Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselők! Igen, rákészültem azért most már, ha ilyen sokáig itt maradtunk. (Bangóné Borbély Ildikó: Még új, csak azért!  Derültség.) És először is elnézést szeretnék kérni, hogy a Miniszterelnökséget csak egy miniszterhelyettes képviseli a mai vitában, de azt remélem, hogy elfogadják a személyemet kompetens válaszolóként.Először is szeretném egy picit az önök által tett, nyilvánvalóan leginkább az ellenzéki padsorokból elhangzó dezinformációs kísérleteket egy kicsit helyretenni. Az egyik, hogy miért kell ez a törvényjavaslat. Pont az expozéban is elhangzott az, hogy hasonló beruházásoknál hasonló külön törvényjavaslatokat, kifejezetten a beruházásokat segítendő, korábban is tárgyalt az Országgyűlés. Tehát ilyen értelemben nincs új a nap alatt. Olyan dologról van szó, ami már korábban is, a Liget, a Normafa, az Olimpiai Központ és például a Duna Aréna kapcsán megtörtént.

A másik, hogy valóban lehet, hogy ez nehezen elfogadható, de nem arról van szó, hogy a jogszabályi környezetnek a zárójelbe tétele történik egy ilyen kiemelt beruházás esetén, hanem arról van szó, hogy igen, bizonyos jogszabályi feltételek, amelyek egyébként helyesek és általános jelleggel nem eltörlendők, ezek a jogszabályi feltételek és tulajdonosi viszonyok beruházások létrejöttét akadályozzák. Tessék megkérdezni az önkormányzatokat! Tessék megkérdezni a vidéki ellenzéki vezetésű önkormányzatokat, hogy az ilyen és ehhez hasonló, nyilván kisebb volumenű beruházásokkal összefüggésben milyen nehézségek vannak! Előfordulhat, hogy kisajátítási, árvízvédelmi, önkormányzati és egyéb ügyekben bizony különös szabályokat kell lefolytatni azért is, mert itt különös jellegű, volumenében és minőségében különös jelentőségű beruházásokról van szó.

(17.50)

Másrészt azt a dezinformációt is szeretném cáfolni, hogy itt bármilyen módon lakóövezetek érintéséről, átalakításáról lenne szó. Ugye, itt lakóövezeteket a Palotanegyed vonatkozásában sem érint a törvényjavaslat. Ez teljesen egyértelműen kiderül a törvényjavaslat mellékletéből. Tehát én azt javaslom a képviselő uraknak és hölgyeknek, hogy a törvényjavaslat mellékletét a budai Várnegyed vonatkozásában is tanulmányozzák, és ott egyértelműen kiderül, hogy önkormányzati és állami tulajdonba tartozó, egyébként szűk értelemben vett területről van szó.

A másik, hadd reagáljak Arató képviselő úr felvetésére Rákosi Mátyással kapcsolatban. Rákosi Mátyás pontosan azért nem akart felköltözni a volt kormányzati negyedbe, fel a Várba, mert nem hitt a hatalom szétválasztásában, mert egy autoriter despota volt. Mert egy kommunista gyilkos volt, és azt gondolta, hogy a hatalom elválasztására nincs szükség, hanem a hatalmat egységesen kell kezelni, amiben a végrehajtó hatalomnak és a törvényhozó hatalomnak egy helyen kell megvalósulnia.

Mert ő nem látta a kettő között a különbséget. De azt gondolom, hogy ez egy szégyen, hogy a rendszerváltozás utáni Magyarországon csak most, a következő években tud megvalósulni az, hogy a végrehajtó hatalom és a törvényhozó hatalom fizikai értelemben is elválik egymástól. Úgy, ahogy nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű demokráciákban ez soha nem kérdőjeleződött meg. S amíg az ön által pozitív példaként említett Rákosi Mátyás rá nem szabadult a magyar történelemre, addig nekünk sem volt hasonló problémánk. Bocsánat az indulatokért, de elképesztőnek tartom minden esetben az ezzel összefüggő hivatkozásokat.

Következő pont. Egy kicsit az az érzésem, hogy azért nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskát; tehát hogy azért a kormányt nagyon sok mindennel szokás vádolni, de azzal, hogy beruházásokat, amelyek a lakosság érdekét, az ország érdekét és a budapestiek érdekét szolgálja, ne tudna megvalósítani, ezzel nem szokás vádolni. Sőt, a kormány szerintem Budapesttel összefüggésben kifejezetten büszke lehet az elmúlt években folytatott fejlesztésekre. És ott kifejezetten nem a szavak, nem a kormányzati kommunikációs eszközök azok, amik dominálnak, hanem a tények és a megvalósult kormányzati fejlesztések.

Csak hogy összegyűjtsek pár dolgot: Kossuth tér, Országház felújítása, Várkert Bazár, Erzsébet tér, 1-es villamos felújítása, Tüskecsarnok befejezése, ami még a korábbi ciklusban indult, 4-es metró befejezése (Arató Gergely: Most már jó a 4-es metró?), szintén korábbi adósságtörlesztésünk, a Pesti Vigadó felújítása, és aztán egyébként: Millenáris, Kopaszi-gát, Magyar Nemzeti Múzeum, a budai Vár, a karmelita kolostorra vonatkozó rész, Fővám tér, Erzsébet híd, Vajdahunyadvár a Liget-projekt keretében, Közlekedési Múzeum, a Zene Háza, Ludovika, Iparművészeti Múzeum, Matild-palota, és a többi, és a többi. Abbahagyom a sorolást.

Még egy olyan összeállításom van, én azt nagyon szívesen felolvasom szintén, ami a 2010 előtt meg nem valósult beruházásokat tartalmazza a kormányzati negyedtől kezdve az Aquincum hídon át a Moszkva tér rehabilitációjáig. Tehát az a helyzet, hogy 2010 után olyan listát tudunk adni, most nem a kormány saját maga által készített listát, hanem ami nyilvánosan elérhető lista, amely a megvalósult beruházásokat tartalmazza, és 2010 előttről pedig olyan listát tudunk adni, ami a meg nem valósult beruházásokat tartalmazza. Tehát szerintem azért ezt érdemes helyretenni.

És végül egy általános megjegyzésem lenne, ha megengedik. Én budapesti gyerek vagyok, kifejezetten belvárosi születésű, itt is nőttem fel, most Budára átköltöztem  remélem, ezért a pestiek megbocsátanak; a budaiak biztos, hogy nem fognak befogadni, de ez most nem is igazán fontos , de engem nagyon érdekel a Budapest fejlesztésével kapcsolatos történelem.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy rendkívül sokat olvastam e tekintetben, de azért bizonyos olvasottsági hátterem van. Nagyon ajánlom mindenkinek a budapesti városfejlesztésével összefüggő, korábbi, egy évszázaddal ezelőtti vitáknak a tanulmányozását. Egyrészt a Fővárosi Közmunkák Tanácsában, másrészt pedig a kor akkori nyilvánossága előtt, nyilvánvalóan a nyomtatott sajtót kell nézni: tele vannak a sajtóbeszámolók és a különböző tanácsi beszámolók ilyen és ehhez hasonló felszólalásokkal, ilyen és ehhez hasonló képviselői, hogy azt mondjam: akadékoskodásokkal.

Megkerestem kettőt, mikor készültem erre a mai vitánkra. A Margit híddal összefüggésben több mint száz évvel ezelőtt tele van a korabeli sajtó olyan véleményekkel, megállapításokkal, hogy egyrészt a Margit hídnak semmi értelme nincs, mert sehonnan indul és sehová vezet, másrészt elképesztően drága, és máshová kellene költeni az adófizetők pénzét. Ez pontosan azért volt, mert egyébként azt az akkor még mocsaras területet a pesti oldalon a lovaknak a kihajtására és mosdatására használták.

A másik ilyen érv, ami mindig el szokott hangzani az ilyen beruházásokkal összefüggésben, és ezt hasonlóan szellemesnek gondolom, erről meg mindig az a Maupassant-történet jut eszembe, a híres novellaíró és költő, őróla terjeng az az anekdota, hogy egyszerűen utálta a párizsi Eiffel-tornyot, és a legnagyobb, a közéletben zajló legnagyobb kritikusa volt a párizsi Eiffel-toronynak. Vele kapcsolatban terjed az a legenda, hogy azért tartózkodott állandóan az Eiffel-toronyban, a megépült toronyban az étteremben, mert utálta a látványát, és az volt a városban az egyetlen hely, ahonnan nem lehetett látni az Eiffel-tornyot. Tehát tele van az egész, nemcsak a magyar történelem, hanem a külföldi példák is azt mutatják, hogy tele van az összes ilyen jellegű városfejlesztési vita hasonló ellenzéki felszólalásokkal.

De ha megnézzük, hogy mit tanít nekünk ez esetben a történelem, és abszolút, még a szakmai kritikai jellegű észrevételekre még nyitottak is lennénk, csak az összes felszólalásnak nem ez a domináns eleme, hanem a politikai állásfoglalás. Amivel összefüggésben pedig a történelem azt tanítja nekünk, hogy azokat, akik az ilyen típusú beruházásokat, amiket mind felsoroltam önöknek, és amikre a mostani törvényjavaslat is megpróbál egy kezelhető, gyorsított, hatékony eljárásrendet kialakítani, azokat a történelem, ezeket a kritikusokat a rossz oldalra tolta. Egész egyszerűen ezek a képviselők akkor a történelem rossz oldalán álltak, és azok álltak a történelemnek a jó oldalán… (Közbeszólás az MSZP és a DK soraiból.)

Itt történelmi példák vannak, ez az elmúlt száz év! Budapest száz évvel ezelőtti történetét kell megnézni! Azok a képviselők álltak a történelem jó oldalán, akik ambiciózus terveket tettek le, kemény, szívós munkával bizonyították, átvitték ezeket az adminisztratív akadályokat, és megépítették azokat a fejlesztéseket, amik miatt a budapestiek és én is ilyen büszke vagyok a fővárosunkra. (Közbeszólások az ellenzék soraiból.)

Ezzel kapcsolatban csak azt tudom önöktől kérni, hogy próbáljanak történelmi távlatban gondolkodni, és ezzel összefüggésben esetleg fontolják meg, hogy mégis támogatják a kormány által előterjesztett törvényjavaslat-csomagot. Köszönöm a szót, és köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)