Felszólalás adatai

BORKÓ KÁROLY, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága 2001. augusztus 28-án tárgyalta az előttünk fekvő T/4617. számon jegyzett, a szociális ellátásokról, a szociális igazgatásról szóló 1993. évi III. törvény módosítása címen benyújtott törvényjavaslatot.

A bizottságban élénk vita alakult ki a módosítás tartalmával, tervezett hatálybalépésével, annak időpontjával kapcsolatban. Mint a vitában is elhangzott, a törvénymódosítást alapvetően három ok indokolta. Az 1993. évi III. törvényt már több ízben módosították az előző kormányzatok idején, mindig az aktuális viszonyokhoz igazítva azt. Ezek a módosítások azonban elsősorban a pénzbeli ellátásokat, illetve azok mértékét érintették. Jelen módosítás a polgári kormány által 1999-ben megkezdett, a szociális intézményrendszer modernizációjának, korszerűsítésének folyamatába illik, annak része, előkészítése azóta folyamatos. A módosítás indoka másodsorban a reményeink szerint a közeli európai uniós csatlakozás miatti jogharmonizáció. Ezek között említhetjük a módosítás ápolási díjra, az időskorúak járulékára vonatkozó passzusait. Harmadsorban a törvénymódosításban helyet kaptak olyan új ellátási formák, mint például az adósságkezelési szolgáltatás, illetve ezek szabályai.

Az intézményrendszeren belül az alapellátás szélesítése, a szakellátásban, a különböző pszichiátriai betegségekkel küszködők otthonában, rehabilitációs intézményekben élők jogosultságai jelennek meg a módosításban. A kormánypárti képviselők üdvözölték a törvénynek azon módosítását, amely az ellátási jogok mellett az ellátottak jogait is megjeleníti. Mindenképpen igen jelentős előrelépésként értékelhetjük az ellátottjogi képviselő státusának létrehozását, akik megyénként kísérik majd figyelemmel az ellátási jogok, az ellátottak érdekeinek érvényesülését. A törvénymódosítás fontos részének tekinthetjük a szociális rászorultság definiálását a szolgáltatások tekintetében, amely a szolgáltatások szervezésében jelent könnyebbséget az önkormányzatok számára. A módosítás nagyobb részt a már most is működő szolgáltatásoknak teremt pontosan definiált törvényi hátteret, hiszen ezek egy része már a meglévő törvényi keretek mellett a tárca, illetve az önkormányzatok gyakorlatában alkalmazva van, így a módosítás a valós élet kihívásaira jelent megoldást.

Élénk vitát váltott ki a bizottságban is a törvénymódosítás hatálybalépésének 2003. január 1-jei időpontja. A tárca képviselőitől hallhattuk, hogy a hatásvizsgálatok tanúsága szerint a módosítás költségvetési vonzata hozzávetőleg 12 milliárd forint, de a tárca már idén is 2,5 milliárd forintot költ az előkészítésre. Az új feladatok bevezetésére, az intézményrendszer átalakítására az önkormányzatoknak a módosítás meglehetősen hosszú határidőt hagy, hiszen azt 2008. szeptember 31-éig kell teljes mértékben létrehozni. A költségvetési forrásokat az új feladatokhoz folyamatosan, a megvalósulás ütemében biztosítja a kormányzat.

A módosítás széles körű társadalmi egyeztetésen ment át, mind a Szociális, mind az Idősügyi, mind a Fogyatékosügyi Tanács tárgyalta és véleményezte a módosító javaslatokat. A Fogyatékosügyi Tanács kifejezetten támogatta a módosítások zömét. A bizottság kormánypárti képviselői egyetértettek abban, hogy a jelenlegi módosítás jól szolgálja annak a hozzávetőleg 700 ezer embernek az érdekeit, akik a társadalom legnehezebb sorsú rétegét képezik.

(10.00)

A kormány az adott lehetőségei között maximálisan igyekszik e szociálisan hátrányos helyzetű csoport helyzetén könnyíteni. A bizottság többsége - 9 igen szavazat, 8 nem ellenében - az Országgyűlésnek általános vitára s a szükséges módosító javaslatok megtárgyalása után elfogadásra ajánlja a törvénymódosítást.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)