Felszólalás adatai

De miért hozom ezt képviselőtársaim elé a 2014-es költségvetési tervezet általános vitájában? Van egy gondolat, amelyet a fenntarthatósággal foglalkozó professzorok sokszor említenek, ez pedig az a mondat, hogy ahol a pénzed, ott a szavazatod.

(19.10)

Most is számokról és pénzről folyik a vita, arról, hogy a közös anyagi erőforrásunkat, a magyar költségvetésben szereplő forrást hogyan osszuk, mire fordítsuk, merthogy ennek az összegnek az országot, a nemzetet, a jövőnket kell szolgálni. Annak, aki a fenntartható fejlődés bizottságában ül, nagyon nehéz áttekinteni a költségvetést, hiszen a fenntarthatóság minden területet átsző, és minden területben jelen kell hogy legyen, ezért nem elég csak egy költségvetési fejezetet vagy egy sort szemlélni, az egészet kell nézni.

Azért sem könnyű a fenntarthatósági megközelítés, mert most először kötelez bennünket egy nagy többséggel elfogadott országgyűlési határozat arra, hogy a keretstratégiába foglalt, a magyar nemzet hosszú távú, sikeres fennmaradását célzó alapelveket és stratégiai célkitűzéseket a jogalkotásban, többek között a költségvetés elfogadásakor folyamatosan érvényre kell juttatni. Tehát a kérdés az, hogy szolgálja-e ez a költségvetés a megmaradásunkat, szolgálja-e a fenntartható jövőnket.

Ahogy a keretstratégiában is szerepel, a fenntarthatóság nem egyenlő a környezetvédelemmel. Ha a fenntarthatóságra gondolunk, akkor két szót érdemes fontolgatnunk, ez pedig az egyensúly és a harmónia, mert valóban itt a környezet, a társadalom, vagyis az ember és a gazdaság harmóniájáról van szó.

Minél többet töprengek ezen a három pilléren, úgy gondolom, egyre megerősödik bennem az a gondolat, hogy az ember mégis a legfontosabb, hiszen mi vagyunk azok, akik sok mindent okozunk, és mi vagyunk azok, akik sok mindent meg tudunk oldani. Van egy olyan mondás, hogy sok minden a fejben dől el, és ahogy ezt az Agy-díjas Freund Tamás professzor úr fogalmazza, az agy a legnagyobb immunszerv. Ez azt jelenti, hogy ha a fejünkben rend van, ha a lelkünkben rend van, ha bennünk harmónia van, akkor a környezeti és gazdasági tényezőket is úgy tudjuk alakítani, hogy azok a fenntartható jövőt, a fenntartható országot szolgálják.

Talán emlékeznek, képviselőtársaim, a Maslow-féle szükségleti piramisra. Ennek az a lényege, hogy az emberek csak azután tudnak problémákat megoldani, problémákon gondolkodni, miután jóllaktak, miután biztonságban érzik önmagukat és a családjukat, és miután szeretetteljes környezet veszi őket körül és megbecsülés övezi őket. Ha ez nem áll fönn, akkor nem tudnak problémákon gondolkodni, nem lesznek kreatívak, nem tudnak fejlődni. Mindannyian tudjuk, hogy a fenntarthatóság kérdéskörében igenis nagyon sok megoldandó probléma van. Egy változó világban, amelyben a régi már nem áll fönn, és egy újat kell építeni, bizony nagyon nagy szükség van a kreativitásra, és ami még ennél is fontosabb, szükség van a társadalmi összefogásra. A keretstratégia is megerősíti ezt, hiszen külön szól az egyén, a családok, a kisközösségek, a civilek, az egyházak, az önkormányzati és kormányzati szervek felelősségéről és lehetőségeiről.

Ha pedig kimondhatjuk, hogy az ember, az emberi közösségek a kulcsai a fenntarthatóságnak, akkor meg kell vizsgálnunk, hogy az előttünk fekvő költségvetési javaslat mit tesz az emberek, a családok megerősítése érdekében, mit tesz annak érdekében, hogy kiegyensúlyozottabbak, boldogabbak, elégedettebbek legyenek, és ilyen módon megerősödve közösen tudjunk tenni a fenntarthatóság érdekében, gyermekeink, unokáink jövője érdekében.

Mit mutatnak a tények? Ma sokszor elhangzott, hogy ez a rezsicsökkentés költségvetése, és egyik ellenzéki képviselőtársunktól meg is kaptuk a kritikát bizottsági vitában, hogy lehet, hogy a rezsicsökkentés költségvetése, de nem zöld, merthogy a rezsicsökkentés a nem megújuló energiahordozók felhasználását ösztönzi a megújulókkal szemben. Azt mondhatom, hogy alapesetben látok igazságot a képviselőtársam megjegyzésében, azonban az országunkban nem áll fenn az alapeset. Itt Magyarországon az a helyzet, hogy nyugati multik a korábbi kormányok szemellenzős vagy támogató magatartásán felbátorodva megsarcolták a magyar embereket.

Ki lehet mondani ezt az európai statisztikák alapján is, hiszen a rezsicsökkentés előtt az EU 28 tagországa közül - piaci paritáson számolva - a harmadik legdrágábbak voltunk, tehát ez azt jelenti, hogy az emberek Magyarországon fizettek a harmadik legtöbbet Európában. A 20 százalékos rezsicsökkentést követően sokat javul a helyzet, és most már a középmezőnyben vagyunk. Ahogy elhangzott többször, a rezsicsökkentés következtében százezer forinttal több marad egy átlagos család zsebében 2014-ben, és a folyamat nem áll meg, hiszen a rezsicsökkentés folytatódik.

Képviselőtársaim! A Széchenyi-díjas Csíkszentmihályi Mihály mondja azt, hogy nem akkor vagyunk a legboldogtalanabbak, ha valami olyasmit kell tennünk, amihez nincs kedvünk, hanem akkor, amikor úgy érezzük, hogy nincs ránk szükség. Ezért szomorodom el, amikor ellenzéki képviselőtársaim kritikával illetik a közfoglalkoztatási programot, és azt mondják, hogy nem hozza meg azt a társadalmi és gazdasági hasznot, amit ők ettől elvárnának. Azon túl, hogy én ezzel vitatkoznék, rá szeretnék világítani arra, hogy itt nem ez az elsődleges szempont, és nem csak ez a szempont.

Számunkra az a fontos, hogy mindenki érezze ebben az országban, hogy igenis van itt feladata és van jövője. Ezt egyébként a keretstratégia is megerősíti, hiszen azt mondja, hogy az önbecsüléshez munkára van szükség. Ezért azt gondolom, ha valaki a közfoglalkoztatást és a Start-munkaprogramra szánt 180 milliárd forintot lebecsüli, az az emberi természet, lélek ismeretének teljes hiányát mutatja és azt, hogy nincs tisztában azzal, hogy vannak a világban olyan dolgok és olyan folyamatok, amelyek haszna nem csak gazdasági mutatókkal és számokkal mérhető. Különösen fájó ez akkor, ha egy önmagát zöldnek valló képviselő állítja ezeket.

Igenis szükségünk van egymásra, és szükségünk van egy erős, önmagában bízó következő nemzedékre. Ahhoz, hogy gyermekeink ilyenek legyenek, szükség van a pedagógusok áldozatos munkájára, ezért az a 153 milliárd forint, amit a kormány az illetményemelésre szán, nemcsak azt jelenti, hogy több forrás jut számukra, hanem még inkább azt, hogy elismerjük a munkájukat. Nem nagyon sok olyan hivatás van, amely többet tenne a jövőért, a fenntartható nemzet építéséért, mint a pedagógusok.

Képviselőtársaim! Azt hiszem, mindannyian tapasztaltuk azt, hogy ha valaki fájdalmakkal küszködik, ha beteg, akkor nem tud a családja, a nemzet jövőjéről gondolkodni, ezért a gyógyítás mellett nagyon fontos a megelőzés, és fenntarthatósági szempontból is jelentős az a többlet 50 milliárd forint, amit a kormány a jövő évben a megelőző intézkedésekre szán, és fontos az a plusz 10 százalékkal több forrás is, amit az egészségügyre szán, hiszen az a cél, hogy ép testben és lélekben lehessünk tagjai közösségeinknek, családjainknak. Ezt az elköteleződést mutatja az is - az egészség és a fiatalok egészséges fejlődése mellett -, hogy a rossz gazdasági környezet miatti zárolások 2013-ban nem érintették az "Igyál tejet" programot, amelyre a következő évben 200 millió forinttal többet szán a kormány, és nem érintették az iskolagyümölcs-programot sem.

Azt hiszem, nagyon sokat lehetne említeni a kormány intézkedései és a jövő évi költségvetés sorai közül, amelyek az emberek, a családok megerősítését szolgálják, így a devizahitelesek megsegítését szolgáló intézkedéseket, az oktatásra szánt plusz 12 százalékos forrást, a családi adókedvezmény kiterjesztését, de az állami adósság csökkentését is, amely az ország kiszolgáltatottságát és így a családok, a polgárok, a lakosok kiszolgáltatottságát is csökkenti, de én nem ezt akarom a képviselőtársaim elé hozni.

A keretstratégia úgy fogalmaz, hogy a gondok leküzdése és a fenntartható jövő építése tekintetében fontos, hogy érezzük, hogy tartozunk valahová, otthon érezzük magunkat a hazánkban. Van egy különös nemzeti értékünk, amely sokat tesz a magyar táj, a magyar vidék megőrzéséért, ezek pedig a tanyák, a tanyán élő emberek. Az elmúlt három évben a kormány több mint 7 milliárd forintot szánt a tanyán élő emberek élethelyzetének, gazdasági megerősödésének támogatására. Ezen kívül nagyon sok pályázatnál, így a "fiatal gazda" pályázatnál is előnyt élveznek azok, akik tanyán gazdálkodnak. Az elszántságot, az elkötelezettséget mutatja az is, hogy mindezt nemzeti forrásból biztosítja a kormány, uniós támogatás nélkül.

(19.20)

Azt gondolom, hogy soha a történelemben nem volt olyan kormány, amely erre egy fillért is szánt volna. Ezért azt hiszem, hogy mindazok a kritikák, amelyek a kormányt érik ezen a téren, méltatlanok és nagyon rosszindulatúak. A tanyákon élő emberekre igenis szükség van, mint ahogy mindenkire szükség van ebben az országban, hiszen a gondjainkat csak együtt, csak összefogással tudjuk megoldani, ép testtel és ép lélekkel, merthogy a fenntarthatóság nem egyenlő a környezetvédelemmel, és a fenntarthatóság kulcsa maga az ember, mi magunk vagyunk.

Azt gondolom, hogy az előttünk fekvő javaslat igenis sokat tesz az emberekért, közös jövőnkért, fenntartható jövőnkért, és azért, hogy megmaradjunk. Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a javaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)