Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Miután a képviselő úr nem fogadta el a miniszterelnök válaszát, kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadja-e azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a miniszterelnök úr válaszát 189 igen, 122 nem ellenében elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! 10 óra 48 perc van, az interpellációk végére értünk, és áttérünk az azonnali kérdések és válaszok órájára. Két perc technikai szünetet tartunk. (Rövid szünet.)

(10.50)

Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat, 10 óra 50 perc van. Koszorús László, a Fidesz képviselője, kérdést kíván feltenni a miniszterelnöknek: "Ki a következő?" címmel. Képviselő úr, öné a szó.

KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz). Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! 2002-ben Medgyessy Péter hadat üzent a fiataloknak. Ígérgettek mindent, ingyenes utazást, ingyenes jogosítványt, tízezer új kollégiumi férőhely megépítését. Ezekből persze nem lett semmi. Sőt, azóta minden megszorító csomagot rajtunk kezdenek, magyar fiatalokon. Most éppen a tandíjjal és az utazási kedvezmények megvonásával fenyegetőznek. Bár meg sem kellene lepődnünk ezen, hiszen ön néhány hónapja az ország legnagyobb tehertételének azt nevezte, hogy a magyar fiatalok itt, Magyarországon találják meg az érvényesüléshez és a boldogsághoz vezető utat. Úgy tűnik, hogy meg is tesz mindent ez ellen.

Ön néhány napja a munkaadóknak azt tanácsolta, hogy menjenek inkább Szlovákiába. Most, amikor 20 százalékos pályakezdő-munkanélküliséggel találkozunk, most, amikor minden ötödik fiatal az iskola elvégzése után sem talál munkát magának, miniszterelnök úr, ez nagyon helytelen magatartás. De hogy felkészültek lehessünk, árulja el, ki lesz a következő? Kit küld el Magyarországról?

Köszönöm a szót. (Taps az ellenzéki padsorokban. - Közbekiáltás ugyanott: Bravó!)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Miniszterelnök úr, öné a szó.

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Képviselő Úr! Ön annak ellenére, hogy fiatal képviselő, elég gyorsan elsajátította nemcsak a szóforgatás, hanem a szókiforgatás tudományát is. De hát próbáljunk meg tiszta vizet önteni a pohárba. Egyik oldalról, miután most már sokadszor hallom ezt, elküldte a fiatalokat külföldre, hadd mondjak már két mondatot erről! Hát nem az a közös érdek, hogy a magyar fiatalok, szakmunkások is és egyetemisták is külföldi ösztöndíjakon is tanuljanak, és ezzel felvértezve érkezzenek vissza Magyarországra? Vagy nem gondolja, hogy egyébként érdemes lenne, ha valaki erről beszél, azt a jóhiszeműséget talán gyakorolni, hogy már lassan ott tartunk, hogy két meg három szót emelnek ki egy mondatból, és még csak véletlenül sem foglalkoznak annak gondolati tartalmával? Szerintem ne folytassuk ezt a hagyományt, mert gügyögő ország lesz ebből. Ez vonatkozott a fiatalokra.

Ami pedig a vállalkozókra vonatkozik: Vörösmarty után azt mondom, hogy itt élned és halnod kell. Soha nem fogok engedni, és mindig önérzetesen ellen fogok állni annak a zsarolásnak, hogy valaki azzal fenyegesse Magyarországot, legyen az vállalkozó, vagy legyen bárki más, hogy ha itt neki kötelességei vannak, akkor el fog menni az országból. Magyarország az a hazánk, amellyel szemben vannak kötelességeink, amely kötelességeinkkel együtt tudjuk gyakorolni a jogainkat. És mindig önérzetesen és büszkén meg fogom védeni ebben az országban azokat a közös jogokat, amelyeket akkor tudunk gyakorolni, ha mindenki beleteszi a magáét. És ha valaki azzal fenyeget engem, azzal fenyegeti az országot, hogy ha valahol 3 százalékkal kevesebbet kell fizetni, akkor elhagyja az országot, akkor azt mondom, ha ez a megoldás, akkor majd mi tartjuk a hátunkat, és igenis, ha ez a megoldás, akkor majd mi fizetni fogjuk a nyugdíjasokat és mindent.

Nem erről szól a dolog; egy önérzetes visszautasításról, amit mindig meg fogok tenni. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm, miniszterelnök úr. Viszontválaszra a képviselő úrnak megadom a szót. Parancsoljon! (Moraj.)

KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszterelnök úrnak igaza van, öntsünk tiszta vizet a pohárba. Medgyessy Péter azt mondta, hogy a fiataloknak talán a whiskytől és a buliktól lesz éppenséggel jó. Ez önmagában persze nem egy helytelen állítás, de azért kormányzati ars poeticának, valljuk be, elég kevés. Ma az MSZP elnöke már csak a virsliig jutott - ön meg addig sem. Mi jöhet még? Van-e lejjebb a tandíjnál, a teremtési program szétverésénél (Moraj és derültség.), az otthonteremtési programnál, az utazási kedvezmények megvonásánál és a szökő diákhitelkamatoknál?

Miniszterelnök Úr! Lássuk be, a fiataloknak ez az üzenet kevés. A válaszát nem tudom elfogadni. Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Viszontválasz illeti meg a miniszterelnök urat. Parancsoljon!

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Képviselő Úr! Az azonnali kérdések órája a szabad és korrekt vita időszaka a parlamentben, ahol reagálunk egymásra. Úgy nem lesz könnyű önnel és párttársaival beszélgetni, ha előre megírt kérdésekre adott válasz után előre megírt viszontválaszokkal rukkolnak elő. (Derültség és taps a kormánypárti oldalon.)

Úgy nincs sok értelme az azonnali kérdések órájának, ha teljesen mindegy, hogy az ember mit mond önnek, ön felolvassa, amit korábban a párt tanácsadói önnek leírtak. Beszélgethetünk így is a dologról, csak akkor nincs sok értelme ennek. Akkor teszem a dolgomat, amit tenni kell, és azt hiszem, hogy talán az a jobb, ha ön is teszi úgy a dolgát, ahogyan tenni kell.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)