Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! A képviselő úr aggodalma is nagyon őszinte volt, őt is hiányoltam az elmúlt egy órában, amikor lett volna alkalma szintén végighallgatni, hogy mi is történt Lovasberényben, de boldogan ismétlem még egyszer, ma még csak másodszor.

Lovasberény valóban csodálatos hely. Azért szeretném emlékeztetni a képviselő urat arra, hogy az intézményi ágyakról egy miniszteri határozat döntött. A miniszteri határozat megszületett, a kórházakban elindultak az átalakítások. Mint ahogy arra is emlékeztetném a képviselő urat, hogy bizony vannak olyan intézmények, ahol nemcsak hogy az átalakítások indultak meg, de a fenntartók elkezdtek együttműködni, megállapodásokat kötnek, kapacitások sorsát rendezik el, törődnek a munkavállalókkal, az ő sorsukról gondolkodnak. Sőt, az átalakítás, a szocializmus megszűnése után ez az első olyan ágazat, ahol a munkavállalókat kiemelt kormányzati program, külön program segíti azt, hogy az a munkaerő, azok az orvosok, szakdolgozók, akikre bizony ott helyben nem volt szükség, merthogy ezt hozta az átalakítás, megtalálják a helyüket az egészségügyi rendszerben máshol, mert bizony ebben az ellátórendszerben szükség van rájuk.

Azért tájékoztatnám a képviselő urat - mert bizony itt a kórházakról olyan szépeket és jót mondott -, hogy milyen kórházak és milyen osztályok kerültek megszüntetésre. Volt olyan kórház, ahol 10 beavatkozásból végeztek 100-nál többet egy évben. A 10 között volt a szülés, az abortusz és a boncolás; 110 olyan beavatkozás volt, amiből 10 darabnál kevesebbet végeztek egy évben. (Folyamatos zaj.) Szeretném megkérdezni a tisztelt képviselő urat, hogy kívánna-e azon a sebészeten ön vagy bármely családtagja a hetedik lenni. Kívánja-e, hogy ilyen rutinnal, ilyen gyakorlattal lássák el önt? És ha saját magának nem kívánja, mert azt gondolom, hogy nem kívánhatja, akkor másoknak se kívánjuk ezt! (Az elnök megkocogtatja a csengőt.)

Mint ahogy érdeklődve hallgattam a kereszténydemokrata álláspontot is, amely, ha jól értem, arról szól, hogy aki gazdag és tehetős, az fizessen többet az egészségügyért, kössön külön biztosítást, kapjon jobbat, kapjon többet, a többieknek pedig jusson ez a rendszer. Ez egy elég furcsa álláspont.

Mi ezzel szemben azt gondoljuk, hogy a jelenlegi rendszert tegyük jobbá, teremtsük meg a versenyt, hozza el a verseny a jobb minőséget, és mindenki kapjon többet és jobbat a jelenlegi járulékáért. Hiszen a jelenlegi járulékért lehet többet és jobbat kapni, amit nagyon fényesen bizonyítanak azok a magánintézmények például, amelyek jelenleg is működnek az ellátórendszerben. Érdemes megnézni, hogy ugyanannyi pénzből milyen és milyen kórházak, milyen és milyen szakrendelők tudnak működni, milyen és milyen minőséget tudnak adni.

Aztán tájékoztatnám arról is a képviselő urat - erre is már többször volt alkalmam, de megteszem megint -, hogy munkacsoportok jöttek létre az egészségügyi tárcánál, olyan munkacsoportok, amelyeknek az a feladata, hogy a vegyes modell részleteit kidolgozzák. És arról is tájékoztatnám a képviselő urat, hogy bizony a vegyes modell kidolgozásában a munkacsoportokban részt vesz a szakma is, hiszen szakmai szervezeteket hívtunk meg, hogy vegyenek részt, tárgyaljanak, legyenek ott az egyeztetéseken, mondják el a véleményüket. Együtt dolgozunk, mert mi is azt gondoljuk, hogy ez bizony egyedül nem megy.

Őszintén örültem, hogy itt említette, hogy mi mindenről kell szólnia az átalakításnak. Mi azt gondoljuk, hogy arról kell szólnia az átalakításnak, hogy fennmaradjon a nemzeti kockázatközösség; hogy az eddigi, egyáltalán nem szolidáris, hanem hálapénzre épülő, rendkívül igazságtalan rendszer helyett valódi szolidaritás épüljön ki. Olyan rendszerünk, olyan egészségügyi ellátórendszerünk legyen, amely jobb minőségű ellátást hoz. Ezzel egyetlenegy valaki jár jobban: a beteg, de neki kell a középpontban lennie; a betegekről, a betegekért kell szólnia az átalakításnak. És igen, olyan rendszernek kell lennie, amely fenntartható, amelyet a jelenlegi járulékainkból fenn tudunk tartani és működtetni tudunk.

A műtéti sorban állásokat említette a képviselő úr, és csak nem bírom megállni, hogy erre ne válaszoljak. A műtéti sorban állások megszüntetésére a biztosító mellett, akár több biztosító mellett is, kiváló technikák vannak. Ennek a korlátozásának a legegyszerűbb módja egyébként az, ha a várólista bizonyos hossza felett a biztosítónak kell finanszíroznia a saját tőkéjéből a műtétre várók ellátását. Például ilyen kérdésekkel foglalkoznak ezek a munkacsoportok, ahol, mint említettem, a szakma nagyon aktívan részt vesz a munkában, adja az ötleteit, adja a véleményeit.

A találkozók a két párt között tovább folytatódnak, amikor is el kell odáig jutnunk, hogy hogyan kell működnie Magyarországon a biztosítási rendszernek, és el fogunk idáig jutni, képviselő úr.

Köszönöm szépen. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Szégyelljétek magatokat!)