Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is csak sajnálatomat és felháborodásomat tudom kifejezni, hogy arra sem méltatnak a kormánypártból bennünket, hogy az előre leadott napirend utániakra bárki is válaszoljon. Sok mindenről beszéltünk, hogy az Európai Unióban, Strasbourgban a múlt héten mi zajlott, de azért volt még egy szégyenletes szavazás, amit a Fidesz most nem tart annak, és nem őrjöngött itt a parlament falain belül.

(19.30)

Pénteken volt egy jelentés, amit nagy többségben megszavaztak az Európai Unióban, viszont a Fidesz-KDNP képviselői nem. Ez a jelentés munkahelyen, nyilvános térben és politikai életben elkövetett megfélemlítés és szexuális zaklatás elleni javaslatot tartalmazta. Önök, kedves uraim, sokszor a médiában nyilvánosan, a múlt héten képviselőtársuk kémiai kasztrálást követelt, viszont amikor egy olyan javaslatot kellene elfogadni az Európai Unióban, Strasbourgban, ahol egységesen tudnának fellépni ezekkel a zaklatásokkal, bűncselekményekkel szemben, akkor kint nemmel szavaznak, vagy nem szavaznak róla. Itthon őrjöngenek, amikor meg jogi lépéseket lehetne tenni, akkor viszont mélyen hallgatnak arról, hogy ezeket a módosításokat, ezeket a javaslatokat nem szavazzák meg.

Ez a javaslat megállapítja, hogy a szexuális zaklatás áldozatainak mintegy 90 százaléka nő. Európában a nők 55 százaléka volt már szexuális zaklatásnak kitéve, az áldozatok 32 százaléka pedig azt állította, hogy az elkövető felettese, kollégája vagy ügyfele volt, vagyis munkahelyi térben történt a zaklatás. A bejelentés mégis sokszor elmarad, amiben szerepet játszik a probléma csekély társadalmi ismertsége, a szégyen, a megbélyegzés, az elbocsátástól való félelem, a bizonyítás nehézsége, a bejelentésre és az áldozatvédelemre szolgáló csatornák elégtelensége, nem utolsósorban pedig az erőszak megszokottá válása.

Arra is kitér a jelentés, hogy fokozottan jelen van a megfélemlítés és a szexuális zaklatás a virtuális térben is, mert lehetővé válik, hogy az elkövetők az anonimitás mögé bújva biztonságban érezhessék magukat. A szexuális és pszichológiai zaklatás mindenféle korú, végzettségű, kulturális hátterű, társadalmi helyzetű áldozatot és elkövetőt érint, az áldozat számára pedig fizikai, szexuális, érzelmi és pszichológiai következményekkel is jár. A dokumentum megállapítja, hogy a nők legitimitását a politikai szférában még mindig megkérdőjelezik, és a nők sztereotípiák áldozatai, ami elveszi a kedvüket a politikai szerepvállalástól. A munkahelyi környezetben pedig a zaklatást csak akkor lehet megelőzni, ha a magán- és állami vállalatok egyaránt olyan kultúrát alakítanak ki, amelyben a nőket egyenlőként kezelik és a munkavállalók tisztelettel bánnak egymással.

Ez a jelentés kitér arra is, hogy nagyon sok országban továbbra sem hajlandóak ratifikálni az isztambuli egyezményt, ami ráadásul hazánkat is érinti, mert évek óta követeljük az ellenzék részéről, hogy a kormány ebben tegyen komoly lépéseket. Itt még egyszer elmondom, hogy hetente egy nő hal meg családon belüli erőszak következményeként, és havonta egy gyermek veszíti életét. Általában nem idegenek követik ezt el, édesapák, családtagok, barátok, ismerősök.

Azt gondolom, lehet önöknek azt játszani, hogy őrjöngve rohannak a médiába és mondják azt, hogy megvédenek bennünket, magyar nőket, mert mekkora veszélynek vagyunk kitéve. Csak tudják, ezeket a bűncselekményeket magyar férfiak követik el magyar nőkkel szemben és magyar gyerekekkel szemben. Azt gondolom, hogy azok után, ami múlt héten pénteken Strasbourgban történt, nincs joguk önöknek még egyszer azt mondani, hogy majd minket a kormány, önök, férfi társaink, férfi kormánytagok megvédenek bennünket. Azt gondolom, ki kell mondani a Parlament falai között, hogy van miért szégyellni magukat.

Úgy lehet csak elérni, ha egységesen, nemcsak a kommunikációban mondják el nap mint nap a közmédiában, hanem tesznek is érte, hogy ez a probléma felszínre kerüljön. Mert itt még egy adatot elmondok, elnök úr: minden feltárt esetre 25 feltáratlan eset jut. 25 feltáratlan! Sokkal nagyobb problémáról beszélünk, mint amire önök ezeken a falakon belül bármikor is gondolnának. Csak arra kérem a kormányt, hogy bírálja fölül azt, ami a múlt héten történt Strasbourgban, és kérem önöket, ne ejtsék ki még egyszer a szájukon, hogy minket, magyar nőket önök meg akarnak védeni. Köszönjük szépen, mi ebből nem kérünk. Köszönöm, elnök úr.