Felszólalás adatai

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Igen, szeretném, ha megengedi.

ELNÖK: Természetesen. Öné a szó.

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Innen egy picit kényelmesebb. Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ma már sok olyan érvanyag elhangzott a beterjesztett törvényjavaslatokról, amelyeket próbáltam én is a kétperces során elmondani. Van még néhány olyan rész, amelyeket mindenféleképpen az írásban előre bejelentett hozzászólásomban szerettem volna elmondani.

Egyrészről az állami földalapból, mint a tervezet általános indokolásában szerepel, a kárpótlási és a részarány-földkiadási eljárások során mintegy 2,5 millió személy jutott termőföldtulajdonhoz. Ez a szám napjainkban, az örökléseket, illetve a korábban meglévő földtulajdonosok számát is ideszámítva, valószínűleg eléri a 3,5 millió főt. A földügyi adatok, de a múlt évben lebonyolított általános mezőgazdasági összeírás statisztikai adatai is azt bizonyítják, hogy a jelenlegi tulajdonosi birtokstruktúrára nagymértékben jellemző az elaprózottság. A tulajdonosok több mint négyötöde 1 hektár vagy ennél kisebb méretű termőfölddel rendelkezik.

A magánosítási folyamat sajátosságaként ez a kisméretű földtulajdon is egy-egy település határán belül nagyon sokszor több tagban helyezkedik el. A földrészletek tehát valójában nem alkalmasak hatékony mezőgazdasági tevékenység végzésére. Az is közismert, hogy a földtulajdonosok között magas az aránya azoknak, akik már nem aktív korúak, hiányzik a mezőgazdasági gazdálkodáshoz a képzettségük, illetve a gyakorlatuk, a termőföldtől távoli lakóhelyen élnek, és nem képesek a földjüket művelni, illetve nem is kívánnak ezzel a tevékenységgel foglalkozni. A földet a szülők iránti kötelezettségből, az ősök iránt megnyilvánuló tiszteletből és esetenként értékmegőrzés céljából szerezték meg.

Akik részt vettek ilyen eljárásokban, azok tudják, hogy akkor a cél sok ember számára az lehetett: fejeződjön be a föld birtokba vétele. S ezután támadtak azok a gondolatok, hogy mit is kezdjek a földemmel? Számos esetben, mondhatni az esetek többségében, a különböző kényszerhaszonbérletek létrejötte volt a megoldás: átengedte a környékbeli szövetkezetnek, magántermelőnek, kft.-nek, bt.-nek abban a reményben, hogy idővel jó áron el tudja adni a földjét.

A gondok másik csoportjába azok az emberek tartoznak, akik helyben visszakapták a család földjét, és a mezőgazdaságból szeretnének megélni, vagy a mezőgazdasági tevékenységgel szeretnék kiegészíteni a család jövedelmét. Számukra a kilencvenes évek tapasztalata azt bizonyítja, hogy 5, 10, 20 hektáros gazdaságaikat növelniük kell, elodázhatatlan fejlesztéseket kell megvalósítaniuk, gépeket venniük, tárolót építeniük és így tovább. Ők tehát a gazdaságuk fejlesztésében érdekeltek, földet szeretnének vásárolni vagy bérelni.

A földvásárlásnak azonban - azon túlmenően, hogy pénzre, hitelre van szükség - számos más akadálya is van. Például a részarány-tulajdonú földek parcellahatárai nincsenek kijelölve, tehát nem forgalomképes a terület; a több tagban található, kisméretű termőfölddarabkák határon belüli rendezésére, összevonására van szükség. Olyan szintű kormányprogramot is igényelnek, amely segít a családi vállalkozás megerősítésében, pénzügyi feltételeinek kialakításában, szóval, perspektívát rajzol fel eléjük. Mindennek ismeretében ők tehát szeretnének földet vásárolni.

A nemzeti földalap, amely azon túl, hogy a jelenlegi állami termőföldvagyont is magába foglalja, egyik oldalról összegyűjti, felvásárolja a felajánlott termőföldrészleteket, parcellákat, táblákat, a másik oldalon pedig értékesíti azokat a földet vásárolni szándékozó gazdáknak, esetleg bérbe adja. Tehát a nemzeti földalapnak nem az állami földvagyon növelése, hanem a földforgalom beindítása, ösztönzése, dinamizálása az alapvető feladata. Mint birtokpolitikai intézmény, ez nem egyedülálló Európában; a két, élen járó mezőgazdasági országnak az Európai Unióban, Franciaországnak, illetve Hollandiának is van hasonló rendeltetésű intézménye.

A nemzeti földalap működésével azonban nemcsak egy birtokpolitikai intézmény létrejöttét üdvözölhetjük, hanem az agrárpolitika egyik alapvető eszközét is létrehozzuk, amely a családi magángazdálkodáson alapuló mezőgazdaság fejlesztését szolgálja. Nem elegendő ugyanis a földpiac működésének ilyenfajta megerősítése, ha a gazdálkodni kívánók hiteltámogatási kondícióit nem alakítjuk ezzel összhangban. Nyilvánvalóan kedvező hitellel és támogatási konstrukciókkal a gazdák szélesebb köre engedheti meg magának a nemzeti földalap által megvásárolt földek megvételét.

A nemzeti földalap, a támogatáspolitika, a kedvezményes és elérhető hitelek teszik majd lehetővé, hogy a magángazdálkodás végleg megerősödhessen a magyar mezőgazdaságban, és a csatlakozás időpontjára versenyképes magyar termelők vehessenek részt az Európai Unió egységes piacszabályozásában.

A nemzeti földalap, illetve az ezzel párhuzamosan tárgyalás alatt lévő termőföldről szóló törvény módosítása a különböző elővásárlási jogok, illetve földhasználati jogok szabályozásában is az előbbi célokat szolgálja. Így válhat a nemzeti földalap az úgynevezett agrárcsomag részeként a vidékfejlesztés egyik fontos elemévé, hiszen a helyben lakó gazdálkodóknak kíván preferenciát szolgáltatni.

Köszönöm hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz padsoraiban.)