Készült: 2020.08.03.18:00:13 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
262 18 2005.11.07. 4:26  17-20

DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Kedves Miniszterelnök Úr! Azért kértem szót, mert tájékoztatni szeretném önöket arról, hogy lezárult a nemzeti konzultáció. A nemzeti konzultáció a magyar demokrácia eddigi legnagyobb interaktív vállalkozása és kezdeményezése. De nemcsak a legnagyobb interaktív vállalkozás volt, hanem egyben szokatlan is. Ugyanis most nem meggyőzni akarták az embereket, nem a szavazatukat kérték, hanem egyszerűen csak meg akarták őket hallgatni, és meg akarták őket kérdezni: mit tett értünk az ország, miben csalódtunk, mitől félünk, mibe szeretnénk beleszólni, min változtassunk, mi legyen a közös cél - ezek voltak a kérdések.

Öt perc kevés, hogy minden fontos tanulságot elmondhassak önöknek. Most csak annyit mondhatok, hogy az emberek örülnek a rendszerváltoztatás két vívmányának: örülnek a nemzet függetlenségének, hogy hazamentek a megszálló katonák, és véget ért Moszkva alá vetettségünk; és örülnek a szabadságnak is, hogy nem fenyegetik és nem korlátozzák őket a pártállam emberei. De egyben csalódottak is, mert úgy érzik, hogy a biztonságos és kiszámítható élethez fűződő várakozásaikban csalódniuk kellett; úgy érzik, a rendszerváltoztatás inkább vitte, mint hozta a biztonságot.

A nemzeti konzultáció rövid összegzése úgy tehető meg, ha azt mondjuk, hogy Magyarországon az emberek változást akarnak.

Abban, hogy mit és hogyan kellene megváltoztatni, a politikai pártok a legritkább esetben tudnak egyetérteni. Ez nem is feltétlenül baj, és öt hónappal egy országgyűlési választás előtt talán érthető is. De az is kiderült, hogy van valami, amiben egyetértésre juthatunk: egyetérthetünk az emberekkel, és egyetérthetünk egymással is. Ehhez ki kell mondanunk, hogy a biztonság fontos dolog, talán Magyarországon ma ez a legfontosabb dolog. Egyetérthetünk abban, tisztelt képviselőtársaim, hogy vannak jó dolgok, amelyeken nem kell, nem szabad változtatni, kötődjenek azok a hasznos dolgok bármely kormányhoz, bármely politikai rendszerhez, sőt bármely történelmi korszakhoz. Egyetérthetünk abban, hogy vannak vívmányok és értékek, amelyek fontosak, és amelyekre Magyarországon még mindig büszkék az emberek.

De az is kiderült, hogy az emberek nem látnak garanciát arra, hogy ezeket a fontos dolgokat nem fogják megváltoztatni. Maga a jogrendszer sem ad ilyen garanciát. Ezért azt javaslom, értsünk egyet abban, jó lenne, ha garantálhatnánk, hogy ezeket a vívmányokat a mindenkori kormány megtartja, és a lényeges értékeket megőrzi. Javaslom, adjuk meg azt a garanciát az embereknek, amelyet érthetően és jogosan várnak tőlünk; azt javaslom, hogy közösen alkossuk meg a nemzeti garanciatörvényt; garantáljuk, hogy az ebben a törvényben foglalt vívmányokat csak kétharmados törvénnyel lehessen módosítani. Azt tanácsolom, azt javaslom, hogy öt vívmányt, öt fontos dolgot részesítsünk kétharmados törvényi védelemben. Javaslom, legyen ilyen a 13. havi nyugdíj; a gyermekek után járó adókedvezmény; legyen ilyen a panelfelújítási program; legyen megvédendő dolog, hogy a gáz, a gyógyszer, a villany ára csak az infláció mértékével növekedhessen; és kérem, garantáljuk, hogy a mindenkori kormány köteles az áfát időben visszatéríteni. Adjunk erre garanciát Magyarország polgárainak közösen! Úgy látom, semmi sem állja annak útját, hogy egy ilyen megállapodást létrehozzunk, és egy ilyen kétharmados törvényt közösen megalkossunk.

Szeretném tisztelettel megköszönni a figyelmüket, és arra kérem önöket, hogy a nemzeti konzultációban részt vett 1 millió 700 ezer ember nevében fontolják meg a javaslatomat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
265 12 2005.11.14. 5:32  11-14

DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Miniszterelnök Úr! A múlt héten tettem itt a Ház falai között egy javaslatot, amelynek az a címe, hogy nemzeti garanciatörvény. Az elmúlt héten sok véleményt, hozzászólást, vitát láthattunk, hallhattunk. Ezeket magam is meghallgattam és elolvastam; szeretném mindenkinek megköszönni, aki kifejtette az álláspontját.

15 év alatt sok változás történt Magyarországon. Jó néhányan, akik ma itt vagyunk ebben a teremben, már 15 éve itt vagyunk ebben a teremben, és pontosan tudjuk, hogy mennyi minden változott Magyarországon az elmúlt időszakban. Azt is tudjuk, hiszen megtapasztaltuk és megtanultuk, hogy mik voltak a jó döntések, legyen szó bármely kormányról, bármely parlamentről 1990 óta, s mik voltak a kevésbé jó, kevésbé sikerült, illetve rossz döntések. Akik itt voltunk, megtanulhattuk, hogy hogyan kell és hogyan nem kell változtatni. Azt is megtapasztaltuk 15 év alatt, hogy a mit és hogyan kérdésében a politikai pártok általában nehezen, csak nagyon ritkán jutnak egyetértésre. De azt is megtanultuk, abban egyetértésre jutni, hogy ami már megvan, amit már elértünk, amit mindannyian jó dolognak tekintünk, azokat érdemes megőrizni.

(14.00)

15 év alatt mindenki megtanulhatta, hogy függetlenül, hogy melyik politikai rendszerről, melyik történelmi korszakról vagy éppen melyik kormányról van szó, mindig vannak jó dolgok, amiket érdemes megőrizni. Ezért továbbra is meggyőződésem, hogy garanciát érdemes nyújtanunk az embereknek arra nézve, hogy ami jó, az nem fog megváltozni.

A kétharmados viták természetéről, értelméről és súlyáról - ahogyan Dávid Ibolya elnök asszony is beszélt róla - vannak viták a pártok között, de kérem, fogadják el tőlem azt, hogy Magyarországon ma a választópolgárok egyetlenegy pártok felett álló garanciát tudnak csak elfogadni. Nem kell örülnünk annak, hogy így van, de ez a helyzet. Pártpresztízs fölött álló garanciának Magyarországon az emberek csak a kétharmados törvényt fogadják el. Majd változni fog ez, ha jól dolgozunk, de most ez a helyzet. Ezért javaslom, hogy a nemzeti garanciatörvényt kétharmados többséggel fogadjuk el, minden más bizonytalan, mint a kutya vacsorája.

Hadd mondjam el önöknek azt is, hogy nem általánosságban kell változtatni, hanem általában konkrétan. Elolvastam az MSZP javaslatait is, szeretném azokat is megköszönni, elolvastam őket, összevetettem a sajátjainkkal, és úgy látom, hogy ezek megférnek egymás mellett. Úgy látom, hogy ha ügyesen rendezzük el őket, akkor még erősíteni is tudják egymást. Ezért integráltuk, integráltam ezt a két javaslatot, és egy törvényjavaslat formájában benyújtottuk a tisztelt Ház elé. Van tehát mód a megegyezésre, van tehát mód az együttműködésre.

Már csak egyetlen feladat maradt, ezt pedig úgy nevezném, hogy most kellene - itt és most - felülemelkednünk a pártpolitikai presztízseken, és igent mondani arra, hogy ami jó - bár részben önök, részben mi alkottuk meg -, mégis megmaradnak, nem fognak megváltozni. Együtt garantálhatjuk, hogy az emberek ne szenvedjenek a be nem tartott ígéretektől, és az ezek nyomán kirobbant vitákat követő egymásra mutogatástól.

Szeretnék a még rendelkezésemre álló másfél percben néhány szempontot és érvet adni önöknek arra, hogy miért kérem, hogy támogassák ezt a gondolatot és előterjesztést. Először is mindannyian tudjuk, hogy általában szívesen beszélünk az együttműködésről, általában szívesen sopánkodunk azon, hogy a másik nem akar megállapodni. De itt és most van egy lehetőség arra, hogy egy konkrét ügyben megállapodjunk. Legyünk elég bátrak, lépjük át ezt a küszöböt! Amikor konkrét dolgok kerülnek elő, akkor a magyar politika gyakran elbizonytalanodik, elbátortalanodik, és kifogásokat keres. Kérem, hogy ezt ne tegyük. Kérem, fontolják meg, hogy nem általában, valamikor, valahol és valamiben kell megállapodnunk, hanem itt és most van erre lehetőségünk öt jó dolog ügyében: gázáremelés, villanyáremelés, gyógyszeráremelés inflációnál nem nagyobb mértékű növelésében, az áfa-visszatérítés rendjéről szóló törvények betartásában, a panelprogramban, a gyermekek támogatásában, a 13. havi nyugdíj megőrzésében.

Kérem, fontolják meg, hogy hogyan kérhetjük az emberektől azt, hogy egyesüljenek, fogjanak össze fontos célok mögött, ha mi, politikusok erre nem vagyunk képesek. Kérem, fontolják meg, hogy miért lennének büszkék ránk, választott képviselőikre, politikusokra a választópolgárok, ha mi olyat várunk el tőlük, hiszen mindig összefogásra biztatjuk őket, amire mi magunk egyébként nem vagyunk elég bátrak. És miért gondoljuk, hogy bízni fognak bennünk az emberek, ha azt látják, hogy a saját magunk korábbi jó döntései mellett sem tudunk kiállni?

Mutassunk hát példát, ez nem a tehetetlenség és nem a kicsinyesség parlamentje! Mutassunk példát, hogy nemcsak beszélni tudunk, hanem meg is tudunk állapodni! Biztatom önöket, egyezzünk meg, nyújtsunk garanciát, most mindenki itt van. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Nem kell elbújni, másik helyiségbe vonulni, mondjuk ki itt, közösen együtt öt jó dologra az igent.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Nagy taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
268 26 2005.11.21. 5:26  25-28

DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Miniszterelnök Úr! A nemzeti garancia törvényjavaslattal kinyitottuk a megegyezéshez vezető ajtót, egy olyan ajtót, amelyet már régóta sokan szerettek volna kinyitni. Ha kinyitunk egy ajtót, amelyet korábban mindenki szeretett volna kinyitni, ám mégsem megyünk át rajta, annak általában egyetlen oka van: az ijedtség. Semmi akadálya nem volt annak, hogy nemzetigarancia-ügyben létrejöjjön egy minden parlamenti pártot, képviselőt magába foglaló megegyezés. Egyetlen korlátja volt, ez pedig a mai politika saját természetéből fakadó korlát: a megegyezésről általában mindenki szívesen beszél, de amikor kinyílik az ajtó és konkrét megállapodásokat lehetne kötni, akkor visszahőkölünk, ijedten elhárítjuk a lehetőséget.

Pedig mindannyian tudjuk, fontos, hogy az emberek érezzék, a politikában igenis vannak garanciák, fontos, hogy az emberek érezzék, az adott szó számít, a parlament kiáll e mellett az érték mellett, kiáll saját jó döntései mellett, hiszen mindannyian tudjuk, hogy vannak jó dolgok, amelyeket nem kell megváltoztatni. Továbbra is biztatom önöket: a lehetőségektől nem megijedni kell, hanem kihasználni azokat.

Ma azonban nem erről szeretnék beszélni, hanem arra szeretném felhívni az önök figyelmét, hogy vannak rossz dolgok, amelyeket meg kell változtatni. Mi, akik az elmúlt tizenöt évben itt dolgoztunk az Országgyűlésben, láttunk már sok jó és rossz kísérletet a változtatásra. Akik itt vagyunk és tizenöt évet eltöltöttünk itt, pontosan tudjuk, hogy voltak már olyan kísérletek, amikor túl sok dologba kaptunk bele, és ezért a végén az, ami lényeges, nem változott meg. Az a változás, amely nem a fontos kérdésekre összpontosít, valójában nem változáshoz, hanem zűrzavarhoz és káoszhoz vezet. A változásnak ugyanis nyilvánvalóan két célja van, egyfelől, hogy lehetőségeket adjunk az embereknek, másfelől, hogy megvédjük az érdekeiket ott, ahol ők erre már nem képesek, ott, ahol kiszolgáltatottá válnak.

Ma egy rossz dolog megváltoztatására szeretném biztatni önöket. Bizonyára az önök figyelmét sem kerülte el, hogy az új európai uniós tagállamok közül mi fizetjük a legtöbbet a háztartási villamos energia áráért. Kétszer annyit fizetünk, mint a balti államok, 40 százalékkal többet, mint a cseh vagy a lengyel családok, de még az osztrákoknál is 10 százalékkal többet fizetünk - s itt érdemes megállni egy pillanatra: egy osztrák család háromszor annyit keres, mint egy magyar család, mégis 10 százalékkal kevesebbet fizet a háztartási villamos energiáért, mint mi.

Mindig azt halljuk az energiaköltségekről, energiaárakról szóló vitákban, hogy azt a világpiac határozza meg. Mégis ha körülnézünk a határainkon túl, azt látjuk, hogy valahogy a szomszédos államokban ez a bizonyos világpiac az árakat mindig alacsonyabban határozza meg, mint Magyarországon. Márpedig amikor az ember fizet, szereti tudni, hogy valóságos értékért nyújt-e ellenszolgáltatást, szereti, ha az ár valós, nem nyerészkedéshez és spekulációhoz szeretne hozzájárulni. Ezért a tisztességes profitot és a luxusprofitot el kell választanunk egymástól. A tisztességes profitot el kell fogadni, a luxusprofitot pedig le kell törni, tisztelt képviselőtársaim.

Biztatom magunkat, hogy mondjuk ki: Magyarországon a háztartási energiaár nem valós ár. Biztatom magunkat, hogy mondjuk ki: a nem valós árakat, a nyerészkedést és a luxusprofitot le kell törni. Ezért szeretném önöket arra kérni, biztatni, hogy alkossuk meg a luxusprofit elleni csomagot. Ennek az a célja, hogy 10 százalékkal csökkenjen a háztartási villamos energia ára Magyarországon (Gyurcsány Ferenc: Húsz százalékkal!) a luxusprofit terhére. Ez a változtatás lehet garancia arra, hogy megszűnik az az arcpirító helyzet, hogy bár jóval kevesebbet keresünk, mint az osztrákok, mégis többet fizetünk a villamos energiáért. Ez a csomag tartalmazzon három elemet: vizsgáljuk felül az 1995-ben kötött hosszú távú áramvásárlási szerződéseket, és csökkentsük az abban foglalt tételeket. Javaslom, tegyünk lépéseket azért, hogy minél hamarabb bekövetkezzen a szolgáltatók közötti verseny, hogy választhassanak a családok; itt a verseny segíthet nekünk. Harmadik elemként pedig azt javaslom, hogy amíg a verseny nem fejti ki jótékony hatását, a kormány ne mondjon le a legmagasabb fogyasztói ár meghatározásának jogáról.

Mindannyian olyan Magyarországot szeretnénk, ahol a magyar emberek a legfontosabbak, és mindannyian olyan Magyarországot szeretnénk, ahol nem kell arcpirítóan magas árat fizetnünk a villamos energiáért.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a Fidesz és a függetlenek soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
272 26 2005.11.28. 4:54  25-28

DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Kedves Miniszterelnök Úr! Egy hete javaslatot tettünk annak érdekében, hogy a kisfogyasztók számára szolgáltatott villamos energia árát csökkenthessük. Egy hét alatt sokat mentünk előre. Idézzük fel: egy hét alatt egyetértés született, pedig onnan kezdtük a vitát, hogy elutasítás, politikai szembenállás és elzárkózás követte a javaslatot, mondhatnám: a régi és megszokott történet. Egy hét alatt eljutottunk oda, hogy néhány kérdésben egyetértés alakult ki.

Figyelmesen hallgatva az önök nyilatkozatait és hozzászólásait, úgy tűnik, egyetértünk abban, hogy luxusprofit mégiscsak van. Egyetértünk abban, hogy a luxusprofit oka Magyarországon a hosszú távú szerződésekben és a verseny hiányában található. Úgy tűnik, lassan egyetértünk abban is, hogy a luxusprofit mértéke mekkora, hiszen az Energia Hivatal közzétette erre vonatkozó adatait, és az erőműveknél 22 százalékos nyereséget dokumentál, ami Magyarország jelenlegi körülményei között luxusnak mondható. S talán egyetértés van abban is közöttünk, hogy a luxusprofitot le kell törni.

Azért kértem szót, tisztelt hölgyeim és uraim, mert szeretném elmondani önöknek, hogy változtatni a rossz dolgokon határozottan és biztos kézzel kell, ha megnyílik a lehetőség, nem szabad elbátortalanodni, át kell lépni a küszöböt. Néhány egyszerű dolgot kell csak kimondani, hogy a változás jegyében néhány fontos döntés megszülethessen. Először is érdemes kimondanunk azt, hogy senki sem szeret többet fizetni a villamos áramért, mint amennyit az valójában megér. Senki sem szereti fizetni mások luxusprofitját.

Ezért azt javasoljuk, hogy továbbra is tegyünk különbséget, a tisztességes profitot és a luxusprofitot válasszuk el egymástól. Mondjuk ki, hogy a tisztességes profitot védeni, sőt támogatni érdemes, a luxusprofitot, a nyerészkedést pedig le kell törni. (Zaj a kormánypárti oldalon.) A tisztességes profitot (Sic!) a verseny mielőbbi kiterjesztésével törhetjük le. Adjuk meg a lehetőséget az ország választópolgárainak arra, hogy minél hamarabb maguk dönthessék el, kitől és mennyiért vásárolják a villanyáramot.

Szeretném biztatni magunkat, ne kifogásokat keressünk, hogy miért nem tudunk megállapodni, javaslom, ne essünk abba a hibába, mint néhányszor korábban, hogy kimondjuk, általában egyetértünk, de itt és most, ebben az egyetlen ügyben nem áll módunkban megállapodni. Ugyanis megállapodni, megegyezni nem általában valahol és valamikor kell, hanem közös cél érdekében lehetőleg itt és most. Fontos ügyről és komoly lehetőségről van szó, tisztelt képviselőtársaim, hiszen az Európai Unióban is partnert találhatunk a számunkra hátrányos szerződések felülvizsgálatához.

(14.20)

Vagyis nyugodtan kimondhatjuk, hogy kedvező a csillagok állása. Ezért azt javaslom önöknek, hogy ebben az ügyben ne ellenfelet, hanem partnert lássunk egymásban. Akkor lehetünk partnerek ebben a közös célban, ebben az ügyben, hogyha ki tudunk tűzni egy közös célt.

Én azt javaslom önöknek, legyünk partnerek, és tűzzük ki közös célként, hogy 2006. március 1-jétől 10 százalékkal csökkentjük a kisfogyasztók számára szolgáltatott villamos energia díját. Javaslom, legyen közös célunk, hogy 2006. március 1-jétől az emberek ne fizessenek többet ezért a szolgáltatásért, mint amit egyébként a villamos energia ára valóban megkövetel. Vagyis 2006. március 1-jétől ne kelljen a magyar embereknek mások luxusprofitját fizetniük.

Ha az elmúlt egy hétre visszatekintünk, tisztelt képviselőtársaim, úgy látom, hogy a változás első sikere megszülethet, sikerülhet megegyezni abban, hogy Magyarországon először a villamos energia területén, majd később más területeken is közösen tehetünk lépéseket azért, hogy a luxusprofitot letörjük. Ezért arra kérem önöket, hogy az e célból benyújtott országgyűlési határozati javaslatunkat legyenek kedvesek és támogassák. Biztatom magunkat, higgyük el, hogy a dolog sikerülhet, hiszen együtt az ilyen célokat könnyebben tudjuk elérni, mint egymás ellenében. Úgy látom, hogy a lehetőség ajtaja ki van nyitva, az a dolgunk, hogy átlépjünk rajta. Csak rajtunk múlik.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Nagy taps a Fidesz és a függetlenek soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
276 24 2005.12.05. 2:47  23-27

DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A rendszerváltoztatás eredményeként a határon túli magyarságot hosszú idő után nyíltan vállalhattuk, nyíltan kimondhattuk: együvé tartozunk. Nyíltan beszélhettünk hosszú időn után itt, az ország házában is a magyar nemzet határokon átívelő újraegyesítéséről.

A nyílt beszédből aztán nyílt viták lettek, a vitákból egy idő után vádak nőttek ki, jött az egymásra mutogatás, a pártpolitikai csaták, a sárdobálás. Volt itt minden, csak egy dolog maradt el: a megoldás.

Szembe kell néznünk az elmúlt tizenöt év tanulságaival, szembe kell nézni a ténnyel: rossz helyen kerestük a megoldást, mert mindig magunkon kívül kerestük, törvény, határozat vagy politikai nyilatkozat formájában. Márpedig nincs olyan erős törvény vagy határozat, ami képes lenne kívülről megoldani ezt a kérdést.

A megoldás nem kívül van, hanem belül, a szívünkben, és úgy hívják: tisztelet. Tisztelet a határon túl élő magyarok kitartásáért és hűségéért, tisztelet a kitartásért a nehéz időkben, hogy évtizedeken át kitartottak mellettünk, csöndben, sok szenvedés között; és tisztelet a hűségért, hogy hűek maradtak magyarságukhoz, nyelvükhöz, kultúrájukhoz - emlékezzünk csak Wass Albert, Tamási Áron vagy Márton Áron kitartására és hűségére! (Taps a Fidesz és a függetlenek soraiban.)

Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A tisztelet a szívünkben képes megteremteni az összefogást, és akkor a tizenöt éves vitákat egyetértés válthatja fel. Azt javaslom, itt és most fejezzük ki tiszteletünket a határon túl élő magyarok kitartásáért és hűségéért, javaslom, álljunk fel egy percre, tiszteletből álljunk fel egy percre, és köszönjük meg a határon túli magyarok sok évtizedes hűségét.

Köszönöm, hogy meghallgattak. Álljunk föl! (Taps a Fidesz és a függetlenek padsoraiban. - Az ellenzéki és a független képviselők felállnak.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
279 34 2005.12.12. 5:11  33-36

DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzeti konzultáció során világossá vált, hogy az emberek elsősorban Magyarországon ma munkahelyük elvesztésétől, az azt követő elszegényedéstől és lecsúszástól félnek. A biztonságos Magyarországhoz vezető úton, amely közös célunk, a legnagyobb akadály a félelem, a mindennapok kiszolgáltatottságától való félelem, hiszen a félelem gúzsba köt (Kiss Péter: Öl, butít és nyomorba dönt.), legyengít és bizalmatlanná tesz, márpedig nekünk tetterős, magában bízó és félelem nélküli Magyarországra van szükségünk. A nemzeti konzultációból az is kiderült, hogy az emberek számára a biztonságérzetet elsősorban a munka, a megbecsült munka adhatja. Úgy érzik, ha munka nincs, semmi sincs, ha munka van, minden van.

A mára kóros mértékűvé vált eladósodás a legnagyobb veszélyt jelenti a munkahelyekre. Az eladósodás kóros mértékének következményét a múlt héten megtapasztalhattuk, amikor a magyar államot rossz adósnak minősítették. Az eladósodásnak azonban van egy másik hatása is, amely nem az állami pénzügyeket, hanem a kis- és középvállalkozók világát érinti. Úgy hívják, hogy körbetartozás, amelynek következtében csőd- és elbocsátási hullám lép föl, és amelynek léptéke mára riasztóvá vált. Azért vált riasztó mértékűvé a körbetartozás, mert az állam nem teljesíti a szerződésekben és a törvényekben rögzített fizetési kötelezettségeit, valójában törvénytelenül és az erősek erejével áthárítja saját adósságát a kis- és középvállalkozói világra.

(14.50)

Röviden: az állam nem fizeti ki az elvégzett munkáért járó pénzt, nem fizet időben, visszatartja az áfát. A körbetartozások mértéke riasztó, a tendenciák pedig fenyegetőek; a nemfizetés jelensége terjed, a kiegyenlítetlen számlák mértéke nő. A kis- és középvállalkozások 53 százaléka érintett. Megállapíthatjuk, hogy minél kisebb egy vállalkozás, annál kiszolgáltatottabb, hiszen a legkisebbeknél az érintettség mértéke 64 százalékos.

A helyzet az építőiparban a legsúlyosabb: 65 százalék az ott működő kis- és középvállalkozók aránya. Körülbelül 150 milliárd forint az a becsült összeg, amelynek mértéke akkora, hogy az egész építőipari ágazat működőképességét veszélyezteti; de jelen van ez a kereskedelemben, a szolgáltatásokban és a szállítás területén is. A következmények láthatók: folyamatosan nő a csőd- és felszámolási eljárások száma, 2005-ben pedig már 15 éves rekordszintet ért el.

Nézzünk szembe a helyzettel, tisztelt képviselőtársak! Több mint százezer munkahely van közvetlen veszélyben, több mint százezer munkahely megszűnése fenyeget, több mint százezer család sorsa forog kockán. Nézzünk szembe a helyzettel, és cselekedjünk, mert ha nem tesszük, a veszély valósággá fog válni! Ezért biztatom magunkat, hogy mondjuk ki: a veszélybe került családok nem tehetnek arról, hogy az állam eladósodott; mondjuk ki, nem helyes, ha a vétlenek fizetnek mások, ez esetben az állam hibájáért. A vétleneknek, a munkájukat végző embereknek és családoknak védelem jár és nem büntetés; a mi dolgunk, hogy megvédjük az ő munkahelyeiket.

A körbetartozás megszüntetését az államnak kell kezdeményeznie, mert ő is indította el a káros folyamatot. Ezért javaslom, hogy a csőd- és elbocsátási hullám megakadályozása érdekében fogadjunk el egy munkahelygarancia-törvényt. (Derültség, közbeszólások a kormánypárti padsorokban. - Az elnök csenget.) Ezt a törvényjavaslatot be fogjuk terjeszteni. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Beadni kevés!) Javaslom, hogy fontolják meg a következő öt elemet: javaslom, hogy a ki nem fizetett számlák utáni adózást a kis- és középvállalkozások esetén azonnal töröljük el. A mai halasztási és részletfizetés-kedvezmény és ez az eszköz már elégtelen, ezért a ki nem fizetett számlák utáni áfafizetést el kell törölni. Az áfa-visszafizetést, annak pontos rendjét a törvény erejével garantálni kell. Javaslom, hogy vezessük be az azonnali fizetést az állami beruházások esetén. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Javaslom, hogy jöjjön létre munkahely-garancia alap, és javasolom, hogy az európai uniós pályázatokon nyertes kis- és középvállalkozások esetében az állam duplázza meg az előfinanszírozást.

Tisztelt Képviselőtársaim! A helyzet több mint aggasztó: kritikus. Azonnali cselekvés szükséges, biztatom tehát a tisztelt Házat, fontolja meg a javaslatunkat, és alkossuk meg a munkahelygarancia-törvényt, fogadják el a Fidesz munkahelygarancia-törvényjavaslatát. (Dr. Magda Sándor: Nevetséges!)

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
282 24 2005.12.19. 4:24  23-24

DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Minden évben vannak különleges napok: az év utolsó parlamenti ülésnapja mindig ilyen. Ma van a 2005. esztendő utolsó parlamenti ülésnapja. Az ilyen napokon élesebbek a körvonalak, mintha jobban látszanának, áttetszőbbek lennének a dolgok. Így van ez ma is.

 

(14.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma választ kaphatunk egy fontos kérdésre, ma választ kaphatunk arra a kérdésre: támogatja-e az Országgyűlés, illetve ki támogatja a változást?

Az elmúlt hetekben a nemzeti konzultáció tapasztalatai alapján több fontos, az emberek mindennapi élete szempontjából fontos javaslatot nyújtottunk be a tisztelt Háznak. Benyújtottuk a nemzeti vagyonszerződést, amely lezárja a privatizáció korszakát Magyarországon, hiszen mi, magyarok (Közbeszólás az MSZP soraiból: Mi az, hogy “mi, magyarokö?) nem akarjuk elkövetni azokat a hibákat, hogy eladjuk a gyermekeink jövőjét. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Mi is magyarok vagyunk!) Benyújtottuk a nemzeti garanciatörvényt, amely garanciát nyújt az embereknek, hogy a jó dolgok, a közös vívmányok nem fognak megváltozni (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiban.), mert a jó dolgok, a 13. havi nyugdíj, a gyermekek utáni adókedvezmény, a 13. havi családi pótlék nem szabad hogy megváltozzanak. S benyújtottuk a luxusprofit elleni javaslatot, azért, hogy a villamosenergia-árak március 1-jétől 10 százalékkal csökkenhessenek. (Közbeszólások. - Az elnök csenget.) Benyújtottuk a munkahelygarancia-törvényjavaslatot a körbetartozások miatt elszabadult elbocsátási hullám megfékezése érdekében. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem szavaztátok meg!)

Ez a négy javaslat, tisztelt elnök asszony, együtt egy csomagot alkot: a Változás 2006 csomagot. A Változás 2006 csomagja a remény csomagja (Moraj a kormánypártok soraiban.), hiszen minden évben, minden választási évben nagy remények támadnak fel; remények, hogy a jó dolgokat megőrizzük, a rossz dolgokat pedig határozottan, mélyrehatóan és gyorsan megváltoztathatjuk. Ilyenkor, a választások évében azért támadnak fel a remények, mert mindenki szabadon választhat magának jövőt. Mindenki büszke lehet, felemelt fejjel járhat, mert ezekben az esztendőkben megtapasztalhatja, hogy szabad országban él, ahol ő dönt a jövő felől.

Tisztelt Képviselőtársam! A Változás 2006 csomag új lehetőségeket teremt Magyarország számára. Biztatom önöket, hogy szavazzák meg, szavazzuk meg együtt, teljes egyetértésben. A Változás 2006 csomag legfontosabb elemeit, azokat, amelyek a ma elfogadásra kerülő költségvetési törvényhez kapcsolódnak, módosító indítványok formájában benyújtottuk. (Moraj a kormánypártok soraiban.)

Ma tehát szavazni fog a tisztelt Ház, szavazni fogunk mindannyian arról, hogy a Változás 2006 csomag fontos elemeit elfogadjuk-e. Szavazni fogunk például az áfaszabályok megváltoztatásáról, hogy ne kelljen áfát fizetni a magyar kis- és középvállalkozóknak a ki nem fizetett számlák után. Szavazni fogunk az áfák határidőben történő visszafizetési lehetőségéről. (Fokozódó zaj. - Az elnök csenget.) Szavazni fogunk arról, hogy felemeljük az európai uniós nyertes pályázatok esetén fizetendő előleget 25 százalékról 50 százalékra, és szavazni fogunk arról a mai nap során, hogy a gyógyszerárak ne emelkedhessenek az inflációnál nagyobb mértékben.

Biztatni szeretném önöket, kedves képviselőtársaim: a korábbi pártvitákat magunk mögött hagyva, tegyük meg az utolsó ülésnapon azt, amit megtehetünk. Biztatom önöket, hogy mindannyian, együtt szavazzunk a változásra.

S végezetül engedjék meg, hogy minden parlamenti képviselőnek, külön a parlament elnök asszonyának és a kedves miniszterelnök úrnak, valamint családjaiknak sok erőt, jó egészséget, nyugodalmas, békés és boldog esztendőt kívánjak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Nagy taps az ellenzéki pártok és a függetlenek soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
288 6 2006.03.08. 4:56  5-8

DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): Tisztelt Házelnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Kedves Miniszter Urak! Engedjék meg, hogy mindannyiukat szeretettel köszöntsem; a házelnök asszonyt a nőnap alkalmából külön is, vele együtt képviselőtársaimat és a képernyő előtt ülő asszonyokat, hölgyeket.

Azért kértem szót, tisztelt elnök asszony, mert kétségkívül igaza van Kuncze Gábornak abban, hogy Magyarországon ma egy választási kampány kellős közepén vagyunk, mégis vannak olyan ügyek, amelyek nem tűrnek halasztást, és érdemes, sőt szükséges ezért a Ház falai között szólni róluk.

A választási kampány nem jelenti azt, hogy Magyarország lemond a sikerről, és lemond a polgáraival közös szolidaritásról. Ha egy lehetőség nyílik meg a Magyar Országgyűlés előtt, amelyet a választási kampány befejezése előtt kell kihasználnia, akkor érdemes összegyűlnünk és megfontolnunk ezt a lehetőséget.

Siker az, ha az emberek számára egy újabb lehetőséget teremtünk, és szolidaritás az, amikor az emberek úgy érzik, hogy számíthatnak a saját parlamentjükre, számíthatnak a saját képviselőjükre és kormányukra. Erre most van egy lehetőség, ezért kértük a Ház összehívását.

Engedje meg a kedves házelnök asszony, hogy Kuncze Gábor úr sértegetéseit most ne viszonozzam, hanem mondandóm lényegére térjek.

Önök is tudják, hogy egy lehetőség előtt áll az ország, amit nem lenne szabad elszalasztanunk: az Európai Unió fölkínálta azt a lehetőséget, hogy bizonyos szolgáltatások után fizetendő áfaterhet jelentős mértékben csökkentsük. Éppen ezért február 5-én mi tettünk egy javaslatot, amit sajnálatos módon ez idáig a kormányzat nem fogadott el. Erről van itt szó, tisztelt képviselőtársaim, nem pedig a kampányról. A javaslat lényege az, hogy éljünk az Európai Unió által felkínált lehetőséggel, és a lakásbővítések, lakásfelújítások és a szociális lakásépítés érdekében végzett munkát terhelő áfa mértékét jelentősen csökkentsük. Magyarországon ma ennek a mértéke 20 százalék. Az Európai Unió arra teremt lehetőséget, hogy a magyar kormány bejelentése alapján az előbb fölsorolt területekre 20 százalék helyett 5 százalék áfát vethessünk ki.

Szerintem kampánytól függetlenül, pártállásra való tekintet nélkül ez mindenkinek közös célja lehet. Ez nem szocialista ügy, nem liberális ügy vagy nem fideszes ügy, ez minden saját otthonhoz jutni akaró magyar ember fontos, személyes ügye.

Azt is szeretném elmondani önnek, elnök asszony, hogy az elmúlt időszakban, amikor vita volt arról, hogy a kormány miért nem támogatja ezt az előterjesztést, akkor nem hallottunk olyan érveket, amelyek visszatántorítottak volna bennünket, nem hallottunk olyan érveket, amelyek miatt le kellett volna mondanunk arról a célról, hogy fölhasználva a Fidesz parlamenti súlyát, megpróbáljuk a kormányt arra kérni, arra szorítani, arról meggyőzni, hogy mégiscsak szállítsa le a lakásépítéssel kapcsolatos munkákat terhelő 20 százalékos áfát 5 százalékra. Miután inkább csak politikai természetű érveket tapasztaltunk, úgy gondoltuk, hogy a Ház ülése alkalmas lehet arra, hogy újra megnézzük ezeket az érveket, emelkedjünk fölül, vagy ha úgy tetszik, hagyjuk magunk mögött a párthovatartozást, és a pártkampányra való tekintet nélkül, nem pártdicsőséget aratva, hanem egy jó közös döntést hozva, nem egy fideszes indítványt, nem egy MSZP-s indítványt, nem egy liberális megfontolást, hanem egy közös döntést hozzunk; egy olyan közös döntést, amelyből nem politikai előny származik a pártoknak, hanem lehetőség és siker származik a saját otthonnal rendelkezni akaró családoknak. A saját otthon mindannyiunk számára fontos, Magyarország minden választópolgára számára fontos.

Ráadásul az Európai Unióhoz való csatlakozásból még hiányzik az igazi siker: meg kell ragadnunk minden olyan lehetőséget, amikor az emberek úgy érzik, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás közvetlen és kézzelfogható előnyt hozott a számukra. Itt a lehetőség, hogy egy közvetlen és kézzelfogható előnyét megmutassuk az európai uniós csatlakozásnak. Ha nem lenne a március 31-i határidő, ameddig a kormánynak be kell jelenteni ezt a döntését, akkor ez a kérdés megvárta volna a következő választások után felálló parlament döntését. De nekünk most kell a magyar kormány szándékáról tájékoztatnunk az Európai Uniót, ezért arra szeretném kérni a kormány jelen lévő képviselőit, hogy ha már itt a parlamentben a munkát, úgy látom, talán nem is teszik lehetővé, mégis, a választásokig hátralévő időben a tisztelt magyar kormány fontolja meg a Fidesz javaslatát, és hozza meg azt a döntését, amely lehetővé teszi, hogy Magyarországon a lakásukat fölújítani, kibővíteni akaró vagy szociális célból lakáshoz jutni akaró emberek számára a lakáshoz jutás költsége 15 százalékkal csökkenhessen.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)