Felszólalás adatai

Ugyanakkor elmondható, hogy nemzetgazdasági szinten, egész Magyarországra kivetítve nem biztos, hogy ez a követendő út, és nem biztos, hogy ez a jólét mértékegysége. Hiszen egy egyszerű borsodi faluban egyáltalán nem biztos, hogy bármit is éreznek ebből a Mercedes-beruházásból, hiába növeli az a szentként kezelt GDP-t. De azt is látni kell közben, hogy miközben ez a mutató akár növekedhet bármennyivel is, érdemes összevetni azt az úgynevezett GNI-jal. A kettő között, ugye, már több mint 5 százaléknyi különbség található. Ez pedig egyértelműen azt mutatja, hogy a Magyarországon megtermelt javak és a nemzeti jövedelem között mekkora olló, mekkora szakadék tátong.

(18.10)

E szakadék most jóval több, mint 4000 milliárd forintnyi tőkekivonást mutat Magyarországról, tehát a multicégek és az itt működő külföldi cégek nagyjából ekkora össztömeget szivattyúznak ki a magyar gazdaságból látható módon éves szinten, és ezt az összeget még 10 százalékban sem sikerült megfognia sem a mostani magyar kormánynak, sem a korábbiaknak.

Amikor gazdasági növekedésről beszélnek, ajánljuk figyelmükbe, hogy ezt a mutatót is kezeljék és tartsák szem előtt, hiszen akár egy emberi fejlettségi indexmutatóval, akár bármilyen mással rögtön láthatóvá válik, hogy ha Magyarországon gazdasági növekedés van, akkor az számunkra akkor járhat szétterülő előnyökkel, hogyha ezt hazai cégek, hazai társaságok és jellemzően hazai tőkéből valósítják meg.

A helyzet ezzel szemben az, hogy nem errefelé indult el a magyar gazdaság. Ennek is nagyon-nagyon veszélyes tünete az, hogy az Unió húsz legszegényebb régiójából négy Magyarországon, négy hazánkban található. És még egyszer mondom, egy gyártósor, egy autógyár idejövő tevékenysége ezen négy régión és az összes többi régión sem segít sokat, hiszen nincsenek szétterülő gazdasági hatásai annak, hogy bár nagyon szerencsés módon létrejön pár száz munkahely, az óriási tőkekivonásból kifolyólag gazdasági fejlődés, gazdasági növekedés és további új kapcsolódó munkahelyek létrejötte sajnálatos módon nem jöhet létre.

Éppen ezért a költségvetést vizsgálva és annak szerkezetét szemlélve is azt láthatjuk, hogy a jövő év első felében olyan intézkedésekre lehet majd számítani, amelyek az egyenleg romlását eredményezik. Nyilvánvaló, hogy egy kampányidőszakban ez jellemző. Ám a második félévben, hogyha a választásokat követően olyan kormány kerül hatalomra, amely az eddigi gazdaságpolitikát követi és az eddigi gazdasági szerkezetre építkezik, akkor bizony komoly kiigazításokat hajthat végre annak érdekében, hogy a 3 százalék alatti hiány megmaradjon.

Ezen nem segít az sem, hogyha 15 százalékkal csökken a háztartások rezsikiadása, főleg amiatt nem, mert jogos, hogy a háztartások kiadása csökkenjen, támogatjuk, hogy csökkenjen, de hogyha nem sikerül az átlagos bérszínvonalon javítani, és ha nem sikerül minőségi hazai munkahelyeket létrehozni, akkor bizony azt a csökkentett összeget sem biztos, hogy lesz miből kifizetni. Ezen pedig, már a regisztrált munkahelyek számán és a munkanélküliségi rátán nem segít az, hogy közmunkahelyekkel kozmetikáznak, nem segít az, hogy adott esetben a hetente csak pár órát dolgozó közmunkást is egy betöltött munkahelyként kezeli a statisztika, hiszen jelen pillanatban ez áll fenn.

Éppen ezért azt is látni kell, hogy amikor egyes fideszes képviselők arra hivatkoznak, hogy hát itt a Bosch cég Miskolc környékén bővít, akkor érdemes lenne megvizsgálniuk azt, hogy egy átlagos Miskolc környéki faluban vagy borsodi faluban mindez milyen hatással jár, az ott lévők számára adott esetben beszállítói, bedolgozói, bármilyen egyéb lehetőségek nyílnak-e, új hazai kis- és középvállalkozások alapozhatják-e tevékenységüket arra, hogy beszállítsanak ezen egységekbe. A válasz erre sajnálatos módon az, hogy nem. Tehát sokkal inkább érdemes lenne elindulni egy olyan irányba, ahol a hazai erősségekre építve, adott esetben a helyben megtermelt élelmiszereket bevive a közétkeztetésbe vagy azokat a kiépített helyi piacok hálózatára beszállítva önálló erőforrásokból saját gazdasági erő jöjjön létre. Ennek nyomai sem látszanak ezen költségvetési tervezetben.

Az pedig már szinte csak tünetként, de nagyon fontos tünetként kezelhető és kezelendő, hogy a családi pótlék szintje és egyéb gyermekvédelmi támogatások szintje tulajdonképpen 2008 óta befagyasztásra került, miközben egy másik fronton a családi adókezdemények kiterjesztésére jobbikos indítvány mentén is sor került. Ugyanakkor látszik, hogy sokkal szélesebb körben kell ezeket megvalósítani, hiszen önmagában az adókedvezmények kiterjesztése mellett is újabb 3,5 százalékkal csökkent az élve születések száma. Tehát látható, hogy egyedül ez nem lesz képes megállítani a demográfiai és kivándorlási katasztrófát.

Ugyanakkor sokadszor el kell mondanunk, és sokszor el fogjuk még mondani, hogy egy államilag támogatott bérlakás-építési és otthonteremtési program egyszerre tudna hatni ezeken a nagyon súlyos területeken, ugyanis amellett, hogy a megszületendő gyermekek számát is tudná emelni, a kivándorlást is tudná lassítani. Ha minősített hazai kis- és közepes méretű vállalkozások lennének mind a kivitelezők, mind pedig a beszállítók, akkor a hazai gazdaságnak, a hazai építőiparnak és több logisztikai és beszállító ágazatnak folyamatos állami megrendelést tudnánk teremteni, amellett, hogy a ráfordított pénz a hazai gazdaságban cirkulál, Magyarországot erősíti, és nem lehet olyan tőkekivonás áldozata, mint aminek "köszönhetően" az a 4000 milliárd esik áldozatul, amit a multicégek, mint említettem, következmények nélkül és a közterhek viselése nélkül szivattyúznak ki az országból éves szinten. Ekkora ballasztot pedig a magyar gazdaság és a magyar emberek sem képesek elviselni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)