Felszólalás adatai

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Egy nagy tétre menő, igen jelentős gazdasági törvény tárgyalásánál tartunk, és érdekes módon ebben a törvényben az egyik legnagyobb indulatokat kiváltó, legnagyobb vitát okozó tétel pont egy olyan rész, ami tulajdonképpen nincs is benne a törvényben, hanem majd egy külön kormányrendelet szabályozza, és ez a kedvezményes gázár rendszerének ügye, tehát a kedvezményes lakossági gázellátás ügye.

(17.10)

A törvény egy oldalon keresztül foglalkozik az ármegállapítás dolgával, és ezen belül rögzíti, hogy kedvezményes földgázellátásban részesülhetnek természetes személyek lakáscélú ingatlan esetén, méghozzá úgy, hogy közvetlen pénzbeli juttatással mindez nem lehetséges.

Annyit mond a törvény a tulajdonképpeni részletekről - és a kutya persze itt van elásva -, hogy ezt egy bizonyos energiagazdálkodási célelőirányzatból fogjuk finanszírozni, fogja finanszírozni a rendszer, és a célelőirányzat kezelésének és felhasználásának a szabályait a kormány rendeletben, tehát külön alsóbb rendű jogszabályban fogja megállapítani. Már ez is vitát váltott ki érdekes módon, hogy ez nem képezi részét a törvénynek, hanem alsóbb rendű jogszabály fogja szabályozni, noha akik ezt furcsállják, azok nyilvánvalóan elfeledkeznek arról, hogy az előző kormány által 2001 decemberében elkészített, de a parlament elé nem hozott törvényjavaslat pontosan ugyanezt javasolja, hogy kormányrendelet foglalkozzon a szociális gázellátás részletkérdéseivel.

Nos, mára tudjuk mindannyian, hogy milyenfajta kedvezményes rendszert kíván a kormány a lakosságnak javasolni, egy úgynevezett tömbrendszert, ahol három tömb állna fel: az első tömb az 1500 köbméter/év fogyasztásig terjedne, a második tömb 1500 és 3000 köbméter között, a harmadik tömb pedig 3000 köbméter/év fölött lenne. Tudjuk, hogy a gázfogyasztóknak mintegy 53 százaléka a legalacsonyabb fogyasztói tömbbe tartozna, és így 6 százalékos kedvezményhez jutna; a második tömbbe a fogyasztók 37 százaléka tartozna, akik 8 százalék, pontosabban 4 százalék kedvezményt kapnának; és a harmadik tömb a 3000 köbméter felettieké, ide a lakosság 10 százaléka tartozik, és ők pedig a május 15-étől érvénybe lépő 12 százalékos áremelés szerint fizetnék a saját gázszámláikat.

Nos, ez mindenképp egy rászorultsági alapon felépülő rendszer, de kétségtelen, hogy nem szociális kompenzáció. Sokan tehát - és itt érkezem el tulajdonképpen ahhoz, amit szeretnék részletesebben kifejteni - azt kérik számon a kormányon, hogy miért nem szociális alapon nyújtja a kedvezményt, mert hiszen érdekes módon most megtudtuk, hogy szinte mindenki nagycsaládos, mindenki szegény, aki nem tudja a házát megfelelően szigetelni, tulajdonképpen ők azok, akik kényszer-nagyfogyasztók, és ez a rendszer róluk nem gondoskodik, mert hiszen nem szociális szempontok szerint épül fel a rendszer.

Tisztelt Képviselőtársaim! Arról szeretném önöket tájékoztatni, hogy amikor a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium ezzel a kérdéssel legelőször foglalkozott, egy önök számára ezek szerint jobban tetsző rendszerrel indított. Ez szociális rendszer volt, ennek megvizsgáltuk minden elemét, minden részletét, és arra az eredményre jutottunk, hogy a dolog sajnos megvalósíthatatlan, a gyakorlatba nem bevezethető. Ennek a részleteit szeretném elmondani, hogy meggyőződhessenek arról, hogy nagyon alaposan foglalkoztunk ezzel a másik fajta megoldással is.

A szociális kompenzációs modell gyakorlatának öt lépcsője van: először rögzíteni kell a személyes adatokat; azután rögzíteni kell a támogatás meghatározásához kapcsolódó szükséges adatokat; azután meg kell határozni a támogatási mértékeket; majd az adatokat hatósági ellenőrzésen, önkormányzati, APEH-ellenőrzésen kell átbocsátani; és végül mindezt folyamatosan karban kell tartani, tehát legalább évente mindezt meg kell ismételni.

Ami az első lépcsőt illeti, tehát a személyes adatok rögzítése. A szociális kompenzáció nyújtásának alapja a közösen fogyasztó háztartás, ami azt jelenti, hogy igazolható módon kell számba venni, és az igénylőlapon rögzíteni - egyébként ezt az igénylőlapot is elkészíttettük annak idején - a háztartásban állandó jelleggel bejelentett személyek számát, nevét, valamint személyi azonosításukra szolgáló adataikat, különválasztva a bevétellel rendelkező és a bevétellel nem rendelkező tagokat. Azután rögzíteni kell a háztartás előző évben szerzett összes bevételét, beleértve a jövedelmet, a rendszeres pénzellátást, a pénzbeni szociális ellátást, a nyugdíjat - szóval mindent, ami bevételnek minősül a háztartás összes, bevétellel rendelkező tagjai vonatkozásában -, ezen túl a háztartásban bevétellel rendelkező tagok adószámát, nyugdíjas törzsszámát és a háztartás mint gázfogyasztó azonosítására szolgáló adatokat. Ez tehát az első lépcső.

A második lépcsőben ki kell számítani a gázfogyasztási normát, ami úgy megy, hogy a háztartás első tagja után meghatározunk egy alapnormát - mi azt mondtuk, hogy 7500 megajoule hónaponként -, ezen felül minden további tag után meg kell határozni a kiegészítő normamennyiséget - mi azt mondtuk, hogy ez 2500 megajoule/hónap -, és ennek alapján kiszámítandó, hogy mennyi a gázkompenzációs norma háztartásra jutó mennyisége, azaz - egyszerűbben fogalmazva - mennyi az a gázmennyiség, ami után a háztartás kompenzációt vehet igénybe, tehát egy fő után, mondjuk, 7500 megajoule, két fő után 10 ezer megajoule, három fő után 12 500 megajoule.

A harmadik lépcső a támogatás mértékének meghatározása. Ez sávos módon történt volna, oly módon, hogy minél nagyobb részarányt képvisel a háztartás bevételein belül a gázszámla rendezésére szolgáló összeg, annál nagyobb a támogatás, minél kisebbet, annál kisebb. Mi négy ilyen sávot határoztunk meg.

Ezt kell azután összevetni… - tehát első lépcsőben a háztartás valamennyi bevétellel rendelkező tagjának együttes bevételének egy hónapra eső összegét határozzuk meg, majd azt, hogy a háztartás normatív gáz- vagy távhőfogyasztását alapul véve mennyi, hány százalék a gázszámla, a gázszámla milyen részarányt képvisel a havi összes bevételből, ezután jön az a sávos táblázat, amiről említést tettem. Mi abból a modellből indultunk ki, hogy például akinél a gázszámla súlya 10-15 százalékot jelent az összes bevételen belül, ott 6 százalék támogatás adható, ahol 15-20 százalékot, ott 9 százalék támogatás, 20-25 százalék részarány között 12 százalék, és végül 25 százalék felett 15 százalék lett volna a kedvezmény nagysága.

Végül, mindezeket az adatokat és hatóságokat az önkormányzatoknak, az APEH-nak kell ellenőriznie, hogy ténylegesen a háztartásban élnek-e a megjelölt személyek, hogy egy személy után valóban csak egy háztartás tagjaként igényelnek-e támogatást, hogy a feltüntetett adatok megfelelnek-e a valóságnak, és végül hogy a támogatás mértékének kiszámítása helyesen történt-e. Mindezek után mindezt folyamatosan karban kell tartani, és legalább évenként egyszer visszaellenőrizni, hogy nem történt-e lényeges változás az adatokban.

Ha valaki mindezt indulatok, előítéletesség nélkül és racionálisan végiggondolja, akkor egész biztos, hogy csak egyetlen következtetésre juthat, nevezetesen, amire a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium is jutott, hogy a szociális kompenzációs modell (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) bonyolultsága, ellenőrizhetetlen és hihetetlen munkaerőt vagy munkaigényt kívánó volta miatt sajnálatos módon nem alkalmazható - nem alkalmazható. (Az elnök ismét csenget.) Ezért azután jött a tömbös módszer, és ezt jó szívvel tudjuk önöknek elfogadásra ajánlani.

Köszönöm szépen.

(17.20)