Felszólalás adatai

Higgyék el nekem, hogy sejtem, mi lesz a válasz, és már most meg tudnám írni szerintem az államtitkári választ, hogy mi mindent fogok kapni egyfajta replikaként, de most tekintsünk el ettől, szeretném, ha ezúttal az államtitkári válasz inkább előremutató lenne, hogy hol vannak a közös feladataink, és hol vannak a közös dolgaink.

Pontosan tudom azt is, hogy például a soroksári esettel kapcsolatban majd a fejünkhöz fogják vágni - ahogy már jó néhány sajtóorgánumban megtették -, hogy mi politikai tőkét kívánunk kovácsolni egy-egy különleges kegyetlenséggel elkövetett tragikus bűncselekmény kapcsán, de higgyék el, erről szó nincs. Senki nem akadályozta meg önöket sem abban, hogy például részt vegyenek Soroksáron egy olyan demonstráción, amely előbbre mutat, amely szolidaritást mutat, senki nem akadályozta meg önöket abban, hogy esetleg önök szervezzenek hasonló rendezvényeket. A Jobbik szó nélkül beállt volna a sorba, de tekintettel arra, hogy senki mást nem foglalkoztat ez a téma, vagy nem kellő mértékben foglalkoztat a téma, kénytelenek voltunk mi megszervezni. És miért? Nem azért, hogy politikai tőkét kovácsoljunk (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), sokkal inkább azért, hogy minden létező fronton minden lehetséges eszközzel megpróbáljunk egyfajta nyomásgyakorlást végrehajtani vagy eszközölni azért, hogy ezeket a nagyon-nagyon súlyos társadalmi problémákat valami úton-módon kezeljük, és előbbre vigyük.

Az áldozatok és a bűnözők célszemélyei szinte kivétel nélkül csak a nők, a gyermekek és az egyedülálló idősek. Én nem tudom elfogadni azt a kormányzati választ, amelyet a múlt héten is megkaptunk, hogy szigorítottunk, sőt létrehoztunk egy új Btk.-t, amelyben jelentősen nőttek a büntetési tételek, és kész. Hölgyeim és uraim, tisztelettel jelentem, hogy attól függetlenül, hogy új Btk. van, és valóban szigorodtak különböző büntetési tételek, embereket gyilkolnak nap mint nap ebben az országban. Önök komolyan azt gondolják, hogy minden így van a legnagyobb rendben, és nyugodtan hátradőlhetünk, mert néhány jogszabályt szigorítottunk?

Azt gondolom, hogy van még itt feladatunk, és van még itt tennivalónk bőven. Éppen ezért a múlt héten kezdeményeztem egy politikai vitanap megtartását, amelyre a Fidesz-frakció válaszolt elsőként, hogy szó sem lehet róla, amely politikai vitanappal pontosan az lett volna a célunk, hogy minden frakció, pártállástól függetlenül, a szakmai javaslatát tegye az asztalra, azt vitassuk meg, és legyen egy olyan közös nemzeti minimum, hogy ezt a nagyon súlyos válsághelyzetet a jövőben hogyan tudjuk orvosolni. Önök erre azt mondták, hogy nem. Én azt gondolom, hogy végre egy kicsit magukba kellene szállni, és át kellene gondolni ezt a mentalitást. Mert mit látunk? Önök vagy nem tudják, vagy nem akarják megoldani ezt a nagyon komoly helyzetet, aki meg megpróbálja, annak nem hagyják. Azt gondolom, hogy ez nagyon nincs így jól. Végre le kéne szállni a magas lóról, és a mindennapi problémákkal érdemben foglalkozni. Ez lenne a helyes.

Az pedig, ami Ároktőn történt a hét végén, azt gondolom, hogy a jelenlegi magyar igazságügyi helyzetnek vagy rendszernek egy olyan gyöngyszeme, amely nem is tudom, hogy milyen minősítéssel illethető. Természetesen lehet mutogatni majd a bíróságra, és én sem mondom, hogy adott esetben a bíró személyi felelőssége fölvetődhet-e, mert nyilvánvalóan igen, de azért ne felejtsük el, hogy önöknek pénz, paripa, fegyver, minden a kezükben van, három és fél éve kétharmaddal irányítanak, három és fél éve, ha kellett, egyetlen ember miatt alkotmányt tudtak módosítani, ha kellett, intézményeket tudtak letarolni és saját emberekkel megtölteni. Akkor kérdem én, most az igazságszolgáltatás szegmensében ezt miért nem lehet megtenni, ha azt látjuk, hogy rosszul mennek a dolgok. Ne felejtsük el, hogy az ároktői gyilkosok áprilisban kerültek házi őrizetbe, azóta eltelt fél év, és fél éve ugyanúgy nincs ítélet. Az pedig már hab a tortán, hogy a rendőrség olyan jól végezte a dolgát, hogy a házi őrizetből szépen megszöktek az elkövetők. Fölmerül a kérdés, hogy ha ezek az elkövetők, ne adja a Jóisten, de újra gyilkolnak, vagy újra valami súlyos bűncselekményt követnek el, ki fogja vállalni a felelősséget. Azt gondolom, hogy egy önmagára valamit adó országban, egy önmagára valamit adó kormányban ilyen esetben miniszteri szinten is bocsánatot kérnek, és megemelik a kalapjukat, hogy viszontlátásra.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)