Felszólalás adatai

CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Őszintén szólva, e részletes vita hallgatása közben folyamatosan zavarban voltam. Azt hittem az általános vita végén, hogy a lényeges kérdésekben ötpárti megállapodás van. Ezért is volt, hogy a kormány a 24 beterjesztett módosító indítványból 8-at támogatott, ebből 7 ötpárti megállapodás alapján került benyújtásra. Azt hittem, hogy a lényeges kérdésekben, úgy tűnik, egyetértünk. A részletes vitából pedig az derült ki, hogy néhányan még vívják most is a világháborút, miközben már régen megkötötték a békét a háború végén, csak akik vívják a háborút, azok ezt vagy elfelejtették, vagy nem tudnak róla, vagy tudnak róla, de úgy gondolják, a napirendet kell használni a szokásos mondandók elmondására is. Úgy tűnik, hogy éppen ezért néhány röptét a papagájkommandó tett itt a teremben. Ezért aztán elnézést is kérek, hogy kénytelen vagyok ezekre is reagálni a vitazáróban, mert egyébként nem tettem volna.

Az első ilyen: azt szeretném kérni a képviselőtársaimtól, hogy valóban a KSH adatai alapján ítéljék meg a magyar munkaerőpiac helyzetét. Ez az egy mondat az, amiben egyetértek Borsos képviselő úrral, az összes többiben viszont nem. Ezek szerint a képviselő úr és Mátrai Márta képviselő asszony az adatokat szelektíven olvassa a KSH jelentéseiből. Szeretném elmondani önöknek, hogy ha nem tudnák, vagy nem olvasnák, vagy csak kiragadott adatokat találnának meg az asztalukon, hogy a Központi Statisztikai Hivatal három alapadatot tesz közzé minden hónapban a 15-74 éves korosztályra mintavételes eljárásban, függetlenül a regisztrációtól, kedves Mátrai Márta képviselő asszony, mintavételes eljárásban a foglalkoztatottak számát, a munkanélküliek számát. Ez a kettő együtt adja az aktívak számát, és a harmadik adat pedig az inaktívak száma. Ha ezeket meg tetszenek nézni 2002 májusától, amikor önök befejezték a kormányzást, és megnézik most, akkor azt fogják látni, hogy az inaktivitásból 170 ezer embert hoztunk ki az elmúlt öt esztendő alatt, azok közül, akik egyébként nem voltak jelen a munkaerőpiacon sem álláskeresőként, sem foglalkoztatottként. Önök előszeretettel nem beszélnek ezekről az emberekről, mert négy évig mást sem csináltak, mint mindenkit megpróbáltak ebben kinyomni, aki munkanélküli, hogy javítsák a munkanélküliség statisztikai adatait.

Ebből adódik az egyébként valóban, amit Göndör képviselő úr mondott, hogy Magyarország az a csodaország, ahol egyszerre növekszik a foglalkoztatás és a munkanélküliség, merthogy az inaktivitás csökken. Ezt a hármat kell mindig megnézni. Ha most megnézzük egyébként az elmúlt egy év adatait, a most legutóbb közzétett KSH-adatokat, hogy ez a három adat hogy nézett ki egy év távlatában, tehát nem 2002-höz képest, mert azt is megnézhetjük, 2002-höz képest 62 ezer emberrel több dolgozik. 2002-höz képest 170 ezerrel kevesebb az inaktív. Igen, kétségtelen, 2002-höz képest több a munkanélküli is, nem is kicsivel, majdnem 100 ezer fővel. Pontosan ebből adódik ez a két szám.

Ha megnézzük a 2006-os első negyedévi és a 2007-es első negyedévi adatokat, akkor azt fogjuk látni, hogy nőtt a foglalkoztatottság, azt fogjuk látni, hogy 0,2 százalékkal csökken a munkanélküliség, és azt fogjuk látni, hogy tovább csökkent az inaktivitás, nőtt az aktivitás. Azt szeretném kérni tehát, hogy valóban a KSH-adatok alapján vitatkozzunk így a késő esti órán is, és ne szelektíven, hanem az összes adatot nézzük meg, és ezek után vonjunk le következtetést a munkaerő-piaci folyamatokról. Különösen Borsos képviselő úrtól elvárható, aki azért jó néhány évet eltöltött a munkaügy szolgálatában, hogy ne csippentsen néhány adatot, ami neki úgy politikailag kedvez, hanem valamennyi adatot együtt kezelje, és reálisan állapítsa meg a munkaerő-piaci folyamatokat. (Borsos József: Én látom ezeket az adatokat!)

A másik: örömmel vettem Mátrai Márta nyíltszíni, többször megfogalmazott önkritikáját, akihez Almássy Kornél is egy kétperces hozzászólással csatlakozott. Nem tudom másnak venni a családi pótlék emelésével kapcsolatos megnyilvánulásaikat, mint nyíltszíni önkritikának (Dr. Mátrai Márta: Szó nincs róla!); annak a bevallását, hogy rosszul csinálták '98 és 2002 között, hogy egyetlen fillérrel (Borsos József: Jeleztem, hogy nem értek vele egyet.) sem emelték a családi pótlékot. Bizonyára ennek a lelkiismeret-furdalásnak az eredménye az, hogy most elmondják, hogy mennyire kellene emelni a családi pótlékot, és mennyire nem veszik észre, hogy 2002-ben az volt az első dolga az akkor hivatalba lépett kormánynak, hogy nemhogy inflációkövetővé, hanem vásárlóértékben erősebbé tegye a családi pótlékot, hogy az elmúlt esztendőben megduplázza a családi pótlékot, hogy elkezdje a differenciálást. Az önök összes tevékenysége az volt, hogy a legnagyobb jövedelmű 5 százaléknak visszaadták a családi pótlékot, és egyébként meg még olyan feltételekhez kötötték, hogy ne is mindenki férjen hozzá. (Dr. Mátrai Márta: Aki dolgozik, még meg is büntetik!)

Ez volt az összes áldásos tevékenységük, mert négy év alatt nem volt idejük emelni egy árva fillért sem. Én ezt nyíltszíni önkritikának és beismerésnek vettem ebben a vitában. Nagyon köszönöm, hogy megtették (Dr. Mátrai Márta: Nem mondtam ilyet!), így legalább mindenki számára nyilvánvaló, hogy mégiscsak van értelme a magyar demokráciának, a váltógazdaságnak, mert ha valaki ellenzéki lesz, akkor hirtelen megokosodhat, hirtelen észrevehet olyan összefüggést, amit négy évig kormánypárti képviselőként nem vett észre (Dr. Mátrai Márta: Részletes vita van!), és lánglelkűen tud olyan javaslatokat tenni, amit egyébként négy évig egyetlenegyszer sem fogalmazott meg a parlamentben. Nagyon köszönöm, mert ez a magyar demokrácia értékét, értelmességét bizonyítja, és bizonyítja azt, hogy bizony, van értelme önkritikát is gyakorolni öt év után is.

Azt szeretném kérni, hogy Ferge Zsuzsa köpönyegébe ne bújjunk bele, egyikünk se, sem az ellenzéki képviselők, sem a kormánypárti képviselők. (Dr. Mátrai Márta: Szégyelli?) Ferge Zsuzsának megvolt a véleménye az 1998-2002 közötti időszak kormányának szociálpolitikájáról.

(22.20)

Olvasható interjúkban, elemzésekben, kötetekben, ne tessék ezt elhallgatni, igen kemény kritikával illette az akkori kormány szociálpolitikáját. Ezt is tessék néha idézni! (Dr. Mátrai Márta: A mostani kormányról van szó.) Nem kell belebújni most se a köpönyegébe, és egy rövid távú programot behúzni egy stratégiába, egy teljesen más műfajba, csak idézném magát a professzor asszonyt a legutóbb megjelent interjújából: "Pártolom az árkok betemetését, ezért elfogadtam a Fidesz nőtagozatának meghívását a konferenciára. Szakkérdésekben voltak viták, de alapvetően egyetértettünk abban, hogy szükség van a programra. Ezt követően nagyon meglepődtem, amikor azt hallottam, hogy a nőtagozat elnöke, a Fidesz alelnöke, Pelczné Gáll Ildikó nagyon programellenes beszédet mondott a parlamentben." Ne tessenek tehát úgy feltüntetni, hogy Ferge Zsuzsa magukkal ért egyet! Ferge Zsuzsa értékben, bizonyos kérdésekben egyetértett önökkel, de amit itt produkáltak a parlamentben, azzal nem értett egyet, tanúskodik erről az interjú. (Borsos József: Meg kell kérdezni!)

No, tehát visszatérve azért mégiscsak a kormányhatározat tervezetéhez - mert nem akarnék ebbe a vágányba beragadni, mint ahogy néhány beragadtak -, még annyit azért Mátrai Márta képviselő asszonynak kell hangosan is mondanom, nemcsak bekiabálva, hogy amit hiányolt részmunkaidős szabályozást, távmunkás szabályozást, az 2003 óta benne van a munka törvénykönyvében. Magyarország volt az első tagország az Európai Unió tagországai közül, amely törvénybe iktatta a távmunka-szabályozást 2003-ban annak a 2002-es távmunka-megállapodásnak az alapján, amely az Európai Unióban a munkavállalók és munkáltatók között köttetett. Az első tagország voltunk tehát még nem is uniós tagállamként, amely a munka törvénykönyvében ezt a megállapodást szabályozási szintre emelte. Benne van, tessék elolvasni, és akkor majd nem tetszik hiányolni olyanokat, amik benne vannak a munka törvénykönyvében. Nem árt ilyenekben tájékozódni, mielőtt beszélünk valamiről! (Dr. Mátrai Márta: Nem lehet használni! - Borsos József: Csak használhatatlan, az a baj!)

Ami márpedig a lényegi kérdéseket illeti, azt gondolom, hogy azokkal a módosító indítványokkal is - láttam jó néhány kapcsolódó módosító indítványt is -, amelyek ennek környékén fogalmazódnak meg, a parlamenti patkó minden oldalán jelen lévő vagy jelen nem lévő, de a szavazáskor majd jelen lévő képviselők egyetérthetnek, és persze fennmarad majd jó néhány vitás pont, amiben nem fogunk egyetérteni, akár a gyermekek után járó szavazójog kérdésében, akár bármi más ügyben. Ezek megmaradnak véleményként vagy véleménykülönbségként, de azt gondolom, hogy egy ilyen stratégiai program esetén az a lényeg, ami összeköt minket, és nem az, ami szétválaszt. Meglehetősen nagy értékfelületen találtunk olyan pontokat, amelyek összeköthetnek bennünket, és én ezt végül is a vita pozitív eredményének, végkicsengésének tartom.

Azt a vitát, ami a rövid és hosszú táv kérdését illeti, a benyújtott országgyűlési határozati javaslat néhány pontjának visszaidézésével és a vita néhány pontjának visszaidézésével szeretném megpróbálni egyensúlyba hozni. Abban nincs vitánk, hogy egy stratégia akkor ér valamit, ha hozzákapcsolódóan rövid távú cselekvési programok, cselekvési tervek is készülnek, különben fabatkát se ér; ezt nem vitatja senki, ebben szerintem nincs vita ellenzék és kormánypártiak között. Az a kérdés, hogy ezt egy dokumentumba kell-e vegyíteni vagy sem, ez a vitapont. Önök megpróbálják összevegyíteni a kettőt, mi meg azt mondjuk, hogy most fogadja el az Országgyűlés a stratégiát; nem parlamenti kormányzás van, hanem a parlament felhatalmazása alapján a kormány készítse el a cselekvési tervet. Ezért támogattuk például a 8. módosító indítványt, amely ennek határidőt szab, és nemcsak úgy általában fogalmaz. Azt mondjuk, hogy sokkal precízebb legyen a rövid távú cselekvési terv, mint ami beidézett dokumentumként jelenik meg, merthogy a 2. pontja az országgyűlési határozatnak azt mondja, hogy "a szükséges jogszabályi, szakmai, szervezeti feltételek kidolgozásának feladatait, felelőseit, közreműködőit a határidők és a szükséges források megjelölésével". Mindez abban a rövid távú citátumban, amit önök beletennének ebbe a stratégiába, nincs benne se forrás, se felelős, se határidő, semmi az égadta világon. Ezért aztán nagyon rossz lenne, ha egy ilyen rövid távú fejezet lenne csak, mert pontosan ezeket a lényegi pontokat nem tartalmazná, amit előír majd a 2. pont.

A másik, hogy a határozati javaslatnak - lehet, hogy eddig ez nem volt kiolvasható belőle - volt egy olyan üzenete, sugallata is, hogy jobb, ha a politikusok ettől egy picit távolabb tartják magukat, és nem használják föl kicsinyes politikai vitáikra ezt az egész ügyet, a gyermekesély vagy a gyermekszegénység ügyét. Ezért is van az a határozati javaslat 6. pontjában, hogy dolgozza ki a kormány az egész monitoringrendszert, de úgy, hogy az civilek, szakértők közreműködésével történjen. Vagyis ne a politika üljön tort a gyerekek helyzetén kétpercenként, nyolcpercenként és minden egyes alkalommal, amikor végre a kezébe keveredik, hanem legyen ez független szakértők dolga, akik a programban benne lévők indikátorok, mutatók alapján vizsgálják a program előrehaladását. Ez a dolog lényege, hogy próbáljunk meg mi együtt, politikusok egy lépést hátrébb lépni, hogy a politikai vitáinkat a direkt politikai napirendeknél és témáknál folytassuk le, és próbáljuk nem eszközként használni a gyerekek helyzetét a politikai vitáink újra és újra kibontakoztatásához.

És van egy praktikus oka annak, hogy miért nem értettünk egyet ennek a más célra készült, más műfajú dokumentumnak az ilyen egyszerű belevágásával a stratégiába. Nevezetesen az, hogy ez egy koherens, szakmai értelemben, tartalmilag pontosan olyan jól szerkesztett dokumentum, hogy ha ebbe ezt a rövid távú dokumentumot belecitáljuk, akkor lényegében mindent megismétlünk még egyszer valamilyen módon, hol hosszú távú, 25 éves dimenzióban, hol 3 éves dimenzióban. Ilyen liftezés a 3 éves és 25 éves dimenzió között használhatatlanná tesz egy ilyen dokumentumot, ezért maradtunk annál, és ezért is szólt így a támogatásunk a kormány nevében a módosító indítványokhoz, hogy ez most a stratégia, a 25 éves dimenzió, a 25 éves időtáv tennivalóit fogalmazza meg, és a kormány dolga a 3 éves cselekvési terv megfogalmazása.

Természetesen erről bármikor kérdéssel, interpellációval, bizottsági meghallgatással, bizottsági tájékoztató kérésével, és nem mondom végig az összes parlamenti műfajt, tájékozódhat bármely képviselő, bármely parlamenti bizottság, annak érdekében, hogy nyomon kövesse a program megvalósulását.

Befejezésül tisztelettel köszönöm képviselőtársaimnak - üljenek akár a kormányzati oldalon, akár az ellenzéki oldalon - azt az energiát, időt, amelyet a program tárgyalásába fektettek, azt az egyetértési szándékot és tárgyalási szándékot, amely ahhoz vezet reményeink szerint, hogy ezt a programot a parlament egyhangúlag fogadja el, hogy belássa, fontosabb az, ami minket összeköt, mint ami elválaszt.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)