Felszólalás adatai

DR. WIENER GYÖRGY, az ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Az ügyrendi bizottság 2002. szeptember 4-i ülésén megvitatta az állam által nagy összegű költségvetési támogatásban részesülő pénzintézetek konszolidációját vizsgáló bizottság felállításáról szóló országgyűlési határozati javaslatot. Fodor Gábor és Kuncze Gábor képviselők önálló indítványának tárgysorozatba-vételét és általános vitára való alkalmasságát a bizottság 6:5 arányban támogatta.

A bizottság többségi álláspontja a Házszabály 36. § (2) bekezdésén alapult, amely szerint a vizsgálóbizottságot létre kell hozni, ha azt a képviselők legalább egyötöde indítványozza. A többség e rendelkezés értelmezésekor figyelmen kívül hagyta az ügyrendi bizottság 64/1998-2002. számú általános érvényű állásfoglalását, melyet a szocialista és a szabad demokrata képviselők már 2001 áprilisában, ezen állásfoglalás meghozatalakor is alkotmány- és házszabályellenesnek tartottak. Az alkotmány 21. § (2) bekezdése ugyanis egyértelműen kimondja, hogy az Országgyűlés bármely kérdés megvizsgálására bizottságot küldhet ki, amit az általános érvényű állásfoglalás a többség megítélése szerint alkotmányellenesen, leszűkítően értelmezett. E jogtételt egyébként a Házszabály 34. § (1) bekezdése szó szerint megismétli, jelezve, hogy a parlament ügyrendjének megalkotói nem tartották szükségesnek a vizsgálóbizottságra vonatkozó alaptörvényi rendelkezés újrafogalmazását.

Az ülésen a vizsgálóbizottság létrehozásáról éles alkotmányjogi és politikai vita bontakozott ki. A kisebbség nem támogatta a két szabad demokrata képviselő indítványát, arra hivatkozva, hogy az politikai célokat szolgál, illetőleg elvonja az Állami Számvevőszék hatáskörét. A vitában részt vevő fideszes képviselők azt állították, hogy ilyen jellegű vizsgálatokat nem elfogult, pártpolitikai szempontokat figyelembe vevő parlamenti bizottságoknak kell lebonyolítaniuk, hanem olyan semleges, pártatlanul működő intézménynek, mint az Állami Számvevőszék, amely ráadásul megfelelő szakértelemmel is rendelkezik az ellenőrzési feladatok ellátásához.

A többség megalapozatlannak ítélte ezt az érvelést, hangoztatva, hogy a vizsgálóbizottságok szükségszerűen politikai tevékenységet végeznek, hiszen az Országgyűlés egész működését - a törvényalkotást, a közigazgatás ellenőrzését és más parlamenti funkciók gyakorlását - egyaránt politikai szempontok vezérlik. E megfontolás alapján a szocialista és a szabad demokrata képviselők rámutattak arra, hogy aki a vizsgálóbizottságok létrehozását azok politikai jellege miatt nem támogatja, valójában ezen intézmény létjogosultságát kérdőjelezi meg.

A kisebbség másik érve - mint erre az előbb már utaltam - az volt, hogy e vizsgálóbizottság létrehozása elvonja az Állami Számvevőszék hatáskörét. E felfogás szerint a Számvevőszék az Országgyűlés pénzügyi-gazdasági ellenőrző szerve, s ezért absztrakt alkotmányjogi értelemben a parlament összes pénzügyi ellenőrzési funkcióját gyakorolja. Ezzel az állítással a kisebbség lényegében megerősítette a 64/1998-2002. számú általános érvényű állásfoglalást, melynek értelmében nem küldhető ki vizsgálóbizottság a Számvevőszék hatáskörébe tartozó ügyekben sem.

A többség a fiatal demokrata képviselők jogi felfogását megalapozatlannak tekintette. A bizottság szocialista és szabad demokrata tagjai mindenekelőtt arra hivatkoztak, hogy a Számvevőszék nem rendelkezik általános kizárólagos hatáskörrel. Ilyen kizárólagos hatáskörét nem az alkotmány, illetőleg az Állami Számvevőszékről szóló 1989. évi XXXVIII. törvény állapítja meg, hanem más törvények, mint például az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény, vagy a pártok gazdálkodását szabályozó 1989. évi XXXIII. törvény. Emellett a Számvevőszék az alaptörvény értelmében törvényességi, célszerűségi és eredményességi ellenőrzést végez, a parlamenti vizsgálóbizottságok viszont minden kérdést a politikai felelősség kontextusában vizsgálnak, így tevékenységük tárgya még akkor is más, ha a politikai felelősség megállapítása törvényességi és közgazdasági szempontok figyelembevételét is megköveteli. A parlamenti vizsgálóbizottságok egyébként más államokban is lényegében korlátlan vizsgálódási jogkörrel rendelkeznek.

A vita során a többség arra is hivatkozott, hogy az 1994-98 közötti ciklusban fel sem merült az Állami Számvevőszék és a vizsgálóbizottságok hatáskörének esetleges ütközése, ebben az időszakban ugyanis parlamenti bizottságot küldtek ki a Budapest Bank konszolidációjának vizsgálatára és a Tocsik-ügyet elemző, valamint az olajgate-bizottság is államháztartási, illetőleg vagyongazdálkodási kérdésekkel foglalkozott.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezen érvek figyelembevételével a bizottság csak úgy dönthetett, hogy támogatja a szabad demokrata képviselők önálló indítványának plenáris ülésen történő tárgyalását.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)