Felszólalás adatai

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tulajdonképpen még mindig abban a szellemben szeretnék hozzászólni, ami a távközlési törvény eurokonformitását illeti, és tulajdonképpen hallva itt a sok érvet, ellenérvet, az is eszembe jutott, hogy ma május 9-e van, és ez Európa napja. Egy kicsit olyan méltatlannak érzem, hogy ezen a napon többszörösen is arra kell figyelmeztetni a kormányt, hogy teljesen euroidegen törvény-előterjesztési gyakorlatot folytat. (Moraj a kormánypárti sorokban.) Látszik, hogy a kormánypárt részéről ez nem tetszik. Ennek okán akkor most el fogom mondani, hogy ez konkrétan mit jelent. (Dr. Bogár László: Büntetésből. - Derültség az MSZP soraiban.)

Az összekapcsolási szerződéskötési kötelezettségről van szó. A T/3934/49., illetve a T/3934/199. számú módosító javaslatról szeretnék szólni. A távközlő hálózatok összekapcsolására, az összekapcsolási szerződések tartalmára és az összekapcsolási szerződések kezdeményezésére, valamint megkötésére vonatkozó jogosultságok és kötelezettségek a távközlési szabályozás döntő jelentőségű kérdéskörét képezik, amely meghatározza a piaci verseny fejlődési lehetőségeit, nem utolsósorban pedig azt, hogy a fogyasztó milyen szolgáltatásválasztékkal és milyen árszínvonallal szembesül a közeljövőben.

Az európai szabályozásban ezért az összekapcsolásra vonatkozó szabályozás részletes előírásokat és garanciákat tartalmaz, amelynek leglényegesebb intézménye fő szabály szerint a távközlési szolgáltatók szerződési szabadsága, bizonyos esetekben pedig szerződéskezdeményezési jogosultságuk, illetve a másik oldalon szerződéskötési kötelezettségük.

A törvényjavaslat 39. § (1) bekezdése, amelyhez számos módosító javaslat érkezett, általános összekapcsolási szerződéskötési kötelezettséget ró a távközlési szolgáltatókra és a távközlési hálózatok üzemeltetőjére. Mindezt ahelyett, hogy kimondaná, hogy a szerződéskötési kötelezettség csak a jelentős piaci erővel rendelkezőket terheli, úgy, hogy egyes szolgáltatóknak joguk van a szerződés tárgyalását kezdeményezni, egyébként pedig az összekapcsolás a felek szabad szerződési akaratának tárgya. A különbség nem lényegtelen, elnök úr. Amíg a közösségi szabályozásban bizonyos kivételekkel a szerződési szabadság érvényesül, addig itt, ebben a látszólag harmonizálni kívánt törvényjavaslatban mindenki szerződésre kötelezett. Konkrétan itt érhető tetten az, hogy Európára hivatkozva nem európai módon kíván a kormány törvényeket előterjeszteni.

Ezt a problémát egyébként több képviselőtársunk is érzékelte, és a beadott módosító javaslatok közül a Lotz Károly, Magyar Bálint és Mécs Imre képviselőtársaim által benyújtott javaslat a jogharmonizáció követelményeinek megfelelő ésszerű megoldást tartalmaz. Ez a javaslat fő szabállyá kívánja tenni a kereskedelmi üzleti meggondolásokon alapuló szerződést, létre kívánja hozni a távbeszélő, a bérelt vonali, valamint a mobilrádiótelefon-szolgáltatók szerződéskezdeményezési jogát és tárgyalási kötelezettségét, valamint rögzíteni kívánja, hogy a szerződéskötési kötelezettség csak az egyes jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókat terhelje.

A szerződéskötési kötelezettség amúgy is csak ez utóbbi esetben értelmezhető, mivel csak az ő esetükben rögzített az a feltételrendszer, mármint a referencia összekapcsolási ajánlatban, amely szerint az összekapcsolási szerződéseket meg kell kötni.

Az ismertetett, jogharmonizációs szempontból kielégítő megoldást az előterjesztő képviselője a bizottsági üléseken sajnos nem támogatta, érthetetlen módon, hiszen mint az imént fejtegettem, az az eurokonform, amit a szabad demokrata képviselők előterjesztettek, és pontosan az nem eurokonform, amit a kormány eredetileg előterjesztett.

A kormány ezen még túl is ment, ugyanis támogatta Szalai Annamária, Márton Attila és Szabó István fideszes képviselőtársaim azon módosító javaslatát, amely szerint a távközlő hálózat tulajdon- vagy használati jogával rendelkező szolgáltatókat, jelentős piaci erőtől függetlenül, egyöntetűen továbbra is összekapcsolási szerződéskötési kötelezettség terheli. Ha ez így maradna, elnök úr, akkor a továbbiakban már csak a következő három jelentős problémát kell hogy átlássuk.

Az egyik az, hogy a kormányoldal által előterjesztettek nem garantálják a kisebb hálózattal rendelkező szolgáltatók jogát arra, hogy maguk dönthessék el, kívánnak-e összekapcsolási szerződést kötni, és ezáltal ez a törvény pontosan ellentétbe fog kerülni a 97/33/EK irányelv 3. cikk (1) bekezdésével.

A másik probléma az, hogy nem tisztázza, hogy az összekapcsolási szerződéskötési kötelezettség milyen feltételek mellett érvényesül, milyen műszaki és gazdasági feltételeket tartalmazó ajánlat tekinthető gazdaságilag és műszakilag indokolt ajánlatnak, ahogyan a törvényjavaslat megemlíti, a kisszolgáltatók ugyanis egyszerűen nem készítenek referencia összekapcsolási ajánlatot.

A harmadik probléma pedig az, hogy nem tisztázza, a kötelező szerződéskötést ki kezdeményezheti. Azért ez sem egy elhanyagolható apróság!

Elnök Úr! Itt azzal a dologgal szembesülünk, hogy az európai direktívák alapvetően fogyasztóbarát elgondolásokból születtek, másodsorban a kis- és középvállalatok igényeit óhajtják megtámogatni, és csak harmadsorban kívánják szolgálni a nagy nemzetközi kommunikációs cégek érdekeit.

Nos, elnök úr, amennyiben az Európai Unió közösségi joganyagával ellentétes vagy legalábbis attól alapjaiban eltérő megoldást választunk, akkor felmerülnek bizonyos és egyáltalán nem lényegtelen részletkérdések, amelyekre az irányelvek nem adnak választ. A vázolt problémák miatt így azt javaslom, hogy vagy maradjunk meg az idevonatkozó uniós szabályozás megfelelő beépítésénél, vagy ha ettől mindenáron eltérő magyar utat akarunk választani, akkor dolgozzuk ki annak a konkrét részleteit, mert ebben az esetben már az irányelvek egyes cikkelyeinek esetleges lefordításából nem fog automatikusan alkalmazható jogszabály születni.

Köszönöm szépen, elnök úr.

(19.20)