Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Így illannak el a remények, pedig mi megpróbáljuk lelkiismeretesen ellátni a munkánkat, és úgy gondolom, hogy kormánypárti oldalról is hozzátartozna a tisztességes munkavégzéshez az, hogy nem egy zárszóban intézzük el az ellenzéki képviselők különböző hozzászólásait, ötleteit. Itt nem az ellenzéki képviselőket köpik szembe ezzel, mögöttünk ugyanis szavazók százezrei állnak, a Jobbik esetében több mint egymillió szavazó. Úgy gondolom, a kormánypárti szavazókat is érdekelné az, mondjuk, a másfél millió lakás-előtakarékoskodó közül a Fidesz-KDNP szavazóit is érdekelné az, hogy ezt a nagyon kedvező, állami lábbal ellátott módszert miért nyírta ki két nap alatt a kormányzat, mert érdemi szakmai választ erre nem tudott adni egyetlen kormánypárti képviselő sem.Amiről viszont ezen javaslat tárgykörében muszáj beszélnünk, hogy ne feszítsem túl az általános vita kereteit, az a Magyar Nemzeti Bank szerepkörének további bővülése. Ez ugyanis itt fekszik előttünk, és ez nem egy európai jogharmonizációs javaslat, ez nem egy kötelező jellegű átültetés. Itt arról van szó, hogy a Magyar Nemzeti Bank leadott egy vészjelzést, ez egyébként egy valós jelzés, amely arról szól, hogy a Pénzügyi Stabilitási Tanácsnak évente több ezer döntést kell meghoznia  nem lehet, hanem kell  a hatályos jogszabályok alapján, és gyakorlatilag nem bírják a terhelést.

Én ezt el tudom fogadni. Ily módon a Magyar Nemzeti Bank javaslata alapján a Magyar Nemzeti Bank elnöke kapna most felhatalmazást. Számomra az is furcsa, hogy a javaslattevő keze saját maga felé hajlik, de a helyzet az, hogy itt most egyes, korábban a Pénzügyi Stabilitási Tanács feladatkörébe tartozó döntések meghozatalára kér jogosítványt a Magyar Nemzeti Bank elnöke, hogy ő majd kijelöli, hogy valamely szerve vagy vezetője, vagy megbízatással rendelkező személye eljárjon ezekben a kérdésekben.

A helyzet az, hogy az MNB működésébe nyugodtan bele lehet nyúlni, tehát ez egy legitim vitaalap, csak megint nem folytatjuk le róla kellő mélységben a szakmai vitát. Hiszen én azt mondom, hogy igen, a pénzügyi vállalatok ellenőrzését tovább kell szigorítani, új ellenőrzési módszertanokat igenis be kell vezetni. De miért nem beszélünk arról, hogy már az új felállású MNB idején, tehát amit önök tetszettek ilyen módon kialakítani, fordulhattak elő a Quaestor-, a Hungária-, és egyéb olyan pénzügyi botránysorozatok, amelyek megengedhetetlenek lettek volna egy normálisan működő piacgazdaságban, és honfitársaink tízezreinek kisemmizéséhez járultak hozzá? Ezek részben már arra az időszakra esnek, amikor a fogyasztóvédelem nagy részét igyekezett az MNB beolvasztani, Magyarország Kormánya a szükséges jogszabályi változtatásokat keresztülvitte, de a helyzet az, hogy ez a fogyasztóvédelmi rendszer tökéletes csődöt mondott.

Pont a Jobbik frakciója volt az, amely jól időzített javaslataival elejét tudta volna venni a Quaestor-botránynak abban az esetben, ha azt a két tucat módosító javaslatot a maga idejében megfogadják a kormánypárti képviselőtársak. A helyzet az, hogy ez nem történt meg. Tehát ha az MNB szerepköréhez, annak működéséhez hozzá akarunk nyúlni, nyitottak vagyunk, viszont azt kell mondjam, hogy egy salátatörvénybe, európai uniós rendeletek és egyebek közé elrejtve azt, hogy az MNB különböző működési módjait módosítsuk, egészen elképesztő módszer az én szememben.

És azt is látni kell, hogy itt a bankszektorról általában kell néhány megállapítást megosztanom államtitkár úrral, vagy azzal, aki majd a zárszót adja, hiszen több itteni irányelv, rendelet, illetve implementálandó fejezet is érinti a bankszektor működését. Szeretném elmondani önöknek, felháborítónak tartom azt a banksimogató Fidesz-KDNP-s rendszert, ami kialakult.

Örülök, hogy itt van Tállai államtitkár úrnak, hiszen volt nekünk egy befejezetlen csatánk tegnap, és örülök, hogy már a csíptetővel bíbelődik, mert az a következtetésem, hogy ebből egy markáns zárszó lesz akkor. Bár én arra már nem fogok tudni reagálni, tehát a lovagiasság jegyében államtitkár úr most is megnyomhatná azt a gombot, ami még nem világít pirosan. Láttam, hogy nem nyomta meg, ily módon valószínűleg már nem tudok reagálni arra, amit majd el tetszik mondani. De szeretném önnek szegezni azt  mint a bankársimogatók egyik vezetőjének , mit is csináltak önök az utóbbi években.

Először elárulták a devizahitel-károsultakat. Kezdjük ott, hogy 2001-ben lehetővé tették azt, az akkori jegybanki vezetők és az akkori kormányzati vezetők tudtával, hogy az egyoldalú szerződésmódosítások elképesztő szintet érhessenek el és elképesztő módszertannal találkozhassanak. Tehát kiszabadult az a bizonyos szellem a palackból.

Aztán balliberálisnak nevezett kormányok elkövettek egy gazdasági terrorcselekményt, miszerint engedték felszaporodni a kétes hitelek állományát olyan szintre, ami kezelhetetlenné vált. Viszont 2002-2010 között sem Tállai államtitkár úrtól, sem kollégáitól nem találtam meg azokat a markáns ellenzéki felszólalásokat, amelyek révén a Fidesz jelezte volna, hogy óriási baj van, be kell avatkozni, és hogy az akkori kormánynak szegezték volna azt, hogy a devizahitelezésből óriási probléma lesz. Nem találjuk az önök markáns kiállásait.

2010 után pedig piaci árfolyamon forintosítottak, és bár a lopott holminak nagyjából egynegyedét, egyharmadát sikerült visszacsoportosítani az emberekhez, az érintettekhez, a kárvallottakhoz, a másik, nagyjából kétharmadát ez a kormány legalizált módon az érintett bankoknál hagyta.

Államtitkár úr, gondolja ezt végig: ha ezek után ön bárkit megvádol a bankok, bankárok támogatásával, mennyire hiteles ember ön? Mennyire lehet adni a szavára, miután ön aktív részese, vezetője volt ezen bankokkal összejátszó döntések meghozatalának és keresztülvitelének? Államtitkár úr, ön vezetőként, kollégáival együtt, aktív részese volt annak is, hogy a tranzakciós illeték kivetése során egy évente több mint 200 milliárd forintos terhet azok a kereskedelmi bankok, amelyekre kivetették ezt a terhet, áthárítsák a fogyasztókra, ügyfelekre, érintettekre. Ön nem nyújtott be képviselői módosító indítványt, a frakciója sem nyújtott be módosítót annak érdekében, hogy ez az áthárítás ne történhessen meg. Végül pedig, a banki ágazati különadó tekintetében is elmondhatjuk, hogy ennek jó részét áthárították.

Elmondom, hogy mi a Jobbik javaslatcsomagja, és kérem, hogy igyekezzen szakmai választ adni arra, hogy mi a véleménye ezekről a pontokról. Én azt szeretném, ha a hitelintézetek bankadóját a korábbi szintre, tehát a 0,53 százalékos szintre emelnénk vissza, hiszen indokolatlan rekordnyereségeket produkálnak azok a kereskedelmi bankok, amelyek számára ezt a nagyon kedvező, nagyon barátságos klímát önök alakították ki az utóbbi években. Tehát szeretnénk, ha a banki ágazati különadó a korábbi szintre emelkedne vissza.

Szeretnénk továbbá, hogy a Fidesz-kormány által megszüntetett hitelintézeti járadék, tehát több tíz milliárd forintról beszélünk, államtitkár úr, kerüljön visszaállításra a közteherviselés jegyében. Ez lenne a második pont.

Harmadik pontként nagyon szeretném azt, ha az EBRD-vel és a Bankszövetséggel kötött paktumukat felbontanák, tehát elállnának attól a vállalásuktól, hogy további terhet nem raknak az érintett kereskedelmi bankokra, a károsultak ügyének rendezése érdekében. Ez egy harmadik, abszolút logikus pont. Ha önök egyfajta bankellenes retorikát folytatnak, ebbe még bele is fog illeni talán az EBRD-paktum felrúgása, bár én állítom, hogy ez a politika inkább kétkulacsos volt az utóbbi években.

Negyedik pontként egyfajta fogyasztóvédelmi razziára szeretném felhívni a kormányzatot a tekintetben, hogy az érintett kereskedelmi bankok, amelyekről beszéltünk, a különadók jelentős részét beépíthették termékeik vagy szolgáltatásaik árába. Itt a termékek, szolgáltatások árszerkezetének időszakról időszakra történő összehasonlításával pillanatok alatt meg lehet találni, hogy ezek a beépítések indokoltak voltak-e vagy sem, álltak mögöttük piaci folyamatok vagy sem, ily módon leleplezhető ez az egész rendszer.

És nyilván a bankszektor tekintetében abszolút indokolt lenne a mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozások esetében a banki terhek csökkentése. Nem azt mondom, hogy egyszerű maximalizálással érjük el mindezt, mondjuk, az üzemméret alapján, bár voltak ilyen piaci felvetések is, szerintem ez egy kicsit elnagyolt megoldás lenne, de az biztos, hogy egyfajta tehermentesített bankszámla-konstrukció bevezetésével mind a kisvállalatok, mind egyébként hosszú távon a magánszemélyek számára el lehetne érni az indokolatlan terhek áthárításának megszüntetését.

(11.50)

Ily módon tehát, államtitkár úr, az a kérésem, hogy ezen öt, abszolút konkrét, nettó helyzetünket javító javaslatra érdemi szakmai válaszokat adjon. Úgy látom, hogy még mindig nem világít a felszólalását jelző piros gomb, ezért ez most már csak zárszóban fog megtörténni, amire én nem tudok reagálni. De kérem, igyekezzen úriemberként viselkedni, és az érdemi szakmai felvetésekre érdemi szakmai válaszokat adjon! Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)