Felszólalás adatai

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek az ilyen típusú viták nem jó viták, mert a végén majd még arról fogunk vitatkozni, hogy jól élnek-e a nyugdíjasok, pedig persze nem élnek jól a nyugdíjasok. A nyugdíjas fogyasztói kosár, magam úgy emlékszem, hogy a 2002-es kormányalakítást követően a nyugdíjasok kérése volt, hogy ha már az előző kormány nem tette, akkor legalább ez vegye figyelembe a nyugdíjak emelésénél. Hát, hitvitába keveredtünk, mind a ketten utánanézünk, képviselő úr. (Dr. Aszódi Pál: Én voltam az előterjesztője.) Íme, az ön kérései mennyire teljesülnek a szocialista-liberális kormány alatt. (Derültség.)

De az az érdekessége a vitának, hogy feláll valaki a nyugdíjasok nevében, és azt mondja, hogy miért terheljük a nyugdíjasokat. Tényleg nehéz dolog. Aztán feláll valaki a vállalkozók nevében, miért terheljük a vállalkozókat. Aztán feláll valaki a fiatalok nevében, hogy miért terheljük a fiatalokat. Aztán feláll valaki a közalkalmazottak nevében, hogy miért őket terheli a csomag. A végén eljutunk odáig, hogy mindenki szívhez szóló üzeneteket küld a különböző társadalmi csoportoknak, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy ezek együtt, mi vagyunk az ország. És amikor elrontottunk valamit, megjegyzem, próbáltam a felszólalásomban emlékeztetni rá, hogy több pénzt költöttünk el annál, mint amennyi rendelkezésünkre áll, ez a mi felelősségünk egyébként, és amikor megpróbáljuk ezt helyretenni, akkor sajnos a jövedelemtulajdonosok nem tudják ennek a következményei alól kivonni magukat.

Három jövedelemtulajdonos van, a költségvetés mint az állam, a lakosság és a vállalkozások. Azon lehet vitatkozni, hogy hogyan osztjuk el közöttük a terheket, jó lenne az államra többet terhelni, csak úgy tűnik, hogy nem lehetett, de ezért áll elő az a helyzet, hogy minden csoport érintett, és minden csoport nevében persze keményen fel lehet lépni, csak ebből megoldás soha nem lesz. (Taps a kormánypárti padsorokban.)