Felszólalás adatai

KOVÁCS KÁLMÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A kiotói jegyzőkönyv célja hat üvegházhatású gáz kibocsátásainak globális csökkentése, aminek elérése érdekében a fejlett és átalakuló gazdaságú országok azt vállalták, hogy a 2008 és 2012 közötti időszakban átlagosan legalább 5,2 százalékkal csökkentik az ilyen típusú gázkibocsátásukat. Magyarország 6 százalékos kibocsátáscsökkentésre kötelezte magát az 1985-1987-es évek átlagához képest.

Ez a törvényjavaslat egy kiemelkedően fontos témáról szól, hiszen a jelenleg ismert bizonyítékok nem hagynak kétséget afelől, hogy az éghajlatváltozás bolygónk egészére kiterjedő globális veszély, amely sürgős, globális méretű választ kíván az emberiségtől. Az éghajlatváltozás világszerte hatással lehet az emberek mindennapi életére, s nemcsak a vízellátás, az élelmiszer-termelés és az egészségügy területén, hanem valamennyi közösségi és egyéni életforma minden részletében. A Föld felmelegedésével emberek százmillióit fenyegeti éhezés, az ivóvízkészletek csökkenése és árvízveszély. Ezt az ENSZ legutóbbi tanulmánya, a februárban megjelent, mintegy 1700 tudós által elkészített tanulmánya tartalmazza.

Ahogy a tanulmány fogalmaz, a XX. század a technikai fejlődés évszázada volt, a XXI. század azonban a korlátozott források, a korlátozott erőforrások évszázada lesz, és ez nemcsak energiaforrást, nemcsak az ásványok szűkülését jelenti, hanem a vizek, a természetes, élő környezet mint forrás, mint erőforrás korlátozott rendelkezésre állását. Amennyiben a kibocsátás csökkentése érdekében nem teszünk lépéseket, a légkörbe jutó üvegházhatású gázok koncentrációja már akár 2035-re elérheti az iparosodás előtti érték dupláját, ami gyakorlatilag a Föld átlagosan több mint 2 Celsius-fokos felmelegedésével egyenértékű. Az elmúlt száz évben az átlagos földi hőmérséklet majdnem 0,7 Celsius-fokkal emelkedett, és hosszabb távon több mint 50 százalék esély van arra, hogy ez a felmelegedés meghaladja az előbb említett 2 Celsius-fok helyett akár az 5 Celsius-fokot is.

Azt már bizonyosan állíthatjuk, hogy ez a felmelegedési folyamat a következő évtizedek jellemző és megállíthatatlan folyamata lesz. A kérdés az, hogy az emberiség által végzett további tevékenység milyen hatással lesz a folyamatokra. Egy ilyen mértékű hőmérséklet-növekedés egyelőre felmérhetetlen kockázatot hordoz, hiszen ez a legutóbbi jégkorszak óta a máig bekövetkezett átlagos felmelegedéssel egyenértékű változásnak felel meg.

Bár az éghajlatváltozás hatásai legerősebben az alacsonyan fekvő tengerparti és szigetországokat fenyegetik első ütemben, de Európában és ezen belül Magyarországon is számíthatunk és számítanunk is kell - sajnos - negatív következményekre. A 2 Celsius-fokos globális átlaghőmérséklet-növekedés esetén is az időjárási szélsőségek, árvizek, aszályok, viharok gyakoriságának növekedésével, a mezőgazdasági termőterület csökkenésével, illetve átalakulásával, valamint súlyos, a 2003-as hőhullámhoz hasonló egészségügyi hatásokkal kell rendszeresen számolnunk a jövőben. A 2 Celsius-fokot meghaladó növekedés esetén az éghajlatváltozás hatásai katasztrofális mértékűre nőhetnek.

Köztudott az is, hogy az európai viszonylatokon belül Magyarország, elsősorban a Kárpát-medence különleges éghajlati fekvése miatt kiemelten veszélyeztetett területnek minősül, a várható európai átlagos hőmérséklet-növekedést 0,5-1,5 százalékkal várhatóan meg fogja haladni. Ugyanígy az elsivatagosodás, az aszályosodás veszélyeztetettsége a Kárpát-medencében lényegesen nagyobb, mint az európai átlag.

Ennek megfelelően tulajdonképpen a kiotói jegyzőkönyv arról szól, hogy hogyan, milyen módon tud az emberiség hozzájárulni ahhoz, hogy ezek a folyamatok - legalábbis az emberi tényező oldaláról - csökkenthetőek legyenek, legalább csökkenjen a változás, ami most a légkörben és az éghajlatban lezajlik, illetve az ember mindent tegyen meg a saját oldaláról, hogy ez a változás az emberi vonatkozások szempontjából ne gyorsuljon fel. Tetteink a most elkövetkezendő évtizedekben a gazdasági és szociális élet terén a XX. századi nagy gazdasági visszaesésekhez - amelyeket elsősorban a világháborúk és a gazdasági válság okoztak - és súlyos zavarokhoz hasonló folyamatot eredményezhetnek, tehát éppen ezért nem mintegy, hogy a következő tíz-tizenöt-húsz esztendőben milyen programok, beruházások valósulnak meg annak érdekében, hogy ezeket a változásokat csökkentsük vagy adott esetben talán visszafordíthatóvá tegyük.

(19.30)

Az éghajlatváltozás nemzetközi választ követel, amely a hosszú távú célok közös megvalósításán alapul. Ez a törvényjavaslat az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményéhez kapcsolódó, az 1997-ben elfogadott kiotói jegyzőkönyv szabályainak és a kapcsolódó európai uniós szabályoknak az átvételét szolgálja. A kiotói jegyzőkönyvet 168 ország ratifikálta, köztük fejlett ipari és fejlődő országok vállalták az éghajlatváltozás káros hatásainak megelőzését, enyhítését szolgáló nemzetközi erőfeszítésben való részvételt.

Komoly politikai vita, világpolitika vita éppen néhány országnak, köztük az Egyesült Államoknak az az álláspontja, amely egyelőre a jegyzőkönyv nem aláírását eredményezte. A jegyzőkönyv 2005. február 16-án ennek ellenére hatályossá vált, így meg kell teremtenünk itthon, Magyarországon is az abban vállalt kötelezettségek teljesítésének jogi, intézményi hátterét is. Ezek létrehozása nélkül egyenlő félként nem tudunk részt venni a közös nemzetközi fejlesztésekben, a kibocsátási egységekkel való nemzetközi gazdálkodásban, amely intézkedések mind a globális üvegházhatású gáz kibocsátásának csökkentését célozzák.

Mindemellett fontos megjegyezni, hogy a törvényjavaslat a jegyzőkönyvből adódó nemzetközi kötelezettségek mellett az európai uniós normáknak való megfeleltetést is szolgálja. Így előírja a kibocsátások csökkentésével és várható szintjének alakulásával kapcsolatos nemzeti program megalkotását, és lehetőséget teremt a 2008 és 2012 közötti időszakra vonatkozó nemzeti kiosztási terv kihirdetésére is. Természetesen a kiotói jegyzőkönyvvel kapcsolatos törvény összefüggésben van a fosszilis energia háttérbe szorításával, a megújulóenergia-termelés és -felhasználás növelésével.

Az Európai Unió 2020-ra nemcsak a szén-dioxid-kibocsátás, illetve további üvegházhatású gázok kibocsátásának jelentős csökkentését határozta el és célozta meg, de 2020-ra a megújuló energia felhasználásának arányára is a 20 százalékos célt tűzte a tagországok elé. Ez a kérdés ma már nemcsak a környezetvédelem ügye. A globális probléma helyben, lokálisan vár megoldásokra. A további környezetrombolás megállítása és a kialakult, kialakuló helyzethez, változáshoz való alkalmazkodás mindannyiunk közös érdeke. Épp ma, itt a parlamentben került szóba például a Duna-Tisza közi hátság ügye, mint az európai elsivatagosodás egyik jellemző példája. Ez az elsivatagosodás, ez a folyamat a következő évtizedekben - már tudjuk, nemcsak valószínűsíthetjük, hanem tudjuk - világjelenség lesz. A Duna-Tisza közi hátság problémája tehát nemcsak hazai ügy, hanem európai ügy, bár itt lokálisan nekünk kell megoldanunk, egy globális probléma része.

Nyilván nemcsak a vízpótlást, hanem a gazdálkodás megváltozását, az agrár-környezetgazdálkodás bevezetését, egyáltalán életkörülmények, változásokra való reagálások, ezek azok a címszavak, amelyek a következő időszakot jellemezni fogják. Mert igen, tisztelt képviselőtársaim, a kiotói jegyzőkönyv törvénybe iktatása nemcsak egyszerűen egy gazdálkodási kérdés, nemcsak a szén-dioxid-kereskedelem lehetővé tétele, hanem egy szemléletváltozás megjelenése, amit a zöldtárca a "Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan!" szlogenben fogalmazott meg. Mert itt a globalitás nem szitokszó már, hanem korunk velejárója, mint ahogy a lokalitás, a helyi megoldás sem egy rossz értelemben vett nacionalizmus, hanem olyan egészséges lokálpatriotizmus, amely azt mondja, hogy mindannyiunkon, egyéni felelősségvállalásunkon is múlik a jövőnk. A környezettudatos gondolkodás nem a környezetvédelem ügye tehát, hanem mindannyiunké. Éppen ezért ez a törvényjavaslat is nem a zöldtárca, a környezetvédelmi tárca és nem a kormány ügye, mint ahogy a fenntartható fejlődés vagy a versenyképesség újragondolása sem, hiszen jövőnk kérdése függ attól, hogy a magyar gazdaság mennyire tud megújulni, hogyan lesz versenyképes a következő évtizedekben.

Ez a törvény természetesen jogi értelemben fontos elemeket hoz be, létrehozza a kiotói kibocsátáscsökkentési egységet mint kincstári tulajdonban lévő vagyonértékű jogot, összekapcsolja a már működő európai uniós kísérleti rendszer szabályait a kiotói rendszerével, rendelkezik a kiotói kibocsátáscsökkentési egységek értékesítési és bevételek felhasználási kereteiről, és rendelkezik a kiotói folyamattal kapcsolatos nemzeti éghajlat-változási stratégia elkészítéséről.

Még egy kérdés: miért most? Miért most terjesztettük elő? 2005 és 2007 között az Európai Unió által létrehozott, kizárólag az európai tagállamokra vonatkozó szén-dioxid-emissziókereskedelmi rendszer működött, működik a maga sajátos szabályaival. 2008-ban indul az egész kiotói rezsimhez kapcsolódóan, tehát az összes csatlakozó országot érintően a végrehajtási, beszámolási, elszámolási időszak a maga nemzetközi szén-dioxid-emissziókereskedelmi eszközeivel. Erre készülünk fel ezzel a törvénnyel, új fogalmakat bevezetve, másrészt a hazai jogrendszerben is összekapcsoljuk az uniós szisztémát és az ENSZ kiotói rendszerét.

Ezért kérjük tisztelt képviselőtársaimat, támogassák ezt a törvényjavaslatot, hiszen az éghajlatváltozás káros hatásainak csökkentése nemcsak nemzetközi jogi vagy közösségi jogi feladatunk, hanem a jövő nemzedékek irányába vállalt kötelezettségünk. Mindezekre tekintettel kérem a javaslat támogatását.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.)