Felszólalás adatai

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az államtitkár úr a bevezetőjében úgy zárta az előterjesztést, hogy ez gyakorlatilag egy technikai módosításnak tűnik. Én a mezőgazdasági bizottság tagjaként, agráriusként teljes mértékben elfogadom, hogy ez jogi értelemben, jogászi értelemben egy technikai módosítás. A magam részéről természetesen fegyelmezett állampolgárként, képviselőként tudomásul veszem, hogy a jogharmonizációs kötelezettség ránk nézve, azt gondolom, semmilyen kérdést nem vethet fel, tehát ha az Unió társulási okmányát aláírtuk teljes jogú tagként, ami jogi értelemben kötelező ránk nézve, azokat be kell tartani, ebből hátrányokat nem szabad hogy elszenvedjünk.

Mégis, amiért hatalmas vita bontakozott ki a mezőgazdasági bizottságban, azt gondolom, valamennyiünk számára fontos, hogy e Ház falai között erről beszéljünk, és mielőtt a törvény elfogadásra kerül, az előtt azokat a nagyon fontos teendőket, ha úgy tetszik, legalább meg kell határozni, egy részét pedig meg kell valósítani, ami a jövő szempontjából számunkra és valamennyi magyar polgár számára fontos, részben költség, részben pedig egészség szempontjából is.

Tisztelt Országgyűlés! Az áruk szabad áramlása kapcsán természetesen azt mondhatjuk, hogy ez valamennyi árura egységesen vonatkozik. Ez igaz, de az élelmiszert mégis különleges szempontból kell vizsgálnunk. Miért? Ha esetenként egy valamilyen műszaki készülék nem felel meg az adott nemzeti szabványnak, vagy éppen az adott nemzeti szabvány szigorúbb, mint az uniós előírás, és lehetőség van arra, hogy korlátozzák a piacon ezt a műszaki terméket, ha itt idő telik el, ha itt bármilyen probléma van, ezt jogszabályokkal minden további nélkül könnyedén kezelni lehet. Lehet hatósági intézkedésekkel befolyásolni.

A mezőgazdaság, az élelmiszeripar, az élelmiszerek forgalmazása terén más a helyzet. Más a helyzet azért, mert tulajdonképpen ha valaki nem éppen az előírásoknak megfelelő módon előállított élelmiszer-alapanyagból készített élelmiszert fogyaszt, abban az esetben olyan egészségkárosodást szenvedhet, ami, ha úgy tetszik, maradandó, tehát az ő egészségét már az élete során végig károsította. Nos, ezért különösen fontos a számunkra, hogy ezt a kérdést alaposan körbejárjuk.

Az első téma, amit szeretnék felvetni, és aminek a kapcsán, aminek tudatában a mezőgazdasági bizottságban a képviselők többsége elutasította, ez pedig a következő. Az Európai Unióban az elmúlt években egyre felerősödött az a gyakorlat, hogy nem csak az Európai Unió területén termelnek élelmiszer-alapanyagot, állítanak elő élelmiszert ezen alapanyagok felhasználásával. A kollégáim említették, Bagi Béla kollégám említette az aflatoxinos paprikát, de most azt gondolom, hogy az ír sertéshúsbotrány vagy éppenséggel a melaminügy kapcsán meg kell mondjuk, hogy ez egy nagyon-nagyon veszélyes terület, és nagyon szigorú ellenőrzést követel meg. Tehát az Európai Unió tagállamaiban befektetői szándékkal vagy bármilyen egyéb okból az Unió területén kívül állítanak elő jelentős mennyiségű árut, nevezetesen sertéshúst, marhahúst, nevezetesen zöldséget és sorolhatnám.

Nos, az Unió tagállamaiban van egy szigorú előírás a termelés kapcsán. Ezeket mi kötelesek vagyunk betartani, azonban sajnos meg kell mondjuk, hogy az Európai Unió ellenőrzése nem terjed ki az Unió területein kívül előállított termékekre, élelmiszer-alapanyagokra olyan mértékben, mint ahogy ezt a tagállamokban teszik. Ez különösen azért is érint bennünket érzékenyen, mert egyrészt az egészség miatt, az egészség megtartása, megőrzése miatt, a másik pedig az, hogy ez egy nagyon komoly gazdasági kérdés. Gondolják végig, hogy az Európai Unió tagállamaiban előbb meghatározott előírások bennünket 20-25 százalékos versenyhátrányba kényszerítenek. Csak és kizárólag azért, mert a nyomon követéstől kezdve az összes minőségi előírásnak meg kell felelni az állatjóléttől, állategészségügytől végig. Azonban amikor külső területekről beérkezik az Európai Unióba az áru, hát bizony nagyon sokszor kétséget ébreszt bennünk az ellenőrzésnek az a módja, ahogy a dokumentumokra, az árut kísérő dokumentumokra a bélyegző rákerül, és mondjuk, a hamburgi kikötőből beérkezik Magyarországra az áru. Lám-lám, nagyon érdekes, napjainkban, ma reggeli sajtóhír, bizony senki nem tudja megmondani, hogy mondjuk, a dioxinos sertéshús akkor bekerült-e Magyarországra, vagy nem. Nem tudjuk, hogy szarvasmarhákkal etették-e, vagy nem, nem tudjuk ellenőrizni azokat a tételeket, amelyek ha a nyomon követhetőség működik, akkor természetes, hogy ez egy pillanat alatt a számítógéprendszeren keresztül már ellenőrizhető lenne.

Tehát mi azt mondjuk, és ezért volt a vita a mezőgazdasági bizottságban, hogy kérem szépen, amennyiben az Európai Unióban minden tagállamra kötelező módon az előírt szigorú feltételeket ellenőrzik, betartják és betartatják, a hatóságok betartják a rájuk vonatkozó kötelezettségeket és a termelőkkel, a feldolgozókkal, a kereskedőkkel pedig betartatják, akkor természetesen ez egy nagyon szép dolog lenne, hogy mi kötelezően ezt a törvénytervezetet elfogadjuk, és nem hozunk egyéb intézkedéseket. Ma mi úgy látjuk, hogy ezek az intézkedések csak részben történnek meg, és ez nagyon komoly hátrányokat okoz a magyar termelőknek és a magyar fogyasztóknak.

Amit talán még szeretnék említeni, amiről a törvénytervezet kapcsán keveset hallottunk, sem a bizottsági vitában, ott is csak megemlítésre került, de ma sem hallottuk itt, a Ház falai között, hogy van egy apró változtatás abban az értelemben, hogy ha most a törvényt a magyar parlament elfogadja, ezt az új törvényt, tehát nem a régit módosítva, akkor tulajdonképpen a minőségi problémák esetén a bizonyítási teher megváltozik, méghozzá úgy, hogy tulajdonképpen az adott tagállam viseli a terheket, vagy az adott tagállam vállalkozása. Mi pedig úgy gondoljuk, hogy figyelembe véve Magyarország helyzetét és érdekeit, ez számunkra hátrányos és kedvezőtlen.

(13.20)

Miért? Azért, mert Magyarországon igenis az egyik legszigorúbb élelmiszer-ellenőrzési rendszer működött az uniós tagságunk előtt, és ez még a mai napig, ha úgy tetszik, adott. Még a mai napig igen szigorúan eljárnak és intézkednek a hatóságok a magyar termelőkkel szemben, azokkal szemben, akik élelmiszer-alapanyagot vagy élelmiszert állítanak elő. De nincsenek meg, és egyre inkább lazulnak fel az előírások az ide beáramló, kétes értékű és esetenként kétes eredetű élelmiszer-alapanyagokkal szemben. Pontosan ezért mondjuk, hogy rendben van, ha a magyar előállítók, a magyar termelők számára kötelező, akkor viszont igenis, ha úgy tetszik, Magyarországon meg kell találni a módját annak, hogy az ide beérkező élelmiszer-alapanyagok vagy élelmiszerek megfelelően szigorú ellenőrzést követően kerüljenek az áruházak polcaira vagy a fogyasztók asztalára.

Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági bizottság többsége ezért mondta azt, hogy most a törvényalkotás kapcsán a kormány tekintse át azokat a területeket, ahol a magyar termelői kör számára hátrányosak a jogszabály egyes előírásai, és amikor ezt teljesítettük - az idő még nem sürget bennünket -, akkor kerüljön a törvény elfogadásra. Mert az természetes - szeretném jelezni -, hogy az európai jogharmonizációval szembe sem a mezőgazdasági bizottság, sem a mezőgazdasági bizottság egyetlen tagja sem kíván menni, de sajnos az elmúlt időszakban történtek, még egyszer aláhúzom, nagyon súlyos élelmiszerbotrányok, amiknek a következményeit még nem tudjuk. Szeretném jelezni, nem riogatni akarok, de a melaminügy kapcsán, azt gondolom, a kínai számok, amiket most már megismertünk, a kínai emberek között bekövetkezett megbetegedések aránya, száma igen súlyos, és szeretném jelezni, hogy a többi komoly fertőzés, a többi komoly, az élelmiszerekkel behurcolt megbetegedés úgyszintén nagyon veszélyes lehet.

Tehát summa summarum: a mezőgazdasági bizottság többsége úgy ítélte meg, hogy ez a jogszabály csak kellő átgondolást követően, valóban a magyar termelői kör és a magyar fogyasztók érdekeit, biztonságát is figyelembe véve kerüljön elfogadásra. Nem történik semmilyen tragédia akkor, ha a tények ismeretében, figyelembe véve az elmúlt néhány hét vagy hónap történéseit is, a magyar diplomácia vagy a magyar agrárdiplomácia, ha úgy tetszik, a különböző brüsszeli intézményekben, intézetekben, illetve bizottságokban, ha kell, a miniszterek tanácsában is minden további nélkül felveti, de vannak erre szakosodott bizottságok.

Bizony, most már figyelembe kell vennünk, hogy nem lehet az elkövetkező időszakban automatikusan egy-egy törvényt csak azért átvenni, mert ezt tőlünk elvárják. Joggal várják el természetesen a meglévő, a hatályos megállapodások alapján, azonban nem biztos, hogy nekünk eminens diákokká kell válnunk, nem biztos, hogy minden további nélkül, kritika nélkül, szolgai módon azonnal át kell venni az uniós szabályokat. Nézzük meg, vizsgáljuk meg, számunkra mit jelent ez, hol tudunk a magyar polgárok érdekében további kedvezményeket elérni!

Nem tartozik az ügyhöz, csak példaként szeretném említeni: nem történt semmi nagy tragédia a régi uniós tagállamok szempontjából, amikor az intervenciós rendszert egy tollvonással megszüntették. Tehát mi úgy gondoljuk, ha ők korábban hoztak egy jogszabályt, de a körülmények már úgy változtak, hogy nem garantálják azok a szabályok a teljes biztonságot, akkor nemcsak nálunk kell a korábban hozott jogszabályokat egy az egyben átvenni, hanem talán elképzelhető az is, hogy az Európai Unió hajlandó változtatni az ő korábban meghozott jogszabályain is az uniós polgárok érdekében, és a magyar polgárok is ide tartoznak.

Köszönöm szépen, elnök úr, megtisztelő figyelmüket.