás az egyértelműség követelményének, hogy innentől kezdve kérdés az, hogy mi számít a magánszféra védelmének. Az is a magánszféra védelme lesz-e, hogyha valaki, mondjuk, az Alkotmány utcában akar egy tüntetést tartani? Hiszen az Alkotmány utcában is laknak emberek, ott is zavarhat bárkit egy szimpla tüntetés. Azzal egyetértünk, hogy mondjuk, egy kertvárosi részben éjszaka ne lehessen bömbizni, mert az valóban zavaró, de ez meddig terjed ki, tisztelt képviselőtársaim? Erre semmilyen módon nem reflektál ez a mostani alaptörvény-módosítás, viszont lehetőséget ad a teljesen önkényes jogalkalmazásra, pláne, ha önök létrehozzák a Fidesz-bíróságokat, és gyakorlatilag lehetőséget biztosítanak arra, hogy sehol semmilyen formában ne lehessen a későbbiekben tüntetéseket tartani.

Egyébként erre is rákérdeztünk Trócsányi Lászlónál és Pintér Sándornál. LMP-s képviselőtársammal ellentétben én azért nem tartanám ezt a fajta tájékoztatást olyan konstruktív megbeszélésnek, pontosan azért, mert az a konstruktív megbeszélés, ha valódi válaszokat kapunk a kérdéseinkre, és utána, ahogy egyébként a két miniszter úr megígérte, figyelembe veszik az aggályainkat, a javaslatainkat, és azt valamilyen módon beépítik, de erre nem került sor, és nagyon kétlem is, hogy erre sor fog bármilyen formában kerülni.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A negyedik és a legaljasabb módosítása ennek az Alaptörvénynek, amiről nem véletlenül alig esett szó itt a miniszteri expozéban, de akár a Fidesz vagy a KDNP felszólalásában is, a közigazgatási bírósági szervezetrendszer felállítása. Erre sem tudott sem Trócsányi László, sem Pintér Sándor érdemben válaszokat adni, és érdemben nem tudták elmondani, nem tudták egyszerűen megmagyarázni azt, hogy miért van szükség ennek a bíróságnak a felállítására.

Teljesen egyértelmű számunkra, hiszen ők ezt nyilván nem fogják elmondani, hogy ez semmi más, mint az, hogy Orbán Viktor egyszerűen beváltja március 15-ei fenyegetéseit, és jogi és politikai elégtételt vesz azokon, akiket ő az ellenségeinek tart, akik megpróbálják megakadályozni bármilyen demokratikus és legitim módon az ő ámokfutását, legyen az egy civil szervezet, legyen az magánemberek gyülekezete vagy éppen most a bíróság. Magyarul: most ezzel a javaslattal a Fidesz és a kormánypártok a független Kúrián és a bíróságokon akarnak bosszút állni, le akarnak számolni önök a független igazságszolgáltatással, ezzel végleg be akarják zárni a demokrácia kapuit, megszüntetni a jogállamiság maradványait; semmi másról nem szól ez a javaslat.

Orbán Viktor Magyarországból egyszerűen Észak-Koreát akar csinálni, és most már semmilyen eszközben nem válogat. Olyannyira nem… (Moraj a kormánypártok soraiban.) Hőböröghetnek, ez sajnos így van, és ez a legeslegaljasabb része ennek az egész alaptörvény-módosításnak, hangsúlyozom, nem véletlenül nem beszélnek önök erről. Orbán Viktor ezzel egy Fidesz-bíróságot akar létrehozni. Hogy miért? Mert a kormánytöbbség meg akar szabadulni a szakmailag túl autonóm kúriai közigazgatási ügyszakos bíráktól, ez ilyen egyszerű. Orbán Viktor maga üzente meg a választás után, idézem, hogy „a Kúria intellektuálisan nem nőtt fel feladatához”, a legfelsőbb bírói fórum szerinte súlyosan beavatkozott ugyanis a választásba, miután helybenhagyta a Nemzeti Választási Bizottság döntését, amely négyezer határon túlról érkezett levélszavazat érvénytelenítésével elvett egy listás mandátumot a kormánypártoktól.

Vagy gondoljunk csak azokra a fideszes elszámoltatási biztos kezdeményezte ügyekre, amelyek egyáltalán eljutottak a vádemelésig; nem sok ilyen volt. A bíróságok részben felmentő ítéletet hoztak, részben az elvártnál lényegesen enyhébb szankciókkal éltek, és ezek után tavaly, emlékezzünk vissza, év végén Budai Gyula egyszerűen lekomcsizta az egész magyar bíróságot. Ennek fényében ezért nehéz másként tekinteni erre a javaslatra, mint szimpla politikai bosszúállásra. Ilyen mértékű politikai bosszúállásra, tisztelt képviselőtársaim, a felsőbírósági bírákkal szemben utoljára az 1956-os forradalom utáni megtorlás idején volt példa.

A fideszes felsőbíróságot bizonyosan a kormányhoz lojális emberekkel, jogi szakvizsgával rendelkező kormánytisztviselőkkel fogják feltölteni, akik a ranglétrát végigjárt bírókhoz képest egészen más közegben szocializálódtak. Ezzel kapcsolatban nincsenek kétségeink, a közigazgatásban szó sem lehet ugyanis függetlenségről, ezt pontosan tudjuk, hiszen a rendszer egyértelműen az alá-fölé rendeltségi viszonyon alapul. Egyébként a közigazgatási bírák számát idén novemberig már egy tavalyi döntés alapján kétszázzal meg kellett volna emelni, szóval majd jöhetnek a bíróságoknál a megbízható fideszes katonák.

Ha pedig olyan botcsinálta bírók dönthetnek az állam és polgárai közötti jogvitákban, akik korábban megszokták, hogy utasításra cselekszenek, ettől a beidegződéstől bizony, pontosan tudjuk azt is, nehezen fognak megszabadulni. Gondoljunk bele, mit lépne egy ilyen bíró vagy bíróság, ha Orbán Viktor számára kínos ügyről lenne szó; ha mondjuk, egy milliárdos áfaper, egy kormányhoz közeli vállalkozó, ne adj’ isten, Tiborcz István közbeszerzési pályázatának megítélése, a választások eredményét befolyásoló kifogás, esetleg egy, a kormány számára kínos közérdekűadat-igénylés megítélése a tét. Pontosan tudjuk, hogy mire számíthatunk egy önök által kinevezett bíró esetében ilyen döntésekben.

Gulyás Gergely egyébként, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, az első általa tartott kormányinfón el is mondta, hogy a felsőbíróság elnökét a parlament kétharmados többséggel választaná. Miután a játékszabályokat a Fidesz határozza meg, teljesen világos, hogy a szervezet élére nem egy hivatalban lévő bíró, hanem egy lojalitását már bizonyított kormánytisztviselő kerülhet. Nekünk ez legalábbis világos, de szerintem önöknek is világos ez.

Egyetlenegy esetben lenne hihető az, hogy az új bíróság nem a Fidesz házi bírósága: ha a Kúria közigazgatási ügyszakos bíráit automatikusan átvenné ez az új bíróság, azaz nem kellene pályázni vagy bármilyen más módon szelektálni ezek között a bírák között. De amikor én ezen az úgynevezett tájékoztatáson megkérdeztem Trócsányi László minisztert, hogy automatikus lesz-e ezeknek a bíráknak az átvétele, vagy kell bármilyen módon pályázni, akkor azt mondta, hogy nem lesz automatikus, feláll egy bizottság, és majd valamiféle versenyvizsga fogja eldönteni azt, hogy kik folytathatják a munkát.

Tisztelt Képviselőtársaim! De ez az egyik része, hogy önök politikai célokra akarják használni ezt az új Fidesz-bíróságot; más, ennél sokkal banálisabb oka is van ennek a létrehozásának: az, hogy maguk imádnak lopni, és ezt a szokásukat nem hajlandók feladni. Folytatni kívánják az uniós pénzek lenyúlását, és nem hajlandóak vizsgálni majd a közbeszerzéseket, vagy nyilvánvalóan, ha bármi probléma merül fel ezeknek az uniós közbeszerzéseknek a megszerzésénél, akkor majd kiosztják erre az új Fidesz-bíróság által alkalmazott új Fidesz-bíróra.

De sem a politikai bosszút, tisztelt képviselőtársaim, sem az uniós közbeszerzések további lenyúlását, ellopását nem fogjuk hagyni, és végig fogjuk járni a megfelelő fórumokat annak érdekében, hogy ezt megakadályozzuk. Attól tartok, hogy ugyan eddig önök rendesen feszegették azért az Unió határait, de sem a maguk pártcsaládja, ahonnan éppen most akarják önöket kidobni, sem az egész Unió nem fogja ezt most már hagyni.

Még egy utolsó dolog: ha már mindenáron farigcsálni akarják ezt a vattacukor Alaptörvényt, akkor a Párbeszéd nevében hadd adjak pár olyan hasznos tippet, amely valóban az egész magyarság érdekét szolgálná. Állítsák például vissza a kockázatközösségen alapuló társadalombiztosítást, amit önök kivettek az Alaptörvényből, azaz biztosítsák végre, hogy minden magyar ember hozzájuthat ingyen megfelelő minőségű egészségügyi ellátáshoz.

(13.10)

Önök ugyanis nem véletlenül vették ezt ki az Alaptörvényből, megkezdték az egészségügy privatizációját, a betegellátás szétverését, pont azért, hogy ezt leoszthassák aztán a saját haverjaiknak a magánellátásba, ahol majd mindenki fizethet, ha normális minőségű betegellátásra vágyik. Tegyék vissza a társadalombiztosítást az Alaptörvénybe, azt fogjuk tudni támogatni.

Vagy éppen foglalják Alaptörvénybe a lakhatáshoz való jogot! Pontosan tudjuk azt, hogy 900 ezer  éppen Trócsányi Lászlótól tudjuk, 900 ezer  végrehajtási eljárás van folyamatban Magyarországon adósokkal szemben. Több százezren rettegnek attól ma Magyarországon, hogy kilakoltatják őket. Éppen tegnap mondtam el annak az asszonynak, a többgyermekes asszonynak a történetét, akinek egy rossz munkagép levágta a kezét, ezért elvesztette a munkáját, nem tudja fizetni a hitelét, és éppen most áll kilakoltatás előtt. Önök miért nem segítenek ezeknek az embereknek? Miért nem ebbe az irányba módosítják az Alaptörvényt? Vagy állítsák vissza éppen a fékek és ellensúlyok rendszerét, szabadítsák fel az Alkotmánybíróság, a NAV, az ÁSZ, az ügyészség vagy éppen a Magyar Nemzeti Bank intézményeit a saját fideszes pártkatonáiktól, azt fogjuk tudni támogatni. Vagy állítsák vissza az egyházak 2012 előtti státuszát, tegyenek egyenlőséget a családok között, vezessenek be egy igazságos és arányos választási rendszert, vagy éppen fejezzék be és szüntessék meg a hajléktalan emberek vagy más kiszolgáltatott társadalmi csoportok folyamatos üldözését és büntethetőségét. Ezeket az alaptörvény-módosításokat fogjuk tudni támogatni, tisztelt képviselőtársaim.

Sokat és hosszan lehetne még sorolni azokat a módosításokat, amiket tudnánk támogatni. Ezt a jelenlegi, önök által benyújtott, aljas és hazug csomagot nem fogjuk tudni támogatni. Jó lenne, ha végre egyszer egy olyan Alaptörvényt is írnának, amit az emberekkel közösen alkotnak, és ami nem egypárti támogatottságot élvez, hanem a magyar emberek többségének támogatását is. Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.)

Felszólalások:   29-32   33-51   52      Ülésnap adatai