Felszólalás adatai

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon nehéz helyzetben van az, aki ötödiknek szólal fel egy ilyen törvénykezési vitában, hiszen a miniszteri expozé elhangzott, a bizottságok kormánypárti, illetve ellenzéki képviselői pró és kontra - a szereposztásnak megfelelően - vagy az új törvénymódosítás kiválóságát ecsetelték, vagy pedig arról próbálták meggyőzni a hallgatóságot, illetve az itt lévőket ellenzéki oldalról, hogy kár ebbe az egészbe belefogni, hiszen semmi jelentősége nincsen, tulajdonképpen porhintés az egész. (Szabó Sándorné: Meg kellett volna hallgatni, nem ezt mondtam!) Nehéz a megítélés, hiszen nincs viszonyítási alap, és azt mindannyian tudjuk, hogy minden relatív.

Itt hadd jegyezzem meg Szabó Sándorné képviselőtársunknak - talán nem olvasta végig a bizottsági jegyzőkönyvet -, Steinerné Vasvári Éva képviselő asszony teljesen részletesen és mindenről beszámolt, és mindaz elhangzott; megmondom őszintén, és csak zárójelben, hogy kicsit sajnálatomra, mert egy pár poénomat lelőtte ezzel kapcsolatosan. Tehát korrekt volt a bizottsági tájékoztatás. A bizottsági vita után - megmondom őszintén - gondban voltam az ottani vita alapján, hogyan közelítsük meg ezt a kérdést.

Ez a törvénymódosító javaslat közvetlenül a rendszerváltoztatás utáni időszakban, 1992 végén - 1993 januárjában lépett hatályba ez a törvény - született, és kíváncsi voltam, hogyan zajlott az akkori vita, mi volt az akkori kormánypárti és ellenzéki képviselők véleménye a benyújtott törvényjavaslat alapján, az akkor megfogalmazott félelmek közel tíz év távlatában hogyan valósultak meg, illetve ez mindig lehetőséget biztosít arra, hogy megnézzük, az akkor megfogalmazott kritikákból egy későbbi időszakban, amikor a kritikát megfogalmazók lehetőséget kapnak arra, hogy korrigálják azokat a hiányosságokat, amelyeket joggal vagy jog nélkül kifogásoltak, mit tettek. Tanulságos olvasmány egy ilyen jegyzőkönyv, ajánlom mindenkinek. Megmondom őszintén, számomra nagy élvezet volt, bizonyos esetben még irodalmi élvezeteket is nyújtott. Tehát nehéz a törvényjavaslat megítélése.

Csak egy gondolat erejéig hadd utaljak az akkori vitára! A Magyar Demokrata Fórum úgynevezett vezérszónoka, bár akkor nem vezérszónoki rendszerben ment, hiszen egy teljesen más környezetben került sor magának az alaptörvénynek a vitájára - egy teljesen szétszórt, szabályozatlan, nehezen követhető ellátórendszert igyekeztek egy törvénybe, illetve mellékleteként országgyűlési határozatba foglalni -, Grezsa Ferenc kollégánk azzal fejezte be szavait, hogy Németh Lászlót hívta segítségül, méghozzá az "Irgalom" című regénye utolsó soraiból azt a jelenetet, amikor a szigorló orvos futni tanítja a szégyenlős, szabadkozó, de mind jobban feloldódó sánta kollégáját: "Na ugye, hogy tudunk mi futni, állt meg Ágnes közvetlen mellette, s a mellére húzta és megcsókolta a lihegő fejét. S közben úgy érezte, mintha nem is csak Ferit, de az anyját, apját, Bölcskeynét, a haldokló Matát, az egész elfekvőt, a nagy emberiséget húzta volna mellére - a sánta emberiséget, amelynek hitet kell adni, hogy futni tud, s a lábára is vigyázni közben, hogy sántaságába bele ne gabalyodjék." Nagyon plasztikus a kép, ha visszagondolunk 1992-re.

Eltelt kilenc év. Úgy gondolom, hogy az akkori törvény minden hiányossága ellenére kiállta az idők próbáját, a sánta megtanult futni, és közben nem gabalyodott össze a lába.

Vitatkoznom kell Béki képviselő asszonnyal: hogy ez így történt, az alapvetően az önkormányzatoknak köszönhető, hiszen az alaptörvény hirtelen az önkormányzatokra olyan hihetetlen feladattömeget zúdított - be kell vallani, nem megfelelő forrásokkal és nem megfelelő részletes szabályozásokkal -, hogy az önkormányzatoknak nagyon-nagyon meg kellett kínlódni ezért. Gondolom, vagyunk itt egypáran, akik a rendszerváltozást követően önkormányzati képviselők is voltunk, és nap mint nap szembesültünk a társadalmi átalakulás terheinek önkormányzatokra zuhanásával, és úgy gondolom, hogy az elmúlt tíz év bizonyította azt, hogy megfeleltek ennek a feladatnak.

Most más a környezet, nem egy szegény ország szegény parlamentjének kell törvénykeznie, hanem egy felfelé ívelő gazdasági környezetben lehetőség van arra, hogy a szociális alapjogoknak és a humanitárius, a keresztény-konzervatív eszméknek megfelelő módon lépjünk tovább.

Számomra és a Magyar Demokrata Fórum számára azért nagyon szimpatikus ez a törvényjavaslat, mert úgy tűnik, hogy áttört egy gát, egy kormányzati gát, amely idáig a szegénységből fakadt, hogy mindig tűzoltómunkát végeztünk, és nem távlatosan tekintettünk előre. Tudom, hogy ellenzéki képviselőtársaim vitatják azt a véleményemet, hogy ez a törvényjavaslat beruházás a jövőbe; olyan beruházás a jövőbe, amely hosszabb távon mindenféleképpen lehetőséget biztosít arra, hogy a rendszer áttekinthetőbb, igazságosabb és olcsóbban működtethető legyen. Végre a kormányzat eljutott arra az álláspontra, és bízzunk benne, hogy ez nemcsak a szociálpolitika, hanem az egészségügy területén is jelentkezni fog a közeli jövőben, hogy most érdemes befektetni az ágazatba, és ez busásan meg fog térülni a későbbiek során. (Szabó Sándorné: Mi a jelenlegi befektetés?)

(11.10)

Én úgy gondolom, hogy a módosító javaslat maximálisan eleget tesz annak az európai felfogásnak, a szubszidiaritás elvének, hogy a lakóhelyhez legközelebb, a megszokott élettérben kell lehetőleg a szolgáltatásokat nyújtani. Ezt a szerkezeti átalakítás biztosíthatja, melyen belül bővíti az alapellátási formák számát, új elemeket léptet be. Egy egymásra épülő, rugalmas működési lehetőséget biztosít a törvényjavaslat, megvalósulhat a szerkezeti és szakmai integráció, hiszen az azonos jellegű szolgáltatást végző intézmények egy szervezeti keretben történő működtetésére tesz lehetőséget.

A legalább kétezer lakosú települési önkormányzatoknak úgynevezett szolgáltatástervezési koncepciót kell csinálni, amihez meg is adja a segítséget végeredményben a törvényjavaslat, amikor egyeztetési és véleményezési kötelezettséget ír elő a megyei szinttel. Ez szerintem nagy segítség egy ilyen koncepció kialakítására egyrészt, másrészt pedig egységessé teheti országosan az ellátási formákat, illetve ezeket a koncepciókat. Ez mindenféleképpen nagy segítség lesz az önkormányzatok számára.

Itt többször szóba került az ellátottjogi képviselő intézménye, ennek az egészségügyben az analógiája végeredményben megvan. Az ellátottjogi képviselő hatalommal, jogosítványokkal nem rendelkezik, kifejezetten a szociális intézményben élőknek a segítését, tanácsadását szolgálja, az intézményen belül esetlegesen kialakuló konfliktusok kezelésére, levezetésére próbál segítséget nyújtani. A bizottsági vitában és itt is elhangzott már aggályként, hogy a munkáltatói jogkört az ellátottjogi képviselők esetében a megyei vagy a fővárosi módszertani intézet biztosítja.

Én úgy gondolom, hogy amikor az alkotmányból következően az államnak kötelezettségei vannak a szociális feladatok ellátására, és az államszerkezetnek tagja végeredményben az önkormányzat, akkor valamilyen eszközt is kell biztosítani arra, hogy ennek a kötelezettségének eleget tudjon tenni. A kérdés az, hogy ez az eszközrendszer - mert ez egy eszközrendszer - például túlterjeszkedik-e, túllépi-e azokat a határokat, amelyeket itt túlzott centralizációként fogalmaznak meg; meggyőződésem, hogy maga az a tény, hogy a munkáltatói jogkör a fővárosi módszertani intézményekhez kerül, messze nem lépi túl ezeket a határokat.

Az is elhangzott mellesleg, hiszen a bizottsági vitában jelen lévő közigazgatási államtitkár asszony mondta, hogy a kormányzat is gondolkozott abban, hogy az ombudsmani rendszerhez kapcsolja ezt az egész intézményt, de legjobban ez elől az ombudsmanok tértek ki. Tehát szerintem ez megfelelő és arányos intézkedés. És az ellátottjogi képviselői intézmény fényében kell nézni az intézményi érdek-képviseleti fórumnak az új szerepkörét, amely szerint már nem az egyéni gondokkal, hanem az intézménnyel foglalkozik, mert ez a kettő csak együtt érvényes és értelmezhető.

Én nagyon-nagyon boldog vagyok, és a Magyar Demokrata Fórum nagyon üdvözli azt, hogy a szociális szolgáltatást végzők jogai bekerülnek a törvénybe. Végre törvény mondja ki azt, hogy jogaik vannak azoknak a munkatársaknak, akik tényleg áldozatos munkát végeznek, és egy bizonyos fokú védelmet is biztosít számukra akkor, amikor a közfeladatot ellátó személyek körébe vonja.

Nagyon érdekes része a törvénymódosításnak, és ez már az idő szava, hogy bizonyos szolgáltatásokat intézményen kívüli szervezetekkel is elvégeztethet a szociális intézmény, azonban fontos, hogy szigorúan a szociális gondozáshoz tartozó feladatot ilyen formában nem lehet ellátni. Fel is sorolja a törvény, hogy melyek azok - étkeztetés, mosatás, szerelés -, és segítséget ad ahhoz is, hogy ezek a szolgáltatási szerződések milyen kötelező elemet kell hogy tartalmazzanak, ami garancia arra a későbbiek folyamán, hogy ezek a szolgáltatások mindig biztosíthatóak legyenek az intézmények részére.

Új elem ez az adósságkezelési szolgáltatás. Én úgy gondolom, azt leszögezhetjük, és azt is elismerik mindazok, akik kritizálják, hogy ennek a szolgáltatásnak a bevezetésével azért az adósság nem fog növekedni. Tehát mindenféleképpen pozitívan kell értékelni azt a megoldási formát, amelyet a törvény kínál. Lehetőséget biztosít arra, hogy a családok ezekből az adósságspirálokból kitörjenek, hiszen amellett, hogy ezt a tanácsadást figyelembe kell venniük, a törvény kimondja azt, hogy egy évig az önkormányzatnak kötelessége lakhatási támogatást is nyújtani az érintettek számára, tehát ez mindenféleképpen lehetőséget biztosít arra, hogy a nehéz helyzetükből kitörjenek.

Számos dolgot lehetne még felsorolni, de még lesz részletes vita. Én úgy gondolom, hogy a forrásoldal, legalábbis azok számára, akik megismerhették az ezzel kapcsolatos háttéranyagot, megnyugtató, a társadalmi hatásvizsgálat megnyugtató.

Összegezve, a Magyar Demokrata Fórum a szociális ellátás területén ezt a törvényjavaslatot (Az elnök jelzi az idő leteltét.) minőségileg előrelépésnek tekinti, és mindenféleképpen elfogadásra javasolja.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)