Felszólalás adatai

Felszólalások:   17-20   21-24   25-28      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! „A keresztény kultúra védelméről” címmel a KDNP képviselőcsoportjából Szászfalvi László képviselő úr jelentkezett napirend előtti felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ma talán mindannyiunk számára evidencia az, hogy keresztény kultúra nélkül nincs Európa és nincs Magyarország. De abban a korban, amikor Pilinszkyvel szólva „meghasadnak az evidenciák”, amikor általános értékválságot tapasztalunk, a relativizmus dominanciáját és egy újkori népvándorlás következményeit tapasztaljuk meg, akkor bizony nagy szükségünk van arra, és ez a közös felelősségünk is, hogy visszatérjünk az alapokhoz. Ezt az alapot jelenti Európában és Magyarországon is a keresztény kultúra. Szeretném hangsúlyozni, hogy amikor a keresztyén kultúráról beszélek, akkor nem a szűken vett keresztyén hitről, keresztyén vallásról, keresztyén egyházakról és teológiáról beszélek, nem hitvitát generálunk, és nem a gondolat-, a szólás- és a vallásszabadság területére tévedünk. A keresztény kultúra egy sokkal tágabb, de mégiscsak keresztény ihletettségű értékrend, életmód, életkeret, amely évezredes történelmi realitás itt Európában, itt Magyarországon. Társadalmi, politikai, kulturális és gazdasági tapasztalati valóság, de egyszersmind a jelen döntéseinket is meghatározó erőforrás és jövőbeli reményteljes vízió. Ez a keresztény kultúra mindannyiunk számára.

Ennek a keresztény kultúrának a jegyében Jézus születésétől számítjuk az időt mindannyian, hitre, meggyőződésre tekintet nélkül. Ennek a jegyében Jézus születésnapját, a karácsonyt ünnepeljük mindannyian a szeretet és a békesség ünnepeként. Ennek a keresztény kultúrának a jegyében fogalmazott az Európai Unió egyik atyja, Robert Schuman nagyon pontosan és szikár módon: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.”

Ebben a szellemiségben reflektált Helmut Kohl az „Aggodalom Európáért” című felhívásában erre így, idézem, egy mondatban összefoglalva: „Az alapító atyák Európájának nincs alternatívája.” S erre az értékrendre alapozta Antall József jól ismert összegzését: „Keresztény Magyarországot akartam, mert csak ennek van jövője.”

S hogy egy liberális filozófusikont is idecitáljak, a keresztény kultúra egyetemes értékrendjében szólalt meg Jürgen Habermas, a német balliberális oldal szellemi atyja Frankfurtban a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás utáni megrázó beszédében, amelyben a hit és tudás új kapcsolatáról beszélt a posztszekuláris társadalomban. Nagy alázattal fogalmazott és a liberális állam kritikáját adja, idézem: „A vallás trónfosztását a felvilágosodás kezdte meg kártékony módon… Nem létezik szeretet anélkül, hogy a másikban ismerjük meg magunkat, ahogyan szabadság sincs anélkül, hogy kölcsönösen elismernénk egymást.”

Két nappal ezelőtt egy képviselőtársunk nem ezzel a habermasi alázattal, hanem vulgármarxista pökhendiséggel, cinikusan Jézusra hivatkozva kívánta pokolba a kormányoldalt. Bibliai verseket vágott a fejünkhöz, lélektelenül, mert nem ismeri a teológia tudományának kétszer kettőjét: a Szentírásból nem mazsolázgatunk. Tudniillik a Bibliából még az a két szó is kiolvasható, hogy nincs Isten, csak éppen előtte a zsoltáros hozzáteszi: „Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten!”

Tordai Bence nem érti az idők szavát, ott ragadt a XX. században, totálisan félreérti az egészet. De legyen neki hite, vagyis ateista meggyőződése szerint, mert a keresztyén kultúra kereteibe még ez is belefér: a hitünk vagy éppen ateista meggyőződésünk szabad megvallása és vállalása; egymás tisztelete és elfogadása; a belső és külső szabadság biztosítása; a szociális elkötelezettség intézményesített lehetősége; a nők és férfiak egyenjogúsága; a szabadság és felelősség egyensúlyának valósága; két évezred kulturális, szellemi, tudományos, társadalmi, politikai és gazdasági értékrendje, teljesítménye és intézményrendszerei - mindez így együtt a keresztény kultúra.

Mi ezt a keresztény kultúrát szeretnénk nemcsak megőrizni, nem pusztán büszkén vállalni, hanem történelmi felelősségünknek eleget téve meg is védeni minden rendelkezésre álló alkotmányos eszközzel. Mert ez a keresztény kultúra olyan kipróbált múltbeli értékeket, szellemi, lelki, anyagi erőforrásokat jelent számunkra, amely garancia a megmaradásra és remény a jövendőre nézve. Mi ezért támogatjuk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) az alkotmánymódosítást, és kérjük, hogy mindenki csatlakozzon hozzánk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Szászfalvi László képviselő úr elhangzott napirend előtti felszólalásra Rétvári Bence államtitkár úr válaszol a kormány nevében. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! „Isten, áldd meg a magyart” - így kezdődik a Himnuszunk. Minden ünnepségen, lehet az nemzeti ünnep, valaminek a kezdete vagy valaminek a vége, évnyitó, évzáró, sokszor énekeltük és énekeljük el. Ez is mutatja azt, hogy mennyire mélyen beleivódott a keresztény kultúra a magyarságba, legfőbb nemzeti imánk, legtöbbet énekelt közös Himnuszunk is a Jóisten nevével kezdődik. Ebből is látszódik, hogy a magyarság számára a kereszténység miként nemzetmegtartó erő, ahogy arra az Alaptörvényünk is utal, és a Himnusz kezdő sorával kezdődik az Alaptörvényünk is.

(10.00)

Ahogy arra képviselő úr is utalt, a keresztény kultúra az európai kultúrának az alapja. Keresztény kultúra nélkül sem európai kultúra nem létezne, sem magyar kultúra nem létezne. Ez az, ami minket, egyébként európai nemzeteket is összeköt, hiszen a sokféle európai népet, népcsoportot, nemzetet szétválasztja a sokféle nyelve, szétválasztja a sokféle népszokása, néptáncai, régebbi stílusú, hagyományos öltözködése, szétválasztja a konyhája, a népmesevilága és sok minden más. De egyvalami van, ami összeköti az európai nemzeteket, és ez a keresztény kultúra, a keresztény alapon létrejött társadalmi vagy gazdasági berendezkedés. Minden más szétválasztja az európai nemzeteket, a keresztény alapon létrejött kultúra az, ami összeköti az európai nemzeteket. Ezért nincs európaiság sem kereszténység nélkül, ahogy az európai egység gondolatának kiötlője, Schuman is mondta és képviselő úr is idézte: Európa vagy keresztény lesz vagy nem, keresztény kultúra nélküli Európa nem elképzelhető, ez köt össze minket.

Alaptörvényünk Szent Istvánra is úgy utal vissza, mint aki Magyarországot a keresztény Európa részeként hozta létre, és az évszázadokban - ahogy mondtam is - a kereszténység nemzetmegtartó erő volt. Keresztények a hagyományaink, keresztények a szimbólumaink, keresztények a művészeteinknek az alapvető motívumai, keresztények az ünnepeink, keresztény az időszámításunk, keresztények a hőseink, ez tartja egyben a nemzetet. Ez a keresztény kultúra az, amelyik levegőként vesz minket körbe, észre se vesszük, de ha itt valaki körbenéz, akár ebben a teremben is, hány helyen fog találni a nemzeti címertől kezdve a koronázási jeleneten át, és bármelyik részén megy végig a nemzet templomának, itt a Parlamentnek, mindenhol keresztény alapú szimbólumokat fog találni.

Ahogy képviselő úr is utalt rá, ez nem vallási, hanem kulturális kérdés, a kereszténység egy szellemi iránytű számunkra. Ezért kerül be az Alaptörvény módosításába, ez teremti meg a nemzet kohézióját. Ez egy olyan pillanatban fontos, amikor Európában évtizedek óta az értékvesztést látjuk, és egy identitáskeresés zajlik Európában. Ebben a keresztény identitás, amely korábban evidencia volt, most iránytűként segíthet, hiszen újra meg kell fogalmazzuk, hogy milyen kultúrájú kontinens Európa, milyen kultúrájú ország Magyarország. Pontosan azért, mert egy óriási új veszély, a multikulturális társadalom, a kevert népességű társadalom az, amely ránk rúgta az ajtót 2015-ben, amely itt van Európában, és ha nem vigyázunk, Európa teljes mértékben nem keresztény kultúrájú, hanem multikulturális, kevert népességű, kevert társadalmú kontinens lesz, ami csak egy átmenet - mindnyájan tudjuk -, egy katalizátor időszak, mert a későbbiekben utána akkor a muzulmán kultúra és a muzulmán civilizáció lesz az, amelyik uralja Európát.

Keresztény alapú itt, Európában, itt, Magyarországon a férfiak és a nők egyenjogúsága, keresztény alapokon áll a családi modellünk, keresztény alapúak az üzleti életnek az alapvető szabályai, keresztény alapú a demokrácia. Nem muzulmán vagy más kultúrkörben jött létre a demokrácia, a jogállam. Ezek mind a kereszténységnek a következményei.

A kánoni jogból és sok minden más morális dokumentumból kiolvasható az az alap, az a morális alap, amiből a demokrácia létrejött. Ha nem lett volna kereszténység Európában, a világon nem jött volna létre demokrácia. Éppen ezért így minden demokratikus berendezkedésnek az alapja a kereszténység, a keresztény kultúra és a keresztény emberszemlélet, nemhiába nem más kontinenseken, más kultúrákban jött ez létre. Ahogy mondtam, keresztény alapú az emberi méltóságnak a szemlélete is, amivel a mindennapjainkat éljük vagy a szolidaritás eszméje, amely a felebaráti szeretetből indul ki.

Tiltakoznak ez ellen jó páran. Ugyanazok tiltakoznak a keresztény kultúra - amint mondtam, nem egy vallási, hanem egy identitási kérdés - Alaptörvénybe emelése ellen, akik tagadták azt, hogy van bevándorlás, akik tagadták azt, hogy van migráció, akik tagadták azt, hogy lesznek kvóták, akik ellene szóltak a kerítésnek, vagy akik tagadták azt, hogy létezik Soros-terv. Most ugyanezek az emberek ugyanúgy tagadják azt, hogy szükség van a keresztény kultúra alaptörvényi megemlítésére.

Rajtuk kívül azonban minden józan értékítélettel rendelkező magyar ember pontosan látja, hogy erre ma, egy kritikus történelmi pillanatban nagyon nagy szükség van. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   17-20   21-24   25-28      Ülésnap adatai