Készült: 2020.06.06.14:22:19 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 203 2003.02.04. 2:03  201-209

GYÜRK ANDRÁS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Néhány hete derült égből villámcsapásként hatott a hír: Doszpot Péter szocialista képviselőnek hiányzik a bőrkabát, elvágyik a parlamentből. Sokaknak okozott csalódást a bejelentés, hiszen talán csak egy éve annak, hogy a párt kiemelte és politikai pályára helyezte a volt rendőrt.

A csalódottak számára megnyugvást jelentett azonban, hogy a hír napvilágra kerülésével párhuzamosan lázas munka kezdődött a kormányban. Még a miniszterelnök is azon serénykedett, hogy újra célt adjon a választók képviseletébe belefáradt szocialista politikusnak. Aztán, ahogyan az lenni szokott, végül a szerencse segített: kiderült, hogy a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságán üresedés van, vezetőt keresnek a különleges ügyek főosztályára. Medgyessy Péter kiközvetítette hát frakciótársát, aki a miniszterelnöki dolgozószobából kilépve már az új állásáról nyilatkozott a sajtónak.

Mindig vannak persze, akik soha semminek sem tudnak örülni. Ezek most arról beszélnek, hogy gondok vannak a jelölt nemzetbiztonsági átvilágításával, hogy nincs meg a poszt betöltéséhez szükséges iskolai végzettsége, és hogy a pénzügyminiszter nem akarja aláírni a kinevezését.

Tisztelt Ház! Sok kérdést lehetne feltenni a fenti történetecske kapcsán. Én azonban - komolyra fordítva a szót - csak egyetlenegy dolgot szeretnék kérdezni, és azt kérem a tisztelt miniszter úrtól, hogy erre válaszoljon őszintén. Az ügyben közreműködő miniszterelnök vagy miniszterek közül senkinek nem jutott eszébe, hogy micsoda jogi és erkölcsi otrombaság a képviselőségre ráunt kormánypárti politikusnak olyan köztisztviselői pozíciót kiközvetíteni, amely semmilyen kapcsolatban nem lehet a napi pártpolitikával? Vagy, hogy egyszerűbben fogalmazzak: senki nem gondolt rá önök közül, hogy egy demokráciában mindez nem komikus, hanem sokkal inkább tragikus?

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 207 2003.02.04. 1:16  201-209

GYÜRK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Arra azért nehezen tudna példát mondani, ami az elmúlt időszakban történt Doszpot Péter ügye kapcsán. Ön azt mondja, hogy nem volt lázas tevékenység. A médiából nyilvánvaló volt, hogy a miniszterelnök úr volt az, aki maga járt közben ezért a pozícióért. Onnan, a miniszterelnök úr szobájából kilépve nyilatkozott arról az akkor még szocialista politikus, hogy ő köztisztviselőként fog dolgozni a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságán.

Azt hiszem, hogy ez az eset is egy példa arra, hogy a jogállamiságot önök sokszor szűknek érzik. Furcsa dolgok történnek manapság az országban, és ezek közül talán csak egy Doszpot Péter ügye, de jó példa.

 

(15.50)

 

Béketüntetéseket tiltanak be mondvacsinált okokkal. Egy fiatalembert elítélnek, mert a miniszterelnökről elmondja a véleményét - igaz, csak első fokon ítélik el. Aztán szocialista politikusokat érintő eljárások szakadnak félbe; és egyesek már a gyülekezési jog korlátozásának kérdését is felvetik. Azt hiszem, miniszter úr, a demokráciát és a jogállamiságot mindannyiunknak tisztelnünk kellene, nem pedig valamiféle szűk karámként szabadulni attól.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 85 2003.03.25. 15:09  67-132

GYÜRK ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az ellentmondások jelentését tárgyaljuk ma. Mindenekelőtt ellentmondásos maga a szituáció, amiben vagyunk, hiszen feladatunk az lenne, hogy a gyermekek és az ifjúság jelenlegi helyzetéről, valamint az ezzel kapcsolatosan az elmúlt esztendőben megtett kormányzati intézkedésekről cseréljünk eszmét. Az előttünk fekvő dokumentum fedlapján azonban a 2001-es dátum olvasható. Így aztán - köszönhetően a kormány késlekedésének - most, 2003. március végén kénytelenek vagyunk 2001-es adatokból kiindulni.

Az ellentmondások igazi sorával természetesen akkor találkozunk, ha felütjük ezt a némileg bizony már idejétmúlt anyagot. De még mielőtt ezek tagolásába bocsátkoznék, engedjék meg, hogy minden irónia nélkül megállapítsam: az eltelt idő eredményeképpen mindenesetre alapos munka született.

Nagy örömünkre szolgál, hogy a kormány a jelentés elkészítésekor nem tért vissza a korábbi szocialista-szabad demokrata kormányzás alatt bemutatott jelentések stílusához, amikor kezdetben 6, majd később 35 oldalban gondolta úgy, hogy elmondatott minden a korosztályról, hanem a polgári kormány elmúlt években kialakított gyakorlatát követve egy több száz oldalas, világosan szerkesztett, alapos dokumentumot adott közre. Ezúton is köszönet illeti ezért a politika részéről a munkában részt vevő köztisztviselőket.

El kell ismerni azt is, hogy a jelenlegi kormány által jegyzett, de az előző kormány intézkedéseit bemutató jelentés alapvetően korrekt módon fogalmaz. Olyan pozitív értékelését találjuk meg itt a polgári kormány családtámogatási, otthonteremtési és ifjúságpolitikájának, amit az elmúlt hónapok lázas hevületű szocialista retorikájában hiába kerestünk volna. Egy nehéz helyzetben lévő korosztály érdekében megtett pozitív intézkedésekről és meginduló kedvező folyamatokról olvashattunk. Olyan lépésekről, amelyek az elmúlt ciklusban reális céllá tették, hogy a rendszerváltoztatás veszteseként emlegetett fiatalok néhány esztendőn belül nyerteseivé váljanak az európai újraegyesítési folyamatnak.

Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Éppen ezért szomorúak azok az ellentmondások, amelyek a dokumentumban foglalt, a 2001-es helyzetre vonatkozó megállapítások és a ma a fiatalok által tapasztalt valóság között találhatóak. Ha megengedik, ezekre az ellentmondásokra szeretném ráirányítani figyelmüket, az idő rövidsége miatt csak egy-egy példát említve az ifjúságkutatás, az idegennyelv-oktatás és az otthonteremtés kérdésköréből.

Nézzük az elsőt! A jelentés hangsúlyt helyez az ifjúságkutatás fontosságára, elismerve az előző kormány idején felállított Nemzeti Ifjúságkutató Intézet 2000-ben és 2001-ben végzett nagymintás felméréseinek jelentőségét a korosztály problémáinak feltárásában. Az olvasó számára persze kimondatlanul is hamar világossá válna ezen kutatások alapvető volta, hiszen a dokumentum elsődleges forrását éppen az azokból származó információk adják.

A leírtaknak ellentmond azonban az elmúlt hónapok valósága. A kormány ugyanis mintha nem értené a saját maga által jegyzett irományban foglaltakat, drasztikusan csökkentette az ifjúságkutatásra szánt forrásokat, ily módon ellehetetlenítve a sikeresen induló folyamatot. Ezért aztán nagyon könnyen előfordulhat, hogy az elkövetkező esztendőkben továbbra is csak a 2000-ben felvett adatok alapján készült jelentéseket fogunk tárgyalni, amelyek aztán egyre kevésbé szolgálnak majd releváns információkkal.

Az ellentmondásosság második példájaként a nyelvoktatás igen fontos kérdését kívánom megemlíteni. Az oktatásról szóló fejezet - egyébként az ifjúságkutatás adatai alapján - szomorúan állapítja meg, hogy az európai uniós átlaghoz képest milyen alacsony a magyar fiatalok idegennyelv-tudása. Miniszter úr is utalt erre expozéjában. Az pedig már könnyen belátható, hogy ameddig a fiataloknak mindössze három százaléka beszél valamely európai nyelven felső fokon, addig legtöbbjük számára álom marad a színes plakátokon ígért külföldi tanulás vagy munkavállalás az európai uniós csatlakozást követően.

A kérdés már csak az, hogy ha a kormány ezzel a helyzettel tisztában van, akkor miért nehezít a nyelvtanulás körülményein azzal, hogy áfakötelessé téve a nyelvoktatást, megdrágítja a nyelvtanfolyamokon, nyelvórákon való részvételt, ahogyan ezt megtette a legutóbbi adótörvény-módosítások alkalmával. Nem éppen az lenne-e a cél, hogy a fiatalok olcsóbban, könnyebben tanulhassanak idegen nyelvet? Kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a jelentésben foglalt helyzetértékelés és az abból fakadó célmeghatározás itt is ellentmondásban van a kormány elmúlt hónapokban hozott intézkedéseivel.

Ahogyan ellentmondás fedezhető fel a harmadik területen is, amit példaként szeretnék felhozni. Évek óta tény, hogy a fiatalok egyik legsúlyosabb problémája a lakáshoz jutás kérdése. A nehezebb szociális körülmények között élők esetében a legnagyobb az esélye, hogy nem tudnak saját maguk részére lakást, otthont biztosítani. A jelentés - igen helyesen - elismeri, hogy az előző kormány idején megindított otthonteremtési program esélyt jelenthetett az ő számukra is a szociális bérlakások számának növekedésével. A felismerésből azonban ebben az esetben is téves következtetés fakad, hiszen jól tudjuk: a Medgyessy-kormány a felére csökkentette a szociális bérlakásépítésre fordítható összeget.

Tisztelt Ház! Sajnos, hosszan lehetne folytatni ezt a sort, azon kormányzati intézkedések sorát, amelyek szöges ellentétben állnak a jelentésben megfogalmazott gondolatokkal. Megkezdett programokról, kedvező tendenciákról olvashatunk elismerő szavakat ebben a 2001-es évet bemutató anyagban, legyen szó játszótérépítésről, ifjúsági közösségi házakról vagy éppen iskolai futballoktatásról.

 

(14.50)

 

Örülhetnénk is mindennek, ha nem tudnánk, hogy ezek a programok javarészt a kormányváltás áldozatai lettek, s ami közülük esetleg túlélte azt, az a csökkenő források miatt vegetál. A jó irányba indult folyamatok ezért megtorpannak, s ma már az is látható, hogy a kedvező tendenciák idővel meg is fordulhatnak.

Koncepciótlanság és sodródás jellemzi ma az ifjúságpolitikát. A zavarodottság biztos jeleként értékelhető, hogy az ifjúsági kormányzat az előttünk fekvő jelentésben a saját maga által pozitívnak mondott folyamatokat is megállítja, önmagával kerülve ellentmondásba, ami egyértelmű bizonyítéka annak, hogy nincs világos szakmai elképzelése.

A legsúlyosabb intő jel azonban az - és erre a jelentés nyomatékosan, bár nem tudatosan felhívja a figyelmet -, hogy a kormány ezen okok miatt, úgy tűnik, már eljátszotta az ifjúsági közösségek bizalmát.

Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy erről szóljak néhány szót. A polgári kormány által készített jelentések óta hagyomány, hogy a dokumentumhoz csorbítatlanul csatolásra kerül a civil szervezetek véleménye. A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium ezzel a hagyománnyal - nagyon helyesen - nem szakított, és a 17 legjelentősebb, az ifjúság világában mozgó szervezetet, a minisztérium úgynevezett stratégiai ifjúsági partnereit felkérte véleményalkotásra; írják le, mi az ő meglátásuk az ifjúsági ügyek világát és a fiatalok helyzetét tekintve.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ehhez a jelentéshez, amint önök is láthatják, a felkért szervezetek közül mindössze hat fűzte hozzá a véleményét. Még az a Magyar Gyermek- és Ifjúsági Tanács sem tartotta érdemesnek a minisztériumot válaszra, amelynek immár hagyományosan szocialista politikus az elnöke.

Itt kell megemlíteni azt is, hogy bár a jelentés kiemelten foglalkozik - és ezzel egyetértünk - a határon túli magyar fiatalokkal, az őket képviselő szervezetek közül egynek sem tartalmazza a véleményét az anyag. Joggal merülhet fel a kérdés, vajon miért nem küldték el véleményüket a korosztályt képviselő szervezetek. S bár az ülést vezető köszöntötte a megjelent ifjúsági szervezeti képviselőket, körülnézve a teremben joggal merül fel az a kérdés is, hogy vajon miért nincsenek itt ezek az ifjúsági szervezeti vezetők. Talán azért, mert a minisztérium az elmúlt közel egy esztendő során egyetlenegyszer sem hívta össze őket, a stratégiai ifjúsági partnereket érdemi szakmai egyeztetés céljából. Talán azért, mert a kormány ifjúsági ügyekkel megbízott tagja, Jánosi miniszter úr hivatalba lépése óta egyetlenegy jelentősebb ifjúsági szervezet vezetőjével sem találkozott hivatalos tárgyalás keretében. Talán azért, mert mindezek eredményeképpen mára nyilvánvalóvá vált az ifjúsági szervezetek számára, hogy a kormányzat valójában nem kér a civilek véleményéből. Talán azért, mert a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium megkeresését mindezek alapján merő formaságnak, sőt sokan álszent magatartásnak tartották.

Ha így gondolkodtak az ifjúsági szervezeti vezetők, akkor, azt kell mondanom, sajnos igazuk volt. A 133/1999-es kormányrendelet világosan fogalmaz, amikor kimondja, hogy - idézem - : “Az ifjúsági miniszter működteti az ifjúsági ügyekben az országos konzultáció rendszerét, illetve biztosítja a fiatalok képviselők útján történő részvételét az ifjúságot közvetlenül érintő kormányzati döntések előkészítésében.ö Ilyen konzultációkra azonban a kormány hivatalba lépése óta nem került sor. A jogszabály által is előírt kötelezettségre fittyet hányva a minisztérium nem áll szóba olyan, a fiatalok képviseletét ellátó szervezetekkel, mint a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája, a történelmi egyházak ifjúsági képviseletei - szomorú ezt mondani a fogyatékosok évében -, a fogyatékkal élő fiatalokat képviselő szervezetek, vagy éppen a nemzeti kisebbségi fiatalokat reprezentáló csoportok. Az elmúlt tíz hónap során - folyamatos jogszabálysértést elkövetve ezáltal - a minisztérium nem kérte ki a civil szervezetek véleményét, javaslatát a kormányzati intézkedések előtt, felszámolta a szakmai konzultáció rendszerét.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A jelentés szóban elengedhetetlennek tartja a minisztérium feletti civil kontroll működtetését. A gyakorlat azonban ennek épp az ellenkezőjére szolgáltat bizonyítékokat. A gyermek-, ifjúsági és sportminiszter a civilek kárára duplájára növelte saját képviselőinek számát a támogatások elosztásáról döntő regionális ifjúsági tanácsokban. A jelentés által is aláhúzott fontosságú ifjúsági turisztika területén pedig a turisztikai munkabizottságot úgy alakítja át, hogy kihagyja belőle a civil szervezeteket. Árulkodó jelek ezek.

Azonban a minisztérium még ennél is tovább megy, amikor elismeri, hogy a jelentés által is elismert módon működő stratégiai ifjúsági partnerség helyett egy olyan egyeztetési mechanizmust kíván bevezetni, ahol az úgynevezett civil résztvevő felek vagy szocialista politikusok, vagy a minisztérium alkalmazottai. A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium kizárólag három partnerrel kíván egyeztetni az ifjúsági intézményrendszer átalakítására. Azzal a Magyar Gyermek- és Ifjúsági Tanáccsal, amelynek elnöke szocialista politikus, illetve azzal a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Szövetséggel, amely szervezet be sincs jegyezve, s amelynek vezetői vagy az előbb már említett szervezet vezetői is egyben, vagy a minisztérium alkalmazottai; továbbá egyezkedne még a minisztérium a valóban működő legnagyobb magyarországi ifjúsági ernyőszervezettel, az Országos Gyermek- és Ifjúsági Parlamenttel. Ez a szervezet azonban ebből a megkurtított párbeszédből nem kér. Ezt képviselőik útján éppen az Országgyűlés ifjúsági bizottságának ülésén közölték a minisztérium jelen lévő képviselőjével.

A kormány mindeközben az egységes ifjúsági tanács létrehozását ígéri. A szándék őszinteségében azonban mára már kételkednek az ifjúsági szervezeti vezetők, ezért félő, hogy ha az ifjúsági tárca erőszakkal létrehozza is a szervezetet, az nem válhat a korosztályi érdekek valódi megjelenítőjévé.

Tisztelt Ház! Az ellentmondások jelentését tárgyaljuk ma. Ezzel kezdtem a mondandómat, és engedjék meg, hogy ezzel a gondolattal is zárjam felszólalásomat. Az előbb említett példa ugyanis szomorú módon mutat rá az ellentmondásosságra. 2001. esztendő - jól működő ifjúsági párbeszédrendszer, ismeri el a szöveg; 2003. év - az ifjúsági szervezetek háttérbe szorítása és elbizonytalanítása, derül ki az árulkodóan hiányos mellékletekből.

Ez a jelentés a 2001. évről szól. Ez a jelentés a 2001-ben megtett kormányzati intézkedéseket jónak, pozitívnak minősíti. Ez a jelentés ezért elfogadható. Ki kell azonban mondanunk azt is, hogy ez a jelentés az elmúlt közel egy esztendő kormányzati tétlenségének és koncepciótlanságának leplezésére szolgáló pótcselekvéseknek köszönhetően ma már nem aktuális. A beterjesztő kormány ugyanis cselekedeteiben nem vállalja annak folytatását, aminek helyességéről egyébként tanúbizonyságot tesz ezen dokumentum révén.

Ha úgy tetszik, ez a jelentés egy határozott felkiáltójel. A fiatalok számára kedvező változásokat hozó elmúlt esztendők eredményei, az oktatási támogatások, az otthonteremtés, a családtámogatás, az ifjúságpolitika területén mind-mind az enyészeté lehetnek, ha a kormány és ifjúsági minisztere továbbra is teljes érdektelenséget tanúsít a legfiatalabb korosztály irányában. A Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója egyetért ezzel a figyelemfelhívással, ezért fogjuk megszavazni a jelentést.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 105 2003.03.25. 2:20  67-132

GYÜRK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Sajnálom, hogy miniszter úr a televíziós közvetítéshez igazítja a parlamenti jelenlétét, és a televíziós közvetítés végeztével itthagy bennünket, hogy beszélgessünk. Természetesen tisztelettel köszöntöm államtitkár urat a mostani vitán, én mégis miniszter úr mondandójára vagyok kénytelen reagálni, hiszen ő szólt hozzá az előzőekben.

 

(16.00)

 

Röviden az ifjúsági párbeszéd kérdéséről: azt mondja, hogy az elmúlt esztendőkben politikai szemezgetés folyt. Nem; tizenhét jelentős ifjúsági világi szereplővel folytatott párbeszédet az elmúlt esztendőkben a minisztérium. És mindenki, aki jelentős szereplőként bejelentkezett ebbe a körbe, tagja lehetett ennek a körnek. Kilenc szereplővel indult ez a párbeszédfolyamat, és tizenhétnél tartott az elmúlt esztendő végén. Nem politikai barátokról volt szó, hanem az ifjúsági korosztályt képviselő, jelentős szervezetekről.

Most azonban valódi szemezgetés kezdődött el sajnos, hiszen arról értesültünk a minisztérium hivatalos dokumentumaiból, hogy az Ifjúsági és Sportminisztérium mindösszesen három, tizenhét helyett három ifjúsági szervezettel képzeli el kialakítani az új ifjúsági intézményrendszert. Ezek közül az egyiknek a vezetője egy szocialista politikus, a másik vezetői minisztériumi tisztségviselők, a harmadik valóban működő, jelentős szervezet pedig visszautasította, hogy részt vegyen ebben a típusú álpárbeszédben.

És ha megengedik, röviden még egy dologra reagálnék. Miniszter úr arról beszélt, hogy nem szűnik meg a játszótér-felújítási program, illetve az ifjúsági házak felújításának programja, és rémképeket festek itt fel. Nos, én két dologról beszéltem: egyrészt megszűnő programokról, másrészt elsorvasztott programokról. A játszótér-építési program és az ifjúsági házak felújításának programja az elsorvasztott kezdeményezések körébe tartozik.

Az idén jóval kevesebb költségvetési támogatás jut ezekre a célokra, mint a megelőző esztendőkben. És hogy jut egyáltalán, az is ellenzéki módosító indítványoknak köszönhető, amelyeket hosszú vita eredményeképpen végül is a szocialista politikusok is támogattak. De ezek a programok sajnos elsorvadnak az elkövetkező időszakban, úgy tűnik.

Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök asszony. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 127 2003.03.25. 2:13  67-132

GYÜRK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ha megengedi, akkor eleget tennék Arató Gergely felszólításának, és a jelentésről beszélnék, azon belül is a diákhitel kérdéséről; ugye, a 2001-es esztendő a diákhitel éve volt. Fiatal emberként természetesen nem vagyok ellene a lendületes fogalmazásnak, de az is fontos, hogy az igazsághoz, a tényekhez ragaszkodjunk.

Az előbb Arató Gergely arról beszélt, hogy ez a diákhitelprogram készen volt, a Horn-kormány tulajdonképpen bevezette ezt, csak le kellett porolni. Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy a Horn-kormány idején megszületett diákhitel-konstrukciót öt diák vette igénybe, ennyire volt sikeres ez a bizonyos diákhitel-intézmény, míg az elmúlt ciklusban megalkotott, értelemszerűen az előzőtől teljes mértékben különböző, új alapokra helyezett diákhitel-konstrukciót mára már diákok tízezrei veszik hála istennek igénybe.

Annak a jelenségnek vagyunk a szemtanúi, hogy ha már valamit nem lehet legyalázni az Országgyűlés színe előtt, amit az előző kormány megvalósított intézkedésként, akkor azt megpróbáljuk kisajátítani, és azt mondani, hogy az a diákhitel intézménye tulajdonképpen egy szocialista konstrukció. Hadd mondjam azt, hogy ez a kisebbik baj, én pusztán csak arra szerettem volna figyelmeztetni a diákhitel intézménye kapcsán, hogy a tényekhez még ebben a vitában is érdemes ragaszkodni.

És ha már itt vagyunk a tényeknél, még egy dolgot engedjenek meg, hogy szóvá tegyek. Miniszter úr beszélt a HÖOK-ról, szintén talán kicsit indulatosan - amit nem is tudok mivel magyarázni -, és próbálta a hallgatói önkormányzatok országos konferenciáját az Oktatási Minisztériumhoz tolni, el az Ifjúsági és Sportminisztériumtól. Nos, hölgyeim és uraim, tisztelt képviselőtársaim, ha a tényeknél akarunk maradni, a tény az, hogy ez a hallgatói szervezet 300 ezer diákot, fiatalt képvisel. Ennek a hallgatói szervezetnek helye van a minisztériumi párbeszédrendszerben. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ezt a hallgatói szervezetet a minisztérium nem mellőzheti.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 2 2003.04.15. 5:11  1-6

GYÜRK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Külügyminiszter Úr! “A zsarnokság a szabadság gyakorlóitól tart mindenekelőtt.ö A XIX. századi kubai függetlenségi harcok hősének, José Martinak ez a gondolata ma ugyanolyan aktuális, mint megfogalmazásakor volt.

A világ most ujjong, mert élő adásban lehet szemtanúja, amint egy zsarnok szobra a porba hull. De a világnak látnia kellene azt is, hogy egy másik zsarnok ezt a pillanatot véli a legkedvezőbbnek, hogy azok ellen forduljon, akiktől a leginkább tart, José Marti szavaival: a szabadság gyakorlói ellen. Fidel Castro, a kubai diktatúra első számú vezetője a Szaddám Huszein ellen indított háború második napján rég nem látott erővel sújtott le országa másként gondolkodóira. A nemzetközi közösség más irányú figyelmét kihasználva a Comandante közel száz ellenzékit hurcoltatott el otthonából, állíttatott statáriális bíróság elé, és ítéltetett néhány napon belül nemegyszer 25 év börtönre.

A sztálinista perek régi eszköztárából egy sem hiányzik ma Havannában - írja a letartóztatásokkal kapcsolatban a francia Le Figaro. A vádlottak “ellenforradalmárokö, a vád “külföldi hatalom által szervezett összeesküvésö, aminek célja a “hősies pártö hatalmának megdöntése. A kihallgatásokon védőügyvédek nem vehetnek részt, a tárgyalások a nyilvánosság teljes kizárásával zajlanak.

A mintegy száz letartóztatottnak - tanároknak, munkásoknak, diákoknak s nagyrészt újságíróknak - egy közös bűne volt: azt akarták elérni, hogy népszavazás döntsön a diktatúrából a demokráciába irányuló békés átmenetről. Erre vonatkozó tervüket, az ellenzék összefogásáról és szolidaritásáról is tanúskodó Valera-tervet a mai napig több mint tízezer kubai írta alá. Ezt a tervet és ezzel együtt a békés reformok lehetőségét sodorta le az asztalról most egyetlen mozdulattal az agg diktátor.

Tisztelt Ház! A tekintélyes L'Express magazin véleménye szerint Fidel Castro profitált tehát az iraki háborúból, abból, hogy a figyelem elterelődött róla és rezsimjéről, s így árnyékban cselekedhetett. Meggyőződésem szerint azonban könnyen lehet, hogy ennél többről van szó. Castro a leplet nyújtó árnyék helyett a megfelelő lélektani pillanatot látta a Szaddám Huszein elleni háborúban, a megfelelő pillanatot arra, hogy üzenjen.

 

 

(8.10)

 

(Az elnöki széket dr. Szájer József, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Amikor ugyanis személyes parancsával elrendelte a letartóztatásokat, valójában ezt tette: üzent. Üzent saját nemzetének, és üzent a világnak is. Üzenete pedig egyértelmű: más diktátorok megdőlhetnek, ő stabilan áll a helyén. Tévednek azok, akik a rendszer végóráiról beszélnek, tévednek azok, akik a diktatúra felpuhulásában bíznak, és tévednek azok is, akik demokratikus szocializmusról fantáziálnak. A diktátor üzenete végén pedig ott van a kegyetlen és könyörtelen pont, azon kubaiak kivégzése, akik néhány napja egy komphajó eltérítésével igyekeztek a számukra szabadságot jelentő Florida partjaihoz eljutni. A hírforrások szerint huszonnégy órával a három férfi elfogása után már végre is hajtották rajtuk a halálos ítéletet; a rokonokat még a temetésre sem engedték oda.

Tisztelt Ház! Bízom abban, hogy ezt az üzenetet végre megértik azok a hazai véleményformálók is, akik eddig fölényesen tolták félre az emberi jogi szervezetek kubai rezsimről szóló felhívásait; nem törődve a már eddig is börtönben ülő több száz politikai elítélttel és a börtönökben mindennapos kínzásokkal, egy joviális szalonforradalmárról és operettdiktatúrájáról festettek hamis és hazug képet.

Bízom abban is, tisztelt külügyminiszter úr, hogy a magyar diplomácia tisztában van azzal, hogy nekünk, magyaroknak ebben a helyzetben különleges a felelősségünk, a kubai ellenzék ugyanis a szocialista diktatúráktól néhány esztendeje megszabadult közép-európai országokban a követhető és követendő példát látja. Ezért a magyar kormánynak, a kormány fejének, valamint a magyar diplomáciának minden egyes gesztusa jel számukra. Több együttérzést, több szolidaritást várnak el tőlünk, mint a nyugati demokráciáktól. Minden lehetséges diplomáciai eszközzel világossá kell tehát tennünk, hogy az immár demokratikus és szabad Magyar Köztársaság mélyen elítéli az embertelen Castro-rezsim újabb könyörtelen fellépését.

Köszönöm szépen. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 152 2003.10.29. 11:32  1-277

GYÜRK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, engedjék meg, hogy a következő percekben a fiatalok szemszögéből szóljak néhány szót a költségvetésről.

 

(15.50)

Előttünk fekszik egy költségvetési javaslat, amelynek átolvasását követően úgy vagyunk mi, fiatalok, mint az az idős bácsi, aki miután megnézte a moziban a Csillagok háborúját, azt mondta: én ezt nem hiszem el. Mi, fiatalok, ezt nem hisszük el; nem azért, mert ez a költségvetési javaslat olyan fantasztikus, hanem azért, mert hihetetlennek tűnik, hogy egy kormány, ha számokba rejtve is, de hadüzenetet küldjön egy egész nemzedéknek. Hihetetlen, de sajnos igaz. A hadüzenet itt fekszik az Országgyűlés asztalán, és ha módosító javaslatokkal nem sikerül megváltoztatni, eltéríteni, akkor 2004. január 1-jén meg is érkezik majd a fiatalokhoz. A kormány hadba lépése az új nemzedékkel azért különösen fájdalmas, mert másról szóltak az ígéretek. Emlékszünk még mindannyian, a kampányban volt minden, mint a búcsúban: ingyen tankönyv, ingyen nyelvvizsga, ingyen jogosítvány, épp csak a mézeskalácsszív hiányzott. Persze mi már akkor is tudtuk, mondtuk is, el is ért talán néhány gondolkodó főt: ácsi, várjuk ki a végét. És tessék, a kormány ott vet gáncsot a fiataloknak, ahol csak tud - és már-már úgy tűnik, direkt csinálja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megengedik, sorra venném a fiataloknak tett legfontosabb ígéreteket, és azt, vajon mi látható belőlük az előttünk fekvő költségvetési javaslatban. Medgyessy Péter azt ígérte, kiszélesítik az otthonteremtést. Azok számára, akik a szavak elsődleges jelentését keresik, a kiszélesítés azt jelentette, hogy nagyobb hitelt, kedvezőbb kamatozás mellett, egyszerűbben, gyorsabban és magasabb adókedvezménnyel lehet majd felvenni. Azok a fiatal családok, akik így gondolkodtak, lakáshitelt vettek fel, és felelős kormányban bízva, felelősséggel számoltak az adókedvezményekkel, ma már értik, hogy ha a szocialista szótárban azt olvasod: kiszélesítik, úgy kell értsd: összeszűkítik. Csökkent ugyanis a felvehető hitel mértéke, nőttek a kamatok, és kisebb lesz az adókedvezmény. Akinek már van ilyen hitele, annak nehezebb lesz visszafizetni; aki most szeretné felvenni, annak nehezebb lesz hozzájutni. És van a történetnek olyan szereplője is, aki elvesztette a teljes hitelét: ez a kormány, és személy szerint Medgyessy Péter. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Tisztelt Ház! Ha nincs lakás, még ott lehet a kollégium, mondhatják önök, a tízezer új kollégiumi férőhelyre gondolva, aminek felépítésére Medgyessy Péter a szavát adta. Pár évig ott is lehet lakni, csak azt kell eldönteni, hogy ki legyen a szobatárs. A számokba rejtett hadüzenetet áttanulmányozva azonban látható, hogy a jövő évi költségvetés egyetlenegy forintot sem fordít kollégiumi férőhelyek létesítésére. Ehelyett a kormány, hogy lövedéke kellőképpen nagy sebet üssön, vállalkozói tőkéből épülő kollégiumokról beszél. Az Oktatási Minisztérium képviselője pedig mindenkit megnyugtat, hogy annak díja alig lesz több 25-30 ezer forintnál. Ez viszont azt jelenti, hogy a szobatársat is bajtársra kell cserélni, mert a kormány elindította rakétáit, ez az összeg ugyanis a mai átlag 4000 forinthoz képest megfizethetetlenül sok. Nem csoda, ha a fiatalok, a diákok, az egyetemi, főiskolai hallgatók azt gondolják, a hatalom valamiért pikkel rájuk. Nem csoda, mert azt látják, hogy amikor a felnőtt lakosság esetében a szocialisták a rosszullétig húzzák a nadrágszíjat, akkor a fiatalokról le is szaggatják a nadrágot. De nyugodtan kereshetünk erre újabb példát is.

Vegyük a diákhitelt, ha már az egyetemeknél és a főiskoláknál tartunk. A kormány megemelte a diákhitel kamatait, pedig ez a történet sem kezdődött másként, mint a lakáshitelek esetében. Medgyessy Péter azt ígérte: kedvezőbbé tesszük a diákhitelt, hogy azt ne csak felvenni, hanem visszafizetni is tudják. Kedvezőbbé teszik, mondják a szocialisták, és mi, fiatalok már sajnos értjük, mi következik ebből: nehezebb lesz a diákhitelt visszafizetni, nehezebb, ugyanis a kormány döntésének következtében a kamatemelésen túli érvágás, hogy a diákhitel törlesztését azonnal a tanulmányok végeztével meg kell kezdeni, szemben az eddigi gyakorlattal, akkor is, ha a fiatalnak nincs jövedelme, mert nem tud elhelyezkedni.

A fiatalokkal szembeni kormányzati hadba lépésnek ez a harctéri művelete azért igazán fájdalmas, mert régen nem volt ilyen magas a pályakezdő munkanélküliek száma, régen nem volt ennyi állástalan fiatal diplomás. Így aztán sajnos komoly a valószínűsége annak, hogy az egyetemi, főiskolai tanulmányok befejezését követően sokaknak a pályakezdő munkanélkülieknek járó segélyekből kell majd a diákhitelt törleszteni. Persze, ne feledkezzünk el róla, hogy tovább is tart majd visszafizetni azt, a kamatemelés miatt.

Tisztelt Ház! Továbblépve, idézzük fel a fiataloknak tett következő ígéretet: ingyenessé tesszük az utazást az oktatási intézmény és a lakóhely között - mondta anno Medgyessy Péter. A valóság az, hogy míg egy átlagpolgárnak 30-50 százalékkal drágul jövőre a tömegközlekedés, addig a diákok esetében ez 60, esetenként 93 százalékot jelenthet. Mert nem elég, hogy nőni fog a tömegközlekedés díja, a diákok kedvezményeit még csökkenteni is akarja a kormány. Persze, már hallani a hangokat, érkezik Timur és csapata, zászlójukon a szöveg: mi, szocialista fiatalok, nagyon szépen kérjük a kormányt, ne csökkenjen a fiatalok utazási kedvezménye, majd a jóságos kormányfő, meghallgatva Timurt, nagylelkűen dönt, és az egekig magasztaltatik. És ha esetleg a történet végén mégiscsak lesz valaki, aki akár csak egészen halk hangon, de meg meri kérdezni, “elnézést, nem arról volt szó, hogy ingyenes lesz az utazás?ö, azt majd ünneprontónak nevezik.

Tisztelt Ház! Ha már a közlekedésnél tartunk, egy gondolat erejéig időzzünk még itt. Medgyessy Péter azt is ígérte ugyanis, hogy ingyenes lesz a jogosítvány megszerzése is, majd másfél évvel később a gyermek-, ifjúsági és sportminiszter elárulta, hogy ezt a programot már 2004-ben végrehajtják. A miniszter úr feltehetőleg már bánja, hogy ezt mondta, hiszen ezzel, ez esetben legalábbis, ellehetetlenítette a kormány egyre sűrűbben ismételgetett védekezését, miszerint vállalásaik a ciklus egészére szólnak. Valami magyarázatra pedig szükség lenne, mert az előttünk fekvő költségvetési javaslat egy árva szót sem ejt az ingyenes jogosítványról, így annak az ára marad 80-100 ezer forint.

A felsorolás végére idekívánkozik még egy tétel. A kormány hadüzenete kitér a gyermekek és a fiatalok szabadidős tevékenységének támogatására szánt források drasztikus csökkentésére is. A tárgyalt előterjesztés olyan költségvetési előirányzatokat is radikálisan csökkenteni kíván, amelyek a gyermekek és fiatalok szabadidős tevékenységét hivatottak támogatni. Csökken a gyermek- és ifjúsági alapprogram támogatása, 530 millió forintról 210-re, feltehetőleg azért, mert Gyurcsány miniszter úr úgy gondolja, ami nem megy, nem kell erőltetni. Hiszen a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium még a 2003-as nyári táborozási támogatásokat sem fizette ki az iskoláknak, szervezeteknek, így a szocialista tehetetlenség megalkotta a balatoni sítábor fogalmát, feltéve persze, hogy a télre azért kifizetik végre a megítélt támogatásokat. (Derültség a Fidesz soraiban.) Jövőre tehát kevesebb jut az iskoláknak, a gyermekszervezeteknek, az ifjúsági egyesületeknek közösségi programokra. Láthatóan ennek a kormánynak a fiatalokkal valami nagy baja van - ha egyedül vannak, ha közösségben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Úgy tűnik, hogy a fiatalok valamivel kihúzták a gyufát a kormánynál; valamivel felbőszítették a szocialistákat; valamiért a szabad demokraták begyébe kerültek. Csak ezzel magyarázható mindaz, amiről eddig szóltam. Ép ésszel ugyanis nem érthető, hogy a kormány egyszerre szűkíti az otthonteremtési kedvezményt és drágítja az utazást, miközben - piaci alapra helyezve a kollégiumépítést és drágítva a diákhitelt - megnehezíti a tanulás és a pályakezdés feltételeit is. A fiatalok lassan már a bőrükön érzik mindazt, ami a kormányzati retorika változása mögött van. Kezdetben volt a jóléti állam, majd egy szinttel lejjebb az eredmények megvédése; most már csak a lassú építkezés. És lassan úgy járunk, mint a viccbéli csigapástétommal: a kérdésre a pincér bevallja, hogy tett bele egy kis disznót is, sőt további kapacitálásra azt is, hogy valójában fele-fele az arányuk, egy disznó, egy csiga. (Derültség a Fidesz soraiban.) Ha mindezek alapján valaki azt kérdezi, a kormány becsapta-e a fiatalokat, a válasz ez: mi az hogy! (Derültség a Fidesz soraiban. - Dr. Kovács Zoltán: Nagyon is!)

(16.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! Most még nem késő visszafordítani a költségvetés számaiba burkolt, a kormány által a fiatalok megregulázására küldött hadüzenetet.

Befejezésül arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák majd azokat a módosító indítványokat, amelyek visszaállítják a lakáshitelek után felvehető adókedvezmény mértékét, amelyek visszaállítják az adókedvezmények igénybevételi idejét, amelyek kísérletet tesznek arra, hogy Medgyessy Péter szavának a hitelét legalább részben megőrizve, ingyenessé tegyék a lakóhely és az oktatási intézmény közötti közlekedést. Támogassák indítványainkat, amelyek lehetővé teszik 2004-ben legalább 4 ezer új kollégiumi hely megépülését, és amelyek hatására ingyenessé válhat a jogosítvány megszerzése. És támogassák javaslatunkat, amely visszaállítja a gyermekek és a fiatalok szabadidő-eltöltésének támogatására szánt forrásokat. Kérem mindehhez támogatásukat nem egy párt, de egy új nemzedék nevében.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)