Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra következik Filló Pál képviselő úr, MSZP.

FILLÓ PÁL (MSZP): Igen tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A munka törvénykönyve és egyéb munkaügyi jogszabályok módosítása a munka világa szereplőinek mindennapjait minden esetben megbolygatja.

Az új szabályokat tanulni kénytelen a munkáltató, a munkavállaló, sőt, az állam is, megannyi szervével. Újrafogalmazza korábbi álláspontjait a jogtudomány, változik a bíróságok ítélkezési gyakorlata. Mindez alapos alkalmazkodást kíván, amely senkinek sem kellemes, különösen nem ennek a világnak a leggyengébb szereplője, a munkavállaló számára. Mire eljutna odáig, hogy főbb jellemzőiben megismerje a rá vonatkozó legfontosabb szabályokat, azok már régen megváltoztak. Ezért a munkaügyi szabályoknak, azok közül is kiemelt központi helyen a munka törvénykönyvének, stabilnak, hosszú távon hatónak kellene lennie.

Jó példa erre az, hogy Európában több olyan országot is találunk, ahol a munka törvénykönyve több évtizeden keresztül mindenki számára garantáltan és hosszú távra kiszámíthatóan biztosítja a legalapvetőbb munkaügyi szabályok napi alkalmazását. A munkavállalók jogaikat és kötelezettségeiket, mondhatni, apáról fiúra szálló törvényi előírások alapján ismerik.

Ezzel szemben a hatályos munka törvénykönyve itt, kis hazánkban hat és fél éves korára már több mint két és fél tucat módosítást élt meg, és e folyamatban az előttünk fekvő javaslat már a jelentősebb terjedelmű módosítások közül is a harmadik. Ugyanilyen a sorsa a közalkalmazottak vagy a köztisztviselők munkavégzését szabályozó törvényeknek is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Alig van ma munkavállaló ebben az országban, aki akár magasabb iskolai végzettséggel is képes lenne eligazodni ebben az új, állandóan változó munkaügyi szabályozási dzsungelben. Munkaügyi bírák a megmondhatói, hogy lassan már alig van olyan munkaügyi per, amelynek a kezdetén és a befejezésekor a vitát rendező szabályok ugyanazok lennének, így hitelesen, közérthetően, és a felek belenyugvását kiváltva lassan már ítélkezni sem lehet.

Ebben a helyzetben előttünk az újabb módosítási javaslat, ráadásul nem is akármilyen. A foglalkoztatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetésekor már jeleztem, hogy az Alkotmánybíróság döntése alapján most mindössze egyetlen paragrafus módosítása lenne szükséges. A kormány által benyújtott törvényjavaslat azonban 37 paragrafust tartalmaz. Tartalma jelentősen megváltoztatni tervezi nemcsak a munka törvénykönyve által szabályozott versenyszféra, hanem a közalkalmazotti, a köztisztviselői területen dolgozók életviszonyait, sőt, érinti a bírák, ügyészek és igazságügyi alkalmazottak munkavégzését is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A stabilitásra utaló gondolatok után őszintén felvetődik: miért ez a sietős törvényalkotási munka? Csak nem a kormányváltás az oka? Vajon a kormány ezáltal is demonstrálni kívánja, hogy a munka és a tőke viszonyában a tőke mellett áll? Bármi is a válasz, felmerül a kérdés, hogy kinek használ ez a nagyarányú módosítás. A társadalom egészének nem, az bizonyos. Az állandó nyugtalanság a munka világában ugyanis senkinek, a tőkének sem jó.

Érdemes lenne tehát, tisztelt képviselőtársaim, az olyan fontos törvényt, mint a munka törvénykönyve, kiemelni a napi politikai csatározásokból. Semmi szükség arra, hogy egy ilyen horderejű törvény tartalmilag a kormányok változásához idomuljék.

Említettem már, hogy ez a javaslat döntően munkavállaló-ellenes. Lássunk erre, kedves képviselőtársaim, néhány példát. A javaslat 7. §-a úgy rendelkezik, hogy a munkáltató rendes felmondását nem köteles indokolni, ha a munkavállaló öregségi nyugdíjra szerzett jogosultságot, vagy előrehozott nyugdíjban részesül. Alkotmányunk, az Alkotmánybíróság gyakorlata is tiltja az emberek hátrányos megkülönböztetését. A Legfelsőbb Bíróság munkaügyi ítélkezési gyakorlata pedig kifejezetten egyenlőnek rendeli a munkavállalókat, függetlenül attól, hogy nyugdíjra jogosultak-e, avagy már nyugdíjban részesülnek. A nyugdíj járulékfizetéssel szerzett jog, amely alapján kapott juttatás tényéhez a munkaviszony másik alanyának, a munkáltatónak semmi köze.

Ráadásul az alkotmány 70/B. §-a kimondja, hogy hazánkban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához. Ezek alapján felfoghatatlan és indokolhatatlan a nyugdíjasok javaslat szerinti hátrányos megkülönböztetése. Indokolja csak meg a munkáltató az idősebb munkavállalók esetén is a munkaviszony felmondását, és ennek alapján alakuljon ki olyan munkaügyi gyakorlat, amely esetleg elfogadhatóvá teszi azt a méltányolható indokot, hogy fiatalabb, agilisebb munkavállalót kíván alkalmazni a már nyugdíjas helyett! Ez világos beszéd lenne, nem eredményezne megalázó csökkentértékűséget egy életkor elérésekor. Ez a szabályozás, kedves képviselőtársaim, alkotmányosan is aggályos!

Tisztelt Ház! A munka törvénykönyve hatályos 100. §-át az Alkotmánybíróság azért minősítette alkotmányellenesnek, hogy a munkáltató a jogellenes munkaviszony megszüntetésekor ne fizethesse meg pénzzel a veszteséget. Főszabályként biztosítani kell a jogtalanul megszüntetett munkaviszony helyreállítását. A javaslat újraszövegezi az említett 100. §-t érdemben a korábbi tartalommal. Ezúttal is mentesülne a munkáltató az általa jogellenesen elbocsátott munkavállaló visszavételétől, ha a munkaviszony helyreállítása tőle nem várható el, s büntetésül egy összeget a dolgozónak megfizet. A dolgozó tehát változatlanul jogellenesen is elküldhető, visszahelyezése ellen csak azt kell bizonyítani, hogy az a munkáltatótól nem várható el. Ez bizony a régi alkotmányellenes szabályozás tartalmi megismétlése hátha alapon: hátha nem fogja senki újra megtámadni az Alkotmánybíróságon, hátha ez esetben a megváltozott összetételű testület talán majd elnézőbb lesz!

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kéne kísérletezni sem az emberekkel, sem az Alkotmánybíróság határozatával. Tisztán, világosan ki kellene végre mondani, hogy a jogellenes munkáltatói elbocsátásnak, ha a dolgozó vissza akar menni, visszahelyezés a következménye. A jogsértést ne lehessen pénzzel megváltani, s ezáltal a jogsértő ne tudja elérni a célját!

Tisztelt Ház! A javaslat 14. §-a a munkavállalói jogsértő munkaviszony megszüntetésének a büntetését megdöbbentő mértékben megemeli. Korábban a munkaviszony munkavállalói jogtalan megszüntetésének érdemi, valódi joghátránya nem volt. A közalkalmazottaknál, köztisztviselőknél, szolgálati viszonyban állóknál most sincs, sőt, a jövőben sem lesz.

(21.40)

A versenyszféra munkavállalóira azonban a javaslat szerint rendkívül súlyos büntetés vár, például ha egy napot nem dolgoznak le a felmondási idejükből, vagy utólag nem tudják bizonyítani, hogy a munkáltató magatartása miatt voltak kénytelenek rendkívüli felmondással munkaviszonyunkat megszüntetni. A büntetés a dolgozóra irányuló felmondási időre eső átlagkereset, továbbá ha a munkavállaló még kárt is okoz, azt a kárt is köteles lesz a jövőben megtéríteni. Az átlagos felmondási idő Magyarországon három hónap, az átlagos kereset 65 ezer forint. Könnyű kiszámítani, hogy csekély súlyú dolgozói jogsértés esetén is automatikusan meg kell a dolgozónak fizetnie még károkozás nélkül is 195 ezer forint büntetést. Kár esetén - amit kötbérből, helyettesítésből, túlórából bármelyik munkáltatónál könnyen ki lehet mutatni - további 10, esetleg 100 ezreket, kirívó esetben akár a milliós összeget is elérheti. Ezt kellene kifizetnie a munkavállalónak.

Érdemes áttekinteni, tisztelt Országgyűlés, a büntető törvénykönyvet vagy a szabálysértési kódexet. Már csak azért is, hogy megnézzék képviselőtársaim, milyen súlyú, valóban a társadalomra veszélyes bűncselekményeket sújtanak ilyen mértékű szankciókkal. Én ezt megtettem. Nyugodt szívvel állíthatom, hogy a javaslat által tervezettek ezt az összehasonlítást nem állják ki. A jogban járatlan munkavállaló bármikor elkövethet jogsértést a munkaviszonya megszüntetése során. Életszerű az is - ezt bírósági eljárások tömege is igazolja -, hogy a tanúk nélkül vagy a később tanúskodni nem merő munkavállalók szeme láttára porig alázott, vagy ahogyan az egyik, a múlt héten jogerősen befejezett eljárásban a munkáltató által véresre vert munkavállaló később nem tudja igazolni rendkívüli felmondásának jogosságát. Ha önök megszavazzák ezt a javaslatot, akkor a jövőben ilyen esetekben nemcsak a munkahelyét kénytelen a munkavállaló elveszteni, hanem még anyagilag is tönkreteszi őt a törvény. Úgy gondolom, hogy ez nem tisztességes és nem igazságos.

Kedves Képviselőtársaim! Az ilyen mértékű szigorítást még a munkaadói szervezetek sem igényelték a törvény megalkotása vagy módosítása során. Ma, amikor a társadalom több mint felének a napi megélhetése is súlyos gondokat okoz, akkor a tetthez nem arányuló többhavi átlagkereset plusz kártérítés megfizetése nagyon sokak számára kifizethetetlen és felfoghatatlan terhet fog jelenti.

Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, nem hagyható említés nélkül a munkajogi vitáknál a munkáltatói szinten a felek közötti kötelező egyeztetésnek a javaslat 20. §-ban szándékozott eltörlése sem. A szakemberek szerint a munkaügyi konfliktusok elenyésző töredéke jut el a bírósági szakba. Az esetek többségében a munkavállaló tűr, azonban ha mégsem, akkor a helyi egyeztetésen születik megegyezés. A munkahelyi szintű egyeztetés tehát szükséges, sőt, nemhogy megszüntetni, hanem keresni kellene a további lehetőségeket a viták helyi vagy munkahely közeli intézéséhez. Erre a fejlett országokban is számos példa van, és hazánkban is évek óta folynak az egyeztetések arról, hogy hogyan lehetne ilyen megoldásokat meghonosítani. A bírósági eljárás ugyanis az utolsó eszköz, nem alkalmas a napi viták feloldására. Ezt senki sem vitathatja. A polgári perrendtartás csak a peres eljárásokra vonatkozik, ott szabályozza az eljárásbeli egyeztetést. Semmi köze ennek a per előtti egyeztetéshez. A polgári perrendtartás nincs összefüggésben a munka törvénykönyvének a munkáltató és a dolgozó belső viszonyát rendező szabályaival, a javaslat indoklása tehát félrevezető.

Álláspontunk egyezik a munka világa szereplőinek, valamint a jogtudomány neves képviselőinek véleményével, a per előtti, felek közötti egyeztetés nem iktatható ki a munka törvénykönyvéből.

Összességében az elmondottak alapján tisztelettel javaslom képviselőtársaimnak, hogy támogassák azokat a módosító indítványokat, amellyel a kormánypárti képviselő urak és hölgyek és a kormány munkáját is segíteni kívánjuk, hiszen jó lenne, ha ebből a helyzetből presztízsveszteség nélkül lehetne kijavítani a benyújtott javaslat hibáit. Úgyhogy kérem, hogy az általunk a különböző szakaszok elhagyására benyújtott módosító indítványokat tisztelt képviselőtársaim, illetve a kormány majd támogassa.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra Sümeghy Csaba képviselő úr következik, Fidesz; őt követi majd Paszternák László.

DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt ellenzéki Képviselőtársaim! Valamennyien közösen éltük meg az elmúlt hónapok törvényalkotási folyamatát, valamennyi ellenzéki képviselőtársamnál - ahogy nálunk is - megvan a kormány törvényalkotási programja. Úgy gondolom, hogy az eddigi időszak és a várható törvényalkotási program egyértelműen azt bizonyítja, hogy a koalíciós kormánynak eltökélt szándéka a tisztességes munka, a tisztességes munkások, a tisztességes munkáltatók védelme. Úgy gondoljuk, hogy azok az anomáliák, amelyek a felszólalásokban elhangzottak, nem a tisztességes munkát és a tisztességes munkásokat védik, és nem azokra vonatkoznak, hanem azokra, akik ettől eltérő magatartást tanúsítanak. Mind a kettő, tehát az a munkavállalói magatartás és az a munkáltatói magatartás, ami a tisztesség határát túllépi, a dolgozótársak, illetve a munkáltatótársak rovására történik. Azt hiszem, hogy a tisztességet meg fogjuk védeni, és meg kell védeni eztán is.

De amikor önök most elmondják, hogy a munkavállalók önök szerint hátrányokat szenvednek, annak a csodálkozásomnak adok hangot, hogy ugyanezt elmondták, amikor benyújtottuk a korrupcióellenes különböző törvényjavaslatokat; amikor az adónyomozó hivatal felállításával kapcsolatban terjesztettük elő törvényjavaslatunkat. Akkor a másik oldallal kapcsolatban mondták el ugyanazokat a véleményeket; most a munkavállalók érdekeit sérti ez a törvény, akkor a munkáltatók érdekeit sértette ez a törvény.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mondják meg őszintén, hogy ez csak politikai fogás vagy valóban úgy érzik, hogy Magyarországon nincs egy olyan réteg, amelynek az érdekeit egyformán lehet képviselni, ha a tisztességet lehet előtérbe helyezni? Úgy gondolom, hogy most az derül ki, hogy amit a koalíciós kormány előterjeszt, azt önök kapásból megvétózzák. Köszönöm.

ELNÖK: Borkó Károly kétpercese következik.

BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Filló Pálhoz kapcsolódóan szeretnék néhány dolgot mondani. Azt mondta, hogy nem szerencsés túl gyakran módosítani a törvényeket, amivel egyébként egyet is értek, azonban azzal, hogy a munkavállalók nem tudják nyomon követni a munka törvénykönyvének módosítását, nem tudok egyetérteni, mert az az igazság, hogy elég kevés munkavállalót láttam a Magyar Közlönnyel a kezében elmélyülten tanulmányozni a munka törvénykönyvét. Annak idején, amikor ebben a helyzetben voltam, a változásokat a munka törvénykönyvével, a tb-vel kapcsolatban mindig a munkaügyi előadótól vagy attól a személytől tudtam meg, aki ezeket a dolgokat nálunk intézte. Ő pedig továbbképzéseken és egyéb fejtágítókon értesült ezekről a módosításokról. Úgy gondolom, az egyszerű munkavállaló esetében ez nem akkora nagy probléma.

A másik: az öregségi nyugdíj, illetve az előnyugdíjasok kérdéséhez szeretnék hozzászólni. Úgy gondolom, hogy a törvény megint eléggé életszerű, amikor azt mondja, hogy nem kell megindokolni a felmondást, tudniillik amikor valaki eléri az öregségi nyugdíjkorhatárt vagy amikor, gondolom, elsősorban saját maga indítványa alapján előnyugdíjba vonul, az egy természetes dolog. Beláthatja mindenki, hogy azért, hogy a munkaviszonya megszűnjön, fel kell mondania. Ha beépítünk egy kötelező indoklást, akkor mondvacsinált felmondási okokat fognak előhozni. A világ szerencsésebb tájain, ha valaki elérte az öregségi nyugdíjat, akkor nyugdíjba szokott vonulni, nem kell rá külön megkérni, nem kell külön indokolni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Kiss Péter képviselő úr kétperces felszólalása következik.

(21.50)

KISS PÉTER (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tulajdonképpen csak egy megjegyzést szeretnék tenni a megelőző kétperces kapcsán. Azt hiszem, abban nincs vita közöttünk, hogy olyan mechanizmusnak kell működnie az országban, és egy kormánynak úgy kell kormányoznia, a felelős politikának úgy kell működnie, hogy az a tisztességes emberek érdekében születhessen. A vita mindig ott van, hogy azon keskeny ösvényen, amely ösvény elválasztja a szuverenitás korlátozását a többség érdekeinek szolgálata érdekében tett szuverenitáskorlátozástól, rajta járunk-e vagy kilépünk-e belőle. Én azt láttam, és azt látom a demokratikus rendszerekben, hogy hosszú távon azok a megoldások a jók, amelyek nem elsősorban az egyén szuverenitásának korlátozására irányulnak, hanem az egyén önvédekező képességének javítását, ennek esélyeit növelik meg. Biztos vagyok benne, hogy lehet ezt átmeneti szabályokkal elősegíteni. Még azt is elfogadom, hogy elképzelhető egy olyan ország, amelyben adott pillanatban lehetőség és igény van arra, hogy a többség érdekében kisebbség vagy adott kör szuverenitását korlátozzák, és hogy a kormány adott esetben támogatást kap ehhez. Hosszú távon azonban mégiscsak azokat az irányokat támogatom, és az a filozófia a meghatározó az én felfogásomban, amelyik olyan környezetet teremt, olyan jogrendszert, olyan eljárási lehetőségeket, ahol maga az egyén a maga szuverenitásával képes megvédeni saját magát, az önszerveződésével, a jogrendszerre támaszkodva, szóval mindavval, amitől ő ember. Ilyen értelemben tehát akkor, amikor mi ennek érdekében és ezen momentumokat hangsúlyozva lépünk fel, akkor ennek a kényes egyensúlynak a védelmében - amit más szóval a demokratikus intézmények, vívmányok védelmének neveznek - próbálunk meg politizálni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Paszternák... Bocsánat, Turi-Kovács Béla neve jelent meg a monitoron, de ez nyilván téves, mert ő nincs a teremben. (Balczó Zoltán: Pedig kisgazda is jöhetne!) Paszternák László képviselő úr következik, MSZP.

PASZTERNÁK LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, a törvényjavaslat szakmai vitája - akár belső szerkezetét illetően, akár általában az általános vitába illő részletességgel - lezajlott, és én úgy gondolom, ha az államtitkár úr és a Fidesz-frakció képviseletében Sümeghy képviselő úr komolyan gondolja a felvezető szövegükben elmondottakat, tehát hogy aggódnak a munka világában levő dolgokért, aggódnak azért, hogy a munkavállalók ne legyenek olyan mértékben kiszolgáltatottak, és aggódnak azért is, hogy az érdekképviseletük, az érdekvédelmük azok hatékonyabbak legyenek, meg aggódnak azért is, hogy Magyarországon az érdekegyeztetés rendszere olyan legyen, mint amilyennek kívánatos lenne, akkor nem mehetnek el egy megfelelő mélységű átgondolás nélkül a törvénytervezet további vitelét, tehát a további sorsát illetően. Én nagyon szomorúnak tartom, ha a képviselőtársaim által is elmondottakat például Sümeghy képviselő úr úgy tekinti, mintha ez valamiféle támadás lenne a kormányzati szándékokkal szemben vagy a Fidesz-frakció által beterjesztett javaslatokkal szemben. Szó sincs erről! Mi tudjuk, hogy nincs jogunk és lehetőségünk megakadályozni - és nem is akarjuk - a kormányzatot, hogy az általa szükségesnek tartott törvényeket, törvényjavaslatokat idehozzák a Ház elé. Azt viszont a képviselő úr ne akarja elvitatni tőlünk, hogy legyen lehetőségünk és jogunk, sőt, kötelességünk egy ilyen és hasonló törvénytervezetnek a tarthatatlanságára rámutatni, annak a szakmai, erkölcsi, politikai, a társadalom előtti megvédhetetlen helyzetét bemutatni.

Miért ne tehetnénk meg? Arra önöknek kell majd valamilyen józan néhány pillanatot találni - most a szó jó értelmében mondom -, és elgondolkodni, hogy vajon ezekből a felvetésekből mennyi az, ami megfontolandó és el kell fogadni, és mely része az, amivel igazán nem tudnak mit kezdeni. De megmondom őszintén, olyasmit belemagyarázni a vitába, hogy a tisztesség és a tisztességtelenség az egy munka törvénykönyve módosítása kapcsán kerüljön megfogalmazásra akár a munkaadók, akár a munkavállalók számára, és valahol valakik vagy önök döntsék el, hogy a tisztesség normái hol kezdődnek és hol fejeződnek be, és ezek a normák milyen módon ítélhetők meg, én úgy gondolom, ez nagyon nagy hiba lenne. Nagyon összezavarna mindenkit, ha egy munka törvénykönyve módosítása kapcsán kezdenénk el itt a válaszokat keresni.

És én, amikor az alkotmánybírósági döntést meghallottam a munka törvénykönyvével kapcsolatban, illetve hogy bizonyos pontokon módosítani kell, akkor eszem ágába nem jutott - és lényegében ez keserít el nagyon -, hogy ennek kapcsán egy ilyen tartalmú és ilyen módon ideologizált és ennyire előkészítetlen módosítási csomagot fogunk megkapni.

És ami még inkább elkeserít, megmondom őszintén, az az, hogy olyan két ember vállalja fel ezt a dicstelen szerepet, hogy lenyomja a torkunkon ezt a gombócot, aki hosszú időn keresztül részese volt Magyarországon, különösen a rendszerváltás óta az érdekegyeztetési rendszer mindenféle ellentmondásának, aki kell hogy ismerje, hogy Magyarországon ma, vagy különösebben az elmúlt tíz évben milyen állapotok uralkodtak és uralkodnak az érdekegyeztetésben, és milyen körülmények között dolgoztak és dolgoznak ma Magyarországon a munkavállalók. És nem hittem, hogy egy olyan ember, aki szakszervezeti vezető volt, ma politikai államtitkár, azt próbálja nekünk majd valamilyen módon elmagyarázni, hogy azok a módosítási javaslatok, amelyek most előttünk vannak, azok végeredményben a munkavállalókért, a munkavállalók érdekképviseleteinek a hatékonyabb működtetéséért vannak, amelyekről mi most megpróbáljuk bebizonyítani, hogy ezekhez semmi köze.

Nem az a bajunk tehát, hogy van törvényi javaslat, nem az a bajunk, hogy van ilyen csomag. A bajunk az, hogy önök megpróbálják ezt olyan módon ideologizálni, olyan módon a napi politika szolgálatába állítani, ami a mi számunkra elfogadhatatlan, és hadd mondjam, arra vall, hogy nincsenek igazán tájékozódva nagyon sok szempontból, nagyon sok ügyet illetően. Én ebből szeretnék néhányat a figyelmükbe ajánlani. Például, amikor Sümeghy képviselő úr a vezérszónoklatában EU-konformnak nevezte ezt a módosítási csomagot, akkor megmondom őszintén, egyszerűen nem tudtam mit kezdeni ezzel. Elgondolkodtam azon, hogy az elmúlt tíz évben én Európában - megmondom őszintén - megfelelő jártassággal rendelkezem funkcióimból fakadóan is, én arra még példát nem találtam, de ha Őry képviselő úr, államtitkár úr tud példát mondani Európában, hogy hol, melyik európai kormány vállalta magára hasonló módon a munka világát szabályozó törvény előterjesztését egy parlamentben, akkor én ezt nagyon szívesen meghallgatnám. És ha ilyen módon terjesztették volna elő valahol, szeretném megkérdezni, vajon milyen választ kaptak volna. A kollegák elmesélhettek volna néhány dolgot, államtitkár úr, az európai szakszervezeti mozgalomból.

Azt is szeretném megkérdezni: vajon az európai gyakorlat az, hogy ötletszerűen, a partnerek ilyen vagy olyan oknál fogva történő megkerülésével bevihetnek egy törvénytervezetet egy parlamentbe? Én nem hiszem, hogy erre van példa Európa azon részében, ahova mi szeretnénk csatlakozni, ahol szeretnénk mi is majd valamilyen módon együttműködni. Erre már képviselőtársaim utaltak, én biztos vagyok benne, hogy önöknek vissza fogja Európa kulturált fele jelezni, hogy mennyire nem tetszik nekik ez, mit önök itt csinálnak.

Szeretném jelezni, hogy erre biztosan hamarosan sor kerül, hacsak nem vonják le megfelelőképpen a tanulságot a vita alapján is, meg a jelzések alapján, és legalább olyan mértékben nem módosítják az előterjesztést, ami az én felfogásom szerint az alkotmánybírósági elvárásnak eleget tesz, a többit pedig megfelelő érdekegyeztetés keretében és megfelelő alkuk és megállapodások alapján hozzák a törvényhozás elé.

A következő gondolat. Hallottam arról, hogy 3,6 millió munkavállaló kiszolgáltatottságát szeretnék enyhíteni.

(22.00)

Képviselő urak, úgy gondolom, ha valóban erről szólna a történet, akkor a 3,6 millió magyar munkavállaló képviseletében valahol lévő szervezetekkel közösen hozták volna ide a javaslataikat, és valamilyen módon megpróbálták volna megtalálni közösen azt az utat, amelyik ide vezet, és biztos vagyok benne, találtunk volna közösen megoldást. Hiszek abban, hogy lesz is megoldás belátható időn belül, akár önökkel - biztos vagyok benne -, akár önök nélkül.

A következő dolog, amire szeretném a figyelmüket felhívni, hogy mennyire tájékozatlan és mennyire átgondolatlan ez a módosító csomag. Borkó Károly képviselőtársunk a Fideszből mondott egy olyan példát a hozzászólásában, hogy Magyarországon a magánmunkaadóknál... - csak az állami vállalatoknál van igazán döntő részben akár érdekképviselet, akár kollektív szerződés. Szeretném jelezni, hogy az a terület, ahol én dolgozom, mellesleg 400 munkaadóval van közvetlen kapcsolatban. A 400 munkaadó 93 százaléka magánmunkaadó, ezek a 70 százaléka nagy multinacionális cég vagy kisebb-nagyobb gyáregysége Magyarországon. Szeretném Sümeghy képviselő úrnak jelezni, hogy ezen munkaadók több mint 70 százalékánál kollektív szerződés van pillanatnyilag, és ezek a kollektív szerződések több mint 80 százalékban lefedik az ott dolgozó munkavállalók életét, munkaviszonyát. Tehát nem igaz, egyszerűen nem lenne szabad félrevezetni senkit, hanem megfelelőképpen tájékozódni kellene, mert lehet általánosítani bizonyos kérdésekben, de nagyon konkrétan, papírral, a versenyszférában ez a helyzet. Tessenek megnézni, nagyon szívesen meghívom bármelyiküket, beszéljünk róla, konkrétan, munkahelyre vonatkozóan tudok szolgáltatni információkat.

Tisztelt Képviselőház! Úgy gondolom, hogy ami a vita kapcsán eddig elhangzott, egyértelműen azt igazolja vissza, hogy ezt a törvénytervezetet, ezt a csomagot nem lehet támogatni. Szerintem igazán mindenki számára az lenne a legmegnyugtatóbb, ha az előterjesztők átgondolnák, és vagy a beadott módosító indítványokat olyan mértékben vennék figyelembe, vagy saját maguk módosítanák az előterjesztést a vita alapján olyan mértékben, ami minimálisan az érintettek számára is támogatható.

Összegezve a saját álláspontomat, azért nem támogatható, mert valóban igaz, hogy további jogbizonytalanságot gerjeszt a munka világában, tovább növeli a kiszolgáltatottságot, amiért itt nagyon sokan az aggodalmukat fejezték ki.

Úgy gondolom, teljesen igaz az, hogy a munkavállalói érdekképviseletek szerepét, helyzetét gyengíti, rontja, és nem lehet támogatni, mert folyik az érdekegyeztetési rendszer teljes felülvizsgálata, és ennek a konzekvenciái a munka törvénykönyvében nyilvánvalóan meg fognak jelenni; mert teljesen elszakad az előterjesztés a mai magyar valóságtól, a munka világától, az abban szereplőktől, és mert akikről igazán szól az egész történet, azok nem lettek bekapcsolva, a véleményük nem jelenik meg a módosító csomagban.

Mindezek alapján, ha valamire lehet apellálni, ha lehet valamit kérni önöktől, előterjesztőktől: gondolják át a javaslatukat, és valóban indulatoktól mentesen próbálják mérlegelni az elhangzottakat. Ha ezt megteszik, én biztos vagyok benne, nagyon sok gondtól, konfliktustól tudjuk megkímélni egymást a következő ülésszakra.

Köszönöm szépen.

(Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Balczó Zoltán képviselő úrnak, MIÉP.

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Ez a törvénymódosítás egy nagyon érzékeny viszonyt érint. Azért nem azt mondtam, hogy egyensúlyt érint, hiszen ez azt feltételezné, hogy a munkaadók, munkavállalók viszonyában, a munka törvénykönyve által alapvetően szabályozott viszonyban jelenleg egyensúly van. Megítélésünk szerint nincsen - ahogy azt a MIÉP vezérszónoka is elmondta, értékelve a módosítás pozitívumait -, pontosan azért, mert úgy látjuk, hogy a munkavállalókat hátrányosan érinti ez a törvényjavaslat, ezt az alapvető fenntartást fogalmazta meg.

Röviden kitérve arra a vitára, hogy munkaerő szempontjából miért csábító a külföldi vállalkozásoknak Magyarország: szerintem ennek mind a három összetevője létezik. Sajnos, hogy mind a három létezik: az olcsó munkaerő, de nem önmagában olcsó, hanem a szakképzettségéhez olcsó, sőt a szakképzettséghez a kreativitást is hozzátehetném, mert nem ugyanaz a szakképzettsége van egy nagyon korszerű technikával dolgozó nyugati szakmunkásnak, mint egy nehéz feltételek között, a mindenkori találékonyságra is szorítkozó magyar szakmunkásnak. És a harmadik - ezt is hozzá kell tenni -, hogy igen, a magyar munkavállalóval sokkal többet meg lehet tenni itt, Magyarországon, mint egy nyugati országban, és ezt ki is használják, nagyon sok példát tudunk erre. Az lenne jó, ha ez a törvény abban az érdemi vitában módosulna, ami a sokat emlegetett minőségi törvényhozáshoz tartozik, és talán ennek az új munkarendnek is betudható, hogy jelenleg ilyen szűk körben folyik ez a vita.

Természetesen az előterjesztő kormányzati oldalnak bizonyos politikai felhangjai lehetnek igazak, és akár terelhetné abba az irányba ezt a vitát, hogy megkérdezné: ha ilyen rosszul állunk a munka világában az eurokonformitás tekintetében, vajon minden megtörtént-e az elmúlt négy év alatt, amikor szocialista vezetésű kormány szociális partnereként szociális politikusok voltak vezető helyzetben. De azt hiszem, itt most nem ennek van a helye, hiszen e törvényjavaslattal kapcsolatban tételes, egyértelmű kifogások hangzottak el. Tehát megmondom őszintén, arra számítottam, hogy ezekre a világosan megfogalmazott, tételes jogi és nem csupán jogi kifogásokra egy igazi vitában ellenérveket hallunk, mert ha nincsenek ellenérvek, akkor talán az ember konstruktívan úgy kell hogy fölfogja, hogy akkor azok igazak és módosulásra kerülnek. Megvárjuk majd a részletes vita során még.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Megadom a szót kétperces fölszólalásra Borkó Károly képviselő úrnak, Fidesz.

BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Paszternák László mondókájához szeretnék hozzászólni. Tudom természetesen, hogy a szakszervezethez tartozó munkavállalók nagyobbik része leginkább az állami szektorban, a versenyszférában pedig inkább a nagyobb vállalatoknál helyezkedik el; amit én próbáltam érzékeltetni, hogy az üzemi tanácsoknak hol lehet szerepe, az nyilván tipikusan a kis- és esetleg a középvállalkozásoknál van.

Még egy dolgot szeretnék megjegyezni a mostani vitával kapcsolatban. Van egy olyan érzésem, mintha a vitában úgy tűnne, hogy a munkaadók, munkavállalók között valami alapvető és kibékíthetetlen ellentét lenne. Úgy gondolom, hogy ez a mai kor már nem igazán igazolja ezeket a dolgokat. Egy-egy cég csak úgy mehet jól, ha a munkaadók és a munkavállalók kölcsönösen elégedettek egymással. Elég ritka manapság is már az a szituáció, amikor a galád munkaadó és a galamblelkű munkavállaló, vagy a vajszívű munkaadó és a link munkavállaló szituáció áll fenn. Úgy gondolom, hogy azok a cégek mennek igazán jól, ahol egyensúly van, és kölcsönösen jó viszonyok vannak a munkavállalók és munkáltatók között. Ahol ez így van, úgy gondolom, ott mind a két fél belátja, hogy a békés egymás mellett élés és a két fél érdekeinek kölcsönös tiszteletben tartása mind a két fél érdeke.

Balczó képviselő úrhoz szeretnék még annyiban kapcsolódni, hogy a magyar munkavállalóval valóban sok olyan dolgot meg lehet tenni, amit egy nyugat-európai vagy egy német szakmunkással nem lehet. De sajnálatos módon ezek a munkavállalók ilyen módon szocializálódtak, tehát valószínűleg ezeket a dolgokat tíz vagy húsz évvel ezelőtt is meg lehetett velük tenni.

Köszönöm szépen.

(22.10)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra Sáling József képviselő úr következik.

DR. SÁLING JÓZSEF (MSZP): Köszönöm elnök úr a szót. Én ugyan előbb jelentkeztem, valószínű, én voltam inkongnitóban a Turi-Kovács Béla, de fenntartom, hogy két percben szeretnék reagálni. Nem a legutóbbi hozzászólásra, hanem egy előbbire, mikor is elhangzott, hogy a munkavállalókkal az a baj, hogy nem ismerik a munka törvénykönyvét, így aztán szabadon lehet módosítani, úgyse követhetik figyelemmel, hanem majd megkérdezik a munkaügyest. Én úgy gondolom, ez egy helytelen következtetés. Való igaz, hogy a munkavállalók nem ismerik a munka törvénykönyvét, illetve a benne lévő szabályokat, de pont az lenne a feladatunk és dolgunk, különösen az államnak, illetve a kormánynak, hogy igenis az embereket tanítsa meg a munka törvénykönyvére, pont azért, hogy ismerjék a jogaikat és a járandóságaikat. A német televízióban rendszeresen látható olyan közszolgálati műsor, remélem, egyszer nálunk is lesz ilyen, hogy szabadság előtt igenis felhívják az emberek figyelmét, hogy a szabadságolással kapcsolatban a munkavállalónak milyen jogosítványai vannak. Tehát közszolgálati feladatként, közszolgálati közpénzből a közszolgálati televízió okítja az embereket. Tehát nem az a következtetés, hogy úgyse ismerik, ám nosza módosítsuk, hanem pont fordítva, igenis elszomorító, és meg kéne őket tanítani. Én egyébként nem tudom, hogy képviselőtársam hol él, mert olyat mondani, hogy ott mennek jól a dolgok, ahol valami idilli egyensúly van, és valamilyen módon kiegyeznek a munkáltatók, a munkavállalók, ma a munkanélküliségtől való félelemben az emberek a pénzért, a munkahelyért igenis bármit elvállalnak. A felvilágosító munka ma ott tart, hogy azt kell mondani az embereknek, hogy lehetőség szerint semmit ne írj alá addig, amíg nem kérdezel. Az emberek még azt is hajlandók aláírni, ha kirúgják őket, aláírják a közös megegyezést. Tehát úgy gondolom, hogy egészen mások ma a munkaviszonyok, semmint hogy olyan, hogy hát ahol ilyen idilli állapot van, mindenki jól érzi magát, dolgozik. Ma nagyon erős alá-fölérendeltség van a munkahelyeken, és igenis kiszolgáltatottak a dolgozók.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Sándor László neve van már csak a monitoron. Tessék, öné a szó.

DR. SÁNDOR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Három apró megjegyzésem lenne.

Az egyik: Borkó Károly képviselőtársam fölvetésére szeretnék reagálni, és mélységesen egyetértek Balczó Zoltán képviselőtársammal a kiindulópont megfogalmazásában, hogy jelen pillanatban a két, minőségileg eltérő munka világát alkotó munkáltató és munkavállaló Magyarországon nincs pozicionális egyensúlyban. Meg kell mondjam, tökéletes pozicionális egyensúly soha nem lesz. Ez egy alapvetően alávetettségi viszony. Az a kérdés, hogy hogyan segítjük ezt az alávetettségi viszonyt jogvédelemmel és egyéb eszközökkel megpróbálni csökkenteni. Tehát itt egy különbségcsökkentés mértékvitájáról van szó. Ez a javaslat nemhogy csökkentené ezt a különbséget, hanem a távolodás irányába mutat.

A másik megjegyzésem: én a felszólalásomban, és képviselőtársaimat is figyeltem, amit mondtak, hat-nyolc megfogható, konkrét, időnként paragrafusokhoz kapcsolt fölvetést fogalmaztunk meg. Erre nézve egyetlenegy ellenérvet nem hallottam. Hallottam viszont olyat, hogy megpróbáljuk politikai síkra terelni a dolgot. Ez most már nem először jön elő. Én azt kérném, hogy mielőtt valaki megfogalmazza ezt a politikai síkra terelést, lesz szíves válaszolni azokra a konkrét felvetésekre, amiket szóba hoztunk a vitában.

Végül egy befejező dolog: ha az alkotmány azt mondja, hogy semmilyennemű megkülönböztetést nem lehet a munkaviszonyban tenni, ami nem a munkaviszonyhoz kapcsolható, akkor korra, nyugdíjkorhatár elérésére, nem elérésére tekintettel különbséget nem lehet tenni. Alkotmányos kötelezettség. Csak zárójelben jegyzem meg, persze, ha valakit elküldenek előnyugdíjba, akkor azért hozzátartozik az indokláshoz, hogy miért fogja anyagi veszteség érni, tudniillik itt a munkáltatói felmondásról van szó. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Megkérdezem Őry Csaba államtitkár urat, hogy most vagy a későbbiekben kíván-e válaszolni az elhangzottakra.

DR. ŐRY CSABA szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. A részletes vitát követően fogjuk elmondani az észrevételeinket. Köszönöm.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében az általános vitát péntek 14 órai hatállyal lezárom, tehát holnap 14 óráig lehet beadni a módosító indítványokat. A részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Megköszönöm a nagy aktivitást mindkét törvénynél, a délután tárgyalt mindkét törvénynél. Holnap, pénteken 9 órakor folytatjuk munkánkat. Köszönöm.