Felszólalás adatai

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Molnár Albert és Kuncze Gábor megszólalásai közé helyezem magam. Molnár Albert arra vállalkozott szocialista vezérszónokként, hogy szinte minden egyes előttünk álló adótételről mondjon néhány szót, és megpróbálta megmagyarázni az elkövetkezendő törvény indokoltságát. Talán a legnehezebb kísérlete akkor volt, és akkor szenvedett a legtöbbet, amikor arról győzködte az evásokat, hogy még mindig nagyon jó lesz nekik, mert lehetne persze sokkal rosszabb, ha még jobban megemelték volna a fizetendő adót.

Kuncze Gábor is láthatólag bajban volt. Az első 18 percben sok mindenről beszélt, érdekes is volt, kevésbé arról, ami itt napirenden van. Őneki azzal a nehéz feladattal kellett megbirkóznia, hogy ha jól beverte a választói fejébe azt, hogy a több SZDSZ kevesebb adót jelent, akkor miért változott meg most az SZDSZ álláspontja. (Taps a KDNP és a Fidesz padsoraiban.) Nekem könnyebb a helyzetem, ezért helyezkedhetek a kettő közé. Ez azt jelenti, hogy nem fogok olyan részletesen beszélni egy-egy adótétel-emelésről, ahogy ezt tette Molnár képviselő úr, általánosságokban fogok beszélni, ahogy egy általános vita indítójaként illik, és tekintettel akarok lenni a televíziónézőkre is; a televíziónézők még azt a szörnyűséget, annak minden rejtelmét nem ismerhetik, amit mi országgyűlési képviselők ismerünk, ezért szeretnék úgy beszélni, hogy ők is, amennyire lehet, élvezhessék ezt az egyébként nagyon száraz témát.

Követni fogom (Dr. Vojnik Mária közbeszólására:), képviselő asszony, Medgyessy Pétert... - bocsánat, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök urat is, ebből sem lesz olyan nagy bajom. Ő is azt mondta, hogy öt dologról szeretne beszélni, tegnap a vitanapot így indította. Én is öt kérdésről szeretnék beszélni, és utána ezt az öt kérdést is kellően rugalmasan kezelem, ahogy ő tette tegnap. Azért, hogy mégis követhessék a mondandómat, én előre elmondom, hogy miről fogok beszélni.

Érdemes lenne körbejárni azt a kérdést, hogy hogyan jutottunk olyan helyzetbe, hogy most itt a nyár közepén, amikor egyébként az Országgyűlés el szokott vonulni, és békén szokta hagyni a választóit, mi ebben a nagy melegben most a választók bosszantására adótörvényeket alkotunk. Ez nem szokványos év közepén, év végén szoktunk ilyesmivel foglalkozni. Miért alakult ki ez a helyzet, hogyan jellemezhető a helyzet, és ki ennek a helyzetnek a felelőse?

Egy másik kérdéskör keretében majd arról beszélnék, hogy van-e felhatalmazása a kormánynak arra, amit most éppen tesz. Ezt egyébként csak egy előkérdésnek tekintem, és utána jogászként sokkal inkább azt vizsgálnám, hogy van-e valamilyen alkotmányos, törvényi keret a kormány számára, amikor adótörvényeket hoz a Ház elé, vagy gyakorlatilag a szabadsága korlátlan, és azt csinál, amit akar a választókkal.

Ezt követően egy harmadik kérdéskörben az adófizetés rendeltetéséről beszélnék, alkotmánybírósági döntések érveléseit fogom segítségül hívni.

Egy negyedik kérdéskör keretében esetleg néhány adótételről konkrétan is beszélek.

Szeretnék eljutni egy ötödik kérdéskör keretében Gyurcsány Ferenc tegnapi mondatához. Volt egy olyan mondata, hogy: "Megszorításokat megtenni - ehhez mindössze egy éjszaka kell." Ezzel fogom befejezni a mondandómat.

Tisztelt Országgyűlés! Három törvényjavaslat van előttünk, ezek különböző súlyúak. Az egyik kétoldalas, ami a házipénztár megadóztatásáról szól. Sokkal izgalmasabb már az a nem tipikusan salátatörvény-csomag, ami különböző pénzügyi tárgyú törvények megváltoztatását célozza. Azért fogadom el azt, hogy ez nem tekinthető klasszikus értelemben salátatörvénynek, hisz olyan törvényeket vesz egy törvényjavaslatba itt a kormány, amelyek kétségtelenül összefüggnek olyan szempontból, hogy minden törvény lehetőséget ad a kormánynak arra, hogy emelje az adóprést, tehát ilyen szempontból nincsenek idegennek tekinthető törvények ebben a csomagban, mint amit a klasszikus salátatörvényeknél megszoktunk. Aztán van egy másik nagyon szép törvény is itt előttünk, ami valamifajta különadót céloz meg. Ennek a törvénynek a preambulumára érdemes majd visszatérnünk.

De térjünk akkor rá az első kérdéskörre: milyen helyzetben vagyunk ma, hogyan jellemezhetjük ezt, és hogyan jutottunk ide? Ha röviden kellene beszélnem arról, hogy mi ez a mai helyzet, amiben vagyunk itt a nyár közepén, akkor én használnám a "válság" szót. Önök persze mindjárt tiltakoznak, a kampányban is erőteljesen tiltakoztak. Nem azt mondom, hogy valami gazdasági válságban van az ország, mert ez talán nem lenne pontos, de hogy ez egy fiskális válság, ahova jutottunk, azt gondolom, megkérdőjelezhetetlen. Ezt a kategóriát sem én találtam ki, magyar közgazdászok használják ezt a kategóriát most, a választások után; a választások előtt persze erről kevesebbet lehetett hallani.

Az elmúlt négy évben önöket egy dolog vezényelte és vezette: csak Orbán Viktor ne kerüljön újra vissza a hatalomba. Mindegy, hogy ennek mi az ára, mindegy, hogy nincs lehetőség felelős kormányként gondolkodni, nyakló nélkül felvesszük a hiteleket, eladjuk a maradék állami vagyont, ami még mozgatható, minden pénzt arra mozgósítunk, hogy megakadályozzuk azt, hogy Orbán Viktor és a jobboldali kormány visszakerülhessen a hatalomba. Ennek rendeltek alá mindent. Egyébként összegszerűen ennek az árát, amit persze most a magyar adófizetőkkel fizettetnek meg, viszonylag jól megbecsülték, tényleg annyit költöttek, amennyi szükséges volt, és így néhány ezer vagy néhány tízezer szavazattal megnyerték a választásokat.

(14.50)

Ehhez 5000 milliárdnyi hitelt kellett felvenni. Ha az önök számítása azt igazolta volna, hogy 7000 milliárd hitelfelvétel kell, hogy önök hatalomban maradjanak, meggyőződésem, hogy minden észérv ellenére 7000 milliárd forintnyi hitelt is felvettek volna, és elköltöttek volna. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) Tehát ha felelősöket keresünk, akkor ne beszéljünk és ne süketeljünk itt 16 évekről, a felelősség az elmúlt négy évé, és a felelősség egyedül az önöké!

Azzal sem lehet megmagyarázni az önök döntését - mert az önök érvelését már szinte hallom, bár nem szakítják meg mondandómat bekiabálásokkal (dr. Katona Béla: Mi nem szoktuk.): nem kellett volna szociális kiadásokra költeni? Dehogynem, kellett szociális kiadásokra költeni. Nem kellett volna béreket emelni? Kellett béreket emelni. Nyugdíjak, a 13. havi nyugdíj jó döntés volt. Autópályákat ne kellett volna építeni? Dehogynem! De senki nem kötelezte önöket arra, hogy a gazdaság és a költségvetési logika minden törvényét félretegyék, és Orbán Viktor visszakerülésének megakadályozása érdekében eszetlenül költekezzenek. Tehát nem érvelés az, hogy önök jó célokra költöttek, és ezzel meg lehet magyarázni mindent, hiszen a választók látni fogják, hogy az az átmeneti nyereség, ami őket érte egy 13. havi nyugdíjjal, a pedagógusok már régen látott béremelésével, ezt eddig is persze koptatták, most meg azt a maradékot, ami még a zsebükben van, kiveszik a zsebükből, vagyis becsapták a választókat.

A költségvetési bizottsági ülésen szóba került az államháztartás hiánya. Lukács képviselőtársam tegnap a minisztert arra biztatta, hogy fontolja meg a lemondását, mert nagyon alábecsülte az államháztartási hiányt. Ennél sokkal rosszabb a helyzet. Veres János sokkal jobb pénzügyminiszter annál, hogy ne tudta volna megbecsülni a valós államháztartási hiányt. Tudatosan becsülte alá az államháztartás hiányát. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Úgy van! - Így igaz!) Ennyire ismerjük egymást Veres János képviselő úrral, ő jobb ennél, mint hogy ilyen hibát követett volna el. Most is tudja Veres János, hogy amikor a hiánycélt duplájára növeli, akkor sem mondja meg még az igazi hiánycélt.

A választások előtt a miniszterelnök úrtól mást nem hallottunk, mint hogy a költségvetés nagyszerű állapotban van, hónapról hónapra az elvárt adatok teljesülnek, ezért nincsen szükség beavatkozásra. Vége volt a választásoknak, és megkínáltak minket egy csomaggal. A csomagot, ha lenyomják az ország torkán, akkor tud a tervezett hiánycél duplája teljesülni. Tegyük hozzá most az országnak, a lakóknak, nem fog így sem teljesülni, ha lenyomják önök a torkukon ezt a csomagot, és le fogják nyomni, akkor is több lesz az államháztartás hiánya, mint amit Veres János pénzügyminiszter úr megcélzott. Majd hónapok múlva fogja újra Veres János ezt a hiánycélt említeni.

Egy olyan kormánnyal van dolgunk - és megint nem a saját álláspontomat mondom, mert én elfogult vagyok -, amely kormány teljes egészében a hazai közvélemény előtt, a vállalkozások előtt, a nemzetközi pénzvilág előtt, az Európai Unió előtt elveszítette minden hitelét. ATV - zene az önök füleinek! Tegnap este, amikor a parlamentből viszonylag későn hazamentem, bekapcsoltam az ATV-t mazochistaként. Békesi Lászlóval beszélgettek, és öröm volt Békesi Lászlót hallgatni. Mit mondott Békesi László? A riporter azt kérdezte tőle, vajon, hogy a kormány ennyire szembemegy a választási ígéreteivel, nem veszíti-e el a hitelét. Békesi válasza az volt: ami nincs, azt nem lehet elveszíteni. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) Békesi László, szocialista pénzügyminiszter! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Pedig ő nem jobboldali!)

A következő kérdéskör számomra egy kicsit izgalmasabb jogászként, hogy van-e felhatalmazása, bár ez még mindig egy politikai válasz, és vannak-e valami alkotmányos korlátok, amik talán az önök törvényalkotásának valamelyest gátat szabhatnának. Van-e felhatalmazásuk arra, hogy azt tegyék, amit tenni akarnak, hogy lenyomják ezt a csomagot az ország torkán? Ha a demokrácia szabályait komolyan vesszük, önök valamivel választásokat nyertek. Egyvalamivel biztos nem, hogy ilyen megszorításokat tesznek, hiszen mindent megtagadtak azért, hogy az ország valós helyzetét ne mutassák be, eltagadták a valós helyzetet, tehát a választásokat nem azzal nyerték meg, hogy ilyen megszorításokat tesznek. Tehát ha ezt a logikát követem, akkor azt mondom, hogy nincs igazán felhatalmazásuk erre. Az emberek, akik önöket újra hatalomba segítették, nem ezt várták önöktől, hogy ezzel kezdik a döntéseiket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

De ez persze csak egy politikai érvelés volt. Sokkal izgalmasabb az, hogy vannak-e alkotmányos korlátai annak, mert ha vannak ilyenek, akkor mi rámutathatunk erre, és azt mondjuk, hogy az alkotmány ilyen és ilyen szakasza alapján tessék megállni. Bármennyire kerestem az alkotmányban ilyen szakaszokat, sok fogódzót sajnos nem kaptam. Mondhatnám önöknek azt, tisztelt szocialista és szabad demokrata képviselőtársaim, hogy a Magyar Köztársaság egy jogállam, és a jogállam kategóriája a jogbiztonságot is magában foglalja.

A jogbiztonság nézőpontjából érdemes átgondolni azt a szituációt, amiben most vagyunk, vagy amilyen szituációba hozzuk az egyéni adófizetőket vagy a jogi személyeket. Ha az alkotmányban tovább keresek, és mégis valami korlátot szeretnék találni, bevallom, én szeretnék találni, akkor az alapvető jogok között az alkotmány 70/E. §-át idézném meg. Ez azt mondja, hogy a Magyar Köztársaság állampolgárainak joga van a szociális biztonságra.

Nekem szent meggyőződésem, hogy önök bemutathatják ezt a törvényt valamifajta igazságosnak, hogy ez az igazságosság irányába egy elmozdulás, mert lesznek érveik: 4 százalékos különadó, akik tehetik, azoktól még több pénzt vonunk el. Ezzel van nekem a legkisebb gondom. De meggyőződésem, hogy azok, akik nagyon kevés pénzzel rendelkeznek, a társadalomnak legalább egyharmada, azokat szociálisan önök olyan helyzetbe hozzák, még akkor is, ha ma még nem látunk semmifajta kompenzációt majd a bekövetkező gázáremelésre, villanyáram-emelésre, ezt önök csak ígérik; ha megcsinálják ezt a kompenzációt, mivel ezeknek az embereknek a családi kasszája már eddig is annyira kifeszített volt, ha ezek a hatások együttesen ezeket a családokat érik, a szociális biztonságuk már a továbbiakban semmilyen szinten nincs napirenden.

Az alkotmánynak egy következő szakaszát is idézném, 70/I. §. Azt mondja ez a szakasz, hogy a közteherviselés alapvető kötelezettség, a közterhekhez való hozzájárulás az ember jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően valamifajta alapvető kötelezettség. Itt teszem hozzá, jövedelmi viszonyok alapján még csak-csak valahogy adóztatnak, nem szerencsésen; az igazi vagyoni viszonyok, az igazi gazdag embernek nem a jövedelme sok, hanem a vagyona nagyon nagy. A vagyon megadóztatása vagy a vagyonnak a közteherviselésbe való bevonása késik. Tettek erre egy nagyon ostoba kísérletet a luxusadóval, ami egyszerűen a nevetségességbe fulladt. Tehát ilyen szempontból azt mondhatom, hogy az alkotmány elvárásai itt is csak félig teljesülnek. Az Áht.-t is meghivatkozhatom, az államháztartási törvény 10. § (1) bekezdése az alkotmánnyal szemben vagy az alkotmány mellett nemcsak arról szól, hogy a magánszemélyeknek kell a közteherviseléshez hozzájárulniuk, hanem lehetőség van arra, hogy gazdálkodók, társas vállalkozások, bel- és külföldiek, akik jövedelemmel rendelkeznek vagy Magyarország területén gazdálkodnak, azok is hozzájáruljanak ezekhez a közterhekhez. Ez a törvény felsorolja azt, hogy milyen módja van annak, hogy önök pénzt vegyenek el, mondjuk, a társas vállalkozásoktól vagy a magánemberektől. A lehetséges összes skálán játszanak: adók, járulékok, bírsággal való fenyegetés, és sorolhatnám a skálát tovább, mindenből merítenek, ilyen szempontból tökéletesen dolgoztak.

Az államháztartási törvénynek egy következő rendelkezése - amit persze formálisan megint csak betartanak -, hogy a törvény elfogadása és a hatályba léptetése között el kell telnie 45 napnak. Ez teljesülni fog nagy valószínűséggel, ismerve az önök fegyelmezett képviselőit, ezért léptetnek bizonyos döntéseket szeptemberben életbe. Azt kell sajnos mondanom, hogy egyedül a szociális biztonság elvére való hivatkozással mondhatom önöknek alkotmányos tétellel, hogy ilyen szemüvegen keresztül gondolják újra a mondandójukat, mert még egyszer mondom: az emberek százezreinek szociális biztonságát fogja megingatni ez a soha nem látott adócsomag, ami most itt előttünk van.

Nem lennék következetes önmagamhoz, ha az Európai Unió tagjaként - mármint az ország az Európai Unió tagja - bizonyos uniós szabályokkal ne ütköztetném önöket, mert ezeket nem szokták figyelembe venni. Az Európai Unió Bírósága mint az Unió legkreatívabb testülete, különböző jogelveket dolgozott ki, és ezek a jogelvek beépülnek a tagállamok jogába. Ezek a jogelvek ugyanolyan kötelezően betartandók, mint a tételesen leírt jogi szabályok. Az egyik ilyen jogelv, amire egy európai uniós polgárnak, magánszemélynek vagy társas vállalkozónak joga van, hogy kiszámítható jogalkotás vegye őt körbe.

(15.00)

Ez biztosan sérül, tisztelt képviselőtársaim. Nem azért, mert nem adtak 45 napot az adótörvények életbe léptetésére, hanem azért, mert a döntésük kiszámíthatatlan a vállalkozók számára, és kiszámíthatatlan a magánemberek számára.

Önök mással kampányoltak, és mást tesznek. Az a kisvállalkozó, aki arra készült, hogy a kormányzati leépítések során - mert ezt mondták, hogy a központi államigazgatásban valamelyest nyilvánvalóan lesznek megszorítások - felesleges lesz néhány gépkocsi, most olcsó pénzért, ha az önök holdudvarához tartozik ez a kisvállalkozás, meg akarná venni (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Menjél már!) azt a Mercedest, amit önök most majd piacra dobnak, ezzel most már nem számolhat a szerencsétlen, mert más többletadóterhei lesznek - nem tudott kiszámíthatóan gazdálkodni. Nyilvánvalóan szándékosan mondtam ezt a bugyuta példát, mert azért akarom felrázni önöket, hogy ez a jogalkotás nem kiszámítható, amit önök követnek, mert másról beszéltek pár hónappal ezelőtt, és egész mást tesznek.

És ezt nem lehet eltakarni, még egyszer mondom, az Áht. 45 napos szabályával, hogy azt a szabályt betartják. Kiszámíthatatlan az önök jogalkotása, és ez sérti az Európai Uniónak az általam meghivatkozott elvét, ilyen szempontból sérti az Európai Közösség szerződését, és áttételesen sérti a magyar alkotmányt.

Térjünk rá a harmadik gondolatkörre: miért fizetünk adót, mi ennek a rendeltetése? Nem akarok erről hosszabban beszélni, mert egyrészt mindannyian ki tudjuk találni. Az Alkotmánybíróság se mondott semmi olyat a döntéseiben, ami nagyon meglepő lett volna az ember számára. Azt mondta, hogy van egy elsődleges rendeltetése az adófizetésnek, beszedni azt a pénzt, ami egyszerűen a közfunkciók, a közkiadások működtetéséhez kell. Erre önök törekszenek is.

De van egy másodlagos rendeltetése is az adófizetésnek - ez semmilyen módon nem teljesül. Az Alkotmánybíróság azt mondja, hogy adófizetéssel orientáljuk a gazdasági élet szereplőit. Mondják meg nekem, hogy ezzel az adócsomaggal önök milyen irányba orientálják a gazdasági élet szereplőit!? Azt akarják tényleg, hogy elmenjenek Szlovákiába, mert ott sokkal kedvezőbbek az adózási szabályok? Mert egy ilyen orientáció kétségtelen, hogy kiolvasható az egészből.

Preferálnak önök valamit, hogy: te, vállalkozó, eddig ezzel foglalkoztál, menj el ebbe az irányba, mert az ország hosszú távú céljainak az az irány jobban megfelel, és én ezt mondjuk az adórendszeren keresztül ösztönzöm. Mondjanak egyetlen tételt, ami valamifajta orientációt jelentene a magyar kis- és középvállalkozó számára, hacsak nem orientáció a szlovákiai irány, de ezt az irányt és ezt a törekvést mi semmilyen szinten nem helyeseljük. Más orientáció nehezen olvasható ki az önök döntéssorából.

Az Alkotmánybíróság azt mondja, hogy az önök mozgási lehetősége akkor, amikor adótörvényeket állapítanak meg, nagyon széles, ahogy az Alkotmánybíróság fogalmaz. Azt is mondja az Alkotmánybíróság, hogy a rövid távú érdekeik miatt - az egyensúly megteremtését állítják be önök olyannak, mint ami egy rövid távú érdek - akár az alkotmányból le nem vezethető célokat is megvalósíthatnak az adózáson keresztül.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

És azt is mondja az Alkotmánybíróság, hogy akár a társadalom érdekeivel ellentétes mérlegelésekre is lehetőség van. Itt ez történik; nem azért, mert önök gonoszak, a szocialisták és az SZDSZ képviselői gonoszak, és valami rosszat akarnak a társadalomnak. (Babák Mihály közbeszól.) Mivel a mérlegelési lehetőségük, azt mondom: tényleg korlátlan az alkotmány értelmében, ezért elkövetik most azt a hibát, hogy a társadalom érdekeivel ellentétes döntéseket is meghoznak, rövid távú érdekek miatt. Hol van az SZDSZ-nek a versenyképesség-szlogenje? (Babák Mihály: Ez az!) Mert amikor mi szolidaritásról beszéltünk - a kereszténydemokratáknál ez egyébként is minden egyes megszólalásban elő fog jönni -, akkor az SZDSZ válasza: versenyképesség, és mindent a versenyképességnek alárendelni.

Hova sikkadt el a versenyképesség? Az ország versenyképességeit hogyan segítik azok a döntések, amiket önök itt most meghozni terveznek? (Babák Mihály: Politikai célokból...) Vagy a versenyképesség most semmilyen szinten nem számít? Csak a választások előtt számítottak ezek a szlogenek? Örülök, hogy hallgatnak, szemlesütve, én is ezt tenném az önök helyében. (Burány Sándor: Figyelmesen hallgatunk, nem szemlesütve! - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Idegesek!)

Mi lesz ennek az egész ügynek a következménye - tehetem fel magamnak a kérdést -, és kikre helyezik önök igazán a terheket? A költségvetési bizottságban a kormány képviselője azt mondta, hogy azért nagyobb terhek lesznek a magánemberen, tehát a személyen, és kevésbé lesznek terhek a vállalkozásokon. Valószínű, hogy ha egy patikamérlegszerű mérlegelést megvonnánk, akkor lehet, hogy ez az állítás is igaz. De tegyük hozzá, hogy a kis- és középvállalkozásokat iszonyatos terhek fogják sújtani. Ha a vállalkozásokba a nagyokat is beleértem, vagy mondjuk a bankvilágot is hozom, akkor a bankvilág persze azzal kalkulálhat, hogy a megszűnő bankadó helyett most csak - csak - 25 milliárd járulékot fog fizetni arra a tételre, amit Tállai András képviselőtársam viszonylag hosszasan kifejtett.

Tehát ha valahol engedményeket tettek, az megint az igazán módos világ, a banki világ, ahol engedményeket tettek, és ahova rápakoltak, azok a magyar kis- és középvállalkozók, akik a foglalkoztatottak sokaságát alkalmazzák.

Mi lesz ennek a következménye? Hol fogjuk megállítani a munkanélküliségi ráta drasztikus romlását? Nem is akarom felidézni a számokat, hogy mennyi volt az Orbán-kormány végén a munkanélküliségi ráta, és hol tartunk most. Mi lesz, ha egy év múlva beszélünk az adótörvényekről - hol lesz akkor a munkanélküliségi ráta? Csillagászati magasságokban lesz!

Van ennek a döntéssornak egyetlen olyan következménye, ami azt segítené, hogy kevesebb adót többen fizessünk? Mert mindent megtesznek azért, hogy a kevesek, akik adót fizetnek, azok holnap több adót fizessenek. Miért nem lehet velünk együtt abban is gondolkodni, hogy szélesedjen azoknak a köre, akiket az adófizetés rendszerébe bevonhatnánk azért, hogy csökkenthessük az adóterheket?

Persze, mondhatnák nekem, hogy megadóztatják a házipénztárt. Igen, ez egyfajta bizalmatlanságot tükröz, megint csak a magyar kis- és középvállalkozásokkal, a sok kényszervállalkozóval szemben. A sok kényszervállalkozó lehet, hogy 6 forint erejéig a házipénztárral is ügyeskedett... (Dr. Veres János: Ezermilliárddal.) Ezermilliárddal, mondja a miniszter úr, ennyire alábecsültem a dolgot. Biztos vagyok benne, biztos vagyok benne, önöknek elkötelezett közgazdászokra hivatkozhatnék, akik azt mondják, hogy a házipénztár megadóztatása is csak egy pótcselekvés. Egyébként ezt a gondolatot elfogadom, ha emögött ügyeskedés van, akarjuk megfogni ezeket a jövedelmeket is, de én azt gondolom, hogy ez csak egy pótcselekvés.

Aztán fideszes kereszténydemokrata képviselőként én vissza tudom idézni azt, amikor mi az APEH jogait erősíteni akartuk, az adót beszedő hatóságok jogait erősíteni akartuk. (Babák Mihály közbeszól.) Mit kaptunk mi akkor önöktől!? (Keller László: Simicska...) Most négy év múlva visszahozzák, gyakorlatilag egy kicsit más ruhába öltöztetve ugyanazt, amit mi megcsináltunk, csak elmúlt négy év, és az igazi gazembereket, akik adót csalnak, elengedték négy éven keresztül. Most jönnek rá arra, hogy lehet itt is valamelyest szigorítani. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

Az időm a vége felé jár, de mivel úgyis a saját csapatom időkeretét lopom, ezért néhány perccel leszek csak hosszabb a megengedettnél. Szeretnék visszatérni ahhoz, amit Gyurcsány Ferenc tegnap mondott.

Mielőtt Gyurcsány Ferencre rátérek, Molnár Albertnek, akinek egyszer csúnya dolgot mondtam itt a parlamentben, volt egy nagyon szép mondata, és ezt azért itt újra megerősíteném, hogy a televíziónézők is az agyukba véshessék. Azt mondta, hogy megszűnt a kegyelmi pillanat - ezzel indította a mondanivalóját -, az eddigi erőfeszítéseink helyett a dolgainkat hitelből fedeztük. Magyarán, eddig nem voltak önöknek erőfeszítései, hanem csak nyakló nélkül vették fel a hiteleket. Most Gyurcsány Ferenc azt mondta, hogy reformokat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) csinálni művészet...

ELNÖK: Utolsó idézet, képviselő úr, mert sajnos 25 percre kapott szót...

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: (Az elnök felé fordulva:) Én meg arról beszéltem...

ELNÖK: Rosszul.

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Jó, akkor majd egy másik hozzászólásban szerettem volna még kifejteni arról az álláspontomat - és ezt meg is fogom tenni a KDNP időkerete terhére -, hogy milyen alkotási produktum az a törvény, ami egy éjszaka alatt készül. Mert én is úgy érzem, hogy ez egy egyéjszakás kaland, ami itt előttünk van. A magyarázkodásról, a lelkiismeret-furdalásról, a bűnben született törvényről szerettem volna még beszélni, de ezt majd ott, a helyemen megteszem.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból. - Közbeszólások ugyanonnan, többek között: Bűnben született program! - Bravó!)

(15.10)