Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen elnök asszony felszólalását. Megadom a szót Pető Iván elnök úrnak, a kulturális bizottság elnökének, tízperces időkeretben. Képviselő úr, öné a szó.

DR. PETŐ IVÁN, a kulturális és sajtóbizottság elnöke: Elnök Asszony! Tisztelt kuratóriumi Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt kuratóriumi Tagok! - és akik itt vannak. (A páholyra tekintve:) Most látom: Tisztelt Duna Televízió Elnöke és Munkatársai! Tisztelt Ház! Nem kívánom megismételni az előző bizottsági ajánlás kapcsán elmondottakat, hiszen eljárási értelemben sok hasonlóság van, mint ez a bizottsági ülésen is kiderült, minden közszolgálati médium beszámolójánál nagyjából hasonló vita folytatható le a kuratóriumban. Akik ismerik a bizottság határozati javaslatát, azok tudják, hogy sok a párhuzamosság, tehát a csonka kuratóriumok, az ellenőrző testület kapcsán az előző vitában már elhangzottak, illetve a határozati javaslat kapcsán elmondottak itt megismételhetők lennének. Ettől szeretném megkímélni a tisztelt Házat.

Röviden csak a tényeket kívánom ismertetni. A bizottság a határozati javaslatában az 1997. évi beszámolót elfogadásra ajánlja, miután a kuratórium teljes volt, és semmiféle ilyen típusú probléma, amely alapvető formai akadályt jelentett a többség számára, a mostani többség számára, nem létezett. Elfogadásra ajánlja a beszámolót, az 1998. és ’99. évről szóló beszámolót is a bizottság. Itt azonban az indoklásban azt a tényt megállapítja és ismerteti a bizottsági határozati javaslat, hogy - talán vannak, akik még emlékeznek rá - az 1998-as választások utáni parlamenti többség az akkor a parlamentből kikerült pártok által delegált kurátorokat ellenzéki beállítottságú kurátornak minősítette, és a kuratórium kiegyensúlyozása jegyében az akkori kormánypártok által javasolt kurátorokat választott a parlament, ezzel a kuratóriumon belüli politikai arányok jelentősen megváltoztak. A későbbi döntés, alkotmánybírósági döntés egyértelművé tette, hogy ez az eljárás helytelen volt, a kurátorok közül az, akinek a javasló pártja kiesik a parlamentből, azóta egyértelműen politikai értelemben semlegesnek minősül, tehát sem a kormánypárti, sem az ellenzéki oldal nem jogosult ilyen ürüggyel kurátort delegálni.

A mai kormánypártok úgy ítélték meg, hogy bár súlyos aránytalansághoz vezetett a ’98 és 2002 közötti kormánypártok akkori ilyen döntése, de a sérelem nem volt olyan léptékű, mint az úgynevezett csonka kuratóriumok kapcsán, hiszen a kuratóriumi elnökségekben helyet kaptak az akkori ellenzéki pártok képviselői is.

Tehát összefoglalva, a ’97 és ’99 közötti évekről szóló beszámolók elfogadását ajánlja a bizottság, ezzel szemben az előbb, a Magyar Televízió beszámolói kapcsán elmondott érveléssel és indoklással a 2000. és a 2001. évről szóló beszámoló elfogadását nem javasolja a határozati javaslat, hiszen a kuratórium ebben az időben csonka volt.

Az előző vitára némileg visszatérve, illetve annak tanulságaként - mint a bizottság határozati javaslatának képviselője - jegyzem meg, ez a bizottsági ülésen is elhangzott, de a plenáris ülésen talán még formálisan, tételesen nem, hogy nem a kuratórium, az úgynevezett csonka kuratórium tevékenységét minősíti a bizottság akkor, amikor ezt a határozati javaslatot terjeszti elő, természetesen nem a Duna Televízió munkáját minősíti a határozati javaslat. Részben, bár nem egészen áll ez a Magyar Televízió már megtárgyalt beszámolóira is. Arra a helyzetre reagál, amiről korábban úgy beszéltem, hogy a mai kormánypártok nem hagyhatják helyben utólag sem az előző ciklusban általuk törvénytelennek tartott állapotot, hiszen ha elfogadnák a beszámolót, akkor elfogadnák azt a helyzetet, hogy jogos volt, vagy legalábbis megismételhető bármikor az a helyzet, hogy csonka kuratóriumok működjenek, és az ellenzéki pártokat ki lehessen rekeszteni a tulajdonosi testület elnökségéből.

Ezt szerettem volna egyértelművé tenni, bár a bizottsági ülésen is elhangzott, de a plénumon is a félreértések elkerülése érdekében és talán felesleges vádak megfogalmazásának elkerülése érdekében érdemes megismételni.

Ennek jegyében, amit elmondtam, kérem a parlamentet, hogy a kulturális bizottság által javasolt határozati javaslatokat fogadja el.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Megállapítom, hogy a kormány képviseletében senki nem tartózkodik az ülésteremben, ezért a vita e szakaszában nélkülözzük a kormány álláspontját.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kulturális bizottság ülésén a beszámolók vonatkozásában kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Ennek ismertetésére megadom a szót Vígh Ilona képviselő asszonynak ötperces időkeretben. Képviselő asszony, öné a szó.

VÍGH ILONA, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Kuratóriumi Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Vendégek! A kulturális bizottság többségi véleményét hallottuk. Az ellenzéki képviselők ezzel a véleménnyel "természetesen" nem tudnak egyetérteni. A Hungária Televízió Közalapítvány beszámolóját az ellenzéki képviselők elfogadják, az előttünk lévő határozati javaslatot ellenben nem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem az a véleményem - egész délután erről folyt a vita, a kuratóriumok törvénytelen működéséről -, hogy a kuratórium léte végeredményben egy politikai kérdés, a beszámoló pedig egy szakmai kérdés. Nagyon jó lenne, ha ezt a kétféle javaslatot tudomásul tudnánk venni. A kuratóriumi elnök asszony előadásában is elhangzott, hogy a Duna Televízió a világ legjobb kulturális televíziója címet viseli - nyilván nem érdemtelenül -, azt hiszem, hogy a televízió beszámolóját mindenképpen el kell fogadni.

(16.00)

Én abban reménykedem, hogy a jövőben a Duna Televízió nézettsége egyre nagyobb lesz, hiszen olyan értékeket képvisel, amelyek arra érdemesek, hogy minél többek kedvenc csatornája legyen. Én abban reménykedem, hogy a jövőben a költségvetés is megteremti a Duna Televízió számára azt a forrást, amely biztosítja majd a biztonságos működést.

Tehát mi, ellenzéki képviselők nem tudjuk elfogadni a Hungária Televízió Közalapítvány működésére vonatkozó határozati javaslatot; ez úgy szól, hogy az Országgyűlés nem fogadja el a Hungária Televízió Közalapítvány Kuratóriuma működésének 2001 áprilisától 2002 márciusáig terjedő időszakáról szóló beszámolót, valamint: az Országgyűlés felkéri az Állami Számvevőszéket, hogy 2002. december 10-éig célvizsgálat keretében mondjon véleményt a Duna Televízió Részvénytársaság költségvetési támogatási igényének megalapozottságáról, indokoltságáról.

Én ezek után már csak abban reménykedem, a számvevőszéki vizsgálat igazolni fogja azt, hogy a Hungária Televízió Közalapítvány jogosult lesz arra a költségvetési forrásra, amelyet igényelnek.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Molnár Lászlónak, a költségvetési bizottság előadójának, ötperces időkeretben. (Jelzésre:) Megállapítom, hogy a költségvetési bizottság előadója nem tartózkodik az ülésteremben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerinti 15-15 perces időkeretben. Kérem képviselőtársaimat, hogy kétperces felszólalásokra a vezérszónoki beszédek közben ne kerüljön sor!

Megadom a szót Kósa Ferenc képviselő úrnak, aki az MSZP képviselőcsoportja nevében kíván felszólalni. Képviselő úr, öné a szó.

KÓSA FERENC, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Néhány órával ezelőtt a Magyar Televízióval kapcsolatos napirend alkalmával rendelkezésemre álló 15 perc alatt részletesen idéztem a médiatörvény legfontosabb passzusait, és igyekeztem bizonyítani, ami nem volt nehéz, hogy a törvény alapvető, leglényegesebb szerkezeti, erkölcsi és politikai előírásai milyen mértékben és milyen módon sérültek meg az elmúlt 2,5-3 év alatt a közszolgálati televízióban, akkor az MTV-ről beszéltem; de mivel hasonló a helyzet a Duna Televíziónál, én is úgy gondolom, megkímélem a tisztelt Házat és a vendégeinket is attól, hogy ezt az eredetileg egy hosszban elmondandó beszédemet most visszamenőleg megismételjem.

Úgyhogy csak utalni szeretnék arra, hogy az MTV-vel kapcsolatos eszmefuttatásom, amely nemcsak a személyes véleményem, hanem a Szocialista Párt képviselőcsoportjának a véleménye is, azt feltételezte, azzal végződött, hogy ha lett volna a csonka kuratórium helyett a törvény által előírt teljes kuratóriumi elnökség, akkor másképp alakulhattak volna a dolgok. És másképp alakulhattak volna akkor is, ha lett volna a törvény által előírt ellenőrző testület, amelyik odafigyelhetett volna az ilyen-olyan-amolyan esetleges torzulásokra.

Itt fejeztem be az előbb a mondandómat, innen szeretném folytatni, még abban a hangnemben, amelyet a kvázi vezérszónoklatnak nevezett műfajban elkezdtem.

Kedves Képviselőtársaim! Távol álljon tőlem, hogy mindazt, ami a Magyar Televízióban történt, túláltalánosítsam, és átvetítsem más intézményekre is. Legjobb tudomásom szerint sem a Magyar Rádióban, sem a Duna Televízióban nem röpködtek ilyen könnyedén a milliárdok és a tízmilliárdok, hiszen például a Duna Televízió már-már méltatlanul szerény anyagi körülmények között igyekszik ellátni a közszolgálati feladatait.

Ám azt kötelességem megállapítani, hogy a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriuma éppoly csonkán, tehát éppúgy törvényellenesen és ellenőrizetlenül működött, mint a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriuma. Ilyenformán a törvényes ellenőrző vizsgálatok elvégzése a Duna Televízió esetében is szükségessé vált. Ezzel kapcsolatban a bizottsági ülésen is elmondtam: nem vádolunk senkit, nem arról van szó, hogy valamiféle szabálytalanságokra akarunk fényt deríteni, hanem arról van szó, és ezt is pontosítottam, most megismétlem, hogy mivel nem működött ellenőrző testület, ezért egy elfogulatlan, a törvény által arra hitelesített és felhatalmazott, szakmailag is felvértezett testület tárja az Országgyűlés elé, hogy a Duna Televízió tisztességes és minőségi működéséhez mennyi közpénzre van szükség. Ezt szeretnénk tudni, ezért kell ez az intézkedéssor, ezért van benne az ajánlásunkban.

Ezzel kapcsolatosan egyébként az ellenőrző testület és a közalapítvány csonkaságának a működésével kapcsolatban a beszámolóban az alábbiakat olvashattuk, idézem: "A beszámoló időszakban a kuratórium csonka elnökséggel működött. Azt viszont megállapíthatjuk, hogy a részvénytársaság tevékenységében vállalt és a törvény által meghatározott feladatainak teljesítésében semmi zavart nem okozott a jelzett körülmény."

Őszintén szólva ezen az utolsó mondaton éppúgy megakadt a szemem, mint az imént az MTV-vel kapcsolatosan említett 2 milliárd forintos túlfizetésen. Többször elolvastam ezt a mondatot is: semmi kétség, a beszámoló szerzői azt állítják, hogy a jelzett körülmény semmi zavart nem okozott. Eltűnődtem: vajon a szerzők miért írták le ezt a számomra oly nehezen érthető, meg nem gondolt gondolatot? Talán nem olvasták a törvényt? Vagy elolvasták ugyan, de úgy vélik, hogy valaminek a fele azonos az egészével? Azt gondolják, négy egyenlő nyolccal? Azaz ha a kuratórium elnökségében csupán kormánypárti delegáltak ülnek, az éppen olyan, mintha ott lennének az ellenzéki delegáltak is? Vajon ugyanezt gondolnák akkor is, ha a jelenlegi kormányzó többség valamiféle ócska trükkel vagy politikai fondorlattal létrehozná a csupa kormánypárti delegáltakból álló ellen-csonkakuratóriumot? Vajon ez sem zavarná őket?

A kulturális bizottság ülésén is elmondtam, itt is elmondom, az a körülmény, hogy a csonka kuratórium kormánypárti tagjait zavarta-e az ellenzék képviselőjének a hiánya, kinek-kinek a magánügye; van, akit zavar, van, akit nem zavar - lelkük rajta. Valakinek akár még kényelmesebbnek is tűnhet az ilyen jellegű kurátori tevékenység, hiszen nem kell egyeztetni, nem kell vitatkozni, nem kell közös állásfoglalásokkal bíbelődni, és nem kell kölcsönösen elfogadható elnökjelölteket sem keresgélni, mert valljuk be, az ilyesmi sok-sok vesződséggel jár. A demokrácia, és különösen a konszenzuális demokrácia igencsak időigényes foglalatosság.

A médiatörvény pedig kifejezetten ez utóbbit írja elő, vagyis a mindenkori kormányzó oldal, a mindenkori ellenzéki oldal és a társadalmi szervezetek képviselőinek az együttműködését. Mindezek ellenére, töredelmesen elismerem, engem bizony fölöttébb zavarna a csonka kuratóriumi kényelem, zavarna, mert törvénytelennek, antidemokratikusnak és erkölcsileg is elfogadhatatlannak érezném a helyzetet. Zavarna, mert van némi fogalmam a kizárólagos hatalomgyakorlás, valamint a kiegyensúlyozott többpárti demokrácia közötti különbségről. És zavarna azért is, mert mióta az eszemet tudom, az európai típusú, tehát a morális megfontolások által vezérelt demokrácia mellett köteleztem el magam.

Szeretném remélni, sőt őszintén szólva hinni is szeretném, hogy képviselőtársaim túlnyomó többsége ezekről a kérdésekről hozzám hasonlóan vélekedik még akkor is, ha mostanság netán az ellenzéki padsorokban foglal helyet.

(16.10)

Amit viszont teljes biztonsággal állíthatok, mi, a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselői, függetlenül attól, hogy szocialista demokratáknak, szociáldemokratáknak vagy akár szociálliberálisoknak mondjuk magunkat, valamennyien az emberek közötti egyenlőség elvét valljuk. Ebből eredően elítéljük az emberek közötti alávetettség és fölérendeltség minden formáját. Az európai demokráciát egyenjogú és egyenrangú szabad emberek társadalmának tartjuk, amelyhez méltatlan volna akár a faji, akár a felekezeti, akár a világnézeti megkülönböztetés bármely formája, és amelyben nem lehet helye semmiféle hatalmi kisajátításnak vagy oktalan kirekesztésnek.

Az elmondottak alapján a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja a kuratóriumok beszámolóját nem fogadhatja el. Tudatában vagyunk annak, hogy ez a döntésünk egyszerre jogi, erkölcsi és politikai jellegű. Ebben a döntésünkben az a határozott állásfoglalásunk nyilatkozik meg, hogy mi nem akarunk kirekeszteni senkit hazánk törvényes és demokratikus közéletéből, ám azt sem engedjük, hogy bennünket bárki kirekesszen. Meggyőződésünk szerint minket a választópolgárok többsége nem hadüzenetre, hanem béketeremtésre hatalmazott föl. Békét pedig csak akkor lehet teremteni, ha a politikai ellenfeleink végre-valahára tudomásul veszik, hogy mi ugyanolyan emberek, ugyanolyan magyarok és ugyanolyan demokraták vagyunk, mint ők vagy bárki más a hazában.

Ennyit akartam mondani a szocialista képviselőcsoport nevében. Ha az órára pillantok, úgy látom, még van néhány percem, ezért most már egy másik műfajban, mondjuk, a rögtönzött hozzászólás műfajában is szólnék néhány szót az elhangzottakhoz.

Mindjárt azzal kezdeném, hogy miközben olvastam fel a saját mondandóm egyik mondatát, hogy talán a jelenlegi ellenzéki oldalon is lesznek olyanok, akik egyetértenek velem, nem akarok senkit sem zavarba hozni, talán ez nem mindenkire vonatkozik, de mondjuk, ahogyan itt az elmúlt évek során megismertem embereket, el tudom képzelni, hogy a jelenlegi ellenzékből például - bocsánatot kérek az elnöklő asszonytól - Dávid Ibolya vagy Lezsák Sándor érti azt, amit én mondani akarok. De nem tudom ugyanezt föltételezni Szalai Annamáriáról. (Dr. Kosztolányi Dénes: Rólam sem! Én sem értem!) Köszönöm szépen, akkor jó. Lám sok van, akkor jó. (Dr. Kosztolányi Dénes: Menjél haza, ott sértegesd az ellenzéket!) Én tudomásom szerint senkit nem sértegettem; azt föltételeztem, hogy vannak az ellenzék között olyan emberek, honfitársaim, akik értik azt, amit én mondok. Ha ez sértés, akkor elnézést kérek.

Volna egy másik megjegyzésem is. Balogh László képviselőtársam az imént védelmébe vette a Duna Televíziót, mondván, hogy a Duna Televízió megszüntetéséhez semmiképpen nem kíván hozzájárulni sem ő, sem az MDF. Még akkor ott ültem, én nem szoktam ilyen kétperces vitákban részt venni, de följegyeztem magamnak, hogy gondolkodjon el a képviselőtársam, hogy a csonka kuratórium által jelölt Magyar Televízió elnöke volt az az elmúlt időszakban, aki 17 millió forintért megrendelt egy romániai kft.-től egy tanulmányt, amely a Duna TV megszüntetését, illetve beolvasztását volt hivatott kidolgozni. Mi akkor ez ellen tiltakoztunk. Ezek után tőlünk félteni a Duna Televíziót, kicsit furcsa. Akkor, ha nem lett volna csonka kuratórium, ezt a 17 millió forintot a Magyar Televízió elnöke nem fordíthatta volna ilyen enyhén szólva törvénytelen és nemtelen célra.

A következő megjegyzésem. Elhangzott itt Ortutay Mária hozzászólásában, hogy a Duna Televízió a világ legjobb kulturális televíziója. Ez egy kicsit túlzás. Valóban, egy évben - hála istennek és hála a Duna Televízió munkatársainak - megkapta, azt hiszem, az Európa legjobb kulturális televíziója címet. Ez nagyon megtisztelő, büszkék vagyunk rá valamennyien, és örülünk ennek. Véletlenül, a sors különös akarata folytán azonban a Duna Televízió egy olyan időszakban kapta meg ezt a díjat, és mindazok után, amikor a Duna Televízió egy Sára Sándor nevű filmrendező kollégám elnöklése alatt működött, és olyan időszakban, amikor neki a legtöbbet szakmailag és a televízió minőségi munkájában Lugossy László, szintén filmrendező kollégám segített. Na már most, az elmúlt két és fél esztendő során egyszer csak kialakult egy csonka kuratórium, és érdekes módon Sára Sándort és Lugossy Lászlót a csonka kuratórium javaslatára leváltották. Én beszéltem velük, röviden azt mondták, hogy "úgy rúgtak ki engem, Ferenc, hogy a lábunk se érte a földet".

Most azt hallom, hogy büszke a Duna Televízió az ő munkájukra. Nagyon örvendek és örülök, hogyha büszke az ő munkájukra, de megint azt mondom, ha nem lett volna csonka a kuratóriumi elnökség, akkor talán más elbírálás alá esett volna Sára Sándor vagy Lugossy László munkája. Nem azért, merthogy baloldaliak lennének, hanem azért, mert tisztességes szakemberek. Senki nem akarja elvitatni a Duna TV érdemeit, csak azt akarom mondani, hogy reálisan kell gondolkodnunk, és közös felelősségünk, hogy a Duna TV megmaradjon.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Halász János képviselő úrnak, aki a Fidesz képviselőcsoportja nevében kíván felszólalni.

Öné a szó, képviselő úr.

HALÁSZ JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Különleges alkalom az, amikor egyáltalán közalapítványi beszámolóról tárgyalunk itt, a parlamentben.

Magyarországon több mint 24 ezer alapítvány működik, ezek közül több mint 1300 a közalapítvány, amely közalapítványi formában teszi a dolgát, és körülbelül 40 olyan közalapítvány van, amelyet a kormányzat vagy a parlament hozott létre. Különlegesek e közalapítványok között az úgynevezett média-közalapítványok, hiszen a parlament alapította őket, kétharmados törvény hozta létre ezeket az alapítványokat; a rádiózásról és a televíziózásról szóló törvény tartalmazza a Hungária Televízió Közalapítvány létrehozását is.

Ez a közalapítvány az, amelyik létrehozta a Duna Televízió Részvénytársaságot. Amikor a Hungária Televízió Közalapítványról beszélünk, ahogy itt ez eddig is elhangzott, a Duna TV-ről is beszélünk. Arról a Duna Televízióról, amiről itt már szóba került, hogy UNESCO-díjas, és arról a Duna Televízióról, amiről talán egyöntetűen mindnyájan mondhatjuk, hogy európai rangú, és talán megkockáztathatjuk, hogy világszínvonalú kulturális televízió. Nem azt mondtam, hogy a világ legjobb kulturális televíziója, de talán ez a jelző nem nagy túlzás.

Nézzük meg érdekességként, hogy a mai napon milyen műsorokat láthatnak a kedves nézők a Duna Televízión, ha bekapcsolják a tévéjüket, és erre a csatornára hangolnak. A Szamárköhögés című magyar filmszatíra volt délelőtt; a Szóról szóra magyarul, ismeretterjesztő műsor; Magyar történelmi arcképcsarnok, szintén egy ismeretterjesztő műsor; Buñ uel címmel portréfilm Luis Buñ uel filmrendezőről; Hej, hej, helyes beszéd, nyelvművelő műsor - ez különösen a kedvencem -, és Híradó, Esti mese; a Román filmjelenlét sorozat keretében az Életvonat című film; In memoriam Hajnóczy Péter címmel magyar filmetűd; éjszaka pedig egy színvonalas könnyűzenei koncert lesz ma a Duna TV műsorán. Ez látható tehát ma.

(16.20)

S nyilván nem a mai nap vagy nem ez a rövid műsormustra az, ami alapján beszélhetünk a televízió színvonaláról, hanem az eddigi évek tevékenysége alapján mondhatjuk azt, hogy hála istennek, van egy színvonalas kulturális televíziónk. És nyilvánvalóan köszönet illet mindenkit, aki ennek a műhelynek a létrehozásában tevékenykedett, segédkezett, és köszönet illet mindenkit, aki a Duna Televízió színvonalas műsorainak létrejöttét, képernyőre kerülését segítette éveken át, segíti mostanság vagy segíteni fogja ezután.

Ez a televízió, ahogy az szintén szóba került itt, ráadásul különleges küldetéssel is rendelkezik: a határon túli magyarságról, a határon túli magyarsághoz is szól; sajátos eszközeivel segíti a magyar kisebbség kulturális identitásának megőrzését is. Különleges és kitüntetett szerep ez, és a Duna Televízió, illetve a Hungária Televízió Közalapítvány ennek a szerepének - ennek is - eleget tesz; azt hiszem, kitűnik ez a közalapítvány különböző évekről szóló beszámolóiból is.

Öt beszámoló van előttünk, öt beszámolóról tárgyal a tisztelt Ház: az 1997-esről, 1998-asról, egészen a 2001-ről szóló beszámolóig, és ezeket a beszámolókat a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriuma elfogadta - így kerülhetett ide elénk, máshogy talán nem is kerülhetett volna ide. Azok a kuratóriumok fogadták el ezeket a beszámolókat, amelyekben döntő többségben vannak a civil szervezetek; a civil szervezetek delegáltjai több mint kétharmados többségben ülnek ebben a kuratóriumban, amely ezeket a beszámolókat elfogadta, és ezekben a kuratóriumokban a pártok delegáltjai csak kisebbségben vannak, és kisebbségben is voltak mindig, és ez nagyon helyes; 1997-ben is kisebbségben voltak, 2000-ben és 2001-ben is. Ezért érthetetlen számomra, hogy a kormánypártok miért nem támogatják ennek a beszámolónak az elfogadását; öt beszámolóból hármat támogatnak, kettőt nem támogatnak.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja támogatja a Hungária Televízió Közalapítvány beszámolóit, és azt javasoljuk a tisztelt Háznak, hogy a beszámolók mindegyikét fogadja el; a tisztelt kormánypárti képviselőktől pedig azt kérjük, hogy politikai sértettségükön legyenek úrrá. Kérem, vonjuk ki a Hungária Televízió Közalapítványt és a Duna TV-t a kibékíthetetlennek tűnő médiaviták sorából. Kérem, fogadják el, nemcsak javaslom, kérem is, hogy fogadják el a Hungária Televízió Közalapítvány beszámolóit, és ne veszélyeztessük a Duna Televízió értékeit.

A 2001 áprilisától 2002 márciusáig terjedő időszakról szóló beszámolóhoz, az azzal kapcsolatos határozati javaslathoz egy érdekes pontot is javasolnak a kormánypárti képviselők; ma ennek egy javított, új változatát is megkaptuk. Ez tulajdonképpen ugyanolyan pont, ugyanolyan javaslat, mint amit a Magyar Televízió esetében is megtesznek. Elhangzott már ez itt, de azért megismétlem: "Az Országgyűlés felkéri az Állami Számvevőszéket, hogy 2002. december 10-éig célvizsgálat keretében mondjon véleményt a Duna Televízió Részvénytársaság költségvetési támogatási igényének megalapozottságáról, indokoltságáról." A kormánypártok tehát egyrészt nem akarják elfogadni a beszámolót, és egyúttal soron kívüli állami számvevőszéki vizsgálatot kérnek, és sajnos ezzel azt a látszatot keltik, mintha a Duna Televíziónál is olyan gondok lennének, mint a Magyar Televíziónál. A költségvetési bizottságon belül, ha jól tudom, már létrehoztak egy albizottságot, amely vizsgálja a közmédiumokat e tekintetben, és most, mintegy még ezt megfejelve, és itt a parlament elé, a plenáris ülés elé is hozva javaslat formájában, még egy ÁSZ-vizsgálatot is kérnek a kormánypárti képviselők.

Én kérem a tisztelt kormánypárti képviselőket, hogy a politikai érdekeik miatt ne áldozzák fel a Duna Televízió értékeit. A Duna Televízió és a Hungária Televízió Közalapítvány ennél többet érdemel.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Pető Iván képviselő úrnak, aki az SZDSZ képviselőcsoportja nevében kíván felszólalni.

DR. PETŐ IVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Meghívottak! Először néhány félreértést vagy látszólagos félreértést érdemes tisztázni.

Már többször elhangzott ma itt, és feltehetően minden jelen lévő és az üggyel foglalkozó képviselő tudja, hogy más a kuratóriumi elnökség jogosítványa, és más a teljes kuratórium jogosítványa. Nem számbeli többség dönt ebben a kérdésben, hanem az egy alapvető kérdés a kuratóriumok ügyében, hogy a kuratóriumi elnökségben - az elnökségben, még egyszer hangsúlyozom - képviselve vannak-e a törvény szerint a parlamenti pártok a maguk javasolt személyein keresztül vagy sem. Akárhány társadalmi kurátor is van, ez egy alapkérdés. Semmivel nem kérdőjelezhető meg ennek kapcsán természetesen a társadalmi kurátorok fontossága, de őket másként választják, más időre választják, és más dolgokról döntenek, részben legalábbis, nagyobb részben, mint a kuratóriumi elnökség. Ennél fontosabb talán - mert ezt feltehetően tudják a képviselőtársaim, csak legfeljebb úgy csinálnak, mintha nem értenék a mai kormánypártok véleményét -, ennél fontosabb kérdésnek gondolom az ÁSZ-vizsgálat ügyét.

Ha elhangzik a parlamentben olyan vád, hogy a kormánypártok esetleg "húzd meg, ereszd meg" politikával akarják a közszolgálati médiumokat kezelni, akkor függetlenül attól, hogy mi a kormánypártok szándéka, érdemes, legalábbis a költségvetési támogatás előtt, egy ebben a tekintetben, mármint a költségvetési támogatás tekintetében objektívnek számító, nem pártoktól függő szervezetet, ha tetszik, döntőbírónak felkérni. Ha a kormány vagy a kormánypárti képviselők által biztosított többség a szubjektív véleménye alapján döntene, hogy mennyi támogatást ad, mondjuk, a Duna Televíziónak, mondjuk, a Magyar Televíziónak, nyilván megfogalmazható lenne az a vád, hogy ezek az intézmények bajban vannak pénzügyi értelemben, nemcsak most, hanem amióta létrejöttek, és most a kormánypártok eldöntik kedvük szerint, hogy mennyi támogatást adnak. Ha az Állami Számvevőszék egy célvizsgálattal valamiféle támpontot ad a magyar parlamentnek, hogy a vizsgálat nyomán mennyit lát indokoltnak, azt gondolom, szerencsésebb helyzetbe kerülünk mindannyian, nemcsak a kormánypártiak, hanem az egész magyar parlament, hiszen van mihez viszonyítani a parlament költségvetésébe bekerülő és a képviselők által elfogadott vagy el nem fogadott támogatási javaslatot.

Magáról a támogatásról azért érdemes még szólni. Azt javasolják a határozati javaslatok, hogy a most vizsgált két intézménynél legyen ilyen célvizsgálat, hogy a költségvetés megalapozottabb legyen. De nem lehet olyan illúziónk, hogy az Állami Számvevőszék képes arra, hogy felmérje, a magyar adófizetők a költségvetésen keresztül mennyi pénzt tudnak szánni a televíziók, a közszolgálati jellegű televíziók támogatására, hiszen itt a költségvetési keretek korlátozottak, és minden eddigi kormánynál is korlátozottak voltak. Mindig az a furcsa helyzet áll elő éppen ezért, hogy a mindenkori ellenzék lelkesen támogatja a különböző közszolgálati televíziók költségvetési igényét. Különösen áll ez a Duna Televízióra, mondhatom nyugodtan, mert az előző parlamenti ciklusban egyebek közt én is, amikor a Magyar Televíziónak költségvetési támogatást adott a kormány, kifogásoltam, hogy a Duna Televízió igényeit miért nem veszik figyelembe, legalább részlegesen miért nem elégítik ki. Most azok a pártok vannak ellenzékben, amelyek akkor nem támogatták a Duna Televízió költségvetési többletigényeit, és nyilván most a mai kormánypártok lesznek kénytelenek a költségvetési korlátokra felhívni a figyelmet, ami nem azt jelenti, hogy a Duna Televízió nem kap többlet költségvetési támogatást.

(16.30)

Amit elmondtam, csak azt jelzi, hogy a költségvetésnek, hála istennek, kemény korlátai vannak, mert tragikus következményei lennének, ha ezek a korlátok puhák lennének, ennek gazdasági értelemben csúnya következményei lehetnének; és ezeket a kemény korlátokat figyelembe véve bizony szembe kell néznünk azzal a problémával - és itt érkezem el az érdemi problémához -, hogy hány közszolgálati televíziós csatornát tud a magyar adófizető, a magyar költségvetés finanszírozni. Nem az a kérdés számomra, az SZDSZ számára, hogy a Duna Televízióra szükség van-e, mert szükség van, ezt szeretném egyértelművé tenni, és mindig is úgy gondoltuk, hogy szükség van; hanem az a kérdés merül fel - és ezt a legszerencsésebb a Duna Televízió kapcsán világossá tenni -, hogy képes-e a költségvetés megfelelő színvonalon, megfelelő igényességgel ebben a pillanatban három közszolgálati csatornát fenntartani. S ha már a Duna Televízió beszámolójáról van szó, akkor azt kell kiemelnem, hogy nekem, mint a költségvetésért is felelős képviselőnek, mintaszerű a Duna Televízió - szemben a Magyar Televízióval - abban az értelemben, hogy kevés pénzből igen-igen igényes műsort tud készíteni, és a közszolgálatiság - egyébként ebben nincs különbség kormánypárti és ellenzéki képviselő között az alaphelyzet megítélésében - számos követelményének sokkal inkább eleget tud tenni, mint a Magyar Televízió.

Tehát amikor az a kérdés merül fel, hogy a költségvetés el tudja-e tartani a három közszolgálati csatornát, akkor erre nem az a válasz, hogy automatikusan meg kell szüntetni egyet, hanem azt kell mérlegelni, hogy valóban, azokat a jogos igényeket, amelyeket itt a két kuratóriumi elnök megfogalmazott a mai délután folyamán, ki tudjuk-e elégíteni, illetve milyen módon tudjuk legjobban a közszolgálatiság követelményét a költségvetésen keresztül biztosítani.

Legyen tehát világos, hogy én a Duna Televíziót sok tekintetben példaadónak tekintem, nemcsak azért, mert nemzetközi díjak ismerik el a kulturális televízió nívóját, hanem azért is, mert bizony valóban napi húsz órán keresztül, műsorainak a döntő többségével tudja azt a normát teljesíteni, amit nem pontosan megfogalmazva a törvényben, de mindannyiunk által érzékelve közszolgálatiságnak nevezünk.

Ugyanakkor a Duna Televízió beszámolója kapcsán nyilván érdemes megemlíteni, hogy természetesen a Duna Televízióhoz kapcsolódva szembe kell néznünk bizonyos problémákkal. Nevezetesen arról van szó - és ezt a Duna Televízió munkatársai, kuratóriuma pontosan ismeri -, hogy a közszolgálatiságnak vannak olyan fajta kritériumai is, amelyek kapcsán érdemes a nézettségi adatokat is felvetni, hiszen ha csak a lakosság bizonyos töredék részéhez jutnak el a közszolgálati műsorok, akkor a szó igazi értelmében nem a közt szolgálják, hanem csak a közönségnek egy nagyon-nagyon szűk részét. Az őszinteség megkívánja, hogy elmondjam, hogy ma a Duna Televízió nézettsége - legalábbis a magyarországi nézettsége, ami egyértelműen, feketén fehéren, többé-kevésbé bizonyítható - olyan alacsony szintű, ami ebben az értelemben biztos, hogy a közszolgálatiság kritériumait nem teljesíti vagy nem éri el; egyébként áll ez együtt a három magyar közszolgálati csatornára.

Azt pedig feltehetőleg az üggyel foglalkozók tudják, hogy a Duna Televízió az elmúlt években meglehetősen nehéz versenykihívásnak nézett elébe, hiszen nemcsak a magyarországi nézőket érintette a magyarországi kereskedelmi televíziók megjelenése, hanem a Duna Televízió határokon túli nézőit is, ott, ahol tudják fogni a magyar kereskedelmi televíziókat, sőt az ottani államnyelven sugárzó, a korábbinál igényesebb közszolgálati adások, illetve a kereskedelmi adások is versenytársként jelentkeznek a Duna Televíziónál.

Végezetül még két problémát említenék, amelyek azonban nem kérdőjelezik meg az eddig általam elmondottakat. Az egyik, hogy időnként hallani határokon túli magyar politikusoktól és politikai szervezetektől olyan véleményt, hogy a Duna Televízió a kelleténél többször, jobban mondva egyáltalán állást foglal a határokon túli magyarok közötti politikai vitákban, és nem elfogulatlan ebben az értelemben. A másik dolog pedig, amit az elmúlt négy év kapcsán meg kell említeni - ezt a bizottsági ülésen is elmondtam -, hogy ugyan a Duna Televízió feltehetően érdemként könyveli el, hogy a Duna Televízióhoz ejtőernyősként küldött politikai megbízottak nem tudtak beleszólni vagy nem szóltak bele az elmúlt években érdemben a Duna Televízió tevékenységébe, de ez csak relatív érdem. Én azért dicséretet biztosan nem adnék, hogy olyan emberek kerültek vezető pozícióba a Duna Televíziónál - most már nagyobb részük nincs ott -, akiknek még munkájuk sem volt, tényleges feladatuk sem volt, csak igen-igen magas fizetésért politikai megbízottként léteztek ott.

Összefoglalva - és elnézést az időtúllépésért - azt tudom tehát mondani, hogy szemben a Magyar Televízió kuratóriumi beszámolóinak megfelelő érveivel, én a Duna Televízió beszámolóit elfogadnám - ha az az alapvető probléma nem létezne, amiről már korábban beszéltem: a csonka kuratórium ügye.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében Balogh László képviselő úr kíván felszólalni. Képviselő úr, önt illeti a szó.

BALOGH LÁSZLÓ, a MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Kuratóriumi Elnök Asszony! Elnök Úr! Képviselőtársaim! Engedjék meg nekem, hogy a Magyar Demokrata Fórum nevében megköszönjem a magyar nézők - a trianoni határon belüli és a trianoni határon kívüli magyar nézők - nevében azt az áldozatos munkát, amit a tízéves Duna Televízió munkatársai a kulturált és példamutató televíziózás szempontjából mutattak nekünk és végezték ezt a tevékenységet.

Ezekben az októberi napokban, amikor az országgyűlési bizottságokban és most a parlamentben is értékeljük a Hungária Televízió Közalapítványnak a Duna Televízió működéséről szóló beszámolóit, egy éppen tíz évvel ezelőtti folyamatra is emlékezünk. Egy évtizeddel ezelőtt teremtődött meg szokatlan gyorsasággal az a műszaki lehetőség, amely 1992 karácsonyán lehetővé tette, hogy a Kárpát-medencei képernyőkön láthatóvá váljon a magyarság világtelevíziójának első műsora. Máig emlékezetes, hogy Erdélyben könnyezve álltak a magyarok a készülékek előtt, és mára biztossá vált az, hogy a Kárpát-medencei magyarság politikai érdekképviseleteinek megerősödése kevésbé történhetett volna meg a Duna Televízió nemzeti értékeket felmutató munkája nélkül.

Amikor majd valamelyik decemberi napon a jövő évi költségvetésről szavazunk, a világ magyarságának erre a kivételes, tíz évvel ezelőtti ünnepére is gondolnunk kell, a Magyar Köztársaságnak arra a felelősségére, amelyet a Duna Televízió megalapításával vállalt. A Magyar Demokrata Fórum különösen mély elkötelezettséget érez ebben az ügyben, s ennek olyannyira nyilvánvaló történeti okai vannak, hogy ezeket nem is kívánom részletezni.

Mivel most a Duna Televízió a tárgyunk, nem tartom fontosnak az összehasonlításokat. Azt azonban meg kell említenem, hogy az utóbbi időben olyan televíziós képernyőkön is megjelenik a határokon túli magyarság ügye, ahol ez korábban csak elvétve fordult elő. Mi örülünk ennek a belátási és megvilágosodási folyamatnak, de azt is látjuk, hogy egyedül a Duna Televízió műsorában van szerves egységben a Kárpát-medencei magyarság élete, másutt inkább kitekintés, új szín.

(16.40)

Egyedül a Duna Televízió igyekszik a műsorkezdéstől a műsorzárásig megtartani ugyanazt a szemléletet. Ebből következően nagyon örülünk annak, hogy megkapták a világ legjobb kulturális televíziója címet, annak azonban még inkább örülünk, hogy a Kárpát-medencei magyarságnak és a világ technikailag elérhető magyarságának a legjobb kulturális és tájékoztató televíziója. Az utóbbi napokban például Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke, a szlovák parlament alelnöke és Bárdos Gyula, az MKP frakciójának vezetője mondott köszönetet azért a tárgyilagosságért és alaposságért, amivel a szereplésüket segítette a Duna Televízió; ezt olvashatjuk a szlovákiai magyar lapokban is. Ez nem dicséret, hanem csak annak az elismerése, hogy a Duna Televízió nehéz körülményei ellenére teljesíti az alapító okiratában megfogalmazottakat.

A nehéz körülmények említésekor a Kárpát-medencei televíziós átalakulásokra vagy a hazai kereskedelmi televíziózás térhódítására is utalhatnék, ennél azonban fontosabb számomra, hogy arról beszéljek, amiről a döntést most elő tudjuk készíteni.

Az Állami Számvevőszék már 1995-ben megállapította, hogy a Duna Televíziónak 1,5 milliárd forint forgótőkére lenne szüksége a megfelelő működés megteremtéséhez és fenntartásához. Ezt a juttatást mind a mai napig semmilyen pénzügyi formában nem kapták meg. Következésképp a csodák birodalmába tartozik, hogy nem élték fel műszaki alapjaikat, sőt még az alapvetően szükséges fejlesztéseket is megtették az utóbbi két évben, épp a híradós tájékoztatás területén. További szűkítések csak a technikai színvonal romlásával, illetve fontos műsorok megszüntetésével képzelhetők el. Ennek a hatása azonban nem lehetne más, mint hogy a határokon túli magyarság a Magyar Köztársaság olyan barátságtalan magatartásának tekinti ezt, ami éles ellentétben áll azzal a tíz évvel ezelőtti alapító gesztussal, amely az Antall-kormány működéséhez kötődik.

Nehéz lenne a Duna Televízió mellett érvelni, ha a világ magyarsága érdekében vállalt küldetését úgy teljesítené, hogy pénzügyi tisztaságával kapcsolatban megalapozott kételyek merülnének föl. De látnunk kell, hogy a Duna Televízió soha nincs a botrányoldalon, soha nem volt vállalhatatlan köztartozása. Az utóbbi évben a nagyon alacsony összegű támogatás ellenére képes volt megfordítani a pénzügyi mérleg romlását - a mai magyarországi médiavilágban ez nem akármilyen teljesítmény.

Nagyon sajnálom, hogy nem volt mód meghallgatni a költségvetési és pénzügyi bizottság állásfoglalását a Hungária Televízió Közalapítvánnyal kapcsolatban. Én tagja vagyok a pénzügyi bizottságnak, így el tudom mondani itt önök előtt és a jegyzőkönyv számára is, hogy a pénzügyi bizottság egyhangúlag támogatta a Hungária Televízió Közalapítvány beszámolójának elfogadását, annak ellenére, hogy ott is elhangzottak hasonló érvek, mint amit itt a szocialista és SZDSZ-es képviselők elmondtak. De a pénzügyi bizottság értékelni tudta és külön tudta választani a politikai csatározásokat az érdemi és valós munkától.

Kósa képviselőtársamnak szeretnék válaszolni: innen, a pulpitusról mondta el a Duna TV-vel és az MTV-vel kapcsolatos előbbi reakciómra a választ. Képviselő Úr! Én egy nagyon fiatal MSZP-s médiamindenesre, médiaszakértőre utaltam akkor, amikor a választások utáni nagy örömben nyilatkozott ebben a kérdésben, és azt mondta, hogy sok Magyarországon ez a három közszolgálati televízió, és itt bizony át kell gondolnia az új kormánynak, hogy mit szüntet meg és mit tart fönn. Mi akkor mindjárt tiltakoztunk, ugyanúgy, mint akkor, amikor pár évvel ezelőtt az a bizonyos tanulmány elkészült. A Magyar Demokrata Fórum akkor is tiltakozott, és akkor is azt mondta, hogy nem járul hozzá a Duna TV és más televíziók összevonásához.

Én innen is szeretném megköszönni az Antall-kormánynak, hogy annak idején elindította a Duna Televíziót, és ellenzéki képviselőként szeretném megköszönni a Horn-kormánynak is, hogy hagyta nyugodtan dolgozni azt a televíziót. És most arra szeretném kérni a szocialistákat és a szabad demokratákat, hogy legalább Horn Gyula szellemében hagyják a Duna Televíziót dolgozni, és engedjék meg neki, hogy méltóképpen, a tízéves hagyományoknak megfelelően, amely hagyományokhoz az eddigi teljes szerzői és vezetői gárda is hozzátartozik, az összmagyar érdekeknek megfelelően képviselni tudjanak minket.

A határozati javaslattal kapcsolatban nem tudunk egyetérteni azzal az előterjesztéssel, hogy az Országgyűlés ne fogadja el a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumának működéséről szóló, 2001 áprilisától 2002 márciusáig terjedő beszámolóját, és végképp nem tudjuk elfogadni azt, hogy ezzel a határozati javaslattal össze van kötve az ÁSZ-vizsgálat. Tudjuk nagyon jól, hogy most is be van ütemezve az Állami Számvevőszéknél a Duna Televízió ellenőrzése. Azt is tudjuk, hogy az előterjesztés értelmében december 10-éig képtelenség elvégezni ezt a vizsgálatot, hisz mire ebből a határozatból országgyűlési döntés születik, onnantól kezdve már csak pár hét marad az érdemi munkára.

Én azt gondolom, hogy ha ez két különböző javaslat lett volna, még támogatni is tudtuk volna azt, hogy az Állami Számvevőszék mondjon véleményt, hogy mennyi pénzre van szüksége a Duna Televíziónak. Egyszer már mondott, vissza kellene ahhoz nyúlni, és el kellene fogadnunk a mostani vezetőknek az ilyen irányú előterjesztéseit.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Most az írásban előre jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót, tízperces időkeretben.

Írásban előre jelentkező képviselő kizárólag Szalai Annamária képviselő asszony volt. Képviselő asszony, öné a szó.

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is én is gratulálni szeretnék a Duna Televíziónak az elmúlt években, elmúlt évtizedben nyújtott kiváló munkájáért, és egyben sajnálom, hogy olyanért büntetik a Duna Televíziót és a Duna Televíziót felügyelő kuratóriumot, amiben vétlenek.

Vétlenek abban, hogy a kuratórium egyharmadát sem kitevő baloldali pártdelegáltak nem vettek részt a munkában; vétlenek abban, hogy önök nem jelöltek ellenőrző testületi tagokat; nagyon sajnálom, hogy ezért most bűnhődniük kell. Nagyon sajnálom azokat a civil kurátorokat is, határon innét és határon túl, akik becsületes munkával felügyelték ennek az igen fontos közmédiumnak a munkáját, hiszen most, hogyha a kormánypárti képviselők elfogadják azt a javaslatot, ami egyébként módosítja a bizottságunk korábbi határozatát, akkor bizony ezzel súlyosan lebecsülik az általuk végzett munkát.

Sajnálom, hogy olyan miatt érte kritika a kuratóriumot, amiben szintén vétlen, hiszen vétlen abban, hogy nem Sára Sándor jelenleg a Duna Televízió elnöke - aki nem pályázott, az nehezen lehet elnök. Tehát sajnálom, hogy most olyanért büntetik azokat az embereket, akik felelős döntést hoztak egy szabályos pályázati eljárás során, amiben teljesen vétlenek. Nehéz lottó ötössel nyerni, hogyha valaki nem vesz szelvényt; ebben az esetben erről van szó, és nagyon sajnálom a kurátorokat, hogy ezért vád éri őket.

Sajnálom a Duna Televíziót azért is, mert mindenki édesgyermekének tekinti, agyonszereti, ugyanakkor csak szavakban támogatja, de tettekben nem. Ugyanúgy, ahogy a Magyar Televízióra, ahogy a közrádióra igaz az, hogy a költségvetése mindig alultervezett volt, alulfinanszírozott volt, kevés állami forrást kaptak ahhoz, hogy a szükséges kötelező feladatokat ellássák, ehhez képest baloldali képviselőtársaim nem működtek együtt velünk abban, hogy ezen a helyzeten változtatni tudjunk.

(16.50)

Nem működtek együtt abban, hogy a médiatörvényt meg tudjuk változtatni, de emlékeim szerint önök arra is nemmel szavaztak, amikor pótlólagos támogatást biztosítottunk a Duna Televíziónak az Illyés Közalapítványon keresztül. Amennyiben ez nem így történt, és önök támogatták, akkor természetesen megkövetem önöket, de az én emlékeim arról szólnak, hogy a pótlólagos költségvetési forrás odaítélésekor is önök nemmel szavaztak.

Nagyon kérem önöket, hogy változtassák meg álláspontjukat, legyen egyedüli célpontjuk, ha ehhez önöknek kedvük van, a Magyar Televízió, legyen az minden rossznak a megtestesítője, de a Duna Televíziót szeressék egy kicsit jobban - és tettekben is!

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces felszólalásra kért lehetőséget Szabó Zoltán képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Azt azért már néhányszor elmondtuk - és lassanként nyilván kezd unalmassá válni, de úgy látszik, az ismétlés a tudás anyja -, hogy bármit állítson Szalai Annamária képviselőtársunk, az előző ciklusban az ellenzéki pártok közül kettő, a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége közjegyző előtt tette meg javaslatát, tehát közjegyző előtt jelölt kuratóriumi elnökségi tagokat. Aki ezt a kérdést nem volt hajlandó föltenni szavazásra, Áder János akkori házelnök volt. Aki ezt a kérdést nem volt hajlandó a parlament tárgysorozatába venni vagy napirendjére tűzni, azok önök voltak, tisztelt képviselőtársaim, akik most krokodilkönnyeket hullatnak a Duna Televízió fölött. Amikor azt javasoltuk, hogy ha a Televízió költségvetési támogatásban részesül, akkor a Duna Televízió is részesüljön abban, önök nem fogadták el ezt a javaslatunkat. Most pedig kiállnak, és azt mondják, hogy mi szeressük egy kicsit jobban a Duna Televíziót.

Egyébiránt azt is szeretném elmondani, hogy én áttanulmányoztam a médiatörvényt, és nem találtam benne semmilyen retorziót arra az esetre, ami a kuratóriumot vagy annak elnökségét érné, ha a beszámolóját nem fogadják el. Nincs benne, hogy körmöst kapnak, nincs benne, hogy nem kapnak ebédet, nincs benne, hogy levonnak a prémiumukból. A kuratórium beszámolójának elfogadása vagy el nem fogadása a parlament részéről a közalapítvány működésével kapcsolatos állásfoglalás, és ez az állásfoglalás sajnos az önök hibájából az elmúlt évekre nézve nem lehet kedvező.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásra jelentkezett Keller László képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt kuratóriumi Elnök Asszony! Elnök Úr! Én magam két kérdéskörrel szeretnék igazából foglalkozni. Az egyik az a polémia, ami itt szinte minden megszólalásban elhangzott, hogy most büntetni kívánja-e a jelenlegi kormányoldal a Hungária Közalapítványt, a Duna Televízió Rt.-t azzal, hogy két évre vonatkozó beszámolóját nem kívánja elfogadni. A másik kérdéskör pedig a gazdálkodással, pénzügyi helyzettel függ össze.

Itt többen úgy fogalmaztak, hogy ne politikai döntést hozzunk arról, hogy most elfogadjuk-e a beszámolókat, a kétéves beszámolót, hanem szakmailag közelítsük meg a kérdést. Nos, tisztelt Ház, én úgy ítélem meg, végighallgatva a vitát, hogy itt igazából valóban nem a kuratórium és a kuratórium elnöksége felelős azért, hogy ez a helyzet kialakult, mert egy politikai döntést hoztak itt a jelenlegi ellenzéki pártok, akkori kormánypártok, akik eldöntötték azt, hogy a kuratórium elnöksége nem lehet teljes. Ez egy politikai döntés volt, és valóban, a felelősség az akkori kormánypártok képviselőit terheli ezért a helyzetért.

De miután megszületett ez a döntés, azért mégiscsak szakmai indoka is van annak, hogy most két évre vonatkozóan nemet mondunk. A költségvetési bizottságban elég részletesen foglalkoztunk - akkor még én magam is tagja voltam a költségvetési bizottságnak - a Duna Televízió gazdálkodásával, pénzügyi helyzetével. Ezt azért hozom szóba, mert szeretném világossá tenni a jelenlegi ellenzéki képviselők előtt azt, hogy a döntésünknek szakmai tartalma és szakmai oka van. Mert ha teljes kuratóriumi elnökséggel működött volna a közalapítvány az elmúlt években, akkor valószínű, hogy az a nehéz helyzet a mostani kormánypárti képviselők számára nem adódott volna, vagy sokkal jobban feloldható lett volna, ami például a forgótőke-juttatás körüli probléma mentén alakult ki.

Emlékeztetnék mindenkit arra a júniusi költségvetési bizottsági ülésre, amikor is több anyagot tárgyaltunk, több anyag érkezett be a költségvetési bizottsághoz, és megjelölték ezekben az anyagokban, hogy bizonyos forgótőke-juttatásra lenne szükség. Az egyik anyagban 1,5 milliárdot, a másik anyagban 2 milliárdot, a harmadik anyagban 3 milliárdot jelöltek meg. Ezt már akkor, a bizottsági ülésen elmondtam. Tehát én azt gondolom, hogy ha a politikai döntése nem lett volna az akkori kormányoldalnak az, hogy ne vehessünk részt a kuratórium elnökségének a munkájában, akkor az esélyünk meglett volna arra, hogy világos képet kapjunk arról, hogy most akkor milyen mértékű tőkejuttatásra is szorul a Duna Televízió Rt. ahhoz, hogy megfelelő módon tudjon gazdálkodni. De e tekintetben szakmai válasznak tekintem azt, amit vezérszónokként Kósa Ferenc képviselőtársam mondott, amikor is arra utalt, hogy ez a csonka kuratórium bizony milyen módon lehetetlenítette el azt a vezetőt, aki mellett egyébként a nagyon kiváló díjat megkapta a Duna Televízió.

A gazdasági életben ismert az elmaradt haszon intézménye és a lényege. Kulturális értelemben is felfoghatjuk azt, hogy ha mi tudtuk volna befolyásolni a kuratórium elnökségének a munkáját azáltal, hogy részt veszünk a munkában, akkor elképzelhető, hogy egyfajta elmaradt haszonnal most nem kellene szembesülni kulturális értelemben, és nem pénzügyi értelemben. De azt mondom, hogy ha időben kiegészítésre kerülhetett volna a kuratórium elnöksége, akkor nem biztos, hogy terhelte volna a Duna Televízió Rt. költségvetését az a személyi kiadás, amire Pető Iván képviselőtársam utalt, amit egyébként a költségvetési bizottsági ülésen én magam is szóvá tettem. Lehet ezt úgy is felfogni, hogy felesleges költségvetési kiadása jelentkezett a televíziónak akkor, amikor - Pető Iván úgy jellemezte - ejtőernyősöket alkalmaztak. Igaz, hogy vigyáztak arra, hogy azért ez szakmai fellazítást ne jelentsen.

De azért én úgy is felfoghatom a kérdést, hogy túl azon, hogy felesleges költségvetési kihatást eredményezett, adott esetben még azt a szakmai munkát, amit mindenki nagyra értékelt az itt megszólaló képviselők közül, tekinthetem úgy, hogy a szakmai munka szempontjából ártalmas volt, vagy éppen a szakmaiságot föllazította. Mert nyilván azok a Duna Televíziónál hosszú ideje dolgozó, nagyon felkészült személyek, akik azt látták, hogy ott mindenféle szélsőjobboldali nézeteket más televízióban erősen hangoztató személyek, amelyek egyébként a közszolgálatiságtól meglehetősen idegenek, megjelennek a Duna Televíziónál, és szívják a Duna Televízió pénzét, ezt bizony az ottani kollégák nem biztos, hogy megfelelő módon tudták értékelni és tolerálni, még akkor is, ha elviselték.

(17.00)

De szakmai oldalról megközelítve a kérdést, azt gondolom, hogy indokolt lett volna a kuratórium kiegészítése a tekintetben is, hogy adott esetben a költségelemek között az akkori ellenzéki politikusok jobban el tudtak volna igazodni azáltal, hogy a kuratóriumi elnökségben ott van a megfelelő képviseletük, és akkor nem költségvetési bizottságban kellett volna elemezni bizonyos költségvetési tételeket abban a vonatkozásban, hogy a nehéz anyagi helyzetben, mondjuk, a bérezések aránya vajon megfelelő-e, ugyanúgy méri-e a beosztottat a Duna Televízió, mint adott esetben a vezetőt. Tehát ezeket megspórolhattuk volna, ha közvetlenül van lehetőségünk a kuratóriumi elnökségben nagyobb rátekintéssel lenni a Duna Televízió Rt. működésére.

Mindezt azért tartottam szükségesnek elmondani, mert ebből is világosan leszűrhető az, hogy itt nem egyszerű politikai döntést hoztunk, hanem szakmailag is az indokolt, hogy annak az esztendőnek, amit csonka kuratóriumi elnökség irányított, a beszámolójára nemet mondjunk.

A másik kérdés az ÁSZ-vizsgálattal is összefügg és a különböző költségvetési juttatásokkal kapcsolatos. Én is szeretném leszögezni, hogy a Duna Televíziónak az elmúlt évek során fokozatosan javuló pénzügyi-gazdasági beszámolójával találhattuk magunkat szembe, és úgy értékelem, hogy mára valóban egy nagyon átlátható beszámolót képes az Országgyűlés elé vagy a költségvetési bizottság elé terjeszteni a részvénytársaság vezetése. Össze sem lehet hasonlítani azt az információhalmazt, amit a Duna Televízió Rt. beszámolója nyújt a Magyar Televízió beszámolójával szemben. Való igaz, ez nagyon dicséretes dolog. Ettől függetlenül azonban úgy gondolom, hogy az Állami Számvevőszéknek az általunk kezdeményezett vizsgálata, különös tekintettel arra, amit én a forgótőke-juttatással kapcsolatban is mondtam, attól még indokolt és szükséges, és mindamellett - az én legjobb tudomásom szerint - nincs ellenére az Állami Számvevőszék vezetésének sem. Tehát ettől, azt gondolom, nem kell félteni a Duna Televízió Rt.-t, hiszen így legalább feloldódik az a dilemma, hogy mekkora mértékű forgótőke-juttatásra van szüksége a Duna Televíziónak. Ez a kezdeményezés egyébként azt is világosan mutatja, hogy szándékunkban áll a megfelelő költségvetési forrásokat a Duna Televízió működéséhez biztosítani.

Itt szeretnék Vígh Ilona kérésére visszatérni, aki azt mondta, reméli, hogy majd itt a jogosult költségvetési forrásokat biztosítani fogja az Országgyűlés. Bár akkor gondolkodott volna ilyen felelősségteljesen, amikor kormányon voltak - erre már többen utaltak -, ugyanis az akkori kormánypártok akadályozták meg rendszeresen azt, hogy közvetlenül, átlátható módon, nem az Illyés Közalapítványon keresztül, hanem átlátható módon, tőkejuttatáshoz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) jusson a Duna Televízió Rt.

Elnök úr, köszönöm a szót - lejárt az idő. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Egyetértünk, képviselő úr. (Derültség.) Köszönöm szépen.

Egy kétperces felszólaló jelentkezett: Halász Jánosnak adom meg a szót, Fidesz-frakció.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az egyoldalú vagy féloldalas, vagy csonka kuratórium témájához nem nagyon szívesen szólnék hozzá, mert nem szívesen veszek részt az egymás melletti elbeszélésben, és ezt nem lenne jó az előző napirendi pontnál elkezdett vitához hasonlóképpen folytatni. Ezért nem is az általunk is egyébként támogatott ÁSZ-vizsgálatra, az átlátható támogatás ügyére vagy ilyenekre használnám az időmet, hanem egy olyan dologra, ami megütötte a fülemet Keller László hozzászólásában. Érdekes gondolatkísérletet tett az "elmaradt haszon" közgazdasági fogalom kapcsán, már a tekintetben, hogy ezt a Duna Televízió kulturális értékeire vonatkozóan is próbálta adaptálni.

Én úgy látom, hogy a Duna Televíziónál nem beszélhetünk ilyen elmaradt kulturális haszonról. Véleményem szerint a Duna Televízió vezetése és gárdája magas színvonalú munkát végez, és méltó folytatója annak a munkának, ami a korábbi vezetés alatt zajlott. Tehát azt hiszem, hogy e tekintetben talán érdemes ezt szóvá tenni; ez az az apróság, ami miatt szót kértem, mert az összes többivel csak folytatnánk azt az egymás melletti elbeszélést, amit az előző napirendnél is megtettünk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kósa Ferenc kétperces felszólalása következik, MSZP-frakció.

KÓSA FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Először Balogh László képviselőtársamnak szólnék néhány szót. Különös pillanat volt, és különös volt hallani, amikor egy ellenzéki képviselőtársunk megköszönte, még ha méltó iróniával is, a Horn-kormánynak, hogy engedte dolgozni a Duna Televíziót. Én csak azt akarom mondani, hogy ez nem Horn Gyulán múlott. Akkor volt egy 72 százalékos kormánykoalíció, amely ezzel egyetértett; volt egy 52 százalékos abszolút többséggel rendelkező Magyar Szocialista Párt, amely ezzel a dologgal egyetértett. Horn Gyula ebből egy vélemény volt, esze ágába se jutott, hogy megpróbáljon a frakció vagy a koalíció ellen gondolkodni. De ez már olyan hangnem, amelyben tudunk egymással beszélni. Nem azért, hogy dicsérni kell Horn Gyulát, hanem azért, mert vissza kell tekinteni az igazságra.

Szeretnék reagálni Szalai Annamária képviselőtársam megszólalására, ahogy itt sajnálta szegény Sára Sándort, hogy nem tudott megírni egy pályázatot. Szeretném elmondani, hogy olvassa el a médiatörvény - amiről itt egyébként sok szó esett - 69. §-ának a (4) bekezdését. Mivel láttam, hogy nem ismeri, ezért most felolvasom: "A kuratórium a részvénytársaság elnöke megbízatását egy ízben pályázat kiírása nélkül, a megbízatás lejártától számított további négy évre meghosszabbíthatja." Érti, képviselőtársam? Pályázat nélkül, további négy évre! Ezért magának az az állítása, hogy Sára Sándor ne csodálkozzon, hogy nem választották meg, nem helyes; nem fedezi a médiatörvény azt, amit maga mond.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szintén kétperces felszólalásra jelentkezett Keller László képviselő úr, MSZP.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Halász Képviselő Úr! Politikusként egyáltalán nem is merészelnék odáig jutni, hogy minősítsem azt, milyen kulturális értéket hozott létre a Duna Televízió általam igen tisztelt szakmai gárdája. Nem is ezért hangzott el a megszólalásom. Azt azonban meggyőződéssel vallom, hogy ha egy kiegészített kuratóriumi elnökség működik az elmúlt két esztendőben, akkor talán nagyobb az esély arra, hogy még magasabb szintű kulturális teljesítmény jön ki a Duna Televízióból.

Soha nem lehetünk biztosak abban, hogy az, amit az adott időpontban mi nagyra értékelünk, optimális mérték-e. Én azt mondom, hogy az önök politikai döntése az esélyt vette el attól, hogy egy feltehetően szakmailag szintén képzett és a kultúrában jártas kuratóriumi elnökségi tag vagy tagok hozzátegyék a maguk teljesítményét ahhoz a munkához, amit a Duna Televízió Rt. szakmai állománya és a meglévő kuratóriumi elnökségi tagok végeztek.

Azt ön sem jelentheti ki, hogy a kérdésfelvetés nem jogos. S azzal, hogy felvetjük a kérdést az elmaradt haszon, kulturális haszon, kulturális teljesítmény tekintetében, az ember nem az adott időszak teljesítményét kérdőjelezi meg. Nagyon szeretném kérni, hogy ezt világosan értse, és ha ön nem érti világosan, remélem, hogy mások, akik hallgatják a vitát, világosan értik, hogy miről beszélek.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy látom, hogy több jelentkező nincsen, bár megkérdezem Kósa Ferencet: csak a kétperces felszólalásra szólt a gombnyomása, ugye? (Kósa Ferenc: Igen.) Akkor egy újabb kétperces, ha jól értem. De a többi gomb véletlenül nyomódott? (Kósa Ferenc: Véletlenül. Ki fogom kapcsolni.) Ne nyomjon meg többet, szóljon, képviselő úr!

(17.10)

KÓSA FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Egy személyes megjegyzéssel szeretném lezárni a Sára Sándorral kapcsolatos kérdést. A sors különös akarata folytán úgy alakult, hogy több mint negyven éve ismerem, közel tíz könyvet írtunk együtt, filmet készítettünk együtt, ismerem a természetét, a jellemét, az életművét, az értékeit és a konokságát. Ha már így történt az eltávolítása, barátilag is, de országgyűlési képviselőként is becsületbeli kötelességemnek tekintem, hogy elmondjam, hogy beszélgettem Sára Sándorral annak idején, hogy vajon pályázzon-e, vagy ne. Nem az én véleményem volt, hanem az övé, amikor azt mondta, hogy kedves Ferenc, kedves barátom, ha van egy kuratórium, és az nem veszi észre, hogy én mit tettem le az asztalra az életművemmel, ha nem veszi észre, hogy mit tettem a Duna Televízióért, és nem hajlandó saját magától azon gondolkodni, hogy meghosszabbítja négy évre az én elnökségemet, akkor én nem akarok abban a Duna Televízióban dolgozni.

Én ezt lehajtott fejjel tudomásul vettem, és megértettem azért, mert van némi fogalmam arról, hogy milyen értékű emberről van szó, és nem valamiféle elítélendő önfejűség, hanem egy tisztességes, normális, igazságérzeten alapuló önérzet működött Sára Sándorban. Úgy gondolom, hogy ahelyett, hogy a kuratórium tanakodna és mindenféle mentségeket keresne, jobb lenne, ha egyszerűen és csöndesen megköszönné Sára Sándornak, amit tett a Duna Televízióért.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most már valóban nincs más hátra, mint hogy megkérdezzem az előterjesztőket, kívánnak-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Kisfalviné Ortutay Mária: Szeretnék szólni.) Tessék parancsolni, megadom a szót a kuratórium elnökének.

KISFALVINÉ ORTUTAY MÁRIA, a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumának elnöke: Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Őszintén szólva, rengeteget jegyzeteltem, úgyhogy engedjék meg, hogy ne mindenre válaszoljak, viszont adják meg az engedélyt arra, hogy én erről beszámoljak a társadalmi kurátortársaim előtt, mert minden esetben, minden alkalommal azzal fogadnak, hogy most mondjam el, számoljak be részletesen, hogy a Duna Televízió stratégiáját milyen irányban építsük. Úgyhogy a dicséreteket és a véleményeket, negatívakat, pozitívakat nagyon köszönöm, tanulságosak. Ezekből fogunk a jövőben is építkezni.

Engedjék meg, hogy egy-két gondolatra reagáljak. Hadd kezdjem a végéről! A pénzügyi és számviteli bizottsági ülésen - valóban nagyon élesen emlékszem erre az ülésre - a szakmaiság megkérdőjelezése talán abból állt, hogy a Duna Televízió több anyagot készített, amikor a beadványok születtek, és azt hiszem, hangsúlyoztam is a bizottsági ülésen, hogy a kuratórium eljutott egy olyan pontig - ez 2002. május 10-e volt -, amikor feltettük a kérdést, hogy most mit képviseljünk, a 2 milliárdos változatot, vagy esetleg más javaslatok is vannak. Főként a határon túli kurátortársaim mondták, hogy annyira halmozódott a baj, mert mindig partvonalra volt állítva; most a beruházásokról annyit, hogy már nem csak a forgótőke hiányzik, mert a forgótőkehiányt 1995-ben jelezte az ÁSZ, és ha jól emlékszem, akkor is 1,2 milliárd volt. Úgyhogy a pörgetett pénzhiány, a befektetések, a beruházások, az amortizáció, szóval mindez olyan sok probléma volt, hogy a nagykuratórium hatalmazott fel arra, hogy a pénzügyi bizottság előtt, a bizottsági üléseken és bárhol, ahol megfordulunk, a 3 milliárdos kérelmi javaslatot terjesszem elő. Úgyhogy ez így történt.

Továbbá: nagyon sok szó volt itt Sára Sándor volt elnök úrról. Meg kell mondanom, én nagyra értékelem Sára Sándor eddigi tevékenységét. Kiváló rendezőnek tartom, de ez a döntés, hogy nem hosszabbítjuk meg Sára Sándor pályázatát - igaza volt Kósa képviselő úrnak, hogy lehetőségünk volt arra -, ez szintén egy elnökségi döntés volt, még az előző elnökség közös döntése. Egy 15 fős elnökség döntött arról, hogy bizony ahogyan Pető képviselő úr említette, erőteljes bizonytalanságok mutatkoznak a nézettségi mutatókban a dinamizmusát, modernizálását tekintve is, kerestük a közönségkapcsolatot a nézőkkel, versenyképesebb, dinamikusabb televíziót szerettünk volna, modernebb, a belpolitikai témák és a Kárpát-medencei témák összefogottabb, nemzetstratégiai szempontból is sokkal mélyebb konfliktusokat feldolgozó, a téves híreszteléseket cáfoló tájékoztató információs műsort szerettünk volna. Ezért döntött úgy az előző elnökség, a 15 fős elnökség, hogy nem fogjuk meghosszabbítani Sára Sándor pályázatát.

Megmondom őszintén, hogy nekem is fájt a szívem. Én talán személyesen is vissza fogom utasítani a volt elnök úrnak, Sára Sándornak, amikor azt mondta, hogy két lábbal rúgták ki őt a Duna Televízióból. El kell mondanom, hogy nem így történt. Megköszöntük neki ünnepélyes keretek között is az eddigi munkáját, sőt felkértük arra is, hogy legyen további tanácsadónk, és segítse a mi kulturális televíziónk további progresszív fejlesztését. Úgy tudom, hogy a műalkotásai, vagyis az alkotásai sem kerültek le képernyőről, úgyhogy úgy gondolom, ezt nagyon fontos volt kiegészítésként elmondani. Én saját magam nagyon sokat dolgoztam azon, hogy tisztességesen búcsúztassuk el a volt elnök urat.

Az elmaradt haszonról is azt mondom, hogy úgy gondolom, most is jelen vannak a Duna Televízióban azok a munkatársak, azok az igazi közszolgálatiság iránt elkötelezett szakemberek, akik az újítást és a hagyományt megfelelőképpen integrálják, csak több a fiatal munkatárs. Úgyhogy ezen mindenféleképpen változtatni akartunk.

Bugár Béla köszönetét is feltétlenül tolmácsolni fogom a nagykuratóriumnak. Úgy gondolom, nem lehet úgy ítélni, hogy milyen jelentősége van - én máskülönben kiemelten köszönöm a képviselő uraknak és a képviselő asszonynak azt a megjegyzését, hogy a Duna Televízió milyen szerepet játszik a határon túli magyarság életében. Csak akkor lehet igazából érzékelni, ha az ember kimegy hozzájuk, és közöttük van kint. Például most nagyon sokan visszajelezték, hogy köszönik szépen a Duna Televízió összefüggő híradásait, háttérműsorait, és nem mondom, hogy a Magyar Koalíció Pártja győzelmét csak a Duna Televíziónak tulajdonítják, de igenis sokat játszott közre, hogy jelen volt a Duna Televízió.

Egy személyes példával pedig hadd egészítsem ki a Duna Televízióban a magyar kultúra és a magyar nyelv használatát. Ha a Duna Televízió nem lenne... - valóban a nézettsége még alacsony, de meg kell mondanom, hogy amióta a stratégiánk megváltozott, azóta a nézettsége emelkedett, főként a tájékoztató, híradó műsorainknál és a reggeli aktuális programoknál ez kimutatható.

(17.20)

Erdélyben pedig az történt, hogy nyilván a Duna Televíziónak nagyon szegényes volt a megjelenése, versenyeznünk kellett a kereskedelmi televízióval, ezért történt az arculatváltozás is, de meg kell mondanom, egy konkrét felmérés bizonyítja, hogy Erdélyben a nézőink visszajöttek, a Duna Televíziót választják első információs és kulturális központként. Sajnos Kárpátalján, a Vajdaságban azért alacsony még a nézettség, mert technikailag-műszakilag nem tudják még megoldani a műholdas televízió nézését, szóval ott technikai problémák vannak, és ezért az ilyen gazdaságilag nagyon nehéz helyzetű területekre az rt. elég gyakran saját, kihelyezett műholdvevőket is szállít.

Hadd mondjak egy személyes konkrétumot: én biztos vagyok abban, hogy ha nem lett volna a Duna Televízió, akkor talán én is más nyelven beszéltem volna most, jelen pillanatban, úgyhogy nekem személy szerint is rengeteget nyújtott ez a közszolgálati televízió.

A csonka kuratórium témája rendkívül fájdalmas a számomra. Megmondom őszintén, hogy rettenetesen nehéz jogi, gazdasági környezetben kezdtük ezt a munkát. Sokkal nehezebb volt egy csonka kuratóriumot irányítani, mint egy teljes kuratóriumot, erről is sokáig tudnék beszélni. Én annak örülök, hogy most már mindannyian visszajöttek a régi kollégák közül is, és együttesen szolgáljuk a közjót. Nagyon sok probléma volt, mert a politikát nyilván nem lehet teljesen kizárni egy közmédia irányításából. Én azt a javaslatot tettem, hogy üljünk le, beszéljük meg a sérelmeinket, a bánatainkat, beszéljük ki minden problémánkat, és fogjunk hozzá a Duna Televízió építéséhez. Én nagyon remélem, hogy a kollégáim együttéreznek velem, mert valóban kiváló szakemberekkel bővültünk, emberileg is kiváló személyiségekkel.

Az ÁSZ-vizsgálattal kapcsolatosan: természetesen szerettük volna, ha a beadványok, anyagok elégségeseknek mutatkoztak volna, szóval, nem kellett volna még egy vizsgálat. Nem tekintjük retorziónak az ÁSZ-vizsgálatot, hiszen az ÁSZ-vizsgálat segítette 1995-ben is a Duna Televíziót, amikor rögtön kimutatta, hogy az utófinanszírozás milyen problémákat hozhat egy közszolgálati televízió működtetésében.

Én nagyon szépen köszönöm a gratulációkat, és ígérem, hogy erről részletesen be fogok számolni. Köszönöm a támogatásukat. Köszönöm szépen. (Taps.)

Felszólalások:   61-145   145-175   175-178      Ülésnap adatai