Felszólalás adatai

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Elég sok mindent elmondtunk már erről a törvénycsomagról. Én azzal szeretném kezdeni a mondanivalómat, hogy megállapítsam, úgy vélem, a kormány megpróbált egy csapdát fölállítani az ellenzék számára. A költségvetési bizottsági ülésen is, itt a miniszteri expozéban is elhangzott, hogy a kormányprogram még nem teljesített ígéreteinek a beteljesítését nyújtja ez a pénzügyi - egyik képviselőtársam nevezte úgy - zagyvalék, amiről most tárgyalunk. De ilyen salátacsomagnak neveztük mi ezt.

Csapda azért az ellenzéki képviselők számára, mert tulajdonképpen úgy van eladva ez az egész salátatörvény, mint egy ígérethalmaz, amelynek több elemére az ellenzék sem mondhat nemet. Legalábbis így próbálják eladni kormánypárti képviselők. Akkor, amikor ennek egy-egy igazságtalan, méltánytalan elemére megpróbál az ellenzék rávilágítani, akkor azt játsszák a kormánypárti képviselők, hogy mi általában a kedvezmények ellen szólunk. De csapda a választó számára is ez a törvénycsomag, hiszen beteszi a kalitkába a mézesmadzagot: a választópolgárok szeretnék elhinni, hogy ezek valódi, kézzelfogható kedvezmények, hogy valóban mézesmadzag van a kalickában. Be is mennek érte, és utána derül ki, hogy a becsalogatás csak arra volt jó, hogy megszerezze magának a választópolgárt önös érdekből, nyilván a választásnak alárendelten. Hamar rá is jön, és hamar rá kell jönni a választópolgárnak arra, hogy becsapták, mert éppen az, akinek a legnagyobb szüksége lenne a mézre, éppen az, akin a leginkább kellene segíteni, az nem kap segítséget ebből a törvénycsomagból.

(14.00)

Ennek a törvénycsomagnak az a címe, hogy "pénzügyeket szabályozó egyes jogszabályok módosítása". Azért nagyon nehéz kezelni ezt az egész csomagot, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, mert ahogy arra rávilágítottunk, a társadalombiztosítási zárszámadásban is módosításra kerül jó néhány jelenleg hatályos törvény, a zárszámadásban úgyszintén. Ez lehet kezelhetetlen az országgyűlési képviselők számára is, mint ahogy az, de a legnagyobb gond az, tisztelt Ház, hogy a jogalkalmazók számára kezelhetetlen. Csak egy példát szeretnék mondani: a nyugdíjakkal kapcsolatos törvénymódosítás mind a három helyen gyakorlatilag megtalálható.

Kaptunk egy tájékoztatót is a kormány részéről itt, az általános vita megkezdése előtt, amelynek az első mondata valótlan állítás. Tulajdonképpen erre épül fel az egész törvénycsomag. Azt írja ez a tájékoztató, hogy a kormány megtette azokat a legfontosabb lépéseket, amelyeket a programjában vállalt.

Tisztelt Államtitkár Úr! Hol vannak azok a lépések, amelyeket, mondjuk, a korrupció elleni fellépés során meg kellene tenni? Csak példaként szeretném mondani, államtitkár úr, a tegnapi zöld Világgazdaságból: "Hazárdőr alvállalkozók, átpasszolt munkák", "Kódolt korrupció az autópálya-építésnél". Egy oldalon keresztül levezeti azt, hogy milyen mértékben burjánzott el az önök munkálkodása alatt a korrupció. (Tóth István: Komolyabb újságokat vegyél elő!) Azt írja: "A konstrukció szükségszerűen vezetett az áldatlan állapotokhoz. A minőségi kifogások miatt a rendszerbe kódolva volt a korrupció lehetősége is, mert a tőkehiányos munkavégzők mindent hitelbe, kölcsönből, eladósodva végeztek. Ha a rossz munka miatt nem fizet a megrendelő, a kivitelezők tönkremennek, ezért megéri a minőségi ellenőröknek kenőpénzt fizetni."

Hol vannak azok a törvények, amelyek megelőznék azt, hogy egy ilyen bonyolult korrupciós lánc kialakuljon? De mondhatnám, államtitkár úr, az egészségügy problémáját is, mondhatnám az önkormányzatok problémáját, de az infláció okozta problémákat is nyugodtan ide lehetne hozni az asztalra, amiben önök egészen mást ígértek három és fél évvel ezelőtt.

Tehát azt gondolom, hogy teljesen bizonyosan mondhatjuk azt, hogy teljes mértékben egy választási kampány részeleme ez a törvénycsomag, ami egyébként önmagában is ellentmondásos, hiszen a törvényjavaslat indokolásában azt írja, hogy 2002-es módosításként csak olyan lépéseket indokolt megtenni, amelyek figyelembe veszik az államháztartás bevételi és kiadási előirányzatainak kötöttségét. A tájékoztatóban pedig azt írják - ennek ellentmondva -, hogy a javasolt változtatások összességében 3 millió adófizető számára jelentenek adóteher-csökkentést.

Ha egyszer nincsen számottevő költségvetési kihatása 2002-re ennek a csomagnak, akkor hogyan lehet azt állítani, hogy itt 3 millió adófizető számára adóteher-csökkenést juttat ez a törvénycsomag? Ha egyszer komoly adóteher-csökkenéssel lehet számolni, ne mondják már, hogy annak nincsen költségvetési kihatása. Ne mondják már, hogy a 2002-es költségvetésen nem kell átvezetni! Ugyanis milyen adóteher-csökkentés az, amelynek nem lehet számolni költségvetési vonzatával?

A másik kérdés, amit Burány Sándor képviselőtársam nagyon világosan elmondott - és Bauer képviselő úr is utalt rá -, hogy mekkora volt három éven keresztül az adóteher-növekedés. Vajon tudják-e kompenzálni azt az adóteher-növekedést, amit három éven keresztül ráengedtek a magyar társadalomra? Vagy csak egyszerűen valamit mérsékelnek abból, amit három éven keresztül elértek?

De megtévesztő az is, amit a nyugdíj úgynevezett adómentességéről beszélnek. Sokszor elmondtuk ebben a vitában: a kezdetektől fogva, amióta az adórendszer bevezetésre került, a nyugdíjak után nem kell megfizetni az adót, vagyis az adómentesség érvényesül. Most önök elkezdtek kampányolni azzal, hogy elindult a jövő, és most innentől kezdve adómentes a nyugdíj. Nem lehet megvezetni a társadalmat, nem lehet félrevezetni és nem szabad félrevezetni. Azt is világosan meg kellene mondani, hogy a nyugdíj melletti munkavégzés kedvezőbb adózása most 2002-re vagy 2002-től érvényes, ugyanis az indokolásban az szerepel, hogy 2002-ben a nyugdíj adómentességet élvez. Akkor mit mondanak utána, 2002 utánról? - mert erről nem szól az indokolás. Álságos is ez a javaslat, hiszen azt mondja, hogy most tízezer forint gyermekenként az iskoláztatással összefüggésben adómentesen igénybe vehető.

Tisztelt Államtitkár Úr! 2002-ben, amikor ezt az adómentes igénybevételt realizálni lehet, negyedik éve nem emelik a családi pótlékot. Negyedik éve! Milyen álságos megoldás az, hogy tízezer forintra azt mondják, hogy ez adómentes?! Ugyanakkor nem mondanak semmit a családi pótlékra, és közben tudjuk nagyon jól, hogy 2001-ben, 2002-ben jelentősen eltér az inflációs ráta attól, mint amit prognosztizáltak.

Azt mondja a javaslat, hogy kedvezőbben adóztatja azt a nyugdíjast, aki munka mellett dolgozik. De, tisztelt Ház, ugyanúgy adózik ugyanez a nyugdíjas, mint ahogy a minimálbéren családját eltartó. Hol van itt az igazságosság? Ha vannak forrásaink, amiből kedvezményeket lehet biztosítani, miért nem tesszük ezt méltányosan? Nem a nyugdíj mellett munkát vállalók ellen szól az ember, hanem nagyon méltánytalan körülmények között élnek alacsony szinten a nyugdíjasok, azokért szólunk, államtitkár úr.

Megalapozatlan is ez a törvényjavaslat, hiszen többször, több helyen emlegeti a családi mezőgazdasági vállalkozásról szóló törvényt, hivatkozik erre a törvényre - de hol a törvény? Egyszerűen nem tudjuk, hogy miről beszélünk. Jelentős kedvezményeket belefogalmaz ebbe a csomagba a kormány, és nem tudom, hogy huszadik, huszonegyedik törvénynek miért nem fért el benne az, amiről beszélnek egyébként az indokolásban. (Dr. Fazekas Sándor: Add be módosítónak!) Lehet mondani, hogy majd benyújtják, de akkor most miről döntünk? Minek a kedvezményéről beszélünk? - mert csak az indokolásban lehet olvasni arról, hogy majd lesz valamilyen törvény.

Emlékezzünk vissza a hétfői vitára, amikor a Malév biztosításával kapcsolatban kellett itt döntenünk. Ellentmondás volt a törvényi szöveg és az indokolás között. Akkor azt mondták, hogy csak a törvényi szöveg tekinthető joghatályosnak. Igazuk volt. Akkor most hogyan lehet joghatályosnak tekinteni a családi mezőgazdasági vállalkozásokról szóló törvényt, hogyha nincs benne a törvényben, csak az indokolásban? Akkor milyen alapon lehet nekünk mértékadónak tekinteni ezt a törvényt?

Azt gyanítom, hogy olyan törvényjavaslatról beszélünk, amit még ki sem dolgozott a kormány, sőt már sajtóhírekben arról is lehet hallani, hogy lehet, hogy nem is törvényt fog alkotni, hanem kormányrendeletben fogja ezt rendezni. Viszont ez a salátacsomag törvényről beszél, méghozzá olyan kedvezményeket is megfogalmaz, államtitkár úr, amiről meggyőződésem, hogy nincsen szinkronban más törvényekkel, és legalább a harmonizációt illő lett volna elvégezni. (Dr. Fazekas Sándor: Hol nincs? Halljuk!)

Mondok egy példát: azt mondja, hogy korlátlan idejű veszteségelhatárolásra lesz mód. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elhatárolásnak az a lényege - de ezt önnek nem kell mondani, hiszen ön kiváló könyvvizsgáló is egyúttal (Tállai András: Szüneteltetem.), az elhatárolás valamilyen időtartamra értelmezhető, és meggyőződésem, hogy a számviteli törvénybe egyáltalán nem illeszthető egy korlátlan idejű veszteségelhatárolás.

Azt gondolom, hogy ezzel a nagyon szűk körre leszűkített kedvezményes lehetőséggel egy rossz lelkiismeretet szerettek volna kiváltani, ami abból fakadhat, hogy három és fél éven keresztül gyakorlatilag odadobták prédának a kisgazdáknak- vagy nem tudom most már, hogy milyen pártnak - az agrárgazdaságot, a vidékfejlesztést.

(14.10)

De államtitkár úr, egy 5 ezer embernek nyújtott kedvezmény nem pótolhatja az elmulasztott lehetőségeket!

A vámtörvény módosításával kapcsolatban annyit szeretnék mondani, hogy meglehetősen megkésett. A devizaliberalizáció természetesen kívánatos, szükséges, szükségszerű lépés volt, de éppen ez a csomag mutatja, hogy nem volt előkészítve, most próbál korrigálni a kormány. Ha önök alkalmasak lennének a kormányzásra (Moraj a Fidesz-frakció soraiban.), akkor amikor meglépték a kormányhatározattal a devizaliberalizációt, akkor a szükséges törvénymódosításokat is be kellett volna tenni; ugyanúgy, ahogy megkésett a takarékbetétekről szóló törvény módosítása is. Nem kellett volna megvárni, államtitkár úr, amíg leminősítik az országot pénzmosás szempontjából! És persze azt a kérdést is fel kell tenni, hogy miközben valóban szükséges a pénzmosás ellen küzdeni, mit fog kezdeni az ORFK a különböző pénzügyi adatokkal, hogyan fogja azokat kezelni.

A közbeszerzési törvényről annyit szeretnék mondani, hogy teljességgel elfogadhatatlan az, hogy a pénzügyi tárgyú törvények között tárgyaljuk. Annak a kormánynak, amely tudatosan nem akarja alkalmazni a közbeszerzési törvényt, ez a tárgyalási mód nyilván kedvező, hiszen így nem lehet hosszan beszélni a közbeszerzési törvényről, mivel az a 19-20 törvény egyike. Lefolytattuk a vitát a közbeszerzési tanács beszámolójáról, én most nem szívesen megyek bele, nem szeretném a tévéidőben képviselőtársaim elől elvenni a pénzt..., elvenni az időt. (Dr. Fazekas Sándor: Azt ne is!) Tévéidőn kívül számos észrevételt szeretnék még közzétenni, elmondani a közbeszerzési törvénnyel kapcsolatban.

Befejezésül annyit szeretnék mondani, államtitkár úr, tisztelt Ház, hogy ez a törvénycsomag egyszerűen kezelhetetlen, elfogadhatatlan, és a szocialista frakció nyilvánvalóan nem tudja a szavazatával támogatni. (Taps az MSZP- és az SZDSZ-frakció soraiban.)