Felszólalás adatai

NAGY LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy szóljak néhány szót arról a programról, amely "Út a munkához" program néven vált ismertté a közvélemény számára. Ezt a programot 2009. január 1-jén indítottuk el annak a törvénynek a keretében, amelyet még az előző év végén fogadott el az Országgyűlés. Ez a program élesben tulajdonképpen 2009. április 1-jétől indult, amikor az önkormányzatok számára kötelezővé tettük a közfoglalkoztatási terv elkészítését, ami tulajdonképpen arról szól, hogy azokat, akik tartósan és rendszeres segélyben részesülnek, azokat hogyan tudjuk kimozdítani a segélyezés világából, és hogyan tudjuk őket valamilyen munkához juttatni, közmunkához juttatni, és ezzel hogyan tudunk nekik sokkal nagyobb esélyt adni ahhoz, hogy később el tudjanak helyezkedni akár a nyílt munkaerőpiacon is.

Ez a program nyilván sok vita tárgya volt, ez a program ma is sok vita tárgyát képezi. De miért képezi sok vita tárgyát? Azért, mert egyrészt nem mindenki számára világos, hogy milyen célt tűztünk ki, és nem mindenki számára világos, hogy ebben a programban milyen célt lehet kitűzni. Nem lehet kitűzni célként azt, hogy 150-200 ezer embert öt hónap alatt, de legyünk jóindulatúak: kilenc hónap alatt egy az egyben kiszorítsunk a nyílt munkaerőpiacra, és azt várjuk el tőlük, hogy ott, a nyílt munkaerőpiacon tudjanak munkát vállalni azok az emberek, akik tartósan és rendszeres szociális segélyben részesültek, azaz a munkától elszoktak, és nem biztos, hogy mostanában munkát láttak.

(11.20)

Ezeknek az embereknek segítséget kell nyújtani, de azt nem várhatja el senki, hogy öt vagy kilenc hónap alatt őket rögtön a nyílt munkaerőpiacon lehessen elhelyezni. Ennek a programnak a keretében az idén várhatóan a közfoglalkoztatási tervek alapján 152 ezer embernek tudunk valamilyen módon munkát adni. Azért mondom, hogy valamilyen módon, hiszen a törvényben azt írtuk elő közösen képviselőtársaimmal, hogy legalább 90 munkanapon át kell foglalkoztatni azt a személyt, akivel megállapodást köt az önkormányzat. Nyilván ez több is lehet. A tapasztalat az, hogy ez a 90 munkanap, ez négy és fél hónap körülbelül, olyan öt és fél hónapot foglalkoztatják átlagosan az önkormányzatok ezeket az embereket; ez nyilván eltérő az ország különböző pontjain. De nyilván le kell vonni ennek a programnak a tapasztalatait, ezért is van itt ebben az úgynevezett salátatörvényben, a költségvetést megalapozó törvényben néhány olyan módosítás, amit a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény módosításánál találnak meg. Azoknak a képviselőtársaimnak mondom, akik esetleg úgy szóltak hozzá, hogy nem olvasták, vagy esetleg nem találták meg ezt a részt a törvényjavaslatban.

Mi az első módosítás, ami kritikus pontja vagy fontos része, nyilván az ellenzék számára kritikus pontja, számunkra fontos pontja? A törvényjavaslat úgy fogalmaz, hogy egy családban egy aktív korúak ellátására lehet jogosult valaki. Ehhez most mi benyújtottunk egy olyan módosító javaslatot, gondolom, képviselőtársaim, akik ezzel foglalkoznak, láthatták (Babák Mihály: Még nem láttuk.), Babák képviselő úr, meg kell nézni, az interneten is rajta van, de ez önt ne zavarja. Tehát olyan módosító javaslatot adtunk be, ami azt mondja ki, hogy egy családban akkor jogosult két személy aktív korúak ellátására, ha az egyik rendelkezésre állási támogatásra jogosult, a másik pedig rendszeres szociális segélyre. Ennyiben módosítanánk ezt a javaslatot, képviselőtársainkkal ilyen javaslatot nyújtottunk be.

Mi a célunk? Az a célunk, hogy minden családban legyen egy munkaképes vagy kereső ember, egy olyan kereső ember, aki képes a család számára, a család konyhájára munkajövedelmet hozni. Ez nyilván nem jön egyik napról a másikra, de ezen az úton indultunk el, nekünk ez a célkitűzésünk. Azt hiszem, hogy ebben a célkitűzésben többé-kevésbé egyetérthetünk képviselőtársaimmal. Mit tettünk még? Mit módosít még ez a törvény? Azt mondja ez a törvényjavaslat, és ebben, azt hiszem, egyetérthetünk, többször elhangzott ellenzéki és kormánypárti képviselőktől is, hogy szükséges lenne ennek a programnak a "felhasználói oldalát" kibővíteni. Azaz ne csak önkormányzatok vagy önkormányzati társulások tudjanak foglalkoztatni, hanem önkormányzati cégek is, állami cégek is, illetve társadalmi szervezetek is tudjanak foglalkoztatni a program keretében. Erre tesz javaslatot a törvénymódosítás, amivel, azt hiszem, több más ponton is egyet fogunk érteni.

Mivel bővítjük még ezt a kört? Azt szeretnénk, hogy úgy módosuljon ez a program, hogy mezőgazdasági idénymunkába is, de ne csak mezőgazdasági, hanem idénymunkába is bevonhatóak legyenek, azaz a magánszféra felé is szeretnénk nyitni. Elsősorban arra gondolunk, hogy ezek a szezonális munkák tudnak azok lenni, ahová szintén megpróbálnánk a rátosokat bevonni, bővítve ezzel azok körét, akik alkalmazni tudják a rendelkezésre állási támogatásban részesülő személyeket. Azt hiszem, a törekvés itt is hasonló az ellenzéki képviselőtársaiméval.

Volt itt egy vita, Czomba képviselőtársam feszegette ezt a pontját a törvényjavaslatnak, hogy behozná a törvényjavaslat azt, hogy az önkormányzat számára rendeletalkotási jogot adna abban a tekintetben, hogy a rendelkezésre állási támogatásban részesülők közül az önkormányzat mentesíthessen bizonyos körben embereket az alól, hogy munkát kelljen végezniük, és áthelyezhesse rendszeres szociális segélyezetti körbe. Ezt képviselőtársam elég élesen bírálta. Azt tudom mondani, hogy a megszólalásának azt a részét el tudom fogadni, amikor azt mondja, hogy nyilvánvalóan azok közül, akik rendelkezésre állási támogatásban részesülnek, és bevonhatóak a közfoglalkoztatásba, nem mindenki képes munkavégzésre teljes mértékben, százszázalékosan.

A törvényjavaslat is úgy fogalmaz, hogy aki mentálisan nem alkalmas a munkavégzésre... Az a kérdés, hogy mi a jó ebben a tekintetben, melyik az a megoldás, amivel ezt a problémát orvosolni tudjuk. Ha jól emlékszem, képviselőtársam erre nem tett javaslatot, csak azt mondta, hogy az, hogy rendeletalkotási jogot adjunk, egyáltalán az, hogy kivehesse az önkormányzat őket tulajdonképpen a rátosok sorából, és áttehesse a segélyezettek sorába, az nem jó.

Látom ennek a rendelkezésnek az árnyoldalait, és ebben egyet tudok érteni képviselőtársammal. De akkor nézzük meg, hogy milyen módon tudjuk azokat az embereket más módon mentesíteni a rendelkezésre állási támogatás alól, azaz ne legyen kötelező olyan embereknek is dolgozni, akik mentálisan erre nem alkalmasak; hogyha nem az önkormányzatnak adunk mentesítési jogot, akkor mi más lehetséges még? Szerintem ebben le tudunk ülni, és megoldást tudunk találni. Nem biztos, hogy eredményre fogunk jutni, de azt hiszem, ugyanazt akarjuk mind a ketten, csak más eszközzel. Beszéljünk arról, hogy hogyan látják ezt önök.

Végül annyit engedjenek meg, abban értsenek velem egyet, és ez a kiindulási pont, hogy nem lehet elvárni azt, hogy öt vagy kilenc hónap alatt 150 ezer embert egyszerre hirtelen alkalmassá tegyünk a nyílt munkaerőpiacon történő elhelyezésre. Ez képtelenség. Aki ezt kéri, az nem tudja, hogy mit kér. Ráadásul azt is tessék megnézni, hogy pontosan milyen munkaerőpiac is szívná föl most azt a 150 ezer embert, ha még alkalmassá is sikerült volna tennünk őket arra, hogy a nyílt munkaerőpiacon elhelyezkedjenek. Ráadásul ebben még az ország is szegmentált, hiszen az ország bizonyos pontjain talán lehetséges ez, bizonyos pontjain valószínűleg nem lehetséges.

Tehát összefoglalva az elhangzottakat, azt hiszem, elsősorban azt kell mondjam, hogy ez a program helyes, jó célt tűztünk ki, és jó úton haladunk ebben. Azt nem mondom, hogy minden egyes ponton nekünk százszázalékosan igazunk van, de azt hiszem, a célunk helyes, jó úton haladunk, és biztosan tudunk közösen olyan megoldásokat találni, ha ebben önök is nyitottak, amelyek még jobbá teszik ezt a programot. Ebben kérek önöktől partnerséget.

Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)