Készült: 2024.05.18.03:49:18 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

67. ülésnap (2007.05.07.), 40. felszólalás
Felszólaló Dr. Horváth Ágnes
Beosztás egészségügyi miniszter
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előttihez hozzászólás
Videó/Felszólalás ideje 5:07


Felszólalások:  Előző  40  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselő úr, őszintén sajnálom, hogy nem mutatott ilyen nagyfokú érdeklődést a lovasberényi találkozó iránt az elmúlt egy órában, hiszen akkor a kérdéseit nem kellett volna feltenni, és nekem nem kellene ugyanazokat a kérdéseket még egyszer megválaszolnom, amit a miniszterelnök úr már előttem megtett. De természetesen nagyon szívesen elismétlem, hiszen valamennyiünk okulására szolgál, hogy például ne kérdezzünk olyanokat, hogy megmarad-e a nemzeti kockázatközösség. Hogyne maradna meg! Ez egy alapelv. Alapelv számunkra, a kormánypárt számára, mind a két kormánypárt számára, hogy a nemzeti kockázatközösségnek fenn kell maradnia.

Nem lehetnek kimaradók, nem lehetnek lemaradók az egészségbiztosításban. Mindenkire vonatkoznia kell az egységes nemzeti kockázatközösségnek. Mint ahogy nem kellene olyan kérdéseket sem feltenni, és olyanokkal riogatni az embereket, hogy bármilyen ellátáshoz nem jutnak hozzá vagy hozzájutnak. Hogyne jutnának hozzá! Arról kell szólni az átalakításnak, hogy a jelenleginél sokkal jobb minőségben, sokkal igazságosabban kell hozzájutni az ellátásokhoz.

Nézzünk egy picit a jelenlegi rendszerbe! Sok mindent el lehet ma róla mondani - azt, hogy igazságos, nem. Hihetetlenül nagyok a különbségek az ellátásban aszerint, hogy valaki fizet-e hálapénzt vagy nem fizet, hogy mennyi hálapénzt fizet és mire fizeti. Hihetetlen nagyok a különbségek aszerint, hogy ki melyik régiójának él az országban, hogy hol jut ellátáshoz. És hihetetlenül nagyok a különbségek aszerint is, hogy egy-egy régióban melyik kórházba kerülünk be, hogy van-e esélyünk túlélni a gyógyítást, valóban felgyógyulni és gyógyultan távozni a kórházból. Döbbenetesek a különbségek. Képviselő úr becsukja a szemét, és úgy csinál, mintha ez az eddigi egészségügyi rendszer lenne, lett volna a létező rendszerek legjobbika. Én nem így gondolom, és azt hiszem, nagyon sokan vagyunk így ebben az országban, akik nem így gondolják.

Jobb minőségű egészségügyi ellátórendszert szeretnénk, olyan rendszert, amely a betegekről szól, amely a betegekért van. Hiszen betegek nélkül, és nem a betegek gyógyítására szerződött, nem azt szolgáló egészségügyi rendszernek mi értelme van? Ez kell hogy a rendszer értelme legyen: jobb minőségű szolgáltatást adjon, egyenlő szolgáltatást. Az egyenlőn nem azt értjük, hogy ugyanarra a szolgáltatásra van szüksége egy magas vérnyomásban szenvedő nyugdíjasnak, mint, mondjuk, egy vakbélműtétre váró fiatalnak, de két vakbélműtétre váró ugyanolyan minőségű ellátást kapjon, két idős cukorbeteg ugyanazt a szintű kivizsgálást, ellátást, diagnosztikát kapja meg, függetlenül attól, hogy hol él az országban. Erről szól az igazságosság, és ennek a rendszernek úgy kell működnie, hogy fenntartható is legyen, hiszen ahhoz, hogy igazságos legyen, mindenkinek ugyanazt tudjuk adni, arra van szükségünk, hogy a jelenleg rendelkezésre álló forrásokat jól használjuk fel, és teremtsünk arra lehetőséget, hogy többletforrás kerüljön a rendszerbe.

A képviselő úrnak is csak azt tudom mondani, hogy érdemes lenne elolvasni azt a rengeteg anyagot, amely elkészült, azt a rengeteg konferenciaanyagot végigolvasni, végigtanulmányozni, ahol bizony számos kérdést végigvitattunk, és amely kérdéseket megvitattunk most vasárnap Lovasberényben is. Vannak közös pontok, amik nagyon hasznosak, hiszen tudjuk, hogy szükség van a reform továbbfejlesztésére, nem állhatunk itt meg, el kell érnünk, hogy ez a reform valóban végigmenjen a teljes ellátórendszeren. Szükséges a háziorvosi rendszer átalakítása, a járóbeteg-szakellátás felülvizsgálata, szükség van fejlesztésekre, a népegészségügyi programok aktívabb művelésére, aktívabb működtetésére. És még egy dologra szükség van véleményünk szerint: versenyre. Kell az ellátórendszerben a verseny. A szolgáltatók versenyezzenek, és a verseny tárgya a minőség legyen. Az, hogy ki milyen minőségű szolgáltatást nyújt, eszerint juthasson a betegellátóhoz.

A Szabad Demokraták Szövetsége azt gondolja, hogy szükség van a biztosítási piacon is a versenyre. Egyetértünk a szocialistákkal abban, hogy szükség van valamiféle-fajta finanszírozási módosításra, meg kell jelenni a finanszírozási rendszerben a magánbiztosítóknak is, az arányon és a mértéken van még köztünk vita. Meg kell találnunk azt az egyensúlyt, ami a legjobb eredményeket hozza, a legtöbb egészséget, a legtöbb minőséget hozza a magyar biztosítottaknak. Ilyen rendszeren dolgozunk, dolgoznak a koalíciós pártok jelenleg, és ilyen rendszerekről egyeztetnek.

Én azt gondolom, természetes, hogy vannak még viták köztünk, és zajlanak a viták, hiszen a legjobb megoldásra törekszünk, arra, ami a jelenlegi Magyarországnak tudja a legtöbbet hozni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  40  Következő    Ülésnap adatai