A felszólalás szövege:

DR. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az év elejétől 10, év közben pedig újabb 5 százalékos áremelésre számíthatnak a fővárosiak, ha igénybe kívánják venni a budapesti tömegközlekedést. A sajtóhírek szerint ugyanis a pénzügyminiszter már hozzájárult a BKV tarifáinak január 1-jétől történő 10, júliustól pedig újabb 5 százalékos emeléséhez.

A kormány és a főváros közötti politikai huzavonának már láthatóak az eredményei: a BKV gazdálkodási problémáiból eredő gondok jelentős részét újra a polgárokra akarják hárítani. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Úgy van!) Ismét bebizonyosodik, hogy a kormány két kézzel veszi vissza azt, amit fél szívvel adott. A kormányzati propaganda még mindig hangos az önkormányzati választási kampányt megelőző béremelésektől, de mély csend övezi azt a kormányzati politikát, amely arra törekszik, hogy a családok ily módon keletkezett többletjövedelmeit nagyarányú áremelésekkel, akár az infláció tudatos növelésével is visszavegyék.

A polgári kormány a lakossági közműdíjak ügyében világos stratégiát követett: nem engedtük, hogy a közműdíjak az inflációnál nagyobb mértékben növekedjenek. Tettük ezt annak érdekében, hogy a gazdaság szereplőinek is jelezzük: az infláció féken tartható a gazdasági növekedés mellett is, az állam maga sohasem gerjesztheti az inflációt.

Mit látunk ezzel szemben most? A kormány által tervezett 4,5 százalékos éves inflációt háromszoros mértékben meghaladó áremelést hagyott jóvá a szocialista pénzügyminiszter. Ennek az árszabályozási politikának a hatására a gazdasági élet szereplői is jelentős áremelésre készülnek, gondoljunk csak a hús árának 15-20 százalékos, a kenyér árának pedig (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: 150!) tervezett 12 százalékos emelkedését beharangozó hírekre. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: 3,60!) Mindeközben folyamatosan aggasztó híreket hallani a BKV gazdálkodásáról; természetes módon ennek okaként a polgári kormányt, megoldásaként pedig a nagyarányú áremelést határozzák meg.

Elfeledkeznek arról, hogy a helyi tömegközlekedés normatív támogatását 1996-ban, a Bokros-csomag keretében az első szocialista-szabad demokrata kormány szüntette meg.

(11.30)

És elfeledkeznek arról, hogy azon fővárosi közszolgáltató cégek esetében, ahol az elmúlt években a főváros saját döntése alapján már az inflációt jelentős mértékben meghaladó áremelkedések voltak, ezek az áremelkedések nem oldották meg ezeknek a cégeknek a gazdálkodási problémáit.

Mindezek alapján tisztelettel kérdezem, igazak-e a hírek a 15 százalékos tarifaemelés jóváhagyásáról. Másrészt kérdezem, hogy miért a fővárosi polgárokkal akarja a kormány megfizettetni a fővárosi városvezetés gazdálkodási tehetetlenségét.

Tisztelettel várom a válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon.)

DR. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Kedves Államtitkár Úr! Tudja, az úgy tisztességes, hogy ha valaki hoz egy döntést, akkor annak vállalja a felelősségét (Nagy zaj a kormánypárti oldalon.), és nem egy parlamentben elhangzott interpellációra adott négyperces válaszában próbálkozik kínosan a mellébeszéléssel.

Tisztelt Államtitkár Úr! A fővárosi tömegközlekedés árszabályozási rendszere úgy néz ki, hogy a Fővárosi Közgyűlés olyan mértékben emelheti a BKV jegyárait, amilyen mértékben ahhoz a kormány hozzájárul. Önök azt a döntést hozták, hogy jövőre 4,5 százalékos áremelést terveznek, ehhez képest 15 százalékos áremelést hagytak jóvá. Ezzel a döntéssel a Budapesten élő, illetve a Budapesten közlekedő emberek vállára hatalmas terhet róttak. Ráadásul kettős mércével mérnek, mert érdekes módon a vidéki tömegközlekedés esetében csak 6-7 százalékos áremelkedést hagytak jóvá.

Éppen ezért, mert a válasza értelmezhetetlen volt, az elmondott mondatait nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéki oldalon.)

DR. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Szeretném megkímélni az államtitkár urat, hogy újra azt a mellébeszélést kelljen elmondania, tehát én a miniszterelnök úrnak szeretném feltenni a budapesti tarifaemelésekkel kapcsolatos kérdésemet.

DR. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Két nappal karácsony előtt, ebben az esztendőben utolsó alkalommal van módom megszólalni a parlamentben, úgyhogy engedje meg, miniszterelnök úr, hogy önnek, munkatársainak, valamennyi képviselőtársamnak és családjuknak szeretetteljes karácsonyt és boldog új évet kívánjak.

Kérdésem azonban ennél sokkal prózaibb. Néhány héttel ezelőtt fővárosi önkormányzati képviselőként személyesen nagy örömmel hallottam önnek azt a bejelentését, javaslatát, elképzelését, ami a tegnapi nappal valóra is vált, hogy ettől az évtől kezdve minden esztendőben Budapesten a Kossuth téren egy ideiglenesen felállított műjégpálya nyújt ingyenes szórakozási, sportolási lehetőséget felnőtteknek és gyermekeknek. A jégpálya beszerzésével kapcsolatban ugyanakkor több tisztázatlanság és bosszúságra okot adó hír látott napvilágot. Engedje meg, hogy ezeket egy mondatban, az egymondatos szerkesztés értelemszerű leegyszerűsítésével összefoglaljam.

Egy szocialista önkormányzati képviselő tulajdonában levő betéti társaság nyert meg egy olyan tárgyalásos eljárást, közbeszerzést, ahova egyedül őt hívták meg, és mindennek kapcsán egy olyan szerződés jött létre, ahol a Miniszterelnöki Hivatal és egy osztrák szállító közé ékelődik ez a szocialista önkormányzati képviselő tulajdonában levő betéti társaság. Az egészet még az is árnyalja, hogy ez a mobil jégpálya - egyébként a mai lapok ezt írják - 80 millió forintért beszerezhető lenne, öt-hat esztendőn keresztül lehetne használni az év minden hetében, azaz hat esztendő alatt 312 hét alatt, most pedig egy hétre mintegy 20 millió forintot fizet ki a Miniszterelnöki Hivatal.

Ezzel kapcsolatban kértem Keller László államtitkárt, aki ezekkel a kérdésekkel foglalkozik, hogy tekintse át a kérdést, indítson vizsgálatot. Megint csak vádaskodni tudott, az előző kormány általa valósnak vélt hibáit emlegette. Ezért kérdezem a tisztelt miniszterelnök urat, szándékában áll-e (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a jégpálya felépítésével kapcsolatban nyilvánosságra került zavaros tények kapcsán vizsgálatot elrendelni. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Miniszterelnök Úr! Szeretném még egyszer mondani: kiváló a kezdeményezés, remélem, hogy más önkormányzatok is csatlakoznak ehhez a kezdeményezéshez, és ilyenkor, karácsony és újesztendő között az elkövetkezendő esztendőkben az ország nagyon-nagyon sok pontján nyújt módot ilyen mobil jégpálya kellemes időtöltésre, sportolásra. Osztozni szeretnék mindenkinek az örömében.

Szerintem ezek a hírek azok, amelyek elvehetik az emberek örömét, mégpedig azok a hírek, hogy már megint egy 50 milliós beszerzés kapcsán az derül ki, hogy a megrendelést egy szocialista önkormányzati képviselő betéti társasága kapja, és úgy költ el a kormány 20 millió forintot egy hétre bérelve ezt a berendezést, hogy 80 millió forintból - még egyszer mondom - hat esztendőre meg lehetett volna mindezeket vásárolni.

Azt javasolom - és talán az ön idejét, energiáját is lehetne kímélni - hogy ha van a Miniszterelnöki Hivatalban egy olyan politikai államtitkár, aki épp ezeket az ügyeket kellene hogy kivizsgálja, akkor ön rá hárítsa mindig az ellenzék által érkezett felvetéseket. Én magam egy esztendővel ezelőtt is optimista voltam, ma is az vagyok, de még optimistább lennék akkor, ha a politikai államtitkár (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) azzal foglalkozna, amivel a miniszterelnök megbízta. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Az elmúlt héten a rendszerváltoztatás utáni magyar politikatörténet egy örökzöldjével találkozhattunk új kiadásban, de régi tartalommal.

(16.20)

Sajnos, nem arról szóltak a tudósítások, hogy hol milyen módon épül a fővárosban metró, hanem az immár több mint egy évtizede hivatalban lévő főpolgármester jóvoltából minden kormánnyal lefolytatott metróvita egy újabb fejezete kezdődött el.

Csillag miniszter úr ma a Medgyessy-kormányra jellemző, indulatos, kioktató hangnemben már helyreutasította Fónagy János képviselőtársamat. Én tisztelettel kérem, hogy ne tartson nekem majd a metróépítéssel kapcsolatban kiselőadást. Szakmai hozzáértésem körülbelül ugyanakkora, mint az öné: szerintem ön is, én is utaztunk már metrón. (Derültség a Fidesz soraiban.) Arra lennék kíváncsi, kedves miniszter úr, hogy az előttünk álló kormányzati ciklusban ki és milyen forrásból fog metrót építeni. Tudniillik az elmúlt hetekben világossá vált az, amit az elmúlt négy esztendőben is lehetett sejteni, sőt a rendszerváltoztatás óta eltelt közel 13 év gyakorlata alapján mindenki érez és lát, hogy Demszky Gábor nem akar és nem is tud metrót építeni, ebbéli véleményének hangot adott. Jelezte, hogy a főváros nem kíván részt venni a fővárosi metró megépítésében. Abban az egyetlenegy esetben lehet elképzelni, hogy a fővárosban valóban metró épül, ha a metróépítés teljes költségét a kormány magára vállalja.

Az eddigi hírek alapján a kormánynak nem ez a metróépítéssel kapcsolatos álláspontja. Ezért kérdezem öntől mint a miniszterelnök úr megbízottjától, hogy ki fog metrót építeni a fővárosban, és milyen forrásból. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

DR. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Miniszter úr, néhány hónappal ezelőtt az önkormányzati választási kampányban ön is, én is, nagyon sokan találkozhattunk azzal a szlogennel, hogy “Budapestnek metró kellö. Ez az állítás igaz. Budapestnek a rendszerváltoztatás óta lenne szüksége metróra. Sajnos egyedüliként Közép-Európa nagyvárosai közül, különös tekintettel a közép-európai fővárosok közül a rendszerváltoztatás óta egyetlenegy méternyi metró sem épült. Ennek nem az az alapvető oka, hogy a különböző kormányok alatt nem volt meg a forrás - bár nyilvánvaló, hogy mindig komoly probléma a pénz, mert hatalmas beruházásról van szó -, hanem az a vita, amely vita láthatóan a főpolgármester úr számára fontosabb volt a metróépítésnél.

Márpedig metrót csak összefogással lehet építeni. Ennek az összefogásnak nagyon-nagyon fontos eleme a kormány és a főváros együttműködése, s nagyon-nagyon fontos eleme a fővároson belüli együttműködés.

Mi kíváncsian várjuk ezeket a vizsgálatokat. Reméljük, valósággá lesz az, hogy a parlament elé kerül ez a kérdés. Mi több, azt gondoljuk, hogy több más, a fővárost érintő fejlesztési elképzelés is - ami valójában nem egy önkormányzat fejlesztési elképzelése, hanem egy gyakorlati, tényleges tartalommal bíró elképzelés, amely a nemzeti fejlesztési terv részét kellene képezze Budapestet illetően - a parlament elé kerül. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

DR. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az a kormány, amelynek tagjai nem mondanak igazat, a hazugság oldalán áll. (Moraj a kormánypártok soraiban.) Az a kormány, amelynek tagjai folyamatosan törvénysértést követnek el, és a törvénysértésüket jogerős bírósági ítéletek állapítják meg, az a kormány a törvénytelenség oldalára áll.

Az elmúlt nyolc hónapban szomorú folyamat rajzolódott ki a magyar közéletben, ez a folyamat pedig nem másról szól, mint hogy politikai riválisaikkal, esetenként partnereikkel kapcsolatban megfogalmazott állításaik, kormányzati intézkedéseik miatt a szocialista kormány tagjai, a Szocialista Párt vezetői folyamatosan bíróság elé kell hogy álljanak, és a bíróság sorozatban jogerős ítéletben állapítja meg a kormány tagjainak és a Szocialista Párt vezetőinek törvénysértéseit. Menjünk sorba! Sajnos, igen bő a készlet, amiből lehetne példákat hozni, ezért olyan elsőfokú ítéleteket, ahol elmarasztaló döntést hozott a bíróság, nem is említek, sem Keller László, sem Katona Béla, sem Jánosi György esetében, pedig ilyen ítéletek is vannak, de várjuk meg a másodfokot. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Várjuk!)

Kezdődött a történet Lendvai Ildikóval, akit alig tíz hónappal ezelőtt a Magyar Köztársaság bírósága választási törvénysértésen kapott, és az ő magatartásával kapcsolatban jogerős bírósági ítélet állapította meg, hogy Lendvai Ildikó választási törvénysértést követett el.

Kedvet kaphattak a frissen kinevezett kormány államtitkárai, mert ezt követően Keller László magatartását illetően is a Magyar Köztársaság bírósága jogerős ítéletével állapította meg, hogy személyiségi jogot sértő nyilatkozatot tett, és ezért őt elmarasztalta.

Nem tett másképpen Tóth Andrást illetően sem a Magyar Köztársaság bírósága: Tóth András nyilatkozatát illetően is a bíróság megállapította, hogy törvénysértést követett el.

Az államtitkárok példájától kedvet kapva a miniszterek magatartását is megítélték a bíróságok. Jánosi Györgyöt jogerősen személyiségi jogi perben marasztalta el a bíróság, amikor volt munkatársaival kapcsolatban tett hazug, valótlan nyilatkozatot.

Lamperth Mónika miniszteri jogkörben meghozott intézkedését minősítette az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek, és állapította meg a törvénysértést az ő működésével kapcsolatban.

Nem tett másképpen az adatvédelmi ombudsman sem, amikor László Csaba - ahogy egy MDF-es képviselőtársam mondta - az évszázad adatrablását jelentő tevékenységével kapcsolatban állapította meg a törvénysértést.

Engedjék meg, hogy ezt a sort Kovács Lászlóval, a szocialista-szabad demokrata kormány külügyminiszterével, a Magyar Szocialista Párt frissen újjáválasztott elnökével fejezzük be (Taps az MSZP soraiból.), akit nyilvánvalóan ebben a társaságban a hazudozás képessége is alkalmassá tett arra, hogy önök újra a bizalmukkal tüntessék ki. (Taps a Fidesz soraiból.) Talán nem véletlen, hogy néhány hónappal ezelőtt a következő mondattal kezdődött a Népszabadság egyik publicisztikája: “Jó reggelt kívánok!ö - hazudta Kovács László. (Derültség a Fidesz soraiban.)

A bíróság jogerős ítéletében állapította meg, tisztelt miniszter úr, hogy ön egy esztendővel ezelőtt minden alapot nélkülöző rágalmakat fogalmazott meg a Fidesz-Magyar Polgári Párttal kapcsolatban, és a Magyar Köztársaság bírósága jogerős bírósági ítéletben marasztalta el önt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Az a kormány, amelynek tagjai folyamatosan valótlanságot állítanak, az a kormány a hazugság pártján áll. Az a kormány, amelynek tagjait folyamatosan jogerős bírósági ítéletben marasztalják el, az a kormány a törvénytelenség oldalán áll. Néhány héttel ezelőtt egy érdekes dialektikus eszmefuttatást hallgathattunk Medgyessy Pétertől, aki azt mondta önöknek, hogy amennyiben egy kérdésben a jog és az erkölcs (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) normarendszere egyaránt eligazítást nyújt…

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes úr!

DR. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): …akkor a szigorúbb normarendszert válasszák. Úgy tűnik, hogy önöknek az igazmondást illetően az erkölcs nem ad eligazító szabályt - kérem, hogy legalább a jog szabályait tartsák be. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

DR. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Frakcióvezetőhelyettes- és frakcióvezető-társaimmal ellentétben én nem a múltról, nem is a közelmúltról, hanem a jövőről szeretnék szólni a napirend előtti hozzászólásomban. (Folyamatos zaj.)

Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Nekünk, magyaroknak van egy több mint százesztendős közös álmunk, egy olyan több mint százesztendős közös álmunk, aminek a megvalósulása karnyújtásnyi közelségbe került, azonban alig két héttel ezelőtt a szocialista-szabad demokrata kormány a korábbi adott szavát megváltoztatva, nemet mondott ennek az álomnak a megvalósulására.

Arról szeretnék a Fidesz-frakció nevében beszélni, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy Magyarország, minden kormányzati állítás, minden kormányzati sugalmazás ellenére, igenis alkalmas arra, hogy 2012-ben otthont adjon a világ legnagyobb sport- és kulturális eseményének: a nyári olimpiai játékok megrendezésének. Nem az ország alkalmasságával van a baj, nem az ország gazdasági, műszaki felkészültségével, nem az emberek elszántságával, hanem arról van szó, hogy jelenleg Magyarországnak olyan kormánya van, amelyik alkalmatlan arra, hogy a 2012-es olimpiai játékok elnyerésére alkalmas (Taps a Fidesz padsoraiból, közbeszólás ugyanonnan: Így van!), sikerrel kecsegtető pályázatot nyújtson be.

Engedjék meg, hogy röviden - lévén az olimpia szimbóluma az öt karika -, öt pontban foglaljam össze az álláspontunkat. Elsőként engedjék meg, hogy elmondjam: az elmúlt esztendőben, több mint 150 hazai és külföldi szakember munkájának köszönhetően elkészült egy senki által nem vitatottan magas szakmai színvonalú megvalósíthatósági tanulmány. Ez a megvalósíthatósági tanulmány egyértelműen azt állítja, hogy Magyarország alkalmas a 2012-es nyári olimpiai játékok megrendezésére. Alkalmas, de nagyon-nagyon kemény munkát kell elvégeznünk annak érdekében, hogy ez a reményünk valósággá váljon.

Másodikként engedjék meg, hogy szóljak néhány szót a számokról! Egy nagyon furcsa, azt kell mondanom, esetenként sokunkban azt a benyomást keltő eszmecsere indult el, hogy itt szánt szándékkal fogalmazódnak meg olyan kormányzati állítások, amelyek megpróbálják megzavarni az emberek tisztánlátását. Engedjék meg, hogy a számokat illetően csak egyetlenegy számpárt idézzek az önök emlékezetébe! Ez a megvalósíthatósági tanulmány azt állítja, hogy tíz esztendő alatt mintegy 720 milliárd forintnyi plusz költségvetési kiadást jelent a 2012-es magyarországi, budapesti olimpia megrendezése. Alig négy-öt perccel ezelőtt a jelenlegi kormány pénzügyi államtitkára azt mondta, hogy tavaly szűken értelmezve 160, és ha kicsit tágan értelmezzük a száznapos program intézkedéseit, akkor mintegy 350 milliárd forintos intézkedés megvalósítására volt költségvetési fedezet. Az ország abban a gazdasági helyzetben van, hogy egy esztendő alatt képes volt 350 milliárd forintnyi fejlesztési összeg - helyes, kedvező célok megvalósítását szolgáló költségvetési fedezet - előteremtésére, és önök azt állítják, hogy tíz esztendő alatt ennek alig a duplája előteremtésére alkalmatlanok lennénk.

Harmadrészt, engedjék meg, hogy röviden felsoroljam, mire mondott a kormány nemet azzal, hogy nem támogatja a 2012-es olimpia megrendezését. Nemet mondott több tízezer új munkahely megteremtésére. Nemet mondott mintegy évi 1-1,5 százaléknyi további gazdasági növekedésre. Nemet mondott arra, hogy Budapest tagadhatatlanul a közép-európai régió kulturális és gazdasági központja legyen. Nemet mondott arra, hogy Magyarország alkalmas legyen az Európai Uniótól érkező infrastrukturális fejlesztési támogatások felhasználására.

Negyedikként, engedjék meg, hogy arról beszéljek, hogyan mondott a kormány nemet. Nem volt bizony elegáns, nem volt bizony úriemberhez méltó az, hogy Medgyessy Péter egy esztendővel ezelőtt az aláírásával támogatta, nem általában az olimpia rendezését, hanem a 2012-es olimpia megrendezését, most pedig egy szót sem szól arról, hogy miért változtatta meg a véleményét.

S végül, de nem utolsósorban engedjék meg, hogy elmondjam azt önöknek: bántó, sok millió magyar polgárnak bántó, hogy olyan kormánya van ma Magyarországnak, amelyik azt állítja, hogy 2012-ben nem lesz Magyarország olyan fejlett, mint 1992-ben Barcelona volt. Mert ha 1992-ben Barcelona otthont tudott adni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) az olimpia megrendezésének, akkor 2012-ben Budapest és Magyarország is alkalmas lesz erre - csupán egy alkalmas kormány is kellene hozzá. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DR. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mi, parlamenti képviselők az Országgyűlés üléstermében, de talán azon kívül is nemegyszer használunk olyan jelzőket, olyan erős érzelmi aláfestést mutató kifejezéseket, amelyek talán túlzónak bizonyulnak. Most mégis, amikor egy múlt heti eseményre utalok, szerényen, visszafogottan és higgadtan fogalmazok, hiszen a másnapi lapok címeit idézem, amelyek úgy fogalmaztak, hogy közlekedési káosz, pokoli közlekedési viszonyok alakultak ki a budai régióban.

(16.10)

Mi történt? Alig egy héttel ezelőtt, amiatt, mert az Árpád hídi, egész pontosan Flórián téri felüljáró aszfaltozási munkálatait a délelőtti órákban végezték, ennek következtében reggel valamennyi észak-budai bevezető út bedugult, a nap folyamán a Lajos utcán, a Bécsi úton, a Margit híd irányába vezető valamennyi utcán, úton hosszú-hosszú órákon keresztül mozdulatlanul állt a forgalom.

Miért következett be mindez? Még egyszer mondom: nem azért, mert természeti katasztrófa sújtotta Budapest egyébként is nehéz közlekedési viszonyait, hanem azért, mert a Fővárosi Önkormányzat államigazgatási jogkörében eljárva nem adott engedélyt arra, hogy a Flórián téri felüljáró aszfaltozási munkálatait az éjszakai órákban, tehát forgalommentes időszakban végezzék el.

Én tisztelettel azt kérdeztem volna a miniszterelnök úrtól, a miniszter úr távollétében öntől, államtitkár úr (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Mi köze hozzá?), hogy szándékában áll-e bármely állami szervnek - közlekedési felügyeletnek, rendőrségnek - figyelemmel kísérni azt, hogy amikor önkormányzat államigazgatási jogkörében eljárva ilyen, az emberek számára hihetetlen bonyodalmakat, nehézségeket, gondokat okozó döntést kíván meghozni, közbelép-e, és a józan ész törvényei szerint lehetővé teszi-e (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy ezeket a problémákat el lehessen kerülni. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Kedves Államtitkár Úr! Nem értek egyet önnel. Nem értek egyet önnel azért, mert ön bizonyára ugyanolyan jól tudja, mint én, hogy az ország egyetlenegy önkormányzata esetében, egyetlenegy önkormányzati képviselőnek sincsen beleszólási lehetősége az adott önkormányzat polgármesteri hivatalának államigazgatási jogkörben meghozott döntésével kapcsolatban.

A Fővárosi Önkormányzat a magyar államot képviselte ebben a döntésben, és a magyar állam felelőtlenül, körültekintés hiányában, ki tudja, milyen baki miatt olyan döntést hozott, hogy a józan ész szabályaival ellentétben néhány sáv aszfaltozási munkálataira az engedélyt nem az éjszakai órákra adta ki, ezt egyenesen megtiltotta, így azt okozta, hogy másfél napon keresztül megbénult a budai oldal közlekedése. Megítélésem szerint az ilyen döntésekkel kapcsolatban más állami szerveknek igenis van felelőssége.

Tisztelettel arra kérem önt, hogy a rendőri szervek, a Budapesti Közlekedési Felügyelet tekintse át az ilyen jogkörben meghozott fővárosi önkormányzati államigazgatási döntéseket, hogy további nehézségeket budapestieknek és vidékieknek ilyen rossz döntések ne okozzanak. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. DEUTSCH TAMÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselőcsoportja támogatja, hogy Magyarország fővárosában, Budapesten metró épüljön. Támogatjuk azt, hogy messze a főváros határain túl is komoly jelentőséggel bíró állami, önkormányzati közös nagyberuházás - hogy egy ilyen, talán Gy. Németh Erzsébet számára is kellemes emlékeket idéző, 1995 előttről is ismert kifejezést ide idézzek -, szóval, egy ilyen komoly infrastrukturális beruházás kérdéséről törvény is rendelkezzen. A törvény végszavazása során világossá és egyértelművé fogjuk tenni mindenki számára, akinek a szívében-lelkében kétség van ezekkel az ügyekkel kapcsolatban, hogy a Fidesz a metróépítést támogatja.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kínálkozó lenne az alkalom, hogy az elmúlt legkevesebb fél évtized indulatokban, érzelmekben, vagdalkozásban, esetenként gyalázkodásban oly gazdag metróvitájának története folytatódjék a mostani törvényjavaslat parlamenti vitája során. De csalódást kell okoznom, csalódást kell okoznunk azoknak, akik erre számítanak. Aki a metróvitáról beszél, az a terhes múlt felé fordul, aki a metróépítésről beszél, azt gondolom, az a jövő mindannyiunk számára fontos kérdéseivel kíván foglalkozni. (Kuncze Gábor közbeszól.) Éppen ezért Kuncze Gábor elismerő szavai közepette is szeretném továbbfolytatni a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselőcsoportja álláspontjának ismertetését.

Egy szó mint száz, a metróvitát mi a magunk részéről egyszer s mindenkorra szeretnénk befejezni, mert a metróvita a rendszerváltoztatást követő egész magyar politikai elit közös kudarcához vezetett; ahhoz a közös kudarchoz, amiben mindenkinek sajnos megvan a maga része, ahhoz, hogy 1990 óta egyedül Közép-Európa, de sajnos egyedül Kelet-Európa nagyvárosai közül Budapesten nem épült metró. Nem épült metró az Antall-, Boross-kormány idején, nem épült egyetlenegy centiméternyi metró a Horn-kabinet idején, sajnos nem épült egyetlenegy centiméternyi metró az Orbán-kormány idején, és még nem épült egyetlenegy centiméternyi metró a Medgyessy-kormány idején sem. (Derültség. - Tompa Sándor: De nekünk még van három évünk!)

Ilyen és ehhez hasonló kijelentések kapcsán önök mindig előszeretettel szokták úgy folytatni a mondataikat, hogy ha valami a közös kudarcunk, akkor a közös kudarcból a másik félre eső részt említik meg, azt hangsúlyozzák. Nekem eszem ágában sincs erről a kérdésről szólni. Ha valami mindannyiunk közös kudarca, akkor nyilvánvalóan abban megvan a mi felelősségünk is, ezt a felelősséget készek vagyunk vállalni. De egy szó mint száz, bármennyire is szívük szerelme a metróvita, mi ezzel a kérdéssel a jövőben nem kívánunk foglalkozni.

A metróépítés, a jövő kérdéséről azonban itt, e helyütt is szót kell ejtenünk. Ha megengedik, én kizárólag ezzel a kérdéssel szeretnék foglalkozni. Elsőként engedjék meg, hogy elmondjam, méltatlan a metróberuházáshoz, de bármilyen ilyen nagyságrendű infrastruktúra-fejlesztési programhoz, mert valóban ebben ölt, ölthet testet a nemzeti fejlesztési program részét képező infrastruktúra-fejlesztési program; szóval, méltatlan, hogy éjjel negyed tizenkettőkor kezdünk hozzá egy olyan parlamenti vitarohamhoz, amely parlamenti vitaroham keretében feltehetőleg a hajnali órákban fog véget érni a gyorsan, néhány óra alatt lepörgetett általános vita, és már holnap, holnapután a részletes vitára is sor fog kerülni. Nehezen érthető, hogy mi az, ami ezeket a hevenyészett - és azt gondolom, az önök türelmetlen, egyik lábról a másik lábra ácsorgása is bizonyítja -, méltatlan vitakörülményeket megteremti.

Mint ahogy azt gondolom, nem véletlen, hogy több bizottság eszmecseréje során megfogalmazódott az a kérdés, hogy - fogalmazzunk úgy - meglehetősen hevenyészett ez a törvényjavaslat. Több gond van, jogi, közgazdasági, szakmai probléma van azzal, ami benne van a törvényjavaslatban, és nagyon-nagyon sok gond van azzal kapcsolatban, ami nincs benne. Csupán egyetlenegy, nem túlságosan bonyolult matematikai összefüggésre hadd hívjam fel a figyelmüket. A törvényjavaslat elfogadásáról szóló kormánydöntést követően megjelent egy kormányhatározat. A kormányhatározat értelmében a jelen törvény tárgyát képező metróberuházás projektköltsége - szép magyar kifejezéssel - 195 milliárd forint. Ennek a 195 milliárd forintos projektköltségnek a 70 százalékát vállalja az állam, és ez a kormány számítása szerint 154 milliárd forint. Ez nem felel meg a valóságnak! 195 milliárd forint 70 százaléka nem 154 milliárd forint. A 220 milliárd forintnak a 70 százaléka a 154 milliárd forint, vagy a 195 milliárd forintnak nem a 154 a 70 százaléka. Ez egyszerű matematikai tévedésnek is bizonyulhat, de innen is látszik, hogy mindenféle kategória, mindenféle szempont összekeveredik a rohamban összeállított törvényben. Nem ártana, ha a Pénzügyminisztérium vagy a pénzügyi, vagy a gazdasági bizottság ezt a nagyon egyszerű problémát például tisztázná.

Két kérdésről szeretnék még szólni, tisztelt hölgyeim és uraim. Az első kérdés az, hogy miért okoz bizonytalanságot, ha egy magyarországi beruházást két ütemben kívánnak megvalósítani. Alapvetően azért, mert az elmúlt tíz esztendőnek is, de főleg az azt megelőző évek, évtizedek tapasztalata az, hogy minden olyan beruházásnak, amelyet több ütemben kívánnak megvalósítani, az első üteme készül el, a második, harmadik, vagy ki tudja, hányadik ütem részét képező beruházási rész bizony csak írott malaszt marad, bizony az csak kormánydöntésekben, fővárosi önkormányzati vagy tanácsi döntésekben ölt testet. Elég csak - ha már metróberuházás támogatásáról szóló törvényjavaslat vitáján ülünk-állunk itt, az ülésteremben -, ha a 3-as metró történetére visszautalunk egy pillanatig. A mai napig is érvényben és hatályban lévő fővárosi önkormányzati és kormánydöntések rendelkeznek arról, hogy ennek a metróvonalnak a végállomása a káposztásmegyeri lakótelepig kell hogy eljusson. De nem jutott el! 1990-ben a ki tudja, hányadik szakasza, másfeledik, második szakasza a 3-as metró építkezésének véget ért, és nem került sor a befejező szakasz megépítésére.

De ha már önök - régről ismert kifejezés - az ország teherbíró képességére való tekintettel a 4-esnek mondott fővárosi metróvonal két ütemben, szakaszban történő megépítése mellett döntenek - még egyszer mondom, mi támogatnánk, ha nem két szakaszban, két ütemben történne meg a metróépítés -, akkor érdemes arról szót váltani, hogy a Dél-Buda-Rákospalota metróvonalnak, amely a gazdagréti, őrmezői, budaörsi térségtől Rákospalotáig vezetne, mely szakaszait lenne a leghelyesebb megépíteni az első ütemben, és mely szakaszok megépítése kell hogy a második ütem beruházásához tartozzon.

Ezzel kapcsolatban fogalmaztuk már meg és nyújtottuk be a mai nap folyamán azokat a módosító javaslatokat, amelyek nem a nyomvonalon változtatnak - felesleges ezt a kifejezést használni -, hanem az említett vonalszakaszon, azaz még egyszer mondom: a dél-budai, virágpiaci, budaörsi, gazdagréti térségtől a Rákospalotáig vezető szakaszból nem a Kelenföld és a Keleti pályaudvar közötti szakasz megépítését tartjuk indokoltnak az első ütemben.

(23.50)

Arra tettünk javaslatot, hogy a dél-budai lakótelepeket s az agglomerációt bekapcsoló módon a gazdagréti térségtől, a virágpiactól a Kálvin térig, illetve a Keleti pályaudvartól Zuglóig, a Bosnyák térig épüljön meg a 4-es metró első ütemében a szakasz, s a második ütemben a belvárosi vonalrész, a Kálvin tér és a Keleti pályaudvar közötti szakasz, illetve a Bosnyák tér és Rákospalota közötti szakasz.

Én örülök annak, hogy Gy. Németh Erzsébet egy mai rádióinterjújában elismerte, hogy indokolt lenne Dél-Buda és Pest nagy lakótelepi térségeit is bekapcsolni a 4-es metró első ütemének az építésébe, indokolt lenne az agglomerációból érkezők számára is még inkább hozzáférhetővé tenni a metrón valón utazást. Erre módot és lehetőséget teremt a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség által benyújtott módosító javaslat elfogadása. Ez az építkezés nem jelentené azt, hogy hosszabb ideig tartana az építkezés. Ennek a szakasznak a megépítése nem jelentene nagyobb költséget, abba a 195 milliárd forintos projektköltségbe - hogy én is ezt a gyönyörű kifejezést használjam - belefér ennek a vonalszakasznak a megépítése.

Végül, de nem utolsósorban engedjék meg, hogy elmondjam: mi magunk is úgy látjuk, hogy amennyiben a Medgyessy-kormány képes jó gazdaságpolitikát folytatni - az elmúlt egy év gyakorlata ezzel kapcsolatban komoly kétségeket ébreszt a szívünkben -, ha képes helyes gazdaságpolitikát folytatni, akkor előteremthetők azok a pluszforrások, amelyekből megvalósítható a budapesti metróberuházás oly módon, hogy az semmilyen mértékben ne menjen a vidékfejlesztési célok, a vidékfejlesztésre rendelkezésre álló források rovására. Az előttünk álló öt esztendőben évente mintegy 30 milliárd forintnyi pluszforrásra van szükség 2002-es áron - ahogy a törvényjavaslat fogalmaz - ahhoz, hogy a metróberuházás állami támogatási fedezete előteremthető legyen. Úgy ítéljük meg, hogy helyes gazdaságpolitikával ez a forrás rendelkezésre állhat.

Egy szó mint száz, tisztelt hölgyeim és uraim, frakciónk támogatja a metróépítést, támogatjuk ebben az állami szerepvállalást. Javasoljuk, hogy habár meglehetősen méltatlan körülmények között és rendkívül rövid időre szűkül össze ezen törvényjavaslat - de nem egy törvényjavaslatról van szó, hanem egy komoly fejlesztési programról - parlamenti vitája, a parlamenti vitához kapcsolódva fontolják meg azokat a módosító javaslatokat, amely módosító javaslatok azt célozzák, hogy minél több ember számára, egyébként mintegy 320-350 ezerrel több ember számára váljon elérhetővé a gyakorlatban a metrón való utazás, és ezeknek a módosító javaslatoknak a megfontolása után kérjük, hogy ezeket támogassák, és így minden tekintetben egyetértésben kezdődhetne meg a budapesti metróberuházás.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

DR. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Én magam is a 16. számú módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni. Hadd kezdjem rögtön azzal - ami sokkal számosabb, de sajnos kevésbé lényeges -, hogy mi az, amiben egyetértek Bőhm Andrással vagy Kékesi képviselőtársammal. Való igaz, hogy a metróüggyel kapcsolatban meghozott jogerős legfelsőbb bírósági döntések, ítéletek jogi, jogalkotási feladatot állítanak az Országgyűlés elé, aminek eleget kell tenni. Ezzel tökéletesen egyetértek.

Másrészt egyetértek azzal is, hogy önmagában lehetséges megoldás, hogy a 4-es metró állami támogatásáról szóló törvényjavaslat részeként tesz eleget a Magyar Köztársaság Országgyűlése ennek a jogalkotási feladatnak. A problémát tehát nem ebben látom. Adott esetben lehet, hogy ebben eltér a véleményem a saját frakcióm képviselőtársainak jogi, szakmai véleményétől. A probléma sokkal egyszerűbb, ugyanakkor súlyosabb és jelentősebb. Nem jó a megoldás. Úgy látom, az a probléma - lehet, hogy a hasonlat sántít, ennek ellenére kérem, hogy fogadják el -, hogy most a gombhoz varrtuk a kabátot. A gomb a 4-es metró állami támogatásáról szóló törvény, a feladat, hogy az ezzel az üggyel, ezzel a témával, ezzel a beruházással kapcsolatban született, jogalkotási feladatot megteremtő legfelsőbb bírósági ítéletnek, döntésnek tegyünk eleget. Most van az asztalunkon ez a javaslat, ezért mindenképpen most kell, ha úgy tetszik, a Ptk., az államháztartási törvény különböző rendelkezéseit módosítani. Meg lehet ezt tennünk, csak az a probléma, hogy az asztalunkon fekvő konkrét javaslat nem jó. Meggyőződésem szerint sokkal nagyobb problémát fog okozni, mint ami jelen pillanatban fennáll.

(15.20)

Nem tartom tehát jó megoldásnak, csak a kisebbik rossz megoldásnak tartom azt, hogy a mai, nem azt mondom, hogy szabályozatlan, hanem jogalkotási feladatot elénk tűző helyzethez képest ne egy rossz megoldást válasszunk, hanem legalább elkerüljük a rossz megoldást. Erre vonatkozik Kosztolányi képviselőtársam módosító javaslata. De semmi akadálya nincs annak - és én ebben nem látom az együttműködési szándékot -, hogy üljünk le, beszéljünk egymással, beszéljenek egymással a szakértők, hallgassuk meg az Igazságügyi Minisztérium szakértőjének véleményét. Nem szeretnék én most itt okoskodónak tűnő részletkérdésekbe menni, mert azt gondolom, hogy kevés nehezebben érthető és adott esetben az embereket bőszítő kérdés van, mint hogy most a Ptk. mintegy háromsoros módosító javaslatának egyes kifejezéseibe kapaszkodjunk bele. Mindenki azt fogja érezni, akár egyik, akár másik oldalon szólal meg valaki, hogy itt biztosan politikai hátsó szándékok vannak. Nincsenek politikai hátsó szándékok.

Azt tudom önöknek mondani, hogy a benyújtott módosító javaslatok önmagukban nem közvetett, hanem közvetlen bizonyítékát adják annak, hogy kormánypárti képviselők, akik részéről fogalmilag kizártnak tartom azt a feltételezést, hogy bármilyen módon politikailag meg akarnák fúrni - ez a megfúrás kifejezés tegnap sokszor felmerült -, lassítani, akadályozni szeretnék ennek a törvénynek az elfogadását, ők úgy érzik, jogi, szakmai, politikai felelősségtől vezettetve, indíttatva, hogy ezen még csiszolni kell, változtatni kell. Nem kis dolgokat mondanak, egyikük a „ jóhiszeműö kifejezés elhagyását mondja és a „ harmadik félö kifejezést kívánja belefoglalni, a másikuk az „ önkormányzatokö kifejezést, itt egy hihetetlen nagy intézményrendszerről van szó - amire most vonatkozik, vagy nem vonatkozik?

Tipikusan azt látom, hogy ez az a helyzet, amikor abba kellene hagyni a sietséget, egy pillanatra megállni, és végiggondolni, nehogy rosszabb megoldást válasszunk. Sajnos, ez a helyzet meggyőződésem szerint az államháztartási törvény módosítására is, csak míg - és ez nem szurkapiszka szeretne lenni, mert ezt a rossz gyakorlatot sajnos az államháztartási törvény 1992-es elfogadása óta minden kormány követte, és az államháztartási törvény az a törvény, amit hetente lehet módosítani, a Ptk., hála az égnek, nem ez - az államháztartási törvénnyel kapcsolatban Veres államtitkár úr azt mondja, hogy ha kiderül, hogy itt-ott hiba van, egy következő módosításnál javítunk rajta, nem helyes, nem jó, a jogbiztonságnak ez árt, de sajnos ez gyakorlattá vált, de a Ptk.-val nem ez a helyzet. Ahogy a Ptk. hatályba lép, jogalapot teremt, jogi igényeket, követeléseket lehet a Ptk. pár hétig hatályos szövegére alapítani, éppen ezért nekünk az a javaslatunk, hogy a mostani elhagyó módosítás nem az idők végtelenjéig akarja eltolni, hanem egy korrekt, szakmailag kifogástalan megoldást szeretnénk ezzel elérni. Ha mód van kapcsolódó módosító javaslat elfogadásával ezt elérni, akkor ebben mi partnerek vagyunk.

DR. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Szeretném pontokba szedve és ez irányú tehetségemhez mérten rövid mondatokban megfogalmazni a mondandómat.

Elsőként: választható megoldás, hogy a polgári törvénykönyv módosítására a 4-es metró állami támogatásáról szóló törvény keretében kerül sor. Ezzel kapcsolatban tehát, bár van más lehetőség is, de én személy szerint kifogást nem támasztok.

Kettő: a polgári törvénykönyv módosítására, megítélésem szerint, csak minden szempontból körüljárva, kifogástalan módon, semmifajta jogi-technikai aggályt nem támasztva kerülhet csak sor - még borzalmasabb kifejezést használok: olyan módon, amely kodifikációs kérdést nem vet fel.

Amikor az üggyel foglalkozó három kormánypárti képviselő lényeges elemét érintő módosító javaslatot nyújt be, akkor ez nem közvetett, hanem közvetlen bizonyítéka annak, hogy erről nem beszélhetünk, hanem - erre szokták azt mondani, még borzalmasabb kifejezés - kiérleletlen még ez a módosítás. Nekem ez a problémám. Tehát nem az a szándéka a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselőcsoportjának, hogy ne kerüljön sor a Ptk. módosítására a 4-es metró állami támogatásáról szóló törvény részeként, hanem az a szándékunk, hogy önökkel együttműködve, az Igazságügyi Minisztérium kiválóan felkészült szakértőinek segítségét igénybe véve, kifogástalan módon kerüljön sor.

(15.40)

Ha megengedik, egyetlenegy konkrétumot hadd vessek fel; lehet, hogy ez már önmagában eszmecserét vált ki, és az is könnyen lehet, hogy nincs száz százalékban igazam, de én úgy ítélem meg, hogy a Legfelsőbb Bíróság jogerős döntése az állam kártérítési-megtérítési-kártalanítási kötelezettségét tekintve nem vetette fel azt a problémát, vagy nem vetette fel olyan súllyal, mint a szerződésben vállalt kötelezettsége teljesítésével kapcsolatos kérdést abban az esetben, ha nincs meg a költségvetési fedezet, vagy a költségvetési fedezet nem akkora, mint a szerződéses kötelezettség. Itt mégis ez a kártérítési-megtérítési-kártalanítási kötelezettsége és a szerződéses kötelezettségvállalási kötelezettsége arra az esetre nézve, ha nincsen meg a fedezet, egy tekintet alá esik - szerintem ez helytelen. Ez nem fakad a Legfelsőbb Bíróság jogerős döntéséből, hogy a jogerős döntés az egyik oldalon, jelen pillanatban a hatályos Ptk.-szabályozás a másik oldalon, ezt a feszültséget, ezt a problémát nem veti fel.

A második kérdés: lesajnáltuk már az államháztartási törvényt, de az államháztartási törvény, mondjuk, mégsem egy olyan sajtcetli, amire az ember felesége vagy férje felírja, hogy mit kell vásárolni, és napközben mindig utánatelefonálhat, hogy bocsánat, nem is azt, és nem annyit kell vásárolni, tehát állandóan bele lehet húzogatni, azért ennél komolyabb dokumentumról van szó.

Én úgy ítélem meg, hogy az 50 milliárd forintot elérő vagy azt meghaladó értékű beruházásokkal kapcsolatos kötelezettségvállalással, illetve a 25 milliárdos értéket meghaladó kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos szabály, valamint a kormány 10 és 50 milliárdos üggyel kapcsolatos előzetes felhatalmazása kapcsán a három szabály között a jogi definíciót tekintve egyszerűen nincs összhang. Nem derül ki, hogy mely állami vagy állam környéki intézmények 50 milliárd forintos beruházásaival kapcsolatos parlamenti felhatalmazásról van szó.

Ez komoly kérdéseket vet fel, mert míg a harmadik esetben megmondja, hogy központi és társadalombiztosítási költségvetési szervekről van szó, addig az első két esetben ezt nem mondja meg. Ez egy rendkívül fontos kérdés, és bármennyire hihetetlen, szó sincs a 4-es metróról - mindenről szó van, egy évben tucatjával indulnak vagy folytatódnak a 25 milliárdot elérő, vagy a 10-50 milliárd forint közötti, vagy akár még az 50 milliárd forintnál is nagyobb beruházások. Még egyszer mondom, ez egy komoly pontatlanság.

Harmadrészt, hagyjuk a lopakodó privatizáció kérdését. Én sem tapasztalom azt, hogy mindennap nehéz lenne áttörni a Főpolgármesteri Hivatal folyosóin a BKV privatizációja miatt sorban álló vállalkozók tömegén, de az bizonyos, hogy a Budapesti Közlekedési Vállalat összveszteségén belül nagyon komoly nyereséget hozó tevékenységi irányok is vannak, alaptevékenységi irányok is vannak. Ez a megfogalmazás, aminek a kapcsolódó módosító javaslat keretében történő módosítására itt már elhangzott egy szándék Gy. Németh Erzsébettől, ezt lehetővé teszi, hogy a még nagyobb veszteséget termelő BKV maradjon az önkormányzat nyakán, és ami abból nyereséges, azt adott esetben a mostani, végig nem gondolt törvénymódosítás kapcsán mégis magánosítani lehessen. De ez most már felesleges aggályoskodás, mert ezt az utat ez a kapcsolódó módosító javaslat bezárja.

Még egyszer mondom, a kérésem az lenne, teremtse meg a lehetőségét, legyen meg a szakmai szándék a Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége részéről arra, hogy konzultálhassanak ezekről a kérdésekről, a Ptk.-ról és az államháztartási törvényről a jogi szakértők, hátha van jobbító tartalmú kapcsolódó módosító javaslat.

DR. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Bőhm András legutóbbi felszólalásához csupán annyit hadd tegyek hozzá, hogy én magam is mint fővárosi képviselő, mint Budapesten élő polgár nemcsak hogy fontosnak, hanem szükségesnek tartom, igénylem azt, hogy kisebb-nagyobb, sőt, ilyen hatalmas beruházásnál is pontos tájékoztatást kapjak a beruházást végző, irányító szervezetektől, jelesül a fővárosi önkormányzattól arról, hogy az én életembe hogyan fog ez beavatkozni, milyen gondokra, bajokra, nehézségekre, vagy éppenséggel kedvező változásokra számíthatok.

A probléma nem ez a mai újsághírrel kapcsolatban - az újsághírnek azóta következménye van -, hanem az, hogy itt bizonyos összefüggésekben felmerült az előző ciklus. Én azért jól emlékszem, hogy az előző ciklusban az az állítás, hogy bizonyos politikai szereplők korábbi kampányfőnöke közpénzből megrendelést kap, ez azért az ördögtől valóval volt egyenértékű, és itt ez a probléma. Tehát az a probléma, hogy a fővárosi vezetéstől most 87 millió forintért - ennyit mond Demszky Gábor legutóbbi kampányfőnöke -, vagy 500 millió forintért - ezt mondja a Magyar Hírlap -, de az a cég kap megrendelést, megint sok-sok tízmillió forintért, összességében a százmilliós nagyságrendeket meghaladó módon, mely cégnek azok a vezetői, akik '90-ben, '94-ben, '98-ban, 2002-ben személy szerint Demszky Gábor kampányát irányították.

Tehát itt azért egy komoly, nem a metróvitához, hanem a közpénzek ellenőrizhető felhasználásához kapcsolódó kérdésről van szó. Nem helyes - ha korábban sem volt helyes, akkor most sem helyes -, hogy Demszky Gábor erre a feladatra saját volt kampányfőnökét és annak cégét bízza meg, akár 500 millióért, akár 87 millió forintért. Tehát akár Illés úr módosító javaslata kapcsán (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), akár más okból, de ha lesz olyan felügyelő, ellenőrző, áttekintő testület, azért annak erre is oda kell majd figyelnie.

DR. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tegnap este az általános vitában Bőhm András vezérszónoklatában úgy fogalmazott, hogy ez egy nagyon egyszerű törvény, végeredményben csupán két kérdésről rendelkezik. Egyrészt rendelkezik arról, hogy a budapesti, fővárosi 4-es metróvonal első ütemében a vonal mely szakasza épül meg, másrészt pedig rendelkezik a metró megépítése kapcsán az állami támogatás összegéről, és ehhez kapcsolódva az előbb említett, a részletes vita korábbi szakaszában említett polgári törvénybeli, illetve államháztartási törvénybeli kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos kérdésekről.

Valóban egyszerű a törvény, ezzel semmi baj nincsen: azért, mert valami egyszerű, attól még lehet nagyon fontos. Azzal már egyáltalán nem értek egyet, amit Molnár Gyula volt kedves tegnap - talán a kései órával magyarázható türelmetlenséggel - elmondani, hogy az, aki a 4-es metró első szakaszának megépítésével kapcsolatban jobbító szándékú javaslatot, elgondolást, szakmai megfontolást vet föl - ráadásul olyan megfontolást, amely megfontolás megvalósulása esetén sem az államnak, sem az önkormányzatnak az első ütemben megépülő metróvonal beruházására semmivel sem kellene többet fordítani, nem lenne semmivel sem hosszabb az építkezés -, nos, az, aki erre vetemedik - mondom ezt idézőjelben -, az nem mást tesz, mintsem már megint akadályozza a metróépítést.

(16.10)

Én ezt részben bántó, részben pedig egy demokratikus parlamenthez méltatlan megfogalmazásnak érzem, mert azt gondolom, hogy ez nem joga, hanem egyenesen személyes morális, politikai kötelezettsége minden parlamenti képviselőnek, hogy egy benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban, amennyiben szakmailag alátámasztható, olyan javaslata van, ami nem az egyik vagy másik pártnak, nem az egyik vagy másik önkormányzatnak, nem az ilyen vagy olyan politikai összetételű kormánynak jobb, hanem az érintett magyar emberek százezreinek, millióinak kedvezőbb életkörülményeket teremt, akkor ezt a javaslatát hadd fogalmazza meg. Ezzel lehet vitatkozni, lehet, hogy a többség ezzel nem ért egyet, de azért, mert valaki egy ilyen javaslatot megfogalmaz, azt gondolom, talán még nem kellene politikai értelemben a vádlottak padjára állítani vagy ültetni. A tegnap esti fenyegető megfogalmazás ellenére továbbra is szeretném a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselőcsoportja nevében - és ennyiben kötelességem ide idézni - a Fővárosi Önkormányzat Fidesz-MKDSZ-frakciójának szakmai javaslatát most itt alátámasztani, a javaslatunk lényege a következő.

A 4-es metróvonalat nem véletlenül hívják - bizonyos értelemben utálatos mozaikszóval - DBR-metrónak, mert ez a dél-buda-rákospalotai metró. Attól dél-budai, hogy ahogy a főváros közlekedési rendszerének fejlesztési koncepciójában szerepel, a budaörsi, gazdagréti, őrmezői régiónál, a virágpiacnál helyezkedik el ennek a metróvonalnak az első állomása, és egészen Rákospalotáig vezet. Ennek a 4-es metróvonalnak első ütemben a Kelenföldi pályaudvar és a Keleti pályaudvar közötti szakaszának megépítésére tesz javaslatot a kormány, mintegy öt év alatt, összességében 200 milliárd forintból. A mi javaslatunk az, hogy ha már ez a kormányjavaslat, hogy a fővárossal egyetértésben két ütemben történne az építkezés, azonban az első ütemben ezen a 4-es metróvonalon a virágpiactól a Kálvin térig, illetve a Keleti pályaudvartól a Bosnyák térig terjedő szakasz épüljön meg. Az indokunk pedig az, hogy ezzel lehet valóban érdemi változást, kedvező változást elérni a főváros nagyon szomorú képet mutató tömegközlekedési állapotaiban, hiszen elér ez a metróvonal, ez az első szakasz Dél-Buda és Észak-Pest lakótelepi régióihoz, naponta 330-350 ezerrel több budapesti, illetve az agglomerációból Budapestre érkező polgár választhatja a metrón való utazást. Ezt követően a második szakaszban indítványozzuk a Kálvin tér és a Keleti pályaudvar közötti belvárosi metrószakasz, illetve a Bosnyák tér és Rákospalota közötti metrószakasz megépítését. Ugyanannyi idő, ugyanannyi pénz, a budapestieknek és a Budapestre érkezőknek viszont kedvezőbb metróvonal épülne meg. Javaslom ennek az elképzelésnek a megfontolását és elfogadását. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Öröm, amikor az ember képviselőtársa segítségére tud sietni egy beéretlen intellektuális feladat megoldásában. Ha megengedi, kedves Bőhm képviselő úr, lehet valaminek könyvtárnyi irodalma, de az ön által is jól ismert, például jogalkotásról szóló törvényjavaslat szükségessé teszi, hogy ennek a könyvtári irodalomnak a benyújtott törvényjavaslattal szoros összefüggésben lévő része hatástanulmány formájában, megvalósíthatósági tanulmány, költségkalkuláció formájában a benyújtott törvényjavaslat részét képezze, egy ahhoz kapcsolódó tájékoztató anyag legyen. Én magam is tudom, ismerem, önhöz hasonlóan feltehetőleg ebből táplálkozik a tudásom, hogy az elmúlt - ahogy tegnap Baráth Etele mondta - több mint negyven esztendőben közlekedésmérnök-generációk foglalkoztak e metróvonal kérdésével. Könyvtárnyi ennek a metróvonalnak a szakmai irodalma, a megvalósíthatósági tanulmányok oldalaival Dunát lehetne rekeszteni, de ezeknek a léte még nem ad magyarázatot arra, hogy egy ilyen jelentőségű, a Medgyessy-kormány fennállása óta legnagyobb infrastrukturális fejlesztési program állami támogatásáról szóló törvényjavaslathoz kapcsolódva ebből a könyvtárnyi irodalomból miért nem kapunk semmit.

Ami a második kérdést illeti, valóban igaza van, megvizsgálták ezt a kérdést. A mi javaslatunk is közlekedésmérnökök, kiváló szakemberek javaslataira épít, a Kelenföldi pályaudvartól egyszerre két irányban lehet építkezni, még oly módon is, hogy először a Kelenföldi pályaudvartól a Kálvin tér fele kezdődik az építkezés, majd tervezési engedélyezési eljárást követően a Kelenföldi pályaudvartól a virágpiac felé, a virágpiaci végállomás minden szempontból, közlekedésszervezési szempontból kedvezőbb a főváros számára. És ugyancsak semmi akadálya nincs, hogy a szükséges tervezési munkák elvégzését követően, az engedélyek birtokában a Keleti pályaudvartól a Bosnyák térig az építkezés megkezdődjön.

Önök is jövőre akarnak erről dönteni, és folytatólagosan ezt a beruházást végrehajtani. Tehát ha önök akarják, akkor meg lehet csinálni, feltehetőleg ha mi javasoljuk, ugyanúgy megvalósítható ez.

DR. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Nagy nap ez a mai, hogy joga van megszólalni egy parlamenti képviselőnek egy törvény részletes vitájában. De komolyra fordítva a szót, ha megengedik, szándékom szerint utolsó alkalommal megszólalva ennek a fontos fejlesztési programhoz kapcsolódó törvényjavaslat részletes vitájában, három kérdésről szeretnék még egyszer szólni: a 4-es metróvonal nyomvonalának törvényben történő megjelenítése kapcsán, illetve hogy az első szakaszban mi épüljön meg.

Elsőként azt hadd mondjam el, hogy tegnap este, ma hajnalban és ma délután senki nem mondta azt, hogy Budapesten a 4-es metróvonal csak a Kelenföld Etele tér és Bosnyák tér közötti szakaszon épülne meg - most viszont egy olyan törvényjavaslat fekszik az asztalunkon, ami ebben határozza meg a fővárosi 4-es metróvonalnak a nyomvonalát. Egy hibát követünk el, mert nem egyszerűen távolba vesző fejlesztési koncepciókban szerepel csak az, hogy Bosnyák tér után Rákospalotáig elmegy ez a metróvonal, és nem a Kelenföldi pályaudvarnál, hanem a virágpiacnál indul, hanem már nagyon részletesen kidolgozott előtervekben, megvalósíthatósági tanulmányokban, közlekedési rendszerfejlesztési koncepciókban szerepel ez a meghatározás. Ehhez képest egy törvényben lerövidíteni a 4-es metróvonalnak az induló és végállomását, az meggyőződésem szerint egy hiba.

Éppen ezért én azt szeretném, hogy még ha első ütemben a kormány és a városvezetés közös szándékának megfelelően a Kelenföldi pályaudvar és a Keleti pályaudvar között is épül meg 2004 eleje és 2008-2009 között ez a metrószakasz, akkor se állítsuk azt most, 2003 júniusában, hogy Budapesten, az ország fővárosában a 4-es metróvonal csak a Kelenföldi pályaudvar és a Bosnyák tér között vezet, mert senkinek nem ez a szándéka, a kormánynak sem, a kormányfőnek sem, a szocialistáknak sem, a szabad demokratáknak sem, az MDF-nek sem és a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségnek sem (Babák Mihály: Budapestnek!), meg a Budapesten élő embereknek, a nem Budapesten élő embereknek; az égvilágon senkinek nem ez a szándéka, akkor ne szerepeljen ez a törvényben. Ez nem az akaratunkon kívül álló valami, nem a természeti törvények megváltoztathatatlanságával hat az a tény, hogy ha már egyszer ez ide le van írva, akkor nem lehet ezen változtatni.

Másodikként engedjék meg, hogy azt elmondjam, hogy én kérem, tisztelettel kérem szocialista és szabad demokrata képviselőtársaimat, hogy amilyen módon a törvényjavaslatban most megjelenik, hogy ugyan a Kelenföldi pályaudvar és a Keleti pályaudvar között épül 2008-2009-ig metróvonal, de benne van a világos, egyértelmű szándék a Bosnyák térig történő továbbépítésre, legalább ilyen módon jelenjen meg a Kelenföldi pályaudvar-virágpiac közötti szakasz továbbépítése, legalább ebben tudjuk egyetérteni, mert azt gondolom, hogy ezzel már komoly eredményt tudtunk elérni.

A 2004-2005 eleji döntés meggyőződésem szerint erre is vonatkozhat, erre műszakilag, tervezési szempontból, költségvetési szempontból kormány, parlament, főváros fel lesz, fel van készülve. Ez megint egy lehetőség egy olyan közös kapcsolódó módosító javaslat megfogalmazására, ami, azt gondolom, az évtizedes vita után a sok évtizedes egyetértés időszakát kezdheti el a fővárosi metróépítés kapcsán.

(16.40)

Harmadikként hadd húzzam alá azt, amit Balsay képviselő úr mondott. Az a határozott szándékunk, hogy minden tőlünk telhető segítséget megadjunk a parlamentben és a parlamenten kívül is - a fővárosban és más önkormányzatokban - a központi régiónak, a fővárosnak, hogy a 2007-ig tartó európai uniós tervezési időszak lehetőségeit maximálisan kihasználja. E szerint a mérce szerint is mérjük ezt a törvényjavaslatot. Nem helyes, ha vélt vagy valós - nem szándékom eldönteni -, “az ország mai teherbíró képességében csak ez lehetö szempontot tartjuk a mércének, hanem az Európai Uniónál elérhető támogatási források felszívásának, magunkhoz vonásának a maximalizálása lehet csak az a mérce, amihez a mostani törvényjavaslatot kell mérnünk. Ehhez a mércéhez képest lehetne - hogy mondjam? - nagyobb ölelésű, merjünk - nem mondom, mert ezt nem szabad mondani szocialista és szabad demokrata körökben, hogy merjünk nagyok lenni, de - egy picivel nagyobbak lenni, egy picivel akarjunk ennél többet, mert az mindenkinek, az országnak, a fővárosnak és ilyen értelemben minden magyar állampolgárnak kedvező.

Egy szó mint száz, ezek a szándékok azok a megjelölt megfontolások, amelyek az első ütemben megépülő metrószakaszhoz kapcsolódó módosító javaslatunkat motiválták.

DR. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Ma azért gyűltünk össze, hogy egy problémacsokorról ejtsünk szót, az önkormányzatok életét sújtó problémákról, azonban a vita elmúlt három órája egy újabb problémát tett olyanná, amiről érdemes szót ejtenünk.

Néhány héttel ezelőtt a Heti Világgazdaság nevű, a jelenleg hivatalban lévő kormánnyal szemben negatív elfogultsággal nem vádolható lap fogalmazott úgy, hogy az a beszédmód, amit a szocialista és szabad demokrata képviselők, politikusok a közéletben meghonosítanak, nem más, mint a posztszocialista hagymáz. Valóban, ma is ezzel a posztszocialista hagymázzal találkozunk. Posztszocialista hagymáz - lehet, hogy önök a frakción belül értik ezt a beszédmódot: az önkormányzatoknak nincs semmi bajuk, ha van bajuk, az csak az elmúlt négy évvel kapcsolatos, nem igaz, hogy a béremelésekkel kapcsolatos terheknek, feladatoknak ne tudtak volna az önkormányzatok megfelelni, nem igaz, hogy az önkormányzatok ne állnának az anyagi teljesítőképességük csúcsán.

Egyetlenegy dolgot szeretnék kérni önöktől: gondolatjátékként, de még egyszer szeretném mondani, gondolatjátékként induljunk ki abból, hogy minden, minden, amit önök az elmúlt négy évről akár az önkormányzatokat illetően, akár bármely más területen gondolnak, igaz. Egyszer és mindenkorra induljunk ki ebből a gondolatjátékból. A kérdésem az, hogy miért nem próbálnak tenni annak érdekében, hogy ha az elmúlt négy év rossz volt, akkor most ne érezzék úgy az önkormányzati vezetők, hogy rosszabb helyzetben vannak. Márpedig a főváros önkormányzati vezetői, a főpolgármester úrtól a kerületi polgármesterekig, úgy érzik, hogy rosszabb helyzetben vannak, mint az elmúlt négy esztendőben voltak.

Erről a kérdésről kellene, azt gondolom, egymással szót váltani, és ha a 2004-es költségvetési törvényjavaslatra gondolunk (Az elnök jelzi az idő leteltét.), akkor feltehetőleg a jövő évet illetően is ezt fogják elmondani, hogy 2003-hoz képest is rosszabb helyzetben vannak. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Ez esetben is a második soron következő azonnali kérdések órájában kell a miniszterelnök úrnak válaszolnia.

(15.30)

Szalay Ferenc, a Fidesz képviselője, kérdést kíván feltenni a miniszterelnöknek. A miniszterelnök úr halaszthatatlan közfeladata ellátása miatt válaszadásra Göncz Kinga gyermek-, ifjúsági és sportminiszter asszonyt jelölte ki. Megkérdezem Szalay Ferenc képviselő urat. (Szalay Ferenc: Nem, köszönöm szépen. Megvárom a miniszterelnök urat.) A képviselő úr is megvárja a miniszterelnök urat, tőle személyesen kéri a választ. Ez esetben is a második soron következő azonnali kérdések órájában kell válaszolnia a miniszterelnök úrnak.

DR. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Sok évvel ezelőtt, jogi egyetemi tanulmányaink során azt tanították nekünk - ez egyébként azóta sincsen másképpen -, hogy a parlament alapvető feladata, hogy ne szimbolikus jelentőségű, szimbólumokat norma formájába foglaló döntéseket hozzon, hanem az emberek mindennapi életét érintő problémák megoldását segítő előterjesztéseket tárgyaljon meg és fogadjon el. Azaz a parlamenti döntések, a törvények lehetőleg olyan normák, olyan magatartási szabályok legyenek, amelyek segítik az eligazodást az emberek számára a helyes és a helytelen, a jó és a rossz közötti döntésben.

Ugyanakkor nem lényegtelen, hogy amikor arra érdemes szimbólum kerül az asztalunkra, az arra érdemes szimbólumokkal kapcsolatban a parlamentek törvények formájában hozzanak döntést. Ma, a mostani tanácskozásunkat megelőzően tartottunk emlékülést: 1990. május 2-ára, a sok évtized után először szabadon választott magyar parlament, a harmadik köztársaság Országgyűlésének alakuló ülésére emlékeztünk. Emlékezhettünk arra is, hogy ennek a parlamentnek az első törvénye az 1956-os forradalom emlékét megörökítő törvény volt. Ilyen értelemben tehát üdvözölhető minden olyan szándék, amikor a nemzetet alkotó jóakaratú polgárok számára fontos, szimbolikus jelentőségű kérdéseket kíván törvénybe iktatni a Magyar Országgyűlés.

Meggyőződésem szerint egy évvel ezelőtt is, egy évtizeddel ezelőtt is támogatta, a jóakaratú magyar emberek döntő többsége ma is támogatja azt, hogy Magyarország, a Magyar Köztársaság tagja az Európai Uniónak. Ilyen értelemben tehát a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselőcsoportja támogatja azt az elhatározást, hogy május 9-ére Magyarországon is Európa-napként és erre az Európa-napra törvénybe foglalt módon emlékezzünk. Nyilvánvalóan ezért is, sok más nagyon fontos tartalmi eleme mellett ezért is támogattuk az európai alkotmányról szóló előterjesztést itt, a Magyar Országgyűlésben.

Ugyanakkor a szimbolikus jelentőségű kérdések törvénybe foglalásánál az is fontos, hogy lehetőleg ne az egyik vagy a másik oldal, ne a féloldalas érvek, ne a szimbólum egyik vagy másik oldala legyen az, amelyik jobban hangsúlyoztassék, hanem lehetőleg a parlamentben képviselettel rendelkező frakciók, a parlamenti képviselők döntő többsége - lehetőség szerint valamennyi parlamenti képviselő - teljes egyetértésével tudja támogatni ezeket az előterjesztéseket.

Mi azért nyújtottunk be egy módosító javaslatot, mert megítélésünk szerint a helyes célt, hogy május 9-éről, az Európa-napról egy törvény rendelkezzen, meglehetősen féloldalasra sikerült bevezető szöveg, törvényi preambulum vezeti föl. Ahogy ezt Göndör képviselő úr mint a törvényjavaslat egyik előterjesztője a mostani expozéjában is elmondta, valóban, Európa újraegyesítésének nagyon fontos feltétele, előfeltétele volt a fasizmus fölött 60 esztendővel ezelőtt aratott győzelem, a fasizmus fölött aratott végső győzelem.

De Európa újraegyesítésének más, ugyanilyen fontos feltétele, előfeltétele is van: ez pedig nem más, mint hogy az I. és II. világháborúhoz vezető európai megosztottságokon és a II. világháborút lezáró igazságtalan békeszerződések okozta új európai megosztottságokon is felül tudjunk emelkedni. Mert a II. világháborút lezáró európai békemegállapodások új európai megosztottságot hoztak létre, és csak ezen új európai megosztottságokat megszüntetve beszélhetünk egységes, egységesülő, teljes Európáról.

Éppen ezért tehát, hogy a mindenki által fontosnak tartott célt valamennyien teljes szívvel támogatni tudjuk, ezért gondoltuk úgy, hogy ennek a törvénynek a felvezető szövege - a fasizmus fölött aratott végső győzelem mint az európai egység egyik fontos előfeltétele mellett - Európa II. világháború utáni megosztottságának megszűntéről is szóljon, annak érdekében, hogy valóban közös szándékkal tudjuk támogatni ezt az előterjesztést.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DR. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A napirend előtti felszólalás szereplői kitalált személyek, megtörtént eseményekkel való egybeesés kizárólag a véletlennek köszönhető.

Gy. Ferenc, 44 éves rózsadombi lakos, foglalkozását tekintve milliárdos, fél üveg whisky és fél doboz szivarka társaságában, vagy talán pár hónapnyi intellektuális szenvedés, pár hét írás és pár nap hátfájás után megalkotta a beszédet. (Derültség a Fidesz soraiban.) Gy. ugyanis mellékállásban demokratikus politikus, miniszterelnök M.országon. És Gy.-nek az a meggyőződése, hogy demokratikus politikus miniszterelnökként neki mindig beszélnie, felszólalnia, vitáznia kell. Mindenről, ami csak az eszébe jut, és mindenhol, ahol csak megfordul.

“Történelmi beszéd lesz, Klára!ö - vetette oda hanyagul tulajdonostársának, hófehér fürdőköpenyben, nyakába vetett törülközővel - bocsánat, nem is hófehér, hanem vörös fürdőköpenyben, hiszen ez a bátorság színe -, villájának 58,5 milliós uszodája felé menet. (Derültség a Fidesz soraiban.) A liftajtóból. Gy. ugyanis baloldali milliárdos, aki meggyőződéssel vallja: ha egyszer már az ember uszodát épít a rózsadombi családi villába, akkor lift vezessen a medencéjéhez.

Alig telt hát el fél nap, Gy. B-be utazott, hogy K. J. baloldali nagybirtokos rendezvényén beszédet mondjon. “Édesanyám kétszobás lakótelepi lakásban lakik, csak akkor kapcsolja be a konvektort, ha nagyon muszáj, a konyhában pedig azért nem, mert a gáztűzhely úgyis ad elég meleget. Tudom, hogy számolja a gázórát, hány köbméter fogyott ebben a hónapban.ö

A hír hallatán a jóakaratú emberek millióinak szemébe könny szökött. Szép példája mutatkozott meg a segítőkészségnek, az összefogásnak. Az Sz.-földi árvízkárosultak azonnal gyűjtést szerveztek, hogy Gy. édesanyja legalább a kis konyhájában be tudja kapcsolni a konvektort akkor, amikor csak akarja, vagy ha fázik.

De jó volt látniuk, hallaniuk az M.országban élő embereknek, hogy Gy. nem élt vissza a helyzetével. A tavalyi, mindössze 83 millió forintos osztalékjövedelméből például segíthette volna édesanyját, de nem tette. (Derültség a Fidesz soraiból.) Gy. csak úgy és csak annyit segít édesanyjának, mint M.ország valamennyi nyugdíjasának: beszél, könyvet ír nekik arról, hogy versenyképessé kell válniuk.

Idősebb Gy.-né alapított is egy kft.-t a szomszédasszonyával. A minimális törzstőkével megalapított kft.-be, aminek az ügyvezetését is ők látják el, több millió forintos értéken apportálták az emeleti mosókonyha bérleti jogát, így adócsökkentő költségként tudják elszámolni a mosókonyha bérleti jogának amortizációját.

Az elmúlt hónapokban kisnyugdíjaikból tagi kölcsönt nyújtottak a kft.-nek, és az így megvásárolt új fregoli és tárcsás mosógép után pedig vissza tudták igényelni az áfát. (Derültség a Fidesz soraiban.) A kft. más nagy értékű eszközeit, a partvist és a felmosórongyokat az amortizáció után saját maguk visszalízingelik a társaságtól.

A terveik között szerepel még, hogy alapítanak egy kft.-vel azonos nevű luxemburgi off-shore céget, amelyik megveszi tőlük a társaságot, és így egy fillér adót sem kell majd a jövőben fizetniük.

“Mindenkinek joga van tudni, hogy mit gondolok nagy közös történetünkről, az életünkről, M.országról. Hogyan látom az előttünk álló kihívásokat és lehetőségeket. Ha pedig önöknek joguk van mindezt tudni, akkor nekem, demokratikus politikusnak kötelességem ezt elmondani, egyszerűen, egyértelműen, szembesíthetően, vitára készen.ö - írta Gy.

Gy.-nek igaza van. De M.országban az embereknek eszükbe jutott az is, hogy mindenkinek joga van tudni azt is, Gy. mit gondol saját rózsadombi, baloldali milliárdosi, privatizálós, beapportálós, liftes uszodás, lízingelős, off-shore céges történetéről. És ha az embereknek joguk van mindezt tudni, akkor Gy.-nek, mint demokratikus politikusnak, kötelessége lenne végre ezt elmondani, egyértelműen, szembesíthetően.

Végül, kedves képviselőtársaim, epilógus gyanánt. Magyarországnak nincs bérleti joga. Nem lehet beapportálni egy Klára asszonnyal közös kft.-be, hogy aztán leírható legyen az értékcsökkenés. És Magyarországot nem lehet lízingelni sem, a kormányzás pedig nem kádkőbiznisz. Keserédes mosollyal jut eszünkbe a vicc: száll a gólya, csőrében egy kilencvenéves bácsit visz pólyában (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), az öregember egyszer csak ingerülten pillant a gólyára…

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes úr!

DR. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz)… és azt mondja: ide figyelj, gólya, lassan azért bevallhatnád (Az elnök ismét csenget.), hogy eltévedtünk útközben! (Derültség, nagy taps az ellenzéki pártok soraiban.)

DR. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! 2000-ben, a millennium esztendejében a hivatalban lévő kormány - az egyszerűség kedvéért nevezzük a Magyar Köztársaság kormányának - egy nagyon jelentős társadalomtudományi kutatási programot indított útjára, “Ifjúságkutatás 2000ö program címen. E program keretében nyolcezer, 15-29 év közötti honfitársunkat kérdezték meg a szakemberek arról, hogy hogyan gondolkodnak saját életkörülményeikről, hogyan gondolkodnak a tanulással, a családalapítással, a továbbtanulással, szociális helyzetükkel, sportolási, szabadidő-eltöltési helyzetükkel kapcsolatos kérdésekről.

2004-ben a hivatalban lévő kormány - nevezzük az egyszerűség kedvéért a Magyar Köztársaság kormányának - folytatta ezt a programot. Meglepő módon, a 2002-es választásokat követően kialakult gyakorlattal szakítva, a folyamatosság mellett döntött, és az akkor hivatalban lévő kormány, a még működő Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, folytatta ezt a programot, támogatta, segítette az “Ifjúságkutatás 2004ö program lebonyolítását. Ennek keretében is több ezer, 15-29 év közötti honfitársunkat kérdezték meg a szakemberek ugyancsak arról, hogyan gondolkodnak jelenükről, jövőjükről, értékválasztásukról, a tanulásról, a továbbtanulásról, a családalapítás lehetőségeiről. Így tehát nem mi, politikusok, nem újságírók, nem magukat közírónak vagy politológusnak kikiáltó - idézőjelben mondom - szakemberek, hanem az érintettek, a magyar fiatalok mondták el azt, hogy mit érezek problémának, mi az, amiben segítséget várnak kortársaiktól, szüleiktől, családjuktól, tanáraiktól, a szűkebb és tágabb közösségtől.

Mit mondtak 2004-ben a magyar fiatalok? Még egyszer mondom, nem itt és most, én, mi, szocialista, szabad demokrata, fideszes vagy MDF-es politikusok találjuk ezt ki, hanem a fiatalok a felmérés alapján azt mondták, hogy három problémát tekintenek az életükben kiemelten fontos, súlyos, megoldást váró problémának, olyan problémának, amelynek rendezéséhez segítséget remélnek. Első helyen a munkanélküliséggel kapcsolatos félelmeket, második helyen a kábítószer-fogyasztás elterjedésével kapcsolatos félelmet, harmadik helyen pedig az úgynevezett kilátástalansággal kapcsolatos érzésüket fogalmazták meg, azt, hogy nem találják a helyüket a világban, hogy nem tudnak könnyen, egyszerűen a saját természetes közösségükben olyan életviszonyokat teremteni, amely számukra a boldogulás lehetőségét, feltételeit teremtené meg.

Anélkül, hogy bántó lenne, talán jogosult a kérdésfeltevés: mit tesz a Magyar Országgyűlés az azóta elfogadott törvényekben, mit tesz a Magyar Országgyűlés az elfogadandó költségvetési törvényben, mit tesz az azóta is hivatalban lévő kormány - az egyszerűség kedvéért nevezzük a Magyar Köztársaság kormányának - annak érdekében, hogy a fiatalok által elmondott, az ő életüket érintő problémák megoldásához segítséget nyújtson?

Én készséggel elfogadom: soha nincs olyan helyzet, hogy valami csak fekete vagy csak fehér legyen. Nincs olyan rosszul működő kormány, amely ne hozna jó döntéseket, és nincs olyan jól működő kormány, amely ne hozna rossz döntéseket. Mégis, ha megengedik, anélkül, hogy ez csúsztatás lenne, itt ma, a költségvetési törvény tegnapi vitájában, az elmúlt hetek parlamenti eszmecseréiben is sokszor, sokan mondták el: 2002-t követően, de különösen a 2003-2004-es esztendőt követően a munkanélküliség alakulásában, de különösen a fiatal korosztályokat érintő pályakezdő munkanélküliség alakulásában kedvezőtlen folyamatok tapasztalhatók, és a jövő évi költségvetési törvény, ahogy ezt Bernáth Ildikó képviselőtársnőm elmondta, ugyancsak nem kecsegtet kedvező megoldási lehetőségekkel.

Egyetlenegy számot hadd mondjak, ami egyik szempontból kedvezőbb a valóságnál a kormányra nézve, a másik szempontból talán egy picit kedvezőtlenebb. Az összes munkanélküli valamivel több mint 20 százaléka pályakezdő munkanélküli. Ma a pályakezdő élethelyzetben, életkorban lévő fiatalok közül minden ötödik, tehát ugyancsak a pályakezdő fiatalok 20 százaléka munka nélkül van. Ez a szám, ez az arány, ez a mérték romlott 2002-höz, 2003-hoz, 2004-hez képest is, tehát a most hivatalban lévő, az egyszerűség kedvéért nevezzük úgy, hogy a Magyar Köztársaság kormányának elmúlt egy-, két-, háromesztendős működése során.

Mit tesz, mit javasol a jövő évi költségvetési törvény tervezete a kábítószer-fogyasztás visszaszorítása érdekében? Pontos számokat szeretnék mondani önöknek. A költségvetési törvényjavaslat szerint 1 milliárd 208 millió forint szolgálja ezt a közös cselekvést, hogy minél többet tudjunk tenni a kábítószer-fogyasztás elterjedése ellen. Ebből az 1 milliárd 208 millió forintból mindösszesen 180, azaz száznyolcvan millió forint szolgálja azon civil társadalmi szervezetek működését, a működésük támogatását, amelyek a megelőzés - hogy az oly sokat használt, okoskodó “prevencióö kifejezést elkerüljem - társadalmilag mindenki által hasznosnak tekintett célját szolgáló tevékenységüket… - e szervezetek munkáját mindösszesen 180 millió forint segíti. Hogy mire van 180 millió forintnál több, arra, engedjék meg, hogy mintegy két és fél perc múlva kitérjek.

Végül, de nem utolsósorban, a kilátástalanság oldása, az ifjúság közösségi tereinek kialakítása szempontjából engedjék meg, hogy arra utaljak, hogy egyetlenegy fillér nem szerepel a 2005-ös, és egyetlenegy fillér nem szerepel a 2006-os költségvetési törvényben, illetve törvényjavaslatban, olyan költségvetési forrás, amely ifjúsági terek kialakítását szolgáló fejlesztéseket, mondjuk, ifjúsági közösségi házak építését, felújítását szolgálná.

(11.30)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy mindezeket követően két problémára felhívjam a figyelmüket. Elsőként magukra a nyers számokra. 2002-ben ifjúságpolitikai célokat - nem szigorúan oktatáspolitikai, szociális, egészségügyi, sportolási, hanem ezen túlmenő úgynevezett ifjúságpolitikai célokat - 2 milliárd 315 millió forint szolgált az akkori költségvetésben. Ez az összeg a jövő évi költségvetési törvény tervezetében mindösszesen 2 milliárd 73 millió forint. Bár 2002 óta csökkent az infláció, de minden évben volt; ha csak a számokat hasonlítjuk össze, akkor 2006-ban, egy parlamenti ciklussal később a 2002-es támogatási összegnek csupán a 79 százalékát éri el mindaz, amit önök az ifjúság közösségi élettereinek a kialakítására, az ifjúsággal való törődéssel kapcsolatos állami feladatokra szánnak. Mindezt teszik úgy, hogy egy egyébként helytelen döntésnek köszönhetően nem csupán az önálló Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium szűnt meg, hanem idestova több mint egy esztendő óta nincs a magyar államigazgatásban olyan önálló helyettes államtitkárság, amelyik az ifjúságpolitika ügyeivel, illetve a kábítószer-fogyasztás megelőzésének az ügyeivel foglalkozna.

Mi több, tisztelt hölgyeim és uraim, visszaköszön egy olyan szakmai tévedés, amely Magyarországon egyszer már megtapasztalt szakmai tévedés volt a hetvenes-nyolcvanas években. Nem visszamutogatni szeretnék, hanem ezzel a kérdéssel foglalkozó szakemberek tanulmányaira szeretnék hivatkozni, akik azt mondták, hogy a hetvenes-nyolcvanas években a szabadság hiányán és a mégoly puhának mondott diktatúra állapotain túl a legnagyobb probléma az ifjúsággal való törődésben az volt, hogy az ifjúsági élethelyzetre az akkori döntéshozók - és nem csak politikai döntéshozók - úgy tekintettek, mint egy társadalmilag rendellenes léthelyzetre. Társadalmi devianciajelenségként foglalkoztak a fiatalokkal. Most - hogy ne ezt a csúnya kifejezést használjam megint - a huszonegyedik század első éveinek a kormányzati politikáját bizony ismét az jellemzi, hogy úgy tűnik sokak számára, szakemberek számára, hogy a most hivatalban lévő kormány - az egyszerűség kedvéért nevezzük a Magyar Köztársaság kormányának - megint úgy gondolkodik a fiatalokról, mint társadalmilag rendellenes magatartású élethelyzetben lévő társadalmi csoportról. Márpedig ez nem helyes, tisztelt hölgyeim és uraim.

Végül, de nem utolsósorban engedjék meg, hogy egy eléggé el nem ítélhető anomáliára hívjam fel a figyelmüket. Ebben az esztendőben a költségvetési törvény 334 millió forintos költségvetési támogatást tartalmaz az ifjúsági törvény előkészítésére. Önmagában kérdés, hogy egy, a Magyar Köztársaság kormányának hivatali apparátusa által elvégzendő tevékenységre pluszcélként, plusztámogatási feladatként miért tartalmaz 334 millió forintot az idei költségvetés. Nincs még egy minisztérium, ahol a tárca által elkészítendő törvényjavaslat megalkotására több száz milliós nagyságrendű plusz költségvetési forrás állna rendelkezésre.

De ez még hagyján - a probléma azonban kettős. Egyrészt bár az idei év volt a harmadik, amikor a hivatalban lévő kormány - az egyszerűség kedvéért nevezzük a Magyar Köztársaság kormányának - megígérte, hogy benyújtja az ifjúsági törvényt, de ez a harmadik ígéret ezzel kapcsolatban, amelyet nem teljesítenek. Nincs az Országgyűlés asztalán a kormány által előkészített és benyújtott ifjúsági törvény. S mindez úgy történik, hogy 2002-ben, amikor a kormányváltást követően az MSZP-SZDSZ-koalíció kormánya hivatalba lépett, az átadás-átvétel során egy ifjúságitörvény-tervezetet megkaptak az akkori új minisztérium vezetői. Készséggel elfogadom, egy új kormány új szakmai és politikai szempontok alapján ezt módosíthatja. De az mégis furcsa, hogy 2002 óta egy már elkészített szakmai tervezet birtokában a törvényjavaslat nem készült el, és amikor a kábítószer-fogyasztás visszaszorítását célzó civil tevékenységek támogatására a jövő évi költségvetésben mindössze 180 millió forint szerepel, akkor ebben az évben az el nem készült ifjúsági törvény előkészítő munkálataira 334 millió forintnál is többet költött el a kormány.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mi a módosító javaslatainkban azt indítványozzuk, hogy 2006-ban ne legyen kevesebb az ifjúságpolitika céljaira fordított költségvetési forrás, mint 2002-ben volt, és figyeljen oda a Magyar Köztársaság kormánya, a parlamenti többség arra, hogy mit mondanak a 15-29 év között élők. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a pályakezdő-munkanélküliség és a kábítószer-fogyasztás visszaszorítása, valamint a kilátástalanság oldása érdekében a szükséges költségvetési források a 2006-os költségvetési törvényjavaslatban szerepeljenek, annak érdekében, hogy a következő esztendő költségvetése ne omoljon kártyavárként a felnövekvő nemzedék nyakába.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mindannyiunkban felmerülhet a kérdés, hogy mi is az, mi az a biztonságos jelenünket garantáló nemzeti minimum, amit elvárhatunk a Magyar Köztársaság miniszterelnökétől.

Többféle választ is adhatunk erre a kérdésre, de talán nem járunk messze a valóságtól, hogyha azt mondjuk, hogy mindannyian, magunkat baloldalinak vagy jobboldalinak, polgári, nemzeti, szociáldemokrata vagy liberális elkötelezettségű magyar polgároknak valló emberek azt várhatjuk a magyar miniszterelnöktől az Országgyűlésben, hogy amikor olyan javaslatok fogalmazódnak meg, amely javaslatok támogatásával saját korábbi ígéreteit tudja megerősíteni, akkor legyen bátorsága a mindenkori magyar miniszterelnöknek a saját korábbi ígéreteinek támogatására.

Tegnap, nyugodtan fogalmazhatunk úgy, hogy egyfajta határnaphoz, történelmi jelentőségű eseményhez érkeztünk el a magyar parlamentben: Gyurcsány Ferenc tegnap a Magyar Országgyűlésben megbukott a bátorságpróbán. Hónapokon keresztül bátor, igazságos jelzőkkel illette saját maga tevékenységét; tegnap, amikor Orbán Viktor arra tett javaslatot, hogy ne általában beszéljünk a megegyezés lehetőségéről, ne általában beszéljünk az összefogás helyességéről, ne általában beszéljünk a polgárok számára biztonságos és kiszámítható hétköznapokról, hanem itt és most, kormány és ellenzék, jobboldaliak és baloldaliak, szociáldemokraták, liberálisok és polgári elkötelezettségű parlamenti képviselők, mutassák meg a magyar polgároknak, hogy készek a biztonságuk garantálása érdekében megegyezni a nemzeti garanciatörvényben, akkor Gyurcsány Ferenc saját korábbi ígéreteinek, saját korábbi döntéseinek a támogatásához sem mutatott kellő bátorságot. Hiszen hogyan is lehetne másképpen értékelni azt, hogy akkor, amikor módja és lehetősége lett volna, hogy elfogadja a felé nyújtott kezet, újra politikai marketingeszközökhöz fordult, újra a politikai show műfajában mutatott be egy előadást, ahelyett, hogy a konkrét és kézzelfogható javaslatok elfogadásának lehetőségével élt volna.

Tisztelt Uraim! Körbenézek a teremben, elnézést kérek. Tisztelt Hölgyem és Uraim! Itt és most, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselőcsoportja nevében, kellő tisztelettel, de ugyanakkor még annál is nagyobb határozottsággal szeretnénk felkérni a Magyar Köztársaság kormányát, hogy a héten sorra kerülő ülésén világos és egyértelmű választ adjon arra a kérdésre, hajlandóak-e támogatni a parlamenti vita során a nemzeti garanciatörvényt, hajlandóak-e ezzel a támogatással lehetőséget teremteni arra, hogy a Magyar Országgyűlés még ebben az esztendőben kétharmados többséggel elfogadja ezt a törvényt, ezzel még ebben az esztendőben konkrét döntésével teremtse meg a biztonságos és kiszámítható hétköznapokat a magyar polgárok számára, avagy az előttünk álló időszakban továbbra is a miniszterelnöktől, a kormány tagjaitól csak a politikai bulvár, a politikai show-műsor kategóriájába tartozó előadásokat láthatunk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

DR. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Amint arról néhány héttel ezelőtt egy országos napilapból értesülni lehetett, Gyurcsány Ferenc mint a Kommunista Ifjúsági Szövetség egyik titkára elfogadhatatlannak tartotta azokat a politikai törekvéseket 1989-ben, amelyek a piacgazdaság, a demokrácia bevezetésére, megvalósítására, a politikai verseny kialakítására vonatkoztak, és ezek ellen a törekvések ellen a politikai harc eszközeivel kívánt fellépni oly módon, hogy elszigetelje azokat a csoportokat, amelyek ezeket az értékeket képviselik. Mindannyian jól emlékszünk, hogy mit jelentettek ezek a politikai eszközök, milyen rendőrhatósági fellépésekben jelentek meg (Zaj, közbeszólások a Szocialista Párt soraiban.) az ilyen politikai gondolatokat képviselők elszigetelésére vonatkozó törekvések.

Gyurcsány Ferenc jelenleg Magyarország miniszterelnöke, azonban ezek a jelenségek mind a mai napig tapasztalhatók.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az elmúlt héten Makón az ön kormánya által irányított rendőrség házkutatást tartott a Fidesz országgyűlési képviselője két munkatársánál. Itt egy rendkívül súlyos bűncselekmény gyanúja miatt: sajtórendészeti vétség ügyében folytatott nyomozás keretében házkutatást tartott, számítógépeket foglalt le, kihallgatásra idézte be a munkatársakat, és rabosítási eljárásnak vetette őket alá, fényképet készítettek róluk, illetve ujjlenyomatokat vettek.

Tisztelettel arra kérem önt, hogy válaszában ne arra hívja föl mindenkinek a figyelmét, hogy hogyan kell betartani a jogszabályokat (Zaj.), hanem arra adjon egyértelmű és világos választ, hogy ezzel a politikai nyomásgyakorlási eszközként használt rendőri fellépéssel kapcsolatban mikor és milyen formában kíván ön tisztázó vizsgálatot elrendelni. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Én úgy látom, hogy egy európai jogállamban - márpedig az én hitem az, hogy Magyarország egy európai jogállam - ez tűrhetetlen, elfogadhatatlan egy magát bátor demokratának nevező politikus részéről, hogyha felelős kormányzati pozíciót tölt be, és arról értesül, ha máshonnan nem, a sajtón keresztül, hogy egy rivális politikai párt egyik helyi országgyűlési képviselőjének a munkatársával szemben a megfélemlítés, a politikai nyomásgyakorlás egyértelmű eszközeként rendőrhatósági fellépésre szánja el magát az ön által vezetett kormány által irányított rendőrség.

Tisztelettel kérem önt arra, hogy vizsgálja felül ebbéli elhatározását. Ha másként nem, most itt tőlem értesült arról, hogy egy tűrhetetlen, antidemokratikus lépésre szánta el magát a magyar rendőrség. Minden körülmények között rendeljen el tisztázó vizsgálatot, mert azt gondolom, hogy ez mindenkinek, minden demokratának közös érdeke. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr az elmúlt hét végén a Demos Magyarország és a Policy Network közös konferenciáján mondott beszédet. Ebben a beszédében a magyar társadalmat, a hétköznapjainkat érintő legsúlyosabb problémák egyikét, ha nem a legsúlyosabb problémát kívánta meghatározni. Engedjék meg, hogy a későbbi félreértések elkerülése végett az említett intézetek honlapján szereplő, Gyurcsány Ferenc által elmondott beszéd szó szerinti változatából idézzek néhány mondatot:

“A feleségem korosztálya, a harminc év körüliek Bulgáriában tömegesen elvándoroltak Bulgáriából. A lengyelek elindultak, a litvánok elindultak. A magyarok nem indulnak el. A huszonévesek sem indulnak el. Amíg a röghöz kötöttség, pedig ez nem csak magyar sajátosság, a röghöz kötöttség Magyarországon végül azt eredményezte, hogy sem apáink, de sem gyermekeink, unokahúgaink nem nagyon akarnak megmozdulni. Ennek a fajta legegyszerűbb mobilitásnak a hiánya is, a fizikai mobilitásnak a hiánya is az egyik legnagyobb tehertétel az országon.ö

(9.10)

Kedves Képviselőtársaim! Ha bárkiben rosszindulat - mindennel kapcsolatban használunk jelzős szerkezeteket -, politikai rosszindulat munkálna, akkor nyugodtan értelmezhetné úgy a magyar miniszterelnök szavait, hogy jelenleg olyan kormány van hivatalban az országban, amely kormány első embere a magyar társadalom legsúlyosabb problémájának azt tekinti, hogy a Magyarországon élő fiatalok, a húszas-harmincas éveikben járó honfitársaink nem hajlandóak tömegesen elhagyni az országot, nem hajlandóak tömegesen Nyugat-Európába települni. Nem helyes, ha bárkiben politikai rosszindulat munkál; induljunk ki abból, hogy Gyurcsány Ferenc is gyarló ember, mint mindannyian, ő is tévedhet, ő is elszólhatja magát, ő is fogalmazhat rosszul. Egy dolog, ami nem képzelhető el: ha valaki ekkora bakit követ el a nyilvánosság előtt, ilyen bántó, az emberek érzéseit felzaklató mondatot fogalmaz meg, akkor - ahogy ezt a mondatot a nyilvánosság előtt fogalmazta meg - illő és elvárható, hogy a nyilvánosság elé állva kérjen bocsánatot azért, hogy ilyen módon fogalmazott a magyar fiatalokat illetően.

A napirend előtti hozzászólásokat követően épp a magyar gyermekek, a magyar fiatalok mindennapjaival kapcsolatos politikai vitát rendez a parlament, tehát megvan a mód és a lehetőség arra, hogy a magyar miniszterelnök tegyen látogatást az Országgyűlés üléstermébe, álljon fel itt, és a múlt pénteken elmondott mondatai kapcsán, azt nem mondom talán, hogy kérjen bocsánatot, de a nyilvánosság előtt jelentse ki, hogy ez egy rossz mondat, egy elszólás volt a részéről; mint ahogy, azt gondolom, hogy az elmúlt napok megnyilatkozásai a kormány képviselői részéről nem tekinthetők másnak a Budapest Airport privatizációt illetően, mintsem elszólásoknak.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Sokakban merül fel a kérdés Magyarországon és külföldön is, hogy a múlt csütörtöki bejelentést követően, amikor a kormány képviseletében az ÁPV Rt. nem eredményt hirdetett a Budapest Airport privatizációját illetően, hanem a pályázók rangsorát hozta nyilvánosságra, nos, múlt csütörtök óta mi is történik; az bizonyos, hogy valami nincsen rendjén. Folyamatosan olyan híreket hallunk, hogy néhány héttel ezelőtt a pályázóknak kötelező érvényű ajánlatot kellett tenniük, és ennek a kötelező érvényű ajánlatnak az elfogadása vagy el nem fogadása kérdésében kell döntenie az arra illetékes magyar hatóságnak, az ÁPV Rt.-nek. A kérdés csupán az - persze a “csupánö itt most idézőjelben hangzik el -, hogy miről is folynak tárgyalások. Miről is folynak a nyilvánosság kizárásával tárgyalások, amikor a pályázók közül első helyen szereplő angol befektetők kötelező érvényű ajánlatot tettek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Eljött az ideje annak, hogy végre a nyilvánosság elé álljanak a kormány, az ÁPV Rt. képviselői, és mondják meg, hogy a háttérben, a nyilvánosság kizárásával most valójában miről is folytatnak tárgyalásokat (Az elnök ismét csenget.) a repülőtér privatizációját illetően. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Ugyanitt, ugyanebben a teremben egy nappal ezelőtt Magyarország miniszterelnöke a következő kijelentést tette: Magyarország akkor erős, ha minden polgára dolgozhat.

Kedves képviselőtársaim, sokszor szoktak újságírók, a politika eseményeire figyelők abban a logikában értékelni, hogy ha a kormány egy tagja, a miniszterelnök egy ilyen állítást megfogalmaz, akkor szinte nyilvánvaló, hogy ezekkel a gondolatokkal, megközelítésekkel, megfontolásokkal az ellenzéki politikai pártok, az ellenzéki politikai erők vitatkoznak. Nincs ez így, tisztelt hölgyeim és uraim, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség mélyen egyetért azzal a gondolattal, hogy Magyarország akkor erős, ha minden polgára dolgozhat.

Ugyanakkor, ha elfogadjuk - márpedig elfogadjuk - ezt a megközelítést, ezt a gondolkodásmódot, ezt a logikát, akkor ebből az állításból egyértelműen az is következik, hogy ha egy országban nő azok száma, akik nem tudnak dolgozni, bár szeretnének, ha egy országban nő azok száma, akik munkanélküliek, akkor az az ország gyengébb. Tisztelt hölgyeim és uraim, a Medgyessy-Gyurcsány-kormány négyesztendős tevékenysége következtében Magyarország gyengébb lett, mert 2002-höz képest sokkal több olyan magyar polgár van, aki bár szeretne dolgozni, de nem tud. A Medgyessy-Gyurcsány-kormány tevékenysége következtében Magyarország, a Magyar Köztársaság, a köztársaság gyengült az elmúlt négy esztendőben. 1998 és 2002 között Magyarország erősebb ország lett. 1998-ban Magyarországon a munkanélküliség mértéke meghaladta a 9 százalékot, a statisztikai hivatal akkori felmérése szerint 9,1 százalék volt. Négy esztendővel később ez az arány 5,7 százalékra csökkent. 1998 és 2002 között Magyarország erősödött, mert 1998 és 2002 között több magyar polgár tudott dolgozni. Csökkent azok száma abban a négy esztendőben, akik ugyan szerettek volna, de nem tudtak dolgozni.

Ez a folyamat azonban 2002-ben megváltozott, épp az ellenkezőjére fordult. 2002-höz képest mára, 2006 elejére a munkanélküliség mértéke már meghaladja a 7 százalékot, a legfrissebb felmérések szerint 7,3 százalékos Magyarországon a munkanélküliség. Az elmúlt négy esztendőben Magyarország gyengült, Magyarország gyengébb lett, mert kevesebb ember az, aki munkával, munkajövedelemmel tudja saját magát és a családját eltartani.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egyetlenegy gondolat erejéig azonban álljunk meg itt egy pillanatra, mert ezek persze - ha 1998-2002-t nézzük - kedvezőbb folyamatokat mutató, de mégis rideg számok, ha a 2002 és 2006 közötti négy esztendőt nézzük, akkor szomorú, kedvezőtlen folyamatot mutató, de továbbra is rideg számok. A számok mögött azonban hús-vér emberek vannak, azok a magyar honfitársaink, akik bár szeretnének dolgozni, de nem tudnak, vagy akiknek volt munkájuk négy-öt-hat esztendővel ezelőtt, de az elmúlt négy évben azt elvesztették. Ezek az emberek bizony másodrendű állampolgárnak érzik magukat, a mindennapjaikban tapasztalják azt meg, hogy milyen kiszolgáltatottnak lenni. A mindennapjaikban tapasztalják meg azt, hogy milyen elveszteni a hétköznapok biztonságát. Erről van szó. Ez a hús-vér emberek hétköznapja. Ezt a problémát kell megoldani, nem egyszerűen a számokon kell változtatni, hanem ma több mint 700 ezer honfitársunknak azt a problémáját kell közös erővel megoldanunk, hogy ha akarnak dolgozni, akkor dolgozhassanak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezért van szükség alapvető változásra, alapvető változásra annak érdekében, hogy Magyarország újra erős legyen, Magyarország pedig csak akkor tud erős lenni, ha minden polgára dolgozhat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)