Felszólalás adatai

DR. NÉMETH IMRE, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egyetértek a Fidesz vezérszónokának bevezető szavaival, miszerint a termelőalapok, a termőföld kérdésében nem lehet választási ciklusokban gondolkodni. De akkor azt a kérdést is fel kell tenni, hogy miért nem lehetett egy hatpárti egyeztetést, egy jobb előkészítést megtenni e törvénycsomag benyújtása előtt. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Így van!)

Én a csomagot abból a szempontból kívánom vizsgálni, hogy képes-e olyan törvényi kereteket létrehozni, ami a helyben lakó magyar agrártermelőket részesíti előnyben. Eleget tesz-e a könnyelmű európai uniós megállapodásban az uniós gazdák előtt szélesre tárt kapuk forgalmának szabályozásában? Erre a miniszterelnök úr is ígéretet tett. Alkalmas-e arra, hogy a mezőgazdaság szekerét a kátyúból kirántsa? Láthatjuk - az előttem felszólalók mondanivalójából is egyértelműen kitűnt -, hogy megkésve erre a célra született egy csikó, amely sajnos három lábbal jött a világra, hisz hiányzik az egyik lába. A legfontosabb kérdés, amelyet a középpontba kellett volna állítani, a birtokrendezésről szóló törvény. Ha megvizsgáljuk ennek a csikónak a másik három lábát, akkor azt látjuk, hogy sajnos erre a három lábára is sántít.

Nézzük tehát, hogy miben sántikál a kormány ilyen tekintetben! A földrendező és földkiadó bizottságok vonatkozásában nem az a baj, hogy ha valaki művelni akarja a területét, azt használatba veszi. Úgy gondolom, hogy ez egy természetes igény. A törvénymódosító javaslattal elsősorban az a baj, hogy értelmetlen kimérésre ösztönöz - szétszedés, szétmérés történik olyan formában, természetesen állami pénzen, és ez az ösztönzés momentuma, hogy aki jövő év március 1-jéig bejelenti, annak kifizeti az állam, azt követően nem.

Sajnos, ezzel kapcsolatban a gyakorlati kérdések nem lettek végiggondolva. Úgy gondolom, választ kellene adni arra a kérdésre is, hogy ezek a parcellák miképpen lesznek megközelíthetők, hisz nem azzal állunk szemben, tisztelt képviselőtársaim, hogy itt van egy százhektáros tábla, és abban van három-négy tulajdonos, és a 15-20 hektárját majd használatba veszi és műveli. Sajnos, azzal állunk szemben, hogy a százhektáros táblában közel száz tulajdonos van. Nyilvánvaló, hogy ha sokan kikérik, és a dűlőútról nem lehet megközelíteni, akkor itt meg kellene tervezni az alapstruktúrát, a földutakhoz aranykoronára lenne szükség - nem tudom, ki fogja biztosítani ezt az aranykoronát, a tulajdonosoktól veszik el, vagy ezt is a nemzeti földalap. Ilyen alapvető kérdésekre ez a törvényjavaslat nem ad választ.

A termőföldről szóló törvény esetében is látjuk, hogy sántít a csikó. Itt az elővásárlási jog szabályozásának kérdését említeném, ami egyértelműen a jelenlegi használók háttérbe szorítását jelenti. Úgy gondolom, hogy ez elfogadhatatlan. Problémás továbbá a haszonbérlet ügye. Egy személy 2500 hektár területet bérelhet, és természetesen egy családban többen is gazdálkodhatnak. Tehát ez a limitemelés, 300 hektár helyett, úgy gondolom, egy nagyon jelentős mértékű emelés. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a külföldiekre is vonatkozik, egyértelműen a tőkés nagybirtokrendszer megteremtését szolgálja, ami a jelenlegi fejlődési szakaszban megítélésem szerint nemkívánatos.

Az elő-haszonbérleti jog szabályozása tekintetében láthatjuk, hogy a törvényben nyolc kategória van. A furcsaság az elő-haszonbérlet tekintetében az, hogy a Magyar Fejlesztési Bank által dolgozói kivásárlás leple alatt értékesített 12 agrárcég közvetlen vagy közvetett tulajdonosait előjog illeti meg, melynek értelmében még a helyben lakót és a volt haszonbérlőt is megelőzik ilyen tekintetben az elő-haszonbérleti sorrendben, ami, úgy gondolom, komoly sántítás a törvényjavaslat tekintetében.

Ebben a törvényben láthatjuk, hogy a budapesti agglomerációt is diszkriminálják. A fővárosi agglomeráció nem olyan értelmű agglomeráció, mint amivel Nyugat-Európában sok helyen találkozunk, hogy 15 ezer lakos fölötti várossal összeépült települést tekintik annak. Itt Váctól Ráckevéig tart ez az agglomeráció. Ilyen tekintetben teljesen értelmetlennek tartom, hogy ezen a területen a földtulajdonos építkezését, illetve a bérlakásépítést miért akarják büntetni. Véleményem szerint ez elfogadhatatlan.

A nemzeti földalapról szóló törvényjavaslat tekintetében problémásnak látom a szervezet kérdését. Elsősorban abból a szempontból látom problémásnak, hogy a felelősségi viszonyok tisztázatlanok. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt körülbelül ezermilliárdos nagyságrendű vagyon kezeléséről van szó. Önök egy olyan szervezetet kívánnak létrehozni, amelynek az irányításába legfőképpen csak a miniszterelnöknek van beleszólási joga, és bocsánat, nemcsak az irányításába, hanem az ellenőrzésébe is, hiszen a háromtagú felügyelőbizottságot is a miniszterelnök jelöli ki. Ilyen típusú magánosítás Magyarországon még az elmúlt tíz évben sem történt. A társadalmi kontrollnak ilyen mértékű hiánya teljesen elképesztő számomra.

Az államot megillető elővásárlási jog tekintetében úgy ítélem meg, hogy önök nem mérték fel a helyzetet. Az elővásárlási jog vonatkozásában a törvény azt tartalmazza, amit Farkas Sándor szintén érzékletesen elmondott, hogy a helyi önkormányzat által kiállított adó- és értékbizonyítvány, tehát az öröklés kapcsán meghatározott érték legyen a nemzeti földalap által megvásárolt terület vételárának a felső értéke.

Úgy gondolom, hogy ez a szabály a legkönnyebben kijátszható. Egy forintot kell ráígérni a szerződésben, és akkor az eladó és a vevő máris tudja, hogy ezt az értéket nem tudja a nemzeti földalap megadni, mert nyilván a helyben, az önkormányzat által deklarált árat viszont valamilyen formában rögzíteni kell, mert a rendszer csak így működik. Ez az elővásárlási szabályozás teljesen alkalmatlan arra a célra, hogy a magyar gazdálkodókat, a helyben lakó, mezőgazdaságból megélő termelőket hozza kedvező helyzetbe.

A másik óriási probléma ezzel a törvényjavaslattal az értékesítési és a haszonbérbe-adási eljárással van. Láthatjuk, hogy értékesítésnél és haszonbérbe adásnál is versenytárgyalás van; bár ez a két versenytárgyalás jellegében eltér egymástól, hiszen értékesítésnél licitálás történik, mint ahogy a minisztérium képviselője tájékoztatott bennünket. Kérdezem én, tisztelt képviselőtársaim, hogy a nyolc elővásárlási kategória szerint lebonyolított licitálás miféleképpen fog működni. Azok az egyszerű gazdaemberek, akik még a kárpótlási licitnél azt a közös licitet sem tudták átlátni és követni, hogy fogják ezt a nyolc kategóriát megkülönböztetni, és ezt ki vezényli le? Melyik kategóriában ki határozhatja meg, hogy hol vannak a legalacsonyabb és a legmagasabb eladási árak? Hol van a szubjektivitás határa e tekintetben? Úgy gondolom, hogy ez teljesen működésképtelen a gyakorlatban.

A haszonbérbe adás tekintetében is - mivelhogy ott lényegében a nemzeti földalapnak bérlőkijelölési joga van - óriási a szubjektivitás. Ezekből az eljárásokból teljes mértékben hiányzik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) a helyi ellenőrzés lehetősége. Ezt be kellett volna iktatni.

Végkövetkeztetésként azzal szeretném zárni, hogy a kormány agrárpolitikai célja sajnos nem a jövedelmező termelés feltételeinek a megteremtése, hanem egyesek termőföldhöz juttatása, illetve használathoz juttatása. Úgy gondolom, ezekből a törvényekből ez derült ki leginkább, és ilyen tekintetben ezek nagyon nehezen javíthatók.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)