Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A képviselő úr a választ nem fogadta el. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a miniszteri választ 168 igen szavazattal, 114 nem ellenében elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! 16 óra 3 perc van, áttérünk az azonnali kérdésekre.

Szijjártó Péter, a Fidesz képviselője, kérdést kíván feltenni a miniszterelnöknek: "Nagy a baj" címmel. Öné a szó, képviselő úr. (Nagy zaj. - Számos képviselő elhagyja az üléstermet.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az elmúlt időszakban volt néhány alkalmunk arra, hogy itt, a parlamentben megvitassuk az ifjúságpolitika kényes kérdéseit. Persze minderről lehet tudni, hogy az ön kormányprogramjaiban az "ifjúság" szó túl sokszor nem szerepelt, és a fiatalokkal való törődés nem szerepelt preferenciaként, persze kivéve akkor, hogyha megszorítások esetében valahonnan a pénzt el kellett venni.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nyilvánvalóan ön is emlékezik arra, hogy amikor a választási kampányban arról beszéltünk, hogy önök tandíj bevezetését tervezik a választások után, akkor ön és kollégái is szinte személyes sértésnek vették mindezt, kikérték maguknak, és tagadták azt, hogy bármifajta tandíj bevezetésére készülnének a választások után. Erre vonatkozólag magas rangú kormányzati tisztségviselők tettek teljesen egyértelmű nyilatkozatokat, tagadván bármifajta tandíj bevezetésének tervét.

Ehhez képest most ott tartunk, tisztelt miniszterelnök úr, hogy ön fiatalok előtt beszélve bejelentette azt, hogy mindenkinek fizetnie kell a felsőoktatásban. Talán szellemesnek lehet nevezni azt az SMS-ezőt, aki úgy vélte, hogy az ön népszerűsége Sopronban Cristiano Ronaldo manchesteri népszerűségéhez hasonlított a hétvégén.

Abban is valószínűleg egyetértünk, tisztelt miniszterelnök úr, hogy a társadalmi szolidaritásnak egy meglehetősen komoly fokmérője az, hogy - függetlenül a családok anyagi helyzetétől - az oktatási rendszer nyílt. Önök most a tandíj bevezetésével megannyi fiatalt fognak kizárni a felsőoktatás rendszeréből, hiszen azok a fiatalok, akiknek a családja és a család anyagi lehetőségei nem teszik lehetővé, bizony meg fogják gondolni, hogy egy tanárdiploma megszerzéséért évente 105 ezer forintot tandíjként kifizessenek-e.

Miniszterelnök Úr! Tehát a kérdésem a következő: miért verték át a fiatalokat a választási kampányban? Miért engedte, hogy az ön kormányának tagjai egyértelműen tagadják a tandíj bevezetésének tervét? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) És ezek után ön miért jelentette be azt, hogy mégiscsak tandíjat kívánnak bevezetni a felsőoktatásban? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A kérdésre Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr válaszol. Öné a szó, miniszterelnök úr.

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! A magyar felsőoktatásban részt vevő hallgatóknak körülbelül a fele az ingyenesnek mondott állami felsőoktatásban vesz részt, a másik fele pedig költségtérítésben vesz részt. Ráadásul az, hogy ki hova kerül, lényegében független attól, hogy kinek milyen az egyetemi, főiskolai teljesítménye, 18 éves korban a felvételikor ez eldől, és innentől kezdve két, egymástól függetlenül működő rendszer alkotja a felsőoktatást.

Ráadásul azt is látjuk, hogy azok mennek a fizetős felsőoktatásba, akik 18 éves korukig már annyi hátrányt összeszednek, hogy bizony a felvételi nagyon sok esetben nem lesz elegendően jó. Kik ezek a gyerekek? Az alsó középosztálybeli, nehezebb sorban lévő családok gyermekei. Ha összehasonlítjuk a fizetős iskolákban hallgatók családi hátterét az ország legjobb állami egyetemein járó hallgatók családi hátterével, azt látjuk, hogy az egyikben elvétve találunk segédmunkást, a másikban pedig rendkívül sok az alkalmazottnak, szakmunkásnak a gyermeke. Bizony épp a legnehezebb helyzetben lévő gyermekek azok, akik ma fizetnek, nincsen út az állami felsőoktatás felé.

Azt gondoljuk, hogy elsősorban arról szól ez a dolog, hogy összenyitni a két oktatási rendszert, arról szól, hogy a legjobbak számára a mainál még jobb feltétel legyen, arról szól, hogy aki jól tanul, az nemcsak hogy nem rosszul jár, hanem jobban jár, hiszen a tandíj ott marad a felsőoktatási intézménynél, és a hallgatók fele számára abból ösztöndíj lesz, sőt aki szociálisan rászorul, miután az állam ösztöndíjkerete kifejezetten szociális célra jut, aki rászorul, és legjobban tanul, az több tízezer forinttal tud jobban járni, mint ma.

Ez egy olyan oktatási elképzelés, amelyben a teljesítményt honoráljuk, és amelyben figyelembe vesszük a szociális szempontot, a versengő Magyarország versengő felsőoktatását. (Derültség a Fidesz soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Húzzunk bele! - Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, miniszterelnök úr. Viszontválaszra megadom a szót Szijjártó Péter képviselő úrnak. Öné a szó, képviselő úr.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Én azt szeretném kérni öntől, hogy amikor a fiatalok problémáiról beszél, legalább akkor bontsa ki az igazság minden elemét. Mert az a helyzet, tisztelt miniszterelnök úr, hogy ön most elmondta, hogy voltak, akik eddig nem fizettek, mások meg fizettek, és ez így igazságtalan. Ezen lehet köztünk vita. De, miniszterelnök úr, az az igazságos megoldás, hogy akkor most aztán fizessen mindenki? Fizessen mindenki átlagosan 105 ezer forintot?

És ezek mellett, tisztelt miniszterelnök úr, ön nagyon jól tudja, hogy önök az egyetemek számára bevételi kényszert írnak elő, és lehetővé teszik, hogy akár 50 százalékkal még több tandíjat is kivessenek egyes fiatalokra ezek az egyetemek. Ez mit jelent praktikusan és az igazság teljes egészét szemlélve, miniszterelnök úr? Ez azt jelenti, hogy egy csomó esetben a 105 ezer forint vagy a 155 ezer forint fölötti szinten fog beállni a tandíj, tehát ennyit kell majd évente fizetnie egy hallgatónak.

Ez nem igazságos, tisztelt miniszterelnök úr, ezt valószínűleg ön is tudja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), csak hát egy "elnézést" vagy egy "bocsánatot kérek" jön ki nehezen az ön száján a fiatalok számára.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Viszontválasz illeti meg a miniszterelnök urat.

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Őszintén meghat a képviselő úr állandó nekibuzdulása, hogy mindig az egész magyar ifjúság és fiatalok nevében beszél. Azt gondolnám, hogy e tekintetben némi visszafogottság indokolható lenne.

Nyilván van olyan álláspont, amit ön képvisel, a fiatalok között is van olyan álláspont, és van ettől eltérő álláspont. Például az az álláspont, hogy jól tudjuk, ma Magyarországon a belépőnek a jobb életre, a belépőnek a könnyebb életre az egyik eszköze éppen a felsőoktatásban való részvétel.

(16.10)

Úgy kell átrendezni és újrarendezni a viszonyainkat, amelyekben mindazok, akik a köz támogatásából egy jobb élet lehetőségének kapujához eljutnak, maguk is részt vállalnak, különösen akkor, hogyha ebben az ügyben szociálisan nem indokolt, hogy támogatást kapjanak, vagy a teljesítményünk nem indokolja ezt meg.

Én a teljesítmény pártján vagyok és a szociális támogatás pártján - ilyen felsőoktatást szeretnék, ezért ezt támogatom.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)