Felszólalás adatai

CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! El kell ismerni, hogy meglehetősen nehéz műfaj, ami követelményként a kormány előtt megjelenik, mert le kell tennie egy jelentést a gyerekek és fiatalok helyzetéről minden évben, és aztán ott van a különösen nehéz feladat, hogy rögtön mellé az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentést is. Ha teljeskörűen mutatja be a jelentés a korosztály helyzetét, az összes problémával, nehézséggel, pozitív, negatív irányú változással, és melléteszi a kormány az intézkedései sorát, akkor nyilvánvaló, hogy egy könnyű, az ellenzék, a bírálók számára könnyű helyzetet teremt, mert hiszen egyetlen év alatt nem lehet minden problémát megoldani, és számos lehetőség kínálkozik arra, hogy szemére lehessen olvasni a kormánynak, hogy lám, ilyen a helyzet, és mégsem intézkedett vagy rosszul intézkedett. A mindenkori kormány ezt igyekszik úgy megoldani, hogy a jelentésben azon területeket, ahol nem tud intézkedéseket elszámolni, ha lehet, nem érinti, mert akkor ennek pandanjaként nem kell megfogalmazni azt, hogy bizony az adott probléma megoldása érdekében az adott évben a kormány semmit sem csinált.

Én is ilyen típusú hiátusokra szeretném felhívni a figyelmet, érzékeltetni, hogy van számos olyan terület a korosztály életében, amelynek a problémáival a kormánynak szembe kellene néznie, és meg kellene keresni a megfelelő intézkedéseket. A magam részéről ehhez néhány javaslatot is szeretnék tenni.

Az első ilyen hiátus - és csak leltárszerűen fogom felolvasni, egy kérdésre persze alaposabban kitérve - az iskolák teljesítőképessége. Egy furcsa viszonylatban fogom ezt most fölvetni. Abban a viszonylatban, hogy ha valaki végiggondolja, hogy amikor egy 18 éves fiatal érettségi után megjelenik a munkaerőpiacon - egy vállalatnál, egy cégnél, egy munkahelyen -, akkor milyen tudást várnak el tőle, milyen tulajdonságokat. Azt gondolom, hogy a következőket kérdezik meg: van-e érettségije, mi a szakmája, milyen nyelven beszél, tudja-e használni a számítógépet és van-e jogosítványa? Körülbelül ezt az öt kérdést teszik fel.

(17.10)

Ha erre az öt kérdésre igennel tud válaszolni vagy valamilyen pozitív választ tud adni, akkor van esélye a munkaerőpiacon elhelyezkedni.

Ma azonban az a helyzet, hogy bár növekvő az érettségit adó középiskolákban tanulók száma - ez egyébként alapvetően demográfiai kérdés, mert éppen egy demográfiai apály van, és ezért arányaiban sokkal többet vesz fel ez a középfok -, de azért a kormány ezt a folyamatot, a középfok expanzióját inkább támogatta, mint ellenezte volna. Úgy gondolom, hogy a szakmaszerzés lehetősége is adott, bár az a szakképzési struktúra, ami jelenleg van, meglehetősen ellentmondásos, meglehetősen avítt. De a másik három kérdésben, amely a számítástechnikai tudás, a nyelvtudás elsajátítása és a jogosítvány megszerzése, a kormány szinte semmit nem tett az elmúlt három esztendőben.

Másodikként: a jelentés nem akar szembenézni az iskolákban a diákjogok, a diákönkormányzatok, a hallgatói jogok érvényesítésével, helyzetével, problémáival, nincs mondandója erről, miközben az ombudsman az éves jelentéseiben és különvizsgálataiban számos, nem kevés és nem könnyű problémát fogalmaz meg.

A jelentés nem szól az új nemzedék és az információs társadalom viszonyáról, az új nemzedék és a média viszonyáról. Hogyan lehetne ezt az új helyzetet a korosztálynak az információs társadalommal és a médiákkal való viszonyát segíteni, ösztönözni, megértetni és a használatát elősegíteni?

Nagyon keveset szól ez a jelentés a pályakezdő fiatalok speciális problémáiról, ezt számos bizottsági vita is erősítette. Úgy gondolom, a kormánynak nem voltak intézkedései a pályakezdő fiatalok problémáinak megoldása érdekében.

Nincs szó arról, hogy a fiatalok mint felnőttek munka mellett hogyan tudnának újabb és újabb képzésekben, újabb és újabb szakmák megszerzésében részt venni, vagyis nincs szó arról, hogy a kormány immár másfél éve ígéri a felnőttképzési törvény benyújtását az Országgyűlésnek, félévről félévre tolja át a törvényalkotási menetrendet, de mind a mai napig nincs az Országgyűlés előtt.

Nem szól, csak pozitív irányban arról a lakástámogatási rendszerről, amely látványosan azt ígéri a fiataloknak, hogy támogatáshoz fognak jutni, miközben a bankok természetesen nem adnak hitelt, mert olyan mértékű jövedelmet kell hozzá felmutatni, amely a pályakezdő fiatalok esetében irreális mértékű.

Nem szól a jelentés arról, hogy van egy nagyon európai színvonalú gyermekvédelmi rendszerünk, amelynek ugyanakkor a működtetéséhez, a teljes körű működtetéséhez a források az önkormányzatok számára nem állnak rendelkezésre.

Szól a jelentés valamicskét a gyermekegészségügy helyzetéről, de nem szól arról, hogy ha az egészségügy válságban van, akkor különösen válságban van ezen belül a gyermek-egészségügyi ellátás; a leginkább elnyomott, a legsanyarúbb helyzetben van.

Nem szól a jelentés a gyerekek nyári szünidei elfoglaltságának problémáiról, arról, amit Korózs Lajos képviselőtársam is említett, hogy a gyerekek alig 30 százaléka jut el táborba, üdülőbe. Vélhetően azért hallgat erről a kormány, mert tizedére csökkentette az erre fordítható forrásokat az elmúlt esztendőkben.

Nincs mondandója a kormánynak a gyermekszegénységről, vagyis ami van, annak semmi köze nincs a valósághoz. A miniszter úr beszélt erről az expozéjában, az általa elmondottak azonban a tényekkel, a valós adatokkal köszönő viszonyban sincsenek. Én erre szeretnék külön is kitérni.

Bármilyen adatot, tényt nézünk meg, a kormány tagjainak azon kijelentései, hogy csökkent a gyermekszegénység egyharmadáról az egyötödére, hogy duplájára, triplájára növekedett a családok támogatása - itt egy nap alatt elhangzott 400 milliárd forint meg 600 milliárd forint is, hogy ilyen nagyságrendekkel növekedett a családtámogatás rendszere -, ez egyszerűen hazugság, nem felel meg a valóságnak. Ugyanis az önök kormányától kértem adatokat arra vonatkozóan, hogy jelenleg hány gyerek alapján jár rendszeres gyermekvédelmi támogatás, és megnéztem az 1997-es adatot is. A kettő pontosan megegyező: ugyanúgy 800 ezer gyerek jogosult a rendszeres gyermekvédelmi támogatásra, vagy a most már átkeresztelt formájú támogatásra, pontosan úgy a korosztály egyharmada tartozik ebbe a körbe. Tehát szemenszedett hazugság azt állítani, hogy a gyermekszegénység egyharmadról egyötödre csökkent volna.

A másik: azt állítják, hogy duplájára, triplájára nőtt a családtámogatásra fordított összegek aránya. Megnéztem darabra a családtámogatási szolgáltatások, ellátások növekedését az elmúlt három esztendőben. Kérem szépen, amikor az ellátások, a támogatások összegének emelkedései külön-külön alig voltak inflációkövetőek, akkor tessék megmondani nekem azt a számrendszert, azt a matematikai műveletet, amelynek eredményeként dupla vagy tripla nagyságrendű családtámogatási összeg jön ki! Ilyen matematikai művelet nincs a tízes számrendszerben; valami más számrendszert használnak azok a kormányzati tényezők, amelyek azt akarják elhitetni a lakossággal, hogy ez a kormány családbarát, holott nem erről van szó.

Nézzük végig ennek illusztrációjaként azt a családtámogatási rendszert, amelyet két és fél-három év alatt ez a kormány kialakított! Én úgy fogalmaznék, hogy bár nagyon büszke erre a rendszerre a kormány, ez a családtámogatási rendszer hazug, szemfényvesztő és gyermekellenes. Nincs ok a büszkeségre a kormányoldalon, hiszen ez a Fidesz-kisgazda-kormány a következőket művelte családtámogatási rendszer címén:

1. Új javaslattal nem volt képes előállni, tevékenysége a korábban volt rendszerek restaurációjára irányult. Hogy a választási ígéreteinek eleget tudjon tenni a Fidesz, a családi pótlékot két részre bontotta, s így lett iskoláztatási támogatás, egyetlen fillér pluszráfordítás nélkül. A koalíció csak átkeresztelte a családi pótlékot iskoláztatási támogatássá, valójában nincs iskoláztatási támogatás. Egy 2000 októberében a kormány megrendelésére készült hatástanulmány szerint a családi pótlék iskoláztatási támogatás formájában való folyósítása nem érte el a kívánt célt. Nem csökkent a tanulói hiányzás, kapkodó, hevenyészett a tájékoztatás, nőtt a bürokratikus teher, a gyermekjóléti szolgálatok nincsenek felkészülve a helyzet kezelésére, az iskolai gyermekvédelmi felelősök munkája sok esetben formális.

2. Úgy tette alanyi jogúvá a családi pótlékot ez a kormány, hogy a legmagasabb jövedelműeknek, 8,5 százaléknak visszaadta a támogatást, a többségnek, 91,5 százaléknak viszont elértéktelenítette ezt a családtámogatási rendszert, ugyanis 1998 óta nem változott az összege. Évente az infláció mértékével csökkent a családi pótlék vásárlóértéke; vagyis ma már egyharmaddal kevesebb kenyeret lehet venni belőle, ahogy szoktak fideszes politikusok fogalmazni. Mi azt mondjuk, hogy legyen inflációkövető a családi pótlék. Mi az elmúlt három évben mindannyiszor javaslatot tettünk erre, a kormánypárti oldalon sosem fogadták el a módosító indítványokat.

3. Az adókedvezmény azok számára, akiknek alacsony a jövedelmük, ezért nem vagy csak részben tudják igénybe venni, semmit, a magasabb jövedelműeknek viszont komoly bevételt jelent. A nagyvonalúnak látszó adókedvezményt a családok egyharmada nem vagy csak részben tudja igénybe venni. Akkor lenne igazságos a rendszer, ha azok is megkapnák támogatás formájában az adókedvezmény összegét, akik azt nem tudják érvényesíteni alacsony jövedelmük miatt. Az MSZP azt javasolta és azt javasolja, hogy legyen jövedelmi helyzettől független a gyermektámogatás. Aki a jövedelme alapján az adott gyermekszámhoz rendelt adókedvezményt nem tudja igénybe venni, az kiegészítő támogatásként kapja meg ezt az összeget. Azok a családok, ahol nincs adózott jövedelem, a családi pótlék, iskoláztatási támogatás 50 százalékos emelésével kapjanak támogatást a gyermekneveléshez. A kétéves költségvetés vitájában a javaslatokat már megtettük, a közeljövőben újólag önálló indítvány formájában ismét megtesszük.

4. A korábbi rendszeres gyermekvédelmi támogatást ez a kormány átkeresztelte kiegészítő családi pótlékká, amely egyszerű szemfényvesztés, hiszen egy korábban is létező támogatást nevez csak át havi plusz 300 forinttal; gyakorlatilag nem kompenzálja a szegények számára az adókedvezmény kiesését.

5. És az utolsó kommunikációs trükk a ma már vitatott nagymamagyes bevezetése, amely valóságosan semmi plusztámogatást nem jelent.

A Szocialista Párt tiltakozik az ellen, hogy a kormány az általa preferált magasabb jövedelmű rétegek támogatását a leginkább rászorulók rovására oldja meg. A gyerekek támogatását a család anyagi helyzetétől teszik függővé, már magzati kortól. Minden lépéssel, kormányzati intézkedéssel tovább bővül a különbség a magas jövedelműek és a sorsukon önerőből reálisan változtatni nem tudó szegények között. Úgy gondoljuk, hogy érdemi előrelépésre és intézkedésekre van szükség.

Ma óriási teher az iskolakezdés. A többgyermekes és nem magas jövedelmű családoknak a terhek enyhítése érdekében javasoljuk iskolakezdési támogatás bevezetését, melynek összege a minimálbér 50 százaléka legyen, és a jogosultság alsó határa a rendszeres gyermekvédelmi támogatásra vagy most más néven kiegészítő családi pótlékra való jogosultság határa legyen.

(17.20)

Javasoljuk a tankönyvtámogatás összegének duplájára növelését a jelenlegi 3,3 milliárd forintról 6,6 milliárd forintra, és a felhasználás szabályainak olyan módosítását, melynek eredményeként a rászoruló diákok az érettségiig ingyen juthatnának tankönyvhöz.

Javasoljuk az iskolai diákétkeztetés jelenlegi költségvetési támogatásának továbbfejlesztését. Önálló képviselői indítvány keretében javaslatot fogunk tenni arra, hogy az óvodában legyen ingyenes az étkezés, az iskolában pedig első lépésben olyan támogatási rendszer működjön, melynek eredményeként a rászoruló gyerekek anyagi okokból nem esnek ki a szolgáltatásból.

Javasoltuk és javasoljuk a családok jövedelmi helyzetéhez igazodó üdülési támogatás bevezetését, amely felhasználható akár szervezett iskolai, akár családi belföldi nyaralás során. De addig is, amíg ezt megteszik, követeljük, hogy az iskolai nyári táborozás, üdülés támogatásának keretösszegeit növeljék a jelenleginek legalább tízszeresére. Követeljük, hogy az üdülési csekkek kerete növekedjen és felhasználhatósági szabályai a gyerekek érdekében módosuljanak.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a kormánynak ügyelni kell arra, hogy minden kötelezettségének megfeleljen. Azt, hogy az országgyűlési kötelezettségeknek slendrián módon tesz eleget, tudomásul vesszük; de hogy nemzetközi kötelezettségeknek sem tesz sorozatosan eleget és ezzel lejáratja az országot, azt gondolom, hogy ez hiba. 1998 végéig kellett volna az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez benyújtani a gyermekek jogairól szóló egyezmény magyarországi érvényesülésének tapasztalatairól szóló ötéves jelentést, 2000. december 31-éig az ENSZ őszi csúcsértekezletéhez kapcsolódó '95-ös csúcsértekezleten elhatározottak teljesítéséről szóló jelentést. Egyiknek sem tett eleget a kormány. Ha az országimázs oly fontos ennek a kormánynak, akkor legalább a nemzetközi kötelezettségeknek tegyen eleget!

Befejezésül: ez a kormány azért nem tud szembenézni a problémákkal, mert szétverte azt a gyermek- és ifjúsági érdekegyeztető fórumrendszert, amely lehetővé tette volna számára, hogy szembesüljön a valósággal. Nem is akar szembesülni, ezért nem is cselekszik helyesen.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)