Felszólalás adatai

DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Látják, ez a különbség: önök intézményfinanszírozásról, makrogazdasági adatokról, egészségügyi piacokról beszélnek, azért aggódnak - mi pedig életekért aggódunk. Önök arról beszélnek, hogy majd milyen jó lesz, amikor a piacot bevonják az egészségügyi ellátásba; mi arról beszélünk, hogy milyen szomorú az, amikor kórházba szállítás közben meghal egy beteg a mentőautóban. Önök arról beszélnek, hogy milyen jó lesz majd az, amikor a piaci logika teret hódít az egészségügyi ellátásban; mi arról beszélünk, hogy milyen szomorú az, amikor két súlyosan mérgezett gyerek közül az egyik nem fér fel a mentőhelikopterre, őt az édesanyja viszi autóval, és még így is előbb odaér a kórházba, mint az, aki helikopterrel megy, mert a helikopternek le kell szállnia tankolni. Önök arról beszélnek, hogy milyen jó lesz majd harminc-negyven év múlva; mi pedig arról a balassagyarmati betegről beszélünk, akit előbb Salgótarjánba, aztán Vácra, majd pedig Kistarcsára küldenek egy fémdarabbal a szemében, mert senki nem tudja, hogy valójában hol kellene ellátni. Ez az igazi probléma, miniszterelnök úr. Teljes a káosz mára az egészségügyben.

Önök öt éve vannak kormányon. Öt évvel ezelőtt - ha az akkori miniszterelnöküknek lehetett hinni - az egyik legsúlyosabb probléma az volt, hogy a kazincbarcikai kórházban rozsdás a cső; nyilván emlékeznek rá. Akkor az 1998 és 2002 közötti kormánynak volt egy olyan népegészségügyi programja, amelyet az ENSZ szakosított szervezete, a WHO referenciaanyagként fogadott el. Önök ezt hatályon kívül helyezték, eltüntették, nem tudom, mit csináltak vele, és a helyzet az, hogy ma már nem arról van szó, hogy van-e a kórházban rozsdás cső, hanem arról, hogy vissza lehet-e még hozni az egészségügyi ellátórendszert olyan szintre, hogy ne haljanak meg emberek. (Zaj a kormánypárti oldalon.) Amikor egy 81 éves beteg szemhályogműtétje szeptember közepére van beütemezve, amikor daganatos betegeknek hónapokat kell várniuk az ellátásra, akkor beszélhetünk ködös és rózsaszín távlatokról, de ennél sokkal súlyosabb a probléma. A helyzet az, hogy alapvetően összeomlóban van az egészségügyi ellátás.

Akik ma falun élnek, és korábban tíz kilométerre volt kórház, ma pedig harminc-negyven kilométerre van tőlük, és hegyen kell átmenniük - miniszterelnök úr, ön tudja, hogy télen milyen nehéz a Bakonyon átmenni vagy a Cserehátból milyen nehéz eljutni kórházba, ahol tizenhét település fekszik az ötven kilométeres kötelező ellátási körzeten kívül -, nos, ezek az emberek nem úgy élik meg az egészségügyi átalakítást most, mint az életminőségük javulását. A középvárosokban, ahol bezárják a kórházat, ahol már most elárverezik az orvosi segédeszközöket, ahol a nemrégen felújított szülészet-nőgyógyászatot helyezik lakat alá önök az úgynevezett reform szellemében, ott az emberek nem úgy élik meg, hogy az életminőségük most javul, nem úgy élik meg, hogy egy európai Magyarország felé haladnak, hanem úgy élik meg, hogy önök tönkretették az egészségügyet. Úgy élik meg, hogy önök folyamatosan tönkreteszik az emberek életminőségét, rosszabbá vált az élet mára Magyarországon, mint amilyen akkor volt, amikor önök átvették a kormányt. Nem tudnak kormányozni, miniszterelnök úr! Nem értenek a kormányzáshoz! Nem képesek a kormányban sem rendet tartani, naponta következnek a koalíciós válságok, állandó a koalíciós vita, ön azt se tudja, mikor melyik miniszterének jár le éppen a mandátuma és cserélik le egy másikra, és az országban szakpolitikai szinten sem tudnak rendet tartani. A kormányzati politikájuk egy nagy csőd. Az egészségügyi reform - amit önök reformnak neveznek - mára bebizonyosodott, hogy csődben van. A hivatalban lévő egészségügyi miniszter ars poeticája az, hogy stabilizálni kell az egészségügyi reformot. Miért kell stabilizálni az egészségügyi reformot, ha az önök szerint annyira jó eredményeket hoz? Azért kell stabilizálni, mert csődben van az egész, vizitdíjastul, az ellátási rendszer átszervezésétől kezdve. Az emberek rosszabbul élnek, és ha járnak az országban, mennek bárhova, mindenütt azzal találkoznak, hogy mindenki el van keseredve. Nem jó irányba halad ez az egész ügy.

Arra kérem önöket, hogy térjenek észhez, valóban stabilizálják az egészségügyet, szervezzék újra az ellátást, alakítsák át a kórházi ellátásokat, mert ez a rendszer most így, ahogy van, nem jó. Vizsgálják felül az egészségügyi reformot, amíg még nem késő!

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)