Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Arra a kérdésére, hogy mi a jó törvény, vagy mitől jó egy törvény, többféle válasz adható. Az egyik talán az, hogy nem zavarja túlságosan az életet, a másik pedig az, hogy képes megfogalmazni olyan törekvéseket, amelyekkel, többségi egyetértéssel, a jövőt szolgálja.

A vitaszakasz e részében abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az elmúlt héten hallhattuk, megismerhettük és elemezhettük a vitaindító vezérszónoklatokat. Ezeket magam is megismertem, és arra a megállapításra jutottam, hogy mindössze egyetlenegy dologban értenek egyet az egyébként egyetemi szintű előadások: ez egy nagy horderejű törvényjavaslat, és mindenképpen kemény következményekkel járhat.

Ez egy valóban jelentős horderejű törvényjavaslat, hiszen ha az ország energiafogyasztását vesszük alapul - amely a tavalyi évben hozzávetőleg 1 millió 200 ezer petajoule volt, ezt is hallhattuk -, akkor most ezen energiamennyiség 38-39 százalékát kitevő földgáz forgalmazásának szabályairól vitatkozunk. Véleményünk szerint a törvényjavaslat leggyengébb pontja az, hogy úgy kér felhatalmazást a gázárak felszabadítására, hogy nem mellékel semmilyen konkrét elképzelést az áremelkedések kompenzálására. A lakossági terhek várhatóan jelentősen megnövekednek, és nyilvánvalóan nem pusztán a most tárgyalt földgázellátás területén, a gázárak emelkedése ugyanis értelemszerűen maga után vonja a többi energiaforrás megdrágulásának lehetőségeit.

Természetesen nem tekinthető véletlennek az sem, hogy a gáztörvény parlamenti vitájának megkezdésével egyidejűleg jelentette be az Elektromos Művek Részvénytársaság, hogy megszünteti az éjszakai áram kedvezményes tarifáját. Önmagában csak ez az egy intézkedés több százezer család energiára fordított kiadásait növeli meg, lényegesen jobban, mint amekkora a nyilvánosság előtt bevallott tarifaemelés.

Mi a vita lényege közöttünk és a kormánypártok között? A véleménykülönbség abban rejlik, hogy a magyarországi bérek köztudottan nagyon alacsonyak, vásárlóerejük harmadakkora, mint az uniós bérátlag. Vajon szabad-e az uniós árakat ráengedni a hazai piacra, amíg nagyon távol állunk az uniós bérek lehetőségétől? Az előző kormány azt felelte erre, hogy nem szabad ezt megtennünk, és erre, a lakosság érdekeit szolgáló árpolitika folytatására lett is volna lehetőség, a világpiaci árnál lényegesen olcsóbb, hazai kitermelésű földgázra alapozva. A kisfogyasztók érdekeinek védelme nincs ellentétben az uniós alapelvekkel, mint ahogy e törvény kapcsán többen hangsúlyozzák, sőt az uniós tagfelvételünket eldöntő népszavazás előtt kifejezetten káros lehet egy, az Európai Uniót ilyen rossz színben feltüntető érvelés.

Tisztelt Ház! Az ország energiamérlegének adatai szerint szénfogyasztásunk 92 százalékát, kőolajszükségletünk 15 százalékát, földgázfelhasználásunk 24 százalékát lehet hazai bányászatból fedezni. A szénhidrogének esetében a hazai kitermelés önköltsége lényegesen alacsonyabb a világpiaci árnál, azaz a lakossági gázárak alacsony szintje mögött valós gazdasági indokok álltak, és nem ártámogatás, különösen nem nyereségelvonás.

E törvénytervezet célja szerint a jövőben a lakosság elesne a hazai és világpiaci árak közötti különbözettől, azaz az állami költségvetés ezt az árkülönbözetet a jövőben bányajáradék formájában szerezné meg. Az egész lakosságtól elvont jövedelemtömeg egy részét az állam saját belátása szerint visszaadná a lakosság egy kisebb hányadának. Mindenki tudja közülünk, hogy mennyire csalókák a rászorultságot megalapozó jövedelemigazolások, azaz egy ilyen döntés további igazságtalan döntések sokaságához vezet.

Van ennek a rászorultságra összpontosító szociálpolitikai szemléletnek egy olyan következménye is, hogy a juttatásokat elnyerő rétegek érdekelté válnak helyzetük állandósításában, mert annyiféle támogatáshoz juthatnak önkormányzati, iskolai, munkahelyi, alapítványi és jelen esetben energiapolitikai megfontolások alapján, hogy munkavégzéssel és munkából származó jövedelmekkel nem lennének képesek pótolni ezeket a juttatásokat és előnyöket. Az előterjesztés rászorultságra hivatkozó kompenzációs megoldása tehát véleményem szerint nem csökkenti, hanem tovább tartósítja a szociális gondokat.

Tisztelt Ház! Úgy tűnik, hogy a közeljövőben a lakosságnak óriási léptékű gázáremeléseket kell elszenvednie. Mint ismeretes, a kormány döntése szerint 2003. május 15-étől átlagosan 7,5-8 százalékkal emelkedik a gáz ára, ezen belül a lakosságnak 12 százalékkal, míg a közepes nagyságú vállalkozásoknak 15 százalékkal kell többet fizetniük.

A törvénytervezet elfogadása esetén 2004. január 1-jétől a gázfogyasztói piac 41 százalékát kitevő nagyipari üzemek szabadon dönthetnek arról, honnan veszik a fűtőanyagot. Emiatt a lakossági, a fogyasztói gázáremelés akkor további 10-15 százalékos lesz. A két áremelés együttesen a lakosság számára 30 százalékkal megdráguló gázárakat jelent, ha időközben, a most bejelentetteken kívül, nem lesz más indokkal áremelés.

(17.30)

A mostani kemény télben sok családi ház havi gázszámlája elérte a 38-45 ezer forintot is. Esetükben egy esztendő múlva 49-59 ezer forintos havi fűtési kiadás várható. Ez a kiadási többlet lesz az állami költségvetés számára befolyó bányajáradék háztartásokra vetített terhe.

Az energiakincs nem csupán egy áru a sokféle áru között, tisztelt Ház, hanem hatalmi, politikai tényező is. Napjainkban háborús lázban ég a világ, és ennek indító oka, alig leplezetlenül a földgáz és a kőolaj. Van olyan ország, amelyiktől fegyverrel kívánják elvenni természeti kincseit, és vannak olyan országok, amelyektől olcsón meg lehet szerezni az ásványkincseket, csatlós politikusok közvetítése révén.

Nem hunyhatjuk be szemünket, s nem mondhatjuk azt, hogy más országokkal ellentétben egyedül Magyarország számára közömbös az ország vezető olajipari vállalatának feldarabolása és az eddigi állami tulajdon többségének eladása. A törvénytervezet a tulajdoni arányok szabályozásával már előrevetíti ezt az elképzelést, hogy a MOL Részvénytársaság eddigi 25 százalékos állami tulajdona tovább csökkenne. Azaz egy stratégiai jelentőségű energetikai cég állami kontroll nélkül maradhat.

Ismétlem, sokrétű tulajdonlás esetén indokolt lehetne a tulajdoni arányok számszerű szabályozása, de erre a jelenlegi körülmények, azaz a jelenlegi tulajdoni arányok mellett véleményünk szerint nincs szükség.

Tisztelt Ház! Sok sebtől vérzik ez a törvény, erről egyébként Ékes József képviselőtársam korábban részletesen szólt. Elfogadását - és ő is indokolta ezt - nem javasolja a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportja.

Köszönöm szépen figyelmüket.